Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)
1954-10-14 / 244. szám
DUNÁNTÚLI mic PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!-------—---------------——----------------------------------------------------------------------------A MAI SZAMBÁN: A bőség, a jólét megteremtésének egyetlen helyes útja — a pártkongresszus határozatainak végrehajtása (1—2. o.) — Mit tapasztaltam a Szovjetunióban? (3. o.) — A pécsi, gazdaság dolgozóinak fogadalma (3. o.) — Gépállomás, dnk őszi munka versenyének eredményei október 10-ig (3. o.) — Egy akna két fejtése (3. o.) — Megnyílt t. pécsi „Munkácsy Mihály'* Szabadegyetem AZ M Dtp BARANVAM EG VEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM ARA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK, 1954 OKTÓBER 14 A bőség, a jólét megteremtésének egyetlen helyes útja — a pártkongresszus határozatainak végrehajtása A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága kedden délután pártaktívaértekezletet tartott a Nemzeti Sportcsarnokban. Az aktívaértekezlet elnökségében helyet foglalt Gerő Ernő, Farkas Mihály, Apró Antal, Acs Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István, a Politikai Bizottság póttagja, Az elnökség soraiban voltak: az MDP Központi Vezetőségének több tagja, a budapesti pártbizottság tagjai, kerületi pártbizottsági titkárok, a tudomány, a művészet, az irodalo m, a termelőmunka kiváló képviselői. Farkas László, a budapesti pártbizottság másodtitkára nyitotta meg az aktívaértekezletet. Ezután Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára tartott beszámolót a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének októberi üléséről. Kovács István elvtárs beszéde a Nemzeti Sportcsarnokban tartolt aktivaértekezlelen Tisztelt Pártaktíva! Kedves Elvtársak! Október első napjaiban pártunk Központi Vezetősége nagyjelentőségű ülést tartott, amelyen megtárgyalta az ország gazdasági helyzetét és a párt feladatait. A Központi Vezetőség a tavaly június óta elért eredmények értékelése mellett, nyiltan feltárta gazdasági helyzetünk átmeneti nehézségeit is. A Központi Vezetőség meghatározta a feladatokat, amelyek segítségével leküzdhetjük átmeneti nehézségeinket és biztosíthatjuk az új szakasz politikájának, az életszínvonal emelésénelí követke. zetes megvalósítását. A Központi Vezetőség tavalyi júniusi határozata óta értünk el eredményeket a mezőgazdaság fejlesztése, az ipari termelés és különösein az életszínvonal emelése terén. 1954. első félévében a munkások, alkalmazottak keresete 15 8 százalékkal volt több, mint 1953 első félévében és közben a fogyasztási árak 8.3 százalékkal - csökkentek. A budapesti dolgozók reálbére, élet- színvonala tehát jelentősen emelkedett. Jelentősen javult a budapesti dolgozók élelmiszerellátása, jóval több iparcikket, textilárut vásároltak, mint az előző évben. A lakásépítés terén is van némi javulás. 1954 augusztusáig 5.407 álla. tni lakás, ezenkívül 2.100 kislakás családi ház építése volt folyamatban, ami jóval több, mint 1953 azonos időszakában. A lakáskérdés ma egyik •egsúlyosabb probléma Budapesten, amelynek lakossága évente átlagban ötvenezerrel növekedik. Nem szabad Egyik legfontosabb felelőtlen ígéretekkel áltatni a dolgozókat. Nyiltan meg kell mondani, hogy a lakáskéraés terén komoly ne. hézségeink vannak, s bármennyi új lakást építünk, és régit tatarozunk is még nagyon sok évbe telik, amíg minden lakásigényt ki tudunk elégíteni. Elvtói'sak! A Központi Vezetőséc megállapította, hogy az elmúlt évben a mezőgazdaságban komoly kezdeti eredményeket értünk el. A párt a kormány, a tanácsok számos intézkedése következtében nagyon megnőtt a dolgozó parasztság termelési kedve. Számos téren mutatkoznak eredmények a mezőgazdaság fejlődésében, azonban a kedvezőtlen időjárás, a nagy szárazság és hideg miatt az erőfeszítések eredményei még a jövőben fognak csak igazán megmutatkozni. Értünk el eredményt az ipari tér. melésben is. Az első negyedéves súlyos lemaradásunkat Budapesten a második negyedévben — elsősorban a kongresszusi verseny segítségével, — globálisan sikerült behozni. A Központi Vezetőség ülése rámutatott arra, hogy az elért jelentős eredmények mellett az elmúlt évi munkánkban komoly hiányosságok és hibák is vannak, amelyek gazdasági életünkben átmeneti nehézségeket okoztak. Vegyük sorba, melyek ezek a hiányosságok. A Központi Vezetőség megállapította, hogy a kezdeti eredmények el- 'enére a mezőgazdaság fejlesztése lassúbb, mint ahogy terveztük. A mezőgazdaság még mindig nem kapja meg a gyors fejlesztéséhez szükséges gépi erőt, műszaki és anyagi ellátást feladatunk a munka ' emelése sem a megfelelő kádererősítést. Egyik legdöntőbb oka gazdasági nehézségeinknek, hogy az ipar nem elégíti ki az új szakasz követelményeit. Nemcsak azáltal, hogy nagy késéssel szállítja a mezőgazdasági gé pékét, felszerelést, műtrágyát, hanem azért is, mert a termelés stagnál; nem emelkedett megfelelően, sőt Budapest nehézipara 1.0 százalékkal könnyűipara pedig egy százalékkal elmaradt befejezett termelési előirányzatától, amely együttesen 3*25 millió forint termelési érték kiesését jelenti népgazdaságunknak. Ebből a hatalmas összegből 3900 kétszoba, összkomfortos lakást lehetne felépíteni. A beruházás, az ipar átállítása több mezőgazdasági és közszükségleti cikk gyártására, csigalassúsággal folyik, s ezért a közszükségleti cikkek meny- nyiségi és minőségi termelése túlsá. .jósán lassan növekedik. Köztudomású, hogy — egyes cikkektől eltekintve — a minőség nem javult; hanem rosszabbodott. Ezévben egyedül Budapesten több. mint százmillió forint kárt okozott a selejt. Nekünk nem lehet közömbös, hogy milyen árut adunk el a fogyasztóknak. Nemcsak az a feladatunk, hogy a különböző szükségleti cikkeket elegendő meny- nyiségben termeljük, hanem az is, hogy fogyasztóinknak szép kivitelű, jóminőségű. ízléses és emellett lehetőleg olcsó árut biztosítsunk. Számos üzem vezetői és dolgozói nem tartják szem előtt, hogy elsőrendű kötelességük jóminőségű árut termelni. termelékenységének közösítsék ki maguk közül a tolvajokat, s mint a sajátjukat, úgy védjék az állam, a nép tulajdonát. Elvtársak! A Központi Vezetőség megállapította, hogy nemcsak a termelésben van nagyfokú pazarlás, hanem az állami költségvetési kiadások is túlmagasak. A nemzeti jövedelemnek túlságosan nagy részét fordítjuk az állami költségvetési kiadások fedezésére. Például a hatalmas vízfejjé nőtt államapparátus személyi és dologi kiadásai igen n.agy összegeket emésztenek fel. Ezért is volt szükség a racionalizálásra. Voltak még elvtársavnk között is olyanok, akiket megzavart ez az intézkedés, beugrottak az ellenségnek. gazdasági csődről fecsegtek és szörnyűlködtek: ..Miféle szocializmus az, ahol elbocsátások is vannak?” Nézzük meg közelebbről, miről is van itt szó? Az közismert, hogy az államigazgatás létszáma — bár feladata is megnőtt a felszabadulás óta — több mint megduplázódott. Még rosszabb a helyzet az üzemekben és az építkezéseken. A Rákosi Mátyás művekben 1938. és 1953. között a munkáslétszám nem egészen megkétszereződött, a tisztviselők létszáma pedig ötszörösére emelkedett. Menynyi panaszt kaptunk a dolgozóktól azért, mert kétszer, háromszor any- nyi diszpécser, meós van, m<nt amennyire szükség volna. Jó példa erre a MÁVAG. ahoj két hónappal ezelőtt még armyi sétáló ember járt az üzemben füzettel, könyvvel a hóna a'att. hogy a munkások elnevez- , t*k őket ..könyves kálmánoknak* (Derültség.) Amióta n-égyszázhuszon* négyet leépítettek belőlük — csodák csodája, nem omlott össze a MÁVAG. hanem azóta sokkal- íjobban megy a munka, mert augusztusban száztizenöt százalékra és szeptemberben 12? százalékra teljesítették tervüket és komolyan javult az exportterv teljesítése. a minőség és az önköltség s. (Nagy taps.) A népgazdaság érdeke azt követeli. hogy minél több ember Kövei keze* esen hajtsuk Emellett átmeneti gazdasági nehézségeinket az is okozza, hogy mindeddig sem a vezető szervekben, sem a minisztériumokban, tervhivatalban gazdasági vezetőink egy jórésze nem harcolt k;e!égítően az új szakasz poétikájának következetes megvalósításáért. Elvtársak! A szocializmus építésé, nek egyik legdöntőbb kérdése: ' a n^unka termelékenységének állandó emelése. „A munka termelékenysége ~~ mondotta Lenin, — ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szem. Pontjából.'* Döntő feladat ez miná- ^mk is. Ennek ellenére a KV megalapította, hogy tűrhetetlenül alakul ® termelékenység és az önköltség. k ez nehézségeinknek másik fontos okozója. Az egy munkásra eső termelés a minisztériumi iparban 1964 ®iső nyolc hónapjában 3 3 százalékkal volt kevesebb, mint az előző év •^onos időszakában. Ha az év első hyolc hónapjában csak egy százalékkal emelkedett volna a termelékenyek. akkor a minisztériumi ipar teljes termelése közel félmilliára fogottal lenne magasabb. Ebből az összegből 90 rendelőintézetet, vagy mintegy *250 szülőotthont lehetne építeni, vagy 800 ezer lódenkabátot gyártani. 1954 első félévében az 1953. évi Raghoz kepest a minisztériumi ipar termékeinek önköltsége, csökkenés helyett 2.8 százalékkal növekedett. tfo azt ielenti> h0«y » tervezettnél *38 millió forinttal drágábban termeltünk. Ez év eleje óta mintegy etmilliárd és egész évre kivetítve, majdnem négymillióid forint a vesz- eségünk a termelékenység csökke- aese. a pazarlás, a sok selejt, az önköltség emelkedése következtében. Felmerül a kérdés: ha ebben az év- jelentősen nőtt a közszükségleti k fogyasztása, ha 13.3 százaikkal emelkedett a béralap és a termelés mindössze egy százalékka’ nőtt, miből tudtuk biztosítani a la. kosság ellátásának jelentős megjavítását? A Központi Vezetőség erre a kérdésre is feleletet adott: nem a megnövekedett termelésből, vagy az önköltség csökkentése révén, hanem a beruházások csökkentéséből származó anyag- és árukészletek átcsoportosításából, a belkereskedelm készletek, s a népgazdaság anyagtartalékának csökkentéséből biztosítottuk. Ezt, elvtársak, még egyszer újra megismételni nem lehet. A jövőben csak azt adhatjuk a fogyasztóknak, amit meg is termeltünk. A 111. pártkongresszus megállapította, hogy a dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi színvonala, életszínvonala emelkedésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás. Az árakat azonban csak akkor lehet leszámítani, ha előzőleg nő a termelékenység és csökken az önköltség. — Még tarthatatlanabb a helyzet a köztulajdon elherdálása terén. Sokan úgy garázdálkodnak, mintha csáki szalmája lenne az állam, a nép vagyona. A csalók és tolvajok óriási értékeket lopnak el a népgazdaságtól. Egyesek keresetkiegészítésnek veszik és folyamatosan, szabadon űzik a lopásokat. Az a baj, elvtársak, hogy sok becsületes munkás, kommunista műszaki vezető tud a lopásokról, ügyeskedő, élelmes embereknek tartja a tolvajokat, szemet Legfőbb hiányosságunk, hogy a Központi Vezetőség júniusi és a kongresszus határozatait egyoldalúan Hajtottuk végre: jelentősen emelkedett az életszínvonal, nőtt a fogyasztás, ezzel párhuzamosan nem tartott lépést a termelés, a termelékenység növekedése, az önköltség csökkenése. Más szóval iparunk és mezőgazda ságunk nem tart lépést a lakosság megnövekedett vásárlóerejével és ennek következtében aránytalanság állt be az árualap és a vásárlóerő a tömegek fogyasztási szükséglete: között. Kevesebbet termeim, jóvá többet keresni és fogyasztani, ez olyan ellentmondást, aránytalanságot idéz elő népgazdaságunkban, amit egyetlen szocializmust építő népi demokratikus ország sem bírhat ki sokáig. Ezen az úton nem szabad tovább haladnunk. Ezért kell megtennünk mindent annak érdekében, hogy mielőbb egyensúlyba hozzuk a termelést a fogyasztással. Meg kell nyíltan mondani, elvtársak, hogy felháborító méreteket ölt az anyag- pocsékolás. huny disznóságaik felett és nem lép fel ellenük. Párt- és tömegszervezeteink feladata, hogy a becsületes dolgozókra támaszkodva, politikailag felvegyék a harcot a köztulajdon megdézsmálól. a tolvajok és csalók ellen. Politikai nevelőmunkával és adminisztratív intézkedéssel olyan légkört kell teremtenünk, hogy a becsületes dolgozók ne tűrjék, hanem Az itt szakasz politikája teljes egészében helvesnek bizonyult és maradéktalan végrehaitása továbbra is a párt alapvető feladata. Már a Központi Vezetőség tavaly októberi határozata is megállaoítot- ‘a, hogy egyes gazdasági vezetők és ••zeniek komoly ellenállást tanúsítalak az új szakasz politikájával szemben. Most egy évvel később a Központi Vezetőség kénytelen volt újra megállapítani, hogy ez az ellenállás tovább erősödött és egyes gazdaság1 vezetőink különféle hibás nézetekkel és gyakorlattal komoly akadá- ’vokat gördítettek pártunk politikáiénak eredményes megvalósítása elé. Hogyan és miben nyilvánult meg ez az ellenállás és mik ezek a hibás nézetek? Az ellenállás elsősorban abban nyilvánult 'meg, hogy a beruházás és az ipar átcsoportosításának ez a helyes és erélyes végrehajtása egyetlen területen sem fo- ’yik határozottan. A beruházások megoszlása még mindig alig változott a különféle népgazdasági ágak között és továbbra is a nehézipari beruházások részesültek előnyben. Komoly hiba, hogy az illetékes gazdasági vezető szervek 15 hónap alatt sem dolgozták még ki az átcsoportosítást — annak a népgazdaság minden ágával jól összehangolt egységes irányelveit. Mindezért — mint a KV megállapította,— igen komoly felelősség terheli gazdasági vezető szerveinket, az egyes minisztériumokat, a tervhivatalt és egyes gazdasági vezetőinket. A központi vezetőségi ülés nagy jelentősége abban is van, hogy a Fokozott harcol a köztulajdon védelméért végezzen termelő munkát és amennyire csak lehet, csökkentsük a nem termelők számát. Mégis az a helyzet, hogy miközben az államapparátusban, az üzemekben, hivatalokban túlsók a felesleges munkaerő, számos iparban, építkezésen és a mezőgazd a Ságban munkaerőhiány van. i A racionalizáláson kívül — folytatta — jelentősen csökkenteni kell az államapparátus felesleges kiadásait is. Például az állami szervek sokezres létszámmal ezer-négyszáz különféle bentlakásos tanfolyamot szerveztek és erre kolosszális pénzeket szórtak el. összefoglalva az eddigieket, elvtársak: a Központi Vezetőség m%- ! állapította. hogy átmeneti gazdasági nehézségeinket a beruházás és az Ipar átcsoportosításának elmulasztása, az ipari termelés stagnálása, a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és felszerelések termelésének lassúsága, a mezőgazdaság nem kielégítő fejlődése, a nagymérvű pocsékolás, a termelékenység csökkenése és az önköltség emelkedése idézi közvetlenül elő. A Központi Vezetőség többnapos . elvi vitában behatóan elemezte átmeneti nehézségeink tényleges okait cs élesen szembefordult, _ több hamis, az új szakasz' helyes politikájától eltérő, káros, opportunista nézettel, amelyek komolyan fékezték politikánk következetes, gyors megvalósítását. A Központi Vezetőség megállapította. hogy mai gazdasági nehézségeinket nagyrészt a túlzott iparosítás politikájának káros következményei okozzák, mert a júniusi határozat ’lőtt elkövetett hibák gazdasági kihatása súlyosabb, mint ahogy egy évvel ezelőtt gondoltuk. Nem köny- nyű egy ország gazdaságát — amely évek óta helytelen irányban ment — a helyes útra, új vágányra átállítani. végre a párt politikáját KV kemény elvi harccal egységesen és élesen szembefordult az új szakasz politikáját veszélyeztető hibás nézetekkel. Mik ezek a téves nézetek? Egyesek szerint a jelenlegi gazdasági nehézségeink oka az, hogy a párt és a kormány június után túlságosan előre szaladt a parasztságnak adott kedvezményekkel és túlságosan emelte a dolgozók életszínvonalát. Azok a gazdasági vezetők, akik elsősorban felelősek a termelés, az áru- a’ap elmaradásáért, most a nehézségek leküzdése érdekében a mun- -•'isok, különösen a parasztok vásár- ’ó-erejének szűkítésével, különböző megszorító Intézkedésekkel, az élet- színvonal átmeneti, csökkentésével akarták egyensúlyba hozni az árualapot a vásárlóerővel. Alapvető elvi. politikai és gyakorlati kérdés ez, elvtársak. Ha mi rátértünk volna erre az útra. akkor nem előre, hanem visszafelé haladunk és letértünk volna az új szakasz helyes politikájáról, aminek nemcsak gazdaságilag, hanem elsősorban politikailag súlyos kihatása 'ett volna A munkások és a parasztok jogosan bizalmatlanul fogadták volna az intézkedéseket. Azt mondták volna, hogv a párt is vizet prédikál és bort iszik. Megengedheti-e magának ezt a párt? Nem! Nem engedhetjük meg. A kommunisták pártiában a szó é* a tett egy. Ezért utasította el egységesen a KV ezeket a nézeteket és félreérthetetlenül szögezte le: egy jottányit sem térünk cl az új szakasz politikájától és a hibák kijavításával továbbhaladunk a megkezdett júniusi úton. A Központi Vezetőség megállapította, hogy a nehézségekből a kivezető út nem a vásárlóerő csökkentése, hanem az átállítás meggyorsítása, a mezőgazdaság gyors fejlesztése, a* ipari termelés és az árualap további (Folytatás a 2, oldalon)
