Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-18 / 222. szám

DUNÁNTÚLÉ NAPLÓ VILÁG PBDLETÁQJA! EGYESÜLJETEK/ A MAI SZAMBÁN: Sajtószemle Dulles bonni útjáról (2. o.) — Kína és India kulturális kapcsolatai (2. o.) — Még több szenet kér az ország bányászainktól (3. o.) — A mekényesi Uj Alkotmány tsz (3. o.) — Megszépült életünk bizo­nyítékai (3. o.) — A szántóföldi növények palotájában (4. o.) — Megyénk életéből (4. o.) S. B ARA N VÁM EC VEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL ÉVFOLYAM, 222. SZÄM ARA 50 FILLER SZOMBAT, 1954 SZEPTEMBER 18 A német militarismus felélesztése ellett Napjainkban már kevésbé áthatol­hatatlan az a titokzatosság, amellyel az imperialista politikusok a háborús készülődést körülveszik. Ma mái nem hitethetik el az emberekkel, hogy a háború csak úgy magától ke­letkezik, s hogy ez a folyamat ellen­őrizhetetlen. Bár a háborús gyújto­gatok Igyekeznek továbbra is álcáz­ni ravasz terveiket, a népek félre­rántják a hamis tájékoztatás kopott leplét s a nemzetközi kérdések mé­lyére néznek. Ez magyarázza, hogy minden or­szágban igazi népi mozgalom kelet­kezett a német militarizmus újjá­élesztésének tervei ellen, bármilyen cégérrel álcázzák is ezeket a terve­ket. A Szovjetunió külügyminisztériu­mának szeptember 10-i nyilatkozata ismét rámutatott, hogy a német mi­litarizmus feltámasztása közvetlen veszélyt jelent Európa népeire. A népek nem felejtették el a kél világháború tanulságát. A két világ­háborúba a német militaristák és > tengerentúli pártfogóik sodorták bele az emberiséget. Mindenki előtt vilá­gos, hogy Nyugat-Németország újra- felfegyverzése. bármilyen cégér alatt is történjék, súlyosan veszélyezteti a béke ügyét. Teljesen joeosan háborodnak fe' emiatt az európai népek. A népek jól tudják, hogy egy úi háború még sokkal nagyobb emberáldozatot és anyagi veszteséget követelne, mint az elmúlt háború, különösen amióta megjelent az atombomba, a hidro­génbomba és a többi törneggvilko* fegyver. Mindez joggal kelt riadal­mat Európa sűrűn lakott vidékeinek népéiben, ahol aránylag szűk terü­leten helyezkednek el az országok létfontosságú központjai, az anvagi és szellemi kultúra évszázados emlé­keiben gazdag nagyvárosok. Minden érsz ágban nyomós okaik vannak a néptömegeknek, hogy eré­lyesen tiltakozzanak a német mili­tarizmus felélesztése ellen. Történelmi tanulság hogv a mili­tarista Németország e'sősorhan Fran­ciaországra nézve jelent közvetlen veszélyt. Hetven esztendő alatt há­romszor érte Franciaországot német agresszió. Es most óira fel akarják állítani a Wehrmachtot. ugyanazok­nak a náci tábornokoknak vezetése alatt, akiknek csapatai alig néhány éve végigtiporteik a francia főidőn Adhat-e erre más választ a francia nép, mint határozott nemet? A francia nemzetgvűlés szavazása amelv az „európai védelmi közösség1' tervének elvetésével végződött, azt bizonyítja, hogy a francia képviselők többsáee ellenzi Nvueat-Nknetország újrafelfegvverzését Különböző irány­zatokhoz tartozó francia politikusok ítélik el a német militarizmus fel­élesztésére vonatkozó terveket. Ál­láspontjuk a francia nép lepszéle- sebb rétegeinek akaratát tükrözi. Nyilvánvalóiul tarthatatlan az. amo- )rikai és amerikabarát politikusoknak az a feltételezése, hogy a francia nemzetgyűlés határozata csak azt a formát utasította vissza, amelyben Nvncat-Németország úinafelfegvver- zését meg akarták valósítani A fran­cia közv^emnév azonban, mint vissz­hangiából kicsendül. az „európai hadsereg'1 Visszautasításában kétség­kívül azt látia. hogv kimondták az ítéletet: nem kell az új Wehrmacht semmiféle formában, semilyen cégér alatt. Az angol népnek ís kétségkívül alapos oka van, hogv tiltakozzék a német militarizmus felélesztése ellen. ■Nem felejtették még el a hitleri Luft­waffe támadásait, a V2 rakétafegy­ver barbár pusztítását. Nemcsak Co- ventryben, de az angol fővárosban ís megvannak még a nyomai a má­sodik világháború rombolásainak. — Mit hozna az angol népnek a Wehr­macht helyreállítása, s ennek követ­kezménye, a harmadik világháború a maga új romboló eszközeivel? Ez a kérdés Angliában mindenkit gon­dolkodóba kell, hogy ejtsen, Neves munkáspárti politikusok, köztük parlamenti képviselők és volt miniszterek tiltakoznak erélyesen a német militarizmus felélesztése ellen. Az angol sajtó hangsúlyozza, hogy ez a kérdés a legfontosabbak közt fog szerepelni a munkáspárt küszö­bönálló scarboroughi konferenciáján. Figyelemreméltó, hogy Nyugat- Németarszágban is erősödik a Wehr­macht helyreállítása ellen tiltakozó mozgalom. Sokmillió német száll sík­ra az újrafelfegyverzés ellen. Tudják, hogy egy új háborúban Németor­szág bizonyosan csatatérré válnék. A német hazafiak megértik, hogy a bonni birodalom újrafelfegyverzése lehetetlenné tenné, hogy a német nép újra egyesüljön egységes, független német államban. „Nyugat-Németország újrafelfegy­verzése és valamely katonai csopor­tosulásba való bevonása — mutat rá a szovjet külügyminisztérium nyilat­kozata, — leküzdhetetlen akadályo- ’nat gördít Németország egyesítésé­nek útjába, tehát lehetetlenné teszi a német kérdésben a megfelelő meg­állapodást. Ez azt jelenti, hogy az egységes npmet nemzet meghatáro­zatlanul hosszú időre két részre sza­kítva maradna, ami már magában véve is veszélyes helyzetet teremt az európai béke fenntartása szempont­jából, nem is szólva arról, hogy ez ellen+^lcs a német nép érdekeivel és a nemzeti egyesülésre irányuló ter­mészetes törekvéseivel.'1 Ezért csatlakoznak ePvre többen a lakosság legszélesebb köreiből a né­met kérdés békés megoldásának és az egységes, békeszerető, demokrati­kus Németország megteremtésének eszméjéhez. Az európai biztonság és a német nép érdekel egyaránt azt követelik hogy a német kérdést az egységes békeszerető és demokratikus német állam megteremtésének alapián old­ják meg, ahogyan azt a nagyhatal­mak idevonatkozó egyezményei is előírják. Ilyen német államot csakis maguknak az ország két részében élő németeknek tevékeny részvételével ás a német kérdés megoldásáért fe­lelős nagyhatalmak együttműködésé, vei lehet megteremteni. A békés ■együttműködés alap ián létrejöhet az 'urónai biztonság igazi rendszere is ■melyben a többi állammal együtt már most résztvehetne Kelet- és Nyugat-Németország, később pedig az egységes német állam. A nyugati hatalmak vezető körei amelyek az „európai védelmi közös­ség1' helyett valami újabb kombiná­ciót igyekeznek összekovácsolni. — Nyugat-Németország újrafelfegyver zésének megvalósítása érdekében ez. úttal Anglia részvételével, és mégb mélyen hallgatnak a német