Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)
1954-10-21 / 250. szám
DUNÁNTTIII mÁcnmmimramOtJcrEKi A MAI SZÁMBAN: Aa MSP oktAwr 1M megy«! afctfvaértekedetén elhangzott felszólalások (1—2—8. o.) — Az országos nyugdíjintézet közleménye fS. o.) — A. J. Visinszkij levele az ENSZ-közgyűléa kilencedik ülésszakának elnökéhez (3. o.) — Egy hónapja játsszák zsúfolt nézőtér előtt „A kőszívű ember flai“-t (4, ej BARANYAMECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, *5«. SZÁM ARA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1954 OKTOBER 81 Kommunisták as élre9 as új ssakass politikájának megvalósításáért! Az UDP október lO-i megyei aktfvaértekezletén elhangzott felszólalások Tegnapi számunkban közöltük a I számolóját, amelyet Gáfcri Mihály I aktivaértekezleten. A beszámoló fe- megyei párt-végrehajtóbizottság be-1 elvtárs mondott el a megyei párt-1 letti vitában sokan felszólaltak. Vereckei Lajos, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója : „ígérjük, hogy a terven felül vállalt 10 ezer tonna szenet határidőre kitermeljük!46 — A Pécsi Szénibányászati Tröszt dolgozói — mondotta hozzászólása elején — béralaip tervük betartása mellett teljesítették harmadik negyedévi tervüket. Figyelemre méltó eredményeket értünk el az önköltség csökkentésénél is. A harmadik negyedévben mintegy 7.3 százalékot takarítottunk meg, több mint 10 forinttal csökkent egy tonna szén termelésének költsége. Ezután arról beszélt, hogy a tröszt üzemei felkészültek a télre, elegendő munkahelyet biztosítottak a termelési tervek maradéktalan teljesítéséhez. — Bennünket azonban most két dolog aggaszt. Az egyik, kevés jói képzett vájárral rendelkezünk. Az utóbbi időben 52, az MTH vájáriskolám nevelt vájár érkezett üzeKeresztély Lajos vásárosdombói egyéni gazda elmondta, hogy a község dolgozó parasztsága nagy örömmel fogadta a párt és a Kormány határozatait, a mezőgazdaság fejlesztése nagyszerű programját. — Tettekkel bizonyítottuk be — mondotta, — hogy maradéktalanul teljesíteni is akarjuk. A cséplőgéptől 100 százalékra teljesítettük a gabona beadást s ezenkívül jutott a szabadpiacra is. Kedvező a helyzet a kaTisztelt Elv társak! Minden túlzás nélkül meg lehet ál. lapítani, hogy a Központi Vezetőségnek az október első napjaiban megtartott ülése történelmi jelentőségű határozatokat hozott. Ahhoz, hogy a Központi Vezetőség határozatának jelentőségét megértsük, látni kell azt elvtórsak, hogy pártunk III. kongresszusa után, mely elmélyítette, továbbfejlesztette az 1958 júniusában hozott határozatot, nem folyt kielégítő harc pártunk űj politikájának sjÉeeres végrehajtásáért, sót mi több, a kongresszus határozatainak végrehajtásában bizonyos megtorpanás, visszaesés következett be. Ezt a megtorpanást, sőt visszaesést érezte a párt, de érezte maga a nép is. Ez a megtorpanás, visszaesés növelte a párt soraiban a bizonytalanságot, határozatlanságot és — legyünk őszinték elvtársak, — bizony, a kommunisták közül sokan, július— augusztus hónapiban nem egyszer tettek fel kérdést: mi történt, talán nem mutatkozott helyesnek a párt új politikája, talán szükség van arra, hogy korrigáljuk a párt új politikáját? — nem egy kommunista tette fel a párton belül a kérdést: ...mi lesz? — mert olyan intézkedéseket látott, vagy olyanokról tudott, amelyeket nehezen tudott pártunk új politikája. Val összeegyeztetni. Miért következett be a pártunk új politikájáért folyó harcban bizonyos visszaesés, megtorpanás? — A kongresszus után népgazdaságunk helyzetében gyarapodtak az átmeneti nehézségek, mirsl a kongresszus határozatait nem népszerűsítettük megfelelően, mivel a kongresszus helyes döntéseiről nem világosítottuk fel eléggé a pártot, a munkásosztályt, egész népünket és mivel a pártot és a népet nem mozgósítottuk eléggé a kongresszus határozatainak végrehajtására, meinkbe. Ezek még kevés tapasztalattal rendelkeznek, segiteni kell őket. A vájárképzés másik módja az üzemekben szervezett 200 órás vájártanfolyamok. Ezeket azonban a vidéki dolgozók nem igen látogatják, mert az autóbusz nem várja meg őket. — A „Nevelj új bányászt“ mozgalom sem tölti be feladatát. A műszaki vezetők keveset törődnek megszervezésével, nem kérik a párt és a szakszervezet támogatását. Az a tapasztalatunk, hogy a dolgozók nem szívesen vállalják az új bányászok tanítását, mert a velük való bajlódásnak ők isszák meg a levét, kevesebbet keresnek. Mi igyekeztünk ezen segíteni. Azoknak a csapatoknak, ahol foglalkoznak a fiatal bányászokkal, Jutalomként nyolcad pásoknál is. Nőtt a dolgozó parasztok vásárló ereje. Falunkban eddig 8 ekét, 11 répavágót vásároltak a gazdák. Úgy érezzük: van még tennivalónk. Az elmúlt évben nem törődtünk megfelelően a pillangósok (seprésével, kevés mag termett. Ennek következménye, hogy kevesebb a községben a takarmány és nem tudjuk megfelelően biztosítani az állatok tartását. Sajnos, sok gazda nem tudtehát mivel pártunk új politikájáért a ‘kongresszus után nem ■folytattunk következetes harcot, — ezért a közben megemelt életszínvonal anyagi biztosítása, anyagi alapja nem javult, hanem egyes területeken rosszabbodott. A növekvő kereslet mellett nem kielégítően fejlődött az árualap ősökként a termelékenység, nőtt az Önköltség és egyes fontos területeken nem teljesítették és ma sem teljesitik kielégítően népgazdasági terveinket. A fogyasztási cikkek termelése — habár nőtt, — mégsem alakult kielégítően, úgy, ahogy azt pártunk új politikája, a kormányprogram megköveteli. Világos elvtársak, hogy igen komoly, nehéz problémákat kellett és feltétlenül kell is megoldani. Ezért a Politikai Bizottság megbizta a párt, állami és gazdasági vezetők egy csoportját, hogy dolgozzák ki a párt és állam számára a szükséges gazdaság- politikai intézkedéseket az átmeneti nehézségek leküzdésére. De gazdasági vezetőink egy része nem helyes irányban kereste a megoldást. Éspedig azért nem, mert többen ugyan egyetértettek pártunk új politikájával, de mégis kifogásolták, hogy nagyon előreszaladtunk az életszínvonal emelése terén és ezt az előre- szaladóst ők aNjokövetkezett nehéz, ségek fokozójának tekintették. Ha a túlzott mértékben megemelt élet- színvonalat tekintjük a meglévő át. meneti nehézségek okainak, akkor abból mechanikusan folyik az a következtetés, hogy a nehézségek felszámolásának egyetlen járható útja: az életszínvonal csökkentése. Ezért ezek az elvtársak azt javasolták pártunknak, hogy átmenetileg térjünk rá az életszínvonal csökkentésének új útjára. Az október hónapban megtartott Központi Vezetőségi ülés nagy érdeme, hogy ezt a helytelen nézetet elítélte és mint pártunk új politikájúin űszakot fizetünk ki. Ez kevésnek bizonyul, nem ösztönzi a régi bányászokat. Javaslom, hogy a minisztérium biztosítson külön keretet a jutalmazásra. — A napokban hallottuk, hogy a pécsi bányák jövő évi fejlesztésére szánt összegből jócskán elvettek és a borsodiaknak adták. Nem értünk egyet ezzel az intézkedéssel. Ugyanis emiatt nem tudjuk végrehajtani majd a fejlesztési tervet és évról- évre csökkenni fog a pécsi bányák termelése. Ez rossz nekünk, de az országnak is, hisz kevesebb feketeszenet adhatunk az országnak. — ígérjük, — mondotta befejezésül, — hogy a terven felül vállalt 10 ezer tonna szenet határidőre kitermeljük. ta az idén vetőmagját szelektorom:. Már másfél hónapja kértük a laná- csot és a gépállomást, hogy küldjenek a községbe egy szelektort. Kérésünk úgy látszik süket fülekre talált, mert még a mai napig sem kaptuk meg. Sokan piszkosan vetették el a búzát. A falu dolgozói nevében [sérem, hogy az őszi vetést október 25-re teljesen befejezzük. val összeegyeztethetetlent. elutasította. A Központi Vezetőség félreérthetetlenül leszögezte, hogy nem az életszínvonal területén mutatkozó á'Htólasos előreszaladásban kell keresnünk a nehézségek okait. Nem is abban, hogy az új szakasz po_ litiikáját igyekeztünk mind következetesebben végrehajtani, hanem abban, hogy nem teszünk meg mindent sem fent, sem lent annak érdekében, hogy az eddiginél nagyobb sikerrel hajtsuk végre a párt politikáját, a kormány új programját. Átmeneti nehézségeink onnan származnak, hogy túlságosan lassan számoljuk fel régi gazdaságpolitikai hibáink következményeit, hogy vontatottan folyik iparunk átcsoportosítása és nem harcolunk erélyesen azok ellen a helytelen nézetek ellen, amelyek táplálják, erősítik az ellenállást iparunk átcsoportosításával szemben. Amikor pártunk múlt év júniusában rátért az életszínvonal következetes emelésének politikájára és ennek megfelelően gyakorlati intézkedéseket tett. hogy növekedjék népünk vásárlóereje, egyidejűleg pártunk Központi Vezetősége megmondta azt is, hogy biztosítani kell a közszükségleti cikkek nagyobbmennyiségű termelését. A párt vezetése tehát arról is intézkedett, hogy a növekvő vásárlóerőt növekvő árualappal kell fedezni. De míg a vásárlóerő növelésére megtörténtek a szükséges intézkedések, az ipar átcsoportosítása, az ipar közszükségleti cikkek gyártására való átállítása terén folytatódott a huzavona. Emiatt időt veszítettünk, a megnövekedett keresletet nem követte az árualap növekedése. Mint látják az elvtársak, nehézségeink nagyrészt onnan származnak, hogy pártunk III. kongresszusa után nemcsak nem gyengült, hanem részben erőábödött az ellenállás pártunk új politikájának végrehajtásával kapcsolatban, erősödtek azok a helytelen nézetek, amelyek lassították az ipar átcsoportosítását. Vannak egyesek, akik azt mondják, hogy nem kell foglalkozni már ezekkel a nézetekkel, mert ez nem visz bennünket előbbre, — inkább foglalkozzunk csak a gyakorlati kérdésekkel. Ez alapjában helytelen. Ezek az elvtársak lebecsülik a politika jelentőségét, amely megszabja a gyakorlat feladatait. Minden siker alapvető feltétele az, hogy a kommunisták helyesen lássák, belyesen értsék és magyarázzák a párt politikáját, mert ez erősíti meg pártunk politikai egységét és a megerősödött politikai egység szüli a párt egységes akaratát, határozottságát, egységes cselekvését és cél- tudatosságát. Ha zavaros a politika, zavaros a gyakorlat is. Zavaros politikával helyesen építeni a szocializmust nem lehet. Ezért nem szabad letopcsülni a helytelen nézetek ellen folyó harcot. A pártban fel kell számolni a helytelen nézeteket, amelyek megbénítják a párt erejét, hátráltatják sikeres továbbfejlődésünket. Az ellenállás határozott és gyors felszámolása s a helytelen nézetek szétverése igen sürgős feladat. Az október első napjaiban meg tartott Központi Vezetőségi ülés nagy érdeme, hogy ezt felismerte és kemény, határozott intézkedéseivel megtett mindent annak érdekében, hogy megszűnjön az ellenállás, hogy a párt le tudja küzdeni a politikájában megmutatkozó helytelen, káros nézeteket. Ezzel a Központi Vezetőség komoly segítséget nyújtott a pártnak. Azzal, hogy elutasította a pártunk új politikájával ellentétes nézeteket, a Központi Vezetőség erősítette pártunk politikai egységét, pártunk politikai szilárdságát. Biztosította azt, hogy a párt fentiről lefelé egységesen és helyesen értékelje népgazdaságunk jelenlegi helyzetét, világosan és helyesen lássa azt, hogy az átmeneti nehézségeket, hogyan kell leküzdeni olymódon, hogy az életszínvonal ne csökkenjen, hanem emelkedjék. Ebben van a Központi Vezetőség ülésének további érdeme. A párt Központi Vezetősége nem marad csak a szónál. Mint tudják, leváltott egy sor elvtársat, akik többszöri figyelmeztetés ellenére sem bizonyultak alkalmasnak arra. hogy sikeresen harcoljanak a párt politikájáért. S a Központi Vezetőség nem fog visszariadni attól, hogy további intézkedéseket tegyen, — személyre és betöltött funkcióra való tekintet nélkül, — ha ezt megköveteli a párt új politikájának sikeres végrehajtása. Hiába magyarázták egyes gazdasági vezetők, hogy ők egyetértenek a párt új politikájával, ha a tettük nem felelt meg ennek a szóinak. Ezért volt szükség arra. hogy olyanoknak adják át a helyüket, akik nemcsak szavakkal, de mindenekelőtt tettekkel bizonyítják be azt, hogy szívvel lélekkel küzdenek pártunk új politikájáért, a kormányprogram végrehajtásáért, akik megtesznek mindent annak érdekében, hogy népünk életszínvonala ne csökkenjen, hanem emelkedjék, hogy népünk mind szebben és jobban éljen. — Ilyen vezetőkre van szükség a pártban, ilyen vezetőkre van szükség mindenütt az állami, a gazdasági életben is. Egyes gazdasági vezetők a mező- gazdaság fejlesztéséről szóló párt és kormányhatározatokkal kapcsolatban is attól eltérő szempontokai akartak újra érvényrejuttatni a párt politikájában. Le aikartak térni as egyéni érdekeltség lenini politikája* nak útjáról. Ezt a letérést is átmenetinek tekintették, — átmenet ide, átmenet oda, mégis csak le akartak térni arról a helyes útróL Ezt a helytelen nézetet szintén el kellett vetni, mert ha ez a nézet érvényre jutott volna pártunk és kormányunk politikájában, akkor ezzel derékba törtük volna a mezőgazdaság fejlesztését és komoly zavarokat okoztunk volna a munkás-paraszt szövetségen belül. Ennek a* lett volna a következménye, hogy visszaesett volna, csökkent volna a dolgozó parasztság munkakedve. Kevesebb lett volna a kenyér, a hús, a zsír és nem 900 ezer, hanem sokkal több hold maradt volna parlagon, bevetetlenül Ha rátértünk volna — akárcsak ideiglenesen is — a parasztság életszínvonalának csökkentése útjára, akkor ez növelte volna a feszültséget a munkásosztály és a dolgozó parasztság, a párt, a kormány és a parasztság között. Elvtársak, az a gazdaságpolitika, amely nem támasztja alá a munkásparaszt szövetséget, az a gazdaságpolitika, amely lazítja a munkásparaszt szövetséget, az a gazdaság- politika, amely növeli a munkásparaszt szövetségen belül az ellentéteket, nem marxista gazdaságpolitika. A Központi Vezetőség nagy érdeme, hogy ezt a helytelen nézetet elutasította és határozottan leszögezte: olyan gazdaságpolitikát kell folytatnunk, amely nem gyengíti, hanem erősíti a munkás-paraszt szövetséget: népi demokratikus hatalmunk szilárd alapját. Addig erős etvtársak a népi demokrácia, amíg erős a munkásparaszt szövetség. Ha gyengül a munkás-paraszt szövetség, gyengül a népi demokrácia, bajiba kerül a szocializmus építése. Ezért a Központi Vezetőség nagy érdeme, hogy elutasította azt a helytelen nézetet, amely a parasztság rovására akarta megoldani nehézségeinket és világosan megmondta, hogy a gazdaságpolitikának a munkás-paraszt szövetség politikai és gaz dasági érdekeit kell kiszolgálnia, nem utolsósorban a parasztság érdekeltségének növelése útján. Itt azonban nem arról van szó elvtársak, hogy általánosan emeljük a mezőgazdasági termékek árát. De igenis vannak egyes területek, ahol további kedvezményt kell adni a dolgozó parasztságnak, mert az ár olyan alacsony, hogy a termelés nem fizetődik ki a dolgozó parasztságnak. Például a búza állami átvételi ára nagyon alacsony és nem titok senki előtt, hogy a parasztok már évek óta zúgolódnak emiatt. Helytelen ez az árpolitika, mert annak következtében, hogy a búza állami átvételi ára alacsony, a dolgozó parasztok tekintélyes része elhanyagolta a búza termelését, a legrosszabb földibe vetette, nem ápolta, és a búza átlagos hozama nem nőtt, hanem állandóan visszaesett. Kérdem én, mikor fordult elő Baranyában, hogy a búza átlagos termése 5.8 mázsa lett volna holdanként? Nekem azt mondták, 20 évvel ezelőtt talán előfordult, talán azért ilyen alacsony a búza hozama, mert rossz volt az időjárás? Azért is, de nemcsak azért elsősorban. hanem azért, mert a legrosszabb földbe vetik a búzát, mert kalászos után kalászost vetnek, mert nem gondoskodnak a talaj megfelelő előkészítéséről. Elvtársak! Ennek következtében kevés búzával rendelkezünk, hát hogyan lehet az életszínvonal emelésé(Folytatót a 2. oldalon) Keresztély Lajos, rásárosdomhói egyéni gazda : Az őszi vetést október 25-re teljesen befejezzük Farkas Mihály elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Vezetőség titkárának felszólalása