Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-17 / 247. szám

1954 OKTOBER 17 NÄPCö 5 ELJÖTT AZ IDEJE. \ Munkában a bari népfront-bizottság SOMOGYHÄRSAGYON új terme­lőszövetkezet alakult. Gondoltam — bemegyek a szontlászlói gépállomás­ra, a környék politikai gócpontjára, — megkérdem: mi igaz belőle? —»-Ott az igazgató elvtárs a kuko­ricásban, most lődözi agyon a macs­kákat — igazítanak útba. Valóban, puska durran és egy rémült, fekete macska iramlik el a kukoricásban. — Dehogy is szökött meg, itt he­ver — mutatja a dögöt. Az egy má­sik volt. A termelőszövetkezet? Itt van öt kilométerre, de hallja, én nem tuaok róla semmit. Hogy ki az elnök? Azt sem. Hogy mikor ala- kurlt? Mondom, nem tudok róla sem­mit. Hanem, ha már ottjár, — ha visszajön, — mesélje el nekem, mit is csináltak ott. Megegyezünk? Ebben mai-adtunk. * A FIATALOK MAR ELFARAD­1AK egyszer a gyorscsárdásban és a lakodalmas népség újra körülülte az asztalokat. Most, míg a padlót fel­locsolják, egy negyedórácskára az idősebb korosztály veszi át a vigadás s°rát. A nászuram, pityókosan egy kicsit a jó boldogasszonyfai borok­ból a Keizer Mártont udvarolja — 0 a prímás, — hogy húzd el néköm, ódös fiam a betyárnótát! Ismered-é? Mogy azt monoja: Hejj, de esik eső, siirü csüppje, setét fölhök alatt... Kliikics István, a sípos elkapja a han­got ég olyan szivfájdítóan cifrázza, bogy danolhatnékja támad tőle a násznépnek. Híres egy banda ez, sem Szulimánban, sem Csertőn, de tán még az egész széles szigetvári járásban nincs hozzájuk fogható. — Nemcsak azért, mert olyan érzéssel rikatják a szárazfát, hanem azért is, mert a bőgőstől a kontrásig egy híj- jával valamennyien újfajta paraszt­emberek. Keizer a somogyhárságyi állami gazdaság egyik brigádjában keretei a kenyerét. Klikics meg Wolff már három esztendeje oszlopos tag­jai a Vörös Sugárnak, A bőgős, a Geier Márton, ahogy innen reggel hazavetődik, egyenest az egyes típu- sú Rákóczi istállójához megy, befog, mert a kocsisság az ő eredeti foglal, kozása. Hanem az a feketebajuszú cimbalmos? Ne is kérdezzék, a Vass Józsi bácsi — egyedül ő egyéni az egész kompániában. Kovács is, paraszt is: reggel megpatkolja a szomszéd lovát, ráfot húz a kerékre, aztán megy szántani tizenegynéhány hold­jára. — Te Jóska, kulák vagy te a min­denedet ... Ajj De Köziüémk, hisz Harságy on úgyis majd minden em­ber csoport'fcag mái-. Hallod-e? Jóswa hallod? Gyere, meri kitesszük a szü- i'ód a bandából. Szociális szék tor ­1 muzsikások vagyunk mind ... — Beállók on majd, ha eljön az 1 ideje.., — Hiszen itt van mér három esz­tendeje! — Az lehet. De én úgy nem megyek beie ... Ötvenkettő őszen volt a boldogasszonyíai lakzi — éppen ta­gosítás után. Terjeszkedett az álla­mi gazaasag, meg a telhetetlen Vo­ids Sugar is egy ív csak haozsolta löl a rózsahegyi dúló legjobb föld­jeit. Az egyeinení vaiaszuianaiK: vagy elszánják magúikat a közösre, vagy mehetnek a messzi, ke ívsz túri- loi- detere; egy óm hosszát kocsikázna- tik ki, másfelet míg visszaér a lalu- ba a gazda. A magyhársagyi néme- • tak azt mondták — ők nem mennek — megalakították a Szabad Föld I-cs típusú termeloszóvetkezetuket. Erre loti a felvidékiek — már csak kontrá nak is, — kikiáltották a Rákóczit. A harmadik egyes Kiehárságyon ver­buválódott Ácsbok József keze alatt. Vassék? Csirkéékkel, Pesti Józse­fekkel és a többi tizanikét, tizennégy holdas erős középparaszttal csakazert is megmaradtak egyénieknek. Erővel okét nem viszi be a közösbe az atya­úristen sem! Veszkölődíek parcellái­kon — Vass továbbra is jarta cite- rájával a lakodalmakat, keresztelő­ket. Noszogathatták, kérdezgethették, a válasz: — Még nem jött el az ideje... Hanem ezen a nyáron bekövetke­1 zett az, amit ősszel előre láttak. A I kemény földbe sehogy sem tudtak vetni, szakadt az istráng, míg a Má­jus 1 földjén vigan pöförékelt a traktor. Csópléskor aztán kiderült — az első típusúiknak, Ácsbókélknak pusztán a gépi talajmunka révén hét mázsa hatvan kiló búzájuk termett, nekilt meg tán ha négy és fél má­zsa ... Azok már most örülnek, hogy an­nakidején ráadták fejüket a közös­re — Vassék zsuppfedeles portáján meg érlelődik valami, valami nagy- nagy elhatározás... De csak 30 kilo­méterrel odébb, Barcson változott át tettekre. A Vörös Csillag egyik tag­jának padlásán. Hogy került oda Vass Józsi bácsi? BLvitte a kíváncsi­ság a járási tanács autóbuszán — termelőszövetkezetet nézni. Amíg a többiek a nagy istállókat, kocákat, konciákat vizitálták, ő mást keresett. Megy oda egyenest az egyik tsz-tag- hoz: — Ha nem haragszik meg szom­széd — támassza már oda a létrát a padlásfeljáróhoz! — Minek az? Dehát, ha akarja ... Felkapaszkodott a legfelső grádics­ra, körülnézett, — teli a padlás bú­zával. Amott meg garmadában áll az őszi árpa. Az ólban két szép hízó. Leporolja nadrágját, megköszöni a szívességet, megy az autóbuszhoz. Nem megy tovább egy tapodtat sem — látja, amit látott. Mert hiába, a nagy istálló, ha nincs teli a padlás. De itt teli volt. Másnap este beszól a kocsma mél_ lett Pestihez. Prászticséknál máir há­romra szaporodnak. Megy a három ember végig a falun, át Nagyhár- ságyra a tanácshoz. Nyitnák az elnök szobájába. Egymásra várnak, hogy melyik is kezdje — végül Vass Józsi bácsi 'kimondja az áment: — Termelőszövetkezetet alakíta­nánk ... mert itt az iaeje... HÄROM EMBER ELHATÁROZÁ­SÁBÓL bajosan születik meg egy termelőszövetkezet — emberek kel­lenek hozzá, dolgos, szorgalmas csa­ládok, akik fogatot hoznak, tapasz­talatot, munkaerőt, s földet is jócs­kán. Vass, Pesti meg Prásztics — a három Jóska, nekilátott egy eddig ismeretlen munkának, a szervezés­nek. — Idefigyelj Sándor, — így Vass, — láttad, én meodig kitartottam? Hanem most belépek. És azt mon­dom, gyere te is. Miért? Figyelj csak a Salgó Józsi esetére: ahogy a meg. vadult lovak eltörték a lába csontját, kórháziban fekszik és úgy megy tönkre a gazdasága, mert az asszony egyedül tehetetlen, nem birkózhatlk meg a földdel. Melyikünket biztosí­tották be ilyesmi ellen? He? Ha meg közösben vagyunk, akármi baja esik a jószágnak, vagy az embernek, sem. mi az, — a többi ellátja munkáját! Igazam van? Nó?! Csirkééknól: — Lássátok-e, megszorult a ti bú­zátok is az enyitnével együtt — csak a vetőmag maradt meg. Dehiszen a Május elseje-belieknek maradt jócs­kán kenyerük is — mi meg a pék­től vehetjük! Adó is kevesebb, a .be­adást is jobban bírjuk, ammondó va­gyok — gyertek velünk... VENICZ FERENC, a tanácselnök, csendesszavú ember, de olyasfajta, akiről azt monaják — belevaló! Két esztendeig egyfolytában volt bíró, ak­kor esett ki tisztségéből, amikor ta­nácselnökké választották. Azóta már másik négy esztendőn keresztül is állja a sarat. Most is, alig lépett ki a három tsz­alapító az ajtón, már módolja — hogy s mint lendíthetné előre az ügyet?! És ahol akarat van, ott mindjárt jó gondolat is támad - — meg cselekedet is. Fölmegy másnap Kishárságyra az állami gazdaság igaz gatójóhoz. Szemben ül a meglett, ko­moly emberrel: — Igazgató elvtárs, szóval ezek igazi csoportot csinálnak. Ismerem valamennyit — a messzi környék legjobb gazdái. Hanem ott a bökkenő hogy a keresztúri dűlőben el nem megy rendesen a traktor. Egyszóval — ott nem szánthat gép. Akkor meg miféle nagyüzem lesz?! Hanem át­adhatná az állami gazdaság azt a hosszú-oűlőbeli nyolcvanholdas da­rabot — azon elboldogulnának... Már kei benne az őszi keverék, de a jövő nyártól a tsz-é lehet... Megy vissza Vanicz, örömében szinte fut. A tsz földjét hát eligazí­totta volna, dehát ő egyben tanács­elnök is! Ki szántja-veti a keresztúri dűlőt? Idén még Vassék. Jövőre? Néhány napja rámegy, de nyélbe­üti ezt is. Alighanem átveszi az ál­lam — erdősítésre. SZEPTEMBER VEGÉN LEHE­TETT .., pontosan huszonnyolcadi­kam, Vencel napkor! Addig is olyan­formán volt, hogy megalakul a ter­melőszövetkezet, hisz egy utcai röp- gyűlés során a Vassék kerítésén, meg egymás hátán aláírták szándékukat egy irkalapra az emberek — de vég­érvényesen Venicz döntötte el sorát. Ahogy híre támadt, eljöhetnek jövő. re a keresztúri dűlőből, sőt még most ősszel is vagy huszonhárom holdat átad a gazdaság — a láthatat­lan mérleg biztosan átbillent a kö­zös javára. Pestiné a tiszta-szobába tessékeld a népeket. Letelepednek az asztal kö­ré, Vass Józsi bácsi beleüti az üveg­be a tollat, megpercegteti, aztán oda- kanyaritja nagy, akkurátus betűk­kel, hogy: — Vass József. Uj nyilatkozat, új aláírás: — Pesti József. — Pesti Józsefné. — Hanem mi legyen a csoport neve? A kérdés helyénvaló, akárki tette fel. Már hogy is lehetne csoport — név nélkül? — Hurrá! — Pesti, akit most vá­lasztottak meg elnöküknek, megis­métli: — Hurrá! Ez legyen a neve, mert itt úgy megy majd a munka, mint a parancsolat!... De letorkolják, mondván,1 kicsú­folják miatta mindnyájukat, hanem egyezzünk meg — Nagyhárságyon már van Rákóczi, hát itt meg legyen Dózsa. Szüretkor majd megisszák a ke­resztelői áldomást. HÉTFŐN REGGEL A HARIS­BRIGÁD három traktora nekilát a szántásnak a Hosszú-dűlőiben. A Ve- nicz-gyerek kezdi, mert olyan akku­rátusán szánt, hogy éraemes rábíz­ni. A közösnek szánt, az új csoport­nak, a Dózsának. Hanem fiatal még a csoport és sű­rűn esik baja: a tizenegy hold új területre nincs vetőmagjuk, kémé­nek kölcsön, a járás ígéri is, de csak nem érkezik. Egynkét ember már mondogatja, hogy bizony, nekünk nincs rá búzánk — nem vethetjük be, ha a járás nem segít. Október derekán járunk _ jó le nne gondoskodni a Dózsáról... Hogy el ne felejtsem: hétfőn még égy nagy esemény lesz: férjhez megy a Vass Jóska bácsi kisebbik lánya. A lakodalomra természetesen a szé­les szigetvári járás leghíresebb ban­dája jön el muzsikálni. Mert nem­csak azért híresek, hogy szívhezszó- lóan húzzák a hallgatót is, talp alá valót is, hanem, mert most már minden tagja újfajta parasztem­ber ... A kontrás is — a citerás is termelőszövetkezeti tag. Most már eljött az ideje.,. Tíz esztendeje éppen, hogy. egyben volt a határ — gróf Zichy keze alatt. Tíz esztendeje, hogy a hárságyi nagy úton, a kastély elé bevágtatott sztár, zsilityinant Szergej, vöröskucsmas kozákjaival — és most újra egyben van, — négy termelőszövetkezet gaz­dáinak kezén. Jó kezeikben! * ESTE ÉRTEM VISSZA Szentdászló ra. A gépállomás üres, sehol senki. Mivel élőszóban nem mondhattam el az igazgató elvtársinak, hogyis alakult meg egy hajításnyira innen a Dózsa — elhatároztam, megírom. A kémény mellett valahol egy villogó, zölaszemű kandúr hosszan elnyúló szerelmi rigmusba kezdett. A templom felől egy másik válaszolt, hamarosan egy macskakoncert bon­takoztatta ki terjedelmes áriáit. Ha majd mégegyszer erre járok, megéndeklődöm, hogy hány kandúr vett részt a koncertben. Erről talán tud majd felvilágosítást adni a gép­állomás macskaügyekben igen tájé­kozott igazgatója... Oroszlán Imre Nagy napra készült október 8-án Bár község lakossága is, megválasz­totta a falusi néffront-bizottságot A tizenkilenc népfront-bizottsági tag között találjuk Vöő A. Jenőt, az ál­talános iskola igazgatóját, Skaliczki Jánost, az állami gazdaság dolgozó­ját. Tutti Máriát, a DISZ-szervezet titkárát, Kovács Ferencet, az Uj Élet termelőszövetkezet állattenyész» tési brigádvezetőjét. A népfront-bizottság tagjai a vá­lasztás után egy napot sem tétlen­kedtek. Másnap ellepték a tanácsot az állami gazdaságot, meg a szövet­kezetei s összegyűjtötték a község fejlődésének 10 esztendejét tartalma­zó adatokat. Helyesen látták; erre is nagy szükség van a tömegek között végzendő politikai munkában. Beszélni kell a felszabadulás előtti időkről, magáról a község fejlődésé­ről s főként a jövőről. Mindez pedig csak úgy lehetséges, ha kezükben vannak az adatok. Idézzünk néhány mondatot az Uj Élet termelőszövet­kezet életéből. „Az Uj Élet tsz 1950-ben alakult 13 családdal, 150 hold földön. Állat­állomány: 13 ló, 17 malac, 3 tehén. Ma pedig: 157 tag, (92 család). Szán­tóterület: 647 hold, gyümölcsös 5 hold, szőlő 17 hold, ezenkívül 39 hold védő erdősáv (a csoport tavaly telepítette, már szépen zöldéi.) Az állatállomány is szépen szaporodott, 28 ló, 61 szarvasmarha, 130 juh, 370 sertés és 870 baromfi." A másik feljegyzés a község fej­lődéséről, a harmadik az állami gaz­daság életét tárja elénk, melyek összességükben Bár község dolgozói­nak megváltozott életét igazolják. A bári bizottság tagjai szemük előtt látják a megtett utat. De a jö­vőt is ismertetniük kell, azokat a célkitűzéseket, melyeknek végrehaj­tásához valamennyi dolgozó erejére szükség van. Milyen célkitűzéseket dolgozott ki a bári népfront-bizottság? A héttagú elnökség 'megválasztása után a népfront-bizottság nyomban kidolgozta a község jövőjére, az élet- színvonal emelésére vonatkozó ter­Megyénkben végefelé közeledik a I napraforgó betakarítása. Népköztár­saságunk kormánya az államnak kö­telezően beszolgáltatott és szabadon eladott napraforgó után a vételáron felül bizonyos természetbeni mtta- tásokat is biztosít, erről azonban a gazdák legtöbbje nincs elég megfele­lően tájékoztatva. Lapunk munka­társa beszélgetést folytatott Foior Imre elvtárssal, a MÉSZÖV titkárá­val, a természetbeni juttatások rend­jéről. Kérdés: Milyen természetbeni jut­tatásban részesül a gazda a kötele­zően beadott napraforgó után? Válasz: A termelők minden mázsa A) és B) vételjegyre leadott napra­forgó után a Termény forgalmi Vál­lalat által kiállított utalvány alap­ján két liter étolaj, egy kiló szappan, és öt kiló olajpogácsa-dara kedvez­ményes áron való vásárlására jogo­sultak. Az olajat 11, a szappant 14, a napraforgópogácsa-darát 65 fillé­res egységáron kapják. Például Kul­ler József dunaszekcsői egyéni gazda beszolgáltatott 140 kiló napforgója után 1.6 olajat, fél kiló szappant, va­lamint három és fél kiló olajpogá­csa-darát kapott első részletként ked vezményes áron, míg a második rész­letét 1955 február 1-től május 31-ig a cseretelepeken ugyancsak a fenti mennyiségben megkapja. Aki egy mázsán alul ad be, annak a Ter­ményforgalmi Vállalat köteles egy­szeri beváltásra utalványozni. Kérdés: Az államnak szabadon el­adott napraforgó után milyen ter­mészetbeni juttatások illetik meg a termelőket? Felelet: Az A) és B) kötelezettség teljesítése után D) jellegre ellenérték nélkül beadott minden mázsa nap­raforgó után 17 liter étolajra és 20 kiló olajpogácsa-darára kap utal­ványt a gazda, amelyet díj nélkül vehet át a cseretelepeken. A termelő, kívánsága szerint egy liter olaj he­lyett egy kiló szappant kaphat. A kiutalás szintén két részletben tör­ténik. Kérdés: Az elmúlt esztendőben igen sok panasz merült fel, mivel csak igen későn és hiányosan kap ták meg a dolgozó parasztok a jut­tatásokat. Mi volt ennek az oka? Válasz: A múlt évben a pécsi Olajgyár üzemében beállott több üzemzavar és géptörés* megnehezí­tette a természetbeni juttatások ren­vet. Erre a megbeszélésre meghívták Bottyánszki György tanácselnököt is, hadd mondja el ő is véleményét, javaslatát. — A terméshozam növelése fontos feladat, szükségünk van jó szaktu­dású emberekre — mondta Kiss Ist­ván, a népfront-bizottság elnöke Mindenki helyeselt s máris tovább formálódott az ésszerű javaslat. — A télen tovább kell folytatni a mezőgazdasági mesterképző tanfo­lyamot. Az utolsó év, a harmadik van még vissza. — Úgy van — mondta Kiss elv­társ, — biztosítjuk a 25 hallgató pontos megjelenését. Én is köztük vagyok. De elegendő lesz-e ez a 25 ember? Ez járt a tanácselnök elvtárs fejé­ben, aki azt javasolta: — Indítsuk be az „ezüstkalászos" tanfolyamot is. Ide szintén eljárhat­nak 20—25-en. A javaslatot elfogadták. papírra került s a végére odaírták: „VégTe kell hajtani.” Régi vágya a község lakosságának, hogy parkosítani, fásítani kellene. Tervbe is vették. A jövő év tavaszán parkosítják az Erzsébet-teret és gyermekjátszóteret is létesítenek. A Szabadság- és az Árpád utcában még ezévben elültetik a fákat A népfront-bizottság tervében sze­repel az is, hogy jövőre másfél kilo­méteren megjavítják a járdát. En­nek a munkának elkészítéséhez ké­rik a tanács anyagi segítségét. Meg­javítják a faluban lévő négy szivaty- tyús kutat. A bári népfront-bizottság Jó és körültekintő munkát végez. Szomba­ton, vasárnap kisgyűléseket tarta­nak. Ismertetik a tanácsválasztások­ra való felkészülést. Beszélnek arról is, hogy most már gyorsan fejezzék be a vetést. Ezenkívül ismertetik — egyéni beszélgetés útján is — a népfront-bizottság terveit. Kérik majd a lakosság segítségét — a sok jó és a községet is érintő tervek meg valósításához. F. E. dezését. A késedelmesség abból adó­dott, hogy Tolnából és Veszprém megyéből kellett helyszínre szállíta­ni az árut. Tény azonban az is, hogy a földművesszövetkezetek nem ké­szültek fel a tárolásra és ez is ne­hézségeket támasztott. Vajszlón pél­dául a cseretelep vezetője a gazdá­kat is becsapta, amiért bűnvádi el­járás indult ellene. Kérdés: Milyen módja van a ta- valyról elmaradt juttatások megté­rítésének? Válasz: Az a gazda, aki akármi­lyen oknál fogva, a múlt esztendő­ben nem kapta meg juttatását, küld­je be az eredeti utalványt a Termény forgalmi Vállalatnak és írja meg, hogy mi volt az oka a beváltás el­maradásának. Az utalvány ellené­ben a Terményforgalmi Vállalat az ólainál és szappannál kilónként 17 forintot, az olajpogácsa-daránál ki­lónként 65 fillért készpénzben kifi­zet. Kérdés: Milyen intézkedéseket tet­tek és tesznek az idén a juttatások jobb megszervezésére? Válasz: Már augusztus folyamán külön értekezleten kioktattuk a cse­retelep-vezetőket, ezenkívül időben gondoskodtunk elegendő olajról, szappanról és olajpogácsáról, hogy a gazdák a napraforgó átadásakor azonnal megkapják ezeket a cikke­ket. Intézkedtünk, hogy szombat ki­vételével a nagy cseretelepeken minden nap, a kisebb cseretelepeken hetenként két-három nap történjen a kiosztás. Megszerveztük továbbá a termelőknél feleslegesnek mutatkozó étolaj, szappan és olajpogácsa-dara felvásárlását olyképpen, hogy azt a termelő akár olajban, akár utalvány ban eladhatja a földművesszövetke­zeteknek. , Kérdés: Jíová forduljanak esetle­ges sérelmeikkel a gazdák? Válasz: A termelők esetleges pana­szaikkal okvetlenül keressék meg a járási felvásárlási irodákat, illetve a földművesszövetkezetek járási köz­pontjainak felvásárlási csoportjait. Amennyiben ezek a szervek nem intézik el elég gyorsan panaszaikat, úgy forduljanak a Pécsett működő Földművesszövetkezeti Felvásárlási Igazgatósághoz, Milyen természetbeni juttatás jár az államnak eladott napraforgó után?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents