Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-14 / 271. szám
A KÉPZŐMŰVÉSZET! VITÁHOZ r A DUNÁNTÜLI NAPLÓ két héttel ezelőtti számában cikk jelent meg a' „IV. Megyei, Képzőművészeti kiállításról.’1 A cikk írója: dr. Béky Júlia, a kiállítás gyenge művészi színvonalának, szürkeségének és jel- legtelenségének megemlítése mellett felvetett néhány olyan kérdést, mely a kiállítás kevésbé sikerült voltának hátterében lappang, olyan kérdéseket, amelyek erősen foglalkoztatták nemcsak képzőművészköreinket, hanem a közönséget is. Rámutatott a cikk arra, hogy a kiállítást tulajdonképpen egy egészen szűkkörü cső port rendezte, főiskolát nem végzett festők és többévtizedes festői múlttal rendelkező művészek, köztük l\4art3"n Ferenc kihagyásával. Rámutatott arra, hogy a zsürizők majdnem kizárólagosan szerepeltek a kiállításon, ugyanakkor a kizsürizett festmények között számos az olyan mű, mely nemcsak megüti, hanem mesz- sze felülmúlja a kiállított anyag átlagos színvonalát. Érthető ezek után, hogy a TTIT képzőművész-szakkörének november 7-i ankétjét, — melyet az említett cikk megvitatására hívtak össze, — nagyarányú érdeklődés előzte meg. Mindenki azt várta, hogy az adott k:álUlás jelentőségén is túlmutató elvi és szervezeti kérdésekre ad majd választ ez az ankét — elsősorban a Megyei Képzőművészeti Csoport vezetősége; kérdésekre, amelyek re az ilyen, vagy olyan válasz döntő lehet a csoport egész további életére, a baranyai képzőművészet jövőjére. Meg kell rögtön állapítani: a várakozást -— sajnos — csalódás követte. Bizonyos csalódást keltett mindjárt az, hogy a vitaest előre teli irde tett két előadója: Soltra Elemér csoportvezető és Kelle Sándor vezetőségi tag — nem jelent meg. Előbbi budapesti kiküldetésére, utóbbi náthájára hivatkozva. Ott volt viszont a csoport többi vezetője. Vitalnditásuk, illetve hozzá szólásaik egyre bizonyosabbá tette, hogy a képzőművész csoport munkája körül bajok vannak, igen súlyos bajok. Ez nemcsak, — sőt elsősorban nem is — abból derült ki, amit mondtak, hanem amiről nem beszéltek. Miről is volt szó ezekben a felszólalásokban? A Soltrát helyettesítő Buday Lajos hosszan beszélt a megelőző kiállításokról: bírálta a kiállt- lőtt képekben a nagyobb koncepció hiányát; különálló képecskékből állt a kiállítás. —. mondotta. — valószínűleg csak eladásra készült meny- r.yisógi termelés termékei; elismerte annak helytelenségét, hogy volt olyan festő, aki tizenkét képpel szerepelt azon a kiállításon, melvre összesen hatvannyolc kép került; esetleg másak minőségi munkáját szoríthatta ki... Hogyan történhetett ez meg? Mik a koncepciótlanság okai?■ A képző- művészeti csoport vezetőségének milyen elvi és szervezési hibái eredményezték ezt? Mennyiben felelős ez a vezetőség (amely úgyszólván a,zones volt a zsűrivel és a kiállítók- UaV.) a zsűrizés ilyen „rendjéért'’? — erről nem szőtt semmit Buday Ixijos. Nem beszélt erről Debitzky István sem. bár megjegyezte: neki az volt a véleménye, hogy a kiájlíláson részt vevők ne lehessenek zsűritagok, mert az rossz légkört teremthet és azt sem, helyeselte, hogy a kizsüri- zeüekkel nem is közölték az indokot, a bírálatot. — magát a zsűrizést, annak lefolyását kifogástalannak, jóhi szemű nek(!) tartotta. „Fejlődést látok a kiállításban — mondotta, •— eredményes, színvonalas volt'’. Az a gyér és a dolgok lényegét megkerülő felületi beismerése egyes részlet hi búknak, melyek „úgy általában elkövetőitek” és amelyet távolról sem lehet önkritikának nevezni — a következőkben nemcsak, hogy nem erősödött, hanem teljesen elapadt, Sőt helyenként „ellentámadásba’1 lendült. AZ ANKRTÓN kitekeredett művészi ..elveknek'.’, esztétikának, zavaros kultúrpolitikai „irányelveknek" demagógiával és a valódi probléma el- kenésével vegyes olyan áradatának voltunk tanúi, mely döbbenetessége mellett igen tanulságos is volt. Idézzük fel néhányát! Hogyan mondhatta a sajtó az ő képét szürkének, — háborgott Erdő si András, — amikor annak alap tónusa „téglavörös?“!!) — (Mellesleg a cikkíró írásában és felszólalásában is hangsúlyozta, hogy nem szakér tőként bírált egyes képeket, különben is az egész kiállításra mondta, hogy szürke. De hiszen cikkében nem is ez a lényeges, hanem a kiál lítás egészének nagyonis alapos, helyes bírálata és legelsősorban a zsűrizés, az egész képzőművészeti veze tés súlyos hibáinak a feltárása, a klikkszellem felszámolásának sürgetése.) — Iskolázottság nélkül nem lehet valaki festő. Ha az orvostól megköveteli a beteg az egyetemet, a kiállítást néző is megkövetelheti a festő tői! — hangoztatta Erdősi. Micsoda meglepő nézet! Megfeled-1 Baranya Megyei Képzőművészeti kezik Cézártról, Gauginről, Kosztáréi,. Ék Sándorról, Derkovitsról, Bér náth Aurélról és még rengeteg más művészről, akik nem végeztek főiskolát. Az egész kérdéskomplexum felvetését értelmiségellenes irányzatúnak, munkásság és értelmiség egymástól való eltávolításának akarták feltüntetni azok, akik hozzáférhetetlen klikket formálva, maguk határolták el magukat nemcsak azoktól a főiskolát nem végzett munlcás és nem-munkásfestőktől, akiktől minden művészi és szervezeti támogatást megvontak, hanem azoktól a képzőművész-értelmiség javanak nevezhető, többévtizedes festői múlttal rendelkező művészektől, akiket ugyancsak nem átallották a kiállítás bál kizsiirizni és akiknek tapasztalatait, művészi érdemeit eddigi szervezeti életükben is semmibe vették. — Hogyan gondolhatják rólunk, pedagógusokról, hogy munkásellenesek vagyunk, amikor mi tanítjuk a munkásak fiait — mondta Debitzky István, megkerülve azt a konkrét kérdést, miért nem adtak több szakmai és méltó elismerésbeli segítséget fejlődésükhöz azoknak, akik a festés mellett fizikai munkát végeznek és így nehezebb körülményeik vannak tehetségük kibontakoztatására. — de tehetségesek. Gádor Emil bizonyos „technikai“ hibákat elismert a zsűrizésben, de azt pártatlannak és a kiállítást színvonalasnak ítélte. „Hogyan engedhet nék meg éppen a pedagógusok, akiknek különös gonddal kell vigyázniok a közönség Ízlésére. hogy selejt, hogy giccs rontsa a kiállítás színvonalát?“ — mondotta. Ezek szerint tehát az az anyag, amely nem kerülhetett kiállításra, az mind giccs, amitől óvni kell a közönség ízlését. A kiállítás selejt.iétől nem féltette a közönség ízlését Gádor Emil. aki a továbbiakban meg is rágalmazta a közönséget, hogy „annak úgyis csak a giccs kell.“ Sainálatosan a TTIT titkárán, dr. Bácskai Jánoson is ez a meglehetősen különös „művészetpolitikai'’hangulat lett úrrá és a „művészetről” valami elvonatkoztatott, nagybetűs értelmezésben beszélt. „Vagy művész valaki, vagy nem’’ — mondta ki az ítéletet a kizsűrizettek felett. Az. aki a felszabadulás óta eltelt tíz év alatt néni lett munkásfestö- ből főiskolailag képzett festő, abból már nem lesz semmi, azt nem érdemes támogatni.” Különben is „a művész születik” — mondta. Veres Péternek tulajdonítva ezt az álböl- cseséget. Eltekintve attól, hogy nem minden „Veres-mondás” aranyigazság, Veres Péter ezt sohasem mondta. Legutóbbi ittlétekor a tehetségből említette, hogy születik az emberrel, de a tehetség csak egyike ázon tényezőknek, amelyek a művészt teszik, a tehetséget fejleszteni kell és éppen ő — bár nem végzett főiskolát, — sőt iskolát is alig - olyan, műveltségre tett szert, hogy gyike a legműveltebb íróművésze- nknek. Az is különös, hogy dr. Bácskai János, a maga passzióból való, dilettáns hegedüléséhez hasonlítja ol)ran művészek festészetét, mint a többek köz.t kimaradt Gebauer, Nikelszky. Turi-Najgy Sándorét, azzal, hogy tréfásan — de igen sértően, megállapítja: már tizenkét éves kora óta tanulgat hegedülni, de nem jutna eszébe pódiumon fellépni. A „kirekesztettek” felszólalásaiból kiderült, hogy eddig nem volt ilyen összejövetel, mint ez. ha tartottak is időnként megbeszéléseket, azok egészen szűkkörűek voltak, mert nem értesítették ki a teljes tagságot. Élesen mutatott rá az egyik felszólaló. Vincze György festőművész, hogy azóta van ez az arisztokratikus elkülönülés, azóta klikkesedett el a vezetőség, amióta a csoport közületi anyagi segítségben részesül, komoly vásárlások alakjában. A vásárlások a kiállításokon történnek... A ,.művészi színvonal” kiforgatott szempontjainak emlegetése anyagiaskodást, anyagi előnyök kisajátítását takarja. Kiesen és helyesen tiltakozott a megjelent közönség, munkások és értelmiségiek egyaránt a közízlés arisztokratikus lebecsülése ellen. „Kiknek festenek hát? Egymásnak?” — kérdezte Bach Jánosné. meszestelepi bánvászfeleség. „Ne vegyék egy kalap alá a giccsek vásárlóit azokkal, akik odáig fejlődtek, hogy tárlatokat, kiállításokat látogatnak" — hangsúlyozta Kran'cz Antal segédmunkás. Varga Lajosné gyógyszertár vállalati dolgozó a kiállítás színvonaltalansá- gáról beszélt és élesen tiltakozott a bányászság cseriétől szenvedéseinek olyan megörökítése ellen, mint ahogyan az a kiállításon szereplő Er- dösi-freskóterven látható, ahol az eszmei tartalom torzultan és megszégyenítő módon nyilatkozik meg. Az ankét bebizonyította, hogy a Csoport szervezeti élete, vezetősége körül mélyebbek a bajok. És persze ezzel összefüggésben esztétikai, mü- vészetikai légköre körül is. Ezek a vezetőség részéről elhangzott felszólalások, — a kiállítás zártkörűsége, az, hogy a nyári művésztelepi beutalás kedvezménye is különös véletlen folytán csak főiskolát végzett festőt örvendeztethetett meg, amennyiben mind az öt beutalt pedagógus, illetve egy közülük pedagógus-feleség volt, — mindez nem azt bizonyítja, hogy a képzőművész csoport körüli hibák csak felületiek, csak „technikaiak.” ÚGY GONDOLTUK, hogy a kialakult kép még mindig nem lehet teljes, ha nem keressük fel és nem beszélünk Martyn Ferenccel, a csoport országosnevű festőjével, aki ugyancsak kívülesett a csoport szervezeti életén. — jóllehet vezetőségi tag, — és a kiállításból is kimaradt. Először is azt kérdeztük meg Martyn Ferenctől, igaz-e, hogy csak azért maradt ki a kiállításról, mert elfelejtett képet beküldeni, —amint dr. Bácskai János azt az ankéton állította. H- Nem felel meg a valóságnak, mondotta. — Megkértem két vezetőségi tagot is, Soltrát és Bezze- ghet, hogyha budapesti tartózkodásom alatt időszerű lesz a zsűrizés, törődjenek a képemmel. ■*. (Képemmel — tehát egy képpel, nem pedig tizenkettővel! ök voltak tehát feledékenyek). — Különben is természetesnek tartom, — folytatta Martyn Ferenc, — hogy szükség esetén a csoportvezetőség gondoskodik a képek elszállításáról. Ez máshol ígv is szokás, összefügg ez a vezetőségnek azzal a köteles munkájával, hogy az egész éven át rendszeresen látogassa az egyes művészeket: a kiállítás rendezésének az a feladata, hogy e műteremlátogatások eredményeképpen gondoskodjék arról, hogy a legjobb képek kerüljenek kiállításra. — Az a belterjes, elzárkózó klikkélet, mely a csoport vezetését jellemzi, kiszorított olyan érdemes festőket is. akik évtizedek óta dolgoznak, önálló kiállításaik voltak — szemben egvnémelv „benfentessel”, aki művészileg teljesen inaktív. — Az epése megyei cso- oortnak’ kellene negyedévenként ösz- szeülni, ehelyett — miután nincs meg az eleven kapcsolat és meghívókat sem küldenek. — mind a megyei. mind pedig a hetenkénti pécsi összejöveteleket szükkörűség jellemzi. Feladata volna a csoportnak Dél- Dunántúl sajátos képzőművészeti anyagának feldolgozása. Erről és sok más művészeti kérdésről nem esik szó. Az évi egy kiállítás is kevés. Ezenkívül cserekiállításoknak is kellene lenniök, amelyek kitűnően elősegíthetnék a tájjelleg kialakítását. Szervezettebben kellene Dél-Dunán- túlt az országos képzőművészet vérkeringésébe is belekapcsolni. — Magam is tagja vagyok a vezetőségnek, de őszintén szólva nincsen sok kedvem ilyen körülmények között a szervezeti élethez, — nagyrészt ezért is vonultam tőle majdnem teljesen vissza. Meg kell állapítanom, hogy a munkacsoport vezetősége azt a feladatát, hogy a megye képzőművészeti munkájának egészét előkészítse, szervezze és az eredmények legjavát bemutassa, rósz szül végezte. Még azt a részletfeladatát sem oldotta meg megközelítőleg sem, hogy a dilettantizmust és a giccset felszámolja, mert a megyei kiállításon akadt ezekből bőven. — Szervezési és egyéb hibákból kifolyólag a kiállítás nem adott távolról sem teljes képet a megye képzőművészetéről. — A jelen rofsz helyzetből a kiutat abban látom, hogy a munkacsoport egésze válasszon új vezetőséget, olyanokat, akik segíteni, dolgozni fognak. — A csoportnak adminisztrá ló szerve nincsen, mindent a vezető végez. A központi szövetség tehát sürgősen valósítsa meg a titkári munkakör gazdasági alapját, mint ahogyan ez megvan az író- és zenei csoportoknál — fejezte be nyilatkozatát Martyn Ferenc. Szükséges még megemlíteni azt, hogy a Budapesten megrendezett IV. Magyar Képzőművészeti Kiállításon sem vettek részt nem szakmabeli népművelési funkcionáriusok — így helytelen volt a két megyei népművelési funkcionáriusnak a zsűrizésben sza- zavati joggal való részvétele. Hoz- zánemértésükkel elősegítették, hivatalos súlyukkal szentesítették a .hibákat. Ezekre a kirívó aránytalanságokra, — ha már ott voltak. — feltétlenül fel kellett volna fígyel- niök. Felelősség terheli őket azért is, amiért nem tiltakoztak legalább akkor, amikor már egészen nyilvánvalóvá vált, hogy a zsűrizés ilyen gyökeresen hibás eredményre vezetett. Amerikai élményeiről nyilatkozik Bereczky Albert református püspök A z Amerikai Egyesült Államokban, Chicago közvetlen szomsz.éá- ságában van Evanston, az amerikai milliomosok üdülőhelye. Az Egyházak Világtanácsa augusztus 17-től szeptember 3-ig itt, az egyetem épületében tartotta meg nagy gyűlését, amelyen több, mint 50 nemzet 170 egyháza vett részt. A magyarországi református egyházat Bereczky Albert református püspök, az Országos Béketanács elnökségének tagja képviselte. Pécsi tartózkodása alatt, pénteken délután a református lelkészi,hi- vatalban felkerestük Bereczky Albert református püspököt és elbeszélgettünk amerikai élményeiről. — Milyen érdekes jelenségeket tapasztalt az Egyházak Világtanácsának evanstoni nagygyűlésén? — kérdeztük. — Egyik érdekes jelenség volt, — mondotta. — az úgynevezett színes delegátusoknak a rendkívül aktív részvétele. Különösen az indiai, afrikai és japán résztvevők voltak nagyon aktívak. A másik érdekesség az volt, hogy egy amerikai el akarta terelni a figyelmet a háborús veszélyről és különösen a hidrogénbomba-problétná- járól. Az egyik indiai küldött rögtön jelentkezett és kijelentette, hogyha a keresztyén egyházak az egész emberiséget fenyegető veszély ellen nem fognak határozottan fellépni, ne csodálkozzanak, ha nem kérnek a nyugati misszionáriusokból. Utána egy japán delegátus hivatkozott Hiroshimára, ahol először próbálták ki az atombombát és a Bikini-szigeti hidrogénbomba kísérletre, amelynek japán áldozatai vannak s Japán egész élelmezését válságba sodorta azzal, hogy a legfőbb táplálék: a hal — életveszélyessé vált. Követelte a határozott állás- foglalást a béke mellett és az atomfegyverek ellen. Reménvtkeltő jelenség, hogy ez a nagyon különböző országokból ösz- szejött 2000 küldött egyhangú határozattal fogadta el az atom- és hidrogénbomba s minden más tömeg- pusztító fegyver eltiltásának követelését és a béke biztosítását tárgyalások útján. — Mi az amerikai nép véleménye kormánya háborús politikájáról? — A legnagyobb benyomást keltő élmény az volt. hogy az amerikai nép széles körei mennyire elítélik saját kormányuk háborús politikáját. Amikor például — egyenesen az amerikai külügyminisztériumra való hivatkozással, — a magyar delegációt különböző sajtótámadások érték — tekintélyes vezető emberek és egyszerű dolgozók egyöntetűen biztosítottak szeretetükről és bizalmuk ról. Nemcsak világhírű metodista püspök fejezte ezt ki, hanem például egy drogériában a kiszolgálósegéd látva a jelvényen, hogy magyarországival beszél, a magyar delegátust félrehúzta és azt mondotta: „Ne féljenek semmitől, mi nagyon Hol művelődjünk, * SZÍNHÁZ. Csárdásk irály nő, délután 3 és est#* fi órakor. bérletszünet. MOZI: Kossuth. Felhők titánja (délelőtt 10 órakor). Kék vércsék erdejében (fél 3, fél 7, fél 9 órakor). Petőfi; Leleményes asszonyok (délelőtt 10 órakor). Pique-Dame (fél 5, fel 7, fél 9 órakor). Park; Fmbermblók (délelőtt 10 órakor), pique-pame (3, 7. 9 órakor). Jószerencsét: (Pécs«*« bölcs): Halhatatlan melódiák (fél 4. fél 6. fél fi). Rákóczi; (Mecsekalja): Késik a vonat (3. 3, 7 órakor). Kossuth; (Mohács); Halálra fielt hajó (matiné). Két úr szolgája (4, 6. 8). Hétfő: SZÍNHÁZ; Szünnap. * MOZI: Kossnth: Kék vércsék erdejében (fel 5, fél 7, fél 9). Petőfi: Pirjue-Damc (fél 5, fé! 7, fél 9). Park: Pique-Damo (5, 7. 9 órakor). Jósyerencsét: (PécMZ*bolc>); Halhatatlan melódiák (fél 6, fel 8). * Bábelőadás A Doktor Sándor Knltúrotthonban nevem- bor t4-én délelőtt fél 11 órai kezdettel mutatják be ,,Julika“. valamint ,.A szenes meg u meszes“ című darabokat. össztánc November 14-én este hét^ órai kezdettel össztánc lesz a Doktor Sándor Knltúrölt- honban. szeretjük magukat, mert mi is békében szeretnénk élni és dolgozni.” — Mi jellemzi az amerikai hétköznapokat? — A szenzációhajhászás. Még -s templomok istentiszteleteit is ilyesféleképpen hirdetik: „Szívesen látják önt X templomban, ahol arról fog hallani: hogyan teszj az evangélium gentlemenné az embert.” Az Egyházak Világtanácsának ülése alatt Chicagóban újra fellángolt a gengszterizmus, utca; lövöldözésekkel. Ot tartózkodásom ideje alatt szabadult 15 évi börtönbüntetéséből a hírhedt A1 Capone egyik bandavezére, aki az első nap az egyik, második nap a másik ellenfelét lőtte le a nyílt utcán. A gengszterek. közötti harc nagy aggodalmat ébresztett és a chicagói újságok vezércikkben írták, hogy ezek milyen rosszkor jött dolgok, amikor a világ minden részéből előkelő vendégeik vannak. De azt is megjegyez ték, hogy mindez lehetetlen lenne a rendőrség, sőt némely politikum segítsége nélkül. — Milyen az amerikai életstílus és életforma? — Kérdezte ezt tőlem gyűlés végén egy amerikai delegátus is. Azt válaszoltam, hogy nehéz rá felelni, mert nem voltam az Amerikai Egyesült Államokban. Kérdően nézett rám s erre felvilágosítottam, hogy az amerikai hatóságok olyan vizunji- korlátozásokat szabtak ki ránk, hogy mi jelenleg nem Amerikában vagyunk, hanem csak az Egyháztik Világtanácsa nagygyűlésén. Akj Chicago négernegyedét látta- az egyszerre látta a faji és szociális problémáknak szörnyű megoldatlanságát. Ugyanakkor növekszik azok nak a száma, akik becsületesen szembefordultak a mccarthyzmussal és komolyan küzdenek ennek a nagy országnak a belső egyensúlyáért és a többi népekkel való békés együttéléséért. Megbecsülésre méltó azoknak a küzdelme és helytállása, akik ott a valódi belső szabadságért é? a békéért küzdenek — fejezte be nyilatkozatát Bereczky Albert, református püspök. Pénteken délután Bereczky Albert a pécsi egyetemre ment, ahol a Városi Békebizottság meghívására, mint az Országos Béketanács tagja számolt be amerikai tapasztalatairól. PUSZTAI JÓZSEF hol szórakozzunk? Mikrolemez-hang verseny Ma délután 6 órakor a Liszt Ferenc "Haní- versenyteremben bemutat »ük Verdi: Othello című operáját, vezényel; Toscanini. Városnéző sétát vezet dr Vörös Márton ..Felvilágosodás korától ** mai városképig“ címmel. Gyiilckczé* ma délelőtt 10 órakor a sétatéri KIOSZK előtt, rossz idő esetén a Doktor Sándor Kultúrott* honban. Operett-est A Vasutas Dolgozók Kultúrotthon« vasárnap délután 4 és este 8 órai ke/.dettel rendezi operett-estjét az MSZT székházban. A műsorban a MÁV szimfonikus és fúvószenekara: Mosoly országa, Friderika, Csinortv Palkó. Szabadszél. Mézeskalács, Lili bárónő című operettekből játszik részlteket Ozorai István, dr Csókád Jáncs. dr Teremi Gáborné, Szabó Gyula. Pozsgai Kúlmánne énekel, kí3cr a zenekar. Előadás Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Bará'riyu Megyei területi hizemsá' ga „Egészségügyi középkáder'* továbbképző előadását tartja november 16-án 3 ómkor; * II. sz. Belklinika tantermében. (Széchenyi tér 5. sz.) 1. Hepatitis infektióza és ápolása. E’őadó: dr Czirner József tanársegéd. * 2. Vértransfusió kérdésének mai állása é*5 a transfusió alkalmazásában a középkádcrck feladatai. Előadó: dr Radócsay Lajos tanársegéd. Kamara-előadás A Pécsi Nemzeti Színház november. ii(|-nu tartja a November 7 Kultúéotthonbah élsó kamara-előadását. Bemutatásra kerül. Seribe: ..Egy pohár víz“ című darabja. A/ c* ndá> fel 8 órakor kezdődik, jegyek a s/ínhá* pénztáránál már válthatók. MEGYEI KÉPZŐMŰVÉSZEINKNEK le kell vonniok most a tanulságot. Teremtsenek rendet a saját portájukon, ne engedjék, hogy önző, egyéni érdekeket haihászó szűkkörű kis csoportocskák képviseljék, helyettesítsék munkacsoportjuk egészét. Teljesen jogosnak és helyesnek tartjuk az eddig kiszorított művészeknek azt a követelését, hogy- kizsűrizett, vagy be sem kért alkotásaikból rendezzenek új kiállítást. Ez és az új vezetőség megválasztása zárja le az eddigi kettészakadtságot, a baranyai képzőművészek jelen életének méltatlan korszakát. Fogjanak össze, szüntessék meg egyszer és mindenkorra az anyagiaskodáf. a széthúzás, — de a sértődöttség éf visszahúzódás légkörét is! Megújult> tisztult alkotói légkörben lássanak hozzá a baranyai és össznemzeti képzőművészet felvirágoztatásához. Ezt kívánja, követeli tőlük nemcsak « saját művészi becsületük, hanem az egész közvélemény, a nép, a Hazafias Népfront szelleme. T. POLGAR ISTVÁN '