kérdér megoldására az európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremtésére vo natkozó július 24-i és augusztus 4- szovjet javaslatokról. A sajtóközlemények után ítélve 8 nyugati fővárosokban megint ürügyei keresnek, hogy visszautasíthassák f német kérdés négyhatalmi értekez­zen történő megvitatását és foly­tatják a Wehrmacht helyreállítására vonatkozó tervek megvalósítását. A világ közvéleménye azonban erélye­sen síkraszáll Nyugat-Némctorszár újrafelfegyverzése ellen és a német kérdés békés rendezését követeli. Ez* nem lehet figyelmen kívül hagyni A genfi értekezlet, amely jelentősen hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, megint megmutatta hogy ha az érdekelt államok igazán akarják, megvan rá a lehetőség, hogy a béke érdekeinek megfelelően meg­egyezzenek. Ez kétségkívül a német kérdésre is vonatkozik. Senki sem állíthatja, hogy a német kérdés meg­oldása szempontjából már kimerül­tek a lehetőségek. Ha ebben a kér­désben sikert érnének el, nagy lépési tennének előre a nemzetközi feszült, ség enyhítésének, a tartós és szilárd béke megteremtéséinek útján. Szántanak-Yeínek a sá§di járásban A ■^*■2 éjszaka szemerkélő eső csak a port verte el a szomjas földek hátán — reggelre kelve a sásdi járás Tolnával határos dombjain, völgyeiben ugyanúgy kínlódtak a traktorosok, meg a krumplit ásó fiatalasszonyok a csontkemény talajban, mint tegnap. Az őszbehajló, szőke szeptemberi napon mégis ele­ven élet mozog: szántanak, hengereznek, röpöt' törnek, hordják a trágyát a nagy termelőszövetkezeti táb­lákon Csikostöttöstől egészen Mágocsig. Csorbíthatja az ekevasat a némely helyen szétverhetetlen röggé össze­állt talaj — az „örökölt” gazdai tapasztalat naptárnál jobban figyelmeztet: akár esik, Qkár nem, itt van az őszi árpa, a takarmánykeverék vetésének ideje. Akadnak errefelé is olyanok, akik egyre a felhőtlen eget lesik: jön-e egy kis alkalmas eső? Várták a tarlóhántásnál, lesték a másodvetésnél és o tétlenségben töltött hetek után most nincsen takarmányuk. Ekéjüket nem veszi be a megaszalódatt, repedezett föld és rendesen szántott, elművelt, bő termést rejtő, beéredett magágy helyett csupán kapirgálásba vethet­nek. A járás többsége azonban komoly, megfontolt Szántanak-vetnek, mert jövőre is kenyér kell — sok az egész nép ellátására. Szántanak-vetnek a sásdi járásban. Egy szántás — egy kenyér... 17 gy szántás egy kenyér, két szántás két kenyér: ■Li három szántás két kenyér meg egy cipó — tartja a híres, jó búzatermesztő gazdák egymásközti szólás-mondása. *Egy véleményen van ezzel a nagy- hajmási December 21 termelőszövetkezet elnöke, Sza­káll János elvtárs is. Deák György brlgádvezető elv­társ meg arra ügyel, — hogy a traktorosok megfelelő magágyat készítsenek. — Mert kérem, — mondja, ahogy a diófás út melletti táblák aprómorzsás, szívet-lelket gyönyörköd­tető földjein járunk, — mi saját párunkon tanultunk tavaly. Altkora rögökbe szórtuk a magot, mint ehol-e — mutatja: a kalapom. De az idén nem cicázuhk: ad­dig járatjuk a földeket gyűrűs hengerrel, amíg nincs rendes vetőágy. A mágocsi gépállomás Hoffhere most robog el mel­lettünk. Utána kilenctagú gyűrűs henger — nyomában hamuvá omlik a legnagyobb hant is. — Próbálkoztunk mi síma hengerrel is, dehát az nem a legjobb. Belenyomja a hantot a földbe. Ez után meg bátran vethetünk. A szomszédos táblán Lakatos János traktoros bri­gádvezető igazítja a gépet. Lovaskocsi hajt melléje, — a magot hozták ki. Tiszta, csávázott Béta 40-es — ne­mesített. A brigádvezető megvizsgálja — egyenletesen szór-e minden csoroszlya. Félóra múlva a nagy, negv- vensoros vetőgép már szorgalmasan járja a táblákat, — veti a jövő esztendei takarmánynak valót. Az országúitól beljebb, a pörösi dűlőben jelölték ki a búza helyét. Tizenkét fogat hordja ide az istálló­trágyát hajnaltól napestig. Jó, pihent lóhere-föld a leg­nagyobb része — olyan kalászt nevel az maja, hogy nem három, de öt-hat kiló kerül ki belőle munkaegy­ségenként. A domb másik oldalán zsák-zsák hátán: a burgonyát szedik. — Igyekeznek vele, hiszen ezt a föl­det meg őszi árpának szánják. gazdából áll. Szántanak, vetnek, mert itt áz ideje, kenyér, sok búza,elegendő a megélhetésre, elegendő Ebek harmincadján a közös vagyon IVTáté Lajost, a III-as típusú Tartós Béke elnö- két a szelektornál találom, Márton Károlyt meg ebéd közben, ö az I-es számú Uj Tavasz elnöke. Csikóstöttősön fordítva áll a világ sora: a fejletlenebb I-es típusú csoport tanítja meg gazdálkodni, méghozzá jól gazdálkodni a Tartós Békét. Nézzük a számokat: az Uj Tavasz holdanként kilenc mázsa búzát takarított be — a Tartós Béke csak öt nyolcvanat. Rozsból ezek nyolcat — azok öt-huszat. A magyarázat egyszerű: a Tartós Békében igen meglazult a munkafegyelem, ebek harmincadjára jutott a közös vagyon. A napraforgó-tábla — ide szánták az őszi árpát — még teli-szárral, töretlen-tányérokkal csú. foskoaik. Varjú István részét a verebek lepik. — ö inkább kocsmázik eladott disznóólja árán, semhogy egy szalmaszálat is keresztbe tenne. Dombóvárra jár, — másik hely után néz, hol boldogulhatna jobban munka nélkül. Az I-es típusúban már másodszor szántanak búza alá, — a Tartós Békében meg még mindig csak a tarlóhántásnál tartanak. Márton elvtárséknál 20 iga hordja negyven holdra a trágyát — és amíg a III-as beliek dib-dábolnak, ők már a krumplit ássák. Az igye­kezetben, a munkák idejekorán történő végzésében van a magyarázata annak, — miért boldogul az egyik, miért senyved, kínlódik a másik. Akadnak rendes, becsületesen dolgozó tagok a hár­masban is: Kalapáti Mátyás nappal brigád vezető, — éjszaka, holdfénynél vágja a kukoricaszárat, csakhogy mielőbb készen legyenek vele. Fogjanak össze a Tar­tós Békében a naplopók ellen és az I-es típusúak pél_ dája szerint — siessenek a betakarítással, talajelőké. szítéssel, hogy jobban boldoguljanak! A jó termés első titka a korai vetés A Szovjetunióban már zöldéi az idei vetésű bú­za — mondja Sziveri Kálmán elvtárs, a szocia­lista munka hőse arany- csillagával kitüntetett mágocsi tsz elnök. Most tért vissza kéthetes moszkvai útjáról, ahol a mezőgazdasági kiállításon, a „bőség akadémiáján1’ sek olyan dolgot tanult, amely hasznára válik majd az országszerte jó­hírű Rákosi termelőszö­vetkezetnek is. — Baracs elvtárssal, a megyei főagronómussal a vonatablakból csodáltuk, hogy — némely helyen még csépelnek, az új ve­tés meg már szépen kel egész Ukrajnában. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy nekünk is már augusztusban kéne vetni. Más arrafelé az időjárás, egy azonban biztos: a kolhozparasztok régen rá­jöttek arra, hogy a nagy termés első titka a Korai vetés. Annyi benne a friss emlék, hogy azt sem tud- ia, melyiket vegye sorra. A kiállítás? — Elég ab­ból annyi, hogy Mágocs nagyközség egész határá­val együtt befért volna tán az egyik sarkába. Mégis legszívesebben a gabonatermesztésről be­szél, hiszen két héten Ke­resztül azt tanulmányoz­ta. — A kiállítás egyik lé­szén a Lenin kolhoi bú­záját lehetett megcsodál­ni. A magokat zsákban, a kalászokat pedig csokor- bafűzve állították ki, mint nálunk. De nem is annyi­ra a telt kalászok az ér­dekesek, hanem maguk a tények: az, hogy például közel 4100 kataszteri hold búzavetésen több, mint t'zenkét mázsás átlagter­mést takarítottak be — oedig a Szovjetunióban ugyanolyan nagy száraz­ság volt ősszel, mint ná­lunk! Abban a járásban, ahol a Lenin kolhoz föld­iéi fekszenek, majd 38.000 hcla búzát vetettek a szovhozok, meg a kolhoz- pa-asztok. De még ezen a rettentő nagy területen sem vallottak szégyent: kilenc mázsa húsz kiló vjU az átlaguk. Ezek ér­tenek ám igazán a búza- termesztéshez! össze sem merem hasonlítani a ma­gunkét az övékével... A. gazdaember azonban nemcsak csodálkozik, de tanul is. Sziveri elvtárs is tanulmányozta, mi is a nagy termés „titka”. — Tanulhatott, volt alkalma rá — szívesen magyaráz­ták neki a kolhozparasz­toK. — Azért választottam a Lenin kolhozt, — mond­ja — mert éghajlata, aaottságai nagyrészt olya­nok, mint a miénk. Ezt a nagy termésű búzát nagy­részt gabonatarlóba vetet­tek ők is, mégsincs hiba, mert megadták a megfe­lelő talajmunkát: aratás után azonnal felhántottá.K a tarlót! Nálunk még most, a múlt héten is baj­lódott vele a gépállomás. — A szovjet kolhozok nem ismernek tréfát. Ott a kfcsza nyomában mind­járt jön az eke. Ha a meghántott rész alatt nyirkos marad a föld, két hétre rá 25 centi mély vecőszántást adnak, aztán szuperfoszfátot és nitro­gén műtrágyát. Ha kigaz- lot* — kultivátorral, tár- Tsáva’ helyrehozzák, az­után vetnek. De hogyan? Sűrűsorosan, hogy job­ban elosszák a tenyészte- rületet! Szóltam már a gépá’lomásnak, — alakít­son át egy gépet sűrűso­ros vetésre, mert mi is azzal szeretnénk dolgoz­tatni. Megéri, mert hol­danként 80—90 kiló ter­méstöbbletet jelent. A másik, amit a szovjet me- z5gazdasági kiállításon szerzett tapasztalatok után elhatároztam: a gyors, pontos vetés. Mi­helyt kész a megfelelő magágy, — két nap alatt tóldbetesszük mi is a 180 hold őszi árpánkat. — Ott van már annak a he­lye ilyenkor, nem a mag­tárakban. Sziveri elvtárs nemcsak jó tanácsokat hozott Moszkvából, hanem ma­gokat is. Két fajtát, fél­fél kilót mindegyikből. Az egyik alighanem éve­lő, egyszer vetik, több esztendőn keresztül te­rem. A másik? — Ezt Cicin akadémi­kus- nemesítette. Csodájá­ra járnak: 70 (hetven) mázsa termést hoz hek­táronként, — holdakba átszámítva: 40 mázsát. Ezt e magot én magam velem el, ügyelem, sza­porítom. Megpróbáljuk, s:keríil-e? :.. Néhány évvel ez­előtt szovjet szakembe­rek, köztük Fokin elvtárs látogatott el Mágocsra. Most Sziveri elvtárs járt kint a gazdag parasztok országában. Akkor is, — most is *a mágocsi Rákosi tsz nyert vele: a két nép örök barátsága érlelődik acélos szemekké a terme­lőszövetkezet gabonatáb­láin,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents