Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-19 / 223. szám

N Ä F L Ö 1954 SZEPTEMBER 1* 4 A HIBÁTLAN HELYESÍRÁSÉRT! hmerjük meg új helyesírási szabályzatunkat! Néhány év óta sokat beszéltünk a tanuló ifjúság és az iskolából már kikerült dolgozók helyesírásának fo gyatékosságairól. A hibáik miatt el­marasztalták legnagyobb részében megvolt az őszinte jóakarat helyes­írásuk megjavítására. Ehhez azonban hiányzott a leghitelesebb segítség: a helyesírási szabályzat. Az Akadémia 1950-ben kiadta ugyan A Magyar Helyesírás Szabályai kilencedik, .átdolgozott és bővített ki­adását. Ez a könyvecske azonban ke­vesekhez jutott el. Nem egyszer a helyesírás tanításával hivatásszerű­en foglalkozó nevelők is nélkülözték. Tanulóink kezében elvétve fordult még belőle néhány példány. Felnőtt dolgozóink közül pedig sokan nem is ismerték. A kiadvány ugyanis meg­jelenése után hamarosan eltűnt a könyvárusi forgalomból, mert kide­rült róla, hogy ámilven mértékben szolgálhatja a helyesírás megjavítá­sát, ugyanolyan mértékben megzavar Itatja, bizonytalanná teheti az eddig kialakult gyakorlatot. Miért? Azért, mert a nagy gyorsasággal készülő kiadványba következetlensé­gek, ellentmondások, sőt ^helyesírá­si hibák” is becsúsztak; hogy ezek­nek súlyosabb következménye elke­rülhető legyen, függelékül egy négy lapnyi terjedelmű helyesbítési jegy­zéket kellett a szabályzathoz csatol­ni. Ez azonban nem került be mind- . egyikbe. így a helyesbítési jegyzék nélküli példányok tulajdonosai ba­ráti tájékoztatásból értesültek arról, hogy egvik-másik szóalak írása egé­szen, más, mint ahogy eddig gondol­lak". . A halottakról semmit, vagy jót! — tartja a latin közmondás. Már ez a luadvány is a halott könyvek közé tartozik; hogy mégis szóltunk és szó­lunk róla, azért van, hogy megfelelő­en tudjuk becsülni, értékelni utódát, A Magyar Helyesírás Szabályai tize­dik, átdolgozott és bővített kiadását, amely néhány napja jelent meg rég­várt vendégként a könyvesboltokban. Már a terjedelme is lényegesen kü­lönbözik az előző kiadásétól. A ki­lencedik kiadás 185 lapjával szem­ben az új 268 lapos. Ez a különbség feltétlenül tartalmi gazdagodást je­lent. Az előzőben 236 szabályt találhat­tunk, az újban a szabályok száma 438, tehát 202-vel több, mint eddig Ezeknek nagyobb része (166) még meg nem fogalmazott, kisebb hánya­da pedig eddig csak részben megfo­galmazott szabály. - Ez azt jelenti, hogy. most szabályba foglalva, meg­találjuk azokat az eseteket is. ame­lyeket eddig a meglévőkből következ­tetve, a sorok között olvasva igye­keztünk tisztázni a magunk számára, persze a legritkább esetben egyönte­tűen: Eddig pl. nem tudtuk határo­zottan, hogy Györgvoyel, Károlyival Mihályival dolgozunk-e. vagy pedig Györggyel, Károllyal, Mihállyal. A szabály értelmében ugyanis a tulaj­donneveket csonkítatlanul' írtuk, vi­szont a szótári részben ez az alak került elénk: Károllyal. (?) György és Mihály val-vel rágós alakját azon ban hiába kerestük. — Az új kiadás 231. pontja félreérthetetlenül a cson­kított íi'ásmódot foglalja szabályba. Ez azonban nemcsak a keresztnevek­re, hanem a családnevekre is érvé­nyes, ezért így írjuk: Arannyal, Ke­ménnyel, Kodállyal, s valószínűleg: Nápollyal, bár ez az alak a szótári rész Nápoly címszava mellől hiány­zik. Ugyancsak az újonnan megfogal­mazott szabályok tájékoztatnak az ilyen szóalakok írásáról: almanach­hal, pechhal; fixszel, ortodoxszal, tu­lajdonnevek esetében: Bachhal, Kochhal: Félixszel, Marxszal. Az ide­gen nyelvekből átvett ch-ra x-re vég­ződő szavakhoz járuló -val, -vei; -vá, -vé rag teljes hasonulása a kiejtés szerint írandó, vagyis a magyar h, illetve sz betűvel jelöljük. Szokás volt megkérdezni az isko­lában, hogy melyik helyes: azzal, ez­zel — vagy: avval, evvel. A legtöb­ben az első alakra szavaztak. — Egy új pont ezt a tévhitet is eloszlatja, s kimondja, hogy mindkettő egyaránt helyes. Az új helyesírási szabályzat meglepetést is tartalmaz. Az eddig érvényes szabályok közül 21 csak részben, 5 pedig teljesen megválto­zott. Ezen természetesen senkinek sem kell elkeserednie, még kevésbé fölháborodnia, mert a magyar helyes­írás tudvalévőén nem a régmúlt ko­rok valamelyikének nyelvállapotát konzerválja, hanem figyelembe ve­szi a nyelvben állandóan végbemenő fejlődést és szabályait a lehetőség szerint az új nyelvállapotnak megfe­lelően állapítja meg. Ebből az is következik, hogy tart­hatatlan egyesek konzervatív maga­tartása a helyesírás változásaival szemben. Rendszerint ebből adódik az a fonák helyzet, hogy el kell ma­rasztalnunk a helyesírásban való já­ratlanságuk miatt olyanokat, akik ta­nuló korukban kifogástalanul, helye­sen írtak. Az idő s benne a nyelv- használat változását ugyanis nem voltak hajlandók figyelemmel kí­sérni. Ezért már most vegyük tudomásul, hogy pl. a fogódzik, hallgatódzik. edz. pedz igék felszólító módú alakjait így írjuk: fogóddzam, hallgatóddzék, eddziik, peddze — a régi írásmód­dal szemben, amely szerint nem a d-t, hanem a z-t kettőztük meg. En­nek a változtatásnak az alapja az a hangtani tény, hogy a dz, dzs, bái két-, illetve háromjegyű betű, mégis egyetlen hangot jelöl,- akárcsak a tv. gy. sz, zs. Ez utóbbiak hosszúsá­gát mindig az első jegy megkettőzé­sével jelöljük. Senkinek sem jutotl szébe így írni: halászzal, mászzon. .-Ugyanez az elv érvényesült most a \lz és dzs írásában is, de csak rész­ben. A dz és a dzs hosszú pl. a fo­gódzik, edzi, ■büdzséi (ige) szavakban is, mert a szóbanforgó hangokat két magánhangzó közötti helyzetben hosszan ejtjük. A következetlenség még nyilvánvalóbb e szavak elválasz­tásában. Fogód-zik, ed-zi — ezzel szemben: fogódz-dzam, edz-dze. Az iskolai helyesírástanítás ered­ményeként lassan már mindenki tud­ta a tájékoztató mondókát: a kevésbé szóban az egy b kevés b. Az új sza­bályzat szerint azonban ezt el kell felejtenünk, mert a kevésbé-ben az egy b ezután elég b lesz. A helyesírás elválaszthatatlan a nyelvtantól, amely a nyelvhasználat általános érvényű törvényszerűségeit foglalja össze, te­hát alapja a helyesírásnak is. Ezért az iskolában nem tanítunk egymás­tól függetlenül nyelvtant és külön helyesírást, hanem a helyesírás ta­nítása szorosan kapcsolódik a nyelv­tan tanításához, a nyelvtan alapfeje­zeteihez; a hangtanhoz, a szótanhoz és a mondattanhoz. Eszerint tehát a helyesírási sza­bályzat anyagának átcsoportosítását és beosztását a nyelvtan rendszere és nem valamiféle ..sajátos” helyesírási szempontok szerint kellett volna vég­rehajtani. Elvi okok is ezt a megol­dást javasolták, továbbá a gyakorlat is, mert a helyesírási szabályzat az iskolai nyelvtantanítás egyik igen lé­nyeges segédkönyve lévén, nem tér­het el a nyelvtantanításban követett rendszertől. ÁZ új kiadás ragaszkodik az 19.50- ben megjelent szabályzat rendszeré­hez. Ebben a tekintetben tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reménye­ket. Az iskolai nyelvtan- és helyes­írástanításban oly kívánatos egysé­ges eljárás megteremtését, csak úgy szolgálja, ha a szabályzat egyes pontjait a nevelők a nyelvtan rend­szerének megfelelően csoportosítják, rendezik. A szerzők is belátták a kiadvány­nak ezt a fogyatékosságát, és az anyagban való gyorsabb és köny- nyebb eligazodás kedvéért jól hasz­nálható s az elmondottakból követ­kezően hasznos „Tárgymutató”-val bővítették ki. Az írás közben fölmerülő kisebb- nagyobb bizonytalanságok gyors el­oszlatására szolgál a szabályzat szó­tári része. A szóanyag lényegesen bővült, megváltozott életünket tükrö­ző szavakkal frissült föl. Az egyes címszavak után megtalálhatjuk ezek­nek nehezebb helyesírású alaktani változatait is. így a szabályzat lapoz- gatója a pontba foglalt szabályok részletes tanulmányozása nélkül is el tud igazodni az egyes szóalakok le­írásában. A helyesírási szabályzat nélkülöz­hetetlen segítőtársunk lehet a ma­gyar nyelvi kultúráért, közelebbről a hibátlan helyesírásért folytatott mun­kánkban. Ehhez azonban szükséges, hogy mindenki, akinek köze van az íráshoz, állandóan olvasgassa, lapoz­gassa hasznos tanácsadónkat: A Ma­gyar Helyesírás Szabályai-nak. új ki­adását. RÖNAI BÉLA Megnyílt az „ ÉpiilőKorkiállítás FULLÁNKOK Tessék megfigyelni, amikor a pé­csi IBUSZ irodában szól a telefon. Téssék, egyszer megfigyelni, hogy milyen az: A telefon cseng, nem veszi fel sen­ki, aztán a telefon ismét cseng, nem veszi fel senki, aztán végül a tele­fon újból cseng, újból nem veszi fel senki, úgyhogy aztán a telefon állandóan cseng és állandóan nem veszi fel senki. Elég kellemetlen ez a csengő- bongó hang, bár némileg diszkré- tebbre állították, mint más helyen, de azért így is lehet hallani. Za­varja a munkát, mert az kétségte­lenül van elég. Sok a személyesen várakozó cs legalább annyi, aki a telefonvonal másik végén áhítattal lesi, óhajtja, reméli, hogy a 30—39- nél felemelik a kagylót. Azt javasoljuk, hogy az IBUSZ módosítson a telefonján. Amikor valaki hívja a számot, akkor ne csengjen a készülék, csak akkor csengjen, ha senkisem telefonál. Te­kintve', hogy most állandóan hiába berreg, akkor majd állandóan hiaba fog hallgatni és mégis csak köny- nyebb egy IBUSZ alkalmazottnak egy néma kagylót nem felvenni, mint egy berregőt. Ugye igazunk van? Nem mondunk vele újat, ha leír­juk, miként is fest egy autóbusz vagy villamos, amikor az ajtóban megjelenik egy gyereket hordozó anya, vagy apa. Az üldögélők egy­részének, mintha dróton rángatnák a fejét, az ablak felé rándul a nya­ka, mások újságba temetkeznek, még m'ások elveregetnek egy ásí­tást az ajkukon és behunyják a sze­müket, bizonyára az álmosságtól, c'c az is lehet, hogy az illető gyengéd- szívu lévén ntm bírja elnézni, hogy miként egyensúlyoz az a szerencsét­len szülő azzal a nehéz gyerekkel Van olyan, aki egyszerűen csak bambán maga elé bámul, mintha a relativitás-elméletet éppen most akarná megérteni. A villamos, az autóbusz ezenköz­ben megy-mendegél tovább. Aki ült az ül, aki állt az áll, a kalauz pedig olyan közömbösen járkál, mint aki már a következő állomáson végleg le akar szállni. Pedig a közlekedési vállalat mi­lyen könnyen megtaníthatná alkal­mazottait — akárcsak Budapesten — a bűvös jelszóra. Csak annyit kellene a kalauznak mondania: — Egy helyet kérek átadni a gyerme­kes utasnak. Ha még ez sem használna, akkor kiválasztaná az üldögélők közül azt akihez a szavait egyenesen intézi. Tekintve, hogy hazánkban mintegy huszonhétezerre tehető azoknak a száma, akik n e m sportolnak, min­den kocsiba jut egy-egy, ifjú női vagy férfi sportba.inok, keljen fel ö és legyen egyszer az erények baj­noka. Segítse őt ebben az a jóságos kalauz,w __ t A v ilág valamennyi békeszerető népié, köztük a magyar dolgo­zók is még élénken emlékeznek azokra a hősi harcokra, amelyeket a koreai hazafiak vívtak meg az országukat orvul megtámadó és éveken keresztül pusztító agresszo- rok ellen. A hősi helytállás, vala­mint a demokratikus tábor erőinek összefogása azonban visszavonulás­ra kényszerítette a betolakodókat és a koreai nép hozzákezdhetett el­pusztított, rombadöntött hazája újjá­építéséhez. És miként a harcok so­rán, az újjáépítésben is példamu­tató eredményeket értek el. Ezek­ről az újjáépítésben elért eredmé­nyekről számol be és részesít felejt­hetetlen élményekben az MSZT székházában szeptember 15-én meg­nyílt „Épülő Korea" kiállítás. A kiállítást ünnepélyes külsősé­gek között Lissák Kálmán, Kossuth- díjas egyetemi tanár nyitotta meg, majd Kim Gyón Von, a Koreai Népköztársaság budapesti nagykö­vetségének titkára mondott beszé­det Elöljáróban ismertette azokat a hatalmas arányú pusztításokat, amelyeket Észak-Koreában az ag- resszorok légibombázásai okoztak s amelynek következtében az épüle­teknek mintegy 80—90 százaléka megsemmisült. A fegyverszünet meg kötése óta több, mint egy év telt el s ez alatt az idő alatt a Szovjetunió, a nagy kínai nép. valamint a ba­ráti népi demokratikus országok né­piéinek segítségével megindult az újjáépítés. Gyárak, üzemek, bányák, kulturális létesítmények kezdték meg újból működésüket és rengeteg házat építettek. Észak-Korea a fel- emelkedés útjára lép>ett. Beszéde be­fejező részéből hangsúlyozta, hogy Észak-Korea példája bizonyítja: ma már elmúlt a kisnépek leigázásá­nak ideje. A népiek kezükbe vették sorsuk irányítását és közös össze­fogással megsemmisítik az agresz- szort, bárhonnan jöjjön is a táma­dás. Kim Gyón Von követségi titkár beszéde után Orsay János, a MDP MB. ágit. prop. osztályvezetője üd­vözölte Korea képviselőjét és rajta keresztül a hős koreai népiét, majd a résztvevők együttesen szemlélték meg a kiállítás anyagát. Szívbemarkoló fényképsorozat mutatja be az elpusztított Phenjant, majd az ipar, mezőgazdaság hatal- más arányú fejlődését, a koreai nép erőfeszítéseit, katona és munkás hőseit, a koreai dolgozók minden­napi életét, szórakozását és művé­szetét. A kiállítás bepillantást nyújt a jövő terveibe is, megmutatva Phenjan új épületeinek makettjei­ről készült fényképeken a három­éves ten7 további feladatait. A két terem falait betöltő kép-anyagot egy teljes falat betöltő képsorozat zár­ja le, amelyen a Szovjetunió, a kí­nai nép és a népi demokratikus or­szágok széttéphetetlen barátságát bizonyító képek szereplelnek. Itt lát­hatók többek között a magyar szál­lítószalagok és gépek is, — hirdet­vén: a magyar dolgozók szívükbe zárták a sokat szenvedett koreai népiét. A kiállítást értékesen egészítik ki a koreai szövő-, ötvös- és házi­ipar kiállított remekművei. Különö­sen a selymek csodálatosak. E sely­mek anyagának finomsága, a díszítő elemek ősisége, a színek finom ösz- szehangolása a koreai nép magas- igényű ízlését hirdeti. Nagyon szé­pek a kézihímzések; különösen Ko­rea virágtérképe vonja magára a néző figyelmét. A cseresznyeág pél­dául Korea partvidékét követi moz­gásában, a virágok elhelyezése pe­dig Korea térképét mintázza, min­den virág egy-egy megyét jelképez­vén. Na?y érdeklődést kelt a három példányban is fellelhető eredeti ko­reai étkészlet, s az úgynevezett „rizspálcikák” és a kanál. A kiállítás azt igazolja, hogy a sokat szenvedett, nagymultú koreai nép a felemelkedés útjára lépett és új, szocialista hazát épít a romok helyén. S hogy ez az új, boldog ha­za felépül, biztosítja a koreai nép határtalan hazaszeretete, valamint a béketábor dolgozóinak e nép iránt érzett mélységes és igaz barátsága. dl Tisztviselők baráti találkozója „Szeretném, ha szám harci kürté válva, országunkba körül véres kard­ként járna." Eme felejthetetlen rossz sorokat egy óriás dilettáns költő írta, aki olyan kürtöt akart formálni a szájából, mely egyben véres kardként lépeget széles e hazában. Mégis ezek a vers­sorok jutottak eszembe rtjost, ami­kor a kis ablakokról akarok beszél­ni. Szétkürtölni és körülhordozni sze­retném a meggyőződésemet: a kis ablakra nincs mentség! Nem vagyok építész, de már nem állhatom meg szó nélkül azt. hogy amíg az építészek vitatkoznak, ad­dig szép csendben kis ablakokkal építik az új házakat. Nem mentheti az aprócska ablakokat semmi: sem klasszicizmus, sem szocialista rea­lizmus, mert szép kis szocialista realizmus az olyan, amelyik sötét szobákat eszkábál, de a nagy abla­kokat is hiába vádolják konstrukti­vizmussal. funkcionalizmussal, azok mégis egészségesek, napfényesek. E( nézegetem a Kossuth téri és a Sztá­lin úti új házakat, az ablakok Körű! fehér. kőpárkány, szép, de kicsi ez ablak. Harci kürtként szeretném kiáltani: [gy ne építkezzünk! Ha már "fel­építettük ezeket a házakat, akkor tekintsük őket mintának: . — Látjátok építészek: így nem szabad építkezni! Ha valamikor már cgv kürt meg- •ongálta Jerikó falait, akkor :emé- em, hogy harci szájain tágíthat va­lamit az ablakkereteken. Szánté Tibor A Városi Békebizottság és a No­vember 7 Kultúrotthon meghívására pénteken este fél kilenc órakor ba­ráti találkozóra jöttek össze Pécs vá­ros tisztviselői, közalkalmazottai, tisztviselőnői. A hangulatos, otthonia- san berendezett, a rózsaszínű őszi- rószákkal díszített fehér asztalok mellett jól esett kikapcsolódniok a mindennapi munkából. A baráti találkozót Bárdosi Né­meth János író, Pécs város tanácsa költségvetési csoportjának vezetője nyitotta meg. Bevezető beszédében hangsúlyozta: a baráti találkozó cél­ja az. hogy a tisztviselők jobban megismerjék egymást és közösen szórakozzanak. ,.A mai est műsorán keresztül is a béke szólal meg a mű­vészet szavával — mondotta, — mert egyedül a béke lehet a szép, a jó, a boldog élet alapja." A baráti találkozón felszólalt dr. Vörös Márton, az Állami Levéltár vezetője. „Béke művészetben“ címmel tartott színvonalas előadási, hangsúlyozva, hogy a művészi alko­tás alapfeltétele a béke, mert „a fegy verek zajában hallgatnak a múzsák.“ Ismertette azokat a neves írókat, ze­neszerzőket, festőművészeket, akik! műveikkel, alkotásaikkal a békéért harcoltak. A nagy tetszéssel fogadott előadás hoz hozzászólt dr. Hetey Ottó posta-*; tanácsos, majd sor került a kultúr­műsorra. Dr. Teremi Gátoomé nép-, viseletben magyar dalokat, Döme Jó­zsef rádióénekes pedig árvalányhaj- jal díszített kalapban, ormánsági pa­rasztviseletben, ormánsági ég egyéb népdalokat énekelt nagy sikerrel, a népizenekar lehelletfínom kísérel® mellett. A baráti találkozón megjelent tiszt­viselők, közalkalmazottak az éjféli órákig maradtak együtt és elbeszél­gettek a békéről, valamint a művészi kérdésekről. P. J. Moszkvics személyautót vásárolt a inagyarmecskei körzeti orvos Sumony községben, a tanácsiháza előtti nagy­téren vadonatúj, vilá­gosbarna színű Mosz­kvics személyautó áll. A négyszemélyes, szov­jet gyártmányú gép­kocsi dr. Gadó Antal magyarmecskei körzeti orvos tulajdona. Nem­rég vásárolta az „Auto- ker“-nél 26.000 forin­tért. — Én vágyók az or­szágban a nyolcadik, aki gépkocsit kapott — mondja örömtől csillo­gó szemmel. — Hogy ez menny ire megköny- nyiti munkámat, cl sem tudom mondani. 20 ki­lométeres körzetem van. Ez o’yan. nagy, mint a Pécs és Szent- iörinc közötti távolság. Eddig ezt a távolságot kerékpáron kellett meg tennem esőben« szél­ben, sárban, hófúvás­ban. Hozzá kell még tennem azt is, hogy két állami gazdaság és hal­gazdaság is hozzám tartozik. A kerékpáron va5ó közlekedés meglassítod ta a munkámat, arról nem is beszélve, hogy mint körzeti orvosnak annyi felszerelést kel­lett magammal vinnem, hogy még egy Csepel motorkerékpáron sem férne el. Télvíz idején amikor kerékpárral sem lehetett már köz­lekedni, szekéren men_ tem a h';t’ ??khsz vagy tegeztem a megelőző védőszolgálatot. Ennek következtében egész tíélelőttöket vesztettem el„ mert amíg a körze­temben jártam, odaha­za is vártak a betegek, így nem tudtam orvba! feladatomat olyan mér­tékben ellátni, ahogyan én azt szerettem volna. Most, hogy gépkocsit kaptam, rengeteg időt nyerek, gyorsabban tu­dok eljutni a betegek­hez. Az orvosi felsze­reléseket is magammal tudom vinni, sőt ha szükség van rá, a vé­dőnő is eljöhet velem. Eddig nagyobb balese­teknél a mentőket hív­ták ki. Most én is ki tudok menni. Boldog vágyóik, hogy kor­mányzatunk a Mosz­kvics személygépkocsi­kat elsősorban az or­vosoknak juttatja és ezzel lényegesen segíti őket munkájúkban, hogy dolgozó népünk egészségét gyorsabban és jobban tudják szol­gálni, ____

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents