Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-21 / 277. szám
Éljen a hasánh én népünk gazdasági én kulturális felemelkedéséért dolgosó értelmiség! művészetet! 4 Baranya Megyei Műsoriroda plakátjai már hetekkel előbb hirdették Lata- bár Árpád és még egy »gésa sereg ismeretlen pesti yendcg-„niűvész“ felléptét a „Mosolytól- kaeagásig" című műsorban. Mielőtt azonban a pécsi vendég- szereplésre, illetve fel. tépésre sor került, — ugyanezek a szereplők és ugyanez a műsor inár végigjárta a megye néhány helységét, így többek között bemutatkoztak Mohácson, Szent lórimén és Bolyban, A vendégszereplés és a műsor azonban sehol sem találkozott a dolgozók megelégedése vet, ellenkezőleg: a legmélyebb felháborodást váltotta ki. Egymás * után érkeznek szerkesztőségünkbe a levelek, amelyekben a dolgozók élesen tiltakoznak az olyasfajta kultúrszemét ellen, amilyent az említett ^múvésífk* szórakoztató* álörvc alatt adói gőzök igényességének lebecsülése, sőt egyenes megcsúfolása formájában produkáltak. Hogy mennyire helyesen ítélik meg a me gye dolgozói az ilyen műsorokat, annak beszédes bizonyítéka, hegy a pécsi előadást nem lehetett megtartani. A „Mosolytól— kacajig" műsor csak huszonöt „érdeklődőt" vonzott a több. mint százezer lakosú város, ban. Latabár Árpád és társainak pécsi fellépésére tehát emiatt nem kerülhetett sor. Ki felelő* mindezért? A Baranya - Megyei Műsoriroda, amely rendeltetését úgylátszik kizárólag csak az úgynevezett „Tarka műsorok" szervezésében lát. ja. Ezekben a tarkaműsorokban is azzal véli biztosítottnak a ..nívót" és kultúrcélja. ink megvalósítását, hogy Pestről „importál" szereplőket. A tarka műsorokon azonban legtöbbször az derült ki, hogy újra teret kapott a régi kultúrsze- mét, megtoldva új szeméttel és megfelelő dramaturgiai irányítás, eszmei és művészi ellenőrzés hiányában a műsorok legnagyobb része olyan fajta „művészetet“ terjesztett, amely a közízlést nem emelte, hanem inkább rontotta. Érthető te. hát. hogy a dolgozók végülis hátatfordítot- tak a műsoriroda kultúrpolitikájának. Helytelen, hogy a Baranya Megyei Műsoriro da állandóan csak ven dégművészekkel dolgozik. akiknek „sztári" felléptéért gondolkodás nélkül fizet ki esténként 2^-3000 forintot, holott tehetséges, de kevésbé felkapott helybeli ének- és zeneművészeink e sztárok fellépti dijának egytized részéért is szívesen adtak volna olyan műsort Pécsett és a megye bármelyik városában vagy községében, amely valóban kulturális céljainkat szolgálná. Az állam szigorúan megszabott keretek kö. zött folytatja a maga pénzügyi gazdálkodását. Ezek között a ke. retek között jut — és nem is kevés! — a kultúrára is. Sokszorosa annak, ami valaha is jutott. De a dolgozók megkövetelik és joggal követelik meg. hogy amit a kötségve- tés kultúrára, tehát az emberek művelődésére. szórakoztatására szánt, azt valóban erre a célra fordítsák! Az új szakasz politikája a kulturális fronton is a további fejlődés nagy távlatait nyitotta meg. A feladatokat tekintve tisz- tábban és világosabban áll előttünk a kulturális . forradalom legfőbb célja: az, hogy a kultúra minél szélesebben hassa át az egész dolgozó nép életét. Tehát nem mindegy, hogy milyen kultúrát terjesztenek a legszélesebb tömegek között. A kultúra további szélesítése, demokratizálása nem jelenti azt, hogy lemondjunk eszmei és művészi igényeinkről. Hűtlenek lennénk a magyar kul- (*<■a hagyatékához, hátat fordítanánk kulturális forradalmunk főcéljának, ha megengednénk, hogy a dolgozókat ízléstelen, alacsonyrendű „művészettel" fertőzzék! Itt az ideje, hogy a Baranya Megyei Műsoriroda mint művészeti tömegszervező Intézmény, rátérjen végre arra az útra, amelyen járnia kell: a dolgozók nagv tömegei művészeti igényességének a szolgálatára! „Arra áld a Baranya szélen** A Pécsi Zeneművészeti Szakiskola és a Baranya Megyei Tanács Népművelési Osztálya kiadásában „Arra alá a Baranya szélen” népdalgyüjte- mény látott napvilágot. E kis könyv felöleli megyénk magyar, délszáv és németajkú lakosságának azokat a népdalkincseit, amelyek évszázadokon keresztül szájhagyományként éltek a nép ajkán, tükrözték lelkivilágát, hű képet adtak azokról a jelenségekről, eseményekről, amelyek gondolatokat, dallamokat ébresztettek benne. Ez a népdalgyüjtemény ügyes ösz- szeállításánál fogva hézagpótló szerepet tölt be kulturális életünkben, mert könnyen hozzáférhető és a megörökített dallamkincsek szépsége igen jelentős mértékben segítheti népi, nemzeti hagyományaink széles körben történő népszerűsítését. Mertiosszabbitotfák a pedagógus pályázat ha áridejét A Magyar-Szovjet Társaság, a városi tanács megyei oktatási osztálya által meghirdetett „Hogyan alakítom ki osztályomban a tanulóközösséget", illetve „Hogyan alakítom ki tantestületemben a nevelőközösséget“ című pedagógus pályázat beadási határidejét november 25-ig meghosszabbították. A pályázók pá- ’yaműveiket a jelzett időpontig beadhatják a Magyar-Szovjet Társaság városi titkárságára, Pécs, Janus Pannonius utca 11 szám alá. jog'ndományi kongresszus A Magyar Tudományos Akadémia a jogtudomány fellendítése, az elmé- 'et és gyakorlat egységének érvénye, -ütése érdekében december első napjaiban jogtudományi kongresszust renaez Budapesten. A kongresszus nagy gondot fordít arra, hogy a gyakorlati téren működő jogászokat ,s bevonja a kongresszus munkájába Ebben a vonatkozásban Dél- Dunántúlt dr. Tárkányi Ernő megyei bírósági tanácsvezető képviseli majd a kongresszuson. V O LTAIRE születésének 260. évfordulójára A XVIII. századbeli francia irodalmat két irányzat: a rodorwtow és a szentimentalizmus jellemzi. E század írói, e két irányzat mi velői, Montesquieu. Diderot, Rousseau és Voltaire nagyban hozzájárultak a XIV. Lajos halála utáni új világnézet kialakulásához, politikai és erkől esi téren egyaránt. Már a humanista világnézet is a világmindenség középpontjába a földi világot, az embert helyezi, azonban a humanista írók csak saját osztályuk nevében beszéltek, míg a racionalisták Írásai már tükrözik az elkerülhetetlenné vált társadalmi és potitilcai átalakulás szűk ségességét. A racionalista írók, illetve filozófusok nemcsak saját nemzet tűk, hanem minden elnyomott osztály, az egész szenvedő emberiség ne* vében beszélnek műveikben. Azaz, mint ahogy Engels irta az Anti Düh* ringben: „Az állam és a társadalom régi formáit, az elavult, tradicionális gondolatokat igazságtalannak bélyegezték és mindazokat, akik ezekhez rt gaszkodtak, szánalomra és megvetésre méltónak tartottak. Végre elérkezett az idő, amikor a babonát, igazságtalanságot, kiváltságot, elnyomást meg kellett döntenie az örök igazságnak és a természettől fogva való egyenlőség elvének." Ezek voltak az eszmék, melyekért harcoltak a XVVl század írói és közöttük a legnagyobb: Voltaire. Élete, írói működése felöleli csaknem az egész századot, XIV, L* jós halálától a forradalomig. Ezért mondják, hogy míg a XVII. százai XIV. Lajos százada, a XVIII: Voltaire-é. Nemcsak az írdsművészet nagy* mestere, hanem rendkívül tetterős, fáradhatatlan ember is volt. Szaft* ráiban kigúnyolt minden elavult fetfogást, társadalmi rendet és az egy* házat, mely szerinte a szabadság, felemelkedés kerékkötője. Üldözték) börtönbe zárták, erejét, munkakedvét azonban megtörni nem tudták, 1 rásait a mérhetetlenül nagy intelligencia és az érdekesség jeh lemzi, gondolatait, érzéseit, lelkivilágát mindig a legőszintébbe• fejezi ki műveiben. „Utat kell nyitni minden elképzelhető módon minie» féle tudománynak és érzésnek" — írta. Müvei között szerepelnek fllozó* fikus költemények, szatírák, epigrammák és egy éposz. Legsikerültebbek és ma is élvezhetöek filozofikus költeményei, melyekben feltárja a tuáo* mányok — mint például a fizika — hatását a költészetre. Jelentős forik tói működése: Shakespeare: Hamlet-jének monológját fordította franciára. Fordításra vonatkozó utasitásai szerint nem be’üket kell fordítotok hanem visszaadni a fordítandó anyag értelmét, szellemét és tangulatáb Mint történetírónak jelentősek „XII. Károly története" és „XIV. La* jós százada” című müvei. Ezekben feltárja a francia társadalom hlbtíé rávilágít az uralkodók helytelen hódító háborúira, az egyház fanattzvem Sára, melyek megmérgezik a nép életét. Társadalmi filozófiáját « JJ* velek"-ben és a „Filozófiai szótár" című müvében fejti ki, melyeknek egyik alapvető mondanivalója ismert jelmondata: „Vessetek véget a bee* telenségnek.” T> igényei közül a Candlde-ot ma is olvassuk. Ebben nevetségeid teszi Leibnitz német filozófus teóriáját, mely szerint az istenéI* tál teremtett világon minden a lehető legjobb. Voltaire éles tolla alatt olyan írás született, amely rávilágít ennek az állításnak alapvető helyt«* lenségére. Arra tanít bennünket, hogy az előrehaladás, felemelkedés » mi kezünkben van. Teljesítsük társadalmi feladatunkat, — „müveIßk meg kertjeinket”, — ne vesszünk el a szürke hétköznapok apró probU* máiban. Higyjünk abban, ha az elnyomott népek megszabadulnak kötélé1 keiktől, elnyomóiktól, sorsuknak uraj lehetnek. Mennyire igazat mondott Voltaire és milyen élesen előrelátó volt, bizonyítják Palmiro Togliatti elvtárs szavai: „Az olyan emberek, mint Voltaire, tudásuk fegyverével törtek utat az emberiség számára a megújhodás felé* r, m. ÓRAIM! Miután léggömbje!!: hálán hiába kerestem a feladó nevét in sem címezhettem személyhez szóóan soraimat. Figyelmetlenség ] felengedtével kiássák a gödröket, beleállítják az oszlopokat, közerővel vásároliák meg a drótot is. csakhogy Jlenít az amerikai kérnizőlqálaínak jgyan, de végeredményben mindegy: akár egy „gróf” Andrássy, akár egy „báró” Biedermann, akár a „Nemzeti Ellenállási Mozgalom” kezei indították el őket az Alpok tövéből ide hozzánk Baranyába — Önök, az Amerikai Egyesült Államok Kémszolgálata fizeti a léggömbök nylonanyagát, a röpcédulák papírját, nyomtatási költségeit és mellesleg —• megíróit is. Márpedig aki fizet, az parancsol és ezért nem is a fullajtárokhoz, nem a lábhoz — a fejhez fordulok egyenesen. Nemes önvallomásuk „a magyarság vágyainak. gondolatainak kifejezői vagyunk“ — olvastával arra kötelez az udvariasság, hogy megírjam: hogyan fogadják siéllel-bélelt küldeményeiket, mire gondolnak és vágyakoznak láttukon Csertő és Nagypeterd, Baranya és Somogy, az egész magyar haza választásra készülő polgárai. TUDJÁK-E, HOL ÁLL Somogy- viazión Pál Józsefek háza? Gróf Edel*helm Gyulai Lipót egykori pusz tája szélén — ki»t a szél járta dombtetőn. Vegyenek annyi fáradságot, valamelyik németországi kastélyból biztosan előkeríthetik a nyugatra szökött földesurat — tán még vissza emlékezik egykori kocsisára. Oda, áz udvarvégi kút széléhez pottyant, onnan szedett fel egy köteget a felesége a tizenkét pontos röpcédulából. Es képzeljék —. nem rejtették el- sem a-sublót alá, nem dugták a szalmazsák belsejébe, hanem úgy ahogy volt, este levitték a tanácsháza termében összeült falusi nagygyűlésre. Higyjék el nekem, tucatjával szórt röpcédula ide, tizenkét pontos követelés oda — az amerikai küldemény nélkül is eligazították a falu sorsát. Azon a hideg, őszi estén, amikor Pál Jánosék benyitottak a röpcédulával, viharzó örömmel, egy szívvel, egy tűzzel megalakították a Hazafias Népfrontot. Fábián Lajos, Oifién Sándor és a többi kö- rtppgraszt mellé tisztességgel beválasztották az elnökségbe a református papot, Munkácsy Sándort, be melléje a körzeti állatorvos feleségét is... Sokat vesztettek, hogy nem voltak jelen, nem láthatták a so- mogyviszlói gyűlést. Ünneplő ruhás gazdák álltak fel pirosló arccal a padok közül és kézi munkát, fogat- napszámot ajánlottak fel teljesen ingyen a falu villamosításához. A községi erdőben még ezen a télen »MTikához látnak a fejszék, a fagyok május elsejére kigyúljék minden portán a villanyfény. Hogy-hogysem, a lcultúrház építése, a járdák rendbehozatala mellett senki egy szót sem fecsérelt a köt eg röpcédulára . . . , a „nép” követelései tizenkét pontjára. A minap kintjártam Páléknál — megkérdeztem, mit üzennek Önöknek. Az öreg szavait nem írhatom le, de a légvédelmi tüzérségtől most leszerelt fia szavai már inkább eltűrik a nyomdafestéket: — Küldözgethetnek ide akár egy vagonnal is, nem térítenek le a mi utónkról... JÖ-JÖ, IGAZAT HAGYOK Önöknek uraim — Pál János csakugyan „vörös” és nem minden parasztember kommunista. Azonban azokban a dermedt őszi napokban, amikor tucatjával kavarogtak léggömbjeik a magosban — egy csuromvizes parasztgyerek kerékpározott be a szigetvári járási pártbizottságra. Hóna alatt kiszúrt léggömb: hét kilométert futott utána a szántásokon, kukoricásokon, derékig érő halastó vizén gázolt keresztül, csakhogy megfoghassa. Miért? Ifjú Pintér Lajos pár- tonkívüli és Csertőn az egész Pintér rokonságban nincs egy kommunista sem! Miért kockáztatott meg mégis egy tüdőgyulladást a gyerek? Nem felelhet rá, mert a műit héten pántlikát tűzött a kalapjára, megcsókolta apját-anyját és bevonult katonának. De válaszol a 'aides konyhában, a szegényes portán az adóval elégedetlenkedő, a beadást sokalló öreg Pintér: — Én hallják, nem politizálok, de azt már nem szenvedhetem, hogy mocskolják a kormányunkat! Nem vagyunk mi amerikaiak, jó nekünk a magyar kormány. Láttam, magyarul szól az a cédula, azt mondom én — ez az én hazám, nem más ország, aki meg ilyeneket küldözget, az rongyember, hazájának árulója. Ha még gyünne, hát nincs itthon a gyerek — én futnék utána, fognám meg a két kezemmel. Régen, ha szavazás volt, hát a báró, meg a gróf kötött választhattam, — mert a Biedermann meg a Festetics Domonkos volt a két jelölt. Melyik volt az én pártomon? Egyik sem. Hanem most nincs a kormányban egy gróf sem egy báró sem, ezért vasárnap a mi kormányunkra szavazok! BASA UTCA 36. SZÁM, Szigetvár. örvendjenek uraim! Ezek után a makacs, élhetetlen parasztok után, akik sehogysem hajlanak szavukra, a léggömb Kőszegi Emőné — konzervgyári munkásnő kertjének kukoricaszárai kötött akadt meg. Nézi szegény nagy ijedten —• az utolsó napokiban van már — a dunyhanagyságú gömböt, azután mit csinál? Mit gondolnak?! Felrázza az urát, ug- rasztja füzetlen bakancsban a rendőrségre, hogy itt az amerikai léggömb! Hamar kitett az Önök becsülete a kis, Basa utcai lakásban ... Ez az asszonyka, aki most négy éves kislánya mellé fiút vár — tizenhárom éves korától kezdve egész ifjúságát az Andrássy gróf konzervgyárában vesztette el. Most csoportvezető, — szeme előtt nőtt, fejlődött ki az egész telep. Andrássy méltóságos csak disznóólakat tartott az udvaron — most egymilliós költséggel épített ku!túrház, kádas és zuhanyozó mun- kásfürdö, öltöző emelkedik helyette... Saját kultúrcsoportjukban vigadnak a konzervgyár 1 ak, kár hogy nem nézhette meg november 7-1 műsorukat. Nem, mert szülési szabadságon van. Három hónapig kapja a fizetését. Csakhogy egészséges gyermeket nevelhesse^ — ez nem volt meg azelőtt ... Látják uraim, ha annakidején emberségesebben bánt volna munkásaival az Andrássy gróf. talán megőriznék az Önök röpcéduláit, — dehát nem ezt tette... Nem — ne intsenek lemondóan a kezükkel. Csak az asszony gyári munkás, a férje? Kisiparos. Asztalos, Konyhabútorokat készít a szövetkezetben, de nemsokára otthagyja — önállósítja rrtagát. Kisiparos, aki kilép a szövetkezetből! Tetszik ez Önöknek? Korai az öröm ... mert amikor megtudta, — szabotázsra bujtogatnak, úgy nyilatkozott önökről, hogy gazemberek ... Higyjék el ők is inkább Márku- sékra. a minél több konyhabútorra, a konzervgyár kibővítésére szavaznak, mint a rombolásra. URAIM! Az igazságnak tartozók, amikor megmondom, — sok politikai haszna is származott az országnak röpcédulázásukból. Baj volt sok faluban — Szentíászlón is a békemozgalommal. A háborúnak már tíz éve vége, behegedtek a régi sebek, nehéz elhinni most az újborral tett poharaknál a meleg szobákban, hogy valaki vérontást akarhat... Szóval, elkényelmessdtek a népek Hanem a muttkorjában Ságodi Lajosné — higyjék el. nem kommunista, legnagyobb gondja, hogy jó süteményesrecepteket írjon le szomszéd- asszonyától, — olvasta az Önök hosz- 5zú röpcéduláját. És amit eddig hitt is — nem is a mi újságunkból, a mi rádiónkból, Németország felfegyverzését, a balkáni katonai paktumot — most az önök röpcédulájáról, saját szemével olvasta. A napokban arra jött, földközelben egy léggömb és ez a megmérgedt háziasszony napraforgókóróval futott utána a mezőn, hogy leverje, útját állja ... Mert tudják uraim, nálunk nincs gyűlöletesebb, mint a felfegyverzett német hadseregnek csak említése is. •Olyankor a magyar ember fülébe mindig belezúg az aradi tizenhárom bitófáinál felcsendült Gotterhalte gyűlöletes dallama és a vasalt csizma kopogása az utcákon ... Móst, Erzsébet-napkor nem piskóta receptről beszélgetett Nyerne Józsefnével — felelevenítették a Babja-gorai emlékeket, ahol Nyemcné szemeláttára a németek késsel szúrták le a falu szert) lakosságát.. i Értik-« már uraim, hogy felrázták sajátkezűié« írt erkölcsi bizonyítványukkal a politikától legtávolabb élő rétegeket is?! Nyemcnéu meg Ságod iné üzenik önöknek — nem felejtették el sem a nácikat sem Koreát és csakazért is a békére, a népfrontra szavaznak vasárnap! HÁT ÍGY ÁLLUNK. Nem állt kötélnek sem a kommunista, sem a pártonkívüli paraszt, bevitte a rendőrségre a léggömböt a gyárimunkás, a kisiparos meg a háziasszony is. De a sorsnak különös játékaként az önök egyik léggömbje Nagypeterden ért földet, ott szórta el gyalázkodó terhét és ki találta meg? Ferencz László szentdénesi főkönyvelő ... Nei reménykedjenek — Havasi ántallai együtt összeszedték az utolsó szálig és Navratil István — ez a cselédből hét község tizennégy boltja irányitójává nőtt földművesszövetkezeti ügyvezető bevitte az egész rakományt az Államvédelmi Hatóságnak. Nincs szerencséjük az értelmiséggel sem. Havasi — felesége Szentdénesen termelőszövetkezeti tag — csak annyit mondott: bolond lesz kihozni feleségét a „kolhozból” — egy rossz üsző helyett most két tehene meg tizenkét disznaja van ... Látják-látják, mennyire félreismerték Önök a magyar nép érzelmeit, vágyait? Különben a vágyaknál álljunk meg egy pillanatra: Kiss Józsefeié somogyhatvani parasztasz•xony sajnálja, hogy aUxalmztctta * mellette elguruló léggömböt _ ép* pen két esőköpemyt szabhatott vei* na ki belőle Margitka lányának. -* Hát, ha csak ezen múlik, küldjene* arra még egyet. Meg Zöcsketétet környékére is, ahol a falusiak egyb® hangzó állítása szerint pelenkán»* darabolták fel az egészet Jó, tartók ,ős ami fő! nem kerül egyetlen fV* ’énbe sem. Uralmi KÁR A KERTELÉS BRT _ aT gyón rosszul áll az Önök szénája sá* lünk Magyarországon, itt Bárányt ban és a léggömbökkel, röpcédulák* kai Jócskán megszórt szigetvári járás környékén is. Tíz év alatt klokoeo- dott a ml népünk, megértette,' hogf a nyugati szél száímya csak > kolorí* dóbogarakat, hazugságpapiros légigömböket hozhat, míg Keletről, csakis Keletről virradt fel az a nap, tá* madt fel az a vihar, amely nemzet- emelő szabadságot hozott ide a be* ranyai dombok közé. Ezt egyhangú* lag állítja velem Baranya és ** egész ország népe. Tudják, milye* verset kapott legutóbb egy paraszt* költőtől a szerkesztőség? Itt közük* a régét — verstani lag kifogásolhat talán, de szév», érzelme tászta, mit a gyémánt: Ne hallgassunk rá, akármiről beszélnek Fülünk mellett engedjük el a szélnek Minden magyar gondolja meg elvégre — . •*' Szamárbőgés nem hallatszik égre. Valósuljon meg még ez » kívánság í Éljen soká a szovjet—magyar barátság! S fogjunk össze minden ország népével Hogy élhessünk alkotva és békében. A ml szavunk legyen Rt a döjitő szó Ahogyan a munkás, paraszt s költő szól Termeljünk több gépet, ruhát, boronát S ha választunk •— tegyük ráJ a koronát! November 28-án, Uraim, ráta#1 szűk. Biztosíthatom Önöket előre elrontja eredménye a szájuk ízét!; Oroszlán Imre
