Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-28 / 283. szám

Magyar nőkI A békéért, családotokért, gyermekeitekért szavazzatok a Népfront jelöltjeire! Tf Z ÉV A BÁN YÁ SAN A nép jelöltjei — rájuk s»ava»unk Tavaszodík. A fák kezdik bontogatni lombjaikat, is­mét madártól hangos az erdő. Amerre a szem ellát, minde­nütt új élet van keletkezőben. De nemcsak a természet, hanem az or­szág s benne a nép újjászületéséneit tavasza is ez. Középtermetű, barna- hajú fiatalember halad fürge léptek­kel a vasasi erdő fái közül kimagas­ló aknatorony felé. Fejében a gon­dolatok egymást kergetik: hogy ,fo­gadnak ...? Mit- válaszolnak ...? — Sokáig tartott, míg-el'határozta, hogy bányász lesz s most nem szeretné ha visszautasítanák, ha elküldenék hogy nincs rá szükség. Szabó Antal dolgozni altar, szívvel és lélekkel dolgozni, úgy, hogy elfe­lejtsen mindent, ami körülötte tör­ténik, hogy elfelejtse azt a sok-sok borzalmat, szenvedést, amit a hábo- "úban látott és érzett. Hogy csatába indul újból, de most már igaz ügyért arra nem Is gondolt, amikor először belépett a szállítókosálba. Ismeretlen helyre, de ismerős em­berek közé jutott. Sötét folyosókor haladtak egyre távolabb az aknátó’ s mint megannyi szentjános-bogár •villantak fel s tűntek el az előtti haladók-lámpái. Egy fejtésbe öreg tapasztalt vájárok közé került s ámulva állt meg a csillogó szénfa1 előtt. * Megkezdődött az ismerkedés a bá­nyával, £ bányászokkal. Bizony nem volt könnyű dolog. A bányának ezer­nyi szeszélye vah, mindig arról az oldaláról támad az emberre, ahol nem iá '^áíják. Nem szereti a felü­letes, a hanyag embereket, nem sze­reti a kapkodást, sem az elbizako­dottságot, de nem szereti a gyávákat sem. Szabó Antal is csak évek mulvp értette meg, hogy mennyire igazuk volt az öregeknek, amikor ezt el­mondották neki. De addig még sok minden történt. Néhány napig a fejtésben volt készletet tolt, 'lapátolt. Egyik réggé a csapatvezetője — Nimsz József - „kutyázni" küldte. Ez a munka egy általán nem hasonlít a slntérek szak májához. (A „kutya” olyan cstr melynek ajtaja is van, s azon ke­resztül döntik ki a szenet) Szabó Antal „kutyáját" is tolni és emelni kellett, becézés és simogatás helyett, mert nemcsak nehezen gurult, de gyakran le is esett a sínről. Nagyon •elfáradt az első napokban. Hogy még sem keseredett el, abban nem kis része volt Dobos István, Bóhner Jó­zsef és a többi öreg csillésnek. Kemény munkával hónapok tel tel el. Szabó Antal lassan hozzászokom a bányához, a nevéhez hozzáragasz­tott (4)-es számhoz, barátságot, bi­zalmat érzett munkatársaihoz. A szakmai ranglétrán is előrébb lépett: töltőcsillés lett. Az ország talpraállí- tásához, a gyárak, kazánjaiba, a vas­út mozdonyaiba, a családi tűzhelyek­be szénből is egyre többre volt szük­ség. A bányákban megindult a szén­csata. Nem egyszer korgó gyomorral néhány sültkrumplival a zsebben, rongyos ruhában indultak el a hányt szók a bánya mélyébe. A sorban ot menetelt Szabó Antal (4) is. Nerr egyszer 50—60 csillét tolt ki a rende­zőre egy-egy műszak alatt is egyr jobban megértette, hogy a párt, mei; nek tagja lett, mit vár tőle. Lassanként megismerte a bányát, megszerette a bányászmunkát, és komoly elhatározás született Szabó Antalban. Vájár akart lenni, hogy ne csak szállítsa, hanem termelje is a szenet Hosszú utat kellett azon­ban megtennie, vágya teljesüléséig. A Nimsz csapatból a Weisz csapat­ba, onnan elővájáshoz és később az aknaszállításhoz került Nagyon sze­retett itt dolgozni és talán nem is kerül el innen még sokáig, ha egy váratlan baleset nem jön közbe, melynek következtében a balkeeén megsérült. Ősz van. Bocz János fej­tési csapatának munkahe­lyén serényen dolgoznak a bányászok. A beteg csapatvezetőt helyettesítő Hankisz József vájár a fejtés legalsó munkahelyénél áll. arcáról patakokban folyik a veríték. Nagyon meleg van. A szénpadon fia­tal segédvájár dolgozik. Magabizto­san, szakszerűen végzi a munkáját, bár látszik rajta, hogy nemrég óta csinálhatja a vájárok doleát. A nagy nyomású fejtésben a puha, omlós szenet nem könnyű úgy kifejteni, hogy a biztosítás is rendben legyen. Szabó Antal, akit most már mint segédvájárt látunk viszont, négyszer tűzött ezen a műszakon s munkáját a csapatvezető is megdicsérte. Más­nap megismételte ugyanezt a teljesít­ményt. Sikerrel vizsgázott a csapat- vezető előtt, alti látta, hogy érdemes lesz tanítani, jó vájár lesz belőle. A széntermelés sok-sok fogására az egész csapat tanítja. Kitől tanulta meg a bányászmesterséget, azt nem lehet határozottan eldönteni. Tóth József, Radó József, Bátai Sándor. Kopa Lajos vájárok éppúgy tanítot­ták, mint később Wavra János és Nimsz József. Közben tanfolyamra járt s 194ö-ban vájár lett. Hazánk újjáépítésében egyre szebb eredmények születtek, a bányászok­nak is mindenből több jutott, Szabó Antal (4) elérkezettnek látta az időt a családalapításra. A családalapítás költséggel jár és most már ez is sar­kalta a fiatal vájárt a jobb munká­ra. Ettől kezdve egyre jobb munkát végzett, ha nem is került az élvonal­ba, de az utolsók közé sem. Szerette voina ő is fokozni a teljesítményét de még nem találta meg azt a mód­szert, amely lehetővé tette volna. Kísérletezett sokféleképpen. És mint igen tanulságos esetet mondta el, hogyan nem szabad a magasabb ered- ményelérésére törekedni. DISZ-bri- gádban dolgozott a VI. szint 11-es telepi fejtésében. Teljesítménye a leg­jobb vájárokétól sem maradt el, hét süvegfánál kevesebbet egy műszak alatt sem teljesített. Panyókai János fiatal vájár dolgozott vele együtt a aznap is kiugró teljesítményt akar­tak elérni. A műszak kezdetén az aknász is ellátogatott 'hozzájuk. Fi­gyelmeztette, hogy pillérezni kellene, de ő nem hallgatott rá. Még egy óra sem telhetett el, amikor mozogni kezdett az öreg fejtés. Szabó elvtár? annál jobban nyomta a fejtőkalapá­csot, hogy a zajtól ne hallják az ácsolatok ropogását. A társa az egyik segédtámíát a másik után állította fel, de már ez sem segített. A fejtés „megindult”, menekülni kellett. Olyan recsegés, ropogás kezdődött, mint a harctéren egy tüzérségi elő­készítés alkalmával. A csapatvezető és Szabó Antal (4) maradt csak a közelben. Pilléreket raktak a süveg­fák alá, ezzel sikerült a fejtés teljes összeomlását megakadályozni, de csak az életük kockáztatásával. Sza­bó elvtárs tanult ebből az esetből Megértette, hogy a felületes munka megbosszulja magát, hogy igazuk volt azoknak, akik erre figyeknez­tovább tanult s ahogy múl­tak az évék egyr« jobb vájár 'lett belőle. Ma már némcsak tanul, hanem tanít is, segít a fiataloknak. Egyre nagyobb megbe­csülést vívott ki magának a bányá­szok között s egyre szebb és í abb­éié tét tudott biztosítani a családjá­nak is. A teljesítményeket hirdető táblán gyakran olvashatják az ő nevét is. Jó munkája jutalmául ez- évben sztahanovista oklevelet, a bá­nyásznapon a hűségjutalom mellett kitüntetést is kapott, a munka ér­demérmet. Még egy évtized sem telt el s az egykori csillésből társadalmunk egyik legmegbecsültebb, gondtalan, boldog életet élő tagja lett. Ma, ami­kor a Szabó család is a szavazóumá- hoz lép, nemcsak a Hazafias Nép­front jelöltjeire adják le szavazatu­kat, hanem még szebb , még boldo­gabb jövőjükre is. 1947 Szabó Antal TANCSIK LAJOS KERESZTES MIHALYNÉ MAV-intéző, Pécs Szabolcs-bányatelep „Mi otf leszünk és a népfront jelöltjeire szavazunk'1 — Ma este ^ órakor, az ifjú választóknak a Hazafias Népfront és a helyi DlSZ-szervezet gyűlést tart, utána éj­félig tánc — a hangos híradó csütörtökön min denkinek tudtul adta az eseményt. Votava Ádám, sze­derkényi tanácstitkár­ral beszélgetünk. Hogyan dolgozik az ifjúság? — Á,.. ezek csak tán colni szeretnek. Nem segítenek ezek a köz­ség problémáinak a megoldásában. Pedig mi mindent megadunk ahhoz, hogy eredmé­nyesen dolgozhasson a DISZ-szervezet. Vajon ilyen a mi if­júságunk? Az új vá­lasztók gyűlése nem ezt mutatja. Mikorhoz zajuk szóltak, lelkesen összejöttek Szederkény ifjú választói. A Haza. fias Népfront elnöke megnyitó szavaiban örömét fejezi is ki, hisz még így nem lát­ta együtt a falu ifjúsá. gának színe-javát. Kedves, és bensősé­ges ez a gyűlés. Az úttörők meghatotta» nyújtanak át egy-egy szál virágot az új vá­lasztóknak, egy szép kis vers teszi még ün­nepélyesebbé az estet. Ez az ifjúság nem­csak táncolni szeret, hanem érdekli, hallani akarja a párt, a DISZ szavát. Figyelmesen hallgatják az előadót, aki a nép nyomorúsá­gos múltjáról, a ragyo_ gó és boldog jelenről beszél. A múlt ráncot varázsol homlokukra, a jelen mosolyra ger­jeszti arcukat. Látni, a fiatalok bár ténylege­sen szeretnek táncol­ni (a gyűlés befejezé­sével ennek tanujelét is adták), de érdekli őket az ország helyze­te, büszkék arra, hogy választásukkal már ők is beleszólnak az or­szág, községük ügyei­nek intézésébe, formá­lásába. Megkapnak-e min­dent tényleg a szeder­kényi fiatalok? Sajnos, még a legalapvetőb­bet sem, a DISZ he­lyiséget. ígérettől van bőven, de a tett késik, elmarad. Eljönnek a gyűlésre? — kérdeztük a tanács vezetőit. — Sajnos, nemérünk rá, ma este nekünk is ©’ülésünk lesz (na. napság ez sokszor van így!) Ez hiba, hisz éppen azoknak kellene az új választókhoz szólni, akik most az államap­parátusban dolgoznak. A mi ifjúságunk azo­kat a vezetőket szereti, akik segítőt és támo­gatják munkájukat, akik közöttük vannak. Úgy gondoljuk, hogy ezt Szederkény ifjúsá­ga joggal el is várja. De kötelessége is van ennek az ifjúságnak. A gyűlés hangulata: vá_ lasz. „Mi ott leszünk, és a népfront jelöltjei­re adjuk szavazatun­kat!“ Tóth Sándor DISZ megyei titkár SjfciKjifkanállal Waqijárp addn KONYHAKÉS OKOZTA szömye- teges baramfii#ész pusztított csütör­tökön kora hajnalban a nagyárpádi — Vj Alkotmány termelőszövetkezet Müvégi-portajáTT "Még-tt-Bea ndár tol _ las takas is áldozatul esett... röp­ködték a tollak, kotkodácsoltak a tyúkok... emberfia még nem látott ilyen a tyúkok ellen vezetett asszo- nyi hadjáratot. Erdősi Antalné, Ba­logh Istvánná becsukták maguk mö­gött az ólajtót, röptűkben kaptákéi a szárnyasokat, Rumszauer Flórián­ná meg az ajtón kívül leste az ál­dozatot, huszonkét tyúknak, négy kacsának és négy libának vágta el a nyakát kifent konyhakéssel... Bartos Ferencné a magtár előtti nagy szabad tűzhelyen vigan lobogó csutkalángom vizet forral tapasztas­sa. Amott az udvar sarkában meg fát hasogat Kemer János és Szili György ... A magtár ajtón most ka. nyarodik be egy egész sor asszony: Fekete Józsefné, Lőrinczné, Blázso- vics Józsefné, Tiboromé, Hárichné, frissen 6ült házikenyeret cipelnek, de hogyan? Egyet-egyet a hónuk alatt, egyet meg a fejük tetején, nem kell külön fogni, megáll az úgy, mintha oda varrták volna ... — Szépek lettek ám a kenyerek — monoja Tiborczné... Micsoda kenyér?! Friss, barna, magas, kerek, kemence-sütötte pók­csodák. — Szépek, mint mi — mondja az örökösen jókedvű Fekete néni. A magtárból konyhát fabrikáltak a tsz-tagok, két tűzhelyen sok asz- szany melegíti a zsírt, süti a csípős hagymát pörköltnek ... Ritter Má­tyásié, Kemer János né és még vagy hárman egy káposztás hordóval baj­lódnak, mások meg húsdaráló1; sze­relnek az asztal sarkára .. t — Asszonyok! — ront be Erdőslné az ajtón. — Ki altar babot eladni? Hoztam egy vevőt. Keszüből való a fiatalember, egyéni gazda... Közben Rumszauer Flórián is meg­érkezett lovaskocsijával, a „jóked­vet" hozta, rizlinget, a pécsi hegyek, ben termett. A magtárba gurítják a hordót, csapraverik ... Az egész fglu megemlegeti aligha­nem, hogy zárszámadás van az Uj Alkotmányban! * MÓRICZ ZS1GMOND „DISZNÓ­TOR“ című elbeszélésében a szánt faragó apa virtuskodásából jut disz­nótoros vacsora a család asztalára: száz fejszecsapást mért egy vágásba, csak így jutott ölnivalóhoz. Manapság már még a divatja a virtuskodásnak. Az asszonynépnél annak van nagyobb becsülete, aki jobban kapál, aki szebben érti meg­kötni a masnit. Férfiembernél az 'a talpraesettebb, aki a nyílegyenes ba_ rázdahúzás mellett a cigánybandát is jól érti eldirigálni. Ez mégcsak hagyján. máskor is így volt ez, ha­nem ami Nagyárpádon dívik, az az­tán az új virtus. A zárszámadás hí­rére úgy ellepték a termelőszövetke­zetet a „fentről valók", — ahogy a jiermelőszöveikezetbeliek titulálják okét, — mint a darazsaik a mézet. — Azelőtt, egész évben azt sem tudták a „kiküldöttek“, hogy létezik-e Nagy árpádon termelőszövetkezet, vagy sem; most meg?! A nagy ünnepen, zárszámadás napján, beleizzadnak ezek az emberek, míg kisütnek va­lami jót, valami érdemlegeset, valami — az ottartózkodás szükségességét bizonyító nagy ötletet; egyik-másik talán még a UK) fejszecsapásrá is vállalkozna, csakhogy résztvehesson a vacsorán ,,. Szerencsére megérkezett Fehérvári József, a járási tanács elnökhelyet­tese, ő aztán jobb belátásra bírta a .kiküldötteket", felmentette Siket zárszámadás napján a tsz felett való gondviselés elviselhetetlennek látszó terhe és a napidíi felvétele alól... * KÖZBEN AZ IDŐ IS ELJÁRT, az ég, mintha feketére meszelték vol­na, besötétedett. Az emberek ünnep, lőbe öltözötten róják az udvart az Todától a söntéssé átalakított mag­tárig, Az egész évi munka szüreté­nek ünnepe van ma az Uj Alkot­mányban. Mosoly üli meg a tsz-ta gok arcát, szívük megtelik öröm­mel ... Elhalt a tányérok csörömpölése, a főzőkanalakat forgató asszonykezek ’s megállnak, nagy csönd üli meg a termet, amikor az elnök: Erdős’ Antal emelkedik szólásra. Az egész évi gazdálkodásról ad számot a köz­gyűlés előtt. — Tanácsválasztásig rendben lesz a szénánk — mondja az elnök, — még a részesedésen is túl leszünk addigra... A NAGYÄRPÄDI UJ ALKOT­MÁNY termelőszövetkezetiben is ál­lattenyésztésből volt a nagyobb be­vétel. Horváth György öt bikát ne­velt, átlag 9000 forintért értékesítet­ték. 206 választási malacot adtak el — 500 a 'baromfiszaporulatuk, ösz- szes bevételük állattenj’észtésből • 117.707, míg növénytermelésből csak 12.200 forint. — Mindkét üzemágban akad még mjt tenni — mondja az elnök. — Hegedűs Elek 70 éves, 2000 négy­szögöl dinnyeföldről 14 ezer forintos jövedelmet biztosított a tsz számá­ra. Ezután több földet állítanak be kertészetre. Bencze .Ián«» «totóm­nak. a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének javaslatát is meg­szívlelik: kísérletképpen öt tehenet állítanak be egyedi takarmányo­zásra, 40 mázsa kukoricát becserél­nek korpára. Tejfeldolgozót üzemel­tetnek, amely savót., fölözött tejet biztosít a sertések etetésére. A gyű. mölcsöst kibővítik és még füzest is telepítenek, vesszőiből a tél folya­mán kosarakat fonnak. — Akkor hát nézzük meg, miből élünk! — mondja az elnök. — Az dén osztottunk minden munkaegy­ségre 2.5 kiló búzát, fél kiló árpát négy kiló csöveSkukoricát, négy kiló répát, 6 deka cukrot, olajat, szap­pant .,. Hogy jövőre is legyen hí­zónk, már az idén osztottunk min­ien tagnak egy malacot... Kövesi Vendel nagy kosárral a karján előcipekedik valahonnan a hátsó sorokból, középen a lámpa alatt megáll: — Most pedig a pénzt osztjuk ki: 12 forint 70 fillér jut minden mun­kaegységre. Kissé kivár, még meg­csodálják a kosárra való bankót, oda­szólítja a tagokat az asztalhoz: Bar­tos Ferenc 3837 forint... * Rázendítenek a zenészek: „Túl a Tiszán faragnak az ácsok ...“ A tűz. helyek mögül nagyot kurjantanak a szakácsnők, aztán fehér kötényben nagy tállal megindulnak szép 'sor­jában, ketten is egy asztalhoz. — Ez ám a jó húsleves, ilyent még úgysem ettek, sokat merjenek — mondja Balogh Istvánná... Hát ami azt illeti, csakugyan olyan ez a leves, mint az olaj. Szuacsek Józsefné főtthúst«hoz pa­radicsom mártással, aztán Lukics Józsefné, a csoport legidősebb asz- szonj’a hozza a töltött káposztát, Fe­kete Józsefné pecsenyével, sülthús- saL, töltött kacsával traktálja az asz. tálnál ülőket. — Egyenek, István! Többet mer­jenek, Feri !... Gütih Józsefné a különféle süte­ményeket, tortákat hordja az asz­talokra. Az italról Hárich József gondoskodik, járja az asztalokat, úgy lesi, hol ürül ki, aztán már viszi is újratölteni ... A borcsinálta jókedv csakhamar meghozza a kurázsit. — Hé zenészek! — kiált oda Szili bácsi — aszongya, hogy: S?őike vize a Tiszának ... ...nincsen olyan legény, mint én.. — Hit ha nincs olyan legény, akad olyan asszony — böki oda a szót a .60 éves Lukics néni, aztán Tdadirtgál a zenészeknek: — Nincs szebb madár, nincs szebb madár a fecskénél... NEM HIÁBA SZÓLTAK a radio- ban, írtak az újságiban a nagyárpá­di tsz-tagokról, csakugyan derék emberek. Jól dolgoztak, jól részesed­tek, így aztán a zárszámadási nagy ünnepükön méltán mulathatnak reg­gelig. — Hanem egy dolog mégis fúrja Az oldatunkat — veti oda a szól Fé- kete néni. —-.Nagyon szeretjük va­lamennyien agronómusunkat, Varga Gizit, sokat segít nekünk és róla mindenki hallgat. Pedig még azt 6 megírhatnák, hogy mi adjuk férc­hez, a termelőszövetkezet, — Je csak hozzánk való legényembeme/.... * * TIBORC FERENC alapító tagja volt az Uj Alkotmánynak. Tanács­elnöknek vitték, megbetegedett,, de most felgyógyultan a zárszámadási nagy ünnepen visszakérte magát a tsz-be. Acsádi József is belépett, ve­le együtt Lőrincz Vendel, a csoport egyedüli legényenubere. Az alkalmat kihasználva, mindjárt derékon is ra­gadta a' szomszédasszonyt... Schmidt Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents