Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-05 / 289. szám
1954 »ECEMBEB, 5 FALURA INDULÓ 'Dimál löenvik A megyei pártbizottság folyosór^- iän"‘moTidta először egyik mun 'katársának: — Elmegyek falura, ott szeretnek pártmunkás lenni. — Én is. ; — Akkor menjünk együtt. , Egy év óta foglalkoztatta Tímár {Henrik elvtársat ez a gondolat. — Hogy miért csak most jutott elhatározásra? — érdemes erről írni. • Esztendeje, hogy megjelent a . me- íögázdas-úgi határozat, s vele a párt felhívása: minél több képzett pért- ttminkást a falura! Tímár Henrik egyetértett ezzel. Csak valahogy maijával nem. „Az én munkám fontos, »ie.n lehet otthagyni" — ilyen gondolatok jártak fejében, önmaga vigasztalására tette hozzá: ,,Ugy sem engednének el. nehéz lenne helyettest találni.'1 És maradt. . Midoen ember a maga munkáját tartja fontosnak, egy ideig ki is tart at-iellett, mígnem meggyőzik, hogy v-.i'i fontosabb is. Nem tudja már mikor, egyik értekezleten a Központi Vezetőség titkárának előadását Inüiotta. Egy mondat kapta meg: ,.?tem értették meg a mezőgazdaság fejlesztésének jelentőségét, kevesen váillallak falun pártmunkát.“ És utána gyorsén peregtek az események. nemsokára egy szovjet cikk került kezébe, amely hírül adta, ho/jy a járási pártbizottság zöme a kolhozokba ment, aztán egy taggyfilet ahol újból erről hallott. Az egy- koir. vasöntő határozott... I dőst már nagyon türelmetlen. — Egyébként, alti ismeri, tudja róla, hej >y máskor is ilyen. Elméleti ember, a marxizmus-lenin izmus tanára. Falvakban keveset forgolódott, leginkább a járási pártbizottságokkal és az elmélet ábécéjét tanuló pár hnunkásokkal foglalkozott. De, amikor az emberekkel beszélt, látta, hogy a helyes,elvek nem mindig jutnak el hozzájuk. S mennyi visszás ság, rossz munka, téves nézet! Most minden „áttétel“ nélkül, saját maga viszi el a párt. politikáját a falusi érni:erekhez. Elméleti képzettségéta mezőgazdaság fellendítése, a gyakorlat szolgálatéiba állítja. NY? gyón szeret az emberek között jáfi.ú. hallgatni őket, miről beszélné’'éh ány napja bejött a szobámba és szokása szerint mosolygott: ,-Mi* szólnál, ha elmennék falura dolgozni?" — kérdezte. Láttam rajta, iflárja a választ, ezért először az: írom. ide, csak utána a kérdés és a- vála sz rövid ideje közötti gondolataimat. „Ahogy jónak látod“ ... Itt közbeszólt, megmagyarázta elhatározásának Okát, eloszlatta aggályaimat, amel.yek körülbelül ezek voltak. Falura!... Néhányan divatossá tetté k ezt a jelszót. Van egy ismerősöm, aki nélkülözhetőségéről vagy nélkülözhetetlenségéről úgy akart meggyőződni, hogy kijelentette: „Elmegyek falura!” Felajánlották neki: •Semmi akadálya, ez különben is nagyon helyes“. Nem ment. Most is Ilyen, esemény élőtt állnak? Nem tudíi rm feltételezni. Az.után új gondola! ok rajzottak. fel. Igazán őszinte- e az elhatározás vagy őt is elkapta r.z a bizonyos hév? Bírja-e szellemileg, fizikailag a nehéz mu.rkate- rülevet? Megkérdeztem tőle: „Miért akarsz falura menni?1’ Egyszerű a kérdés, amelyre igaz. tje mégis megszokott válaszokat kaphat uz ember. Ilyeneket: ..Megértettem. a mezőgazdaság fejlesztésének Jelentőségét”. „Falun dolgozni most * legfontosabb”. „Falun van a szocializmus építésének döntő arevo- hala”. És így tovább. Most azonban «z i *gyszerű kérdésre olyan választ kapinm. amely nemcsak megnyugtatást, hanem örömet. is okozott: Cerrr. csalódtam elvtársamban. — • Nézd — mindig így kezdi mondanivalóját. — elmegyek falura, mer i megegyezik egyéni érdekemmé, de m ország érdekével, kedvem van hozná. Különben is falusi gyere* Vagyok, az asszonv majd tanít, lesz kis háztáji gazdaság, disznó — jobb 'ész így az élet. És mosolygott ... mert ő majd nem * Elbákat vágia a jó ebédhez, ha ismerősei meglátogatják, — mint tré- *fea n ígérte egyik néhány héttel ez- «Jőljt falura ment igen szeretett e’.v- térsprik — hanem egyenesen a disznókat, annyit, hogy nem disznósül- •®t, de sült disznót eszünk. Gondolják néhányan az utóbbi két bekezdést olvasva: szépen helyezi ez előtérbe a közösség érdekét! Először dn, aztán az ország? Meg talán azt hiszi, hogy falun kolbászból van a körítés is és a hízott disznó úgy tepsin, mint a mesebeli terülj, terülj f nek, igazgatni az eltérő véleménye- ’ két. nevelni az embereket. Egyszer Szigetváron járt, végig hallgatta az ottani kommunisták taggyűlését. — Maga is felszólalt, örült, orrúkor a végén odajöttek hozzá, kérték, látogasson el máikor is hozzájuk. Nem, nem dicsőségre pályázik, csak az ragadta meg: megértik az emberek a pért politikáját, csak meg kell nekik magyarázni, törődni kell velük. S amiről ők beszélnek, az az elméletet — jól vagy rosszul — vetíti vissza. Sokat tanult ebből. Az emberek, munkatársai szívesen fogadják tanácsait, nem kinyilatkoztatásban beszél, egyszerűen, őszintén közvetlen módén. Itt van például a bányáikon, üzemekben dolgozó falusi munkások bevonása a falu köz» életébe. A pécsváradi járásban — ahova kerül, — megfeledkeztek róluk, pedig ez a munkás-paraszt szövetség •kézzelfogható bizonyítéka. — Sokan azt mondják: „Későin érek haza, egyébként az üzemben részt- veszek a politikai és társadalmi mun kaiban.“ Ha ott öldöklődnek e felől, sokszor az ellenkezője derül ki. Tímár elvtárs harcol azért, hogy a falun lakó munkások tevékenyen támogassák, a tanács, a népf.ront-bi_ zottság munkáját, képzettségükkel formálják, neveljék a falu népét. (h eml e s Jßü ( 6 s asztalkámon a mindenféle finom falat. A disznó, az tréfa, mármint az ebédre való többrendbeli vágás. Az egyén és a közösség., vagy az ország és az egyén érdekéről pedig a következőket: ne gondolja senki, hogy van olyan ember, aki tesz valamit "a közösségért. ha .- ’óban nem találta meg egyéni érdekét, —• nincs olyan közös érdek, amiben nincs benne az égvén érdeke, — h’sz éppen ezért közös. Néhány nap múlva elmegy Mohácsra. a járási párt-végrehajt,óbizottságra. Sokan ismerik, tudják milyen ember, sokan pedig nem. Elmondok róla néhány jellemző vonást kis vázlatokban. VI indenekelőt’t azt, hogy van ne- ki jó adag kissé kesernyés humora, nagy előszeretettel szűri ki az élet iróniáját, az esetek fonákságait, az emberek ravaszságát és nagyon jóízűen nevet rajta. Humorával oda-oda csap a hibák tövébe es nagyon vigyáz arr::. hogy a humorral ne az embert, hanem a hibát üsse. Szereti az .embereket, az életet, és fáradhatatlanul tanulmányozza. Csak nem mozgalmi tapasztalat nélKú1 került a pártapparátusba és kevés volt élettapasztalata is. Nem csoda, a pedagógiai főiskola nem az élet iskolája, csak az élet iskolájához vezető egyik. Az utóbbi néhány év alatt nemcsak korban, hanem tapasztalatokban is felnőtt lett és egy-két év alatt megszerzi annak nagyobb részét. amire az élet iskolája tanít. Mérges és tűrhetetlennek: minősít münden huzavonát, tehetetlenséget és szörnyen bosszantja a bürokrácia, ahogy mondani szokta: „Papír, papír, megint papír és semmi megfogható tény.” í ogikus észjárású kritikus em- . bér, aki a sok jó köz.ül is kihámozza a hibát, mert az nem odavaló, az rontja a jót. „Más az, hogy a bor vízzel terem és más az. ha a borhoz vizei öntenek“ — mondta egyik alkalommal arra célozva, hogy an-.: jó, az lehet jobb és kár a jobbat kevés rossza: csak jóvá tenor. Most veszem csak észre, hogy több ni'nt két gépelt oldalt Ideírtam Csendes Lajosról, és mennyi jót. Hát csakugyan ilyen hiba nélküli «nber lenne? Dehogy! Neki is, mint mindenkinek vannak emberi hibái. Türelmetlen. — ami magában nem lenne baj, de van. hogy ok nélkül tjrelmetlen. sokszor szeretné • gyorsabban látni az eredményt, mint arra mód, lehetőség van. Náha-néha hasogatja is azt a közmondásbeli haj sí á at. pedig nem lenne rá szükség. Végül még valamit le kel! írni rója. — Nem azért megyek falura, hogy megváltsam a világot, nemcsak az- ét" megyek, hogy tudásomat, tapasztalataimat hasznosítsam, azért is. hogy tanuljak az em1 Derektől az élettől Jellemző rá a szerénység, és ezt sen, azért mondta, hogy ilyennek „értékeljék", hanem azért, mert ilyen Láttam hogyan tervezett, örült, l.nyütt néztük a konyhabererdezése- ket. hogy melyik lesz jó. melyik tet- ^z:k jobban a szemnek és azt mondta. „Hogy örül ennek majd az nsz- szony.“ Többet nem írok róla. Minden bizonnyal akad majd tollfccgató ember. aki néhány hónap, vagy év mui- • a megírja, hogyan boldogul Csendes Lajos és a többi falura ment elv- társ. hogyan segíti erejéhez, tudásához mérten az egyén és a közösség érdekét, a mezőigazdaság fejlesztését. Gondolom, nemcsak a magam nevében kívánhatok neki jó munkát. Kászon József A Kokszművek befejezte évi tervét Kettős ünnepet ültek tegnap délután a Kokszművek dolgozói: ünnepelték felszabadulásunk 10. évfordulóját és azt. hogy reggel befejezte évi tervét a gyár. Az év végéig terven felül még mintegy* 750.000 köbméter gázt adnak, kokszot pedig 300 tonnát. A de- corrrberi tervet a Kokszmű már 23-re befejezi. Tegnap adták ál az új ebédlőt is.. Eredetileg úgy tervezték, hogy egy régi épületet alakítanak át. ez azonban kevésbé felelt volna meg. A minisztérium 200.C00 forintot adott az étkezde építésére, a többit a dolgozók társadalmi munkával végeeték el. Az ünnepséget már a 30 asztalos. 120 székes, új ebád’őben tartották. Külön korszerű tálalót és ha-t mosdót is építettek az új ebédlőhöz. Egyenieíes álmenste! az úi gazdasági évre! A bőrgyár műszaki és fizikai dolgozói már novemberben arról beszélgettek, hogyan tudnák zökkenőmentessé tenni a terme’ást a jövő évi átmenetnél. Az eddigi versenyszakaszokban a meszes, cseres és a blankos műhelyek dolgozói naponta 10 mázsa félkész anyagot állítottak e’ő terven fe’ül. Ezzel — és ?z év végéi? tsrver fe'ül készített félkészanyagokkal biztosítani tud iák 1955 első negyedévének félkészére szükségletét. Minőségile? is jobb bőrt akarnak készíteni, érért már decemberben megkezdték a két éve nem gyártott finom mr.rhabox 'bőr készítését. Jövőre már az első negyedévben 12 százalékkal több boxbőrt gyártanak, m'nt ez év utolsó ne evedében. Az egyenletes cserzőlé ellátás biztosításéra egy besűrítő berendezés építését kezdték meg. A berendezés üzembehelyezésével javul a minőség is. 1955 első negyedében megkezd k az üveglapos szárító építését is amely 10 ezer négyzetméterrel több sertésboxbőr készítését teszi lehetővé negyedévenként. Az új mozdonyvezetők készülnek a télre A téli forgalmi értekezlet óta a pécsi fűtőház pártszervezete és műszaki do’gozói nagy gondot fordítanak az új mozdonyszemélyzet kiképzésére és oktatására. Szigeti elvtárs oktatótiszt külön e.őadást tart a fiatal mozdonysze- máíyzet részére. Meghívja a tapasztaltakat Is az oktatásra, akik szakmai és gyakorlati tudásuk átadása met.ett vc-na!ismeretüket is átadják a fiataloknak. Gyakorlatban megva- ’ósitják Gylmesi Ernő főmozdonyvezető kezdeményezését. Gyimesi elv- társ szabádkle-ében kísérte el Juhász Kálmán fiatal mozdonyvezetőt az első nagy hidegben, hogy megmutassa neki: hogyan kell iekfizdeni a hideg dő okozta nehézségeket. A tapasztalt mozdonyvezetőit önzetlen segítsége máris eredménnyel tárt. Werner János fiatal mozdonyvezető megfogadta az „öregek“ tanácsát. szakmailag, gyakorlatilag hibát- 'anul látja el szolgálatát. Kifogás- taianui tartja rendjén gépét is ée szorgalmasan tanul. Kerner Ádám azonban lebecsülte az ..öregek" segítségét. Elhanyagolta a tanulást. Ezért történhetett meg. hogy másfél millió forint értékű kárt okozott hanyagságával a népgazdaságnak. amiért elnyerte méltó büntetését. Ez is mutatja, hogy milyen nagy szükség van a tapasztallak segítségére. Becsüljék meg a fiatalok az öregebbek szaktudását és tanuljanak tőlük! Ezzel maguknak és az országnak is hasznára lesznek. Várnai IászIó Tizenötezer palack pécsi és tokaji csemegekor A pécsi szőlészeti kísérleti telep négyezer hektoliter befogadóképességű máriai pincéjében megkezdték a karácsonyra megrendelt borok palackozását. Pécsi furmintból és tokaji furmintból tizenötezer palack bort juttatnak el még az ünnepek előtt a pécsi és budapesti csemegdboltokba A pince dolgozói ezekben a napokban különösen szívesen dolgoznak. Régi kívánságuk teljesült a most épülő új szociális létesítményekkel. Az üzemi konyhái két helyiséggel bővítik, hideg-meleg folyóvízzel e'lá- tott mosdó- és ö'tözöhelyiségek épülnek s a szőlőte’ep egész területét bekapcsolják a vízvezetékhálózatb». Ötéves \ & r ► a Pécsi Állami Áruház i > évvel ezelőtt a városháza épületében először gyulladt ki a vö-► " ^ rös neonfrny. Ez jelezte, hogy megnyílt Pécs város telszaba-► dulás utáni első reprezentatív, szocialista jellegű üzlete: az Állam.'.► Áruház. A régi, elhanyagolt kis üzletek helyén ott állott a többszáz-► ezer forintos beruházással készült, neonlényben úszó, fővárosi szinvo- ► na-lú, vadonatúj berendezéssel, jpróbafülkékkel, csillogó tükrökkel felszí-► relt bolt, ízlésesen díszített hatalmas kirakataival, a maga árubőségével. ► udvarias eladóival. ► Az elmúlt öt év alatt az aruház lényeges fejlődésen ment keresztül, £ amit bizonyít az áruforgalom növekedése, a vásárlók és az, áruházi do’.-* gozók számának ugrásszerű emelkedése, öt évvel ezelőtt, a megnyitásf napján még csak 67 dolgozója volt a Pécsi Állami Áruháznak, ma mar* százzal több. _ i Emelkedett a vásárlók száma is. Míg 1950-ben a vásárlók száma fco-j zel 600.000 volt. 1954 november végéig ez a szám több mint hétszere- ► sere, 1.400.000-re emelkedett. Az 1950 évi forgalmat alapul véve. az áru-* ház valamennyi osztálya fejlődött. Az osztályok közül különösen a ► kullúrcikk osztály az, amely igen nagy forgalmat bonyolított le. Az ősz-C tály dolgozói az 1950. évi 350.000 vevővel szemben. 19o4 tizenegy hónap-► jában 750.000 vevőt szolgáltak ki, ► Tf aranya és Pécs város dolgozói gyorsan megszerették a Pécsi Al -*-* lami Áruházai, egyrészt bőséges árukészletéért, másrészt pedigf azért, mert ebben az üzletben mindent egyhelyben lehet meg vásárolni, £ Az áruház örömmel vette a vásárlók jogos bírálatait és a vásárlóközön- ► ség javaslatait több ízben jutalmazta is. A vásárlók érdekében megváló-f sította á vevő-szolgálatot, amelynek célja, hogy szakképzett kereskedni- ► mi dolgozók tanácsaikkal segítsék a vásárlókat. J A dolgozóknak minőségi áruval, való ellátása érdekében az áruházt raktárában minőségi áruátvételt létesítettek, ahol a gyárak, üzemekt szállítmányai közül kizárólag csak azokat az árukat veszik át. amelyekt minőségi szempontból kifogástalanok. Ennek eredményeként úgyszólván j) teljes mértékben megszüntetik az áru minőségével kapcsolatos rekla-t mációkat. ► Az elmúlt 5 év alatt közel félmillió forintot fordítottak olyan beruhá zásokra, amelyek elősegítették a vállalati tervek teljesítését és az áruházi* dolgozók életszínvonalának emelkedését. Csak szociális beruházásokra ► 51,000 forintot fordított a Pécsi Állami Áruház. Jóléti költségekre► 110.000, segélyekre pedig 25.000 forintot fordítottak. J A Pécsi Állami Áruház jó munkáját, igazolja az. hogy az elmúlt jfc év alatt két ízben nygrte el a „Belkereskedelem legjobb vállalata“ cí-£ met. és a munka versenyben országos viszonylatban egy ízben a máso- £ dik helyre került. Ugyanakkor egy esetben elnyerte a „Belkereskedelem £ legjobb áruháza" címet is a vándor zászlóval együtt, a vállalat dolgozóit közül pedig 34-cn összesen 41 atkái ómmal kaptak miniszteri dicsérő ok-t levelet, egy dolgozót a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, két dolgozót at belkereskedelmi miniszter tüntetett ki. j Az áruházi dolgozók jó munkája eredményeként az államtól kapart► visszatérítésből létesítették az Anna utca 4. szám. alatt megnyitott tex-► tilfeldolgozó üzemef, hogy a helyi ár ualapok felhasználásával minél több ► áruval láthassák el a baranyai dől gozókat. J A Pécsi Állami Áruház dolgozói az áruház megnyitásának 5. év- J ’ fordulóját, szombaton este a Pannonia-szálloda nagytermében t ünnepi termelési értekezleten ünnepelték meg. ► PUSZTAI JÓZSEF * C zéróti a várost, Pécset. Buda- pestet, és a többit, ahol életében megforoult. Ki csodálkozik ezen, ki ne szeretné a várost, ahol felnőtt? Mennyi kedves emlék, szép lakás, szórakozás. Városiban került bele a munkásmozgalom tüzébe, itt edződött emberré, itt lett párttag s ilyen ember. S ebből a szeretettől falcad a másik: a falu szeretete, amely immár összenő a várossal. Ér. dekeiben, munkájában. Úgy szereti a várost, hogy benne az egész nemzetet. a falut, hol most sakká! több munkáskézre van szükség, a parasztok és a munkások érdekében. Ez sarkalta elhatározásra. V o, de ne higyje senki, hogy Ti^ ' már Henrik makulátlan. Em_ bar. s persze, hogy vannak hibái is. Bár, aki csak beszélt róla, mindenki azt mondta: „Sok jót tudok Tímár elvtársról“. Mégis, valakiből kibuggyant. hogy néha. ha valamilyen feladatot kap. morog. Nem. dehogy utasítja vissza, vállal ja. becsülettel megoldja, de morog, zsörtölődik, kü. Ionosén, ha — úgymordva. — nem a ,„szakmájába" vágó dologra kérik meg. Az ember úgy ven, ha új beosz.- tástoa kerül, iátv sídre!. gondolatokkal kezd munkához. T’tnár elvtárs először, leendő munkatársai segítségével a járást, az embereket akarja megiemienni. Vnn rr.ár ugyan némi tapasztalata, az elmúlt hetekben so. kát tartózkodott a pécsvémsdi járás községeiben. Ebből az ismeretiből táplálkozik terve. Cstk egyet közülük. A választás előtt egy katona* tisz.ti iskolát végző elvtársi egy hetet töltött Püspöiklafcon. Nagyest megmozgatta a fiatalokat, most, tél idején kezdtek a fuíiballpálya építéséhez, a kultúrterem csinosításához. Milyen jó lenne, ha ez az elvtárs, — nevét sem tudja, — néha ellátogatna a püspötíle&i fiotalcWhoz, tanácsot, segítséget adna nekik. És a többiek is ... Ilyen ember Tímár Henrik, aki önként kérte a pártof. helyezzék vidékre. S rövidesen a'1 pécsváradi já- rási pártbizottságon fontos munkahelyen dolgozik. I noci József
