Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-28 / 283. szám

Éljen n Hasúnk és népünk gazdasági és kulturális felemelkedéséért , dolgozó baranyai értelmiség! EGY POHÁR A Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínpadának p énteken este nyitotta meg Ka­*• maraszínpadát a Pécsi Nem­zeti Színház, zsúfolt nézőtér előtt, — kirobbanó sikerrel. A kitűnő együttes Seribe: „Egy pohár víz” cí­mű, történelmi vígjátékát mutatta' be. Ez a darab a drámai szerkesztés művészetének remeke. De nemcsak annak, A fokról-fokra kibomló lé­lek-analízis fölényes . biztonsága, a francia ötletesség és szellemesség ki­fejező ereje párosul benne az iga­zi drámaírónak azzal a költői képes­ségével, hogy egyéni sorsokban meg tudja mutatni a „történelmi” sorso­kat, hétköznapi események tükré­ből a kulisszák mögötti világ tör­vényéinek • megismerését vetítve elénk. Az „Egy pohár víz” éppen- úgy valóság, mint szimbólum, éppen- úgy élet, mint költészet. Alakjai egy reális történet szavait mondjál?, de ezek a szavak az egymásra követ­kező jelenetek során mélyen szét­nyitják a kulissza függönyét s a jel­lemek, az emberi sorsok szövevé­nyes útjaira világítanak rá, a titok­zatos összefüggéseket teszik nyilván­valóvá és egyszerre csak azt érez­zük: átértettük a mélyebb értelmet és a valódi igazságra, a lényegre ta­pintottunk rá. A péntek esti. bemutatóban a Pé­csi Nemzeti Színház legkitűnőbb mű­vészei ragyogtatták tehetségüket a pompásan összehangolt együttesben. Amit Békés Rita a királynő sze­repében nyújt, az az embérábrázo- lás, a színészi teljesítmény legma- gssabbrendű példája. A kivételes megbecsülést érdemlő kivételek kö­zé tartozik, mert „A kőszívű ember fiai”-beli alakítása után nyilvánvaló, hogy igen széles skálájú és a leg­mélyebb érzelmek tolmácsolására, a legnehezebb szerepek megélésére alkalmas művész. Királynője döb­benetesen igaz, élő, őszinte és ter­mészetes. Amikor például a zenélő­dobozzal pepecsel, hogy „elfoglalt” óráinak tétlenségét valami „köny- nyed” foglalkozással váltsa fel, — az már több, mint játék. Ez maga az eleven valóság kísértetiesen tel-, jes ábrázolása. A történelem leve­gőjét árasztja maga körül és viszi, ragadja magával a közönséget, be­levarázsolva mindenkit saját maga környezőiébe. A belsejében felgyű­lő szerelem úgy bomlik kj belőle, roint' valami titkon nevelt exotikus virág, amelynek csak létezését „sej­ti”, illatát azonban nem ismeri és félve szánja rá magát, hogy szip­pantson belőle. A királynőből elő- bátortalankodik a nő, azí asszony, aki azonban tétova, határozatlan, nem tudja, mit kell tennie, mint ahogyan a kormányzásban is idegen erők aka­rata és elszántsága ösztönzi cselek­vésekre. Az érdekek szövevényes há lója ott szorul körötte és nem tud­ja magát kitépni, nem képes szaba­dulni, mert egész lénye a cselekvés- képtelenséget sugározza, s éppen ezért retteg az önállóságtól. Amikor azonban meghallja, hogy veszélyben forog az az érzelem, amelyet titkon táplálgat a szívében, királynői mél­tósága megnő, felmagasodik — mindjárt határozottá és parancsoló- vá válik. A színészi átváltozás nagy­szerű teljesítménye ez, amelynek megrendült szem- és fültanui va­gyunk. Olyasvalamit hoz elénk, az történik a színpadon, ami az életben szokott megtörténni, más-más keret­ben és más-más környezetben. Egy olyan nő áll előttünk, aki szeret, aki fél, akit azonban éz a szeretet és ez a félelem elhatározásokra késztet és szokatlan cselekvésekre ösztönöz. — Minden mozdulatában és szavában, szemvillanásában és arcjátékában érezzük az asszony és a „korona” közötti harc kimenetelének sikerte­lenségét. Az az eleven portré, ame­lyet a királynőről ad, hibátlan, tel­jes egész. Nincs rajta sem fölöslege­sen hangsúlyozott, se elhanyagolt vonás. A boldogságra szomjas, de sa­ját „tragédiáját” élő asszony minden mozdulata mögött ott „sStétlik” a „koronával” való birkózás és jövő­jének kilátástalansága, örömtelen- sége. Mátray Mária a hercegnő szerepé­ben hűen mutatja be azt a sokszínű jellemet, amelyen az udvari intri­kák és cselszövények asszony-diplo­matája felépül. Kitünően fogta meg az egész figurát, mert nem hozott „tigrisasszonyt”, fúriát, ahogyan ré­gebben a szerelmes cselszövöket el­képzelni szokták, hanem meggazda­gította szerepét egyéniségének von­zó színeivel és tónusárnyalataival, így sohasem' vált ellenszenvessé, mert mindvégig a szépség és bájos­ság keliemében sziporkázó „nődiplo­mata” maradt. Örömmel láttuk, hogy Mátray Mária kitűnően megállja a VIZ bemutató előadása helyét prózai produkciókban is és mindez azt bizonyítja, hogy kár volt eddig parlagon hevertetni eze­ket a képességeit. A királynői udvarba becsöppent, szerelmes, naiv kislányt Vas Sva alakította őszinte jellemző erővel és egyszerű természetességgel. A szere­lem és a féltés között hánykolódó fiatal szív vergődését olyan benső- séggel és olyan szépen játszotta meg, hogy minden gondolatát vele éltük meg. Arcra, a falcra, kedvességre, megszólalásainak természet adta me­legségére — született ábrázolója az egyszerű, tisztalelkű fiatal lánynak. Bolingbrake szerepében Sármássy Miklós tűnt ki. Ezt az igen nehéz szerepet sikerült úgy megformálnia, ahogyan az írói elképzelésnek és a történelmi helyzetnek leginkább meg felelt. Sármássy Miklós 'kitűnően tud kavargó gondolatokat egy-egy nyu­godtan tagolt szóval, egy-egy pillan­tással, vagy arcmimi'kával kifejezni. Látszik rajta, hogy jellemalakot igyekszik formálni és akár elérj ezt abszolút fokon, akár nem — nem riad meg, bennemarad az esemé­nyek forgatagában és elevenné, moz­galmassá igyekszik formálni. Remek volt Buss Gyula Masham- ja. Ezt a hihetetlenül paív fiatalem­bert annyi természetességgel és köz­vetlenséggel formálja meg, hogy az embernek az az érzése, nem is talál­hattok volna megfelelőbb színészt ennek a figurának a megformálásá­ra. Kitűnően érzékelteti a becsüle­tes, tisztaszándékú és végtelen „bu­ta fiatalembert”, áld még akkor sem sejt semmit, amikor már úgyszól­ván mindenki mindent tud. Szavain, csodálkozásán, egész viselkedésén megérzett, hogy kívül van a ravasz ötleteken és örül a „bonyodalmak­nál?”, de nem azért, hogy abból „tő­két” kovácsoljon, hanem mért hí­zeleg a hiúságának, hogy a nők ra­jonganak érte. Marton Frigyes, Náday Pál és Pa­taki Erzsi kis szerepeikben is kitű­nően szolgálták az együttes ragyo­gó teljesítményét. Lendvay Ferenc és Marton Frigyes rendezése gondos, együttest kialakí­tó, mindvégig a darab lényegéhez és szelleméhez igazodó megértő mun­ka. Megérezték és megéreztették, hogy a darab levegője reális és köl­tői is egyúttal ég elejétől végig a mulattatás és a gyönyörködtetés ki­tűnő eszköze. József Attila: HAZAM Az éjjel hazafelé mentem, éreztem bársony nesz inog, a szellőzködő lágy melegben tapsikolnak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az utcán Rám csapott amiből eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni fog. a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor. Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sívár bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy kltessék: föl kéne szabadulni már! S a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz hajunk. Az erőszak bűvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk! A földcsűr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányosokkal puszta tért nyit szétverct falut és tanyát. S a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetetlen honát, mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát. Clcáznak a szép csendőrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják ki lesz a követ, hisz „nyíltan“ dönt, ki ezer éve magával kötve mint a kéve, sunyit vagy parancsot követ Sok urunk nem volt rest. se kába. birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. Szive szorult, rezgeti a lába. acsargő habon tovatűnt, emlékezően és okádva, mint aki borba fojt be bflot. Volt, a&i ügy vélte, kolomp «tói s társa, ki tudta ily bolondtól pénzt eaitáu se lát a család. Múltúnk, mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is ifigy vár az új világ. A munkásnak nem több a bérs. mint amit maga kicsikart, levesre bűik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt s miért nem a munkás védelmére í gyámolítjáfc, a gyáripart. ? t * c SzBvőlány «nfcros ételekről álmodik, nem tud kartelekr.fi. £ % ba szombaton kezébe nyomják t a pénzt s * büntetést levonják: £ kuncog a krajcár: ennyiért t dolgoztál, néni épp semmiért. f Retteg a szegénytől a gazdag I s a gazdagtól fél a szegény, t Fortélyos félelem Igazgat t minket s nem csalóka remény, , Nem adna Jogwt a parasztnak, f ki rág a paraszt kenyerén s a summás sárgul, mint az asztagj de követelni nqm serény. Ezer esztendő UiVrólából. j hátán kis batyuval, kilátom .a népségből a nép fia. Hol lehet altiszt, azt kutatja, holott a sirt, hol nyugszik atyja kellene megbotoznia. S mégis, magyarnak számkivetve lelkem sikoltva megriad — édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges Had! Totyogjon, aki buksi medve, láncon — nekem out nem szabad! Költő vagyok — szólj ügyészedre^ ki ne tépje a toliamat! \ Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak, hogy nd ne legyünk nélmet gyarmat, £ Hadd írjak szépet, jót — nekem; add meg boldogabb épekem! TTTTTTVTMTTTTTTTTTTTTTTTTTTrtTrtTTTTTTTTTrtTTTTTTTTTTTTTVm FTTT7rr7wr' vlöLl termésKefrajiía REGI YÁIASZTÁSOK Mikszáth Kálmán cA /* EGYETLEN jelöltről és egyetlen esetről lesz szó, tisztelt olvasó, de olyan alakban, hogy minden jelölt benne legyen. Hát mondjuk. hogy úgy történt — egy nap fávirat érkezett a kis vidéki városkába. A távirat azt adta tudtul, hogy az országos képviselő­jük. az ünnepeit hazafi és szónok meghalt... Nosza, hamar koszorút, deputóclót. Megy a rleputáció, eltemetik, s megindulnak a kombinációk: ki lesz az új képviselő? Eközben vidám vacsora van, ta­lán éppen a polgármesternél, aki már mindent elért, amit az ember elérhet (ugyanis királyi tanácsos), jelen Vannak a koiompos emberek­ből is néhányan. Szóba jön a dolog. Végig járatják-az eszüket az ürese­désben lévő országos nevezetessége­ken: kit lehetne, ki volna jó? Egyik is mond valakit, a másik is, a „maradék emberek“ közül. így időközben nem igen lehet turkálni a* exce! lene iások között. Ejh, nem kell a csont! Mit gondoltok, urak, hátha jobb volna már egyszer ma­gunk közül választani valakit? . De kit? ... Katyódi Istvánt! Ugyan, eredj vele. az már .nagyon öreg. nem arra való. Hát Maranyai Gábor­hoz mit szóltok? Az még nagyon ftatai. Nem rossz volna, talán Szabó Ferenc? Az katolikus, a kálvinisták nem' szavaznának rá! Legyen hát Tülök Sámuel, arra meg a katoliku­sók nem szavaznának, mert lutcrá- nus. Addig hányják-vetik a helyi nota- bitifásokat, míg végre valamelyik ráakad Toporczy Jánosra. Az ám Toporczy János!... Az. egé­szen derék ember. És tarokkozná is tud. Válasszuk meg Toporczyt! ILYENFORMÁN megy az ... Más­nap felkeresik Toporczyt a méhesé­ben, ahol csendesen szunyókál ebéd után a méhdöngés mellett — Tudod miért jöttünk? — Tudom. Tarokkozni akartok. — Nem egészen azért. — No, ugyan miért? Valamivel komolyabb arcot vág a polgármester a szokottnál és elő­adja: — Hát, barátom, arról van szó, hogy mint jól tudod, meghalt a kép­viselőnk és most választani kell va­lakit helyette. Nem akarunk kap­kodni ide-oda, hanem arra gondol­tunk, hogy vállald el például te. Az idő igen rövid, mozogni kell. Ha bele egyezel, hozzálátunk, lanszirozzuk a nevedet s a többi magától megy. Toporczy, a derék, reális, igény­telen Toporczy ámuló szemeket me­reszt: — Engem? Képviselőnek? Hát az eszetek ment el? Hát értek én az effélékhez? Hát tudok én szónokolni, államögyeket megvitatni? Hát azt hiszitek ti, hogy én olyan szamár vagyok, aki nem látom be, mekko­ra szamár vagyok? - • Erre aztán megindulnak az ellen­vetések: „de így, de úgy”, Toporczy azonban nem enged: — Egy szót sem többet, hallani sem akarok erről. MOST HÁT már el van utasítva a jelöltség, de a hiúsági bacillus ott marad a jámbor, igénytelen Topor­czy fejében. Este lefekvéskor, mi­kor a gyertyáját eloltja, mikor a pa­pucsát leveti, eszébe jut aa eset és * ' - r- j* ■' ■ mégegyszer átéli, amit a polgármes- terék 'beszéltek. ... Csak egy szavamba került vol­na. Csal? egy szavamba .., Éjjel odaálmodja magát az ország­házi zöld padokba ... Obt ül előtte majd a nyolc miniszter. Tisza most feláll, hozzámegy és kezet fog vele. Toporczyt ez annyira meghatja, hogy felébred .. Egész nap gondol­kozó, kedvetlen és izgatott. _ A hiú­sági bacillus dolgozik, terjeszkedik odabent. Másnap, vagy harmadnap találko­zik a polgármeeterékikel, a kuglizó- ban. De az egész mulatság untatja most, a szokott tréfák, kedélyeske­dések ízetleneknek látszanak előtte. Szinte bosszantja, hogy olyan ha­mar tértek fölötte napirendre, még csak elő sem hozzák többé a jelölt­séget. Ah, végre! A polgármester mégis tesz egy észrevételt: — Ej, ej, János, nem hittem volna, hogy olyan makacs ember vagv. Toporczy szeme lángot vet, s hang­ja reszketeggé válik: — Hát rpegmondem neked őszin­tén ~ suttogja bizalmasan — nálam pénzkérdés at egész. Ez a kis va­gyonkám var., magam szereztem, éppen annyi, hogy nyugodtan, szé­pen megélhetek belőle, nem akar­nám megapasztani. — Hiszen, ha csak pénzkérdés! — kiált fel vígan a polgármester. ~ Igenis, csupán pénzkérdés. (Lám a politikai késaületlenség már nem akadály többé) HANEM RÁ IS rohantak menten­— Miféle pénzekről beszélsz te? Költségről, vagyonapasztásról. Kel! ide pénz! Garantlrozom neked, hogy egy garasodba se kerül, ha nem akarod. Hiszen élő ember vagy, ma­gad is tudod, hát miikor került itt a választás pénzbe? — Éppen ez! — folytatja' érzékeny hangon. — Ti vagytok a legjobb bal rátáim, ti ösmartek. Én egyszerű ember vagyok, de egy ambícióm mégis van: hogyha mandátumot ad­nak a polgártársaim, hát adják biza­lomból. — Mi, hát elfogadod? , — Ha gondoljátok... ha azt hi­szitek ... de kijelentem, hogy én egy árva garast sem költők. A nagy elhatározás tehát megtör­tént. Toporczy neve lansziroztatik, mint a párt jelöltjéé s megválasztása a helyi lap szerint több, mint bizo­nyos. A VÁLASZTÁS néhány nap múlva lesz s az első árnyéka, amit előre vet, megjelenik egy szép reggel Toporczy- nál a kortes képében. — Tekintetes uram, azért jöttem, hogy valami kocsmát kellene bérelni nekünk is. — Miféle kocsmát? —• Hát ahová gyülekezni fognak, a híveink. —> Hagyjon nekem békét, nem akarok hallani sem az effélékről. — Én nem bánom, tekintetes uram, de akkor aztán tessék magára vetni, ha... — Hát jól van, nó. A maga ked­véért megteszem, ámbár elvem ellen van. Menjen hát, ‘beszéljen valame­lyik kocsmárossal. Visszajön a kortes egy jó óra múl­va, roppant megnyúlt arccal: — Mondtam ugye? Elkéstünk! Min den kocsmát lefoglalt az ellenfél. Toporczy ijedten ugrott fel: — Hát már most mit csináljunk? — Nem tudom én, kérem alássaa — Menjen, ígérjen neki kettős árt. A kortes kettős árt Ígért a kocs­máért és megkapta, de másnap me­gint beállított Toßorczyhoz: — Megint baj vaj.\, tekintet«* uram. — Nó, mi az? , — Banda kellene. — Banda? Hát lakodBOmat tartói én, vagy mit? Egy krajcárt sem adok érti-e? — Hiszen nem Is kell, Üt érem alá*' san, mert már vége van. Mindé* bandát lefoglalt az elleniül, a Klub' ka Pistát, a Horthy Gyurkát, — mé£ a malacbandát is, a Kugyi Palkót Nó, még így sem jártam a praxisod1 alatt, —' dörmögte fejvakarva a kon tes. Toporczy izgatottan förmedt rá — Hát akkor mit' áll itt? Fusso* rögtön a sürgönyhivatalba fis sürgő- nyözzön Szegedre, vagy Smutesrt' hogy a banda készen legyen- Ban­dának okvetlen lenni kell, akármit»6 kerüljön is. Érti? Másnap még savanyúbb arccal ál­lít be a kortes: — Mi baj van megint? — Elvesztünk, tekintetes uwam.’i Toporczy elsápadt. — Végűn!!? van, tekintetes uram­— Szóljon az istenért... — Az ellenfél fizeti a voksokpt ■ • * Mind vele mennek az embereink. — Lehetetlen, — hörgé Top^rczYi — Akkor hát, mi is fizetünk ,.. igen fizetünk. — Nem győzzük; tekintetes ura»1 — Azt én jobban tudom, győzzük-6 vagy nem győzzük. Meg kell last;' punktum. Ha az egész vagyonom rá­megy is. , Toporczy most már vesztegeti» kezd és őrülten pazarol. 1 A polgármesterék oda járnak 6 nyakára és takarékosságra intik. — Okosabban bánj a pénzzel, Já­nos. Hiszen úgyis melletted a való­színűség, ha nem költesz is oly*1 botorul. Toporczy türelmetlenül üt az asz­talra: — Ejh, nekem a bizonyosság kei’- Ti nem értitek az effélét. Nekem 3 képviselőség nt-m pénzkérdés. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents