Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)
1954-10-12 / 242. szám
2 N A P E ö 1954 OKTOBER IS Népgazdaságnak helyzete és feladatai (Folytatás az 1. oldalról.) 1949. évinek. 1954-ben több, mint 1400 tanfolyamot finanszírozunk az állami költségvetésből. Csupán a közle. kedés és postaügyi minisztérium egy év alatt 435 tanfolyamét szervezett, többek között bentlakásos tanfolyamot a kordélyos telepvezetők részére. Az ösztöndíjakban részesülők száma az 1950—1951-es tanév óta az összes hallgatók 64 százalékáról az elmúlt tanévben 90 százalékára emel kedett. Volt olyan egyetem, ahol a hallgatók 95 százaléka kapott ösztöndíjat, köztük számos olyan hallgató is, aki több tárgyból megbukott,. A felsorolt súlyos hiányosságok következtében a belkereskedelmi forgalom emelését, áz életszínvonal növekedését jórészben nem a megnövekedett termelés és az önköltségcsökkentés biztosította. A belkereskedelmi áruforgalom emelését jelentős részben a beruházások csökkentéséből származó anyag- és árukészletek átcsoportosítása útján fedeztük. A Politikai Bizottság beszámolója ezután a beruházások csökkentésével kapcsolatban — többek között — rámutatott egyes nagy beruházások leállításának okaira. A kormány elhatározta több nagyberuházás leállítását és a felszabaduló anyagot, valamint munkaerőt nagyrészt a mezőgazdaság beruházásaihoz csoportosítjuk át. Helytelen azonban azt gondolni, hogy a beruházások leállítása örök időkre szól, vagy hogy a nagyberuházások ideje lejárt Magyarországon, amint azt az ellenség hireszteli. A leállított beruházásokat gondosan, egyenként felülvizsgáljuk és egy részét néhány év múlva az eredeti célra felépítjük, másik részét ugyancsak felépítjük, de nem az eredeti célra, hanem az új szükségleteknek megfelelően, harmadik részét pedig a mai állapotában használjuk fel. A jövőben nem lehet a készből élni, az életszínvonal emelésének állandó forrásaiból lehet csak meríteni, ezért elengedhetetlen a termelés fokozott emelése és az önköltség csökkentése. Nem folyt kielégítő harc az új szakasz célkitűzéseinek megvalósításáért Az elmondottakból kitűnik, hogy gazdasági .életünkben jelenleg bizonyos átmeneti nehézségek mutatkoznak. Joggal vetik fel népünk széles köreiben a kérdést: miben gyökereznek ezek a nehézségek, nem lehetett volna-e megelőzni ezeket. Világos és őszinte választ kell adnunk ezekre a kérdésekre nemcsak azért, mert népünk széles tömegei ezt elvárják tőlünk, hanem azért is, mert a hibák gyökereinek feltárása szükséges ahhoz, hogy a munkásosztályt, a népet eredményesen mozgósíthassuk a hibák kiküszöbölésére. Gazdasági nehézségeinknek nagy- rés;' 1953 június előtti időkből származó okai vannak. Nehézségeinket elsősorban a túlzott ütemű iparosítás politikájának káros következményei okozzák: a mezőgazdaság elhanyagolt állapota, gazdasági adottságainknak nem megfelelő ipari szer kezet, alacsony anyagikészletek és tartalékok, termelőberendezések rossz karbantartása és hiányos felújítása síb. Az elmondottakon túl mai nehézségeink oka abban keresendő, hogy mindezideig nem folyt kielégítő harc az úi szakasz politikájának megvalósításáért. Az ipari átcsoportosítás 1953—1954. évi üteme az egyes elért eredmények ellenére egyáltalán nem tekinthető kielégítőnek. Az 1954. évi nép- gazdasági terv a termelőeszközök termelésének 2 százalékos csökkentése mellett a fogyasztási cikkek termelésének lß százalékos növekedését irányozta elő. Már a tervnek ezek az előirányzatai sem tartalmaztak elég bátor célkitűzéseket az ipar struktúrájának megváltoztatására. Az ipar azonban ezt az elégtelen tervet sem teliesítette az átcsoportosítás terén. 1954 szeptember végéig a nehézipari minisztérium 200 millió forinttal, a KGM pedig 120 millió forinttal kevesebb fogyasztási cikket adott át a belkereskedelemnek, mint ami a tervben szerepelt. Az építésügyi minisztériumi vontatottan végzi a beruházások csökkentése folytán felszabaduló építőanyagoknak a belkereskedelem, illetve a lakosság részére való átadását. A kohó- és gépipari minisztérium a mezőgazdaság számára nagy késés sei szállítja a szükséges mezőgazda- sági gépeket. Az ipari minisztériumok számos új cikk gyártását egyáltalán nem vállalták, az új termékek gyártásának elosztását a vállalatok között, végül is kapkodva és tervszerűtlenül végeznék, aminek következtében egyes cikkek önköltsége megengedhetetlenül magasra szökött. Az 1953 júniusi határozatok már felvetették és a kongresszus határo- rozatai megerősítették, hogy a népgazdaságunkban mutatkozó aránytalanságokat csak úgy tudjuk felszámolni, az arányos fejlődés törvényének követelményeit csak úgy tudjuk érvényrejuttatni, ha termelőerőinket és anyagi eszközeinket át- , csoportosítjuk. Jelentős részüket a termelési eszközök termeléséről fogyasztási cikkek termelésére és a mezőgazdaság fejlesztésére kell átirányítani. Ez a szempont azonban jelenleg sem érvényesül kellő mértékben. Bár az iparon belül a fogyasztási iparágaié beruházásának kerete az összes beruházások 4.3 százalékáról 7.9 százalékára emelkedett, de az első félévi tervteljesítés elsősorban az építőipar átcsoportosításának hiányosságai miatt a nehéziparban jóval magasabb volt, mint a fogyasztási iparokban. A mezőgazdaság összes beruházásainak pedig csupán 50 százaléka valósult meg szeptember végéig. Az átcsoportosítás erélyes végrehajtására egyetlen területen sem folyik kerrtény munka. Az étcsoporto- eításnak ez az erélytelensége és von- talottsága gátolja a mezőgazdaság fejlesztésének és a fogyasztási cikkek termelésének, kibővítésének terv szerű, gyors megvalósítását. Ennek az átcsoportosításnak irányelveit gaz dasági vezetőszerveink nem dolgoztait M és az átcsoportosítás átgondolt. szervezett végrehajtását nem biztosították. Mindenekelőtt az Országos Tervhivatal feladata lett volna ipari berendezéseink kapacitásának számbavétele alapján az átcsoportosításra vonatkozó irányelvek kidolgozása. A mulasztásokért elsősorban így a Tervhivatal felelős. Pártunk Központi Vezetősége már 1953 októberében rámutatott az átcsoportosítással szemben megnyilvánuló ellenállás veszélyes következményeire és erre a kongresszus is felhívta a figyelmet. Nem folytattunk azonban sem ideológiai téren elég erélyes harcot azok ellen a helytelen nézetek elten, amelyek csak szűkén vett parasztpolitikát látnak mezőgazdaságunk erőteljes fejlesztésében, sem a gyakorlati munka terén nem foganatosítottunk erélyes intézkedéseket azok ellen, akik csak immel-ámmal, akadékoskodva, vontatottan hajtják végre az ipar átcsoportosítására és a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó párt- és kormányhatározatokat. Az utóbbi időben egyesek gazdasági nehézségeink alapvető okát abban látták, hogy az életszínvonal emelése terén tűi nagy lépést tettünk előre. A nehézségek e „magyarázata" teljesen helytelen, ellentétben áll pártunk politikájával és pártunk ezért a leghatározottabban elutasítja azt. Az igaz, hogy pártunk és kormányunk új politikája szellemében komoly előrehaladást tettünk az életszínvonal emelése terén, de ez nem növelte, hanem eülenkezőCeg, csökkentette a politikai és gazdasági nehézségeket. Pártunknak határozottan tovább kell vinnie az új saakasz politikáját, amelynek sarkalatos követelménye népünk anyagi és kulturális életszínvonalának következetes emelése. A nézetek és az akarat egysége tette pártunkat képessé döntő jelentőségű győzelmek kivívására; erre a harcos egységre van szükségünk ahhoz is, hogy az új szakasz politikáját győzelmesen megvalósítsuk. Ezért következetesen, harcosan fel kell számolnunk póriunk soraiban minden határozatlanságot, kétkedést és ingadozást az új szakasz politikájának végrehajtása terén. Komoly szerepet játszik átmeneti gazdasági A nehézségek le Mindenekelőtt te kell szögezni, hogy népgazdaságunk alapjában és egészében egészséges, és olyan nagy erőforrásokkal rendelkezik, mint még soha gazdasági fejlődésünk során. Van fejtett, a legkülönbözőbb termelési eszközök és fogyasztási cikkek előállítására képes iparunk, és rajtunk áll, hogy az aránytalanságokat, amelyek a különböző iparágak és gyártások között még fennállnak, minél előbb kiküszöböljük. Van nagyszerű, harcedzett munkás- osztályunk, amely az elmúlt évek folyamán számos esetben megmutatta, hogy a párt hívó szavára képes nagy feladatok megoldására. Van dolgos, szorgalmas parasztságunk, tehetséges értelmiségünk. Van a múltnál már korszerűbben termelő mezőgazdaságunk, és rajtunk áll, hogy a parasztság már erőteljesen fellendült termelési kedvét még jobban növeljük. Iparunk és mezőgazdaságunk termékei száméra biztosított az elhelyezés, minthogy a város és falu dolgozóinak növekvő vásárlóereje egyre nagyobb keresletet támaszt. A nehézségek leküzdésére egyetlen helyes mód van: termelésünk emelése, a termelőerőknek a közszükségleti és exportcikkekre való határozott és gyors átállítása, az önköltség rendszeres leszorítása. Jelenlegi nehézségeinket végsőfokon az a tény váltja ki, hogy az életszínvonal jelentős emelkedésével szemben az össztermelés stagnál, az átcsoportosítás vontatottan történik és az önköltség nem csökken, hanem növekAz 1955-ös nép«»a7(í Ezeknek a ^követelményeknek kell mindenekelőtt érvényt szerezni gazdasági életünkben, ezekkel a kövenehézségelnkben az a helytelen felfogás is, amely az új szakaszban kizárólag az életszínvonal emelését látja, figyelmen kívül hagyva, hogy az életszínvonal tartós emelésének alapvető feltétele a termelés emelése és az önköltség leszállítása. Pártunk soraiban is sokan úgy értelmezték és értelmezik a gyakorlatban ma is az új szakaszt, hogy az feleslegessé teszi az erőfeszítéseket a termelés növelésére, az önköltség leszállítására; sokszor a tömegekkel való kapcsolat megszilárdítására hivatkozva lemondanak arról, hogy szigorúan érvényt szerezzenek az állampolgári és a munkafegyelemnek. Az új szakasznak ez a helytelen, kispolgári liberális felfogása, amit pártunk III. kongresszusa élesen elítélt, erősen hozzájárul a termelési kérdésele elhanyagolásához, az állampolgári és a tervfegyelem lazulásához, az önköltség tűrhetetlen alakulásához és a pazarlások el- harap>ódzásához. Gazdasági nehézségeinkhez erősen hozzájárulnak még a vezetés helytelen módszerei, a bürokratizmus, amely továbbra is erősen érvényesül a legfőbb állami és gazdasági vezetésben is. A vezetőszervek továbbra is túlságosam nagyszámú határozatot hoznak. A minisztériumok a rendetetek és utasítások tömkelegével árasztják el alsóbb szerveiket. A begyűjtési minisztérium a rendeletek és utasítások kiadására ebben az évben 220 mázsa papírt használt fel. A kohó- és gépipari minisztérium az év első 8 hónapjában a Láng Gépgyárnak 1115 részfeladat végzésére adott utasítást. A rengeteg határozat, utasítás, a papírtenger megöli az élő ügyet, nehézzé teszi az operatív ügyintézést Mindez mutatja, hogy gazdasági nehézségeink nem az új szakasz politikájában gyökereznek, hanem abban, hogy az új szakasz politikájával szembeni ellenállás és emellett a lazaság, fegyelmezetlenség, elvtelen engedékenység, valamint a vezetésben mutatkozó határozatlanság és bürokratikus módszerek akadályozzák az új szakasz politikájának következetes, maradéktalan megvalósítását. szik. Nehézségeinket le tudjuk küzdeni, ha mindenekelőtt ezen a torz helyzeten gyorsan és erőteljesen változtatunk, ha a termelés emelése és átcsoportosítása, valamint az önköltség tényleges csökkentése útján helyreállítjuk a helyes arányokat és így lehetővé tesszük, hogy a megnöve- kedett vásárlóerőt saját erőnkből megfelelő árualappá) fedezzük. További előrehaladásunknak nélkülözhetetlen feltétele a mezőigazdasági termelés fejlesztésére vonatkozó határozatok következetes végrehajtása meLlett az ipari termelés egyhely- bentopogásának megszüntetése. Egész népgazdaságunk felemelkedésének alapxvető előfeltétele az ipari átcsoportosítás meggyorsítása és ezzel együtt az ipari termelés jelentős emelése mindenekelőtt mezőgazdasági gépekben és szerszámokban, közszükségleti cikkekben, megfelelő exportcikkekben, valamint a szenes energiatermelés viszonylagos .elmaradásának felszámolása. Népgazdaságunk egészséges fejlődése ugyanakkor megköveteli az önköltség leszállítását, a munka termelékenységének erpelését, amit azonban nem kizárólag a munka intenzitásának növelése útján kell és lehet elérni, hanem ehhez biztosítani kell a szükséges anyagi és műszaki előfeltételeket: a termelőberendezések kellő karbantartását és idejében való felújítását, takarékos, de folyamatos anyagellátást, a termelés szervezett, tényleges tervszerű menetét. aíá«i terv irányelvei telményekkel összhangban •'kell kidolgozni jövőévi, 1955-ös népgazdasági tervünket, amelynek irányelveit a PoTIttkíri Bizottság ez év júliusában ennek megfelelően állapította meg. Az ipari és mezőgazdasági termelésnek 1953-ben az ideinél jóval nagyobb mértékben kell növekednie. Az .ipari termelést' azonban csak abban az esetben tudjuk jelentősen emelni, ha az anyaggal való takarékosság terén gyors javulást tudunk elérni és ugyanabból az anyagmennyiségből jóval több terméket állítunk elő. A Politikai Bizottság határozata legalább 2—3 százalékos anyagmegtakarítás biztosítását írja elő 1955-re. Az iparon belül jelentős szerkezeti vál. tozásokat kell végrehajtani, fokozott ütemben kell folytatni az átcsoportosítást. Gyorsabban kell növelni a fogyasztási javak termelését, mint a termelőeszközökét. Ennek megfelelően a könnyűipar és az élelmiszeripar termelését az átlagosnál nagyobb ütemben kell növelnünk. A KGM-nek peolg legalább kétszeresére keB a közszfflsségíefl cikkek termelését növelnie. A beruházásokból, hozzávetőlegesen, az eredetileg 1954-re előirányzott, de ténylegesen el nem ért arányban kell a mezőgazdaság fejlesztésére fordítani, és fel kell emelni a könnyűipar, valamint az élelmiszeripar részesedésé- sének arányait. Mintegy 30 százalékkal növelni fogjuk 1954-hez képiest a felújítások összegét, a termelőberenoeaések fokozott karbantartásának biztosítása céljából és így megteremtjük az önköltség legalább 3 százalékos leszállításának egyik legfontosabb feltételét. A Politikai Bizottság által meghatározott célkitűzések igen nagyok, de teljesen reálisak. Ezeket a célkitűzéseket feltétlenül el kell érni, ezekből engedni nem lehet. Ha 1955- ben ezeket a feladatokat megoldjuk, szilárd alapot teremtünk a dolgozó nép étet&zínvanala további emelésére. Felszámoljuk a mezőgazdaság elmaradását Nehézségeink leküzdése, a szocializmus eredményes építése szempontjából döntő jelentősége van a mező- gazdaság elmaradása következetes fel számolásának, a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésének. Pártunk 1953 . júniusi határozatában, — amelyet a pártkongresszus továbbfejlesztett — leszögezte, hogy a mezőgazdaság fejlesztése, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása megköveteli a város és a falu -közötti piaci kapcsolatok kiszélesítését, a parasztság anyagi érdekeltségének fokozását. Ezen az úton haladva jelentős eredményeket értünk el, amelyek szemléltetően mutatják ezeknek a párthatározatoknak a helyességét. Ezeket a szempontokat kell figyelembe vennünk jelenleg, amikor az előtt a feladat előtt állunk, hogy megoldjuk a mezőgazdaság olyan súlyos problémáját, mint amilyen a-kenyérgabona kérdése. Nem lehet a rossz termést kizárólag a kedvezőtlen időjárással magyarázni. A fő hiba abban van, hogy dolgozó paraszt, sá-g-unik, valamint a termelőszövetke. zetek a kenyérgabonát nem szívesen termelik. Amikor a párt meg akarja oldani a kenyérgiabona-kéi-dést, elsősorban a munkásosztály érdekét képviseli, mert a kenyérgabona-kérdés megoldásának célja a munkásosztály és az egész dolgozó nép állandó és zavartalan kenyérellátásának biztosítása. Ezt a kérdést fjedig másként megoldani nem lehet, mint úgy, hogy fokozzuk a parasztság érdekeltségét a kenyérgabona termelésében. Ugyanilyen lehetőség áll fenn egyes ipari növényekkel és egyes más mezőgazdasági cikkekkel kapcsolatban, amelyek a múltban a világpiacon igen keresettek voltak és az ország külkereskedelmében nagy helyet foglaltak el, amelyek termelése azonban az utolsó évek folyamán nagyon visszaesett (libamáj, pulyka, aprómagvak, stb.) Nem kétséges, ennek egyik fő oka, h&gy a mezőgazdasági termények és termékek árai között az ará. nyok nem minden esetben megfelelőek. Túlságosan alacsonyan szabtuk meg éppen ezeknek a cikkeknek az árát és a termelők a jelenlegi magas kukorica- és hízottseríés-árak mellett szívesebben termelnek takarmányt.^ A régi ismert magyar mező- gazdasági exportcikkek termelésének gyors megnövelése érdekében e termények árát fel kell emelni. Mindezekben a kérdésekben érvényesítenünk kell a munkásosztály és az egész népgazdaság érdekében a pártnak a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló politikájának alaptételét: A pazarlás n A nehézségek leküzdésében fontos szerepe van a gazdasági és állami étet minden területén mutatkozó pazarlás kiküszöbölés-ének, az állami és gazdasági apparátus -bürokratikus kinövései megszüntetésének. Elég széles körben elterjedt az a helytelen felfogás, amely a pxizarlás elleni intézkedéseket és a nemproduktív munkakört betöltők létsz-arránai' csökkentését szembeállítja a dolgozók életszínvonala emelésére irányulj politikáikkal. Akadtak olyanok iS, akik ezekben az intézkedésekről az új szakasz politikájának csődjét vélték felfedezni. A valóságban a szocializmus alaptörvényének nem lehet tartósan érvényt szerezni, ha a szocializmus építését minden téren nem a legszigorúbb takarékosság alapján folytatjuk. Minden pazarlás —akár anyaggal, akár munkaerővel történik — csökkenti a termelés fokozására vagy bővítésére fordítható eszközöket. csökkenti következésképoen a nemzeti jövedelmet és annak íogyasz tásra szánt részét is. Ha a dolgozók feleslegesen nagy hányada tölt be nemprcxiuktív munkakört, nyilván az egyéni érdekeltség fokozását a tér melésben. A mezőgazdasági termelés fejlesztése akkor lesz sikeres, ha az állam messzemenő anyagi, technikai, pénzügyi és szakmai segítségét egybekap csoljuk a termelői érdekeltséggel. Vannak, akik ezt nem jó szemmel nézik. De ha valaki a falusi lakosság életszínvonalának emelése ellen van, az lényegében a mezőgazdasági termelés fejlesztését is ellenzi, mert a kettő elválaszthatatlan egymás tó L A paraszti életszínvonal csökkentése, vagy emelkedésének megakadályozása nem a mezőgazdaság fejlesztési programjának végrehajtásához vezet, hanem áruhiányt, drágaságot, reálbércsökkenést és életszínvonal- romlást vpmia maga után. Aláásná a termelési kedvet, visszavetné a termelést, veszélybe sodorná a munkás-paraszt szövetséget, a proletárdiktatúra talpkövét. A termelési érdekeltség fokozása a falusi vásárlóerő növekedését is jelenti. Az anyagi érdekeltség biztosítása nyomán a falusi vásárlóerő elkerülhetetlenül növekedni fog. Ettől azonban nem kell félni. A növekvő vásárlóerő ösztönzi a parasztot a termelés további fokozására. Ha a falusi vásárlóerő növelését meggá. tolnánk, ennek következménye a termelőeszközök hiánya, a termelési kedv csökkenése, az árukészletek, az élelmiszerek kínálatának visszaesé. se, az életszínvonal hanyatlása lenne, elsősorban a városban, a munkásosztálynál. A paraszti vásárlóerő csökkentése a munkásság bőrén csattanna. A mezőgazdaság olyan termelési ág, ahol a termelés fejlesztése elkerülhetetlenül a termelők életszínvonalának emelkedésével jár együtt. De ez az egyetlen lehetséges módja a munkásosztály életszínvonala emelkedésének is. A kettő a legszorosabban összefügg. Ha a paraszt nem fokozza a termelést, nem emelkedhet a munkásosztály életszínvonala. Enél- kül pedig nincs szocializmus. Ha helyesen folytatjuk a szabadpiaci kapcsolatok kiszélesítésének, az anyagi érdekeltség növelésének politikáját, úgy ez jelentős mezőgazdasá, gi többtermelésre és ennek kihatásaként — a parasztság vásárlóerejének csökkenése nélkül — a szabadpiaci árak csökkenésére fog vezetni, ami az egész népgazdaság és különösen a munkásosztály javára szolgál. Ez a mezőgazdaság terén mutatkozó nehézségek kiküszöbölésének, a munkás-paraszt szövetség további megszilárdításának egyetlen járható útja. ipgszüntetése csökken a nemzeti jövedelmet közvetlenül létrehozó dolgozók száma; csökken az a lehetőség, hogy minden munkaerőt ésszerűen felhasználjunk a termelés növelésére, a nemzeti jövedelem emelésére. A takarékosság, a pazarlás elleni harc, a nemproduktív munkakört betöltő dől gozók feiesleges részének átirányítása produktív munkára tehát egyáltalán nem áll ellentétben az új szakasz politikájával. A takarékossági intézkedések, a bürokratikus apparátus leépítése nagyban hozzájárul a termelés emeléséhez, az önköltség leszorításához, az átcsoportosítás simább végrehajtásához. Ugyanakkor, amikor kellően méltányoljuk á takarékosság, a pazarlás elleni harc, a racionalizálás fontosságát, helytelen volna, ha ezek az intézkedések elvonnák figyelműn, két az alapvető tényezőktől: a termelés kérdéseitől. Kétségtelenül van társadalmi életünknek néhány területe, amelyről el lehet mondani, hogy nagy lábon (Folytatás a 3. oldalon.}
