Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-25 / 306. szám

1954 DECEMBER 25 NÄPCÖ S ..Békéi akarunk” tjT kit a hűvös decemberi szél *— pirosra festi a járókelők ar­cát, fázósan szaporázzák lépteiket. Ilyenkor hív, csalogat a meleg szoba. Sűrűn nyílik az ajtó a szigeti pártszervezet helyiségében. Moso­lyogva üdvözli a már bentlévőket az újonnan érkező Engert Ádárrmé. A szobában nyplcan-kilencen ülnek, beszélgetnek. Nem először találkoz­nak, de mutassuk be őket! Nem név- szerint — tetteik alapján. Egyszerű asszonyok, kommunisták, népneve­lők. Azért jöttek, hogy megbeszéljék feladataikat, elmondják tapasztalatai kát. Elhozzák az egyszerű emberek véleményét a pártszervezethez. S az itt hallottakat, — a párt szavát el­mondják a háziasszonynak, a nyug­díjasnak, a munkásnak és az értel­miséginek egyaránt. A párttitkár a Béke Világtanács stockholmi üléséről beszél. — ... még el sem tűntek a vilá­gon mindenütt a második világhábo­rú által okozott pusztítás nyomai, még jel sem száradt az özvegyek, árvák és gyermekeiket elveszített édesanyák arcáról a könny, szerte a világon még találkozhatunk az el­múlt háború rokkantfaival, amikor nyugaton az imperialisták egy új háborút készítenek elő. serü tapasztalatokat szereztünk az elmúlt évtizedek során, milyen mér­hetetlen szenvedést hozott a világra a német militarizmus! Legdrágább kincsünket: a gyermekeinket ' köve­telte ágyutölteléknek, hogy az ő éle­tük árán valósíthassa meg a vilá­got leigázó törekvéseit. Az anyák sebe még vérzik, még élénken kísért a háború szenvedése, még alig szá­radt fel az árvák és özvegyek köny- nye. Nagy Istvánná, Zeller Ferenc, Müller Károly és még 32 aláírás.” Az Ifjúság utcában béke-kisgyű- lést tartottak. Aki csak két szót is mond, mélységesen elítéli a háborús gyújtogatók törekvéseit. Nem nagy szavaikat, hanem az egyszerű embe­rek békeakaratát tükrözi vissza az imént küldött rövid kis levél: — Tiltakozunk Nyugat-Németor- szág felfegyverzése ellen! Aláírás: Szélig Rezsővé, Balázs Józsefné, Ba­jáéi Teréz, Tabi Mária és még 14 név. — Tiltakozunk Nyugat-Németor- szág felfegyverzése éllen! — írják levelükben a pécsi repülőtér dolgo­sok vették kezűkbe a béke védelmé­nek ügyét. Harcolnak érte, követe­lik a háborús gyújtogatók fékentar- tását., És beszélnek róla az iskolá­ban a mi gyermekeinknek, a bol­tokban bevásárló asszonyoknak, hogy jövőre több ruha, cipő, élelmi­szer lesz, de ehhez béke kell. A bé­kéről beszél az anya, a feleség, mert gyermekét, családját félti, mert bol­dogan akar élni. ' — Én a fiamat vesztettem el a második világháborúban — mondta egy alkalommal Nagy Istvánná, — tudom, mit jelent a gyermek az anyának. Ha a világ minden orszá­gában mi, anyák, összefogunk, han­gunk erősebb lesz a háborús gyújto­gatókénál. S a harc folyik tovább. A népne­velők bekopognak minden emberhez és elviszik hozzá a párt szavát. Mu­tatják a becsületes emberek százai­nak, hol a helyük, mi a feladatuk a bőkéért folyó harcban. A békéért küzd és dolgozik fárad­ságot nem ismerve Szász Antalné, a terület békebizottságánafc titkára, •Mit tehetünk mi, kommunisták — népnevelők?... A kilenc asszony erre gondol most. És száz és száz anya a Honvéd utcában, a szigeti külvá­ros házaiban. Ki mondja meg ne­kik? A népnevelők, a kommunis­ták. — Mi is, minden becsületes, bé­két akaró polgár, csatlakozunk azok­hoz, akilc a békéért harcolnak. Béke- kisgy üléseket, béke-beszélgetéseket szervezünk, felkeressük azokat, aki­ket az elmúlt háború közvetlen csa­ládtagjuk elvesztésén keresztül is érintett és beszéljenek ők arról, hogy mit is jelent nekünk, egyszerű em­bereknek a béke... A hozzászólók elmondták a terület problémáit és egyéni kezdeményezé­sek születtek. Valaki 'azt mondta: tiltakozó leveleket is szervezünk és a pártszervezeten keresztül eljuttat­juk a Városi Békebizottsághoz. A kommunisták, a népnevelők el­juttatják a párt szavát az egyszerű emberek százaihoz ... Alig múlott el két-három nap a népnevelőértekezlet után és a kom­munisták felhívása alapján „meg­mozdult” a föld a szigeti külváros­ban. Mindennap érkeznek levelek az egyszerű emberektől, akik féltik csa­ládjukat, gyermekeiket, boldog jö­vőnket egy újabb háborútól. — Tiltakozunk! — kezdik levelü­ket a Vitéz és Garai utca lakói, majd így folytatják: — „Mi, anyák, ke­zói. Szélig Rezsőne, a szigeti MNDSZ — Békét akarunk, hogy gyermc- ügyvezetője, Engert Ádámné, Szeren- keinket nevelhessük. — A levelet esés Józsefné, Csatlós Pálné és Ben- tizennégyen írták alá. kő Györgyné pártbizalmiaik és velük A szigeti területen .^megmozdult együtt a békét akaró becsületes pát- a föld.” Az emberek, munkások, há- tan-kívüliek serege, ziasszonyok, orvosok és pedagógu- SZŐKE LÁSZLÓ líöszönljiik két kitüntetett tudósunkat z| felszabadulás a tudományos munka területén dolgozó 4 4 \ kutató 4 tudósaink számára is fordulópontot jelentett. Bebizonyított tény J Jma már. hogy elméleti és gyakorlati tudósaink csupán a népi demokrá- j jciaban kapták meg azt a támogatást és segítséget, amely elengedhetett 4 4 lenül szükséges ahhoz, hogy elgondolásaikat valór aválthassák és széles- J 4 köri i kísérletek eredményeivel alátámasszák és igazolják. A Kossuth-^ Jdtj és egyéb kitüntetés mellett kimagasló megtiszteltetés az akadémiaif 4 jutalomban való részesedés. Jogos büszkeséggel tölt el bennünket, hogy 4 4az 1954. évi akadémiai jutalomban részesített harminc tudós között fcétj Jpécsi egyetemi tanárunk: a Kossuth-díjas Szentágothai János és Kudászj f József, a II. .számú Balgy 'xjyaszati Klinika igazgatója i& szerepel. Szent-j 4ígothai János akadémikus 6000. forintot és oklevelet kapott, Kudász4 J József professzor pedig „A szív és érsebészet“ terén kifejtett tudomá- 4 fiyos munkájáért részesült 3000 forint pénzjutalomban és oklevélben. J 4 Köszöntjük két kitüntetett tudósunkat és kívánjuk, hogy alkotó-4 i munkájuk teljében még számos eredményt érjenek el a tudomány és a 4 4gyógyítás szolgálatában és járuljanak hozzá továbbra is a tudomány tö-í * rétién fejlődéséhez hazánk és az egész emberiség jövője érdekében. 4 cÁ kamcs&ny fa alatt Ilyenkor, a család legmeghittebb ünnepén, amikor felgyulladnak az örökzöld fenyőn a sárgás fényű gyertyácskák, múltat idézek, gyermekkort, azóta elporladt áldott apai kezet, mely életet teremtett fiai számára, idézek régmúlt időket és embereket, havas esteket a ka- iicsfalvi réten, pléhlovacskát kicsi kocsival, hideg szobát és szívre hul­ló anyai könnyeket: örömet és szomorúságot, ahogy az évek hozták, de akárhogy is volt, valami, a legértékesebb mégis megmaradt belőlük, amit'azóta is érzek: a szeretet. Ahogy a pislákoló gyertyácskák fényénél idézem a rég nem látott arcokat, most is érzem, itt melegít bent a szívemben. Pedig hol vannak már sokan azok közül?! Csak egy-egy avult fénykép őrzi a vonásokat, formákat, de élő teremtő szeretetük itt maradt. Jó ez a csendes este, jó ez a nyugodt ünnepi hangulat és jó idéz­ni. .. nem, nem a múltat idézem, hanem azokat akik szeretettel aján­dékoztak meg az elmenő évek során. „ . A pró kis üvegharang hangja csendül az örökzöld fán s a jó meleg - szobában egyszerre új arcok jelennek meg; kormos, munkás őr­zők. Azoknak az arca, akik munkájukkal lehetővé tették, hogy ma. min­ién házban, szerte e boldog szép hazában, meleg kályha mellett ölelkez­zék össze a család ezen a bensőséges ünnepen: bányászoké. Rufli Lajos és társai itt vannak körülöttem., a szeretettek között: ismeretlen és mégis ismerős arcok István-aknáról, Béta-aknáról, Tatáról, a Sajó , völgyéből, mindenünnen, ahol szenet fejtenek még ebben a bensőségesen meghitt órákban is, hogy mi duruzsoló kályhák mellett, útnak bocsátva gondo­latainkat, emlékeket keressünk, vagy boldog könnyeket arassunk. Igen! Itt vagytok ti is. Kormos, verejtéhes arcotok meg-megvillan a gyertyács­kák fényében s míg derűs, vagy komoly arccal suhantok tova. magam­hoz ölellek mindnyájatokat, fekete kezű. piros, meleg szívű aknászok, vájárok, csillések, megköszönöm nektek is ezt a. felejthetetlenül szép estét. seng a fenyőn az apró kis üvegharang, mintha csákányotok hangja csilingelne. S míg tovasuhan tok, kicsorduló lélekkel hallgatom ezt a csodálatos muzsikát, a legszebbet; a munka muzsikáját; az élet muzsikáját. (—di—) TTTT'rTTT¥TT»TTTTTT»TTTTTTTTTTTTTTTT»»T»TTT»TTTTTTTTTTTTTT*TTTTTT»Tr»r»TT Huszonötbe dísztárgyat gyárt jövőre a Porcelángyár Közel két és félszer annyi dísztár­gyat gyárt jövőre a Pécsi Porcelán- gyár, mint idén. 1954-ben még csak 15 féle figurát készítettek, jövőre már 20—25 különböző dísztárggyal látják el az üzleteket. Készítenek majd gyermeksorozatokat és állatka sorozatokat is. Ruzsinszkl Endre figura-korongos 5G éve dolgozik a porcelángyárban. Halász Erika festő-gyakornok és tanára. Bodor János porcelánfestő. Karácsonyi ballada AZ ASSZONY MEGREME­GETT és minden idegszálát meg­feszítve figyelt. Semmi hesz. Ta­lán már vége? Pupillái kitágul­tak de nem látott semmit, csak a pislákoló zsíros mécses fényét, amely kísértetiesen imbolygóit a penészes falon. Már bármi kezdte hirtelenségét. Talán még­sem lett volna.szabad kiengedni Julikat? Menny­dörgő robbanás szakította meg gonaolata.it. Va­lami eisistengett a pince fölött és közvetlen a közelben éles osattanás hallatszott. A téglázatlan pince mennyezetéről föld hullt alá és a sötét­ben maradt asszony felsikoltott. — Julikóm! — egy pillanatra megmereve­dett, de aztán a gyermekét féltő anya ösztönével rohant fel a lépcsőn, ki a szabadba. Hideg decemberi nap volt. A német csizmák nyomai a földbe fagytak. Még a szegeket is ki lehetett venni. Olyan volt ez a nyom, mint a kö- véfagyott történelem, amely sehogysem akar fel­olvadni. >. Az asszony végigfutott az udvaron, be a szo­bába, ki a verandára, 'de Julikat nem találta. — Csípős északi szél fújt és a ki-bomlott. itt-ott Ő6ZÜ1Ő hajat meglobogtatta. Az asszony barna berliner kendőjét összerántva a pajta felé in­ául t. — Julikéin, kislányom! — tört fel melléből 1 zokogás, amikor meglátta a vérző gyermeket és gyengéden végigsimitotta gyermeke arany sző­ke haját. — Látod, látod, még téged sem kímél a háború — mondogatta, miközben felemelte a kislányt, kendőjébe csavarta és futva, megin­dult, vele a biztonságot nyújtó pince felé. Jukka nem moccant, fejét oldalra fordítva nézte a mécses sárgás-vörös lángját. Az anya feszülten figyelte. A lövöldözés mintha alábbha­gyott volna. Julika combját érte a szilánk és ha nem tudja megállítani a vérzést?... Felállt, és a pince egyik sötét, beugró részéhez ment. — Fenyöillat töltötte meg a levegőt. Megragadta a karácsonyfát, amelyet tegnap éjjel díszített fel nagy titokban és Julikéhoz vitte. ”— Julika, kislányom?! — kérlelte. — Nézd megjött a Jézuska. Hozott neked sok szép aján­dékot... Kis angyalkát. Angyalhajait... ezüstdiót. Hallgasd csak, milyen szépen cseng az ezüst- csengő?! Nem haMod? Julika nem felelt. Szeme most érthetetlenül csak egy pontra, a mécses pislákoló fényére sze- geződött. •— Fáj? Nagyon fáj? Hadd csókoljam meg! Ne félj. mire. apukád hazajön, ez is meggyógyul. — Apu? és megingatta kis fejét. — Meglátod, hogy megjön. Vége lesz a há­borúnak' és hoz neked sok-sók ajándékot... — Neeem — jajdult fel Julika. Arca halott­sápadt volt és a vérveszteségtől fekete karikák rajzolódtak ki*a szeme alatt. Az anya a kislány homlokához tette a ke­zét és várt. — Orvos kellene! — futott át agyán a gon­dolat. — De hol talál most orvost? Nincs a fa­luban senki. Mindenki elrejtőzött n pincében. Ha valaki itt ’ is . maradt, ki tudja; mi történt vele? A németek? — ki tudja, lehet, hogy azok sincse­nek már itt. Pedig ha nem kerít valahonnan or­vost. Julika elvérzik és meghal... Magára terítette a leendőt, mégegyszer vé- gigsimttolía tekintetével Julikat. — Légy jó kis­lány! Mindjárt jövök — mondotta és elsietett. KINT CSEND VOLT. A szél is alábbhagyott, havazni kezdett. ' Futva rohant az orvos lakásához és ököllel verte az ajtót. — Doktor úr! — kiáltotta a. sírásba fulladt hangon. — D >ktor úr. az isten szerelmére! Jöj­jön. mertÉdes istenem — és hangosan zoko­gott. Megrántotta az ajtót. Engedett. R: ment. Az-orvos szobájából gyér világosság szűrődött. Benyitott. A bútorok darabokra tör­ve hevertek szanaszét a földön. A szoba jobb oldalán hatalmas rés tátong. Kóródi doktor ha­lott. Ót• fekszik a műtőasztal mellett. Odébb egy másik hulla. Arcát, a feUsmerhetétlenségig szét­roncsolta a gránát. — Uramisten! — hőkölt vissza az asszony és keresztet vetett, — Mi lesz Julikéval? — be­rántotta ez ajtót és .végigrohant az előszobáit. Újabb robbanás. Aztán egy másik ... egy harmadik. . egy negyedik. Géppuska kattogott. Délkelet felől vörös fény lpbbant és a Fő utcán futólépések za.ja hallatszott. Kilépett az utcára. — Sz-toj! — állította meg egy hang. Vis-sza- tántorcdott. A (katona közelebb lépett. Az arcát nem láthatta, csak a körvonalait. Magas, szikár ember, Szokatlan öltözet. Prémsapka. Orosz — ismert a katonára és egy pillanat alatt eszébe jutott mindaz a szörnyűség, amit a Magyar kú­tárban, a moziban, a Tempó-báb és a Signaí-ban látott. Szuronyra húzott gyermekfejek, kitépett fülek, gyűrűstől kicsavart ujjak ... — Segítség! — ordította torkaszakadiából. — Nye bojszá! — szólt a katona és intett, hogy folytathatja útját. Az asszony megfordult és megcsúszva a sí­kos úton, hazafelé rohant. — Mi az? Mi történt? Ki van a házukban? Miért van ott világosság? — cikázott agyában a gondolat, miközben felrántotta az ajtót. Az orvos nem mozdult. Julika kezét fogta, órájára nézett és a pulzust figyelte. — Rendben — mondta tört németséggel. — Segített a vérátömlesztés, Julika lassan felnyitotta a szemét és hal­vány mosoly jelent meg a szája szögletén. — Nve bojszá! — simította végig a kislány arcát és leült az ágy szélére. Tekmtete a kará­csonyfára siklott, amit a pincéből hoztak fel a kislánnyal együtt. Elgondolkodott... Az asszony meghatódva nézett az orvosra, aki megmentette gyermeke életét. — Köszönöm, — mondta és egy könnycsepp gurult végig az arcán. — Nyicsevo — válaszolta a szovjet katona- orvos, azután kezet nyújtott az anyának és sie­tett tovább... — JULIKA. KISLÁNYOM! Nézd. itt vart a karácsonyfa! Angyalhaj... ezüst csengő . .. alma. Nézd. milyen szép piros!... Csokoládé... Töl­tőtoll... Pipa... és egy csillag. Nézd milyen szép!... Nézd. hogv ragyog!... Mind a tiéd ... Jó? — Jó — válaszolt Julika és átölelte édes­anyja nvakát. 1 — Vigyázz rá! Azok adták, akik megmentet­ték az életed. Ez a mi legnagyobb és legszebb karácsonyi ajándékunk. Julika ezt már nem hallotta: Elaludt. Kint nagy pelyhekben hullt a hó Távolodó ágyúzás hn’iafszolt és bent a szobában Gál Ist­vánná Julikéra húzta a takarót. Énekelt. Éne­kelt és* egyenletes szuszogás felelt a csengő hangra. ... Békesség földön az embernek... Szálát János 4 kisipari szövetkezetek hírei A Baranya megyei kisipari szövet­kezetek több, mint 109 százalékra teljesítették éves tervüket. A 40 kis­ipari szövetkezet közül 23 teljesítet­te túl éves tervét. Novemberben a vas- és mezőgazdasági iparág 52, faipar 1978, textilruházati 37 és a bőrruházati iparág 35 százalékkal több készterméket készített a lakos­ság részére, mint ez év júliusában. A 1955 első negyedben férfi cipő­ből 28, női cipőből 25, gyermekkar csiból 999, hálószobabútorból 114 százalékkal készítenek többet a kis­ipari szövetkezetek, mint ez év első negyedében. A ruházati kisipari szövetkezetek vállalták, hogy az ezévi tervükön felül 20 darab gyermekkabátot készt fenek, melyeket kizárólag pécsi üz­letekben hoznak forgalomba. HARGITAI JÓZSEFNÉ * Baranya megye kisipari szövet­kezetei 1954-ben 176 százalékkal több tanulót neveltek, mint . tavaly. A vas­es mezőgazdasági iparban kétszer, a faiparban pedig kilencszer annyi tanulót foglalkoztattak, mint egy évvel ezelőtt A bőrruházati iparban a tavalyi’9 ipari tanulóval szemben az idén már 23-at tanítanak, a’ több’: iparágakban is jelentősen emelke­dett a tanulók létszáma. * Mi. a Kossuth Pécsi Cipész KTSZ dolgozói az 1954. évi tervünkön fe­lül még ebben az évben 150 ezer Fi értékű árut készítünk a lakosság szűk ségleteinelc kielégítésére. Tervünkön felül gondos munkával készült, jó minőségű bundacipőket gyártunk. . JUHÁSZ LÁSZLÓ-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents