Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-21 / 250. szám

DUNÁNTTIII mÁcnmmimramOtJcrEKi A MAI SZÁMBAN: Aa MSP oktAwr 1M megy«! afctfvaértekedetén el­hangzott felszólalások (1—2—8. o.) — Az országos nyugdíjintézet közleménye fS. o.) — A. J. Visinszkij levele az ENSZ-közgyűléa kilencedik ülésszakának elnökéhez (3. o.) — Egy hónapja játsszák zsúfolt néző­tér előtt „A kőszívű ember flai“-t (4, ej BARANYAMECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, *5«. SZÁM ARA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1954 OKTOBER 81 Kommunisták as élre9 as új ssakass politikájának megvalósításáért! Az UDP október lO-i megyei aktfvaértekezletén elhangzott felszólalások Tegnapi számunkban közöltük a I számolóját, amelyet Gáfcri Mihály I aktivaértekezleten. A beszámoló fe- megyei párt-végrehajtóbizottság be-1 elvtárs mondott el a megyei párt-1 letti vitában sokan felszólaltak. Vereckei Lajos, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója : „ígérjük, hogy a terven felül vállalt 10 ezer tonna szenet határidőre kitermeljük!46 — A Pécsi Szénibányászati Tröszt dolgozói — mondotta hozzászólása elején — béralaip tervük betartása mellett teljesítették harmadik ne­gyedévi tervüket. Figyelemre méltó eredményeket értünk el az önkölt­ség csökkentésénél is. A harmadik negyedévben mintegy 7.3 százalékot takarítottunk meg, több mint 10 forinttal csökkent egy tonna szén termelésének költsége. Ezután arról beszélt, hogy a tröszt üzemei felkészültek a télre, elegendő munkahelyet biztosítottak a terme­lési tervek maradéktalan teljesítésé­hez. — Bennünket azonban most két dolog aggaszt. Az egyik, kevés jói képzett vájárral rendelkezünk. Az utóbbi időben 52, az MTH vájáris­kolám nevelt vájár érkezett üze­Keresztély Lajos vásárosdombói egyéni gazda elmondta, hogy a köz­ség dolgozó parasztsága nagy öröm­mel fogadta a párt és a Kormány határozatait, a mezőgazdaság fejlesz­tése nagyszerű programját. — Tettekkel bizonyítottuk be — mondotta, — hogy maradéktalanul teljesíteni is akarjuk. A cséplőgéptől 100 százalékra teljesítettük a gabona beadást s ezenkívül jutott a szabad­piacra is. Kedvező a helyzet a ka­Tisztelt Elv társak! Minden túlzás nélkül meg lehet ál. lapítani, hogy a Központi Vezetőség­nek az október első napjaiban meg­tartott ülése történelmi jelentőségű határozatokat hozott. Ahhoz, hogy a Központi Vezetőség határozatának je­lentőségét megértsük, látni kell azt elvtórsak, hogy pártunk III. kon­gresszusa után, mely elmélyítette, to­vábbfejlesztette az 1958 júniusában hozott határozatot, nem folyt kielé­gítő harc pártunk űj politikájának sjÉeeres végrehajtásáért, sót mi több, a kongresszus határozatainak végre­hajtásában bizonyos megtorpanás, visszaesés következett be. Ezt a megtorpanást, sőt visszaesést érezte a párt, de érezte maga a nép is. Ez a megtorpanás, visszaesés nö­velte a párt soraiban a bizonytalan­ságot, határozatlanságot és — le­gyünk őszinték elvtársak, — bizony, a kommunisták közül sokan, július— augusztus hónapiban nem egyszer tettek fel kérdést: mi történt, talán nem mutatkozott helyesnek a párt új politikája, talán szükség van arra, hogy korrigáljuk a párt új politiká­ját? — nem egy kommunista tette fel a párton belül a kérdést: ...mi lesz? — mert olyan intézkedéseket látott, vagy olyanokról tudott, amelyeket nehezen tudott pártunk új politikája. Val összeegyeztetni. Miért következett be a pártunk új politikájáért folyó harcban bizonyos visszaesés, megtorpanás? — A kon­gresszus után népgazdaságunk hely­zetében gyarapodtak az átmeneti nehézségek, mirsl a kongresszus határozatait nem népszerűsítettük megfelelő­en, mivel a kongresszus helyes döntéseiről nem világosítottuk fel eléggé a pártot, a munkás­osztályt, egész népünket és mi­vel a pártot és a népet nem mozgósítottuk eléggé a kon­gresszus határozatainak végre­hajtására, meinkbe. Ezek még kevés tapaszta­lattal rendelkeznek, segiteni kell őket. A vájárképzés másik módja az üzemekben szervezett 200 órás vájártanfolyamok. Ezeket azonban a vidéki dolgozók nem igen látogatják, mert az autóbusz nem várja meg őket. — A „Nevelj új bányászt“ mozga­lom sem tölti be feladatát. A mű­szaki vezetők keveset törődnek meg­szervezésével, nem kérik a párt és a szakszervezet támogatását. Az a tapasztalatunk, hogy a dolgozók nem szívesen vállalják az új bányászok tanítását, mert a velük való bajló­dásnak ők isszák meg a levét, ke­vesebbet keresnek. Mi igyekeztünk ezen segíteni. Azoknak a csapatok­nak, ahol foglalkoznak a fiatal bá­nyászokkal, Jutalomként nyolcad pásoknál is. Nőtt a dolgozó parasztok vásárló ereje. Falunkban eddig 8 ekét, 11 répavágót vásároltak a gaz­dák. Úgy érezzük: van még tennivalónk. Az elmúlt évben nem törődtünk megfelelően a pillangósok (seprésé­vel, kevés mag termett. Ennek kö­vetkezménye, hogy kevesebb a köz­ségben a takarmány és nem tudjuk megfelelően biztosítani az állatok tartását. Sajnos, sok gazda nem tud­tehát mivel pártunk új politikájáért a ‘kongresszus után nem ■folytattunk következetes harcot, — ezért a köz­ben megemelt életszínvonal anyagi biztosítása, anyagi alapja nem javult, hanem egyes területeken rosszabbo­dott. A növekvő kereslet mellett nem kielégítően fejlődött az árualap ősökként a termelékenység, nőtt az Önköltség és egyes fontos területeken nem teljesítették és ma sem teljesi­tik kielégítően népgazdasági tervein­ket. A fogyasztási cikkek termelése — habár nőtt, — mégsem alakult ki­elégítően, úgy, ahogy azt pártunk új politikája, a kormányprogram meg­követeli. Világos elvtársak, hogy igen ko­moly, nehéz problémákat kellett és feltétlenül kell is megoldani. Ezért a Politikai Bizottság megbizta a párt, állami és gazdasági vezetők egy cso­portját, hogy dolgozzák ki a párt és állam számára a szükséges gazdaság- politikai intézkedéseket az átmeneti nehézségek leküzdésére. De gazdasá­gi vezetőink egy része nem helyes irányban kereste a megoldást. Éspe­dig azért nem, mert többen ugyan egyetértettek pártunk új politikájá­val, de mégis kifogásolták, hogy nagyon előreszaladtunk az életszín­vonal emelése terén és ezt az előre- szaladóst ők aNjokövetkezett nehéz, ségek fokozójának tekintették. Ha a túlzott mértékben megemelt élet- színvonalat tekintjük a meglévő át. meneti nehézségek okainak, akkor abból mechanikusan folyik az a kö­vetkeztetés, hogy a nehézségek fel­számolásának egyetlen járható útja: az életszínvonal csökkentése. Ezért ezek az elvtársak azt javasolták pár­tunknak, hogy átmenetileg térjünk rá az életszínvonal csökkentésének új útjára. Az október hónapban megtartott Központi Vezetőségi ülés nagy érde­me, hogy ezt a helytelen nézetet el­ítélte és mint pártunk új politikájú­in űszakot fizetünk ki. Ez kevésnek bizonyul, nem ösztönzi a régi bá­nyászokat. Javaslom, hogy a minisz­térium biztosítson külön keretet a jutalmazásra. — A napokban hallottuk, hogy a pécsi bányák jövő évi fejlesztésére szánt összegből jócskán elvettek és a borsodiaknak adták. Nem értünk egyet ezzel az intézkedéssel. Ugyanis emiatt nem tudjuk végrehajtani majd a fejlesztési tervet és évról- évre csökkenni fog a pécsi bányák termelése. Ez rossz nekünk, de az országnak is, hisz kevesebb fekete­szenet adhatunk az országnak. — ígérjük, — mondotta befejezé­sül, — hogy a terven felül vállalt 10 ezer tonna szenet határidőre ki­termeljük. ta az idén vetőmagját szelektorom:. Már másfél hónapja kértük a laná- csot és a gépállomást, hogy küldje­nek a községbe egy szelektort. Ké­résünk úgy látszik süket fülekre ta­lált, mert még a mai napig sem kaptuk meg. Sokan piszkosan vetet­ték el a búzát. A falu dolgozói nevében [sérem, hogy az őszi vetést október 25-re tel­jesen befejezzük. val összeegyeztethetetlent. elutasítot­ta. A Központi Vezetőség félreért­hetetlenül leszögezte, hogy nem az életszínvonal területén mutat­kozó á'Htólasos előreszaladásban kell keresnünk a nehézségek okait. Nem is abban, hogy az új szakasz po_ litiikáját igyekeztünk mind követke­zetesebben végrehajtani, hanem ab­ban, hogy nem teszünk meg mindent sem fent, sem lent annak érdekében, hogy az eddiginél nagyobb sikerrel hajtsuk végre a párt politikáját, a kormány új programját. Átmeneti nehézségeink onnan szár­maznak, hogy túlságosan lassan szá­moljuk fel régi gazdaságpolitikai hi­báink következményeit, hogy vonta­tottan folyik iparunk átcsoportosítása és nem harcolunk erélyesen azok el­len a helytelen nézetek ellen, ame­lyek táplálják, erősítik az ellenál­lást iparunk átcsoportosításával szemben. Amikor pártunk múlt év júniusá­ban rátért az életszínvonal követke­zetes emelésének politikájára és en­nek megfelelően gyakorlati intézke­déseket tett. hogy növekedjék né­pünk vásárlóereje, egyidejűleg pár­tunk Központi Vezetősége megmond­ta azt is, hogy biztosítani kell a közszükségleti cikkek nagyobbmennyiségű ter­melését. A párt vezetése tehát arról is intéz­kedett, hogy a növekvő vásárlóerőt növekvő árualappal kell fedezni. De míg a vásárlóerő növelésére megtör­téntek a szükséges intézkedések, az ipar átcsoportosítása, az ipar köz­szükségleti cikkek gyártására való átállítása terén folytatódott a huza­vona. Emiatt időt veszítettünk, a megnövekedett keresletet nem kö­vette az árualap növekedése. Mint látják az elvtársak, nehéz­ségeink nagyrészt onnan származ­nak, hogy pártunk III. kongresszusa után nemcsak nem gyengült, hanem részben erőábödött az ellenállás pár­tunk új politikájának végrehajtásá­val kapcsolatban, erősödtek azok a helytelen nézetek, amelyek lassítot­ták az ipar átcsoportosítását. Vannak egyesek, akik azt mond­ják, hogy nem kell foglalkozni már ezekkel a nézetekkel, mert ez nem visz bennünket előbbre, — inkább foglalkozzunk csak a gyakorlati kér­désekkel. Ez alapjában helytelen. Ezek az elvtársak lebecsülik a poli­tika jelentőségét, amely megszabja a gyakorlat feladatait. Minden siker alapvető feltétele az, hogy a kommunisták helye­sen lássák, belyesen értsék és magyarázzák a párt politikáját, mert ez erősíti meg pártunk po­litikai egységét és a megerősö­dött politikai egység szüli a párt egységes akaratát, határozottsá­gát, egységes cselekvését és cél- tudatosságát. Ha zavaros a politika, zavaros a gyakorlat is. Zavaros politikával helyesen építeni a szocializmust nem lehet. Ezért nem szabad letopcsülni a helytelen nézetek ellen folyó har­cot. A pártban fel kell számolni a helytelen nézeteket, amelyek megbé­nítják a párt erejét, hátráltatják si­keres továbbfejlődésünket. Az ellen­állás határozott és gyors felszámo­lása s a helytelen nézetek szétverése igen sürgős feladat. Az október első napjaiban meg tartott Központi Vezetőségi ülés nagy érdeme, hogy ezt felismerte és kemény, határozott intézkedéseivel megtett mindent annak érdekében, hogy megszűnjön az ellenállás, hogy a párt le tudja küzdeni a politiká­jában megmutatkozó helytelen, ká­ros nézeteket. Ezzel a Központi Vezetőség ko­moly segítséget nyújtott a pártnak. Azzal, hogy elutasította a pártunk új politikájával ellentétes nézeteket, a Központi Vezetőség erősítette pár­tunk politikai egységét, pártunk po­litikai szilárdságát. Biztosította azt, hogy a párt fentiről lefelé egységesen és he­lyesen értékelje népgazdaságunk jelenlegi helyzetét, világosan és helyesen lássa azt, hogy az átmeneti nehézségeket, hogyan kell leküzdeni olymódon, hogy az életszínvonal ne csökkenjen, ha­nem emelkedjék. Ebben van a Központi Vezetőség ülésének további érdeme. A párt Központi Vezetősége nem marad csak a szónál. Mint tudják, leváltott egy sor elvtársat, akik több­szöri figyelmeztetés ellenére sem bi­zonyultak alkalmasnak arra. hogy si­keresen harcoljanak a párt politi­kájáért. S a Központi Vezetőség nem fog visszariadni attól, hogy további intézkedéseket tegyen, — személyre és betöltött funkcióra való tekintet nélkül, — ha ezt megköveteli a párt új politikájának sikeres végrehaj­tása. Hiába magyarázták egyes gazda­sági vezetők, hogy ők egyetértenek a párt új politikájával, ha a tettük nem felelt meg ennek a szóinak. Ezért volt szükség arra. hogy olyanoknak adják át a helyüket, akik nemcsak szavakkal, de min­denekelőtt tettekkel bizonyítják be azt, hogy szívvel lélekkel küzdenek pártunk új politikájá­ért, a kormányprogram végrehaj­tásáért, akik megtesznek mindent annak ér­dekében, hogy népünk életszínvona­la ne csökkenjen, hanem emelked­jék, hogy népünk mind szebben és jobban éljen. — Ilyen vezetőkre van szükség a pártban, ilyen vezetőkre van szükség mindenütt az állami, a gazdasági életben is. Egyes gazdasági vezetők a mező- gazdaság fejlesztéséről szóló párt és kormányhatározatokkal kapcsolat­ban is attól eltérő szempontokai akartak újra érvényrejuttatni a párt politikájában. Le aikartak térni as egyéni érdekeltség lenini politikája* nak útjáról. Ezt a letérést is átmene­tinek tekintették, — átmenet ide, átmenet oda, mégis csak le akartak térni arról a helyes útróL Ezt a helytelen nézetet szintén el kellett vetni, mert ha ez a nézet ér­vényre jutott volna pártunk és kor­mányunk politikájában, akkor ezzel derékba törtük volna a mezőgazda­ság fejlesztését és komoly zavaro­kat okoztunk volna a munkás-pa­raszt szövetségen belül. Ennek a* lett volna a következménye, hogy visszaesett volna, csökkent volna a dolgozó parasztság munkakedve. Ke­vesebb lett volna a kenyér, a hús, a zsír és nem 900 ezer, hanem sokkal több hold maradt volna parlagon, bevetetlenül Ha rátértünk volna — akárcsak ideiglenesen is — a parasztság élet­színvonalának csökkentése útjára, akkor ez növelte volna a feszültséget a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság, a párt, a kormány és a pa­rasztság között. Elvtársak, az a gazdaságpolitika, amely nem támasztja alá a munkás­paraszt szövetséget, az a gazdaság­politika, amely lazítja a munkás­paraszt szövetséget, az a gazdaság- politika, amely növeli a munkás­paraszt szövetségen belül az ellenté­teket, nem marxista gazdaságpoliti­ka. A Központi Vezetőség nagy érde­me, hogy ezt a helytelen nézetet el­utasította és határozottan leszögezte: olyan gazdaságpolitikát kell foly­tatnunk, amely nem gyengíti, hanem erősíti a munkás-paraszt szövetséget: népi demokratikus hatalmunk szilárd alapját. Ad­dig erős etvtársak a népi de­mokrácia, amíg erős a munkás­paraszt szövetség. Ha gyengül a munkás-paraszt szö­vetség, gyengül a népi demokrácia, bajiba kerül a szocializmus építése. Ezért a Központi Vezetőség nagy érdeme, hogy elutasította azt a hely­telen nézetet, amely a parasztság rovására akarta megoldani nehézsé­geinket és világosan megmondta, hogy a gazdaságpolitikának a mun­kás-paraszt szövetség politikai és gaz dasági érdekeit kell kiszolgálnia, nem utolsósorban a parasztság érdekelt­ségének növelése útján. Itt azonban nem arról van szó elvtársak, hogy általánosan emeljük a mezőgazdasá­gi termékek árát. De igenis vannak egyes terüle­tek, ahol további kedvezményt kell adni a dolgozó parasztság­nak, mert az ár olyan alacsony, hogy a termelés nem fizetődik ki a dolgozó parasztságnak. Például a búza állami átvételi ára nagyon alacsony és nem titok senki előtt, hogy a parasztok már évek óta zúgolódnak emiatt. Helytelen ez az árpolitika, mert annak következtében, hogy a búza állami átvételi ára alacsony, a dol­gozó parasztok tekintélyes része el­hanyagolta a búza termelését, a leg­rosszabb földibe vetette, nem ápolta, és a búza átlagos hozama nem nőtt, hanem állandóan visszaesett. Kérdem én, mikor fordult elő Ba­ranyában, hogy a búza átlagos ter­mése 5.8 mázsa lett volna holdan­ként? Nekem azt mondták, 20 évvel ezelőtt talán előfordult, talán azért ilyen alacsony a búza hozama, mert rossz volt az időjárás? Azért is, de nemcsak azért első­sorban. hanem azért, mert a leg­rosszabb földbe vetik a búzát, mert kalászos után kalászost vetnek, mert nem gondoskodnak a talaj megfelelő előkészítéséről. Elvtársak! Ennek következtében kevés búzával rendelkezünk, hát ho­gyan lehet az életszínvonal emelésé­(Folytatót a 2. oldalon) Keresztély Lajos, rásárosdomhói egyéni gazda : Az őszi vetést október 25-re teljesen befejezzük Farkas Mihály elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Vezetőség titkárának felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents