Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-09 / 240. szám

t*34 OKTOBER 9

NÄPCÖ

a

ME GM AG YA RÁ ZZÁ K „ZSÁ G VKA T“

9V

ÜlBk as íróasztal mellett, néhány hivatalos, meg félhivatalos papírt forgatok. Gondolkodom. Cseng a telefon és azt kérdezi tőlem a drót túlad végén lévő, hogy mit csinálok, ráérek-e? Élek a szokás hatalmával és bemondom: gondolkodom a munkáról és ha nagyon muszáj, hát ráérek. Úgyis tudom, amire rá kell érnem, az még sürgősebb munka.

Amikor megszólalt a telefon, 15 perce ülhettem gondolatokba mélyedre. 15 perc! Majdnem annyi, mint egy, van, hogy sokszor kevesebb és mégis mi minden megfordul ezidő al att az ember fejében!

Á sütőipari do’gozók munkájáról

A tejcsárda körül falatozó emberek csoportja szinte állandó hozzátartozója a Széchenyi térnek. A tej, vagy kakaó mellé jó- ízűeket harapnak a friss, finom süteményből a fogyasztók. És vajon ki az. aki ilyenkor arra is gondol, hogy ezt a süteményt pékek is sütötték, vagy esetleg arra, hogy: kö. szönet jó munkájukért! Valljuk be, senki. Pedig jó munkát végeznek a Pécsi Sütőipari Vállalat dolgozói. Csak akkor vesznek róluk tudomást, ha véletlenül a sokezer sütemény között egy selejt jut valakinek — amit hangsúlyozunk, nem köteles elfogadni az árusítóktól, — vagy ha néha nem éppen atyán puha, mint a szivacs. Ilyenkor még a sütőipar dolgozóinak nagyszüleit Is emlegetik sokan.

Hogy neesak általánosságban beszéljünk. Györkő Józsefné, aki Meszesen lakik, nemrég egy a szállítástól összenyomott kenyeret vett. Elfogadta, pedig nem kellett volna, utána aztán csapta a nagy lármát. A Pécsi Sütőipari Vállalat központjába is elvitte a kenyeret, mondván: — „Maguk sütötték, egyék Is meg!“ — Hát meg is ették az" elvtársak, miután megvolt a vegy- vizsgálat > eredménye, amely dr. Szabó Endre, a Minőségvizsgáló Intézet vezetőjének aláírásával így szólt: „Ize, szaga kellemes, kc- nyérizfi, nem tésztaízű. Tésztavezetése egy kissé hosszabb volt a

normálisnál, mint lyu- kacsozottsága mutatja, de semmiféle hátrányt ez nem jelent, k;sütése megfelelő,“

Szakvélemény: „Emberi táplálkozásra megfelel, nem kifogásolható minőségű kenyér.“ Yegy vizsgálatról lévén szó, nem fűzünk hozza kommentárt.

A Sütőipari Vállalat dolgozói között akadnak kevésbé lelkiismeretes. vagy inkább mondjuk úgy. hogy hanyag dolgozók is. Ami valóban kifogás alá esik, az rendszerint az ó kezük müve. Azután mint azt mindenki tud ja, a pékek liszttel és tüzelővel is dolgoznak, amelyek egyikét sem maguk termelik. A lisztek viszont az idén magasabb víztartalmú- ak és alacsonyabb faj- súlyúak, mint tavaly. Aztán az sem mindegy, hogy egy vagy 10—12 helyről — mint ahogy valójában — kapják a lisztet. A szén minőségére is hozunk egy példát: a szeptember 27. és 29-én beérkezett 2 vagon tatabányai szénnek kb 40 százaléka használhatatlan kő és pala volt. Szóval itt függ össze a bányászok és a sütőipari dolgozók munkája.

Mindezek mellett a Pécsi Sütőipari Vállalat dolgozói igyekezetük és szakmájuk iránti szeretetük legjavát beleadják munká lukba, hogy a dolgozókat jó áruval lássák cl. Viszont a fogyasztóktól reálisabb látásmódot kémek. Ha azonban valóban van jogos panaszuk. azt szívesen meghallgatják, mert

annak orvoslása a iram kájuk&t Is megjavítja. Éppen úgy, mint azok a módosítások, ésszerűsítések, amelyek a termelés megjavítását, olcsóbbá tételét — a takarékosságot szolgálják. A Pestről kapott 300 forintos faládák, hihetetlen hamar, idő előtt összetörtek. Most vaskeretű, dróttal bevont X „ládák '-ban fogják az árut szállítani. a sütemény sem hullik így ki és keveredik össze. A „vas- láda“ pedig ötször any nyi ideig tart és alig ‘-00 forinttal drágább, mint fából készült „társa.“

Illés János műszaki vezető újítása Ls most van napirenden. A sütő és tésztaipari fő- igazgatóság is elfogadhatónak és országos méretben jelentős meg takarítást jelentőnek találta. Arról van szó. hogy eddig nem tudták a tojásszén porát gazdaságosan felhasználni. Egy őrlő és fúvószerkezetű „szénbeíúvó készülékkel“ befuvat- ják a gőz-kemencébe a szénport, amely így tel jesen elég.

Mindezekből láthatjuk, hogy a Pécsi Sütőipari Vállalat szerteágazó munkáját végző dolgozóinál az igyekezettel sincsen baj. Olcsóbban, takarékosabban is akarnak dolgozni, — ami mindenhol fontos nemzetgazdasági — tehát mindannyiunk érdeke, — de ugyanakkor mindenekelőtt arra törekszenek, hogy a dolgozók növekvő igényeit sok s jó kenyérrel süteménnyel elégítsék ki —vl—

Baranya megye teljesítette Hl. negyedévi adóbevételi tervét

Furcsa, hogy milyen nézeteik vannak egyeseknek. Ha bármennyire Is tévednek, de azért megmagyarázzák „igazságukat“. Tény, hogy az igazságot nagyon sok emberrel nehéz megértetni, mert mindegyik a magáét véli igaznak.

Egyik festő — idevaló, baranyai, — festett egy cigánytémájú képet. A gyerek lábán nem volt cipő, ruhája sem volt vasalt, szóval olyan volt, amilyennek látta. Megmutatja a képet festő barátjának, aki elmondja: „Nem jó ez a kép — bár tónusai igen szépek, a háttér is, a téma is eredeti — de a gyerek lába ... cipő, cipő nincs rajta. Ez ferdítése a mai helyzetnek, mert nálunk a cigányok is egyenrangú polgárai az országnak és fejlődnek... Ma már cipő nélkül ábrázolni cigányfiút.. .T’ A kép szerzője bizonygatta igazát, barátja is. Melyiknek volt igaza? — Mindkettőnek, de a cipő dolgában a bírálónak aligha, mert még mindig több a mezítlábas cigány, főleg nyáron, mint a cipós. Miért nézzük olyan szemüveggel az életet, ami csal, ami rózsaszínű?

. *

Elmondta egyik gyerekkori ismerősöm, hogy mostanában nagy „kelet,je“ van a villanymotoroknak. Egyesek, ahol érik, ahol módjuk van rá, hát eltulajdonítják, hogy a megcsapott jószág valahol köszörűgépet, fúrót, vagy más egyebet hajtson. Egyik ilyen lábrakelt villanymotor nyomában járt, végül ráakadt orgazdájára. Áhá — gondolta — itt az ellopott társadalmi tulajdon és az orgazda! Már szól is neki: „Mester! Hogyan került magához ez a villanymotor?“ A villanymotor? — kérdez vissza a mester és töredelmes vallomás helyett így válaszol:

— Miért? Hol van ez a villany- motor? Magyarországon, hogy precízebb legyek: a Magyar Népköztársaságban- Kinek az érdekében dolgozik a villanymotor? Ugyebár a nép érdekében. Mit segít elő a villany- motor? Hogy legyen több közszükségleti cikk. Van haszna a villanymotornak? Van, mert nem raktam vitrinbe, múzeumba. Idenézzen, hogyan forgatja ezt a masinát! Látja kérem: nem károsodott meg senki, közszükségleti cikk termelését segíti elő és azt a politikát segíti, amit a

kormányprogram előírItt a kormányprogram „legújabb változata“, amint az orgazda „elősegíti" a kormányprogram valóravál- tását.

*

Felkeresett egy Idősebb bácsi. Elmondta panaszát, hogy őt nem hagyja békében Kisboldogasszony u. 11 az. alatti lakásában Szederkényi Nándor kulák. A nevezett odavaló, ahonnan a neve mutatja. Volt néki íéltucat cselédje, hozzávaló földje, üzletei és még több más. Internálva volt, amikor még a Frick névre hallgatott, náeifoairátoskodott, 1961 május 18-án az újság is kiszerkesztette ,kisded' szederkényi űzőiméiért. Most meg legénykedik. Beköltözött a városba és itt folytatja... — -Aiuhalmcaásért is le volt tartóztatva az illető“ — írta másnap egy rövid levélben.

Megígértem neki, hogy elmegyek a helyszínre, mert bemondásra nem lehet igazságosan elbírálni semmit.

— Szederkényi Nándor urat keresem! Ezt az üzenetet a kuláknej továbbította a lakásba: „Nándor, keresnek!“ Elő is lépett rátartien, módosán, kimérten, hogy ő lenne a keresett. Mondom neki: ha ráér, szeretném megnézni jószágállományát.

— Nincs annak semmi akadálya. Erre tessék!

Nézzük az udvar hosszában húzódó ólakat, a sertéseket, a fekete berfcshíreket és számolgatjuk: összesen 36. Mondom: „Szép számmal van sertése" és eszembe ötlik, hogy nem mostanában láttam falusi portán 36 sertést, hát még itt a városban.

— Van kérem, szép számmal. Én állattartásra kötelezett vagyok, írás van róla a városi tanácstól.

Támaszkodunk az ólak kerítésén, nézem a röfögő göbé'ket, a szuszogó süldőket, a tej után bújó kismalaco- ‘kat, hessegetem a legyek ezreit, a lculák pedig számadást tart.

— Ebből le kell adni. írás van róla, hogy állattartásra kötelezett gazda vagyok. Magamnak levágok egyet.

— A többi?

— Hát kettőt levágok.

A többi?- Legfeljebb hármat levágok.

— És a többi? — nyomom meg a

„többi“-*, hogy ez csak három, marad harminchárom.

— Hát leadok belőle. Mennyit? Egy jól rneghízialtat. 140—170 kilósat

— Ez még mindig csak négy.

— El is aaok belőle. Élni is kell valamiből. Földem mennyi? Két hold. meg valami hatszázegynóhány négyszögöd.

— Erre nem (kell leadni egy disznót!

— Többen összeállni*. Kénem én állattartásra kötelezett vagyok, írásom van róla a Pécs városi tanácstól, a mezőgazdasági osztálytól, meg van bérelt földem is. Van nekem ba- romfim is. Nem kétszázhúsz, mint ahogyan — tudom honnan fúj a szél — mondják, ez kérem csak 146. Van aztán a tehén, a borjúja, meg a 16. Tudom ki áskálódik megint, de ez nem számít, ugye kedves kartársam!? Nekem írásom van...

Otthagyom a sertéseiket, velük együtt az ezernyi legyet, az orrfacsaró bűzt és egy székre ülve kérem, hogy mutassa, ha kéznél van, a megbízó papírt, a beadási könyvet.

— Hogyne, hogyne! — készséges. kedik.

Ülőik, zavarom orromról, kezemről, arcomról a rajokban támadó, előbb még a trágyán járt legyeket. Jön ugyanúgy, mint az előbb, módosán, rátartian, kimérten és elém rakja a beadási könyvet. Nézem: földje annyi amennyit mondott, húsleadása 42 kiló (ha jól emlékszem). Áll mellettem és vár.

— Az írás — szólok neki. Eltűnik a szobából kiszól: „Mindjárt“.

Hallom, hogy matat a papírok között és arra gondolok, hogy olvastam a városi tanács állattartással és más egyébbel kapcsolatos rendelkezéseit. Eszerint a város területén egy háznál három sertésnél többet nem lehet tartani. De máris itt van Szederkényi.

Elémtesz valamiféle papírszelvényeket, aminek olyan a széle, mint a bélyegé. A beadás teljesítéséről szól. All mellettem és vár.

— Az írást, ami a városi tanácstól van, azt adja már ide. — Ezúttal a „városi tanács“-ot nyomom meg, mivel sejtem a „félreértést.“

— Áhá — mondja és megint éltű. nik. Visszaszól, hogy megnézi a nagybukszábem.

Keresi, néhány perc múlva visszajön és megint odaáll mellém.

Arról beszél, hogy tuaja honnan fúj a szél, egy illető nem hagyja békén. Mondom neki, hogy adja már az írást, ami a tanácstól van, hogy ő állattartásra kötelezett gazda. Ki írta alá, hadd nézzem! Újra elmegy, mondja: „Megyek-megyek, — lát jalátja! ' Keresi a fiókban, a szekrényben és még nem tudom hol, míg végre kiszól a szobából:

— Jaj! Alighanem az ügyvédemnél van, nála hagytam, amikor egy ügyemet képviselte.

— Ki az ügyvédje?

— Doktor Kertész Endre. De lehet, hogy nincs ám nála! Lehet, hogy a törvényszéken maradt, ott meg rengeteg a másféle papír. Ott megtalálni? Ott nem találja. De lehet ám, hogy ott sincs, az is lehet, hogy elvesztettem. De azt tudom, hogy Somogyi írta alá, az osztályvezető.

így értem a papírkeresés végére. A kulák letelepszik az asztal mellé ás kezdi mondani, hogy tudja, honnan fúj a szél, mert az illető, aki ő ellene áskálódik, az egy olyan ember, hogy megszokta egész életében a parancsolgatást. „Valamikor törzsőrmester volt, kedves kartársam“ — és megnyomja a „törzsőrmester’‘-t, de úgy, hogy a hangsúlyból nyugodtan érthetnék akár vezérkari tábornokot, vagy éppen Horthy Miklóst is. Megérthetem belőle: „az osztályellenség, nem én.“ Folytatja, hogy ő nem túrta ki a spájzából, a szobájából. ő ugyan hozzá nem ért még soha egy újjal sem, mert ha megütné, hát mindjárt meghalna az illető. A sertéseknek az élelmet becsületes úton szerzi be, a vagy nyolc részletben lévő hét hold född bérlete a legnagyobb rendben van és voltak itt már sokan, de mindenki mindent a legnagyobb rendben talált, ö megfér mindenkivel, de ez az illető nem.

Ezután fél perc csönd következett. Szederkényi Nándor így folytatta:

— Szóval a disznók. Ugye kedves kartársam a mi pártunknak!?!) nem ellenkezik elvével, hogy ^dolgozó népünknek legyen elegendő mennyiségű hús, zsír. Ugyebár tudja kedves kartársam is, hogy a kormányprogram milyen célkitűzéseket mondott ki? Tudja? (Gondolom: ez most kioktat, hogy rrri is a kormányprogram

célkitűzése, de nem teszi. Befejezi.) Hát ezért tartok én ennyi sertést, ezért akarok én békességben élni.

Néhány nap múlva beszélek Somogyi elvtárssal, a városi tanács mezőgazdasági osztályvezetőjével. Érdeklődőm, hagy tud-e a fentebb elmondott írásról, hány sertést tai\ hat egy család a város területén?

— Ez szabályozva van. Az egészségügyi osztály pontos választ ad a feltételekről, de legfeljebb három. Másként van, ha az illető húsbeadás- ra kötelezett. Esetleg négy. („Megállapodtunk“, hogy legfeljebb ct.) Harminchat? Á! Erről írást én?! Törvény előtt bizonyítom, hogy nem. Ezt megvizsgáljuk!

A vizsgálat és az eljárás könnyítésére leírom, hogy mik derültek még ki:

1. A kulák (míg mások saját részükre hizlalnak egy vagy két malacot és nem egy esetben 10 kilónként veszik a kukoricát, vödörszám kapják az Agráriából a hébert, irót nem is látnak, vagy csak egy-két litert) négy-öt kannával kapta kocsival házhoz szállítva a Tejipari Vállalattól az irót, hét-nyolc mázsás tételekben az Agráriában a hébert. (A kocsist azóta már elbocsátották a Tejipari VáílalattóL)

2. A kuláfcnak hét hóid földbérlete van vagy nyolc tételben, általában olyan egységekben, ami után kevés a beadás, együttesen pedig sokkal kevesebb, mintha hét hold után számítanák.

3. Amire azt mondja, hogy .nem“

és „becsületes“, az mind nem igaz és nem becsületes úton van.

4. A környék lakói már többször feljelentették, hogy borzalmas a bűz az elnemtakarított trágya miatt és milliónyi a légy. Közelben van egy szeretetotthon — 'kibírhatatlan a helyzet. A kulák a feljelentés után néhány nappal tisztasági napot rendezett, légyteleníbett. Mire jött az egészségügyi osztálytól a vizsgálat, mindent a legnagyobb rendben talált. A „rossznyelvek“ azt mesélik, hogy a kiküldöttek így dohogtak: .Igazán meggyőződhetnének, hogy feljelentésükből mi az igazság és nem terhelnék felesleges munkával a tanácsot, amikor úgy is van más ezer munka”. Art Is mondják — és ezt a kulák sem rejti véka alá, — hogy nagy összeköttetése van. A Tejipari Vállalat kocsisát is „megkente“ másokat Is .megkent“. Állítólag — a jelek igazolják — valaki előre megmondta neki: vigyázzon, mert feljelentették az egészségügyi osztályon, tegyen rendbe mindent!

A kulák néhány kijelentése: „Pénz beszél, a kutya ugat!” „Pénzzel mindent el lehet intézni!“ „Az én szavam most is többet ér, mint másoké!“ „Eljön még az Idő ..

5. A kulákmak most is vannak cselédei, ha segítőknek is nevezi őket. A szomszédos házak lakóiból maga mellé édesgetett (néhány liter ingyen tejjel, pár darab tojással és más egyébbel) néhányat, akik megrészegedve a „nagy jóságtól“, váltig állítják, hogy „Szederkényi úr, — jó ember, igazi demokrata.”

6. A kulák kupeckedik sertésekkel, kupeckodott Szederkényben is.

Somogyi elvitárs azt Ígérte, hogy megvizsgálják a helyzetet. Amit leírtam adaléknak elég. Győződjenek meg róla, hogy így van-e és jól teszik, ha intézkednek, körmére néznek ennek a rágalmazó, a kormány- programot „újabb változatban magyarázó“, rendelkezéseket áthágó kuláknak.

*

Sok esetet tudnék elmondani a közös tulajdon becsületes megőrzéséről, de szép számmal van a tékozlásra is példa. A kozármislenyi gépállomáson, — mint a többin — előfordul, hogy elromlik, elvész valamilyen gépalkatrész. Van, hogy gyorsan pótolni tudják, de van, hogy kutatnak a pótlásért az egész országban.

Amikor már minden kötél szakadt jelentkezett újra meg újra a raktáros (sajátjuk), hogy neki éppen van olyan alkatrésze, amit keresnek és szívesen átadja, ha megfizetik.

A napokban egyik Zetor mágnese romlott el. A kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkező raktáros újra jelentkezett, hogy neki van éppen Ze- torra való mágnese, átadja, ha megfizetik.

A gépállomás fizetett minden esetben. Többezer forintot fizettek ki a raktárosnak a „saját“ alkatrészekért, amíg rájöttek, hogy valami bökkenő lehet a dologban. Csoda, hogy nem vettek tőle egész traktort is a gépállomás igazgatójának és könyvelőjének „nagy dicsőségére”. Jó reggelt! — a kozármislenyi génállomás vezetőinek, akik talán bizonyítgatják: „Mi nem tehetünk róla ..

Ezek jutottak eszembe, mielőtt a telefon csengett.

Kászon József

Baranya megye a lakosságtól és a termelőszövetkezetektől származó összes adóbevételi tervét a III. negyedévben 104.87 százalékra teljesítette. Jó példával jártak elől a péc.s- váradi és mohácsi járás adózói, mert a járás minden községe túlteljesítette bevételi tervét és még a leggyengébb község teljesítése is meghaladja a 100 százalékot. Éppen ezért a megyei párt-végrehajtóbizottság az elért eredmények elismeréseként a pécsváradi járás pénzügyi osztályának vánctorzászlát, a mohácsi járás pénzügyi osztályának pedig versenyzászlót adományozott.

Ezenkívül kiváló teljesítményt nyújtottak még a villányi és siklósi járás pénzügyi osztályai, ahol szintén túlteljesítették a bevételi tervet, valamint a pécsi járás pénzügyi osztálya, ahol 40 községben értek el 100 százalékon felüli teljesítést. A har. madik negyedévben a siklósi járás — a végrehajtóbizottság és a pénzügyi osztály tervszerű munkája alap. ján, — a negyedév minden dekádjá- ban ütomszerűen teljesítette tervét s

ezáltal a negyedév végére sikerült elérnie a 100 százalékon felüli teljesítést. A villányi járás is csaknem egyvonalba került a pécsváradi és mohácsi járással, mert tizenkilenc községe túlteljesítette tervét, a szép eredményt azonban lerontotta három községének gyenge teljesítménye.

Baranya megye globális adóbevételi tervteljesítéséhez, illetve túlteljesítéséhez Komló, Pécs és Mohács város adózói járultak hozzá, törvényes kötelezettségeik pontos betartásával.

Mindezek alapján a sásdl, szigetvári és sellyel járásoknak le kell von- niok a tanulságokat és meg kell mu- tatniölc, hogy a negyedik negyedévben többet foglalkoznak az adózók panaszaival, beadványaival, nem té vesztve szem elöl természetesen azo. kát az adózókat sem, akik nem tesznek eleget törvényes kötelezettségeiknek, akikkel szentben keményen fel kell lépni és a törvények szigorú betartása mellett — az elszámoltatásokat végre kell hajtani.

Rövidesen már teljes kapacitíssal dolgoznak a Baranya megyei szeszfőzdék

Megkezdődött a szüret a baranyai szőlőgazdaságokban. A szeszfőzdék felkészültek arra, hogy a törkölyből zamatos, jóminőségű pálinkát készítsenek. 1953-ban még nyolc telepe volt a Baranya Megyei Szeszfőzde Vállalatnak, ebben az esztendőben már 17 helyen főznek pálinkát. Közel 70.000 forintot fordítottak felújításra és újabb beruházásokra. JeEgy kis számolás

Hogy az elején kezdjük: 4 mázsa fát és 21 mázsa szenet utaltak ki a György-aknai két bányász- legényctthon tíz szobája számára egy hónapra — fölmérés alapján.

Tavaly is ugyanennyi szerepelt papíron, de ha nem tudták volna felhasználni a DISZ, párt és szak- szervezet feleslegét, — ami legalább volt havont? annyi, mint a kiutalt mennyiség, ha nem több — ugyancsak dideregtek volna. De az idén nincs kilátás feleslegre sehonnan, ha azt a fürészport lehet valaminek nevezni, amit ígértek nekik.

Mielőtt számolásunk eredményét közölnénk, még egy kis próza: —

lerí.cg 11 telepen, többek között Pécsett, Szigetváron, Sásdon, Mohácson és Palotabozsokon már működik is a szeszfőzde.

A véméndi és a görcsönyi üzemet most javítják és a napokban azok is megkezdik az üzemeltetést. Kei héten belül pedig mind a 17 telepen teljes kapacitással dolgoznak.

Miklós elvtárs, a Pécsi Széubányá. szati Tröszt Szabolcs-kerti le ti

munkaügyi előadója így szál: — Tüzeljetek ám, gyerekek! — Ugyan akkor Grossz elvtárs, a Vegyesipari Vállalat itteni telepvezetője — ehhez a vállalathoz tartozik a legényotthon — ezt mondja: — Gyerekek csak takarékosan, mert ennyit adtak és slussz! A szabványon felül nem tudnak biztosítani.

Végül az eredmény: van tehát összesen 10 kályha. Egyre naponta jut három és negyed kilogramm fa és 7 kilogramm szén. A meleget reggel öt órától este 10-ig keilen« biztosítani. Miből és mivel? — kérdezik a legényotthon bányászai