Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-14 / 271. szám
4 19S4 NOVEMBER ft \ NÄPC5 SZÁMOL A FALU Lassan már az ősz derekán járunk, ezt mutatja az időjárás, a határ, az egész természet. A sárga, kokadozó kukoricaszárakat megfosztották termésüktől, de a lábon álló szár is egyre fogy, egyre kopaszodik a mező. A jó gazdák ilyenkor már csak az őszi mélyszántással bajlódnak, a munka nehezén: a betakarításon, vetésen már túl vannak. Esténként bizony sokáig égnek a lámpák, a késő éjszakáig világosak az ablakok, dolgoznak a gazdák a termelőszövetkezeti tagok, az egész évi munka legjavát végzik ilyenkor, zárszámadást csinálnak. Ilyenkor derül ki, hogyan is gazdálkodtak egész évben, hol voltak hibák, mit mulasztottak el, mire kell ügyelni az új esztendőben. Akik jól gazdálkodtak, azoknak kiadós a jövedelmük, de akik egész éven keresztül henyéltek, azok most érzik igazán, hogy mit mulasztottak el. Üres marad a padlásuk, kamrájuk, pénztárcájuk. Most derül ki az is, hogy érdemes-e közösen gzadálkodni, avagy egyénileg művelni a maga szétdarabolt földjét. A jól dolgozó termelőszövetkezetek jövedelme jóval meghaladja az ugyancsak élenjáró egyéni gazdákét, tanúbizonyságot tesz a közös, a nagyüzemi gazdálkodás felsőbbrendűségéről. Minden termelőszövetkezetben a zárszámadás adja egész évi munkájuknak tükörképét. Azokban a termelőszövetkezetekben dolgoztak igazi lelkesedéssel, ahol figyelembe vették a végzett munka mennyisége mellett a minőséget is, ahol megbecsülték lelkiismeretes, odaadó munkájuk eredményét is és aszerint részesítették a tagokat jutalomban. Ilyen tsz-ekben mindenből jócskán jut egy-egy munkaegységre. A zárszámadás nem az elnök és a könyvelő munkája, hanem az egész termelőszövetkezeté. Éppen ezért az a helyes. ha a közgyűlés választotta bizottság méri fel a közös gazdaság jövedelmét, vagyonát. Az 1954-es esztendő zárszámadásai a kormányprogram utáni egy évről adnak számot.. , #4* járt jobban ? Vezetők, tagok közösen végzik az évvégi zárszámadást a stklósnagy- falusi Uj Élet termelőszövetkezetben. Táskái István brigádvezető is segítségükre sietett a harkányi gépállomásról. Készül a termelőszövetkezet „évvégi bizonyítványa" Nemcsak a . termelőszövetkezetek vetnek számot a gazdasági év végén, hogy mennyire jövedelmezett a munka, hanem az egyéni gazdák is. Meg hányják vetik a dolgot, tele számolgatják a papírt, no meg aztán oda- oda pislantanak a tsz felé, vajon ki járt jobban, aki a közösben dolgozott, avagy az egyénileg gazdálkodó?! ... Lánycsókon hányadán áll ez a dolog? Horváth Mátyás helyettes ta^ nácselnök nyolc holdas gaz-da. Kiss János is. Mindketten szorgalmasan dolgoznak, egyiket sem kell biztatni a munkára, valami mégis megkülönbözteti egyiket a másiktól: Horváth Matyi bácsi egyénileg dolgozza a nyolc holdat. Kiss János pedig a termelőszö vetkezet ben gazdálkodik... Horváthéknél előkerül a kalendárium, papír, ceruza, a gazda ki kétszerkettőzi, hogy mennyi volt a tiszta bevétel ebben az esztendőben. Még az újságpapír szélére is jut ,a számokból, míg előkerül a végösszeg: 14,548 forintot kerestek ebben az esztendőben Horváthék... A lány- csóki Csillag termelőszövetkezetben is befejezték a zárszámadást. 2.22 kiló búzát, 1.33 kiló árpát, 3 kiló burgonyát, 3 kiló kukoricát, 1. kiló takarmányrépát és 14 deka cukrot osztanak munkaegységenként. Ezenkívül pénzből Is takaros összeg jut egy-egy munkaegységre: 16.81 forint. Kiss János 452 munkaegység után részesedik. Búzából 320, árpáiból 391, burgonyából 1356. kukoricából (a ház tájival együtt) 4356, cukorból pedig 56 kilóval keresett többet Horváth Mátyásnál. Pénzből pedig 28.877 forint a bevétele. Az 50 négyszögöl lucernát és a munkaegységenként! 2 négyszögöl rétet, ennek a háztáji gazdálkodásban njegsokszorosodott jövedelmét, a baromfi, tojás és tejkedvezményt nem is számítjuk bele a tsz-tag jövedelmébe. Azt sem, hogy Kiss János egymaga keresett ennyit, holott Horváthéknál az egész család keresetéről van szó. A kétféle gazdálkodás kétféleképpen jövedelmezett. A lánycsóki Csillag termelőszövetkezet tagjai saját munkájuk nyomán győződtek meg arról, hogy érdemes közösen gazdálkodni. Kováé* György a tsz kocsisa szállítja haza a prémium kukoricái. Van Myasi tag. aki 4—5 mázsát kapott, mert túlteljesítette az előirányzott tervét Jobb munkáért nagyobb jövedelem 'A dolgozó parasztok akkor végzik igazi lelkesedéssel mindennapi munkájukat, ha látják annak jövedelmezőségét. Ha jól megalapozzuk az anyagi érdekeltséget a mezőgazdasági munkákban, akkor egyre többet és Jobbat termelnek a gazdák és a termelőszövetkezeti tagok. A siklósnagyfalul Uj Élet tsz-ben nemcsak a több munkáért osztanak több terményt és több pénzt, hanem a jobb munkát is megjutalmazzák. Még az 1954-es év elején, amikor az egész évi munkatervet összeállították, megbeszéltek, hogy aki többet termel, az többet részesül zárszámadáskor. Minden tagnak két és fél hold kukoricái osztottak ki művelésre. Aki 24 mázsánál többet termel holdanként, az a terven felül termelt kukoricának a 25 százalékát saját padlására viheti, a kocsisok, kovácsok és akik segédkeztek az eredmény elérésében, azok 5 százalékos jutalomban részesülnek. Ugyan igy határoztak a cukorrépánál is ... Tavasszal megindult a munkaverseny: ki termet többet ugyanolyan adottságok mellett.' Meg aug sorolt a Kukorica, de mar kapáltán, gazol- lan is. Nemcsak a termelőszövetkezeti tagok szorgoskodtak a földeken, hanem a családtagok is. Pnnoda Mihálynak a SO esztendős apósa is marokra fogta a kapanyelet, addig aprította a nantokat, irtotta a gazt, míg tartott a két es fél hóidból. Varya Sándornak, Kovács Györgynek fia es Lánya is segített a kukorica kapálásában. Nem kellett bíztatni senkit, egymást serkentették a munkára, mindenki többet akart teljesíteni, de. a jobb munkáról sem feledkeztek meg, hiszen ettől várták a nagyobb részesedést-.. Most már mindenki meggyőződött arról, hogy milyen minőségi kapálást végzett ebben az esztendőben. — Nem mindegy, hogy hogyan kapálja az ember a kukoricát — mondogatják a tsz tagok — . . . Csakugyan, van különbség munka és munka között. Aki szakszerűen, alaposan megművelte a földet, az jobban járt. Több termett, több jutott a padlására. Még a termelőszövetkezet átlagtermésén is megmutatkozik a munka eredményessége: 29 mázsa termett holdanként. Kató lMjos a „Császárberek“ es a „Harcsa“ dűlőben jobban kapálta a kukoricát, mint a „Cseri" és a „Kőégető“ dűlőben. Ezt mutatja az eredmény is: az előző két helyen 35 mázsa 77 kilós átlagtermést ért el. 475 kilós prémiumban részesült. A másik két dűlőben nem termett több az előirányzott 24 mázsánál, a jutalom is elmaradt. A Kató brigádban Gáspár József nem kap prémiumot, mert csak 24 mázsa 30 kilós termést ért el. Ö is megkapálta, talán nem is rosszabbul, mint a többiek, de egy hibát mégis elkövetett, nagyon kiritkította, így kevesebb termett, mint a szomszédokén, A következő esztendőben jobban ügyel majd az egyelésre. Radó György csoportjában özv. Szabó Antalié érte el a legmagasabb termést, de csak a „Harcsa“ dűlőben: ahol egy holdon 38 mázsa 50 kiló termelt. Az ezután járó prémium 268 kilót tesz ki. Ha a másik három dűlőben is ilyen gondosan végezte volna el a munkát, akkor háromszor ennyi jutalomban részesülne. Érdemes tehát minőségi munkát végezni, több hízót lehet tartani, jobban megtelik a pénztárca... A termelőszövetkezet vezetői is okultak az idei példából. Megfigyelték azt. hogy a községhez közel eső dűlőkön nagyobb termésátlagot értek el a tsz. tagok. Vájjon miért? Nem nehéz kitalálni. Kevesebbet kellett járkálni, több idő maradt a kapálásra. Az elkövetkezendő esztendőben nem külön dűlök szerint osztják a prémiumot mint az idén, hanem az egy-egy tag részére kiosztott összterület után. Így aztán egyformán művelik minden dűlőben a kapásokat, mert ha csak egy is rosszul terem, lerontja a többi dűlő átlagát. Cukorrépából a tervezett 120 helyett 185 mázsás átlagot értek el. Ez azt jelenti, hogy átlag 5 kiló cukrot kap minden tsz tag, csakhogy itt sem osztoznak egyenlősdi módon, hanem ki mennyit termelt. A részletes elosztást csak ezután csinálják meg, aki jól dolgozott, az cukorból sem szűkösködik ebben az évben. 1953 januárjában 89 anyajuhot vásároltak 17 ezer forintért a siklós- nanufalni Vj Élet termelőszövetkezet tagjai. Nem is annyira a jövedelmezőség kedvéért, mint inkább a házkörüli gyapjúszükséglet fedezésére állították be ezt a juhállományt. Ma már más a véleményük a dologról. Süveg János már harminc éve dolgozik a juhászmesterségben, most bebizonyította a tsz tagoknak, hogy ez is komoly szakma. Maga az idei gyapjú 18 ezer forint értékű, az 55 darab selejt Juhért pedig 17 ezer forintot szedtek be. A juhok ára epy év leforgása alatt busásan megtérült. Idős Varga Sándor a tsz állattenyész tője 74 éves létére is megtalálja számítását a közös gazdaságban. Az év végéig 581 munkaegységet szerzett. Akármelyik fiatal tsz tag megirigyelheti keresetét Az állományuk is jól megszaporodott: 90 darab anyajuh, 70 darab ürü és jerge járja a siklósnagyfalul mezőt. És a juhász? O Is jól járt. Míg a tsz tagok 8 grammot kapnak munkaegységként, a selymes szálú gyapjúból, addig 6 mégegyszer annyit. Nem is irigyli tőle senki sem, megdolgozott érte, akárcsak Kató Lajos, özv. Szabó Antalné és a többiek a többlet kukoricáért. A siklósnagyfalul Uj Elet termelő- szövetkezetnek minden tagja ezután még jobban és még többet fog dolgozni, mert kézzelfoghatóan megtérült a minőségi munka elvégzésére fordított fáradság és idő. — Két darab szakajtó.'... Megvan? — Itt van-e — mondja a mag táros ... — Egy darab tizedes mérleg... A nagynyárádi Kossuth termelőszövetkezetben közgyűlésen jelölték ki a zárszámadás-végrehajtó bizottságot, amelynek tagja: Hegyi Gyula, a tsz munkaérdeméremmel kitüntetett elnöke, Láng István könyvelő, Sáfár János párttitkár, László István növénytermelési brigád- vezető, Keresztes Istvánná és Konrád Péter tsz-tagok és a Nemzeti Bank tsz hi- telügyi előadója, Kocsis Józsefné. Leltározással kezdték a zárszámadást. Először az épületet vizsgálták meg: ebben az évben egy 15 férőhelyes ser- tésfiaztatóval és egy 500 férőhelyes baromfi óllal gyarapodott a tsz. A gépek és felszerelések számonkérése után a takarmány és terményleltárt készítették el. 1180 mázsa kukoricát, 65 mázsa árpát és 95 mázsa zabot különmértek az állatok téli takarmányozására. Búzából 10 má zsát szociális célokra szántak az idősebbek és a betegek kenyerének biztosítására. — Mindenre ügyeltek a zárszámadás során, semmit sem felejtettek ki a leltárból. — Olyan ez a leltár, mint a tükör, — mondja Hegyi Gyula elnök. Aki ebbe belenéz, az látja az egész évi munkánkat ... Ilyenkor tanulnak a tsz-tagok, a vezetők a legtöbbet. A zárszámadás a termelőszövetkezet egész évi gazdálkodásának a vizsgája. A munkaegység- könyv pedig egy-egy termelőszövetkezeti tag nak a vizsgabizonyítványa. Ha jól végezte el a rábízott feladatokat. akkor „jeles" bizonyítványt kap sok munkaegységgel, nagy részesedéssel. Ha rosz- szul gondolkodott, nem dolgozott igazi lelkesedéssel, akkor bizony gyenge lesz a „bízó- nnltványa", a részesedése. A vezetőséa is tanul. Most látni igazán, hogy mikor és hol kellett volna jobban kinyitni az egy munkaegységre eső részesedés „csapját”. Hogyan kellett volna még jobban gazdálkodni, még nagyobb jövedelemre szert tenni. A nagynyárádi Kossuth tsz-ben most van az igazi aratás, a munka szürete. Jól gazdálkod tok, jól részesedtek. Három kiló búzát, két kiló árpát, hat kiló csöveskukoricát, 10 deka cukrot, 16 gramm olajat és 55 deka napraforgót osztanak egy- egy munkaegységre. Még nem értek az elszámolás végére, de már előre tudják, hogy takarmányrépából és kölesből is jut még a tagoknak. Készpénzben is szépen részesed nek. Eddig 201.612 forintot osztottak ki. A pénz zárszámadását 85.517 forintos aktív 'zárással fejeznék be. Átlagosan számítva közel 12 forint az egy- egy munkaegységre éső járandóság. Kálmán István kocsis 437, felesége 143 munkaegységet szerzett ebben az évben. 580 munkaegység után 6960 forint a járandóságuk. Szíjjártó Imrének 365 munkaegységet írtak a könyvébe, 4380 forint jár érte, — Sáfárék is szépen részesednek. 456 munkaegység után jócskán kapnak terményt is. de takaros pénzbeli járandóságot is. A nagynyárádi Kossuth termelőszövetkezetben csak az járt rosszul, aki nem végezte el becsülettel a munkának rá eső részét, aki kevés munka egységet szerzett az egész év folyamán. — Minden tsz-tag meggyőződött arról, hogy érdemes közösen gazdálkodni. A holnapra is gondolunk... Egyetlen gazdaember előtt sincs becsülete annak, aki időnap előtt felhasználja, széthordja, elfecséreli a gazdaság készletét, aki nem gondol a holnapra. Aki jól gazdálkodik, annál mindenből jut az újig, de az év közben előforduló váratlan dolgoktól sem riad vissza, hiszen jóelőre gondoskodott már róla. A harkányi Első Megyei Tanácskozás termelőszövetkezetben a jó gazda szemével mérik fel az évi szükségletet, az oszthatatlan alaphoz nem nyúlnak hozzá, csak az ezt meghaladó terményt osztják ki. Szekeres Lajos bácsi az állattenyésztési brigádvezető időben gondoskodik az állatok téli takarmányáról. — A hét elején csináltam kalkulációt, már el is fogadta az intéző bizottság: 320 mázsa kukoricát és 80 mázsa árpát tartunk visszá az állatok számára, ezzel kitartunk az újig.... Az Első Megyei Tanácskozás tsz.- ben, főleg a sertéstenyésztésre fordítanak nagy gondot. A pécsi Sörgyárból saját autójukkal hordják a trébert a 66 szopós malacnak és a 30 darab anyagöbének, még a teheneknek is iut belőle. így aztán kevesebbet kell visszatartani saját termésükből az oszthatatlan alapba, több kerül kiosztásra. Még búzából is tartalékolnák, hátha rászorul valaki, nem futja a kenyérből az újig. Az elmúlt esztendőben is íjagy hasznát vették a tartalék búzának. Az új belépők: Bence Ferenc és Horváth Mihály szűkösködtek kenyér dolgában, nekik osztották ki előlegként a tartalékolt búzát. Minőiért másként nézték a közös gazdálkodást — még nem is dolgoztak, de máris kaptak kenyérnek valót'. Ezelőtt néhány esztendővel, ha valaki a termelőszövetkezetekről szólt, akkor a paraszt»mb“r akarva nem akarva a „csajka meséktől“ borzongott és ez elidegenítette a szövetkezés gondolatétól. Ma már nevetségessé vált ez a dolog. Beszéltek aztán arról is, hogy a tsz.-ben csak azok boldogulnak, akik fiatalok, nekik való az ilyen gazdálkodás, az öregek pedig bajlódjanak úgy, ahogy tudnak. A mindennapi élet ennek ellenkezőjét bizonyítja, hiszen van olyan termelőszövetkezetünk is, ahol csak öregek szövetkeztek, mint Di- ósviszlón, az „aggok csoportja“ így hívják az egész környéken és bizony az „aggok" az elsőit közé vereked- ték föl magukat az egész siklósi járásban. Számtalan olyan termelőszövetkezetünk van, amelyben nagyra becsülik az idősebbeket, hallgatnak szavukra, felhasználják tapasztalataikat, gondjukat viselik. A harkányi Első Megyei Tanácskozásban nem egy nagymama éa nagypapa szorgoskodik és ha nem megy már úgy a dolog, ahogy fiatal korukban, akkor sincs hiba. Könnyebb munkába osztják be őket, mint Szekeres bácsit: állattenyésztési brigádvezetőnek. a 66 esztendős Bódi Sándort: magtárosnak, a 72 éves Valkai Mar- ci-bácsi mint • kőműves dolgozik a termelőszövetkezetben, a beteges Szabadi János bácsi pedig segédmunkásként végzi a maga dolgát a mester mellett. Valkai Márton az elmúlt évben még javában szedte a kukoricát, most bizony már nem bírja azt a munkát, de hogy ne legyen gondja egész évben, az elmúlt esztendőben keresett munkaegységek 50 százalékát az idén i* jóváírták neki. Megbecsülik az időseket, megadják nekik, ami megjár. Az is igaz, hogy az öregek sem lopják a napot, amíg bírják a munkát. A 70 éve* Ősömé Mária és a 73 esztendős Nyilas Mihály bácsi úgy dolgozik, mintha most élnék életük legjavát. Nem hátrálnak a munka nehezétől, becsülik is a tsz-beliek.
