Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)
1954-10-28 / 256. szám
1954 OKTOBER 28 N A P C ö S Komló adósságának törlesztése, a tervek teljesítése az embereken múlik, nevelésükön, tanításukon Párlaktívaértekesletet tartottak Komlón TSbb, mint száz kommunista tanácskozik a Központi Vezetőség határozatáról, városukról, Komlóról, azországról. Mellettem egy középkorú férfi szorgalmasan ír füzetébe. Gondolom, felszólalni szándékozik... De nem kerül sorra, igen sokan kértek szót. A szomszéd sorban vállas, erős ember ül. Schuszter Ferencnek hívják. Az első sorokban egy szőke, csontosarcú bányász kissé rekedtesen, de nagy hévvel beszél. Különböző emberek. Az egyik csendesen, a másik nagy indulattal szól; az egyik a saját hibáival kezdi felszólalását, a másik mindjárt a felsőbb szerveket bírálja. Egyben mégis egyformák: kommunisták. Egy az akaratuk, szándékuk a közös cél megvalósítására, Komló becsületének megvédésére. Erről van itt most szó. Szirmai elprtárs, a városi pártbizottság titkára a beszámolóiban világosan megmondta: Komló ipara fejlődik, de a szénbányászat nem teljesíti tervét. 3544 vagon szénnel, 18 ezer család egy évi tüzelőjével adósak. Csökkent az önköltség, ám egy hónapban mégis 12 millió forintot, 112 lalkás építéséhez szükséges összeget fizet rá az állam Komlóra. Világosan megmutatta a tennivalóikat: a kongresszus, a K. V. határozata kötelességünkké tette, hogy teljes erővel küzdjünk az életszínvonal emeléséért. Komló ezért azt teheti: pótolni az elmaradást, csökkenteni az önköltséget, javítani a vezetés munkáját, biztosítani a műszaki feltételeket. A tennivalók között még egyről esett szó. „Meg kell javítani a politikai mimikáit — mondotta, — mert ez a hiifbák egyik oka.'- Ennék hallatán valahogy furcsa érzése volt az embernek. Oly sokat beszélt a szén. termelés terve teljesítésének feltételeiről, de a politikai munkáról nagyon kurtán szólt. A pártmumka kevés teret „kapott a beszámolóban, pedig a felszólalóik szavai arról győzik meg az embert: enélkül csak sokasodnak a bajok. Végh elvtárs, az egyes üzem körletvezetője elmondta, hogy hiányzik a termelés pártellcnőrzése A pártszervezet vezetői, mintha misem történne, meg sem kérdezik: miért nem teljesititek a tervet? Megfeledkeznek a felelősségrevonásról, á tervek becsületének megvédéséről. S ha tudomást szereznek az adósság növekedéséről, csodálkoznak, nem értik. Már.már olyan helyzet alakul ki, hogy nincs mit szégyenkezni, ha valaki nem teljesíti a tervet. — Sokszor még a kommunisták is kevesebbet termelnek az előirányzatnál. Keveset törődünk mi az emberek nevelésével, türelmes meggyőzésével. Annál többet hallani durva szót, ha valaki hibát követ el. Kelemen elvtárs azzal kezdte: nagyon sokat beszéltek már Komlón a hibákról. Négy, öt, tíz hónappal ezelőtt is ismerték, tudták, hol szorít a cipő. De nem tettek semmit. „Véleményem szerint például a munkaverseny nagy lendítő ereje lenne a termelésnek. Csakhogy itt „sztárolás" — egyeseik kiemelése folyik. Nem az a baj, hogy újság, rádió, falitáblák a molnáristvánokat népszerűsítik, hanem az, hogy megfeledkezünk az emberek tömegéről, akik 105—8—9 szá_ zalékot teljesítenek. Ezeknek a bányászoknak, építőipari munkásoknak kedvüket szegik, pedig ők vannak többen, s őket se lehet kinekeszteni, mert erejükhöz, tehetségükhöz mérten becsületesen dolgoznak,“ A beszámoló megemlítette, hogy a politikai munkát szervezéssel helyettesítették. Pedig nincs sehol annyi lehetőség az emberek meggyőzésére, mint éppen Komlón. Másfél év alatt mintegy hatszáz millió forintot kapott a város. Egy év alatt több, mint háromszáz forinttal emelkedett az agy főre eső átlagkereset; 1700 lakást építettek, ebben az évben még ezret adinak. Mindenki megérti, akinek elmondják, hogy az állam maradott, most a komlói bányászokon a sor! A beszámoló és számos hozzászóló szavaiból kitűnt, hogy gyenge a vezetés. Ioé-oda kapkodnak, azon vitatkoznak, hogy lehet-e teljesíteni a tervet és mivel ind okolhatnák az elmaradást. Közben nem biztosítanak elég munkahelyet, akadozik a szállítás. Bányamesterekről, fcörletvezetőkről, felvigyázókról, technikusokról — tehát emberekről van ismét szó. Talán most nem a műszaki feltételekét kell megjavítani? De, csakhogy ez áz embernek szíve, agya, két keze munkájával történik. Kovács József elvtárs nem régóta dolgozik Komlón, De máris sok tapasztalatot szerzett. „A napokban utasítást adtam a beosztott műszakiaknak, hogy hozzák rendbe a vasutat. Másnap ellenőriztem s kiderült, minden maradt a régiben. Miért? Mert nem azt mondtam, hogy ezért a munkáért, te és te vagy a felelős és holnap reggel számolj be nekem!... Egyik na-p megkérdeztem a műszakiakat: tudják-e, mennyi adósságunK van? Senki nem válaszolt. Nos, én megmondtam mindegyiknek. Harmadnap beállított hozzám az egyik aknász: mi az adósságból már 170 csillét törlesztettünk. Határozott és pontos utasításokkal, a helyzet ismeretében lehet csak vezetni.“ Duga János vájár azzal kezdte felszólalását: nálunk van elég munkahely, le hét teljesíteni a tervet. Csalt az üzem vezetői tervszerű tlenül dolgoznak. Egy 7-es telepi frontfejtésbe nyolc vájárt telepítettek és csak négy fejtőikalapácsot adtak. A másik négy vájár nézte a többit.“ Ha bíráljuk ilyenek miatt a műszaki vezetőket, akkor megsértődnek és nem egyszer azt mondják: lejáratjuk tekintélyüket. fin úgy gondolom, a bírálatra szükség van, mert különben valóban lejáratják tekintélyüket. Mi a bírálattal segíteni alkarunk, hogy jobban dolgozhassanak. Persze, ennék feltétele is van. Kiss Géza vájár elmondta, hogy egyesek nem mernek felelősséget vállalni, ha valami újról, a megszokottól eltérő dolgokról hallanak. „Egy ízben javasoltam, hogy lógassuk meg a fejtést, több szenet nyerünk és könnyebben is dolgozunk. A válasz: nem lehet. De hát miért? — kérdeztem. Semmi többet nem mondták, csak hogy nem lehet. Az ilyen vezetők szavát nem igen hallgatják meg a bányászok, akik nem szeretik a határozatlanságot." A beszámolóban Szirmai elvtárs áriról is beszélt, hogy laza a munkafegyelem, sétálnak, alszanak a bányában; a gépeket nem tartják karban; pazarolják a fát, a levegőt. De hát kiken múlik, hogy ne így legyen? A komlói bányászokon! Gábor Balázs elvtárs, az Uj Komló szerkesz tője hozzászólása végén így foglalta össze mondanivalóját: „Valaki nekem egyszer azt mondta: tudom azt, hogy maguknak, kommunistáknak, igen sok a dolguk, ae a sok munkában egy kissé megfeledkeznek az emberekről.” Komlón bizony még sokszor előfordul ez. Nem intézik el a dolgozók jogos kérelmeit. Számos újonnan épített ház lépcsőházából hiányzik az égő, szinte veszélyes éjszaka járni. Bosszankodnak, ha 180-as fa helyett 240-est kapnak; ha a bürokrácia útvesztőit kell megjámiok, míg dolgaikat elintézik. Duga János elvtárs mondta:'„A terv teljesítése a szénfalon dolgozó bányászokon múlik. Ha kedve van dolgozni, — és ez rajtunk áll, — akkor dönti a szenet. De ha apró hibák kedvét szegik — keservesen dolgozik.“ * Tizennégyen szólaltak fel, de mindannyian egy gondolat köré csoportosították mondanivalójukat. Komló adósságának törlesztése, a tervek teljesítése — inár most az októberi is — az embereken múlik, nevelésükön, tanításukon. S ez a pártszervezetek kötelessége, legszebb feladata! Erről beszélt Egri Gyula elvtárs is, a Köz. ponti Vezetőség tagja, amikor hangsúlyozta, hogy most széles körben népszerűsítsék a párt határozatait, értessék meg mindenkivel, hogy tőlük függ a népjólét emelése. A pártaktíva-értekezlet kidolgozta a tennivalókat. Most a tetteken a sor, hogy minél előbb törllesszék a hazával szembeni adósságukat. Legjobbjainkat jelöltük a tanácsba „Azon lessek, hogy választóim bizalmát továbbra is kiérdemeljem“ A z új választási törvény alapján, a legszélesebb demokratizmus jegyében városszerte folynak a tanácstagjelölő gyűlések. Az új tanács- törvény szerint most a választók egy kis meghatározott csoportja választ egv-egy jelöltet. Minden tanács tag tudja tehát, kik azok, akik őt megválasztották, akiknek majd a tanácsban végzett munkájáról beszámolni tartozik és akiknek felelős lesz közéleti tevékenységéért. Ez az elv érvényesült a József éá Zetkin Klára utca körzetének lakói által megtartott tanácstagjelölő gyűlésen is, ahol a dolgozók bizalmából dr. Kiss E. Viktor körzeti orvost választották meg tanácstagjelöltnek. Dr. Kiss E. Viktor eddig még sohasem szerepelt a közéletben másként, mint orvos. A betegek szeretik és nemcsak orvosi ténykedésében, de emberi magatartásában is annyi jóság és őszinte igazságérzet nyivánult meg, hogy betegei egyéni panaszokkal is egyre sűrűbben keresték fel és kérték támogatását. És Kiss E. Viktor egyetlen esetben sem utasított vissza senkit, készséggel segített ott, ahol segíteni kellett és ahol segíteni tudott. Ezért fordult most a környéki lakók bizalma feléje és kívánják, hogy hivatalos minőségben is álljon ki értük, legyen szószólójuk és közösségi problémáik megoldásában is legyen majd segítségükre. A jelöléssel kapcsolatban Kiss E. Viktor orvos érdeklődésünkre a következőkét mondotta: — Rendkívül meglepett, — de hogy őszinte legyek —- kellemesen lepett meg, hogy tanácstaggá jelöltek. Meglepett, mert eddig úgy élt a köztudatban, hogy az, aki nem párttag, nem lehet tanácstag. Ezzel az én jelölésemmel tehát nemcsak előttem, hanem mindenki előtt „nyílt titok“, hogy az új tanácstörvény nemcsak papírforma, hanem eleven valóság. Magam vagyok tanúja annak, hogy ez a törvény a dolgozó nép törvénye, arra támaszkodik és a tömegekkel ezer szálak kötik össze. Ez helyes is, — így helyes, mert azokat a feladatokat, amelyek előttünk állanak, hacsak szűkén, a magam területét: az egészségvédelmet nézem is, — csak úgy lehet megvalósítani, ha a dolgozók segítenek, tevékenyen résztvesznek javaslataikkal, ötleteikkel a feladatok kidolgozásában és tapasztalataikkal, kezdeményezéseikkel mellénk állanak majd és a végrehajtást is ellenőrzik. — Az egészségvédelem terén milyen feladatok végrehajtását látja szükségesnek? — Az egészségvédelmi feladatok megvalósítása terén már eddig is igen komoly eredmények vannak, igen sok feladat van azonban, amelyet a legsürgősebben meg kellene oldani. így például a jobb betegellátás biztosítása érdekében feltétlenül el kell érnünk, hogy a körzeti orvosok számát legalább néhány fővel emeljük. Az ugyanis, hogy a körzeti orvosok nagyrésze magánrendelőjében kénytelen lebonyolítani a naponta jelentkező 70—80 beteg vizsgálatát, arra figyelmeztet, hogy növelni kellene a körzeti rendelők számát is. Túlzsúfolt a Megyei Rendelőintézet is. Ennek megszüntetését főként a Tüdőgondozónál látnám indokoltnak, ahol a betegek közvetlenül érintkeznek a vizsgálatra jelentkező egészséges dolgozókkal. Ez sok bajt, sok veszedelmet rejt magában és rendkívül fontos lenne a mielőbbi elkülönítés biztosítása. Hirtelenében ezek tehát azok a távolabbi, illetve nagyobb feladatok, amelyeknek megvalósítása, — úgy érzem feladatkörömbe is tartozik majd. IVlár ezekből is világosan kiraj1T-* zolódik Kiss E. Viktor munka- programja és aktív szerepvállalása. Maga mondotta: „Köszönettel elfogadtam a tanácstaggá jelölést és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy yálasztóim bizalmát továbbra is kiérdemeljem.“ Közvetlen, barátságos, mindenki a legjobbat mondja róla. Nem csoda, ha helyet kap a tanácsban. Első közéleti szerepléséhez sok sikert és eredményt kívánunk. Jóval túlteljesítette kenyérgabona vetéstervét A nagydöbsziai gazdák még a múlt héten Gáli Istvánéknál tartottak jelölő kisgyűlést. Füle István 12 holdas gazdára esett a választás, valamennyien megbíznak benne, derék ember. Az őszi munkák elvégzésében példát mutat gazdatársainak: Öt hold búzavetése már csírázik, a zöidelő árpa meg már egészen belepte a földet. Mostanában a rozs elvetésén szorgoskodik, csakhogy előbb a kukoricát kellett betakarítanigk. Miután ez megtörtént, megkezdte a vetőszántást. Szerdán egész nap hasogatta a földet a Nagyúti dűlőben, ma már a vetést végzi rajta. Jóval túlteljesítette gabonavetési tervét, — keli a kenyér a hazának. Kukoricából jócskán kinn van még a mezőn, de a vetés után csakhamar azt is leszedi. Míg Füle István a Nagy úti dűlőben szaporítja a felszántott barázdákat, addig az asszony sem tétlenkedik otthon a ház körül, ö gondoskodik a baromfi-, tojás- és tejbe adásról. Gondoskodik? Egész évi beadásukat rendezte már, csupán a hízott baromfi van még hátra, de most már a kacsák is meghíztak. Füle Istvánéknál az egész család összefog, hogy jól haladjon a munka. Még a takaros kis udvar is a jó gazda gondos munkája mellett tanúskodik, mindent a maga helyén talál az ember, rend és tisztaság uralja az egész portát. A nagydobozai gazdák csakugyan körültekintően jelöltek tanácstagot: „mintagazdát.’' A kormányprogram újabb ajándéka a bányászoknak Megkezdte működését a harkányi reumakórház A KAPURA még nem erősítették fel a zománctáblát, mégis könnyen rátalálunk az új harkányi reuma- kórházra. Rövid sétányira fekszik a fürdőtől, a liget szélén és széles pár- kányos lépcső vezet fel a sárgára vakolt uszólybalkonos épületbe. Az oszlopos belépő nagy és tágas, belőle nyílik az orvosi rendelő ajtaja, a lépcsőház, meg a két számyfolyoső. Középen vaskeretes székeken .férfiak és nők beszélgetnek, köztük van Vereckei Lajos elvtárs, a Pécsi Szén- bányászati Tröszt igazgatója is. A folyosókon itt is ott is feltűnik egy-egy fehérruhás ápolónő, orvos — beteget azonban nem látni sehol, ök ilyenkor, délelőtt meleg takarók alatt pihen,nek. Nemrég érkeztek meg a fürdőből, ami kissé „kiszívja“ az emberből az erőt... Pölöskei Márton, István-aknai vájár egyik emeleti szobában fekszik. Nyakig beburkolódzott azúrkék paplantakaróba. Kissé nehezére esik a beszéd, arca tűzpiros, — most következik be a gyógyhatás reakciója, s ilyenkor a betegek kissé erősebb fájdalmat éreznek, de ez már a gyógyulás biztató jele. Pölöskei bácsi még régebben megfázott a bányában. Vizes munkahelyen dolgozott, ott kapta a balkarja a reumát. Előfordult már az a többi időben, hogy még a fülét sem tudta megfogni. Most naponta jár fürödni, szakorvosok kezelik s máris érzi, hogy gyógyul. — Sokat remélek az itteni kórháztól — mondja. — Azt már tudom, hogy a víz használ. Most vettem a harmadik fürdőt, ezért van most kissé melegem. A fürdő mellett más is segít, nagyon jó az ellátás.' Emíberger Bála, a szoba másik betege a kórházi személyzetet dicséri. Van egy harmadik beteg is, Kodra Károly esztergályos, aki a pécsújhe- gyi Erőműben dolgozik. Neki is a kezére van panasza, reumát kapott a huzatos műhelyben, a hideg vasak fogdosásától. Dr. Babdebó sizívélyes meghívására bejárjuk az egész kórházat, meglátogatjuk a betegszobákat, folyosókat, ebédlőt, konyhát, beszélünk betegekkel, az új orvossal, aki csak nemrég érkezett... Aki először jár itt, sokmindent meglát az új kórházban, amelyre eddig csaknem félmilliót költöttek. Ez a B) épület, ahol most járunk. Itt 125 férőhely vám. Az A) épület, mely távolabbra esik, 25 férőhelyes lesz. AZ ELSŐ ami feltűnik: csakúgy visszhangoznak lépteink a hosszú folyosókon. Még hiányzik a szőnyeg az ablakokat sem takarják függönyök. Szóvá is tesszük s a válasz kissé meglepő. Pénz van rá. csak nem lehet megvásárolni. Boltban közületekmek nem adnak árut és a kórházat a közületek közé sorolják. Magános tételben azért nem lehet vásárolni, mert a kórháznak nincs készpénze, csak egyszámlája. így azután meg vannak kötve a kezek. S ennek máris komoly kárát látja az új kórház. A konyhaszemélyzet azért panaszkodik — és joggal — mert nagyon hiányos a felszerelés Nincsenek kisebb méretű edények. 30—40 literes lábasokban, fazekakban csak rövid fakanállal tudják az ételt megkeverni, — nincs hosszabb. A tüzes lábasok nyomát pedig ott viselik karjukon. Fülöp Ignác főszakács szinte gondolkodás nélkül sorolja fel a még hiányzó eszközök lajstromát. Sokminden szerepel ebben: burgonyahámozó, hogy ne kelljen három embernek állandóan ezzel töltenie idejét, teáskancsók, gyúrótábla. különböző méretű kis edények, gyalu, daráló, kések, merőkanalak, tésztakenőtoliak stt>. Erre mindmind szükség volna. Ennek ellenére még sohasem fordult elő, hogy a betegek ne ülhettek volna időben az asztalhoz. Fülöp elvtárs elhozta a- késeit,egy másik szakács a gyúrótáib- láját, a gondnok is adott kölcsönbe egyet-Thást, és a konyhaszemélyzet 10—12 órát is dolgozik naponta. EZ PEDIG így nem mehet tovább! Ami hiányosságot a főszakács felsorolt, mindazt már rég jelentette a gondnok és a vezető orvos, A hiányzó tárgyak listáját elküldték a megyei tanács egészségügyi osztályára. De semmi biztató válasz nem érkezett. Ami jött is, körülbelül így hangzik: a nagykereskedelmi vállalatnál nincs áru, a minisztériumnak Tincs, különben is a kórház terven felül készült. Mi is hasonló választ kaptunk a megyei tanácson Bokrétás elvtárstól, az egészségügyi osztály beruházási előadójától. De ezzel nincs és nem is lehet elintézve az ügy. Sokszázezres költséggel felszereltek. átalakítottak és a bányászok •?ndnlkezésére bocsátották az új kórházat, végleges elkészülése most már nem akadhat fenn egyesek kényelmén, néhány bürokratikus intézkedésen. Hiba van az A) épülettel is. A 25 férőhelyes A) épületnek, melyben fürdő és több orvosi kezelő szoba is helyet kapna, még mindig a toldo- zás-foltozás állapotában van. A Pécsi Általános Építő Kisipari Szövetkezet vállalta al az épületek átalakítását, festését. Közbejött munkák miatt a szeptember 30-i határidő eltolódott, ugyanez lett a második határidővel is, melyet október 22-ben jelöltek meg. Ma még mindig hátra van a konyhában és másutt az olajfejtés, a vezetékek szerelése, kisebb- nagyobb asztalosmunkák, stb. A megyei tanács beérte egy a KTSZ-nek küldött sürgető levéllel. A határozott számonkérés helyett pedig azon fáradozik a két szerv, hogy meggyőzzék egymást: kinek kötelessége az anyagot biztosítani. A GYÓGYULÁSRA szoruló bányászoknak a mi programunk ajándéka az új reumakórház. Ma már 60 beteg gyógyul itt, holnap több, azután 150, később még ennél is több. Külön osztályokat is (urológia, fogászat, bőrgyógyászat, stb.) létesítenek. De hogy az itt töltött két-három hét igazán hasznos legyen, sürgősen pótolni kell a jelenlegi hiányokat. És ez pedig elsősorban a megyei tanács egészségiievi osztályától, az Általános Építő KTSZ-től függ. Nagyobb akarattal, több leleményességgel már rég teljesen készen lehetne a kórház. Gulyás Ernő Hat évi börtönre ítélték Árvái Antal lakásüzért A pécsi járásbíróság kedden vonta felelősségre Árvái Antal büntetett előéletű pécsi lakost, aki a becsületes munka helyett 1953 augusztusa óta rendszeresen foglalkozott lakás- üzérkedéssel. Árvái Antal magánszemélyek részére lakáskiutalásokat és lakáscseréket eszközölt, a hozza forduló személyektől pedig a lakás- szerzés ideje alatt ..kölesönképen" és „orvosságvétel" címen kisebb- nagyobb összegeket vett fel és így 46.400 forint jogtalan haszonra tett szert. Bűntársa volt Zakár László, pécsi TOTO-albizományos, aki arra vállalkozott, hogy kiutalásra és cserére alkalmas lakáscímeket szerez Árvái részére és a lakásügyben hozzá forduló személyeket hozzá irányítja Mindketten megegyeztek abban. hogy a lebonyolított ügyletekből eredő hasznot egymás között meg felezik. A pécsi járásbíróság ezért Árvái Antalt — akit különböző bűncselekmények miatt eddig már tíz esetben büntettek meg, — bűnösnek mondotta ki üzletszerűen ós jelentős, illetéktelen nyereséggel elkövetett árdrágító üzérkedés és üzletszerűen elkövetett befolyással való üzérkedés miatt 6 évi börtönre ítélte. A bíróság ugyanakkor az állampolgári jogoktól 5 évre eltiltotta és 3000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Bűntársát, Zakár László TOÍ'O- albizományost. a járásbíróság árdrágító üzérkedés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. «
