Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-10 / 241. szám

4 N A P E <5 1954 OKTOBER 10 NEMZETKÖZI SZEMLE Sohezei*. ember iig*ye Még as idén megvalósul a Tolbuchin út közvilágítása MESZESTELEP lakosságának egyik legfájóbb panasza, hogy a Tol- buchin út egész szakaszán még min­dig hiányzik a közvilágítás. Nap nap után rengeteg bosszúságot, kel­lemetlenséget okoz a munkából ha­zatérő, vagy munkába siető bányá­szoknak és hozzátartozóiknak, nem is beszélve arról, hogy életveszélyes baleset szárma/hatik belőle, hiszen a sötétedés 'beállta után a gépkocsi­vezetők valósággal képtelenek eliga­zodni a jövő-menő autók, autóbu­szok reflektorfényeinek megtévesztő sugárzásában. Miért nincs közvilágítás? A bajok gyökerei messzire nyúlnak. Az utób­bi években a város lakossága roha­mosan növekedett ós az életszínvo­nal emelkedése megkövetelte a dol­gozók lakásigényeinek korszerű ki­elégítését. Ez nwM is történt a me­szestelepi lakóházak gyors ütemű építkezéseivel, amelyek úgyszólván napok alatt nőttek ki a földből és adták át boldog tulajdonosaiknak a korszerű lakásokat. Megépült a víz­vezeték és csatornahálózat, a posta is lefektette a maga kábeleit a táv­beszélő összeköttetés biztosítására, ment minden a maga útján, csak éppen egyről, nem történt gondos­kodás, —• feledkeztek meg illetéke­sek: a közvilágítás kérdésének meg­oldásáról. A BÁNYÁSZ LAKOSSÁG egyre szaporodó panaszai *és indokolt sé­relmei eljutottak a megyei pártbi­zottsághoz. amely elhatározta, hogy rendet teremt ebben a kérdésben és a közvilágítás problémáját gyökeresen megoldja. Vógeszakadt tehát a huzavonának, az akták ide-odatologatásának, a bü­rokratikus ügykezelésnek és a to­vábbi felelőtlenségnek, mert a párt- bizottság egészen a minisztertanácsig vitte az ügyet és az erélyes közbe­lépés eredménye az lett, hogy a Tol­buchin úti közvilágítás céljára nem­csak a beruházási tervek szerinti 450.000 forintot biztosították, hanem a szükséges anyagokat is. Minden reális feltétele biztosítva van tehát annak, hogy a Tolbuchin úti közvi­A Központi Vezetőség és a Mi­** uisztertanács határozata óta a mezőgazdaság területén értünk el megyénkben eredményeket, különö­sen a trágyázás és műtrágyázás te­rületén, a kenyérgabona termelés­ben azonban lemaradás mutatkozik. Hegedűs elvtárs is megállapította, hogy a kenyérgabonatermelés és a szarva8marhatenyészlés színvonala elmaradt a kívánalmaktól. Sokkal több gondot kell munkánkban a ke­nyérgabona termelésére fordítani, és minden alapot és előfeltételt meg kell teremteni ahhoz, hogy a kenyér- gabona a legjobb földbe kerüljön, az agrotechnikai munkákat a legjobb minőségben végezzék el és főleg biz­tosítani kell a korai vetést. A Minisztertanács legújabb hatá­rozata a korpajuttatásról fényes bi­zonyítéka annak a nagyarányú tá­mogatásnak, melyet kormányunk a kenyérgabona-termeléshez nyújt. Ez a határozat bizonysága annak, hogy nemcsak kötelező, de érdemes is ga­bonát termelni. A korpa rendelei egyúttal elősegíti a mezőgazdaság két elmaradt ágának, a kenyérgabo­na termelésnek és a szarvasmarha- tenyésztésnek előmozdítását is. Tanácsi szerveink több helyütt nem érzik kötelességüknek, 1 >gy ezt a határozatot a dolgozó parasztok széles rétegeivel ismertessék. A sely- iyei járás tanácselnökeinek kéthar­mada nem is ismerte a rendeletet. A községi hangoshíradók beszélnek arról, hogy a kukoricát 35 százalé­kos nedvességtartalomig átveszi a Terményforgalmi Vállalat, de arról, hogy jövőre a 1 eadott gabona után korpa jár és a takarmánygabonát helyettesíteni lehet kenyérgabonával — hallgat a hangszóró, hallgat az agronómus, de hallgat sok helyen a tanácselnök is. Azzal érvelnek, hogy ez a rendelet is csak jövőre lesz ér­vényes és nem gondolnak arra. hogy a jövő évi aratáskor már késő lesz azon törni a fejüket, hogy ősszel mi­ért is nem vetettünk több búzát, vagy miért nem tettünk meg min­dent, a magasabb terrrlés érdekében, vagy miért nem vetettünk korán. Az a termelő, aki a jövő évben mi­nél több korpát akar kapni, annak fitost I 'll a lekc'.ó legnagyobb terü­leten időben elvetni n búzái, a ro­mot. tágítás kérdése most már késedelem nélkül megoldódjék. Felkerestük a Dé’.dunántúli Aram szolgáltató Vállalat igazgatóságát, ahol a beruházási osztályon Szabó Antal mérnök a Tolbuchin úti köz- világítás kérdésével kapcsolatban a következőket mondotta:-— A pártbizottság eredményes közbelépésére végre megoldódik ez a probléma is. A 3850 méter hosszú útszakaszon, amelyik a Pécsváradi úttól kiindulva a Meszesi lakótelep északi részén fekvő úgynevezett . Sporttelepig'' húzódik, a közvilágí­tás vezetése műszakilag igen nehéz feladatot ró most nánik, mert az út mindkét oldalán fáik vannak és már ott húzódik a posta távbeszélő háló­zata is. amelyet természetesen fi­gyelembe 'kell vennünk és olyan meg oldást kellett keresnünk, amelyikkel mindezektől függetlenül biztosíthat­juk a korszerű közvilágítást. Az út­szakasz mindkét oldalán tehát 12 méteres faoszlopokat helyezünk el, középen átfeszítéssel és ezekre erő­sítjük majd, — sűrű’egymásutánban — a lámpatesteket. A LÁMPATESTEKET tehát közé­pen helyezik majd el. — a kifüggesz­tett hálózatra i'áe.rősítve, — és meg­egyeznek a fővárosban alkalmazott lámpatestekkel, belül két égővel fel. rzerelve, amelyik közül egyik egész éjszaka, a másik pedig sötétedéstől este 9 óráig világít s mivel homá­lyos üveggyűrűvel vannak ellátva, a vakítás teljesen ki lesz küszöbölve, úgyhogy a gépkocsivezetőknek sem lehet majd semmiféle panasza, i Az energiaforrást egy teljesen különálló transzformátor segítségével biztosít­ják, a (központi vezérlődési rendszer­be bekapcsolódban s ennék érdeké­ben egy külön vezérlő-szálat építe­nek ki. A megépítéshez szükséges mintegy 209 darab 12 m hosszúságú telített fenyőoszlop és a szükséges lámpates­tek időre történő szállítása is bizto­sított. úgyszintén az aluaur-vezeték sorcnkívüli szállításának biztosítása is megtörtént. Az úgynevezett hatósági megálla­Évtizedes tapasztalatok szerint október 1—15 között van a búzavetés legkedvezőbb ideje. Ezért az állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek és az egyénileg dolgozó pa­rasztok legfontosabb feladata az ár­pa és a rozsvetés befejezése mellett, hogy minél nagyobb területen elvé­gezzék legfontosabb kenyérgabonánk nak: a búzának elvetését. A búza vetésével egy napot se késsünk, a rozséval pedig egy órát sem, hiszen a búzának mindössze 5.6, a rozsnak 33. az árpának 47 százaléka van csak elvetve. A vetéssel máris megkés­tünk. Azonnal nagyobb ütemben hozzá kell kezdeni a vetéshez, mert nem lehet tudni, hogy október vé­gén vagy november elején nem for­dul-e az időjárás nagymértékben esősre, vagy nem következik-e olyan szárazsági periódus, amely veszélyez teti az őszi növények vetéséhez szük­séges munkák jó minőségét. Me- gyénlfben számos példa bizonyítja, hogy a korai vetés bő termést von maga után. A bólyi Kossuth terme­lőszövetkezet, megyénk legjobb Isz-e, jó terméseit évről-évre első­sorban a korai vetésnek köszönheti. 1953-ban 45 holdon 22.9 mázsa ter­mést ért el, az idei évben 8.5 mázsa volt a termésátlaga. A korai vetést területük egyrészén az idén úgy biz­tosították, hogy 50 holdon rövidte­nyészidejű kukoricát vetettek, amely után búza kerül. Tavasszal már csak rövid tenyészidejű kukoricát vet­nek. A kukoricaszár lelakarítása sok helyett már akadálya a búza alá szükséges talajelőkészítésnek. A be­takarítási munkákat megyénk dol­gozó parasztjai a vetési munkák mel­lérendelt kérdéseként kezelik. Pedig addig, míg a terület nincs letakarít- va. a vetés sem mehet. A kukorica terület kétharmad része — búza elő vetemény, mégis eddig csak 15 szá­zalékát takarították le. Elsősorban az agronómusoknak, a községi tanácselnököknek a feladata, hogy ezekre a munkákra mozgósít­sanak. Az agronómusok az idei év­ben későn kerültek ki a tsz-ekbe, az idén aratott búza elvetésénél nem voltak jelen, de most már kint van­nak a vetésnél és kint lesznek ara­táskor is. Sokkal többet várunk tő­lük. A munkák jótnlnöségű elvég-i podás után október 5-én az illetékes szerveik kiküldötteinek részvételével, tehát azokkal, akiknek valami kö­zük, vagy kapcsolatuk van ezekkel a munkálatokkal — egy úgynevezett „bejárást“ tartottak, amikor felmér­ték a területet, bejelölték áz oszlo­pok helyeit. Azóta folyik a rajzok és a munkaiatokkal kapcsolatos költ­ségvetések elkészítése. Mivel a Déíl- dunáintúli Áramszolgáltató Vállalat számára ez terven felüli munka, — körülbelül november elején kezdik meg a munkálatokat ós ebben az esz­tendőben be is fejezik. Az előkészítő munkálatok máris megindulták, hogy a kellő időben semmiféle fennakadás ne történhes­sék. A szükséges anyag biztosítva van, — nem lesz tehát semmi ibaj, mert ha a szállítás némi késedelmet szenvedne is, a vállalat saját anya­gából előlegezi a faanyagot is. Alu- dur-vezetékben jól el vannak látva, — a lámpatesteket ugyan Pesten kell beszerezni, de a gyártó mű vál­lalta az időben történő szállítást és bár a zomámeozási munkálatok miatt némi késedelem mutatkozott volna, — sikerült a Bonyhádi Zománcáru- gyárral megállapodni, amelyik vál­lalta, hogy időben szállít. Fennakadás tehát nem lesz, — a Tolbuchin út bányászlakóinak fájó és jogos pana­szát hamarosan orvosolják és meg­kapják végre a közvilágítást. EZER fis EZEIl embert közvetle­nül érintő kérdésről van szó! A bá­nyász-lakosság joggal elégedetlenke­dett amiatt, hogy évek óta húzódó panaszuk nem talál meghallgatásra. A pártbizottság (közbelépése bebizo­nyította, — hogy a közérdeket szol­gáló problémák megoldását csak az odaadás, a megértéssel párosult erély és -az intézkedések »végrehajtásánál tanúsított szenvedélyes akarat viheti előre. De bizonyság arra is, hogy ha •szeretjük a dolgozókat, ha megért­jük törekvéseiket és bízunk bennük, akkor nincs az a nehézség, amit le ne lehetne gyűrni és nincs az a feladat, amelyért harcba ne lehetne indulni! zésén felül a korparendelet ismer­tetésével is sokat tehetnek a kenyér- gabona vetés nagy ügyének. Egy mecsekaljai dolgozó paraszt­nak például, akinek beadási kötele­zettsége kenyérgabonából 892 kilo­gramm, takarmánygabonából 738 kilogramm, a 738 kg takarmányga­bona helyett 627 kg búzát adhat be. így ha a dolgozó paraszt a megma­radt takarmánygabonát hizlalásra használja fel, 150 kg súlygyarapo­dást érhet el vele, ami 24 forintos szabadpiaci árat számítva 3600 fo­rint jövedelmet jelent. A korpa igen értékes takarmány, különösen a szarvasmarhák és ser­tések részére. Az a dolgozó paraszt, akiijek egy 8 literes tehene van, an­nak az alábbi példa szerint 1 kg kor­pán kívül más abraktakarmányra nincs szüksége. 8 liter tej előállítá­sához szükséges 20 kg savanyított bíborhere, 3 kg árpapelyva, 4 kg réti széna, 1 kg búzakorpa, 3 kg ku­koricaszár. Ezt a takarmánymennyi­séget minden dolgozó paraszt bizto­sítani tudja. Megyaileg a beadott összes gabona után, a szabadon beadott gabonát nem is számolva, annyi korpát kap­nak vissza a dolgozó parasztok, amennyi elegendő 5 és fél millió li­ter tej előállításához, ami fedezi a tejbeadási kötelezettség egyharmad részét. I-T zekkel és ehhez hasonló szá- mításokkal magyarázzák meg agronómusaink, tanácsaink a dolgo­zó parasztságnak a minisztertanács határozatának jelentőségét. Erről beszéljen a hangoshíradó, a népne­velő, a tanácstag, a tanácsülés. A termelési bizottságok fokozottabb mozgósításával, tanácsi, gépállomási és az újonnan alakított mezőgazda­sági igazgatósági szerveinknek a legdöntőbb feladatuk most az legyen hogy ilyenképpen mutassák meg a kenyérgabona-termelés előnyeit és harcoljanak a korai jó minőségben végzett vetésért. i Mezőgazdasági Igazgatóság Döntő fontosságú javaslat hang­zott el az elmúlt héten az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlé­sén — a Szovjetunió kormányának javaslata a fegyverzet csökkentésé­re, valamint az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betiltá­sáról szóló nemzetközi szerződés megkötésére. A Szovjetunió kormá­nyának legújabb javaslata, amely mint ismeretes, az 1954 június 11-i közös angol-francia leszerelési javas­latot jelöli meg tárgyalási alapul, óriási visszhangra talált mind a nemzetközi élet porondján, mind a széles néptömegek körében. A háború utáni amerikai politika nem más, mint a fegyverkezési haj­sza, a háborús tömbök kovácsolásá­nak politikája. Államok egész sorá­nak leigázása, gúzsba kötése, gazda­sági kirablása, a koreai háború, a guaternalai agresszió, stb. fémjelzi ezt a politikát. A háborús uszítok kicsiny, de annál hangosabb tábora már évek óta bujtogat a béke, a demokrácia országai, elsősorban a Szovjetunió ellen. Lázas igyekezettel új világháborút készít elő atomágyú­kat, atombombákat, hidrogénbombá­kat gyárt és halmoz fel. Az „erő po­litikáját” hirdeti, katonai erejét fi­togtatva szeretné megfélemlíteni a beesiiletes emberek tíz- és százmilli­óit. De a Szovjetuniót a béke, a ha­ladás táborát nem lehet megfélem­líteni. Az amerikaiak atommonopo- liuma már a múlté. A Szovjetunió­nak Is van atom-, hidrogénfegyvere, fis a felszabadult népek tábora több mint kilencszázmilliót számlál. Emel­lett erejét gyarapítják a kapitalista országok elnyomott, kizsákmányolt milliói. A Szovjetunió még sem az „erő” — hanem a béke politikáját folytatja. A béke megőrzésére, a népek közöt­ti barátság elmélyítésére, a vitás nemzetközi kérdések, köztük a ben­nünket . magyarokat legkölezebbről érintő német kérdés békés megoldá­sára, a fegyverkezési hajsza, a há­borús propaganda megszüntetésére tett javaslatok egész sora jellemzi ezt a politikát. Ez a politika nem utolsósorban járult hozzá ahhoz, hogy végétért a koreai és indokínai háború, hogy csökkent a nemzetközi feszültség s eltávolodott az új világ­háború veszélye. Ennek a politiká­nak újabb jelentős állomása a Szov­jetunió kormányának szeptember 30-1 javaslata. Az új szovjet javaslat értékét kü­lönösen kiemeli az a tény, hogy ab­ban az időpontban hangzott el, ami­kor Londonban kilenc nyugati ország külügyminisztere határozatot ho­zott Nyugat-Németország felfegyver­zésére, a brüsszeli egyezménybe és az északatlanti szervezetbe való be­vonására. Londonban tizenkét nyu­gatnémet hadosztály, taktikai légi­erő, haditengerészet felállítását hatá­rozták el. A londoni értekezlet ha­tározatainak megvalósulása egysé­ges, békeszerető Németország he­lyett széttagolt, megosztott revans- vágyó, militarista Németországot, új háborús tűzfészket jelentene. A lon­doni értekezlet újra fegyvert adna a náci gyilkosoknak, az emberiség leg­elvetemültebb ellenségeinek kezébe. A Szovjetunió kormányának lesze­relési javaslata a háborús veszély megszüntetését, a tartós békét, a gyümölcsöző nemzetközi kapcsolatok kialakulásának távlatát jelenti. A szovjet kormány javaslatának elfo­gadása kiütné a gyilkot az emberi­ség esküdt ellenségeinek kezéből. Ezért fogadták olyan lelkesedéssel az egyszerű emberek Visinszkij elv­társ beszédét és az általa benyújtott javaslatot. Nem nehéz megérteni a londoni értekezlet határozatai és á szovjet javaslatok közötti különbséget. És a népek, a becsületes embermil- liók világszerte egyre világosabban látják ezt a különbséget. A közvélemény, a széles népréte­gek állásfoglalása és saját, valódi céljaik leplezésének szándéka még a háborús politika olyan megrögzött szócsöveit, mint Lodge amerikai és Selwyn Llyod brit küldöttet is arra kényszerítették, hogy az ENSZ köz­gyűlésén ha fanyalogva és az alapo­san elkoptatott, sokszorosan megcá­folt kommunistaellenes rágalmak közepette is, de kénytelen elismerjék a javaslatok pozitív értékét. Cabot Lodge amerikai küldött kijelentette „megelégedéssel fogadta Visinszkij- nek az ENSZ küzgyűlése elé terjesz­tett javaslatát” és hozzátette: „Az Egyesült Államok kész megtárgyalni a Szovjetunióval egy békés célokat szolgáló atomközösség kérdését. Selwyn Lloyd angol küldött hasonló értelemben nyilatkozott, amikor azt mondta, hogy „a Szovjetunió ezzel egy lépést tett az angol-francia terv felé” és hogy „Anglia kész érdemben megvizsgálni e javaslatokat”. A fran­cia küldött szintén megelégedését fe­jezte ki a szovjet leszerelési javas­lattal kapcsolatban és hangsúlyozta, hogy „azok teljes figyelmet érdemel­nek.” Minek lehet tekinteni, ha nem a közvélemény nyomásának a nyu­gati polgári sajtó kommentárjait, amelyek szinte kivétel nélkül a szov­jet javaslatok megfontolását követe­lik. A nem éppen szovjet-barátságá­ról híres „The New York Times” szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy a szovjet javaslat „újabb re­ményt nyújt a leszerelés kérdésében keletkezett zsákutca kiküszöbölésé­hez.” A „Daily Herald”, az Angol Munkáspárt lapja pedig felhívja a nyugati hatalmakat „bocsátkozzanak tárgyalásokba Oroszországgal annak tisztázása érdekében, hogy lehet-e elérni haladást. A „Daily Teleg­raph and Moming Post“ vezércikke ennél még tovább megy: „Nyilván­való — írja — hogyha a nemzetköz! leszerelésnek a Szovjetunió részvéte­lével végrehajtandó terve valamikor megvalósul, akkor sokminden abból, amit Londonban tettek (a kilencha- talmi értekezletről van szó — szerk.) szükségtelenné válik.” A Szovjetunió javaslata már meg­nyerte első nagy csatáját: az ENSZ közgyűlés a főbizottság indítványára napirendre tűzte vitáját. A javaslat további sorsát még nem lehet meg­jósolni. Annyi azonban bizonyos, hogy ennek a javaslatnak éppen úgy. mint a többi építő szovjet javaslat­nak az elutasítása a jelenlegi nem­zetközi helyzetben mind nehezebbé válik. A népek egyre gondosabban, egyre éberebben figyelik az imperia­lista tábor vezető politikusainak te­vékenységét. Az angol, az amerikai, a francia és a többi kapitalista or­szág ENSZ-küIdötteinck számolniuk kell ezzel, amikor a leszerelési ja­vaslatról szavaznak. A világ népei s így a nyugati országok népei is, elutasítják az új háború gondolatát. S a békeszerctő népek hatalmas erőt jelentenek. Képesek arra, hogy meg­akadályozzák az új vil.lgháborút, le­fogják a háborús gyújtogatok kezét. Jól s ervezett munkával ha col a több és jobb szénért a Páncél frontbrigád A Pécsi Szénbányászati Trösztnek évek óta egyik legjobb csapata a pécsbányai Páncél Ferenc frontbri­gád. Jelenleg Széchenyi-akna első keleti keresztvágatának 15-ös telepén dolgoznak. Előirányzatuk nyolc em­berre 50 csille szén, de ők napról- napra sok csille szenet adnak elő­irányzatukon felül is. Eredményük titkait mindenekelőtt a kiváló munkaszervezésben talál­juk. Páncél Ferenc csapatvezető még leszállás előtt mindenkinek meg­mondja hová telepíti, mit kell csi­nálnia. Természetesen figyelembe veszi a csapat tagjainak véleményét is. A gyöngébb vájárokat a tapasz­taltabbak mellé osztja, például Ka­tona Ferenc mellé Lovász Bélát. Az új munkásokkal való foglalkozás [8- kplapéldája Szabó Illés esete. Szabó Illés csillés most jár vájártanfolyam fa és a csapatvezetőt kérte meg, se­gítse a vájárszakma gyakorlati is­mereteinek elsajátításában. Páncél elvtárs megmutatja neki a különbö­ző fogásokat, tanítja, oktatja, ne­veli. Nagy szerepe van a csapat szép eredményeiben a műszaki vezetők­kel való jó együttműködésnek is. Esy hónappal ezelőtt nagyobb vető­désre bukkantak, Valachovics elvtárs aknász elővájási csapatot küldött a segítségükre. Egy újabb probléma megoldásában is szüksé g volna azon­ban Valachovics elvtárs segítségére. A szállítóvágatban több helyen már szinte egyáltalán nein látszik a vas­út, teljesen elfedte a szén. Egy em­ber alig bírja tolni a csillét és így a fejtésből kell elvonni valakit, hogy segítsen. Ez pedig a fejtés teljesít­ményén is meglátszik. Megkönnyíti a csapat munkáját, hogy napról-napra pontos méret sze­rint előre megrendelik: a fát. így nem kell a fát lent a fejtésben el- vágniok, ami jelentős időmegtaka­rítást jelent, nem beszélve a fameg­takarításról. Nem kell várakoznia a csapatnak, mindig van egy napi tar­talékja. Nemcsak sok szenet ad a Páncél- csapat, hanem jót is. A megengedett palatartalom három százalék, a csa­pat tagjái azonban tudják, ha csak nyolc tized százalékkal kevesebb pa­la kerül a csillékbe, máris két fo- rinttal emelkedik fejemként a fizeté­sük. Nem utolsósorbem ez is hozzá­járul a gondosabb nácinkéhoz. Amikor a tröszt csatlakozott a MAVAG felhívásához, Pécsbánya el­határozta. megszerzi ík élüzem címet Ehhez a Páncél csapat is hozzá akar ,ia segíteni az üzemeit. Szeptember­ben 130 százalékra teljesítették ter­vüket, októberben még ennél is szebb eredményeket alkarnak elérni. Nemcsak kötelező, hanem érdemes is búzát termelni

Next

/
Thumbnails
Contents