Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-20 / 249. szám

WM OKTOBER *0 NÄ PCÖ 5 Népünk kenyeréért Jobb magágyba több búsát vetnek idén a szigetvári járás dolgozó parasztjai Több búzát, több lisztet, több kenyeret vár hazánk népe a dús, jól termő földű szigetvári járás közsé­geitől, termelőszövetkezeti gazdaságaitól! Mert igaz ugyan, hogy Somogyhárságytól Nagypeterdig minden tisztességes gazdaember megadta az államnak járó gabonát, de a gyönge termés nyomán most egyrészt ők sem bővelkednek benne, másrészt kevés cserél gazdát a vásárok, hetipiacok szabad forgalmában. A múlt esztendei gyenge termés során majd 30 ezer mázsa búzával kevesebb került a gazdák kamrájába, az állam raktáraiba — egyaránt károsodás érte mind a hazát, mind a dolgozó parasztság egyes tagjait is. Ez így nem mehet tovább — ebben a gazdasági évben végleg meg kell szüntetni a kenyérgondokat! Teremjenek a szi­getvári és a többi járás földjei újra nyolc-tíz mázsás átlagokat a jelenle gi öt és a tartalékföldek szégyelni- való két mázsái helyett! A több búza, a több kenyér, a gazdagabb paraszti élet nem ábránd! A népi demokrácia állama bő­séggel ad műtrágyát és gépet, korpa kedvezményt és szakmai tanácsot, rajtunk múlik hát, hogy a jó őszi időt kihasználva minél nagyobb területen, a lehető legjobban elmunkált földekbe vessük a legfontosabb kenyér- gabonát. A hazának és benne minden egyes gazdának közös érdeke a bő ségesebb termés és a szigetvári já­rás, amely elsőnek csatlakozott a pécsváradiak november 7-i versenykihívásához, kint a búzaföldeken mu­tatja meg most — állja adott szavát és ténylegesen több búzát, több lisz tét, több kenyeret ad jövő aratáskor a nép asztalára! Vass József, Hóból: „Én nem szégyenkezek két-három mázsás terméssel" Minden ötödnap este helyre kislányok nyitnak be sötétedéskor a hoboli gazdák kapuján. Ne gon­doljon senki semmi rossz­ra: Nyers Rózsi, Szőke Papp Erzsi és a többi kis­lány a falusi DlSZ-szer- vezet megbízásából ma­gukra vállalták a vetés- . terv teljesítésének ellen- t őrzését. A tanácselnök íróasztalán fehérlő jelen­téseik arról tanúskodnak, bogy a hoboliak idén még október 25-e előtt az utol­só szemig el akarják vet­ői gabonájukat. De nem akárhogyan! — A földnek nem gaz­da kell, haneom szolga, — összegezi véleményét Vass József, a kishoboli rész el ismerten legkitűnőbb gaz­dája. Arra példáz ezzel, ha nem adjuk meg a földnek ami megjár, tíz­szeresen visszaüt a gyen­ge terméshozamban. Vass Józseféknél nem érheti szó a ház elejét: minden földjét két évenként ala­posan megtrágyázza, ter­mett is még az idei rossz esztendő ellenére is olyan búzája, hogy híre járt a faluban. — Én minden búzámat zakosbükköny, krumpli, cukorrépa, meg kukorica után vetettem, egy szem sem került gabona tarló­jába. Háromszor szántot­tam a földet, hogy kipusz­tuljon rajta a gaz, a ma­got is megtisztíttattam ve­tés előtt. Hiába — muszáj neki teremni, ha akar, ha nem — én nem szégyen­kezek két-három mázsás — tisztesség ne essék szólván — termésekkel. Földben van már mind a két és fél hold — lassan már csírázik is. Vass József nem egye­düli példa a hoboli gazda­társadalomból: Papp Bé­la, a házmögötti kert ki­váló földjébe szánja a bú­zát, éppen szántja — már harmadszor — amikor ki­érünk hozzá. Másfél hol­dat már elvetett, ez is krumpli meg cukorrépa nyomába kerül, kifogásta­lanul elmunkált, morzsa- lékos talajba. Vannak gazdák, de még termelőszövetkezetek is, akik úgy gondolják — a búza még a kősziklán is megterem. Egyszer szán­tanak, fogasolnak —vagy még azt sem — és csodál­koznak, ha nem „fizet" a termés. Jöjjenek el Ho- bolra, Vass Józseféktől vetést, talajelőkészítést tanulni! 6ánfa-Katádfa több búzát vet mint tavaly Már jól lent járt a nap. amikor ifjú Szomor Jenő ^nyomta a vetőgép karját. A csoroszlyák kiemelkedtek a földből, jelezve, hogy gazdájuk földjén véget ért a vetés és ezzel együtt — a cukorrépaföldek kivételével ~~ október 19-re az egy tanács alá tartozó bánfai és hatádfai határban minden szem búza a helyére került. Katádfa jövőre több búzát ad, mint az idén! Amint megjelent a minisztertanács korpajuttatási rendelete, a tanácselnök, a tanácstitkár, a népfront- bizottság tagjai az iskolában, Budai János házánál, Katádfán Nagy József portáján az egész környékbeli szomszédság előtt elmagyarázták: tíz kiló korpa jár vissza teljesen ingyen jövőre, minden beadott mázsa kenyérgabona után. A tanács nem röstelte még a gaz- nagyülés összehívását sem — megértették valamennyi gazdával, jól jár az idén, aki bőséggel vet búzát. És mivel egyetlen katádfai parasztember sem ellensége saját magának, a rendelet ismertetésének hamarosan foganatja támadt: Cyenis László tizennégy holdas kö­zépparaszt, a végrehajtóbizottság tagja, eredetileg négy holdra tervezett búzavetését 800 négyszögöllel megtol­dotta. És mivel Kovács József bácsi, a mezőgazdasági állandóbizottság elnöke, egy rőfnyire sem maradt el soha mögötte, — szintén hozzáragasztott ötholdas búza­táblájához még egy félholdas darabot. Bánfa és Katádfa környékén szorgalmas nép lakik. Tavaly tavasszal, idén tavasszal, nyáron aratásuan le­pipálták a szigetvári járás összes községét és most jövő esztendei kenyerünk megalapozásakor újra kitesznek magukért: nemcsak a búza került a földbe, de már a kukoricát is letörték, sőt a szár javarészét is haza­kor diák. Javarészt szárítatlan, teljesen vetetten 200 ember kenyértermő földje Hány emlber kenyerét termi meg {“yolcvanhét hold jó, nagypeterdi *óld? Ha búzával vetik be — kétszá- Tíz család élhetne el rajta szor­galmas munkával, születésétől halá­láig _ ha becsülettel megdolgozzák. Á csatahelyi dűlőben ott fekszik Parlagon kétszáz ember kenyértermő 'ölelje: — OFA — mondja a tanács- htkár — és szavaiból olyan közöm­bösség árad, mintha a grófok birto­káról beszélne és nem a nép vagyo­náról ... Október végefelé tartunk és még alig szántottak fel belőle vala­mit, a mag ott hever a raktárakban vetetlenül! A pénz a kasszában, de műtrágya, amellyel valamelyest is feljavíthatnák a kiuzsorázott földet? — Kiment az eszünkből... Nem arra való a tanács, hogy maga gazdálkodjon! Az egész környé­ken, sem Bánfáin, sem Katádfán nincs egy sairokölnyi tartalékföld sem, mert megmagyarázták a gaz­dáknak — hasznuk támad belőle, ha bérbeveszik és bevetik. Itt? A ta­nácstitkár elvtárs jóformán csak ha­rangozni hallott valamit a korpajut­tatási rendeletről. Nagypeterdiek! Nem a grófé az, hanem a nép államáé — tiétek, mind nyájunké! Ne hagyjátok ebek har­mincad ján! FULÍÁHK , Könyvespolcot akartunk venni és ''■fittesben beállítottunk a Bizományi Arúházba. Azt hiszem, ott elől van egy — Mondta az elárusítónő. , Hol? — néztünk körül, mert könyvespolcot nem láttunk sehol, vsak egy olyan „stelázsit“, amelyen ?? éléskamrákban a befőttet szok­ták tartani. Az az! — mutatott rá az iménti hOlgy, , Mi ámultunk, majd kicsit később ámultunk, aztán kisvártatva álmél- ^°dtunk, de végül is be kellett lát- átink, hogy az a sárga micsoda még- if P1:. stelázsi, mert gyalulva van és Különben sem lenne biztonságos rá- °kni az üveget, mert ingadozik, j^d-elki füleimmel már hallom, u. Rományiak felháborodását: „Kééé- em! Ez a polc ingadozik???!!“) Azért nem akartunk udvariatla­nt lenni, megkérdeztük: Mennyibe kerül? ~~ Hétszáznyolc... Fillér... — egészítettem ki én áz elárusító szavát. — Nagyon sok, ágyon sok — tettem hozzá. ~~ Nem fillér, hanem forint. Hét- **ázny0lc forint! Eszlelve elképedésünket, nekünk lamadt. j 7 Nem látják, hogy micsoda ki- uo tg ozás ez?! . Bizony mi csak azt láttuk, hogy mnyos £s töredezett. Sőt én még álami mást is látni véltem. Mintha bevásárló az unokaöccsélöl, vagy üngynénikéjétől vette volna ezt * enyhén szólva bútordarabot. Más A?lQVarázatot nem találok rá, miért érte annyi pénzt, hogy hétszáz a* hetesszáznyolc forintért kény- stíljének árusítani. Én megvetetném a vezetővel. Al­kalmi vétel: Itt a „stelázsija“, vigye haza. * Tízezrek tanúsíthatják, hogy évek óta nem kapható a villanyszaküzle- tekben T-dugó. Másmilyen kapható, de az nem. Pedig ugyanolyan anyag kell hozzá és munka sem több. Három eset van. 1. Elfelejtették gyártani. 2. El­felejtették megrendelni. 3. Elfelej­tették kihozni a raktárból. Valakinek eszébe juthatna már a mulasztása, mert örömteli, hogy tíz­ezrével gyártunk teherautókat és Kínában Ikarusz buszok szaladgál­nak, én magam voltam az inotai hűtőtorony tetején, csodálatos ma­gasság, szivet melengető látvány, de olyan jó, de olyan nagyon jó lenne már bedugni egy T dugót és rá­kapcsolni a rádiót meg az olvasó­lámpát. __ Az egész tudományos világot fog­lalkoztatja a csemegebolti rejtély. Általában estefelé már semmiféle kenyerük nincs. — Sajnos kérem már minden el­fogyott — mondják. A következő nap reggel pedig más a szöveg. — Sajnos kérem, csak tegnapi van... De hol volt tegnap este az aznapi kenyér, amelyből mára másnapos lett? Ez a kérdés foglalkoztatja a tudo­mányos világot. * Most két iparos anekdotát fogok elmesélni. Annyira humorosak, hogy már nem is valótlanok. Az elmúlt év októberében az Ál­talános Építő Szövetkezet új ablak­kereteket csinált az írószövetségben és bele ablakokat. Azóta ezek az ab­lakok rakoncátlankodnak. Égy télen át nem lehetett őket kinyitni, egy nyáron át nem lehetett őket be­csukni. Az ablaknak az az elve: Vagy ki, vagy be! De ezt felváltva nem csinálja. # Néhányszor már kiküldtek hozzá szerelőt. A legjobb eset az volt, aki megállt az ablak előtt, ránézett, majd sarkonfordult és soha többet nem jött vissza. A többi is körül­belül ennyi eredményt ért el a ma­kacs ügyben. A szövetkezet címfestő részlege ugyancsak a múlt év októberében, ugyancsak az Írószövetségnek fel­iratokat készített es tett fel az aj­tókra, de az egyiket a falra kellett Volna tenni. — Hopp, ez falra lesz? — mondta a mester — akkor fatippli kell... Megyek érte és hozom __ e Az óta eltelt egy év. De amikor még csak negyedév telt el, akkor is szóltunk: Ígérték, hogy jönnek. Ami­kor még csak fél év telt el: Akkor is ígérték, hogy jönnek. % Nékem az a gyanúm, hogy a fa- tipplikért Afrikába mentek, hadd le­gyen eredeti tanganyikai fatippli az írószövetség falában, az ilyesmire kényes az Általános Építőipari Szö­vetkezet. Ha valaki véletlenül látja őket Zanzibárban fatipplit keresni, akkor mondja meg nekik: Hazajöhetnek, minden meg van bocsátva ... Csak azt a nyavalyás táblát tegyék már föl. SZÁNTÓ TIBOR Kommunisták as élre, as új ssakass politikájának megválás Kásáért! (Folytatás a 4. oldalról) tály, amely birkózott ugyan az. ipari termelés nagy nehézségeivel, de ju­tott erejéből, mert jutni kellett, hogy segítse a parasztságot a mezőgazda- sági munkában. A nagy munkában hamar meg­találta feladatát az értelmiség is és hozzálátott, hogy • szaktudásával, szervezőkészségével segítse az or­szágépítés nehéz munkáját. Az ér­telmiség munkájára, tettrekészségé- re, a nép, az ország és a párt iránti hűségére mindig bátran számított pártunk és ebben nem csalódott. Mind az újjáépítés, mind az öt­éves terv időszaka alatt elért ered­mények, megyénk dolgos, hazasze­rető népének eredményei. A 10 év sikereiben ott van min­den dolgozó munkájának ered­ménye, ott található az a hatal­mas, történelmet formáló erő, amely ezt az országot és benne a megyét a dolgozó nép szabad, független, békeszerető hazájává tette. Az elmúlt 10 év eredményei bizo­nyítják, hogy nagy tettekre képes megyénk népe. Itt eresztett gyökeret a ciklusos bányaművelési módszer, Bara­nyából indult országos útjára a 100 méteres feltárási mozgá'om. Megyénk parasztsága honosította meg a Bredjuk-féle gyorscsép- lést, Kátolyból jutott el az or­szág minden részébe a nagy ter­mést hozó „aranyözön'* kukorica. Ez csak néhány példa. A megye dol­gozó parasztságának híre van az egész országban. Ismerik állat­tenyésztési és szőlőművelési eredmé­nyeit. Ez az ország a dolgozó nép ha­zája lett, amelyben a tett, a munka lett az ember értékének mércéje. Az elmúlt 10 év alatt sok nehézségekkel megküzdöttünk, úrrá lettünk felette. Ilyen szép eredmények és tettek lát­tán nincs okunk kételkedni, Ijpgy legyőzzük-e a mostani átmeneti ne­hézségeket. Legyőzzük ezeket is, eh­hez megvan minden feltétel,' minden lehetőség. A baranyai bányák, üzemek harcedzett munkássága, fejlett, öntudatában megerősödött, tettre kész értelmisége képes arra, hogy az eddiginél sokkal többet tegyen a népi demokrácia, hazája érdekében. E tettekben biztosan számíthatunk dolgos és egyre fejlődő 'parasztsá­gunkra. Biztosak lehetünk, hogy számára is erőt jelentenek az el­múlt 10 év nagyszerű eredményei, hogy még nagyobb igyekezettel dol­gozik azoknak a célkitűzéseknek valóra váltásáért, amelyet a párt jú­niusi határozata jelölt meg. Számít­hatunk a dolgozó kisemberek, alkal­mazottak jobb munkájára, hisz ne­kik is érdekük, hogy mielőbb valóra- váljanak azok a nagyszerű célok, amit a kormányprogram megjelölt. Biztosítékai ezek további előre­haladásunknak, a nehézségek legyő­zésének. De biztosítéka a további előrehaladásnak, hogy dolgozó né­pünk bízik az elmúlt 10 évben meg­erősödött, harcedzett, egységes pár­tunkban, a Központi Vezetőségben, látják, hogy az ország építésében, a nép jólétének megteremtésében so­kat munkálkodott pártunknak egyre inkább erősödik, szilárdul és mé­lyebb lesz kapcsolata a dolgozó nép­pel. Most hálás és eredményeket hozó feladatuk van megyénk kom­munistáinak. Népszerű feladat: gon­doskodni az egész nép, minden egyes ember jólétéről. Az új szakasz célkitűzései helyes­léssel találkoznak megyénk dolgo­zóinak minden rétegében. Munkás- paraszt, értelmiség, dolgozó kisem­ber, diák, idős és fiatal hajlandó többet tenni, jobban munkálkodni a feladatok elvégzéséért. Elsősorban a kommunisták fel­adata, hogy élére álljanak en­nek a törekvésnek, segítsék azt, fáradhatatlanul, okos szóval ma­gyarázzák, hogy kinek mit kell tennie a célok elérése érdeké­ben. A kommunistáknak kell a tettek­ben is elől jármok és így mutatni az utat, hogy merre haladunk, hova vezet ütünk, melyik a helyes út, amelyet pártunk júniusi határozata jelölt meg, nekik kell élenjárni a mezőgazdaság fellendítéséért folyó munkában, minden dolgozónak és elsősorban kommunistának tettekkel erősíteni a dolgozó nép hatalmának alapját: a munkás-paraszt szövetsé­get. Tíz év eredményei, tíz év építő- munkájának tapasztalatai állnak mögöttünk. Ezeket azért érhettük el, mert a feladatok elvégzéséért összefogott megyénk dolgozó népe, mert megértette, hogy amit pártunk javasol, az helyes, az a nép érde­kében van. A tíz év eredményeinek, építő­munkájának tapasztalatait további munkánkban fel kell használnunk, az eddiginél szebb tettekre kell mozgó­sítanunk megyénk haza- és béke- szerető népét. E cél érdekében bát­ran, ingadozás nélkül ki kell áll­nunk az új szakasz célkitűzéseinek helyessége mellett, népszerűsíteni kell, hogy felkeltsük iránta minden dolgozó érdeklődését, tettvágyát. így megsokszorozódik az erő, ered­ményesebb lesz a munka, megyénk népe nagyobb erővel munkálkodik a haza, a nép ügyéért, a népjólét eme­lésének programjáért. (A hozzászólásokat következő számunkban közöljük.) Pécsbánya: 24.820 tonna szén terven felül az év eleje óta A Pécsi Szénbányászati Tröszt pécsbányai üzeme ez év minden hó­napjában túlteljesítette tervét és az év eleje óta már 24.820 tonna szenet termelt tervén felül. Növeli e nagy­szerű eredmény értékét, hogy ja­nuár 1-től a harmadik negyedév vé­géig az előirányzottnál átlagosan 38.71 forinttal olcsóbban termelték tonnánként a szenet. A palaszázalék szintén a megengedett alatt maradt. Mindennek elérésében döntő része van a műszaki vezető elvtársak erő­feszítéseinek. Ebben az évben három külszíni fejtést készítettek elő mű­velésre és ezekből több, mint száz­ezer tonna a mélyszinti művelésből termettnél olcsóbb szenet bányásztak. Júliusban komplex brigád vizsgálta felül a bánya állapotát. Megállapí­totta. hogy a munkahelyek többségét három harmadban telepítik és ez igen jó lehetőséget nyújt az impro­duktív létszám jobb kihasználására. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a PML—5-ös rakodógép jobb kihaszná­lására és ezzel a feltárási munkák meggyorsítására. Az üzemvezetőség megfogadta, a komplexbrigád javas­latát és a harmadik negyedév végéig 102.8 százalékra teljesítette esedékes évi feltárási tervét. Nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy Pécsbányán je­lenleg elegendő számú előkészített tront van, emiatt termelési zavarok­tól tartani a jövőben sem kell. A műszaki vezetőket lelkesen se­gítik munkájukban a pécsbányai frentbrigádok, melyek a Pécsi Szén- bányászati Tröszt üzemei között első­nek csatlakoztak a magyar szénbá­nyászat adósságának csökkentéséért megindult mozgalomhoz. Az egymás­sal versenyző frontbrigádok élén ok­tóber eddigi szakaszában Pánczél Ferenc fronlbrigádja halad, mely eb­ben az időszakban 154 csille szenet adott terven leiül. A bányászasszonvok társadalmi ellenőrzi segítséggel jól gondos^cdik a pécsi szénmedence ds'gozóinak ellátásáról a pécsi városi tanács Csaknem negyven korszerű üzlet­ből álló bolthálózat szolgálja a Pécs. hez tartozó négy bányatelep jó ellá­tását. A bányászok kívánságait, javasla­tait a boltokban rendszeresen meg­tartott vevő-ankét on kívül a keres­kedelmi osztály mellett működő szé­leskörű aktívahálózat tagjai juttatják el a városi tanácsihoz. Csupán a leg­újabb településen: Uj,meszesen 25 bányászasszony kapcsolódik be a tár­sadalmi ellenőrzésbe. Az ö kezde­ményezésükre ezévben a már szűk­nek bizonyuló zöldségüzletek mellé kjs-piacot létesített a városi tanács Meszestelepen, ahol tolongás nélkül vásárolhatják meg friss zöldség és gyümölcs-szükségletüket az asszo­nyok. Teljesül a szabolcsi bányászok régi kívánsága is: a Hősök-terén külsősé­geiben is nagyvárosi jellegű szóra­kozóhely nyitja meg kapuit a 'közel­jövőben. Az üzlethálózat bővítésével kap­csolatban a tanácsra háruló nagyobb feladatok teljesítését is segíti a Ke­reskedelmi Állandó Bizottság. A bá­nyászasszonyok felosztották magul-; között a telepeik üzleteit és hétről- hótre rendszeresen végigjárják azo­kat. így ellenőrzik a kiszolgálást, az áruk tárolását és felhívják a tanács figyelmét az esetleg felmerülő áru­elosztási hibáikra,

Next

/
Thumbnails
Contents