Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-28 / 230. szám

1954 SZEPTEMBER 28 NÄPC'Ö s PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * Kommunisták. népnevelők! — Ki £& tömegnek közé! Tartalmasabb agitációl a Segédipari Vállalatnál! Már nem emlékeznek rá, melyi­kük jött először. De az tény, hogy az üzemben széltében-hosszában be­szélnek Szegedi Károlyról. Meg sem várta a népnevelőket, hanem beko­pogott Tóth elvtárshoz, a párt- szervezet titkárához. — Ezer forint békekölcsönt jegy­zek. Hadd írjam alá! Akik hallották, egy kissé meghök­kentek. Ezer forintot — komoly \ összeg. Igaz, nem keres rosszul. De azért csak módjával... — Nem lesz sok, Szegedi elvtárs? — kérdezték. —; Nem, — válaszolt kurtán. Koltnics János sem győzte kivárni a népnevelőket, ő is felkereste a pártszervezet vezetőit. Amikor elbú­csúzott, kezében ott volt a hatszáz forint jegyzést igazoló cédula. Hát ilyen volt a jegyzés első dél- előttje. A Segédipari Vállalatnál most megélénkült a politikai élet. A népnevelők elbeszélgettek a dol­gozókkal, a kommunisták min­denütt megjelentek, ahol segíte­ni kellett. Az elsők között jegyeztek, őket nem érhette elmarasztaló szó. A pártver zetőség állandóan figyelemmel kísér­te munkájukat s ha szükségét látták, maguk' is agitáltak. Már-már azt hitték, hogy nem lesz semmi (baj. a Segédiparinál mindenki jegyezni fog, amikor meg­jött a hír: „Az ácstelepen akadozik, vontatott a jegyzés”. A pártvezető­ség azonnal intézkedett. Már jó elő­re — a pártvezetőség tagjaiból és a legjobb agitátorokból — brigádot szerveztek, hogy oda küldjék, ahol nehézség mutatkozik. Nos, Tóth, Solymosi és Hetesiné elvtárs az ács- telepen esett át a tűzkeresztségen. Mindjárt az első beszélgetések után kiderült, hol szorít a cipő. A népnevelők szavát akkor kö­vetik tettek, ha saját maguk is példát mutatnak. Az. itteni népnevelők pedig, Kávé Adám.’Rakoncsa Béla, Bajos Aladár és Gáspár Lajos anélkül indultak a dolgozókhoz, hogy maguk jegyeztek volna. „Lesz még erre idő“ — mon­dogatták. A brigád tagjai külön- íküiőn beszéltek mindegyikkel. Az eredmény nem maradt el. Kávé és Rakoncsa elvtárs 400, a másik kettő 300 forintot jegyzett Az ácstelepen mindössze négy kommunista dolgozik. Lelkesen, pél­dásan jegyeztek. A baj azonban ott volt, hogy közülük csak egy, Kávé Ádám vesz részt az agitációban, a többiek tétlenül szemlélik a nehéz­ségeket. A pártvezetőség itt is elkö­vette azt a hibát, hogy egy kissé át­engedte a szakszervezeti bizalmiak­nak a kölcsönjegyzés munkáját. Jo­gosan mondhatja Gyovai elvtárs és a többi: „Bennünket nem osztottak be a jegyzésgyűjtők közé." Ez az igazság mégis sántít. A kommunis­táknak mindenütt ott kell lenni, — ha felkérik, ha nem — ahol a dolgo­zók neveléséről, felvilágosításáról van szó. A kommunistáknak az em­berek között a helyük, mert csak így tudják megmagyarázni a párt politikáját. A brigád jól látta ezt s megbízta őket a jegyzésgyűjtők se­gítésével. Az a néhány óna, amíg a brigád az ácstelepen tartózkodott, segített az ottani elvtársaknak, — nem hoz­hatott gyökeres fordulatot. Ezt vár­ni sem lehetett. De a népnevelők példamutatá­sa, s hogy mindtöbb kommunis­ta kapcsolódott be a felvilágo­sító munkába, eredménnyel járt. A betonosok és szerelők közül jóné- hányan jegyeztek, mások meg gon­dolkodnak, mennyivel tudnának hoz­zájárulni a népjólét emeléséhez. Egy­szóval: megindult. Sok minden gátolja még azt, hogy meggyorsuljon. A népnevelők csak röviden, alig pár percig beszélget­nek egy-egy dolgozóval. A régi szo­kás szerint „lejárják" a műhelyeket. S az természetes, hegy eközben ke­vés idejük jut arra, hogy őszintén, barátian elbeszélgessenek, megmond­ják, mit jelent az ő két-háromszáz forintjuk. Az ilyen agitáció mit sem ér. A kurta „köszönöm", vagy „gon­dolja meg, holnap újból eljövünk“ „érvektől” senki sem lesz okosabb. A népnevelők érveinek kell meggyőz niök a dolgozókat, arról, hogy miért jegyezzenek, hova, mire adják forint­jaikat. Érvek? Ezzel bizony gyengén áll­nak a népnevelők. Elmondják ők országunk nagyszerű eredményeit, az üzem fejlődésének tényeit. Az emberek meg is hallgat­ják őket. Egy sor kérdésre azonban nem tudnak választ adni, főként a sérelmekre, panaszokra. A kölcsönjegyzés. első napján Leibham elvtárs, az üzemi bizott­ság elnöke röpgyűlésc tartott. Bizo­nyosain rosszul fogalmazta meg gon­dolatát és ezt félreértették, de még­is az a hír járta be az ácstelepet: „Csak októberig lesz munka, mert nincs rendelés betonelemekre“. A népnevelők nem tudták megnyug­tatni a dolgozókat. Arról ugyan be­széltek: azért jegyezhetnek, és majd csak addig vannak le, amíg ennél a vállalatnál dolgoznak, a többit tör­lik. De nem akadt senki, aki kere­ken megmondta volna: lesz munka. Pálmai elvtárs főépítésvezető kije­lentette: „Amíg én Itt leszek, dolgoz­ni fognak". Ez kevésnek bizonyult. A pártvezetőség tudta, hogy a dol­gozók nem tudják mitévők legyenek, mégsem igyekezett gyorsan tiszta vizet önteni a ipo-hárba. Egy alkalom mai ugyan beszéltek erről, de csak nagyon kevesen ismerték meg az igazságot. A dolgozók nem ismerik ki magu­kat a legutóbbi, bérezést érintő in tézkedésekben sem. Ezt sem magya­rázza meg nekik senki s azoknak, akik amellett kardoskodnak, hogy ez rossz, csak azt mondogatják: „Itt valamit tenni kell". Mit kellene valóban tenni, hogy mindenki megismerje az igazságot? A pártvezetőség kérje fel a vál­lalat vezetőit, hogy végezzenek ők is népneveiőmunkát, a té­nyekre alapozva nyugtassák meg a dolgozókat, hogy nem lesz­nek munkanélküliek. Takargatás nélkül álljanak a dolgo­zók elé; az őszinte szót várják az emberek s akkor tudják, mi most a kötelességük! A pártvezetőség pedig állandóan tájékoztassa a népnevelő­ket, segítsen nekik, hogy minden kérdésre, panaszra válaszolni tudja­nak. A példamutatás meghozta az első sikereket. Most az agitáció* munka megjavítására van szükség, hogy eredményesen záruljon a békeköl­csön-jegyzés. Bocz József Képviselői fogadónap Vasason Vasárnap van. A pihenés napja ez Vasason is. Az utcák csen­desek, csak egy-egy ház előtt üldö­gélnek öregek, pipázgatnak, beszél­getnek. Es most van is miről társa­logni. Egri Gyula elvtárs képviselő, a belügyminiszter helyettese látoga­tott el a községbe. Tudni akarja, hogyan élnek a község lakói, bányá­szok, parasztok, mi a panasz, mit kellene orvosolni. Egri elvtársat rég­óta ismerik a vasasiak, hiszen mint megyei párttitkár, többször megfor­dult már ebben az izmosodó, fejlődő bányászközségben, sok embert meg­hallgatott, sok olyan dolgot intézett el, ami néha megkeserítette a vasa­siak életét. Erről folyik most a be­szélgetés, szomszédban, ku-ltúrház előtt, meg a kispadokon. A bányász kultúrotthon egyik föld szinti szobájában tart fogadónapot Egri elvtárs. Elsőnek egy magas fia­talasszony, Rudi Mártonná lép be a szobába. Kicsit elíogódott, de néhány biztató szó után megered a nyelve. — Óvónő volt az idénybölcsődé­ben, de mert az idénybölcsőde ideje lejárt, megszűnt a munkaköre. Sze­rinte igazságtalanul jártak el vele Most a Bányatelep napköziotthoná­ban szeretne dolgozni. Ehhez kéri Egri elvtárs segítségét. A szülői munkaközösség két tagja a tanítók érdekében kér támogatást. A községben — mondják — ma két szer annyi diák tanul, mint a múlt­ban. Természetesen több a tanító is Csak az a baj, hogy nincs elegendő lakás. A tanítóknak naponta kell utazniok, így nem tudnak megfele­lően foglalkozni a gyermekekkel. Pedig milyen fáradhatatlanok. Sok­szor 9—10 órát is ott vannak az is kólában, — kultúrelőadásra tanítják a gyerekeket, szóval mindent meg tesznek, ami tőlük telik. — Fordultak már a bányaüzem igazgatójához? — érdeklődik Egri elvtárs. — Ott elzárkóznak ez elől a kér­dés elől — válaszolják egybehang­zóan. — Hány lakásra lenne szükség? — Négy-Ötre. — A kérést támogatni fogom, an­nál is inkább, mert sok bányász­Lelkiismeretes, kifogástalan talajmunkát! A legkiválóbb Sátorhely-környéki termőföldeket is hosszú esztendőkre tönkreteheti egy megnemfe- leló időben végzett, lelkiismeretlen, felületes talajmunka. Ha a traktoros az idei őszön is egyedül csak a nagy teljesítményeket hajszolja, brigádvezetője, agronómusa pedig szemet huny a vakbarázdás, beszeget- len szántás fölött — a termelőszövetkezet nemcsak Péter-Pálkor látja kárát, hanem még 1955-ben, 1956- ban is csak iiggyel-bajjal készíthet, megfelelő magágyakat. A termés kulcsa a talaj állapotának legmeg­felelőbb talajmunka. Ideje, hogy szétnézzünk már most egy-két gépállomásunk házatáján. SZENTDÉNES: Búzaföld? Nem, össze- furaló!t traktoros- gyakorlótér! A szentdénesi Szabad Élet ter­melőszövetkezet 14 holdas táblájá­ról már elköltözött a szomszédos dű­lőbe Csabai János szigetvári trakto­ros, de „kezenyomát“ úgy ott felej­tette ezen a búzavetéshez „előké­szített“ földön, hogy esztendőkbe ke rül, míg elfelejtkeznek róla.. A ti­zennégy holdas táblán kocsikerék- nagyságú hantokat vetett fel a seb­tében rosszul beállított eke, a le­szánta tlan forgókon zavartalanul per getik magvaikat a háborítatlanul ha­gyott gyomnövények. A kiszáradt szántást talán egyedül gyűrűshenger­rel verethetik szét úgy ahogy a kö­vetkező szántás elé — mert máskü­lönben a szentdénesiek egy szem bú­zát sem vethetnek el bele eredménye sen. ' Aracs Jenő agronómus és Szabó József, a szigetvári gépállomás bri- gádvezetője szemrebbenés nélkül át­vette a selejtes talajmunkát. A me­gyei főagronómus kötelezte a trakto­rost, hogy egy fillér térítés nélkül hozza helyre az elrontott talajszerke- zetet, míg a kötelességüket felülete­sen ellátó agronómus és brigádveze­tő saját zsebükből kötelesek a kiegé­szítő munkák üzemanyagköltségeit megtéríteni. LIPPÖ: Teli tarlómaradványokkal a tsz búzaíö’d;e A villányi gépállomás traktorosa’ a liDPÓi Béke őre termelőszövetke­■tben még a tai”' tettek magukért: helyett az előírásosnál három-négy- szerte mélyebbre buktatták a tarlót és így tökéletesen kiszárították a föl­det Most, a keverőszántások idején Horling Frigyes traktoros Müller Já­nos brigáclvezető jóváhagyásával az egyszer már elrontott talajmunkára feltette, ahogy mondani szokás — a koronát. Ugyanolyan mélyen szán­tott, mint tarlóhántás idején és az eke felszínre dobta az el nem korhadt tarlómaradványokat — attól sárgál­lik az egész tábla. A lippói termelőszövetkezeti tagok jövőre jóval több gabonát akarnak részelni munkaegységeikre, mint idén és nem tűrik, hogy egy traktoros ha­nyagsága, egy, brigádvezető tehetet­lensége megrövidítse őket. Murányi Ödön járási főagronómus utasítására a gépállomás díjtalanul köteles ren­des magágyat készíteni. SIKLÓS: A seleit — §e>ejí, iné«; ha állami gazdaságban is csinálják! A siklósi állami gazdasághan még a nyáron igen hanyagul végezték el a tarlóhántást. Annak ellenére, hogy a megyei főagronómus utasította a gazdaság vezetőit a kiegészítő talaj­munkák elvégzésére — a felszólítást eleresztették a fülük mellett. A Keletdunántúli Állami Gazdasá­gok Igazgatóságának vezetője fegyel­mi úton. felelősségre vonta a siklósi állami gazdaság főagronómusát és igazgatóját, a talajszerkezet elrontá­sáért felelős főagronómust szolgálata alól felmentették és az igazgatót fi­gyelmeztetésben részesítették. BOLY: rr Őszi mélyszántás — tíz centi mélyen A bólyi gépállomás traktorosai öt holdnyi területen őszi mélyszántást végeztek az állami gazdaságban. Vég zett munkájukról azonban a legna gyobb jóakarattal sem állíthatja sen­ki — megfelelt a követelményeknek Húsz-huszonöt centi helyett alig fele mélységben járatták az ekét, mintha vetőszántást végeznének őszi mély­szántás helyett. Fortilly Antal, a mohácsi járás fő- agronómusa kötelezte a gépállomást az öt holdnyi területen a tényleges mélyszántás díjtalan elvégzésére. zetben még a tarlóhántás idején ki­mamiWrt.' három-négy centi I lan talajmunka. A mezőgazdasági termelés fellendítéséről hozott párt- és miniszterta nácsi határozat félreérthetetlenül kimondja: a termelőszövetkezetek tér méseredményeiért a gépállomások felelősek. Nincs értelme és egyenesen káros minden elnagyolt, terméscsökkentő talajmunka! Káros, mert vissza üt a terméseredményekben, megengedhetetlen, mert kerékkötője az egész ország ügye: a mezőgazdasági termelés fellendítésének. Ne nevezze magát agronómusnak egyetlen mezőgazdasági szakember, aki átveszi a tsz kárára a szemmel láthatóan rossz talajmunkát: őket azért állították felelős posztjukra, hogy hozzáértésükkel segítsenek. Idegen minden hiva­tásának élő szakembertől, hogy fej bólintó Jánosként elnézze a lelkiis­meretlen, felületes talajmunkákat — még akkor is, ha saját gépállomása végzi. A mezőgazdaság fejlesztési határozatokat ígérgetéssel nem lehet végrehajtani: tettek kellenek ide — elsősorban lelkiismeretes, kifogásta­gy érmékről van szó, — mondja Egri elvtárs. Mosolyogva., megkönnyebbülten tá­vozik a két asszony. Utánuk egy­szerre hárman is jönnek: Papp Já­nos. a községi pártszervezet elnöke. Kengyel Jánosné és Szelei Jánosné MNDSZ titkár, ök 6000 ember ké­rését tolmácsolják. Kuitúrházra len­ne szüksége a községnek. — maid számos közösségi problémát vetnek fel. Egri elvtárs megnyugtatja őket. hogy most, mivel a község Pécshez kapcsolódik, mindezek a kérdések napirenden maradnak és megoldásra kerülnek. Bocz Dezső nyugdíjas bányász ar­ról panaszkodik, hogy spórolt anyag­ból épített házára nem tud tetőt ten­ni, mert nem kap faanyagot. Ha be tudná fejezni az- épületet, mindjárt felszabadulna egy lakás. Csak négv köbméter fára lenne szüksége, de nem kap sehol sem. Nyugdíjas va­gyok — mondja — de azért én is tudom a kötelességemet. Most is 1000 forint békekölcsönt jegyeztem. — Megszerezzük a fát, Bocz elv­társ — nyugtatja meg az elérzéke- nyült nyugdíjast Egri elvtárs, a kép­viselő. A 64 éves Koller Jánosné nyugdíjügyben van itt. Tíz évet se­hol sem tudott egyhuzamban dolgoz­ni, mert bátran kiállt társai érdekei­ért és mint „sztrájkokká“ nem vár­hatott semmi jó —1 innen is, onnan is elküldték. — Azt tanácsolom. — mondja Egri elvtárs, — írjon levelet régebbi munkahelyeire, kérjen igazolást arra nézve, hogy mennyi időt töltött egy- egy munkahelyen s ha valahol aka­dékoskodnak, húzzák-halasztják a dolgot, forduljon a megyei pártbi­zottsághoz. Én külön megkérem majd ott az elvtársakat, hogy támo­gassák az ügyét. Késő délutánba hajlik már az idő, a panaszosok száma is meg­csappan. Hárman-négyen várakoz­nak még — ők is választ kapnak kérdéseikre, s ha úgy jön sora, or­voslást Is. Megnyugodva távoznak a panaszosok, — tudják, jó helyen jártak, mert a nép képviselője támo­gatja a nép kérését. és Szigetváron V7' asámap délelőtt fél * tizenegy órakor Szigebvárott a községi tanács tanácstermében képviselői beszámolót és fogadónapot tartott Parragi György Kossuth-díjas újságíró. A régi Függetlenségi Népfrontnak — mon­dotta — jóformán csak a tanácsválasztás előtt volt szerepe, a Hazafi­as Népfrontnak vi­szont a tanácsválasztás után is nagy jelentősé­ge lesz. A Hazafias Népfront nem a külön­böző pártok egyesülése, hanem a dolgozó nép tömegmozgalma, amely az összes becsületes erőket egyesíti magá­ban. Szó sincs arról, hogy a régi Független­ségi Népfrontot most átfestjük Hazafias Nép­fronttá, hogy csak a nevét változtatjuk meg. Arról van szó, hogy a hazafias érzésnek kell most összefognia mun­kást, parasztot, értel­miségit, kisiparost egy­aránt. A tanácsrendszer 4 évvel ezelőtti beveze­tése óriási haladást, nagy lépést jelentett előre. De mivel ez csak az első lépés volt, elő­fordultak hiányossá, gok. Voltak tanácsel­nökök. tanácstitkárok» akik a tanácsi intéz­ményt kiskirálykodás- ra használták fel. visz- waéltek hatalmukkal, a dolgozókkal lélektele- nül, ridegen bántak. A múltban olyanok is bekerültek a tanácsba, akik nem képviselték a dolgozó nép érdekeit. Az új tanácstörvény megadja a lehetőséget, hogy ilyenek a tanács­ba ne kerüljenek. Ar­ra kell törekedni, a ta­nácsban az üzemi m un kások mellett ott le­gyenek a dolgozó pá­rásítóik, a kisiparosok, az új értelmiség tagjai — fejezte be képviselői beszámolóbeszédét Par­ragi György. Az országgyűlési kép­viselői beszámoló el­hangzása után Parragi György képviselői fo­gadónapot tartott. A fogadónapon Papp István, Szigetvár köz­ség tanácselnöke azt kérte, hogy a szigetvá­ri utcákat portalanít- sák, a Széchenyi utat bitumen burkolattal lássák el, adjanak Szi­getvárnak öntöző ko­csit. Rámutatott arra. hogy a szigetvári köz­ségi tanács több, mint 300 lakás igénylést nem tudott elintézni, ami azt mutatja, hogy a községben megoldatlan a lakás-kérdés. Ennek megoldásához kérte a kormány segítségét. — Azonkívül kérte, hogy Szigetvárott létesítse­nek korszerű piacot bi­tumen alappal, a lakos­ság ivóvízzel való jobb ellátása éraekében pe­dig bővítsék ki a víz­vezetékhálózatot. Cvetkovics János, a Hazafias Népfront Elő­készítő Bizottságának elnöke hozzászólásában elmondta, hogy a Ha­zafias Népfront Elő­készítő Bizottsága Szi­getvár községben kís- gvűléseket szervezett, részletesen kidolgozta programját, október 10-én pedig nagygyű­lést tart. Sérelmezte azt. hogy Parragi György, mint a sziget­vári iárás országgyűlé­si képviselője, ritkán látogat el Szigetvárra, ritkán számol be a par­lamentben végzett mun kájáról. Véleménye szerint ez a magyará­zata annak is, hogy a dolgozó parasztok az országgyűlési képvise­lői beszámolóra és fo­gadónapra csak kis számban jönnek cl. M e c s é r i Lajos, a szigetvári községi ta­nács elnökhelyettese hangsúlyozta, hogy Szigetvár egyik legér­tékesebb műemléke a vár, amelyre minden, szigetvári lakos büsz­ke és öntudattal mu­togatja a községbe ér­kező látogatóknak. Ez­zel kapcsolatban kifo­gásolta azt. hogy a vár ban a Fűztermelő Vál­laltit dolgozik, ahelyett, hogy ■ a szigetvári mú­zeumot helyeznék el ott, annál is inkább, mert a múzeum legér­tékesebb anyagai a múzeum helyiségében már nem férnek el, ha nem egy szobában ösz- szezsúfoltan hevernek. Parragi György or­szággyűlési képviselő válaszában ígéretet telt a felvetett problémák orvoslásé ra. Rá mu t a ­tott arra, hogy a 48-u* függetlenségi olvasókö­röket fel kell elevení­teni, a régi olvasókörö­ket vissza kell adni a dolgozó parasztságnak, hogv legyen helyisége, ahol összejön, művelő­dik. szórakozik. Befeje­zésül hangsúlyozta: helytelenül járnak el azok a dolgozó parasz­tok, akik jogos, vagy vélt sérelmeik miatt passzivitásba vonulnak, és nem törekszenek ar­ra, hogy hangúkat hal­lassák a Hazafias Nép­front keretén belül. — Megígérte, hogy az ok­tóber 10-én Szigetvá­rott tartandó Hazafias Népfront nagygyűlésen ré*ztves2-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents