Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-28 / 283. szám

urak országából dolgozók hazáia! Sravazz a népfront ielö'tjeire* HISTÓRIA PAROCHIAE MOHÄ- C8IENSIS... a mohácsi plébánia ‘ürténete századok óta hiteles fór­iása a város történetének. Az 1333­úgy volt, hogy a haza acélöntő, ér­cet olvasztó izmát építik meg a Du­nakanyarban. A megváltozott tervek a Félső-Mezőről a dunapemtelei rét­1M4... A felszabadult IVLahács vezetői a Vörös Hadsereg városparancs­nokával, Homajkó őrnaggyal a Duna-parton elhelyezik a hősi emlékmű alapkövét ban élt Lőrinc, utóda tisztségében %er, az 1400 körül lel] o iszkedő Vö- -'Qs Sebestyén és Pálfi a Sebestyén <*z 1478-béü Mátyás plébános után 1W4 télbe hajló őszén Tihanyi Já­nos apátplébános rója teli szálkás soraival a vaskos köfee*»aket... November 26-án régnél: „E sorok írója borotválkozott, Eli ír káplán pe­dig a breviárumát váfji.jzte. Körülbe- •ia háromnegyed 7 óra 'lehetett, amint hallottuk, hogy a kord ismét meg-*' indult és jön közelel la a ház felé. igén kíváncsiak voltnak, vajon a lo- vak maguktól indult; jk-e, vagy talán ’’isszajöttek a neme t katonák? Alig értünk azonban az Ablakhoz és siet­ek kitekinteni a r.B dőbyréSeken át, Dér káplán az éjjeli bombázás alkal­mával betörött ablakok cserepeire jépett, ami nagy zfijt'és recsegést idézett elő és épp e n ezen percben bit oda az ablak el § a megindult ko- *0, elől egy orosz, jobbról-balról má­sik kettő, a kantáitokat fogta és há- lui ugyancsak ke’ít.ö tolta a kocsit. A katonák haliották a nagy recse­gést az • üvegesért- g-ektől, felfigyeltek erre, az ablak íe'Hi néztek. Mind az öt itatona magas! » rmetü szép fiatal­ember volt, géppisztollyal a kezük­ben.” Nov. 27: .,Ami'oop hétfőn a plébá­niára mentünk, a. pinceajtó előtt még Wt találtuk a fi Irén zászlót, méllyé1 a németek megadták magukat. A ?-ászlórúd öt méi'.er hosszú cseresz­nye-faág, a zá i dó pedig nagyobb konyhai törülk f'Ző volt. A cseresz- nyefaágból az c roszok később valam: c«lra IV- métert; levágtak. A eseresz- övsfaág és a te'«'ütköző még megvan. Dét, fél nyolc órára a város Duna melletti része sí németektől teljesen megtisztult,, v-'szont a városi révbe eSymásután érkeztek a csónakok dereglyék, motorosok és egyéb orosz Járművek, te! ve orosz katonákkal, Gépfegyverek1 a él és munícióval. 9— '0 órára ped: g már rendes orosz fel- '■onufások töitféntek a városba.1’ * AZ AUTO> KÖRBESUHAN.1A a 'árost, a cs s ndes Kossuth Lajos ut- cát,, végig a városháza előtt, fel a sokac révig,, a volt Amerika vendég­ig. Tapintom a város testét v*kedtél-e azóta? . EmbciSZÍV. einyelő zaijal pofozzák de-oda a vetílőt a szövőszék vás­árjai és c und én szökkenésükkel új ?2ái’al szélesedik hengerükön 'dgnek vpÍ ó pupiin, az újjabélés, az .ünneplőn íhák h-degen simuló, Iföngyhá z szín bélésanyaga. Helsinl!} ben tizenhatszor állt a Győzelmi emelvényen a mohácsi se- '’’erngyár- selyme, — világbajnokaink igeként., És bár nem hozott tizen­hetedik ;iranyérmet, — a mindenütt Jelenlev f, kereskedőktől, a messzi 'lrtn-folíiről, a fagyos Norvégiából. '*'• észelá svéd honból megrendelés hite m ogrendelés után a mohácsiak ^iytné/t. A külföld kényes Ízlésévé1 mégy i nagyar üzem közül csak a mo­hácsi rszövőnők keze tudott megbir- ^őzni. Aranyérem helyett aranyat mozn® | c az országnak. jSzflcehaju, fiatal művezetővel, malic*; Gézával, gyerekkori barátom­mal idézzük a Selyemgyár múltját. I*arcijs múltját, — mert amikor kel- 2*1 Barankovics ellen, Pfeiffer el- J11 kitárta kapuját, előző nlötte az Harcosokat adott tíz év alatt : -Idyemgyár, harcosokat, mint Se- J'Sfdyi Jánosné, akire ma szavazunk ^liyei tanácstagként, mert egyetlen ^l*endő alatt szövővé nevelte Papp ojrcsit, Dunai Katicát, Pécsi Ilon- 5,ft és Báli Máriát... , -Es mint Dallas Gézát — akit kör­etében egyhangúlag jelölt a nép. Egy város nőhet szembeszökő, le- Ü ügöző rohamossággal, de csendes Magabiztos, erőve! duzzadó észrevét- ■áséggel is. Mohácsot öt esztendeje megcsapta az előbbi részegítő szele re tették át a kohókat, a kombiná­tot, némely gyorsan hülő könnyelmű már hitte: a megkaparintott szeren­cse elvesztésével halálthozó álomba tántorodik a kisváros. Tétlen álmo­dozás a mi korszakunkban?! Nézz körül — kézenfogva vezetlek léte- sítményről-létesítményre... Itt valamikor kis fűrésztelep állott — jóillatu fenyörönköket hasított a sivító fűrész. A deszkákból a Kole- szár, a Kovácsics meg a Nagy bognár egy esztendő során elkészített tíz tizenöt kocsit. Kocsikat — mert ezt cserélte el búzáért a nyárádi paraszt. Itt találkozott a falu az iparral, itt változik át a szerdai és szombati hetipiacokon, a vásárokon épületfávé a kölkediek kukoricája, patkóvassá, boronává, bikakötő lánccá a báriak szekcsőiek bora. Ez a találkozási pont, ez az igazi várost növesztő erő! Ma? A fűrésztelep helyén csön­desen kifejlődött Mezőgazdasági Szerárugyár udvarán szekér áll sze­kér mellett. Újak — jól vasaltak, hol táig nyűheti, aki megveszi. Mert bá csak ebben az esztendőben hatszáz- hetvennégy darabot adott ki az or­szág minden tájára, ha hatezerhét száznegyven volína — az is mihamar gazdára találna. Égett lópata szaga száll a kovácsműhely tájékáról. Ez a szikrázó vas, a csapódó pöröly, az ütemesen zuhogó rugóskalapács i hazája ifjú Szabó István — tanács tagjelöltnek. Ez a bőrkötényes, szur- tos fiatalember, a többi bognárral kováccsal és asztalossal együtt halá­losan komolyan veszi a kormány­programot. Nemcsak szekereket gyár­tanak, de útnak indítottak már fiatal házasok kelengyéje részére 225 fénye­zett asztalt és ágyat is, mint az új élet nélkülözhetetlen kellékeit, a jö­vőre gondolva meg háromszázki lene- ven rácsos gyerekágyat is ... Ki vette őket észre ötvenegyben, amikor csak heten dolgoztak itt? Ma már több, mint száz környékbeli mesterember keresi itt a kenyerét és tizenhat tanuló jár be rajtuk kívül, mesterséget tanulni, pályát választa­ni. Jövőre?! Van az élet előrehaladásának egy e Angyó-gödre vidám játszóhelye a tíz év előtti Garay utcai gyerekeknek. Hol vagytok? Mivé lettetek?! Rideg Pista — a csendes, légynek sem vétő Rideg Pista — háromszo­ros sztahanovista kőműves, aki még apját is elvitte Sztálinvárost építeni, az öreg is szerzett a mellére egy ezüst csillagot. A másik oldalon, tű: az árkon Lukács Vili lakik. Lakot! — új otthona a távoli Moszkva, a márványfalu egyetem, ahol a gépész­mérnöki tudományokat tanulja, egy­Glauber Imre, a város megbízott vezetője ünnepi beszédet mond a hősi • emlékmű felavatásán csalhatatlan jele, amely rácáfol a legszínesebb grafikonra is. Ezzel a jellel találkoztam a Zeitvogel volt gépjavító udvarán, a kőműveskanál­lal és simítóva! László Gyurka bácsi kezében. Ez a kéz, amely még nem­régiben fakardot és játéklovat fara­gott a Garay utcái gyerekeknek, negyvennégy Szilvesztere óta egy pi! lanatra sem szűnt meg dolgozni. Először a szovjet mérnök mellett rakta le a hősi emlékmű alapköveit, azután? Elszegődött a Mohácsi Gép­gyár és Vasöntödéhez. Mert gyár alakult a Zeitvogel kis teszem ide — teszem oda kócerája helyén. És mi­vel a fejlődő életnek szűk volt a rég; köntös, Gyura bátya új homokfészet falait húzta fel, utána a beolvasz­tástól megmentett esztergák alapjait betonozta, — bár soha Sem csinált ilyesmit — megépítette a két vas­olvasztó kemencét, szünidejében jár­dát kövezett az udvarra, most megint egy új épületet cserepeznek, de hs kifogynak belőle, alighanem jön a nagy, fedett szín — egy évi munka az is ... DEHAT AZ EMBEREK?! A gyár­építő, az új házak falait felhúzó emberek nőttek-e? Garay utca — itt torkolik be a ré­tekbe a város. A Roncsics-gödre, az szerre birkózva az ismeretlen nyelv­vel és a fizika törvényeivel... Sztahanovista kőműves és szovjet- ösztöndíjas mémökjelölt. A Barát á /r I / \ már nincs Moháé*». önerejéből kö­zépiskolát végzett és most olyan helyre állította a párt, ahol az egész megye kereskedelmén, áruellátása vérkeringésén tartja rajta a kézéi. A szomszédjukban lakó Bállá Fe­renccel, a jóeszü Bállá Farkéval a •Gépgyárban találkoztam. Igazgató­jává vált a fejlődő üzemnek. Ezen a tíz éves évfordulón, amikor visz S7lemlékeznek egymásra a Garay utcai gyerekéle, Balláök portáján még külön családi ünnepet ülnek. Meri tanácstagjelöít az öreg Balía Ferenc is és fia is: ifjú Bállá Ferenc gyár­igazgató. Vajon mit érez most vasárnap Bállá néni, ingek varrásából, a szá­jától megvont falatokból iskoláztatta a Ferkét és a Mancit? Mit érez az urna előtt, amikor férjére és fiára szavaz egyszerre?! ... Amit mindnyájan érzünk mos'.. Rendkívül felemelőt és ünnepit. Sok minden van ebben a feltámadó ér­zésben könnyet-hulla tó hála a vé­rüket hullató szovjet emberek iránt, a lelkes büszkeség, hogy az egykori periféria fiataljai beültek a gyár­igazgatói székbe, az egyetemi tan­termekbe, a város, a naegye, a haza irányításába. AZ EMLÉKEZÉS. A HALA EREJE vitt ki a Duna-partra, a vá­ros vezetőivel, a termeíőszövetkeee- tek, egyéni gazoák, a gyárak kép­viselőivel együtt. A magasbanyúló emlékmű csúcsán klgyúlt a vörös csillag. És az ünnepélyes gyász­zene közben virág borította el a Nagy Dunai Átkelés hőseinek gár­da jeivényes, kőbeöntött emlékét. Eljött az új élet és az új világ . . és tíz esztendő múlva a vúros há'ás és emlékező lakossága virágok­kal borítja el talapzatát o</// assKúíuj útja Tj1 miékek idéződnek a kis szobában. Nem kapcso lódnak évfordulóhoz, naphoz, mégis kedvesek. Hosszuhetény, franciaországbeli kis bányászvároska. Sallaumines, Kanada. Csendes, vigyázó lopakodás az erdőben a fehérek vonalán át a vörösökhöz, sztrájkok, választások, az illegális munka ezernyi rejtett veszé­lye. Nagyszerű asszonyok, tüntetések, néma felvonulá- nö-isoíc. Kedves, harcos emlékek. Egy asszony útja a teg- dnaptól a máig... Hódi Szilveszternéé. Hogy is mondta? Első lépések... Ki vezette, ki vigyázta, nem tudja. Miért tette? — most tudva vála­szolni, de az akkori fiatal asszony nem. Csak gyűlölt, az f de azt nagy szívvel. Ártatlan, védtelen emberek szá­zait gyilkolták, patakokban folyt a vér. Egy kis moz­golódás láttán századnyi katonaság vonult ki; feke­tén, reménytelenül ásítottak a szembeszegezödő fegy­verek. Az asztalra minden nap tenni kellett valamit, de ami volt, kevés volt. — Ha én férfi lennék, átmennék a vöröskatonák- hoz! — Egy estén robbant ki belőle az indulat, férjé­nek, a bányásznak mondta. Csak a sugás-bugás jutott el hozzá róluk a demarkációs vonal másik oldaláról. Amit hallott, más volt az ő életénél. S még azon éjjel egymaga maradt... Ö nem ment, de sokszor találkozott velük, ez az este közelebb hozta őket egymáshoz. Eleimet vitt, hírt adott, segített, ahol csak tudott. Nem tett többet, de ezt szívből. Akart- valamit, amiről keveset tudott még, amiért most már harcolt valakije. S 6 melléje állt. * Nem sikerült... Maradásuk sem. volt, menniök kellett. Hideg eső esett. A kis kanadai városka lakói még alig ébredtek. Hódiné már reggel hatkor talpon volt. 'a választási bizottság irodájában. A szervezete k-üld- 1 te, segítsen a pártnak. Háziagitáció, kisebb gyűlések, | előadás — Hódiné már megszokta, ezt a forgatagot. Szervezett asszony, mindig megy, dolgozik asszonytár­sai között. t Délelőtt még ketten járták a házakat, később már !egyedül, ! — Nem ígértünk \asemmit — mondja. Célt, eszmét fittünk a munkásokhoz, a párt azt mondta; olcsóbb itejet a gyerekeknek. Olcsóbb kenyeret, nagyobb bért. i Talán hihetetlen, de programjába foglalta az olcsóbb ivillamosjegyért való harcot is. Nem mondtuk egyetlen Iválasztónak sem, hogy ezért szavazzatok ránk: harcba ihívtuk őket az ő ügyükért. i Elgondolkozik, aztán mosolyogva megszólal; " i _ f t ' TÍZ t V ■ IZ&BáD U fl H í fi S lányok és Juhász Ar.ci férjhezmen- tek, itthonmaradtak, de a szomszéd utcában újra megakad a felsorolás. Versitz Pista, az árvagyerek kőmű- vesinas, aki egyetlén szórakozása­ként muzsikálni járt a zenekarba —-m. -m. -m. — A mára gondoltam. Ott a tőkésektől csikartál ki a nagyobb darab kenyeret, itt önmagunk adjul magunknak. Ma választás van nálunk, a mi politikán kért hívjuk harcba az embereket. Sok közte a különb ség, de itt is a mi ügyünkről van szó. Azon az emlékezetes kanadai választás estéjén c munkások vállukra emelték a megválasztott jelöltjü­ket. Hódiné úgy érezte, része van a sikerben, S azoi a napon azt kérdezték tőle. nem lépne-e be a pártba A kommunista pártba. Igennel felelt. 1935 óta tagja. * Soha nem kérdezett, soha nem tudott többel min: hogy ó is egyik tagja a pártnak. A nőszervezetnek ahol vezetőségi tag volt. száz tagja volt. De együtt rít kán látott nagy tömeget, akik mellettük álltak, akii köréjük tömörültek ... Talán ezért egyik legkedvesebb emléke az Ottawa béketüntetés. Csak ötszázan voltak — delegátusok. D< egész Kanadát képviselték. Az utcán vonul az ötszáz ember. Elől, a feldíszi tett kocsin egész Kanada véleménye: aláírásokba fog­lalva a béke eszméje. Hova tartanak? A páriámén elé, ott akarják átnyújtani követelésüket. A képvise löknek, akiket választottak. A küldöttek mellén jel vény: nemzetiszínű szalag, rajta egy apró tejesüveg Céljukat tükrözte, az egész nemzet összefogását. Az ötszáz ember előtt kinyílt a parlament kapuja Elözönlötték. A képviselők szobái megteltek, minde­nütt felhangzott a követelés, a nemzet követelése. Hó diné csak állt, állt. Hát ilyenek vagyunk, erősek. / képviselők hunyászkodnak, dadognak, mentegetőznek Bennünket nem lehet legyőzni, ha összefogunk, egye akarunlc. Azon a tüntetésen megerősödött: sokan vagyunk nagy az erőnk. Mennyivel bátrabb lett! Világos nappal odaállt ai egyik gyár kapuja elé, hóna alatt hatalmas köteg új­ság, a párt lapja. A kapun kilépő munkások kezébe nyomott egyet-egyet. „Olvassátok, tanuljatok." Jön a rendőr? Furfanggal, nyugodtsággal megtéveszti. Mint­ha olvasná az utolsó lapot, lassan megy az utcán.. ennyi kedves emlék, egy töredéke az évtize­u deknek. Meghatottan szól róluk, néha könny csillog szemében. Haja ősz, de még most is fiatalo­san tevékenykedik, dolgozik. Asszonyok között, a te­rületi pártszervezetben, a pécsi városi pártbizottságot — ahova a párt állítja. Kommunista asszony. . BOCZ JÓZSEF Ki szívébe zárja sok hős fiát... Az esti homályba boruló emiéK- nulnél a fedetlen fejek, a köszöntéé, re emelt öklök esküsznek, hogy mi,2 áll a város, amíg Mohácson ember születik, amíg erre hömpölyög a fo­lyam, amelynek medre egyaránt sír­ija Tömöri katonáinak éfi a felsza- ibadító Szovjet Hadsereg hőseinek — 1 so-ha sem hervad el a hála és az 1 emlékezés virága az emlékmű lábá- 1 nál és a szívekben. 1 Ez a hála nyújtotta át virágcsok- 1 rát az esti ünnepségen is Kuzminov 1 Mihail Tyimofejevicsnék, a szovjet 'dunai hajózás mohácsi parancsnoká- 1 nak. Egy nyurga, bamaszemű kis­lány — Somlai Marika és egy szösz­ke kisfiú, Simon Miki állnak elébe: — Kedves parancsnok bácsi, ez a mai nap, nemcsak a felszabadulás I ünnepe, hanem a mi szilletésnapuns is. Ma vagyunk tíz évesek — fogad. I ja szeretette!... TEGNAP EMLÉKEZETT, MA .SZAVAZ, holnap újra megkezdi dói. 1 gas hétköznapjait a mohácsi föld­műves, a gyári munkás, az iparos- 1 ember, a hajósok, molnárok, korsó- készítők, révészek, halászok városi- alkotó serege. De mielőtt szavazna, emlékezik Felidézi, hogy ..amikor egységünk törtön törve, hanyatla erőnk"’, a nagy nemzeti tragédiát, 1 felidézi a nemzet, a város felemel­kedésének tíz éves útját. És a jövőt is. Mert Mohácsnak bár gazdag múltját örökítik meg az évkönyvek, de jövője határtalanul dús, korlátlan lehetőségeket tárt fel részére a tíz év előtti őszi nap. És a mohácsiak szavaznak a szőlőhegy, a rétbeli Kis-Mohács villamosításá­ra, a kandai kövesút megépítésére, a helyi autóbuszjáratra, a lakáshiányt enyhítő, építés alá kerülő emeletes bérházakra, a mainál könnyebb, bol­dogabb holnapokra, hoinaputánm. Egységben katolikusok a reformá. tusokkal, a magyarok a sokac okkal, németekkel, parasztok a munkásefc- kal és a vizen élő halász és hajós néppel. Hit és erő fűti át húszezer­nyi lakóját és Kisfaludyval szóív«: Uj nap fény le reánk annyi veszélyek után. Él magyar, áll Buda még! A múlt csak példa legyen most. S égve honért bizton nézzen előre szemünk. Oroszlán Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents