Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-24 / 253. szám

1954 OKTOBER 24 NAPLÓ 5 Még okíóliei,beii_fessük el a búzát! Október végére befejezik a vetést Végre nincs panes?, a sásdi gépállomásra Baxáturon. — Már érek óta nem végezték ilyen jó talajelő- készitést, mint az idén — állapítja meg Steiner elv­társ, a Kossuth tsz elnöke. — Milyet végezték eddig? — Nem jót. Olyan hepe-hupás főidbe került a ve­tőmag, hogy az ember orvaesett, ha belement. És még egyet. Tavaly 15 hóidra 60 zsák magot pocsékoltak el, holott egynegyede, vagy egy harmad a is elég lett volna. Idén viszont -nincs panaszom. A talajmunka, amit vé­gének, nagyon jó. Eddig még csak 12 hold árpát és 8 hold búzát ve­tettek el. A visszalévő 30 hold búza vetése folyamat­ban van. Csütörtök reggeltől három traktor szántja a letakaritott földeket és mindjárt utána látogatókkal vetik el a gabonát a jól elmunkéit talajba. E hónap végére számítanak végezni a vetéssel, de ha így halad a munka, előbb is befejezik. Miért vitték el a traktorokat? Amilyen a tanács, olyan a község! Hosszuhetény őszi vetési terve 675 hold, ebből mindössze 250-et vetet­tek el, a többire majd csak ezután kerül sor. Helyte­lenül cselekedett a pécsváradi gépállomás, — még ak­kor is, ha a JB-től kapták az utasítást, — amikor mind a három traktort Zengővárkonyba irányította. Meg kell végre érteniök, hogy nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem az egyéni gazdák földjeinek terméséért is fe­lelősek. Legalább egy traktornak bőven akadt volna munkája a hosszúhetényi egyénileg dolgozó parasztok földjein, mostanában meg akár öt is dolgozhatna látás- tól-vakulásig, éjjel-nappal a vetetten nagy határban. Ideje lenne, hogyha csakugyan elküldenék már a sok­szor ígért traktorokat. A kisújbányaiak nem várnak sem a tanácsra, sem a gépállomásra, ők már teljes egészében befejezték az ősziek vetését. 85 holdas tervük helyett 95 hold őszi búzát vetettek el. Példát mutatnak nemcsak a hosszu- hetényi gazdáknak, hanem megyeszerte mindazoknak, akik még nem fejezték be az őszi vetési tervüket. Öt traktor éjjel-nappal dolgozik Szívért Kálmán, a mágocsi Rákosi tsz kitüntetett elnöke most megmu­tatja, hogyan dolgozik a nagyüzem! öt iraktort kért a mágocsi gépállo­mástól és mind az öt dolgozik éjjel­nappal a letakaritott területeken. — Gyorsan és jól megy itt minden. Ed­dig már 200 holdat elvetettek. A visszalévő 280 holdon is hamarosan vetögépek haladnak keresztül és egy hét múlva már csak emlékezésből gondolnak arra vissza, hogy az idén vetni is kellett. Miért nem tudnak vetni? Még csak 80 holdat vetett el őszi búzából a hetvehelyi Sztálin tsz. Ezt a 80 holdat traktor és lóvontatta ve­tőgéppel és ahova ezek nem tudtak odaférni, kézzel vetették. A hátralé­vő 55 hold elvetését nem az akadá­lyozza, hogy rajta van a letakarí- tásra váró kapásnövény, mert lóhere és borsó a búza előveteménye és nem is az, hogy nem kapnak gépet a sás­di gépállomástól: ott a bökkenő, hogy nincs több vetőmagjuk. Most Debrecenbe utaztak vetőmagért. Ko­moly hiba, ezzel már rég számolnia kellett volna a tsz vezetőinek'. „Sürget a búzavetés“ A kacsófcai tsz tagjai a kukoricás mellett cukorrépát szednek és azon nyomban viszik is a szentlőrinci vas­útállomáshoz. „Sürget a búzavetés — mondja Sass János tez-tag, — ide is őszi búza kerül. Hétfőn jön a traktor szántani vetni és akkorra le kell takarítanunk a cukorrépát." A 48 holdas gyepszéli dűlőt végig búzával vetik ei. A kukoricát is azért kellett idejében leszedni, mert oda is az kerül. A tsz tagok úgy számítanak, hogy október végére az összes búzájukat elvetik. Több búzát vet, hogy több takarmány maradjon jövőre Csonkám mdszent köz­ségben Gál Istvánék, Ágos­ton Gyuláék, Kovács Ist­vánék és Lukács Antalék cukorrépát szednek és szállítanak a Kiscser és a Nagycser dűlőből. A köz­ség többi gazdái kukori­cát szednek, szántanak, vetnek. Lukács Antal 10 holdas gazdának már csak 3 sze­kérre való cukorrépát kell elszállítania. Utána trá­gyát hord és a mélyszán­tást akarja megkezdeni. Az őszi búza vetését már a hét elején befejezte. — Eddig minden esz­tendőben három hold volt a búzavetésem — mond­ja, — most azonban egy holddal többet vetettem. Az új beadási rendelet szerint jövőre a kukorica és árpabeadásomat búzá­val akarom teljesíteni. Lukácsoknak az egy hold búza majd pótolja a takarmánygabona beadást, ami megmarad az álla­toknak és ezenfelül egy mázsa korpát kapnak a beadott búza után. — Kell az állatoknak a ta­karmány — folytatja a beszélgetést Lukács bácsi. — Hat szarvasmarha van a portájukon. Két tehén és négy szerződött borjú továbbtenyésztésre. Ezen­kívül két ló és 17 sertés. A továbbtenyésztésre tar­tott borjak után 1600 fo­rint adókedvezményt ír­nak az adókönyvükbe. A két születendő csikó után ugyancsak 1100 forintot. Lukács bácsi jól gondol­kodik. Több búzát vet, megmarad a takarmány- gabona, sok állatot tart, amely jó jövedelmet hoz a házhoz, s a leszerződött állatok után még adóked­vezményben is részesül. Ezatel érveljenek népnevelőink! Megszépült életünk bizonyítékai Egyedül 1953-ban mintegy két millió forintot fordított az állam új egészségügyi intézmények létesítésére és bővítésére. * Utak, betonjárdák építésére, rend­behozására egyedül Pécsett közel egymillió forintot fordítottak az el­múlt egy esztendőiben. * Sellye három éve: sporttelepet, já­rási székházat, hangoshíradót, kul- túrothont, általános iskolát, kétlaká­sos típusházat, parkokat, kétszobás tanácsi szolgálati lakást, téglajárdát létesítettek mintegy 950.000 forint beruházással. * Demcsháza—Kár ász.pu sztán 1962­ben adták át az új általános iskolát, amelyet az állam 160 ezer forintért építtetett. A kisjakabfalvai termelőszövetke­zet két esztendő alatt a másfélszáz­ezer forint állami kölcsönből is fej­leszthette gazdaságát. * A pécsi vízellátás megoldására és fejlesztésére 1954-ben több, mint 5 millió forintot fordítanak. * Vasason cukrászdát és italboltot lé. tesítettek több, mint 100 ezer forint költséggel. * « A mohácsi kenyérgyár felépítésé­vel megoldódott a kenyérellátás. — Mintegy 1 millió forintért építették. Erdőfű-puszton is kigyulladt a villany Egy nap — nem hosz. s2ú idő. Az Erdőfű- • pusztaiak mégis sokat emlegetik azt a bizo­nyos „egy napot.“ A múlt hét szombat­ján Erdőfü-puszta ta­nyáiban, a gazdaság épületeiben — kigyul­ladt a fény, villanyt kapott a puszta. A ben­sőséges ünnepélyt a 150 ezer forintos költ­séggel épített — most megnyílott — vetítő­géppel felszerelt kultúr terembon rendeztük meg. Ezen a napon ké_ szült el a földműves- szövetkezet 30 ezer fo­rintért átalakított, kor-' szerű boltja és italmé­rése. S e napon szólalt meg a hangoshíradó A kis iskolásokat is nagy öröm érte: új pa­dokat helyeztünk a tan terembe és felszereltük a hatalmas iskolará- diót. Ezért emlegetik oly sokat azt a szombatot. És hát a vidámságért, a jókedvért. Százteríté­kes halászlé, jó pár liter villányi .vörös és hangulatos zene mel­lett ünnepeltünk. Tóth Vendel né. a gazdaság igazgatója néhány ke­resetlen szóval emléke, zett meg a párt és a kormány gondoskodá­sáról. Igaza volt Árki György brigád vezető, nek, amikor megjegyez te: ..Érdemes volt bé­kekölcsönt jegyezni." És hadd írjam meg a gezdaság dolgozóinak válaszát is. Jól előké­szített. gondosan elmun kált 338 hold földbe elvetették a búzát. — Több. jobb kenyeret, lisztet és más élelmi­szert adnak a városi lakosságnak, a mun­kásosztálynak. Várkonyi Antal tanító. cÁ péeii hegijek (olíjvkemj atraruja A Mecsek lejtőin szüretre érettek a hamvas szőlőszemek. A csavarmentes szerpentin uta­kon végesteien végig a szürete- lök zajától hangos az egész vi­dék. Alattunk, mint tarka játék­kockákkal kirakott asztallap te­rül el a város. Messzebb a völgy­ben még alig-alig látni a hajnali órákban összegyülemlett, de most már foszladozni készülő ködfátyol leple alól az újonnan vetett, feketéid földsávokat, sár­guló kukoricaszártól díszített csí­kokat, hosszan elterülő zöldelő repülőteret; a Pécs városa alatti természet tarkította hatalmas mezőt. Távol délnek kéken raj­zolódik ki a harsányi hegy csú­csa, mellette a hires „Villányi Vörös" termöhazájának hegyge­rince. Ott már végére járnak a szüretnek, itt Pécsett most sze­dik javában, most szól igazán a szüreti nóta ... * a pécsi Állami gazdaság­ban Október 13-án kezdték a szü­retet, de még jónéhány napig eltart. Most a 12 holdas „Zurna“ szőlőben szedik a Cirfándlit, jól fizet. Egész héten akad itt munka, pedig két cso­port is szedi: Hock Jóskáék miután lekopasztották a volt Apáca szőlő­ben a gazdagon termett tőkéket, va­lamennyien a „Zurnába" vonulnak át: elől a csoportvezető, Hock Jó­zsef, utána a puttonyosok; Hóber Adám, Kungl István és sorban a töb­biek; Gunzinám Józsefné, Beckmann János, Pölöte Gyuláné, Löfler Jó­zsef ... A „Zurna" szőlőiben a csupa asz- szonyból álló Gasteiger brigád már telt edényekkel várja Hockékat. Hi'.z Adámné, Jung Jánosné, Merling Bá- lintné, Nyúl Ferencné és az egész asszonysereg jókedvűen szedi a für­töket a tőkék venyigéi alá illesz­tett edényekbe. Ennyi asszony egy helyen! Folyik iitt a szóbeszéd a szü­retről, a végigmulatott lakodalmak­ról, a divatos szoknyákról, rossz fér­jekről, csak győzze hallgatni az. em­ber. Ahány száj, mindmegannyi be­szédtéma. Ha a sok szóbeszéd nincs is mindig Ínyére Gásteiger bácsi­nak, de munkájukról dicsérettel em­lékezik meg: — Sokat pörög az asszonynépség nyelve, •— ez már így szokás — no de ég a kezük alatt a munka, nem kell itt noszogatni senkit. Ha nem is hirdetik meg előre, mégis verse­nyeznek egymással, egyik sem akar hátul kullogni ... Hogy ez valóban így van, arról a puttonyosok regélhetnének. Most is, hogy teletömik Fogl Péter puttonyát, még meg is nyomkodják, ' púposra telerakják, csak győzze hordani. An­dies József sem jár különben. Hány­szor végigróják ezt az utat a szőlő­től a présházig?! Visszafelé mégcsak hagyján, de lefelé a lejtőnek „teli terével" úgy kell ügyelniük, mintha jégre lépkednének, nehogy megcsúsz- szanak, mert akkor aztán kevés ke­rül a hordóba^ .. A présházban nyikorognak a da­rálók kerekei, ömlik a szőlő, folyik az édes must a sajtárakba. Nem is egy. hanem két darálóval nyomkod­ják ki a nedűt a szemekből az óriás- kádakba. Akad mit tenni Schirhóber Gáspárnak, Kovács Lajosnak, de a két prés 'körül szorgoskodó Galgóczi Györgynek, Fogas Istvánnak és Am- bózi Ferencnek is. Arrnbózi elvtárs­nak külön megbízatása is van, ő a présházban a tisztasági felelős, nem is tűr meg semmiféle rendetlensé­get. A leeresztett és kipréselt must a két kocsin álló hat hordóba kerül, onnan a pincébe. Kovács István és Nemes Ferenc naponta 25 hektolitert fuvaroznak a Pécsi Állami Gazda­ságnak a Székesegyház mögötti pin­céjébe ... A szőlősorok közt végigsuhanó szelíd őszi szél magával sodorja a szüretelők énekét, mert most nfcta- szóra forgatják asszonynyelvüket a iókedvü, szorgoskezű szőlőszedök. Szól a nóta a szüret rendje és módia szerint erről is, arról is ... Aztán felhangzik a legszebbik: a „leves- nóta“, ezt Hász Péter, a szőlő és gyümölcsészeti szakmunkák vezetője szólaltatja meg ... * Azelőtt a „soror” nővérek nyári lakhelye volt ez a buszmegálló mel­letti, sokszobás „Apáca szőlői“ prés­ház. Az apáca ranglétra alsó fokánál tartók tenyere kérgesedett bele a szőlőművelésbe, hogy „Isten nagyobb dicsőségére" minél több nedűt hór- pinthessenek a „felsőbbek”, a főnök­asszonyok. Mostanában a Pécsi Ál­lami Gazdaság szőiőmunkásai lak­ják, itt készíti Schirhóber Gáspárné az Ízletes gulyáslevest és a szép ka­rikás fánkokat ebédre. A fehéren te­rített asztalon egymásután sorakoz­nak a tányérok, ebédhez kész az asztal. Máté József nyilván­tartó nemcsak a főznivalóról gon­doskodik, hanem arról is, hogy a szüreti ebéd mellől a jó zene sem maradjon el, bekapcsolja a rádiót, úgy váriák asztalhoz a szüreteiket. Idegen ember észre sem veszi, de az ismerősök bizony felfigyelnek rá, hogy az ebédlő sarkában kik húzód­nak meg. Ki más lenne, ha nem a jegyesek: Hock Jóska és a menyasz- szonya; Demhárdt Marika, megszo­kott helyük az már. ott nem szól­hatnak bele az idősebbek az ő dol­gukba. Talán éppen azon civakod­nak. hogy melyik borból vigyenek az esküvőjükre, az Olasz Rizlingböl-e, avagy a másikból?... Az is megle­het. hogy egyéb dolgokról folyik a szóbeszéd?! Annyi azonban bizonyos, hogy mindkettőjük arca piros a bol­dogságtól ... * EBED UTÁN ismét szedik, hord­ják, préselik, darálják a szőlőt. Ilyen szüretet ritkán lát az emberi szem: az egész pécsi hegyen az állami gaz­daságé a leggazdagabb termés a--, idei évben. Több a tőkén a szőlőíürt, mint a levél. A két szekér ismét útnak indult lefelé a lejtőn, bekö­tött kerékkel, musttal megtöltött hordókkal... Nagy Lívia az üzemegység vezető­ié már intézkedik» is, telefonon fel­tárcsázza a pincemestert: — Halló, Bálint szőlőből beszélek Kilenc hektós hordót készítsen, s -.zekerek már pUnduUrk . . . Közben az örökké iókedélyű Jung János bácsival és Máté József elv­társsal már a Bólics úti szeszfőzde felt kanyarodunk a „plattoskocsival’. Nemcsak jó bora terem ennek 0 gazdaságnak, olyan szilva és ba- ; anckoóhnkát raktunk Itt fel a ko­csma, hogy kétszer is megnyalta szá­ja szélét Jung bácsi miután megkós­tolta, mert addig nem nyugodott, míg meg nem győződött róla, hogy vizet iaknak-e kocsijára, vagy pálin­kát. Hál ez bizony pálinka volt, méghozzá 115 liter a javából. Úgy rnegkaparta torkát, alig győzött le­vegő után kapkodni... * A püspöki rezidencia négyrészes pincéjében már javában forr az ál­lami gazdaság új bora. A párás pin­ce izzadt falaival párhuzamosan óriásember nagyságú hordók sora­koznak: C darab 50—55 hektóliteres és száznál is több 14—16 hektólite­res, az apróbb, néhány hektós hor­dókból is van egy egész sor. A ko­tyogok bugyborékolása jelzi, hogy már nem üresek a hordók, jócskán hordtak már bele az idei szőlőtermés kisajtolt nedűjéből. Merling Bálint pincemester és Konrád Márton szak­szerűen és gondosan kezelik a boro­kat. Elsőnek a „nyálkázást” végzik el, mely abból áll, hogy egy napi állás után lefejtik a mustot, így több ide­je van a letisztulásra: lerakodik a seprő, a belekerült szőlőlevél és a több- oda nem való anyag. Ha ez megtörtént, akkor azonnal beoltják falélesztővel, melynek az a rendel­tetése, hoev meggyorsítsa az erje­dést. Igv készül aztán a jó pécsi bor. melynek minden cseppje egy-egy kis orvosság a száraztorkúak „gyógyítá­sára“. Merling Bálint bácsi csak kisebb- tiag’ obb létrákkal férhet hozzá üveg lopóiaval a hatalmas hordók szájnyí­lásához. — Ízleljék meg az elvtársak, — nyuitja felénk a tüzes borral mee- töliőtl poharat Bálint bácsi... Jung János sem hagyja szó nél­kül: — Hallod e Bálint! Ez aztán a bor, még a szívemet is megcsikálja, ha­nem a pohárral hiba történt, lyukas, mind kifolyt belőle ... Merling Bálint elérti a S2ót, újfa tölt, de a harmadik pohár után már nem áll kötélnek: — A jóból is megért a sok ... A Pécsi Állami Gazdaság gondo­san kezelt boráért még a külföldiek is jó valutát fizetnek, mindent meg­adnak érte, akárcsak a Villányi Vö­rösért. Érdemes vele foglalkozni, ká­rnál ostól megtérül a fáradtságos munka. .t GASTEIGER JÓZSEF és Hock Jó­zsef közel harminc főből álló szüre­telő brigádja szorgalmasan dolgozik a Pécsi Állami Gazdaság szőlőjében. A puttonyosok nem egyszer 210 szá­zalékot is elérnek. Jól fizet a szőlő, jól keresnek a dolgozók. Egész évi becsületes, odaadó munkájuknak gvü mólosét szüretelik most le, megér­demlik fizetésnél a vastag borítékot. A két csoport minden egyes tagja meggyőződött róla: ha jól metszik, gondosan kapálják, kacsolják, per­metezik a szőlőt, akkor az egymás­után következő munkafolyamatokat könnyebben végzik el, nagyobb a termés, nagyobb a kereset. A gaz­daság vezetőit mindez arra készteti, hogy megbecsülik a munkásokat, a szőlőnek megadják ami neki jár. a kiöregedett részeket felújítják, az üres területeket újonnan telepítik. Még ezév őszén látnak munkához: egv hold kiöregedett Olasz Rizling helyébe Rizling Szilvánit, négy hol­don pedig ismét Olasz Rizlinget telepítenek. Tervük szerint 1958-ra csupa fiatal szőlője lesz a gazdaság­nak. Minden megközelíthető iz szélén szarvasba hordott trágya feketéink. Szüret után mind a 31 holdat istál- lótrágvázzák. A jövő évi szüretre még fokozottabban készülnek, hadd teremjen minden szőlő annyit, mint az idén a „Vadtelepi”, ahol 700 négy­szögölről legalább 20 hektóliteres termést várnak. Schmidt Károly

Next

/
Thumbnails
Contents