Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-26 / 281. szám

Virágsó mesőgaxdaAáe a népjólét alapja. Éljen a paraszttá«; Ilyenek lednek a szavazólapok •>. . vy* ‘T • ■ s Baranya ?? ..... t- v .*■" zárnál » UnáCHtiMi. tnU«sctJfeM IÁM s»rtnub«r 3*. Szavazólap A ttuegjre) vAK(**J«k«-.-üí*f A HAZAFIAS NÉPFRONT jeUHsje: ; -i» ■ EKWllte ".. .' Horgos János e . L>*&*Kv£’v. : * *»»»» t UM<> w«*t, ito. «m> mm tMH Ü Boly (Baranya megye) ■'a 1 * | *«84 amaO-cr m. '%%. > ~ & Í 1 .Kf| |: § Szavazólap feü -h» (V " 1 ... • :___ . - ' V •• > •' •• . • A i<f4sl W /F'Ai i • ^';v> %WÍ^ *■ v\'%- . _____ a , ­,., wm i ••• h £> < Szabó Mátyás ■A S£ -—1 v * v *,v > ; A szavazó- helyiségek várják a választó- polgárokat Baranyában 550 szava- tohelyiség várja a megye csaknem 190.000 választó- polgárát. Az MNDSZ asz- szonyok száznál több sza­vazóhelyiség feldíszítését Ígérték meg, részvételük­kel pedig negyven minta­szavazóhelyiséget csinosí­tottak a megyében. Pécsbányán az első .vá­lasztókat, akik csoporto­san mennek majd szava­zásra. az úttörők virággal és műsorral köszöntik. Pécsett november 24-én a megyei tanács nagyter­mében a szavazatszedő bi­zottságok elnökeinek a részvételével mintaválasz­tást rendeztek. Számos problémát és kérdést fel­vetettek, hogy a jelenle­vők tájékozottságát bővít­sék. Komló választásra készül 27-én a Kökönyösi A1J talános Iskolában meg­nyílik az MSZT kiállítása: „A Szovjetunió népeinek története”. Ugyanekkor 19 órakor a Május 1 Kultúr- otthonban a bányászrádió nyilvános műsort rendez a tanácsválasztás tiszteleté­re. Még korábban, este 6 órakor a városi DISZ bizottság fáklyás felvonu­lást rendez, melyen részt- vesznek a vájáriskola és a többi intézmény DISZ fiataljai. 28-án a Május 1 Kul­túrotthon és a széntröszt szálláshelyi kultúrcsoport jal két autóval bejárják a 16 szavazókört. Az úttö­rők az iskolákban, a sza­vazóhelyeknél virággal, verssel köszöntik a válasz tási héten legjobb ered­ményeket elérő szavazó­kat. Este 20 órakor a Má­jus 1 Kultúrotthonban táncmulatság lesz. Asszonyokat küldenek a tanácsba <H&zL néni Magas dombira kell (felkapaszkodni Rozi néniéüahez. (így isme­rik Ujipetrén özv. Fo­dor Sánaomét). Kedves kis otthonában fogad, hellyel kínál a dívá­nyon, azután a tanács- választásról beszélge­tünk, alig győzöm je­gyezni mondanivalóját. — Nagyon boldog va. gyök — mondja, — hogy tanácstagnak je­löltek. A múltban gon­dolni »em mertem ar­ra, hogy mint nő, — ílyefi megtiszteltetés ér jen. Miránk asszonyok ra soha sem hederítet­tek a régi világban, most azonban beleszól, hatunk a község, az ország életébe. — Rozi néni! Milyen tervei vannak mint jö_ vendőbeli tanácstag­nak? — Hát, ha megválasz­tanak, nagyon sok — folytatja, — Ide a dombra villany kelL Az embernek majd ki­törik botorkálás köz­ben a nyaka, olyan sö. "ét az utca. Esős, sáros ■dőben teljesen lehetet, len a közlekedés. A 25- ös és a 24-es körzet utcáiba járda kelL Ed­dig csak ígérgette a he­lyi tanács, de a válasz, tás után valóravált- juk. Ez már rajtunk, lakókon múlik. — Gondoltam mára többi jelölttel együtt arra is, hogy a fiatal­ságnak szép tágas kul- túrotthona legyen. Ha összefogunk, ezt is va­lóra válthatjuk a saját erőnkből. Lesz itt ten­nivaló bőven. Bátoríta. ni kell az embereket, hogy lássanak hozzá, akkor nem lesz hiba községünkben. Jól választottak a 25- ös körzet lakói, amikor özv. Fodor Sándornét jelölték tanácstagnak. Rozi néni mindenkor bátran kiállt az igaz­ság mellett. Ha valaki­nek panasza volt a fa­luban, — azt Rozi né­ni magáénak érezte. Szerkesztőségünkhöz is számtalan olyan leve­let írt a községről, az állami gazdaságról, amely vagy dicsért, vagy rendellenességre hívta fel az illetékes szervek figyelmét. Zászlaá Ferenc és Fa­zekas István panaszai­val is ez év júniusá­ban a Dunántúli Nap« lóhoz fordult. Lei’« nyomában a Gr« pusztai üzemegységig felelősségre von tár csaló bérelszámolót,» ezresekkel károsító!' meg a dolgozókat — Én három évi dolgoztam Rozi né# vei — mondja Kát Rozália, a termelősí vetkezet munkacsap* vezetője, a 25-ös M zet egyik lakója, de munkában, szőri lomban elhagyta a W fiatalabbakat la. S* vetkezetünk „eszén«1 ismertük, mert 3« néni minden ügyi* otthon érezte magát. Esteledik. Rozi JÓ Arnold Antalékhoz I szüL Itt szoktak őss» gyűlni a környezi W zak lakói, ahol if* sok szó esik most tanácsválasztásokról' Az újpetrei gazdák P dasszonyok Itt W** lik meg a község P1^ lómáit, — politizáld Jó egészséget, hősi* életet és eredmény* közéleti munkáik0*^' kívánva köszönünk i Szív. Fodor Sándod tói, Ujpetre 25-ös V zetének tanácstag leltjétől. Jelöltek9 mert megszerettek A máriagyűdi iskolában példás rend, otthonos hangulat fogadja a látogatót. A TV. osztályban most fejeződött be az óra. Pintér Mária, tanítónő, a 10. körzet tanácstagjelölt­je rendbe rakja jegyzeteit és be­szélni kezd. — Hogy miért jelöltek tanácstag­nak? Azt gondolom azért, mert sze­retnek. öt éve vagyok a községben és azóta... Azóta bizony megmutatta, hogy mire képes. Az 6 segítségével hoz­ták rendbe a máiottfalu iskolát készítette el a népi hímzésű nyöket és asztalterítőket és ha is teljesen az 6 nevéhez fűt$ de neki is része van abban, ^ októberben új padokat kapott & ^ kola. t Arra a kérdésre, hogy mik ® ■ vei, röviden de sokat mondóin ** laszol: . — Utak, kutak. Ez a legsŰrO^1“, Meglesz, hiszen az egész falu akarja. IAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAA BABITS MIHÁLY, A PÉCSI KIS Dl MA HETVENEGY ESZTENDEJE, 1883 november 26-án született Szek- ezárdon Babits Mihály költő és mű­fordító, a Nyugat munkatársa és szerkesztője, a polgári irodalmi élet egykori irányítója. Édesapja, aki Szakszóidon törvényszéki bíró volt, Budapestre került, majd onnan, mint ítélőtábla bírót Pécsre helyezték át. A legtöbb osztályban színjeles ta­nuló volt, egy vagy két tantárgyból mindössze háromszor kapott kettes osztályzatok A torna nem nagyon érdekelte, abból mindig hármasa volt, viszont magyarból mindig egyese A diák Babits Mihály, aki l»92-től 1901-ig tanult a Széchenyi téri gim­náziumban. Pécsett jegyezte el ma­gát az irodalommal. Már mint gim­nazista élénken résztvett az önkép­zőkör irodalmi életében.1VII—Vill­og korában úgyszólván minden ülé­sen szerepeit. Előfordult az is, hogy egy ülésen szavalt, bírált és novellá­ját is felolvasta. A gimnázium Önképzőkört jegyző­könyvében érdekes és Babits egyé­niségére jellemző feljegyzéseket ta­lálunk önképzőkör! szerepléséről. — legelőször a „Pázmán lovag"-ot sza. ▼alta, de bírálója szerint taglejtései esetlenek voltak. Amikor a „Szép Ilonkát“ szavalta, a bíráló megálla­pította, hogy előadása „vontatott" volt, de dicsérte azokat a részeket, amikor a leány hervadását tolmácsol ta. Később Kiss József: „Mese a nagy csizmáról“ című versével lé­pett fel, de ezúttal sem dicsérték meg, sőt bírálója azt ajánlotta, hogy komikus verseket szavaljon. Március 15-érí „Vázlatok a nap történ étéből1' címmel tartott felol­vasást. Hetedikes korában fogadták el „Bíró uram karácsony estje“ cí­mű elbeszélését. Ez alkalommal a bíráló megdicsérte, kihangsúlyozta Babits hibátlan népies nyelvezetét és elbeszélésének arányos szerkeze­tét Az önképzőkör tónóül/sén Babits Mihály, Garay: „Ohsito/'-át szaval­ta és három díjat nVert Mint a leg. szorgalmasabban működő önképző­kör! tag egy aranyat kapott, azonkí­vül díjat nyert „Apró versek“ című műfordításával és „Tíz év Erdély történetéből1' című értekezésével Is. Nyolcadikos korában Babits Mi­hály már a gimnázium önképzőkö­réinek elnöke lett. Az elnökválasztást a diákság körében izgalmak és he­ves harcok előzték meg. Babits el­lenjelöltje egy Frank Tivadar nevű diák volt. Az 1901 március 1-én felvett ön­képzőkön jegyzőkönyvből kitűnik: Babits Mihály bejelentette, hogy részben a tagok lanyha működése részben pedig „nagykörű elfoglalt­sága“ miatt az elnökségről lemond. Lemondását azonban nem fogadták el. Később újból lemondott az el­nökségről és helyébe egykori ellen­jelöltjét: Frank Tivadart választották meg. Babits Mihály nyolcadikos diák­korában is szorgalmasan szerepelt az önképzőkörben. — Október 6-án ő mondta a gyászbeszédet. A követke­ző ülésen elfogadták „Pünkösdi ró­zsa“ című versét, év vége felé pedig Martiális műfordításait. Nyolcadikos korában az utolsó önképzőkört ülé­sen, mint a legjobb bíráló egy arany, díjat kapott. A gimnázium 18 iro­dalmi pályázata közül 17-et Babits Mihály nyert meg, egyet pedig Su- rányi Miklós, aki akkoriban versei­vel aratott sikert, Babits Mihály pedig főleg prózai írásaival. Pécsi diákkorát Babits Mihály „Utca estefelé1' című versében örö­kítette meg. amelyben többek között a kővetkezőket írta: . i : Ki látta pécsi utcán a kis Babits Misit, sötétedő pécsi utcán, a nagy rajztáblával, öt után, mert énekóra is volt? Szegény kisfiú — legkisebb az osztályban — ment szédülve haza fáradtan s izgatottan; nézte a lámpagyújtogató botját, s még fülében az énekóra foszlányai: „Este van már, késő este — Pásztortüzek égnek messze” > f „Emlékezés egy régi pécsi uszodá­ra” című versében a Balokány-li- geti fürdőt énekelte meg, „Isten ke­zében” c. versében a „keresztény makáma”, a pécsi belvárosi temp­lom misztikumát örökítette meg. „Harmincéves pécsi érettségi talál­kozóra” című versében pedig egyko­ri osztálytársainak üzent, akik "Pé­csett 1931-ben 30 éves érettségi ta­lálkozóra jöttek össze. Pécsi élményei mély nyomokat hagytak Babits Mihály szívében. — Harminc évvel ezelőtt, amikor a „Pécsi Napló” a költő pécsi emlé­kei iránt érdeklődött, Babits Mihály 1925 decemberében a laphoz a kö­vetkező levelet intézte: „Sajnos, nem voltam Pécsett az­óta, hogy leérettségiztem, noha alig van év, hogy ne terveznék egy pé­csi utat. De a pécsi út mindig jövő­re maradt. Eleinte, régi boldog bé­keidőben, a külföldet jártam, a fia­talember mohóságával, akinek még sürgősebb újat látni, mint a régit viszontlátni. A viszontlátás ösztöne később annál jobban fölébredt ben­nem, — de Istenem! — háború, for­radalom, keserűségek és betegségek, hosszú, hosszú, véghetetlen betegsé­gek gátoltak azóta. Pedig kilenc évet töltöttem Pé­csett, első tudatos benyomásaim, szel lemi életem ébredése, egész diákko­rom története odafűz. Mi a legked­vesebb emlékem? Alig tudnám megmondani: egy darab maradt ott az életemből. Édesanyám legújabb időkig leuta­zott Pécsre halottainak sírját meg­koszorúzni. Egyébként rokonaim is vannak még Pécsett. Én azonban tán idegen is volnék ott: az én Pé­csem, a régi Pécs. Nem a jövőé: o múlté. Ezért nem is tudok semmit mondani a jövő Pécsről: csak azt hogy nagyon szépnek, boldognak kí- vánoml Nagyon szépnek, boldognak szelle­mi életben is: mert Pécsett intenzív és ambiciózus szellemi munka folyik, az előttem már innen a távolból isf kétségtelennek tűnik fel. ön azt kérdi tőlem: van-e egyáltalán vidéki irodalom? Csak azt felelhetem: nem tudom, hogy van-e, de hogy lesz azt remélem. És kivált remélem Pé­csett, ahol minden garancia megvan arra, hogy ez nem valami magyar- kodó, specializált és inkább etnog­ráfiai érdekességü tájirodalom lesz hanem az egységes magyar szellem arcát fogjuk itt is új oldaláról látni és mintegy friss tükörből vetítve PÉCSRE 1931 június 10-én látoga­tott el, ahol a mai Tiszti Klub helyi­ségében résztvett a Janus Pannonius Társaság alakuló közgyűlésén. Ez alkalommal a társaság tiszteletbe!' tagjának választotta meg és Babits Mihály saját verseiből olvasott fel. Pécsi tartózkodását felhasznált: arra, hogy felidézze diákkort emlé­keit. Feleségével ellátogatott az Egye térni Könyvtárba. Álmodozó tekin­tettel járt a hatalmas könyvtárban _ Kuti Mihály márfal dolgozó 1 dűl bérel egy házat. Furesán»%i l látta, hogy a házhoz tartozó v I nem neki, hanem másnak utalry r a közsézi tanács. Panasszal t gyorsan Intézkedett. Négy n*P 1 va Kutl Mihály panaszát orv»*0 amelynek nagyon sok könyvét még Li diákkorában olvasgatta. És megtalá' ta azt a könyvet, amelynek egyik lapját még pécsi diákkorában 6 tép te ki titokban Tanácsaink elintézd jelt népi ront-gy® {f Diósvistíón a .nF„Vurc,, v ^ Hernádi László, a siklósi jór®?V j nács v. b. elnöke is résztvett. ő t gozók hozzászólásukban elmond® ^ I hogy sok esetben hosszú ut8L/ £ megtenniük, amíg be tudják stjk fni a háztartáshoz szükséges W.i l két. Kérték, hogy létesítsenek jf l községükben is földművessé' l zeti fiókboltot. .|j! Hernádi elvtárs a dióséit kérését megtárgyalta a JA®,., vei, a diósviszlóiak ► fiókholtot. megkapd * „Három házban — közt*** pl í enyémben is — írta levelébe1’,/ t röcz Jenő bodai lakos — i»éf jg I dig petróleum lámpa világit- * é l ségbe 1928-ban vehették be * ^ f lányt. Ezek a házak, akkor $ l nem voltak meg és a későhp^jlf TV1 1 ben mindig valamire való *1, fi'1. zással elutasították kérésünkéül/' l lük, segítsenek abban, hogy 1 í Is kigyulladjon a villany’’. ^ tjf ; A megyei tanács megtárgyal/ ► riw-r ImwW% kérését éa iíitV n # ; röcz Jenöék kérését és úgy M zott, hogy még ebbem az é*®?zf „yvilÓf1 Majdnem valamennyi könyvrenáh,k is a vlUan: ráismerek, — mondotta mosolyogva £ *• J a 43 éves, betegeskedő, Babits Mi ► . T ma? hí», «után sóhajtva t.tto hozzá: LSlSÍUf A«H — Ezeken a könyveken nem lát szik meg az idő múlása, mint raj­tam. A pécsi Janus Pannonius Társaság 1941-ben fennállásának 10. évfordu 'óját készült ünnepelni és tisztelet beli elnökévé akarta megválasztan­dó 1941 augusztus 5-én Babits Mi hály örökre lehunyta szemeit. Pusztai József működik a szivattyús kút. A gusok, Császár Pál, Baranya' jw. és Párkányi László a „Szaha® ^ hez fordultak és kérték, how f, senek a kút megjavításában. ^ f. bad Nép” szerkesztősége gyei tanácsnak. A megyei ta® ,, j* oaszirodája azonnal ln-térit*® már jó a kút, a vasasi isk0*/' nem kell a szomszédba n ivóvízért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents