Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-24 / 227. szám

DUNÁNTÚLI V/LÁG PRDLíTÁBMI EGYESÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: Az iparvállalatok igazgatóinak jogairól és kötelezett­ségeiről (2. o.) — Külpolitikai jegyzetek (2. o.) — Kommunisták, népnevelők! Ki az emberek közé! (3.0.) — Falusi nyertesek (3. o.) — Az iskoláztatási költségek­ről (4. o.) — Orvosolják! (4. o.) M D P B ARA N VA MEGYEI BIZ O T T S A'GA'NAK LAP 3 A XI. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM ARA 50 FILLER PENTEK, 1954 SZEPTEMBER 24 JEGYEZ A VÁROS, JEGYEZ A FALU Jegyesnek a komlói bányászok Mire fordítják a huszonöt százalékot ? Szeptember 23-án a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsa új ál­lamkölcsön jegyzésére szólította fel az egész ország dolgozóit. Az ötödik békekölcsönnek egy­negyedrésze közvetlenül a helyi ta­nácsok rendelkezésére áll. Vajon mi­re fordítják ezt az összeget a sziget­vári járás három községében? NAGYPETERD:. „Járdát javítunk belőle'* Kilencvenhárom házból áll a ml községünk — mondja Balogh János, a nagypeterdi tanácselnök. — Az eddigiek során a tavalyi esztendőt ki­véve példamutatóan adtunk kölcsön­pénzt az állaimnak. A jegyzők közűi alig akad olyan, aki eddig nem nyert volna, az is igaz, hogy na­gyobb összegekkel nem dicsekedhe­tünk, de a kölcsönadott pénz csak­nem mindenütt megtérült Közvetve is kaptunk a népi demo­kráciától: 10 ezer forint jövedelem, adót, 24 ezer- forint beszolgáltatási kedvezményt engedett el az állam, az ingyenes állatorvosi kezelés pe­dig legalább 3000 forinttal ér fel. A mostani kölcsön Jegyzés egyne­gyed részét a keleti oldalon lévő jár­da javítására használjuk fel. Minél többet jegyeznek a község dolgozói, annál hosszabb darab járdát tudunk kijavítani RÓZSAFA: „Helyrehozzuk a megrongált hidakat“ „A múlt évben nem jegyeztem béke­kölcsönt — mondja Lovász István, a Közös Ut termelőszövetkezet párttit­kára. — Most 200 forintot adok köl. csőn az államnak. Úgy gondolom, hogy a tanácsnál visszamaradó egy­negyed részt pedig a legcélszerűbb az útkereszteződéseknél megrongálódott hidak megjavítására fordítani. Iga zán rájuk férne már egy kis rendbe- szedés!" BANFA: „Hcips h'radút vásárolunk 'álunknak“ „Elsőnek én magam jegyzek le 20U forintot — mondja id. Kovács Jó­zsef, az állandóbizottság elnöke, — utána a 18-as számnál özv. Törjéki Lajosnénál kezdem és a 3-7-es ház­számnál alább nem is hagyom abba. Mindenki láthatja saját szemével azt az ártézi kutat, melyet nemrégiben 80 ezer forint értékben kaptunk az államtól. 800 mázsa búzával keve­sebbet kellett a községnek ebben az esztendőben beadnia, mint az elmúlt évben. A most Jegyzett pénz nekünk járó részéből pedig egy hangöshír- adót vásárolunk. Nekünk is szüksé­günk van ilyenre, a katádfaiaknak már van! Minél többet jegyzünk, an­nál több jut a hangoshíradóra, anná; előbb szól a zene a mi falunkban is!“ C’ miékezetes hajnalra virradt csütörtökön Komló legfiata­labb bányaüzeme, Béta-akna. Az éjszakás harmad dolgozói hajnali négy órakor a napszintre szállítot­ták a harmadik negyedév utolsó csille szenét is, s reggel hat óráig 8821 tonnára növelték az akna 1954. évben terven felül termelt szén­mennyiségét. A napi tervek teljesí­tését jelző és csaknem folytonosan égő ötágú vörös csillag alatt az új szállítóakna lejáratánál ez az öröm­hír fogadta a munkába érkező Béta aknai bányászokat. Miközben az örömhírt tárgyalták, valaki felvetette a kérdést. — Hallottátok a békekölcsőnjegy- zés felhívását a rádióban? — Az ám! — szólalt meg egy má­sik bányász. — Ma kezdődik a béke­kölcsönjegyzés! Gyerünk az Irodába! Az udvari lámpák fényében hatal­mas plakátok látszanak. A legtöbb­lén a felhívás: „Jegyezz békeköl­csönt!'' Más plakátokon a kommu­nista bányászok Ígérete olvasható, hogy Béta-akna az év végéig továb­bi 4000 tonna szenet ad terven fe­lül. Az Irodában már folyik a jegy­zés. A műszakiak járnak az élen. Elsőnek Mátrai Árpád Béta-akna fiatal vezetője írja alá az ívet. 4.500 forintot jegyez. Tanó Nándor bizton­sági megbízott 1.500 forint, 'Bencze József körletvezető 1850 forint, Far­kas János anyagdiszpécser 2.300 fo­rint békekölcsönt jegyez, mire a bá­nyászok a felolvasóba énvek. Dre­scher József szakszervezeti bizott­sági elnök intéz rövid beszédet a dolgozókhoz, majd elsőnek Rein Já­nos munkaérdemrendes sztahanovis­ta vájár ér az asztalhoz. 2000 forin­tot jegyez s megígéri, hogy tervét a békekölcsönjegyzés első napján 200 százalékra teljesíti. Vörös János DISZ brigádvezető ugyancsak 2000 forintot ír neve mellé az ívre és megígéri, hogy egész brigádja 200 százalékon felüli eredménnyel üd­vözli a békekölcsönjegyzést. Győrfl Sándor vájár, Hősi István brlgádve- zető, Sallós György DISZ feltárási brigádvezető ugyancsak 2—2000 fo­rintot jegyez 150—200 százalékos tervteljesítést ígér, mielőtt elindul a bányába. Percek alatt több mint 40 ezer forintra növekszik a jegy* zés összege. A példamutató jegyzés' mellett minden esetben felhangzik az Ígéret: tervtúlteljesitéssel ünne­peljük az ötödik békekölcsön jegy­zését. Lassan megvirrad. A leszálló bá­nyászok eltűnnek az aknák lejáratá­nál, s széniporosan, feketén meg jelen nek a felszállók. Sokan csak úgv feketén lépnek a jegyzőaszrtalok mel­lé. A papírokon sorra ottmarad ke­zük nyoma, de azért világosan lát­szik a 800, az 1000, a 2000 forintos jegyzésük is. Mire egészen kivilágo- sodik, 122 fő 139.700 forint békeköl­csönt jegyez le. S ahogy a lelkes bányászokat nézzük, biztosra vesz- szük, hogy Béta-akna nemcsak a békekölcsön-jegyzésben, hanem a tervtúlteljesíté^ben Is továbbra is az élen marad és hiány nélkül teljesít vállalását: az év hátralévő részében kitermeli a vállalt 4000 tonna terven felüli szenet. D éta-akna mellett a többi kom­u lói bányaüzem dolgozói is már kora reggel megkezdték a békeköl­csön jegyzését. Az I-es üzemben ki­tűnt Bakos János vájár és Beke Jó­zsef vájár 2—2000, Pöttendi István lakatos 1900 forintos, a II-es üzem­ben Pagonyi István vájár 1750, Ke- riczki József négygyermekes vájár 1600 forintos jegyzésével. A III-as üzemben Tarcsafalvi Károly csillés 1000, Máthé András vájár 2000 fo­rintos jegyríséveJ mutatott példát. A Komlói Szénbányászati Tröszt dolgozói közül csütörtökön reggel 11 óráig 2118-an ösSzesen 1 millió 593.350 .forint értékű békekölcsönköt­vényt jegyeztek. Délelőtt 11 órától délután 4 óráig további 637 dolgozó jegyzett le összesen 389.250 forint értékű békekölcsönkötvényt. • A Béta-aknai bányászok beváltot­ták Ígéretüket. A délelőttös harmad dolgozói sorban túlteljesítették napi tervüket. Vörös János DISZ brigád- ía terven felül 17 csille szenet adott s ezzel 206 százalékra teljesítette tervét. Hősi István csapata 290, Bo­ros Gyula csapata 146. Sallós Györgv DISZ feltárási brigádja 234 százalé­kot teljesített. Horváth József Örömmel adnak a kisiparosok A kisiparosoknak is könnyebb lett az életük a kormányprogram után. Rendelet született új iparengedélyek kiadására, több anyagot és szerszá­mot kapnak. Most, mikor az állam kéréssel fordul az ország népéhez, a kisiparosok sem szűkkezüek. * őszintén megmondom, hogy két évvel ezelőtt még úgy tekintettem a kisipart, mint amely halálra van ítélve. Az új kormányprogram meg­győzött arról, hogy ez nem így van. Á program elhangzása óta a magam személyében is tapasztalom azt az alapvető változást, ami általában a kisiparosok életében megtörtént. Szilárd talajt érzek a lábam alatt, nyugodtan dolgozom. A munkám feltétele is jórészt biztosítva van. Ma már gyakrabban kapunk fenyő­fűrész árut, amiről korábban már teljesen lemondtunk. Enyvezett le. mezt is kapok. Megrendelőimet most már fokozott mértékben ki tudom elégíteni, munkám is van bőven. Minőén területen eleget teszek ál­lampolgári kötelezettségemnek. Most ezer forintot jegyzek. Tudom, hogy ezek a forintok vissza is térülnek. Gilg Gyula asztalos, Légszeszgyár utca 10. * Az új kormányprogram nagy se­gítséget adott nekem Is. Ezt a segít­séget nemcsak pontos adófizetéssel, minőségi munkával akarom viszonoz­ni, hanem azzal is, hogy a béke meg. védéséhez anyagilag is hozzájárulok. Ezer forintot jegyzek. Tudom, hogy a kölcsönadott forintok az építkezések meggyorsítását is elősegítik. Herke Gyula kőműves, Athynai v^a 3. A Nem vagyok bőbeszédű ember, nem ts akarok nagy szavakat használni. Saját bőrömön tapasztalom, mit je­lent számunkra az új kormánypro­gram. A kormány segítő kézzel ka­rol fel bennünket. Kötelességemnek érzem, hogy necsak köszönő szóval, de minden tettemmel is segítsem a kormány törekvéseit. A béke megvé­déséhez ezért 1000 forinttal járulok hozzá. Ihász Lajos asztalos, Megye utca 3 szám. * Főképpen a kormányprogram el­hangzása óta érzem a kisiparosság iránti megbecsülést. — Mint mézeskalácsog kisiparos, aki termé­keimet vásárokon és piacokon áru­sítom, látom, hogy emelkedik a dol­gozók életszínvonala. Ez természete­ién kihat az én megélhetésemre is. Kötelességemnek érzem, hogy kö­rülményeimhez mérten az államnak idott kölcsönnel is segítsem a továb. bi fejlődést. Ezért 1200 forintot jegy­zek. Tárnoki Lajos mézeskalács-készítő, Bóly. „A mi államunkban még nem esd ód fám soha" M int minden becsületes magyar ember, a napok­ban én is kölcsönadom forintjaimat az állam­nak. Sok minden késztet arra. hogy 1700 forintos fize­tésemből 1200 forint békekölcsönt jegyezzek. Huszon­nyolc éve vagyok a gyárban. Igyekeztem mindig be­csületesen dolgozni. Régebben hiába dolgoztam, nem volt eredménye: „proli" voltam. 1945-ben megváltozott az életem. Megbecsülik, szeretik a munkásokat. A teg­napi „prolik“-ból, ma az ország gazdái lehettünk. Az én munkámat is értékelték, négy éve kineveztek, — üzemvezető lettem Több a fizetésem, jobban élünk és még most sem élünk úgy. ahogy ezután fogunk élni. Kormányunk az ötödik békekölcsönt teljes mértékben a dolgozók jólétének emelésére foroítja. Ezért is je­gyeztem békekölcsönt. De talán a lesfőbb az, hogy meg akarom bá'á'ni az államnak, a többi dolgozó társaimnak a megbecsü­lést. Nemrégen kaptam meg a „Kiváló munkás" címet. Ez a kitüntetés is kötelez Azért adtam kölcsön az 1200 forintot, hogy a többi munkástársam Is jobban, boldo­gabban éljen. A mi forintjaink — a mi munkánk gyümölcsei, melyeket most kölcsönadunk az államnak hogy elves­se a magot, a termésből a mostaninak többszöröse ke­rül vissza közvetlenül vagy közvetve hozzánk. Bízunk benne, hogy így lesz. A mi államunkban még nem csalódtam soha. Kárpáti József porcelángyári üzemvezető. Röpg\ű!és a jogi egyetemen A Jog- és Államtudományi Egyetemen a büntető­jogi előadóterem előtt negyedéves hallgatók csoportosulnak, néhányan közülük meg már benn ül­nek a padokban, olvasásba merülve. A beszélgetés „zsi­vaját" csend váltja fel, amikor Haszon János „Rákosi“- ösztöndíjas hallgató kiáll a padsorok elé és rövid, de világos és érthető szavakkal felhívja társai figyelmét a sajtóban megjelent és rádióban elhangzott ötödik bé­kekölcsön-jegyzéssel kapcsolatos felhívás jelentőségére. Hangsúlyozta, hogy anyagi viszonyaihoz mérten min­denkinek becsületbeli kötelessége, hogy az életszínvo­nal emelkedését elősegítő kölcsönjegyzésből kivegye a részét. Emlékeztette évfolyamtársait, hogy csak a jogi kar 530 000 forint ösztöndíjat élvezett az elmúlt évben, nem beszélve az ebéd pénzek térítéséről s egyéb, kultu­rális juttatásokról. A maga részéről 400 forint kölcsön jegyzését jelentette be. Utána Bhman Béla negyedéves hallgató adott ki­fejezést annak a meggyőződésének, hogy a kölcsönjegy- zést becsületbeli ügynek érzi ő is, s 200 forintot jegy­zett. Horváth György, szakérettségis hallgató 100 forin­tos jegyzést ajánlott fel, ezt követően pedig mindenki magáévá tette a felhívás lényegét és önként vállalt ál­dozatkészséggel jegyzett békekölcsönt. Elsők a mnnkában — elsők a jegyzésben is Aram Ferenc fomozdonyvezető, a Hámori Győző Istvdn-aknán bánya- szocialista munka hőse. 1500 forintot ^ ^ torÍBtot JcryTctt Benovlcs Istvánná, a PKV ellenőre Hámori András pácsbányal lámpa- Budányi János István-aknán vájár, 600 forintot jegyzett mester 600 forintot Jegyzett 1SM forintot Jegyzett

Next

/
Thumbnails
Contents