Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-20 / 249. szám

ttn OKTÖBEB «I .TfSPÍÖ B Kommunistáit as élre, as új ssakass politikájának megvalósításáért! (Folytatás a 2. otdalrSl) füstöltszalonnából mintegy négy­szerese, zöldbabból 2.5-szeresc, uborkából, paprikából mintegy háromszorosa volt. asonió volt a helyzet Komlón is, ihol a felhozatal az előző évhez ké­st lényegesen emelkedett. A meg- kövekedett termelés és felhozatal kyomán elsősorban az egyes zöldség- Irak 'az előző évhez képest csökken­lek. A pécsi piac árai ebben az év­ser. már olcsóbbak voltak, mint ta- faly. A pécsi—komlói—mohácsi hunikások és alkalmazottak és nem ltolsósorban azok feleségei tudják, kogy mennyivel jobb, ha a piacon, fagy az üzletekben mindig — vagy ajdnem mindig megtalálják a fő­shez szükséges olcsóbb mezógaz- lasági termékeket. A mi pártunk és hamunk erőfeszítései ennek érde­dben történnek! Ezek a tények meggyőzően bizo- lyitják, hogy a mezőgazdaság fel­ütéséhez nyújtott fokozott lehető- nemcsak a parasztság, hanem a unkásosztály és az egész dolgozó ép érdekeit szolgálják. Ezért az új izakasz politikájának megvalósítása, mezőgazdasági termelés fejlesztése ibzben közelebb kerülnek egymás- oz a munkások és parasztok, szilár- il a két nagy baráti osztály szö­vetsége. Erre számos példa van a hemrég nagy erővel kibontakozott patronázsmozgalomban. Ezt jelzi, hogy mind több üzemi munkás megy > falura dolgozni és az, hogy augusz- s 20-án megyénk minden jelentő­bb üzemét meglátogatták a 'egjobb »vetkezeti tagok és egyénileg dol- >zó parasztok, ahol jó barátokként rgyalták a közös problémáikat. A munkások és parasztok mind- nkább felismerik az érdekek azo- losságát, az egymásra utaltságot és z a felismerés eltéphetetlenül fűzi gybe a két szövetséges osztályt, lnnék az érdekazonosságnak a lé­nyege abban van, hogy a paraszt- ágnak érdeke többet termelni, mert ízt diktálja anyagi érdekeltsége, fogy több áru legyen a piacon, az 'iszont érdeke a munkásosztálynak s. Ha a városban több és olcsóbb az íru. ez azt is jelenti, hogy a munkás isztály jobban él, vidámabban, ter- nelékenyebben dolgozik, jobb nr'nő- égű terméket gyárt. Az ipar minél öbbet és minél olcsóbban termel — innál olcsóbbak lesznek az ipari cik- tek árai és ezt a falusi lakosság könnyebben megvásárolhatja. A pa- 'ssztságnak kötelessége ugyanakkor »éldásan teljesíteni állampolgár: kö- fclezettségét, hogy elősegítse ez/.ei is város ellátását. Amint látjuk, a r ’rt helyes politikája szabja meg — pártunk mai politikája ilyen — K>gy a munkásosztály és a paraszt­ág érdekközössége milyen szilárd [azdasági megalapozottsággal randel- lezik és ennek eredményeként mi­yen mélyreható a munkásosztály és parasztság soraiban a lényegbevá- Só gazdasági és politikai érdekeik honosságának a tudata.­Egész népünk alapvető ér­deke a munkás-paraszt szövet­ség további szilárdítása. 'ársadalmi fejlődésünk új hajtóerői­nek soraiban vezető szerepe van a mnkás-paraszt szövetségnek. Minél ’.ilárdabb a munkások és parasztok szövetsége, annál magasabb fokú a dolgozó nép energiája, annál erőtel­jesebb és gyorsabb ütemű egész tár­sadalmunk fejlődése. A Hazafias Népfront, amelyben a két szövetsé­ges egyaránt helyet foglal, felmér­hetetlen lehetőségeket nyújt árra, hogy eat a szövetséget olyan szilárd­dá kovácsoljuk, amit semmiféle erő nem képes megdönteni. A mezőgazdaság helyzetével, az életszínvonal emelésével, a munkás- paraszt szövetség gondolatával fog­lalkozva, feltétlenül beszélni kell a kenyérgabona-kérdésről. Ismeretes, hogy a gabonatermelés mezőgazda- sági termelésünk alapja. A gabonatermelés fejlődésétől függ, a mezőgazdaság vajameny- nyi ágának gyors fellendítése, a lakosság és az egész népgazda­ság folyton fokozódó igényeinek • kielégítése. A kenyérgabonatenmelés színvonalá­tól függ a lakosság kenyérrel, liszt­tel és tésztafélékkel való ellátása. A kenyér a legfontosabb népélelmezési cikk, ott kell legyen naponta leg­alább háromszor a felnőtt és a gyer­mek asztalán egyaránt. Kenyér nélkül nincs élet! Érthető, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1953. december 23-i párt- és kormányhatározat kimondja, hogy a gabonafélék — különösen a búza terméshozamának fokozása mező- gazdaságunk legfontosabb feladata. Amikor a párt ipeg akarja ol­dani a grabonakérdést, nemcsak a munkásosztály érdekét, ha­nem az egész dolgozó nép érde­két, benne a parasztságét is képviseli. Ebben az évben láttuk, hogy azok a termelők, akik kevés gabo nát vetettek, vagy rossz földbe és későn vetettek, gyakran csak a vetőmagjukat termelték meg és nem igen jutott gabona családjuk számára. Igaz, hogy ebben a gazda­sági évben kedvezőtlen időjárás kétségkívül befolyásolta a termés­eredményeket. De nem ez az egye­düli oka annak, hogy búzatermé­sünk átlaga 5 q volt holdanként. Ha falusi pártszervezeteink, tanácsaink, mezőgazdasági szakembereink, ál­lami gazdaságaink, gépállomásaink igazgatói, termelőszövetkezeteink el­nökei jobban dolgoztak volna, akkor nem 5 mázsa, hanem hat-hét, vagy ennél több mázsa lett volna a búza­termés. Súlyos hiba volt, hogy 1953—54- es gazdasági évben a megyében 12 ezer kh-val kevesebb ke­nyérgabonát vetettek a terve- • zettnél. Ez az idei gyenge termésátlagot véve alapul több mint 700 vagon kenyér­gabonakiesést jelentett, ami mintegy 35—40 ezer fő egész évi fejadagjá­nak felel meg. Ez elvtársak ebben az évben nem ismétlődhet meg. A Központi Vezetőség legutóbbi ülésén állásfoglalás történt, amely­nek értelmében a zavartalan kenyér- ellátást csak úgy lehet megoldani, hogy fokozzuk a parasztság érde­keltségét a kenyérgabona termelé­sében. Ennek érdekében még a K. V. ülésének ideje alatt a kormány úgy intézkedett, hogy az államnak el­adott kenyérgabona minden má­IV. zsája után állami áron 20 kiló kor­pát szolgáltassanak ki a termelő­nek. Lehetőség vált arra is, hogy a takarmánygabona beadási köteles­ségét a termelő kenyérgabonával helyettesíthesse. A beadási kötele­zettség teljesítésénél mindem mázsa kenyérgabona után 10 kg korpát térítés nélkül kapnak a gazdák. Vi­lágos, hogy ezek a helyes intézke­dések a dolgozó parasztság érde­keit szolgálják s fokozzák érdekelt­ségét a kenyérgabona termesztésé­ben. Ki kell térni ,a termelők és a mezőgazdasági szakemberek által so­kat vitatott kérdésre is, hogy az állam miért szorgalmazza és miért követeli meg, hogy a szántóterület 38—40 százalékán kenyérgabonát ter­meljenek. Ennek a magyarázata egyszerű. A jelenlegi igen alacsony ter­mésátlag mellett ekkora terüle­ten kell gabonát termelni, hogy ellássuk az ország lakosságát és bizonyo$ mennyiséget tartalékol­junk. Ha a szükséges mennyiséget a szántóterület 25—30%-án is meg­termelnék — tehát lényegesen töb­bet termelnének egy holdon, mint most — akkor nyilván az ilyen ma­gas arányhoz nem kellene ragasz­kodni. Ezért minden egyéni ter­melőnek, szövetkezetnek és mező- gazdasági szakembernek azon kell törnie a fejét, hogy milyen módon fogják már a következő évben lé­nyegesen emelni az egy holdon ter­melt gabonamennyiséget. Jelenleg a kenyérgabona vetésnél nagyon súlyos elmaradás van. őszi búzavetés tervünket októ­ber 15-ig mindössze 35.1 száza- zalékra teljesítettük. Legrosszabb járások a villányi, mohácsi és pécsváradi járások, amelyek csak 23.7, 23.8, illetve 30 száza­lékra teljesítették vetési tervü­ket. A mezőgazdasági szakemberek véleménye szerint Baranya megyé­ben 10—15 éve nem volt ilyen ked­vező időjárás az ősrí gabonavetések elvégzéséhez, mint most. Október első 10 napjában 70 milliméter csa padék esett. A talaj nedves, mór- zsalékos, kitűnő magágyat lehet készíteni. Az elmúlt több év tapasztalata azt bizonyítja, hogy az október­ben elvetett búza adja a me­gyében a legmagasabb termést. Helyesen vállalták versenyfelhívásuk ban a pécsváradi járás dolgozói, hogy az őszi búzavetés tervét október 25-ig befejezik. Párt- és tanácsszerveinknek a termelőszövetkezeteknek, gép­állomásoknak és állami gazdasá­goknak úgy kell dolgozni, hogy az egész megye területén a búza október 30-ig elvetésre kerüljön. Ez a határidő reális. Meg kell min­denkinek érteni, hogy a nép jövő évi kenyeréről van szó és ezzel nem lehet játszani. Nem lehet Pató Pál módjára késlekedni a vetéssel. Az őszi vetés, a kenyérkérdés meg­oldása szoros összefüggésben van az új szakasz célkitűzéseivel. Komoly bajok származhatnak abból, ha nem vetjük él időben a gabonát! Iparunk és szénbányászatunk helyzete Az ipar és szénbányászat helyze­tet vizsgálva előliáróban le kell is­mételten szögezni, hogy a Központi Vezetőség 1953. júniusi határozata és Pártunk III. Kongresszusa félre­érthetetlenül kijelentette, hogy ah­hoz, hogy növeljük az lakosság élet- színvonalát, fő és döntő út a terme­lés emelése az iparban, különösen a könnyűiparban, élelmiszeriparban, a mezőgazdasági szerszámokat és gé­peket gyártó iparban stb. Több és Olcsóbban előállított árucikk nélkül nem lehet a lakosság fokozódó igé­nyeit kielégíteni. A Központi Veze­tőség — a Politikai Bizottság e hó elején kinyilatkoztatta, hogy * jelenlegi életszínvonalat nem­csak tartani, hanem növelni kell. ymert a munkásosztály és a pa­rasztság jelenlegi életkörülmé­nyei és hazánk adottságai ezt indokolttá, illetve lehetővé te­szik. / Ennek a fontos kérdésnek kell alávetni minden más feladatot, A hangsúly tehát a termelésen és Is­mét a többtermelésen van. A ter­melés emelése változatlanul alapfel­tétele az új szakasz minden cél­kitűzésének. A termelés a kérdések kérdése, ahogy ezt Rákosi Mátyás E lvtárs mondotta a Központi Veze- őség legutóbbi ülésén. Itt mindjárt hozzá kell tenni elvtársak, hogy mi a megyében ezt az uiöbbi időben kicsit szemelől tévesztettük és a sok egyéb feladat maöett elhanyagoltuk a legfontosabbat — a termelés eme­lését. Most ismét a teljes figyelmet a termelésre keli irányítani, mert máskép nem jutunk előre. Ha a megye iparának helyzetét vizsgáljuk, mindjárt látjuk, hogy a helyzet nagyon aggasztó egyes he­lyeken. A minisztériumi ipar III. negyedévi tervét mindössze 96.2%-ra teljesítette. Számos üzem elmaradt tervének teljesítésével. A Pécsi Bőrgyár »7.5. a Bere- mendi Cementgyár 79 8. á Kesz­tyűgyár 97.6, a Porcelángyár 88.fi százalékra teljesítette harmadik negyedévi tervét. A pécsújhegyi és a Komló—Mázai Erőműnél a helyzet még a tavalyi állapotnál is lényegesen rosszabb: az el­múlt negyedévben tervüket mind­össze 78.8, illetve 87.5 százalék­ra teljesítették. Számos más üzem van a megyé­ben, amely nem teljesíti a tervét. A termelt javak mennyisége lénye­gében nem emelkedik, azért aka­dozik a fokozódó szükségletek ki­elégítése. A minisztériumi ipar egy helyben topog, stagnál, sőt egyes helyeken visszaesés van. 1954. évi III. negyedévi termelésük azonos volt az előző év azonos időszakának termelésével. Az élelmiszeripar mind össze 0.3°/0-kal termelt többet, mint a múlt év III. negyedévében, tehát lényegében semmivel. Az építő- anyagipar termelése 81.9»/0-a az előző év hasonló időszakának, Kü­lön hiba, hogy számos közfogyasz­tásra termelő vállalatunk tervét a minisztériumok alacsonyabban álla­pították meg, mint tavaly. A fo­gyasztás fiedig lényegesen emelke­dett. Tehát a termelés mennyisége lényegében azonos megyei vonatko­zásban a tavalyival. A minőség egyes cikkektől eltekintve nem ja­vult, hanem romlott. Még mindig sok a selejt, a gyen­ge minőségű, ízléstelen áru. üzemeink egy része nem tartja kötelességének, hogy szüntelenül javítsa a termékek minőségét, nem veszi figyelembe, hogy né­pünk ízlése fejlődik és mindin­kább növekednek igényei. Nehézségeink másik oka az ipar­ban, hogy csökken a termelékeny­ség és növekszik az önköltség és fokozódnak a béralaptúlléE>éí,ek. Számos gazdasági vezető nem veszi figyelembe azt a fontos kongresz- szusi útmutatást; hogy: „A dolgo­zók. elsősorban az ipari munkások anyagi életszínvonala emelésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás lesz. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállí­tani, ha előzőleg nőtt a termelé­kenység és csökkent az önköltség.“ Vállalataink kétharmada a terme­léshez viszonyítva túllépte bér­alaplát a III. negyedévben. A ter­melés nincs arányban, hanem mesz- sze elmarad a kifizetett bérek mögött, Amíg 1954 első kilenc hónapjá­ban az egy munkásra eső terme­lés az előző év hasonló időszaká­hoz képest csak 91.9 százalék volt, a kifizetett átlagbér 124.9 százalék volt. Vagyis 33 száza­lékkal jobban nőtt a kereset, mint a termelékenység a minisz­tériumi iparban. Hasonló a helyzet az állami helyi- iparban is. Az év eleje óta igen je­lentős veszteséget okozott a termelé­kenység csökkentése, a pazarlás, a sok selejt, az önköltség emelkedése, a béralaptúllépés, a takarékosság hiánya. Üzemeink jelentős része nem segíti az árak leszállítását, hanem hátráltatja azt. Legfőbb bajunk, hogy helytelenül hajtjuk végre a Központi Vezetőség júniusi és a Kongresszus határoza­tait. Lényegesen emelkedett az élet- színvonal, nőtt a fogyasztás, a lakos­ság több árut vásárol és ezzel nem tart lépést a termelés mennyisége, a termelékenység növekedése, az önköltség csökkenése. Más szóval többet fogyasztunk, mint amennyit termelünk. Ez azt jelenti, hogy fel­használjuk tartalékainkat, hogy élős­ködői akarunk az ország egyéb vize mein, amelyek főbbet és olcsóbban termeinek. Ez így tovább elvtársak nem tarthat, mert előbb, utóbb ko­molyabb nehézségeink származhat­nak belőle. Kevesebbet termelni és lényegesen többet keresni és fo­gyasztani nem lehet hosszú időn ke­resztül. Ha a kifizetett bérek mö­gött nincs elég termék, elég árucikk, az azt jelenti, hogv emelkedik vásárlóerő, fokozódik a fogyasztási cikkek vásárlása, amit a lemaradt termelés nem tud kielégíteni. Többet fogyasztani csak akkor lehet, ha még többet termelünk, A termelés mennyisé gének mindig meg kell előznie, előtte kell járnia a vásárlóerőnek. Csak ez az út jár­ható a ml számunkra, csak ez bizto­sítja életszínvonalunk emelkedését. Mindent meg kell tennünk, hogy a jelenlegi tarthatatlan heäyze- zetet megváltoztassuk és egyen­súlyba hozzuk a termelést a fo­gyasztással, mégpedig nem úgy, hogy a fogyasztást csökkentjük, hanem úgy, hogy a termelést növeljük, mert csak így emel­hető a lakosság életszínvonala. Egyesek azt állítják, hogy az új szakasz célkitűzéseivel szemben ér-» tétlenség és ellenállás csak az orszá- gos szerveknél van. Nálunk ilyen nincs. A mi gazdaságvezetőink mán- dent elkövetnek, minden erőfeszí­tést megtesznek a júniusban meg­hirdetett gazdaságpolitika érdeké­ben. Vájjon így van-e ez elvtársak? Az előbb említetitek azt bizonyítják* hogy sajnos nincs így! Vajon nem értetlenség és ellen­állás a párt és az állam határo­zataival szemben, hogy ismételt figyelmeztetés ellenére egyes gazdaságvezetők nem növelik a termelékenységet, nem csökken­tik az önköltséget, eltűrik a nemzet javainak tékozlását, nem teljesítik a terveket, hagyják lazulni az állami és munkafe­gyelmet és ezzel akarva, vagy nem akarva akadályozzák a nép életszínvonalának emelését? Ez elvtársak értetlenség, közöm­bösség — ellenállás azzal a helyes célkitűzéssel szemben, hogy többet termeljünk és, jobban ellássuk a lakosságot. Sok kicsi sokra megy* tartja a közmondás. A gazdasági életünkben meglévő átmeneti nehéz­ségeket csak úgy tudjuk leküzdeni- ha az ország minden gazdaságveze­tője, üzeme, vállalata sürgősen ren­det teremt a saját E>ortáián és nem nyugszik bele a lemaradásba, nem nézi el a hibákat. Gazdaságveze- tőink, kommunistáink legyenek sok­kal nyugtalanabbak, sokkal tettre- készebbek, ha ilyen fontos ügyről van szó. Ezt joggal várja el tőlük a nép, akinek bizalmából itt. vagy ott felelős tisztségeit töltenek be, Kemény kézzel szfmte^ük meg a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményeket A termelést lényegesen megdrágít­ja az a mérhetetlen anyagpocsékolás, lopás, a közösségi vagyon elherdálá­sa és eltulajdonítása, ami az éberség hiánya, a közömbösség, a szájtátiság miatt széles méretekben elharapód­zott. A komlói bányász sajátházak építésénél olyan pazarlás és rablás folyik, hogy egy 30—35.000 forintos családi ház felépítése 50—55.009 fo­rintba kerül, — majdnem dupla a költség. Az anyagnyilvántartás és ellenőrzés olyan rossz, hogy azt sem tudják megállapítani, hogy mennyi anyag vész el. A megye területén a társadalmi tulajdon ellen elkövetett és fel­fedett bűncselekmények mint­egy 5—6 millió forint kárt okoz­tak népgazdaságunknak. Ebből az összegből 166 bányász-sajátházat, tehát egy egész lakótelepet le­hetne felépíteni. (Ebben az összegben nem szerepelnek a fel nem fedett bűncselekmények.) Az utóbbi időben több olyan ese­tet tapasztaltunk, ami mutatja, hogy egyes kommunisták öntevékenységé­vel, haircosságával nincs minden renoben. Ha rendben lenne, akkor a megyei pártbizottság, a Pécs Városi. Pártbizottság határozottabb intézke­déseket tettek volna az ip>ar fejlesz­tése érdekében. A komlói pártbizott­ság. a bányaüzemi párbtitkárök és Vízi László elvtárs. a tröszt igazga­tója nem tűrték volna, hogy 40.000 to-nna szénnel tartozzanak az ország­nak. A megyei ügyészség vezetője. Sohaffhauser elvtárs és a megyei bíróság vezetője, Csorba elv-társ nem néznék el, hogy a vezetésük alatt lé­vő szervek egyes esetekben olyan felháborító ítéleteket hozzanak, ami egyenesen felhívás további bűncse­lekmények elkövetésére. Miért en­gedik sokáig elhúzni az egyes ügyek tárgyalását, miért csak a közvéle­mény nyomására veszik őrizetbe a bűnözőiket? Az ország, a nép érdekeit sértő mulasztások ezek. Ezekért az említett szervek vezetőin túl felelős a megyei párt-végrehajtóbizottság adminisztratív' osztálya. Nem ellen­őrizte eléggé e szervek munkáját, nem folytatott kíméletlen harcot az egves ítéletekben tapasztalható libe­ralizmus. felháborító közönyösség el­len. Nem jelezte idejekorán a me­gyei párt-végrehajtóbizottságnak eze­ket a hibákat. Soroljuk tovább a tényeket. A So- piana Gépgyár kommunistái miért nem vették észre, hogy szemük előtt lopják a gyár értékes műszereit, anyagait, felszereléseit, — közte esz­tergapadot is. A Pécsi Városi Tanács kommunista vezetői miért nem figyel tak fel előbb a lakásüzérekre? A pé­csi bányák kommunista vezetői mi­ért nem fordítanak kellő figyelmet a bánya fenntartására, a bányai» ■gazdaságosabb felhasználására? Ezekre a kérdésekre egy a válásáé egyes kommunisták öntevékenységé­vel, harcoeteágá.val nincs minden rendben, nem látják el jól a felada­tukat. Tűrhetetlen az a közöny, aho­gyan egyes gazdasági vezetők el­nézik, hogy a gyárból, az üzem­ből néhány tolvaj sorozatosan lopja a nép, a közösség vagyo­nát. A közelmúltban előfordult lopásokért, sikkasztásokért, fuserálásókért a vál­lalatok, állami szervek vezetőit ír felelősség terheli. Nem voltak elég éberek, nem vigyáztak megfelelően a nép vagyonára, nem vigyázták kommunista módon a dolgozó nép anyagi javára. Elsősorban a kommunisták felada­ta, hogy ezeket a rendellenességeket felszámoljuk. Ehhez nem kell a fel­sőbb szervek határozatát, irányelveit várni, mint a mannát, hogy majd lehullik az égből, mert ez megvan, csaik érvényt kell szerezni annak. Ezekért és tegyük hozzá: a többi hi­báért elsősorban az említett helyeken dolgozó kommunisták a felelősek, ne­kik kell eltávolítani az útból minden nehézséget, nekik kell felszámolniok minden hibát. A népi demokrácia rendjével és szellemével össze nem egyeztethető jelenségek ellen tűzzel-vassal harcol­ni kell Olyan légkört kell kialakítani, hogy a munkások maguk lépje­nek fel a tolvajokkal, rablókkal szemben — jelentsenek minden rendellenességet és ogy vigyáz­zanak a közösség vagyonára, mint a szemük fényére. Sakkal keményebben .kell eljárni az ilyen ügyekben a rendőrségnek, ügyészségnek és bíróságnak is. Olyan ítéleteket kell hozni, hogy minden­kinek elvegyék a kedvét a szocialis­ta tulajdon megdézsmálásától. A mi igazságügyi és állami szerveinket sajnos, még gyakran kell figyelmez­tetni arra, hogy ne feledkezzenek meg hivatásukról, hogy védjék népi demokráciánk vívmányait, óvják a nép vagyonát és minden lopást, rab­lást keményen toroljanak meg. An­nak is vegét kell vetni, hogy egyes gazdaságvezetők, vagy minisztériu­mok védjék a bűnösöket, mint ahogy azt még gyakran teszik. Az elmondott példák és más pél­dák azt Is mutatják, hogy számos pártszen'ezetüinkben és kommunis­tánál az a vélemény alakult ki, hogy (Folytatás a 4, oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents