Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-29 / 308. szám

2 1954 DECEMBER 29 If Ä P C Ö Hendes-France a párizsi egyezményekkel kapcsolatban szerdán délután ismét felveti a bizalmi kérdést A francia nemzetgyűlésiek a haj­nali órákba nyúló ülésén a minisz­terelnök felkérte a nemzetgyűlést, hogy még az éjszaka folyamán tart' son ójaibb ülést, amelynek napirend­jén „egy törvényjavaslat előterjesz­tése és megvitatása’1 szerepel. Erre azért volt szükség, mert a külügyi bizottság a pénteken elvetett első cikkely második olvasásban való megvitatását elutasította. A nemzetgyűlés általános vitájá­nak szünetében a külügyi bizottság foglalkozott a szóbanforgó „új” tör­vényjavaslattal,. amely más szavak­kal megismétli a párizsi egyezmé­nyeknek pénteken elutasított és Nyu­gat -N ém e t ország újrafélfegy vérzésé­ről, valamint a Nyugati Unióba való bekapcsolásáról szóló első cikkelyét. A külügyi bizottság az új szövegezés­ben előterjesztett első cikkelyt 18 szavazattal 17 ellenében — 4 tartóz­kodással — jóváhagyta. A nemzetgyűlés ülésének folytatá­sakor a külügyi bizottság elnöke be­jelentette, hogy a bizottság az első cikkely ú(j változatát elfogadta. Ez­után a kormány felvetette a bizalmi kérdést a ratifikációs törvényjavas­lat első cikkelyére, továbbá minden módosító indítványra, valamint ki­egészítő cikkelyre nézve. így tehát a francia nemzetgyűlésnek szerdán délután 16.00 órakor (magyar idő sze­rint) két bizalmi kérdésről kell sza­vaznia. Először az átdolgozott első cikkely­lyel kapcsolatiban felvetett bizalmi kérdésről, utána pedig valamennyi, közöttük a nemzetgyűlés által eddig jóváhagyott cikkellyel kapcsolatban felvetett bizalmi kérdésről. Loustanau-Lacaa módosító indítványt nyújtott be a ratifikációs törvényjavaslat újszövegezés ü első cikkelyéhez Loustanau-Lacau, Basses-Pyrénées megye parasztpárti képviselőije ked­den reggel módosító indítványt nyúj­tott be a párizsi egyezmények rati­fikálásáról szóló törvényjavaslatnak a kormány által átdolgozott első cik­kelyéhez. Ez a cikkely — mint isme­retes — Nyugat-Németország újrafel- fegyverzéséről és a Nyugat-Európai Unió megszervezéséről szól. A módosító indítvány így hangzik: „A Németország újnafeífegyverzé- sére vonatkozó jegyzőkönyvek ratifi­kációs okmányait addig nem helye­zik letétbe, amíg a kormány a Szov­jetunió kormányával folytatott tár­gyalás alapján nem tudja a nemzet- gyűlést és a köztársasági tanácsot a tartós béke felé vezető európai eny­hülés reális lehetőségeiről kimerítően tájékoztatni.’' Mozgalom Belgiumban Nyugat- Németország felfegyverzése ellen Belgiumban napról-napra erősödik a dolgozók harca a párizsi egyezmé­nyek ellen, amelyeknek ratifikációs vitáját a belga parlamentiben január közepére tűzték ki. Mint a „Drapeau Rouge" közli, országos mozgalom van kibontakozó­ban a párizsi egyezmények ellen. A belga hazafiak politikai meggyőző­désükre való tekintet nélkül síkra- száilnak a Nyugat-Németország re- militarizálósát célzó tervek ellen és sorra írják alá a párizsi egyezmé­nyek elleni tiltakozó nyilatkozatot. Egyiptom nem fogadja el az amerikai katonai segélyt Szalah Szalem sajtóértekezlete Sz&iah Czalem egyiptomi propa­gandaügyi miniszter — mint az AFP jelenti —•' a jelenleg Egyiptomban tartózkodó sziriai újságíróküldöttség­nek sajtóértekezletet tartott és kije­lentette: az egyiptomi kormány el­utasította azt az amerikai ajánlatot, hogy egymillió dolláros katonai se­gély fejében egyezzék bele egy egyip­tomi-amerikai katonai paktum meg kötésébe. „Elvetettük ezt az ajánlatot — mondotta Szglah Szalem — mert azt akarjuk, hogy védelmünk csak tő­lünk függjön”. A miniszter ugyanak­kor elmondotta, hogy Egyiptom el­fogadta az Egyesült Államok gazda­sági segítségét és azit mondta, hogy az, „semmiféle politikai vagy katonai feltétellel nem jár.” A miniszter szerint Egyiptom kül­politikájának alapja az „Arab Liga és az arab kollektív biztonsági pak­tum. Egyiptom nem járul hozzá, hogy nyugati állam is résztvegyem a kö­zépkeleti védelmi rendszerben’1 — mondotta Szalah Szalem. „Szüntessék meg a Német Kommunista Párt elleni terrorpert“ —A karlaruhet bíróság eddig ötven­ezer tiltakozó levelet kapott Az „ADN” hírügynökség ismertette a „Stuttgarter Zeitung” című nyugat­német lap információját. A nyugat­német lap azt írja, hogy a karlsruhei szövetségi alkotmány-bíróság (tagjai eddig több mint ötvenezer olyan le­velet kaptak, amelyben Németország mindéin rétegének képviselői követe­lik a Német Kommunista Párt elleni bírósági eljárás megszüntetését. Pártnapok a nemzetközi helyzetről Értesítjük » pártszervezeteket, hogy december 28, 29 és 30-án párt- napokat tartunk ..A nemzetközi hely zet” címmel. A pártnapokat az aláb­bi helyeken tartjuk: Kesztyűgyár: 30-án fél 4, Godó György, Dohány­gyár: 29-én 5, Gungl János, DÄV— Gázgyár: 2»-én 4 órakor Ster Ká­roly, Városi tanács: 30-án 5 órakor Szabó László, Szerárugyár: 30-án fél 3, Katona József, Cementáruipari Vállalat: 30-án fél 3, Kamarás Lász­ló, Húsüzem: 30-án fél 5, Révész Alajos, Bányaigazgatóság: 30-án 3 óra, Fehér István, Mecsekszabolcs- telep: 29-én 6 óra, Vereckei Lajos, Pécsbányatelep: 29-én 6 óra, Czárt Ferenc, Újhegy: 29-én 6 óra. Kato­na Lajos, Posta: 29-én fél 5, Szter­gár János, Vízmű—Köztisztaság: 36- án fél 5, Szentístványi Gyuláné, Épü­letszerelő: 30-án fél 4, Bérezi Pál, Közlekedési Vállalat: 29-én fél 5, Szabó Béla, Siklósi kerület: 30-án 6 óra, Kovács János, Belvárosi ke­rület: 30-án fél 7 óra, Györkő Antal, Budai I: 29-én 6 óra. Kovács Zol­tán, Budai II: 30-án 6 óra, Kóczián Rajmund, Szigeti kerület: 30-án « óra, Gergely Lajos, Baranya Megyei Gépjavító: 30-án 4 órakor Melles Rezső, Színház: 29-én 4 órakor Moór József, Istenkút: 29-én 6 órakor, Brunner Béla, Útfenntartó: 2»-én fél 5, Czirkos Mihályné, Malom: 30- án 6 órakor: Kovács István, Vasas I: 29-én 6 órakor Mezei Béla. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének üdvözlete Németország Kommunista Pártja kongresszusához NÉMETORSZÁG KOMMUNISTA PÁRTJA KONGRESSZUSÁNAK Hamburg Kedves Elvtársak! .itA,.. Pártunk Központi Vezetősége és dolgozó népünk nevében forró test­véri üdvözletünket küldjük Németország Kommunist^ Pártja Kongresz. ázásának. Az egész magyar nép feszült figyelemmel, mély rokon »zen wel és őszinte együttérzéssel kíséri a német nép legjobbjainak hősies harcai az európai népek békéjét cs biztonságát fenyegető német milltarizmus feltámasztása ellen. Nap, mint nap a magyar dolgozók tömegei sokezer gyűlésen emelik fel tiltakozó szavukat a német imperializmus feltámasz táaa, német testvérpártunk üldözése, vezetőinek, a demokratikus Német­országért harcoló német hazafiaknak meghurcolása, bebörtönzése ellen. Meg vagyunk győződve róla, hogy kongresszusuk a német munkás­mozgalom intemacionalista hagyományainak harcos szellemében hozzá fog járulni a német militarizmus feltámasztása elleni sikeres harchoz,a munkásegység megteremtéséhez, a nemzeti egység kivívásához. Tudjuk, hogy csak az egységes, demokratikus, békeszerető Németország biztosít­hatja a háborúktól oly sokat szenvedett német és európai népek haladá­sát, békés jövőjét. Igaz szívből kívánjuk, hogy kongresszusuk segítse a német népet nagy történelmi feladata sikeres megvalósításához. Forró kommunista üdvözlettel: A MAGTAR DOLGOZOK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE (14) • Az ember az állam rendjét meg­zavarta, a kormányzó úr személyét megsértette, izgatott az egyház és a magántulajdon ellen — micsoda őrültség! Ki hiheti el, hogy mind­erre képes volt Szász István gyári segédmunkás? Ki gondolná, hogy ennyi mindent bele lehet gyömöszöl­ni egy káromkodásba? Szombat délután volt. Hosszú sor­ban álltak a munkások és a munka­vezető azt mondta, hogy itt a köny­ve, hétfőn nem kell bejönni,' nem lesz munka. Majd nézzen él egy pár hét múlva. Nyolc pengő tizenhat fil­lér volt a borítékban és házioér har­minckettő egy hónapra, meg a sze­métpénz. Hát lehet így élni? Es s jövő héten meg ennyi sincs. Vagy az utcára mennek, a ligetbe egy padra és akkor ehetnek valamit, vagy .. • Nincs vagy, a Duna van, vagy egy kötél, és egy fa a ligetben... hát ezért szaladt a vér az embér fejébe, ezért csomósodott ököllé a keze, ezért csapott oda az asztalra ... De nem, nem is így volt, mert előbb még kérlelte. Hogy legyen szí­ves és lássa be... de akkor mán a következőnek mondta: — Szegedi, maga se jöjjön be hétfőn. Itt a könyve, nem lesz munka, talán ... — igen, akkor ütött az asztalra, ahol sovány borítékban (kuksoltak a gara­sok. — Ne lármázzon! Mit ugrál, maga kommunista! — kiabált a munka­vezető, és az embere megfogta a habzószájú gabancát.. A lány, aki mellette írt, visítva felugrott, a kaput bezárták, aztán rendőr jött, mögötte meg még három — elvit­ték. Fogja be a pofáját és lóduljon! — mondták — a Kardos hősök de ki kérdezte meg Pistát, hogy miért nem kell a mezőkre több vetőgép, miért nem kell többé bejönni a gyár ba, miből esznek ők a jövő héten és mit adnak el a zsibogón, hogy kifi­zethessék a lakbért, mert a ház­tulajdonos, a keshedt vénkisasszony az nem v^r. nem egy napot sem. az Istennek sem...? — Gyorsabban szedje a csülkeit, mert bokámrugom! i _ noszogatta a rendőr, pedig akkor az emberben már elolvadt minden, csak elnyűtt volt. Azóta nem volt otthon, nem dobálta fel a magasba a fiát, nem simogatta el az ő arcáról a fáradtságot..: — Legalább betört volna, és lenne valami steksz. Ha már caáoált vala­Egri Lajos Ház A mit, akkor lenne értelme. Ingyen bal hénak nincs értelme. Ülni így i6 keli, úgyis kell, azokat meg a jerg- lit nekünk találták ki, de ilyen bu­tán! — ez: mondta a földszint hat­ban a Kovácsné szeretője és köpött egyet. Lenézte Pistát. Az emberét, akit elnyeltek a szürke falak, a szűr ke daróc tengere. A kormányzó képe ott volt a fa­lon, fehér lovon ült, fején tengerész­sapka, és a kép alatt zöld gályák. A teremben alig valakik ülnek a pa dókban, egy hang beszél és úgy ol­vas fel valamit egy hosszú kutya­nyelvről, hogy annak se vége, se hossza, és isten látja lelkét, egy szót sem értett belőle., Szász István! Álljon fel! Megér­tette a vádat? — és az ember állt, s ő látta rajta, hogy ez sem értett egy mukkot sem. Aztán beszélt, hogy igaz, káromkodott, ütötte az asztalt, meg mellenragadta azt az embert, azt, aki kitaszított a semmibe, de­hogy mindez ilyen bűnös dolog len­ne? — Méltóságos Tanácselnök Ür! Tekintetes Törvényszék! kezdte az ügyész és hadart, hogy alig néhány esztendeje győzött a keresztény nem zeti gondolat a vörös veszedelem fe­lett és íme, máris ;.; Ágált, ugrált, kapkodott a levegőbe, mint a bolond Pista a faluvégen, ha berúg és ő ótt a barna padban. majdnem elnevette magát keserűségében. Hogy az ő férje fenyegeti a társadalmat, a ren­det, a békességet, a kormányzót, az ezeréves hazát, a gondolatot és a függetlenséget hogy izgat, lázit, for/ rad alma t csinál és a sátán cimborája — az, akinek nem mérnek egy ne­gyed kiló sót se hozómra, akit ki­rakhatnak egyik napról a másikra a kapu elé, akit egy rendőr hátba vert, akinek most egy cigarettája sincs pedig biztosan nagyon szeretne rá­gyújtani . ;: Két év, hat hónap, hangzott el az ítélet és megkérdezték Pistától, hogy fellebbez-e? Nemet intett a fejével, aztán hangosan is kimond­ta: Nem. Hová fellebbeznék ugyan? Hova az isten nyilába? — és azért kapott külön két napi sötétet. UT6ÁBAN ELBESZÉLÉS Így volt — rezzen fel most Szásr­né. Keze ott pihen az asztalon, a sárga petróleumlámpa fényében, mert az ő lakásába nem vezették be a villanyt. Elnyűtt, alaktalanná vált asszonykéz, görcsösen kidagadó erekkel, nagy bütykökkel, meghalt símogatások melegével — perga­menére vált bőrébe hosszú évek ír­ták bele történetüket. Mi volt ott bent a börtönben? Kikkel beszélt az ember? Ki tudja? Nem beszélt róla sohasem. De na­gyon másképpen jött ki, mint aho­gyan bement. Kevósszavú volt min­dig, de most még nagyobbakat hall­gatott, és amíg azelőtt csak ritkán ment el, most sűrűbben eljárogatott, különösen esténkint, és ezekről az elmenetelekről nem beszélt. Egy szó­val sem. hogy hol volt. Csak felállt, megcsókolta a homlokát, vette a sapkáját és'ennyit mondott: — Csak feküdjetek le nyugodtan. Mejd meg­jövök. Aztán egy napon nem jött meg. Csak egy ember szaladt fel hozzá, nagy sebbel-lobbal, és annyit mon­dott, hogy valami baj történt, de le­gyen ereje ..; és máris elment, el­tűnt, érdeklődni sem volt ideje. Ké­sőbb rendőrök jöttek, detektívek, mindent felforgattak, őt két álló napig vallatták, gyötörték ott bent, a Zrínyi utcában. A szomszédokat is elővették, még a gyereket is .:. Mire volt jó? Mire? Hiszen akkor Pista már nem élt, hideg volt, ha­lott. Ott halt meg az utcán, a Vári Úton egy szép szeptemberi napon, 1930 szeptember elsején. Ül az asztalnál, remegnek a kezei, haja a szemébe hull, mint egy szür­ke szőttes és sír. Lassan csordogál­nak a könnyei, de nem jajgat, nem is szipog, csak a szája széle rész­ltet. Aztán a fia következett. Ott volt a tárgyaláson, de nem engedték be, csak a folyosón ülhetett. Csak akkor láthatta már, amikor mindennek vége volt ott bent és elvezették. Arcán a kiálló csontok fölött pirosra gyulladt rózsák égtek, mint az apjá­nak valamikor régen, kezén bilincs zörgött, de felszegte a fejét, fel « magasba. Észrevette öt, és rémeve­tett: épp olyan kedvesein, mint is­kolás korában, épp úgy, mint ami­kor letette hét végén az asztalra a bérét és megsimította a haját, olyan lágyan, mint amikor azt mondta: — Anyám... Hat évi börtönre ítélték. Tizen­hetein voltak vádlottak, egy se ka­pott kevesebbet. Az újságok egy szót sem írtaik róla. Sem a letartóztatásról, sem a hat esztendőről. De egy este eljött az ügyvéd, a kommunisták ügy­védje. Valahogyan más volt, mint a többi úriember, talán nem is volt az, mert ő látta, hogy alul rojtos volt a nadrágja. Az magyarázta meg neld, hogy most mindig zárt tárgya­lást tartanak és írni sem szabad a kommunista perekről. — Azzal átitatják a világot, hogy nálunk már senki sem harcol a sza­badságért. Hogy higyjók csak az em­berek szerte az országban: a Párt meghalt, a Párt halott. Még attól is félnek, hogy hátha akad egy öreg ember, aki a padláson rejtegeti a piros zászlót, hátha akad egy köny- nyesszemű asszony, aki félti egy ré­gen halott vörös katona golyótépett zubbonyát, hát még attól, hogy van­nak emberek a Tiszahátán és Bihar­ban, a Viharsarokban és a Mecsek alján, akiik figyelik a jeleket, vár-* jak a hívó szót, akik reménykednek és harcolnának. Ezektől félnek. Szász néni! Azt akarják, hogy hiába re­ménykedjenek, hiába várinak, hogy csak eresszék le csüggedten a kezü­ket, mert ezeknek már az is ered­mény. Ezért zárkóznak be a falak közé. ezért hallgatnak az újságok. Így beszélt, így, ilyen szépen — és még sokat, sokat a Pistáról, meg a többi tizenhatról és akkor hallotta először azt a szót, hogy Vörös Se­gély. Pistát elvitték Pestről Vácra, az­tán Szegedre. Ö meg hazajött. Mi dolga neki többé a nagy városban? Semmi. Igazán semmi. Aztán eljött róla az utolsó hír. Annyi, hogy egy büntetőszázaddal kivitték a frontra. Ennyi — és azóta semmi. Egy árva levelezőlap, egy sor üzenet ne. ■ De ő várja — és most feláll. Oda­megy a szekrényhez és kiveszi azt a régi fényképet, amit valamikor a vurstliban csináltattak, a gyonsfény- képésznél. Mind a hárman rajta vasi mák és előttük egy asztal, teterítve csipketerítővei, mögötte meg egy fa« de látni, hogy nem igazi. Agyon­dörzsölt. megfakult kép, a vonások, az arcok elmosódtak régen, de 6 úgy látja, mintha élnének, mintha az em­bere éppen megszólalna, — mintha a fia feléje nyújtaná puha ujjait és gagyogna..: Leül A képet leteszi az asztalra — úgy érzi, hogy ennek az estének sohasem lesz vége. Az­tán arra gondol, hogy ott van a szekrényben a két konzerv, ami a fiát várja. Hogy ha akármikor jön, tudjon valamit adni neki, mert biz­tosan éhes lesz. Keményen megzörgették a kaput, aztán már felriasztja a csöndet a harang is, valaki nagyot rántott a zsinórján. Már felugrik, már nyakába kapja a nagy kendőjét, már szalad, az aj­tó is nyitva maradt utána. De az udvaron ott áll Anna is.;. — Ki az?... —; kérdi Anna, s a férjére gondol. — Ki lehet? — villan át tenne s a fiára gondol. — Majd én... — tólja el a fiatalasszonyt, és szalad, szalad, hogy hátha: . a má­sik mgg a nyomában. Ketten állnak a kapuban, egyen­ruhában, de mintha az egyik mégis Pista lenthe. Már odaborult a nya­kába, már felsír: —- Fiam...! — de az csak áll, áll, és amikor felnéz és a fényben meglátja az arcát,: . nem az, nem az : : Azok nem értik, miről van szó, vagy nagyon is értik. És az egyik megszólal rossz magyarsággal: _ — Nem sírni. •;. mama... nem sírni... — ezt a szót tudja, mert ott jött végig, ahol nagyon sokan, nagyon sokat sírtak. A másik meg csak azt mondja: — Mama;:: a— és puháin, mint a hó, megsimogatja reszkető vállát. Talán még kérdenek is valamit, de ki hallja? Még bevilágítanak a kapuboltozat alá, de ezt már egyik asszony sem látja. Elmegy a két katona és hull a hó. mintha nagy, porcelánv irágok szirma hullana . t * Két asszony sír a kapuban, egy- másbabprulva. Keleten dereng már és mintha sötét árnyékok menekül­nének most a Bimbó utcai ház kö­rül Vége,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents