Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-22 / 251. szám

DUNÁNTÚLI

V/LAG PROLETA HJA / EC YEÍUL JETEK!

A MAI SZAMBÁN:

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata népgazdaságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról. (1—2. o.) — Október 31-ig az egész megyében fejezzük be a búza és a rozs vetését. (3. o.) — A Rufli-mozgalom segíti a Pécsi Szénbányászati Trösztöt vállalása teljesítésében. (3. o.) — Terjed a november 7-i verseny a mezőgazdaságban. (3. o.) — Levelezőink írják. (4. o.)

T±^TÁ

XL ÉVFOLYAM, *51. SZÁM

MDP BAfiANYAMECVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

ARA 50 FILLÉR

PÉNTEK, 1954 OKTOBER 22

A flagyai* Dolgozók Parija Központi Vezetőségének határozata

népgazdaságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról

L

A Központi Vezetőség megtárgyalta országunk gazoasági helyzetét és a következőket állapította meg:

1. Népgazdaságunk az elmúlt években hatalmas fejlődést tett meg: megnőttek az ország termelőerői, megváltozott a népgazdaság egész szerkezete, igen nagy mértékben ki- szélesedett az ipari termelés, erősen megnőtt a nemzeti jövedelem. Gazdasági erőforrásaink ma nagyobbak, mint bármikor. Természeti kincseink. főként a bauxit, az ásványolaj és a barnaszén kiaknázása nagy, új lehetőségeket nyitott meg előttünk. Iparunk az utolsó őt évben hatvanöt új nagyüzemmel gazdagodott, termelése mintegy háromszorosa az 1938-as évinek, felszereltsége, koncentráltsága összehasonlíthatatlanul magasabb fokon áll. Egész sor olyan gépet, közlekedési eszközt, gyógyszert, közszükségleti cikket állítunk elő, amelyeket azelőtt sohasem gyár. tattak országunkban. Mezőgazdaságunkat háromszázhatvanmégy állami gépállomás látja el a traktorok, arató-cséplőgépek és más korszerű termelőeszközök ezreivel, az öntözött terület 8-szar nagyobb, mint volt 1938 ban. A szántóterületnek csaknem harminc százalékán szövetkezeti és állami gazdálkodás folyik, amely egyre inkább érvényre juttatja a nagyüzemi gazdaság előnyeit. A szocialista tulajdon uralkodó, vezető szerepe módot ad arra, hogy gazdasági életünket a tudományos előrelátás alapján tervszerűen, arányosan fejlesszük. Népgazdaságunk szilárd és széles alapokon nyugszik. Rendelkezünk az összes feltételekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a népgazdaság egészségesen fejlődjék tovább.

2. A gazdasági téren elért hatalmas eredményeik mellett, az ötéves terv megvalósítása során népgazdasá. gunk fejlődésében súlyos aránytalanságok és ellentmondások léptek fel. Pártunk Központi Vezetőségének 1953 júniusában hozott nagyjelentőségű határozata megállapította, hogy sz ország túlzott iparosítása helytelen volt. Téves volt a felfogás, amely a szocializmus építésének nagy és sokoldalú feladatait pusztán az iparosításra és ezen belül is a nehézipar egyes ágainak fejlesztésére szűkítette le.

Ebből a helytelen felfogásból kiindulva a párt általános politikai szempontjait alárendeltük a gazda, ságpolitikának, a túlfeszített iparosítás érdekeinek, nem eléggé számodba sem a dolgozó tömegek helyzetéinek alakulásával, sem a munkás-paraszt Követség fenntartásának és megszilárdításának alapvető követel, mányéved. Hazai erőforrásaink és «»ükségleteink kellő figyelembevétele nélkül túlzott ütemben fejlesztettük a nehézipart, amelynek fejlődésétől a fogyasztási cikkeket előállító iparágak és még inkább a súlyosan elhanyagolt mezőgazdaság messze elmaradt. Az így létrejött számos arány talanság és a fejlesztés túlfeszített üteme egyre inkább lehetetlenné tét. ,te mind a termelés egyenletes, tervszerű menetét, mind a beruházásokra fordított, túlméretezett összegek ésszerű felhasználását. A túlzott iparosítás a dolgozók élet- színvonalának időleges visszaesésére, a város és falu közötti piaci kapcsolatok szűkülésére, a munkás-paraszt szövetség lazulására, a pórt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolat gyengülésére vezetett.

3. A Központi Vezetőség 1953 júniusában hozott határozata lehetővé tette, hogy még időben elhárítsuk a túlzott Iparosításra Irányuló gazdaságpolitika nyomán támadt súlyos veszélyeket. A Központi Vezetőség 1953 júniusi, majd októberi és decemberi ülésén és a III. kongresszuson hozott határozatok világosan megállapítják, hogy a szocialista építés új szakaszában politikáink középpontjába — a szocialista gazdaság alaptörvényének érvényt szerezve — a dolgozó nép életszínvonalának következetes emelését kell állítanunk. A határozatok megjelölik azokat a főfeladatokat, amelyeket a népjólét emelése és az aránytalanságok kiküszöbölése végett meg kell valósítani, a termelőerőknek a hazai erőforrások reális alapján való fejlesztését, a termelési eszközök és fogyasztási cikkek termelésében a lakosság szükségleteinek megfelelő helyes arányok létrehozását, a mezőgazdasági termelésnek a piaci kapcsolatok kiszélesítése és a parasztság anyagi érdekeltsége alapján való gyors fejlesztését, a közszükségleti cikkek gyártó, sának erőteljes fokozását, a termelékenység növelését és az önköltség csökkentését, az ipar műszaki fejlesztését, a termelőberendezések jobb karbantartását és a termelés egyenletes. tervszerű menetének biztosítását. Egyedül az új szakasz pártunk által kidolgozott politikája felel meg a munkásosztály és az egész nép érdekeinek, ezért fogadták azt osztatlan örömmel a város és a falu dolgozói.

4. Az 1953 júniusi határozatokból kiindulva pártunk és kormányunk jelentős kezdetó eredményeket ért el az új szakasz politikájának gyakorlati megvalósításában. A dolgozók életszínvonalának emelésére, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló intézkedések alig néhány hónap alatt megváltoztatták az 1953 júniusa előtt súlyossá vált helyzetet. Jelentősen emelkedett a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség életszínvonala, megnőtt a termelési kedv. Az ipar növelte — ha nem is kielégítően. — a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és eszközeik gyártását: a téli átmeneti zavarok után megjavult a villamos energiával való ellátás: különösen gyorsan fejlődik az azelőtt elhanyagolt helyi ipar és kisipar termelése. A mezőgazdaságban a terme, lés fellendülését mutatja a tartalékföldek bérbevétele és megművelése: a trágya és műtrágya használatának jelentős emelkedése; az új gépek és szerszámok iránta kereslet megsokszorozódása. Kiszélesedett a takarmánynövények, a zöldség, és gyümölcsfélék termelése; a sertés-, a juh- és a baromfiállomány gyors ütemben növekszik. A termelők az ezévi termelés utáni beadási kötelezettséget sokkal pontosabban teljesítik, mint azelőtt. Az egyéni parasztok jólétének növekedésével egyidő- ben megindult a termelőszövetkezetek megszilárdulása. Megjavult a dől gozók áruellátása; különösen megnőtt a földművesszövetkezetek for. galma és erősen emelkedik a szabadpiacon forgalomba kerülő paraszti termékek mennyisége. A gazdasági téren elért eredmények még korántsem kielégítőek, de nyomukban máris megszilárdult a munkás- paraszt szövetség, megjavult a párt és a tömegek közötti kapcsolat.

5. Noha azok az intézkedések, amelyek az új szakasz politikája alapján történtek, kedvező gazdasági és politikai eredményekkel jártak, az 1953 júniusában és azóta hozott nagyfontosságú határozatok végrehajtása a népgazdaságban mind- ezideig nem kielégítő: a túlzott iparosítás gazdaságpolitikáját nem számoltuk fel gyökeresen; gazdaságpolitikánk, különösen tervezésünk nem érvényesíti kellő következetességgel az új szakasz politikáját és több vonatkozásban elszakadt attól.

Kezdeti erőfeszítéseink ellenére sem történt még lényeges változás a termelés szerkezetében. Az ipar átállítása közszükségleti cikkek és mezőgazdasági eszközök fokozott elő állítására rendkívül lassan, vontatottan halad. A beruházások átcsoportosítása sem történik a kellő következetességgel; a mezőgazda- sági és könnyűipari beruházások tervének teljesítése továbbra is elmarad a nehézipari beruházások teljesítése mögött. A túlzott iparosítás szakaszában kialakult ár- és bérrendszert, az anyagellátási és hitel- nyújtási szervezetet nem alakítottuk

át az új szakasz követelményei szerint.

Az új szakasz politikájának határozatlan, felemás megvalósítása következtében a túlzott iparosítás politikájának következményei és még mindig fennálló maradványai jelenleg is nagymérték ban befolyásolják gazdasági életünket és igen nagy szerepet játszanak a gazdasági nehézségekben.

6. Az átcsoportosítás vontatott- sága jelentős elmaradáshoz és nehézségekhez vezetett a gazdasági élet több területén. A ipari termelés színvonala egészében aiig emelkedett és a termékek minősége sokszor nem megfelelő. A nehézipari, valamint a kohó- és gépipari minisztérium vállalatai többszáz millió forint értékű áruval kevesebb közszükségleti cikket és a mezőgazdaság számára is jelentősen kevesebb gépet, szerszámot és anyagot gyártottak, mint amennyit a terv előírt. Részint ezért, részint az anyagi érdekeltség még mindig nem kielégítő érvényesítése folytán a mezőgazdasági termelés nem felel meg a követelményeknek; főként a kenyérgabona terméshozama és a szarvasmarhatenyésztés fejlődése maradt el. Különösen kedvezőtlen a népgazdaságban a termelékenység és az önköltség alakulása- terveinkkel egyenes ellentétben a munka termelékenysége az utolsó évben általában csökkent és az önköltség emelkedett.

Az átcsoportosításban és a termelésiben mutatkozó elmaradás miatt az utolsó évben megnövekedett vásárlóerőt csak úgv tudtuk megfelelő mennyiségű áruval kielégíteni hogy az eredetileg beruházásra szánt eszközök jelentős részét fogyasztási célokra fordítottuk. Ezzel azonban nem oldottuk meg tartósan gazdasági nehézségeinket, amelyeknek csak a túlzott iparosítás maradványainak gyökeres felszámolásával, az új szakasz politikájának határozott, következetes érvényesítésével tudunk véget vetni.

Csak az aránytalanságok kiküszöbölése. az átcsoportosítás erőteljes végrehajtása, a mezőgazdasági és ipari termelés növelése biztosíthatja tartósan, hogy az árualap léoést tartson az életszínvonal jelentős emelkedésével.

7. Gazdasági nehézségeink alapvető tényezője: az új szakasz politikájának végrehajtáséban mutatkozó ingadozás, az ellenállás, amely vele szemben többé-kevésbé burkolt formák között megnyilvánul. Ezt az ellenállást táplálják azok az e'méleti- 'eg megalapozatlan téves felfogások amelyek a gazdasági nehézségeket ..vásárlóerő elvonással" — tehát a munkásosztály és a parasztság élet- színvonalának csökkentésével — javasolják megoldani, a mezőgazdasás fejlesztését a parasztság jólétének emelése nélkül. — tehát a parasztság anyagi érdekeltségének elvét megsértve — akarnák megvalósítani, vagy a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézkedéseket és különösen a paraszti termékek szabadpiaci értékesítésének kiszélesítését egyoldalú „parasztpolitikának“ tekintik.

Ezek a felfogások összeegyeztethetetlenek a szocializmus építésének marxi-lenini a'aoe'veivel. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a do'gozók anyagi és kulturális igénye nek maximális kielégítését követeli meg. A szocializmus építése csak úgy valósítható meg, ha a dolgozóknak nemcsak több jog és szabadság hanem növekvő anyagi jólét is osztályrészül jut. Az életszínvonal csökkentése — a szocializmus békés építésének körülményei között — megingatná a dolgozóknak a szocialista építőmunkába vetett; bizalmát, csökkentené a munkakedvet és a munka termelékenységét, gyengítené a tömegek kapcsolatait a párttal. Az életszínvonal csökkentébe nem a szocializmus céltudatos építésének, hanem a nehézségek előtt való kapitu- lálásnak, a szocializmus építéséről való tényleges lemondásnak útja. Ez az út nem járható a dolgozó nép, a munkásosztály, a párt számára,

Káros az a felfogás Is, amely a parasztság anyagi jólétét csökkenteni, vagy emelkedését akadályozni kívánja. A mezőgazdasági termelés növelését lehetetlen megvalósítani a mezőgazdasági termelők anyagi érdekeltségének fokozása és anyag) jólétük növelése nélkül. Már pedig a mezőgazdasági termékek bősége teszi csak lehetővé, hogy a városok dolgozóit, a munkásosztályt elláthassuk elegendő és olcsó élelmiszerrel és hogy az ipar egyre több hazai, mezőgazdasági eredetű nyersanyaghoz jusson. A mezőgazdasági termelés növelése ezért elsőrendű érdeke a munkásosztálynak és a parasztság jólétének ezzel járó emelése a munkásosztály érdekeinek megfelelő politika.

A paraszti vásárlóerő emelkedésének megakadályozása vagy elvonása megrendítené a parasztság termelési kedvét, megingatná- a párt és a kormány politikájába vetett bizalmát; a termelés csökkenésére, áruhiány, ra, drágaságra vezetne, aláásná a munkásosztály életszínvonalát, veszélybe sodorná a munkás-paraszt szövetséget.

Fejlődésünk jelenlegi szakaszán, amikor a kisáruterme’ő egyéni gazdaságok teszik ki még a parasztság zömét, a mezőgazdaság fejlesztésének, a munkás-paraszt szövetség meg szilárdításának fő eszköze a piac: kapcsolatok kiszélesítése. Azok az intézkedések, amelyek lehetőséget teremtenek a parasztság számára, hogy termékeinek nagyrészét a szabadpiacon értékesítse, nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megszilárdítsuk a munkás-paraszt szövetség gazdasági alapját: az erősen megalapozott munkás-paraszt szövetség pedig elengedhetetlen fettétele a népi demokrácia fejlődésének, a proletárdiktatúra feladatai megva ósításának. A paraszti vásárlóerő elvonása, a szabadpiac megszorítása, tehát nem a munkásosztály jólétéhez és megerősödéséhez, hanem népi demokráciánk meggyengítéséhez, a munkásosztálynak a paraszti tömegektől való elszigeteléséhez és a városi dolgozók ínségéhez vezetne. Ez az út épp olyan kevéssé járható a munkásosztály, mint a parasztság számára.

8. Alaptalanok és helytelenek azok a nézetek is, amelyek az új szakasz politikáját úgy értelmezik, hogy az iparosításról, az ipari termelés kibővítéséről való lemondást jelenti. E nézetek mögött az 1953 júniusa előtt folytatott gazdaságpolitikának az a téves alapgondolata húzódik meg, hogy az iparosítás csak a kohászat és a gépipar egyoldalú, minden áron való fejlesztésével valósítható meg. A valóságban az 1953 júniusé előtt folytatott gazdaságpolitika nem azért volt téves, mert az iparosításra tö rekedett, hanem azért, mert az iparosítást nem hazai erőforrásaink és szükségleteink reális aiapján, hanem azoktól elszakítva, tényleges lehetőségeinkkel nem számolva túlzott mértékben és túl gyors ütemben akarta megvalósítani. A túlzott iparosításnak ezt a gazdaságpolitikáját gyökeresen fel kell számolnunk, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az iparosítás a szocializmus építésének fő eszköze és a népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen tényezője. Az életszínvonal további emelését, a mezőgazdasági termelés gyors növelését csak akkor valósíthatjuk meg, ha az ipari termelést egyrészt átcsoportosítjuk, másrészt azonban egészséges arányokban, megfelelő ütemben bővítjük is, hogy növekvő árutömegeket bocsáthasson a fogyasztók és a kivitel rendelkezésére és hogy minél több gép és szerszám szállításával támaszthassa aiá a mezőgazdaság fejlesztését.

A felsorolt nézetek csakúgy, mint minden ellenállás az új szakasz politikájával szemben, nemcsak átmeneti nehézségeink megoldását gátolják, hanem bennük rejlik nehézségeink főforrása. Pártunknak a leghatározottabb harcot kell folytatni az ellenállás minden megnyilvánulásával szemben, minthogy ezek súlyosan sértik a munkásosztály és az egész nép érdekeit, t

__

9. Az új szakasz politikájának nem kielégítő végrehajtásán, mint alapvető tényezőn kívül átmeneti gazdasági nehézségeinkben jelentős szerepet játszik:

a) Az új szakasz helytelen, engedékeny, liberális értelmezése. Sokan a tömegekkel való kapcsolat megszilárdításának ürügye alatt lemondanak arról, hogy szigorúan megköveteljék az állami és munkafegyelem betartását, a társadalmi tulajdon gondos megőrzését: elvárják a népi demokráciától az életszínvonal emelését anélkül, hogy erőfeszítéseket tennének az életszínvonal emelése előfeltételeinek megteremtésére, a termelés növelésére, a munka termelékenységének fokozására, az önköltség leszállítására: elfeledkeznek arról, hogy a jólét emelése végső soron az üzemekben, a bányákban. a munkapadoknál, a szántásnál* vetésnél, a növényápolásnál dűl eL és nem biztosítják a tervek teljesítését. Ez a helytelen magatartás a munkafegyelem és a tervfegyelem nagymértékű meglazulására. a béralapnak sokszáz millió forinttal való túllépésére és falun sokszor az adófizetési és a beadási kötelezettség teljesítésének elhanyagolására vezetett és mindezek következtében a termelési és áruellátás: előirányzatok oontos teljesítésének egyik legkomolyabb akadályává vált;

b) Az utolsó években erősen elharapódzott pazarlás, amely a rendelkezésünkre álló termelőerők, valamint a fogyasztás céljaira szánt anyagi eszközök jókora részének elfecsérlésére. ésszerűtlen felhasználására vezet. Ez kifejezésre jut az improduktív munkát betöltők számának mértéktelen megnövekedésében és az állami költségvetés lehetőségeinket meghaladó megduzzadásában is,

c) A gazdaság irányítása helytelen, bürokratikus módszerei, a rendeletek, határozatok, utasítások, jelentések és adatszolgáltatások tömke- ege, amely elvonja a figyelmet a

’ényeges gazdasági feladatoktól é« amely mögött legtöbbször a vezetés tehetetlensége, az élettől való elsza- kadottsága húzódik meg.

Minthogy az új szakasz kispolgári értelmezése, a munkafegyelem meglazulása, a bürokratizmus, a pazarlás gazdaságpolitikai feladataink eredményes végrehajtásának komoly akadályai, leküzdésükért — teljes összhangban az új szakasz politikájának alapvető szempontjaival — következetes harcot 'kell folytatni.

Népgazdaságunk fejlődése azt bizonyítja, hogy az 1953 júniusi és az azt követő párthatározatok hosszú időre megmutatták az egyetlen járható utat, amely népünk jólétének következetes emeléséhez, a népgazdaság egészséges fejlődéséhez, a szocializmus eredményes építéséhez vezet. Csak az új szakasz politikájának következetes és hiánytalan, minden elferdítéstől mentes végrehajtása biztosíthatja a nehézségek leküzdését, népünk anyagi és kulturális felemelkedése további fettételeinek megteremtését.

II.

Népgazdaságunk helyzetét és fejlődésének lehetőségeit, valamint a* új szakasz politikájának követelményeit figyelembevéve a Központi Vezetőség a következőket határozza el:

1. A szocializmus építésének egyet, 'en helyes és lehetséges útja hazánkban a Központi Vezetőség 1953 júniusi, októberi és decemberi ülése, valamint a III. kongresszus határozataiban rögzített politika, az új szakasz politikája, amely a szocializmus építését következetesen a párt és a tömegek közötti legszoro. sabb kapcsolatra, a munkásosztály és a parasztság közötti szilárd szövetségre alapítja. A párt valamennyi szerve, minden párttag ezt a politikát köteles következetesen és határozottan végrehajtani. Egész gazdaság

tFolytatás a 2. oldalon)