Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-17 / 221. szám
1954 SZEPT'EMBER 17 NÄPCÖ 3 Baranyaiak a mezőgazdasági kiállításon Tudósítónktól. ^ ivatarofc nyárvégi zápor után enyhe szellőjű, derűs hajnalra ébredt Budapest. Már a kora reggeli órákban zsúfolt autóbuszokon, villamosokon özönlött a tengernyi nép a kiállításra. Az ország minden tájáról jöttek az .emberek. — Schneidler elvtárs! Várjon.:; Schneider János a mohácsi növénytermelési technikum tangazdaságából jött a kiállításra — de máris elnyelte a tömeg. Az 53 holdnyi terület melyik sarkában találjuk i o-> — npr A h.brflnirp. 1 iák szemel 61 tévesztették egymást, talán már csak otthon találkoznak újra ... A VI. irrtálló belső folyosóján a szénán heverve tréfákkal verik agyon az időt az emberek: Szőke István. Bf.kés megyéből, Sandó Péter Bihar megyéből, Magosi Antal Baranyáből. Olyan ritkák a baranyaiak ezen a kiállításon, mint a fehér holló, pedig de sok néznivalója akad a üzemnek! Hallgassuk csak meg a birjáni Magosi Antal bácsit, mi mindient hallott, látott, tanult! váöfj-vfarll Író* 1"! fcirfcfp] p"Ví>7lem idej Pécsett még alig voltunk néhányat!, de itt... azt sem tudom, / t ,-ra ' i r* 1CTC|'7ÓT7 111_ dóm elsorolni, mi mindent láúam már azóta, csak annyit mondhatok, 60 évei: vagyok, ilyet azonban még nem laktam. Nézem az egyik gépet, no mondom, ez igen! Krumpliszedő- gép va’.t. Olyan kocsit láttam, hogy V elállt u szemem szám. Ilyen Baranyában még nem porzott végig az utakon. Voltam már a büffébrn, laci-csíirdában, poharazóban, meg ki tudja még hány helyen. Hét nyelven beszélt, olyan halászlét ettem. A vanatköltségem 54 forintba került, egy éjjelre a szállás öt forintba. Azt üzenem az otthoniaknak: érdemes megnézni a kiállítást! Zúg, zsibong a vásár, ki itt, ki ott talál valami érdekeset. Az otthoniakról sem feledkeznek meg az emberek. Veszik az ajándékot, a vásár- fiát ..: Valami mégis hiányzik: a „mézeskalács-szív“, pedig szív nélkül nem vásár a vásár. # ÍA Il-es számú bikaistállóban a második helyen áll Nyári Gáza bir- t jáni egyéni gazda Csaba nevű „Elismerő oklevéP'-lel kitüntetett bikája Nyári Géza már 10 éve foglalkozik apaállatneveléssel. Még a szíve is mosolyog, ha végigméri szemével kedvencét: Csabát. 1948-ban Budapesten harmadik díjat nyert Muki nevű bikájával, az 1951-es pécsi kiállításon Mátyás volt a nagydíjas. Nyári Géza nemcsak a Csabát hozta el erre a kiállításra, néhánv lépéssel arrébb a fiatalabb, de erőszakosabb Mátyás szorongatja a kötelet. Már nem kerülnek vssza Bir- jánba, gazdájuk eladja őket. Legkevesebb 20.000 forintot kap értük. A magyarürögi Papp Erna is elhozta Samu nevű bikáját, már el is adta. 12.000 forint nyomja zsebét. Már költött is a pénzből, olyan parádés lószerszámot vásárolt, hogy még az ég is belereng, ha végigdübörög két lovával az ürögi úton. * ... — Hogy alszik az édes! Már a tehénistállóban járunk, nagy az öröm, sok nézője, csodálója van az ivándárdai Sarló Kalapács tsz harmadik díjat nyert Cifra tehenének. De nézzük csak! Nem is annyira neki. Cifra szeptember 6-án 45 kilós borjúval szaporította a Sarló Kalapícs tsz állatállományát. Az „újszülöttnek” szóltak a kőbányai Juhász Albertné szavai. A többszörösen kitüntetett Hajba Dezső, aki a Cifrát hozta a kiállításra, azt üzeni az ivándárdai tsz tagoknak: „Nem kell szégyenkeznünk, a „Cimbor" nevű bika és az „Irén'’ is kapott oklevelet“. • A tehénistállóktól balra a sertésólak mögött találjuk a juhokat. A nagy épület előtt pádon ülnek a juhászok. Darútollas fekete kalappal, kampósbottal a kezükben. Sorba mondják a nevüket: Ulcz István, a körtvélyesi állami gazdaságból, Kiss István és Nagy Károly, a füzes gyarmati Vörös Csillag tsz-ből, Vámos Sándor, a töviskesi állami gazdaságból. Baranyai juhászok nincsenek. Vájjon miért? Baranyában nem kifizetődő a juhokkal foglalkozni? Néhány nappal ezelőtt még a füzesgyarmati legelőkön a juhnyáj mögött ballagva fütyörészett jókedvében a két juhász: Kiss István és Nagy Károly. Ma már itt büszkélkednek első díjat nyert anyajuhaikkal. A füzesgyarmati Vörös Csillag tsz-nek 1070 darab a juhállománya, ebben az esztendőben ezidáig 250.000 forintot jövedelmezett Hátha még fejnének is! A jövő évben ezt is megkezdik. Mesterségesen termékenyítik a juhokat, így biztosabb a szaporulat. Hogyan is tudták a füzesgyarmatiak megkezdeni a juhtenyésztést? Még 1949-ben 107 mázsa juhot igényeltek a Földművelésügyi Minisztériumtól. Ebben az évben törlesztik adósságukat — Juhokkal ráfizetni nem lehet — mondja Nagy Károly, — aki egyszer próbálkozik vele, az soha többet nem mond le róla. A juhakol ketreceiben a hosszú gyapjútól melegítve „birkamódra“ öszedugják fejüket a szebbnél-szebb, igazán megérdemelten kiállításra hozott anyabirkák, kosok,' bárányok, Mégiscsak érdemes juhtenyésztéssel foglalkozni! Schmidt K. Munküsokat keresnek Az Útfenntartó Vállalat a kővágó- szöllősi bekötőút elkészítéséhez 60 munkást, főleg kubikosokat keres. A vidéki dolgozók részére ideiglenes szálláshelyet biztosítanak. Nagyszámú jelentkezés esetén Pécsről és az útvonalba eső községekből gépkocsijáratot létesítenek. Az eddig jelentkezett munkások már igen szép keresetet értek el. Sípos Ferenc kubikos például huszonhárom munkanap alatt, augusztus 4- től 31-ig 2:264 forintot, Bethlen Antal kubikos hasonló idő alatt 2187 forintot, Pozsonyi János volt kereskedelmi alkalmazott, aki jelenleg kubikos munkát végez, tizenhárom munkanap alatt, augusztus 16-tól 31-ig 781 forintot keresett Stengi Ferenc tizennyolc éves kubikos keresett huszonhárom munkanap alatt 1203 forintot. Szerződéskötésre jelentkezni a városi és a megyei tanács munkaerőgazdálkodási hivatalában lehet. Ezzel érveljenek népnevelőink? Megszépült életünk bizonyítékai GORA ANDRAS FOCATOS UERESEEE | NAGY JÁNOS UEQESETE j roeeifTE/n MSAGOÍASyír ■ Ezévben rendezték az állami gazdaságok és gépállomások dolgozóinak fizetését. A bérrendezés, amely mintegy 13 ezer dolgozót érint, átlagosan 200 forintos fizetésemelést jelent. Sok Kiss József van az országban. A sok közül csak az egyikről szólok. Pécsbónyán úgy említik, hogy Kiss József (50). Már 1960-ben amikor idejött, csendes, dolgos fiúnak ismerték meg. Kiskunhalasról jött a bányászatba dolgozni. Széchenyi-akna lett a munkahelye. Hamar megszokta a bányászmunkát. — Aki szeret dolgozni, nem viszolyog semmilyen munkától — mondja. Az üzem te gondoskodott arról, hogy az „újoncok“ jól érezzék magukat. Egy évig lakott a régi bányászotthonban, öten egy szobában, 51-ben már jól keresett, volt bőven pénze, kiment a bányászotthonból és a Gesztenyés utcában egy bányászcsaládnál talált otthonra. — Szabadabbnak érez tem így magam. Pedig akkoriban is ellátogattam néha a régi barátokhoz az otthonba, ahol amúgy jól éreztem magarn. Olcsóbb is volt ott, mint kint, mert az otthonban szin Változások te csak kosztot fizettem. De egy év után már nem kellett egy pár forintra néznem... — beszél Kiss József erről. Közben változott, fejlődött a bányatelep, és Pécsbánya is. Még 50- ben új kétemeletes 98 fős legényotthon épült. 52-ben elkészült a nagyszerű pártház. Pw. 1963-as év volt csak igazán a változások éve. A Zalka Máté bányász kultúrotthont ekkor bővítették, korszerűsítették. Neonfény világítja a díszes termet, társalgó szolgálja a dolgozók kényelmét. Melegedőt is kaptak az üzem munkáíai, barakk ból pedig korszerű legényotthon épült 96 személy részére. Az idén elkészült a tornaterem és a napokban adják át a kétrészes teke versenypályát ren deltetésének. Csak néhány évet néztünk meg futtában és menynyi minaént felsoroltunk, ami a bányászokért, a szénért folyó harc hőseiért, az emberért létesült — Kiss József vájárért is. Magánéletében az idei év volt a fordulat éve. Májusban megnősült Az első pár hónapban lakásgondokkal bajlódtak, de júliusban ez is megoldódott. A Borbála-telep 42-ben kaptak rendes lakást az üzemtől. Azóta nap, mint nap, szebb az életük. Van szoba- és konyhabútoruk. Nemrég kap* ták meg a téli tüzelőt — szenet, fát. ök már nyugodtan mondhatják: jöhet a tél! Azaz mégsem egészen! Már rég akartak és már vettek is volna disznót, de az üzem még mindig nem csináltatta meg az ólat. A rózsás papucsban serénykedő asszonyka monoja: — Ez úgyszólván az egyetlen bajunk. Kissék még csak fiatal házasok, de már most az úgynevezett „tehetős“ családok közé tartoznak. A villanyvasaló, a világvevő rádió sem hiányzik náluk. Nemcsak dolgoz-4 nak — a fiatalasszony a kis háztáji földön, kertiben, — hanem szórakoznak, művelődnek is, — emberhez méltó, vidám, felszabadult, boldog életet élnek. ELSŐ ÄJTATOSSÄGRA szólítja a hajnali harangszó a mekényesi hívőket, amikor az alvégen Zsiga Sándor kiugrik ágyából. Az öreg sekrestyés — még talán 1« sem botorkált a templomtorony grádicsain, de az Uj Alkotmány tsz elnöke már végigvizitálta a lóistállókat. A kocsisok kezében surrog a vakaró, fénylő szőrt simít a kefe, a kancák meleg. bársonyos orrukkal skálázzák a rácsból a szénát. A trágyát kisarág- lyáztál:, a jószág alatt tiszta alom: hanem adjon ki a raktáros egy gombolyag fonalat, meg szurkot, men dróttal rigyegette össze ezt a hámot 1 is valamelyik kocsis. Innen ezt az elintéznivalót viszi magáival, a szomszédban März állattenyésztő agronó- mussal fut össze, aki niegtetézi még eggyel: szárazra kéne állítani a Zsömlét, igazán itt az ideje. Zsiga elvtárs a törzstéhenésiziet felé veszi útját, amaz meg a lóistállók feie tart. Mindig így csinfilják — kétszeresen ügyelnek a reggeli meg- indulásra. Elnézi a fe (őket, a sajtárokba sustorgó, habon, friss tejet, aztán az irodához lianyarodllcs A meszelt falnál a kelő/ nap fényétől hunyorgatva már várják a meglett ember-brigádvezetők, meg a három viháncoló fiatal lány: Szm ódics Olga, Tóth Irén, Danes Mária — a munkacsapatvezetők. — Szép reggelre virradtunk, hál akkor mehet tovább a kapálás, silótöltés meg a dohániytörés, ahogy este elterveztük — 'fordul Dömötör elvtárs növénytermelési brigád vezetőhöz a kölcsönös „Jó reggei.t“-ek, „hogy aludtál“ után. Régi róka ő, elért, a szót: — Olga, ti a he terózis kukoricába mentek, hanem ne-., találjak utánatok kivágatlan ^gyomo t, mert elpletykálom a kérőtöknél;!’ Mehetsz, szólj a többieknek... már kívül is van a kapun. Dömötfir most Tóth Irént veszi elő. Más helyen az elnök még abba is belemartja magát, hogy Panna menjen-e a gép mellé vagy a Julcsa — Mekényesen másféle a rend: a brigádvezető szavf iba nem kapdoshat bele senki, ha m^r fosztották — ki hová menjen, Valóságos kis elnök a saját területéti Zsiga elvtárs kedvelve hallgatja Dömötör határozott hangját: A mekényesi Új Alkotmány tsz — Ti ma te a dohányt töritek. Hanem Katonáné idefigyeljen: most kisegítjük a kertészetet, de nem ám bandában! Jelölje ki minden lány nak a saját részét, mert mi is akarunk prémiumot a dohányból. Jól van? Nahát akkor: Irén, ügyelj aria, este már Katonáné írja be a munkaegységeiteket — hiba ne legyen ... Hét óra tájt üres az iroda környéke. Juhos, aki, mint nevéhez is illik — állattenyésztő brigádvezető, intézkedik, hogy azt a Zsömlét már tényleg szárazra állítsák. Borosi János, a kékkötényes raktáros is számon tart ja — elég szurkos fonalat kapjanak a kocsisok, amíg az új hámok megérkeznek. ITT A REGGELI IDEJE, de az elnök benyit a tanácsházára _s. Minden reggel felkeresi Nagy G. Lajos tanácselnököt, a feketebajszú, őszhajú tanácstitkár pedig már szedi is elő a közlönyöket, hogy s mint fordíthatnák a rendeleteket az Uj Alkotmány javára. Mert a községi tanács olyan szeretettel dédelgeti a naprói-napra erősödő tsz-t, mint ahogy az anyja ügyel gyermekére. A fe'hőszakadás után víz öntötte el a pusztagrundi dohányt? Kovács László mezőgazdasági előadó má* meg is szervezte a kárbecslő bizottságot, kiszálltak a helyszínre, délután vitte a posta a levelet Pécsre, a biztosítóhoz. Es így van ez mindenben, hanem ma nagyobb dologra készül a titkár. — Idehallgas, Sándor. A tegnapi ülésen úgy határozott a végrehajtó bizottság — felajánlja nektek a pálinkafőzőt. Tudod... A falu felső végén áll, a domboldal lejtőjében. A feLszabadulás előtt összeállt hét volksbundista kulák — ők párolták a messzi környék minden eprét, szilváját, törkölyét — alaposan megtollasodtak rajta. A földmüvesszövetkezeté lett előbb, azután a tanácsé, dehát nincs elég tárolóedény, nehezen boldogulnak vele. Egyéni gazda egy sem bérli ki — ebek harmincadjára meg nem maradhat. így tárgyalt róla a falus: végrehajtóbizottság, aztán odalukadtak ki — vegye át az Uj Alkotmány, jól jön a csoportnak a jövedelem. Hallgatja-hallgatja Zsiga elvtárs, melegszik a szíve. Nem az évi tizenöt—húszezer forintért, hanem az egyetértés gyümölcséért. Mert a végrehajtó bizottságban olyanok szavaztak a tsz mellett, mint Pintér Géza, meg Sebestyén Gyula, akik — egyéni gazdák! Mégis a tsz-nek ítélték! Tisztelik, becsülik, segítik egymást. A multkorjában Pintér lova kólikás lett — mindjárt adott neki az agronómus Enterotonin injekciót — elkerülték a nagy bajt. Tavaszon műtrágyával segítették ki őt is, Sebestyént is. De senki nem gondolja — az egyéni gazdák talán egy krajcámyi hálával is adósak! Pünkösdkor előleget osztott volna a tsz, de valahogy a banknál elakadt a pénz. Micsoda ünnep lesz ez pénz nélkül? — panaszolja a tanácson, az egyéni gazdák meg csak nézik. Molnár József mindjárt közbe is vágott: — Hát osszatok, Sándor! — Dehát, nem érti, nem jött meg a pénzünk ... — Miért nem szólsz? Adok ötezer forintot. Tőletek írás sem kell, biztos helyre adom. Azután Sebestyén Gyula is leszámolt elébe ezerkétszázat. Pünkösdkor kiosztották az előleget, azóta vissza is kapták rég pénzüket a gazdák, Nem is ez a lényeg, hanem a jóviszpny újabb eredménye: az egyéniek is újra segítik a tsz-t. Szavazataikkal — pálüiksíóz- dével... A titkár tollat márt neki, papírt tói elébe. — Már meg is csináltam az átadási. Sándor. Itt a szerződés, írd alá. Hogy-hogy nem kell?! Nem értem ... — Álljunk meg, titkár e'.vtárs. nem olyan egyszerű ám a dolog. A pálinkafőzőt nem ón veszem át. hanem a temjflőszövetkezet. Igaz — én vagyok az elnöke, de *én a tagság nélkül nem dönthetek. Várják ki a vezetőségi ülést, utána, ha helybenhagyták — aláírom. Nagy dolog — iiyesmi nem folyhat a tagság tudta nélkül... Dehát én megyek is, sok a dolgom. Majd csütörtökön eliniézzük! A CSÜTÖRTÖKI NAP mindig valami fordulást rejt a mekényesiek életében: egyik héten a pártvezető- ség tart ülést ezen a napon és ott Zsiga elvtárs a tsz legjobb munkásai előtt köteles számotadni — ho gyan gondoskodik a következő két hétben a termelőszövetkezet tagjai gyarapodásáról. A második csütörtökön a pártvezetőségi tagok vendégek a tsz igazgatósági ülésén - titkárostul eljönnek a közös útra lépett mekényesi családok választót! testületébe. Most is ott ül Nagyné az íróasztal sarkán, mellette Dömötör József fújja a füstöt. Uj gazda volt, kilenc és fél hold juttatott földdel lépett be Kocsis Péterre: együtt. Juhos József régi, módos, igazi rátermett középparaszt gazda — tizenhárom holdnyi jó szántója van a közösben. Siraki Jánosné földr.élküli, Rozsnyai Vendel négyöt holdon küszködött azelőtt. Az elnökkel, meg Schulteisz Jakabbal együtt hetükből áll az igazgatóság. A tanácstitkár viszi a szót; — Elvtársak, én mondom, megéri, vegyék át. Ez a főzde látta el Szárászt, Egyházaskozárt, Mekényest, de Tolnából is hozták a sok sziivát, törkölyt a lengyeli, závodi, mucsi gazdák. Én mondom — mindennap kifőzhetünk egy hektóval (úgy mondja, hogy kifőzhetünk, kifőzhet- nek helyett. A tanácstitkár ugyanis egyben a tsz pénztárosa is.) jól j"ön a pénz onnan is. Szusszant egyet, leül. Az igazgatóság rágódik — vágjunk-e bele? Juhos József teszi le először a garast— Hanem mondja meg titkár elvtárs,' megtérül-e a pénzünk? Menynyi kiadással jár, mert ha már nekikezdünk, rendbetesszük az egész főzdét. Igaz-é? A többiek helyeselnek, a titkár magyaráz: — Most csak a szeszmérő órát kellene visszaállítani, az valami ezer forint. Az idei keresetből kivakolnánk az épületet, edényt vennénk, — hát I az idén még nem hozna. De jövőre már... — a papírjai között kotorász — ehol-e. Negyvenhéttől kezdve átlag tizenötezer forint hasznot hozott ..: Zsiga elvtárs megerősíti — nem kerül többe, mert az igazgatósági ülés előtt megkérdezte a pénzügyőri szakaszt — ők is így nyilatkoztak. A gazdasági részt nyélbe is ütnék, de most Rozsnyai Vendel szót kér: —• Lassan a testtel, hátrább az agarakkal emberek! Nem úgy van ám, hogy csak rakjuk alá a rozsét, főzzük a szilvóriumot és a csapot nyitogatjuk. Ember kell oda, hozzáértő, tisztességes, becsületes ember, akinek nem a torka az istene. Hát ezt honnan vegyünk? Mert enélkül... Az okos ellenvetés gondolkodóba ejti az igazgatóságot, de csak egy pillantásnyi időre, mert Schulteisz Jakab — éppen szemközt lakik a pálinkafőzdével, már válaszol is. — Nem nagy ördöngösség — én magam példának okáért három esztendeig szolgáltam ott a Fenyvesi Dani bérén: értek hozzá, szívesen betanítok akárkit... Most már gyorsabban haladnak előre. Meghánytorgatják, mikor jut hozzá a kőművesbrigád, ki pótolja Schultfeisz helyét a kocsisok között, köziben a jegyzőkönyvvezető már fogalmazza is a határozati javaslatot. „Javasoljuk a közgyűlésnek az eddig a mekényesi községi tanács házi kezelésében lévő szeszfőzde átvételét. Javasoljuk, mert.. A tanácstitkár rosszat sejtve siet a kifelé tartó elnök után, Zslgs Sándor csak neveti a méltatlankodó embert. , — Várj csak a sorára. Tény és való — az igazgatóság pártolja a dolgot, dehogy dönthetnénk a vezetőség nélkül? — Vezetőség?! Hált ti vagytok, vagy mi a fene!... — értetlenkedik a másik. — Azt már nem: a legfőbb vezetőség a közgyűlés. Szombatra ősz* szehívjuk.;. (Polvtatdsa következik.)
