Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-14 / 218. szám
mit SZEFTfSMBER 14 NÄPCö PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * A pártoktatás jó előkészítésének alapja az állandó, tervszerű felvilágosító munka Még Június, vajamelyik hetében itörtént. A magyarteleki tsz párt- szervezetének néhány tagja: Laruko- vics Ferenc, Farkas Károly és Tóth Béláné bekopogtattak majd mindegyik kommunistához és több pár- tcnkívülihez, Költő Zsigmondot nem találták otthon. Hol is kereshették volna másutt, mint a tsz nagy te- hénistállójáíban? Oda szólítja egész napra a kötelesség. Valahogy így kezdték a beszélgetést: „Költő elv- ^ társ, szeretnénk, ha te is részt vennél az idei pártoktatásban ..Amikor eljöttek tőle. neve ott sorakozott a többieké között. Most, hónapok múltán is azt tartják, a párttagok: „így van ez rendjén“. Tavaly? A pártvezetőség összeült, előszedtek egy listát és kijelölték azt a néhány elvtársat, aki majd tanulhat.;' Nagyon rossz módszernek (bizonyult, mert sokan olyanok kerültek közéjük, akik nem nagyon 'kedvelték, a tanulást s másokról, akik szerettek volna, egyszerűen tudomást sem vettek. Idén elkerülték ezt az utat és ime az eredmény: a rövidesen meginduló politikai iskolára húszán jelentkeztek, köztük négy p&rtonkívüli. A pártszervezet tagjainak több mint fele tanúira: akar! De itt valahogy megrekedt a magyarteleki tsz pártszervezete. Közei három hónap telt. s azóta kevés szó volt a pártoktatásról. „Nem tu- y dóm milyen fokra osztottak be'’ — mondja Diósi Lajos. Költő elvtársnak is hasonló a véleménye, de még hozzáteszi: „Azt sem hallottam, miről tanulunk“. Tolnai elvtárs, a pártveizetőség tagja is nagyon bizonytalan s mint mondja, Glávics István, a párttitkár többet tud erről. A taggyűlésen ugyan szó esett a pártoktatásról. A járási pártbizottság munkatársai legutóbb is figyelmeztették őket: közeleg október, a taggyűlésen foglalkozzanak a párt- oktatással is. Nos, a beszámoló meg is említette, de csak néhány szóval. Iüzekből mindjárt szembetűnik: a pártszervezet nem tartja ébren az oktatásba bevont elvtársak politikai érdeklődését. A korábban jól dolgozó elbeszélgető bizottság szinte szétszéledt. Talán egyedül Lankovics elvtárs talál munkát, néha-néha beszélget egy- egy párttaggal az oktatásróL Pedig nyilvánvaló, hogy a kiválogatással nem ért véget a bizottság tevékenysége, hisz ez a három elvtárs ismeri legjobban a hallgatók véleményét, nekik kell törődniük azzal, hogy mind jobban megkedveljék a tanulást. A pártvezetőség azonban nem gondolt erre, nem is szorgalmazta a húsz elvtárssal való rendszeres foglalkozást. Pedig mindannyian várják ezt. Elsősorban amiatt, mert a sötétben botorkálnak, csak annyi jutott el hozzájuk, hogy ez évben őket is bevonták a pártoktatásba. Mi lesz ezután, hogyan, mit tamilunk? — ilyen kérdések foglalkoztatják őket. Idős Tóth József meg egyenesen tanácstalan. Pár hete kapta vissza tagkönyvét, s arról beszél, hogy szívesen tanulna. Csakhogy nem törődnek vele, nem érdeklődnek véleményéről, szándékáról. S amit mond, az nagyon-nagyon megszívlelendő tanács. „Három évvel ezelőtt!... Ha a párttitkár azt mondta, Tóth bácsi vasárnap, vagy akármelyik este át kellene ugranunk a szomszédos községekbe népnevelő munkára. — örömmel mentem én is. Mennyi érdekes dologról beszéltünk az ottaniakkal, olyanokról, amit nem értettek, amit még akkor ők nem ismertek. És a faluban ... Esténként ott ültünk az emberek között. Most, mintha nem törődnénk senkivel, hallgatunk, még magunk között is ritkán beszélünk ügyeinkről.'’ Mennyi mindenről beszélhettek volna az elmúlt három hónapban! Országos ügyekről. saját életükről, a tsz munkájáról. S ezekből megértették volna, megkedvelték volna, amit majd tanulnak: a pártkongresszus anyagát, útmutatásait. Kit ne érdekelne ez, hiszen mindennapi életük útját egyengeti, a távolabbi célokat világítja meg! A tsz elnöke és mások is haragosain mondogatják, milyen nagymérvű náluk a pazarlás. Mintha gazdája se lenne a szénának, szórják, dobálják, negyven lovat etethetnének abból, amit a húsz eszik meg. A kongresszus anyagának sarkalatos része a takarékosság. A fölösleges szénát eladhatnák, növelhetnék a tsz közös vagyonát. Megmondták ezt a fogatosoknak,. a kommunistáknak? Nem, mint ahogy arról sem beszéltek, hogy fegyelem nélkül nem mennek semmire. Csak egy-két példa, de ebből is világosan látható, hogy a politikai oktatás sikeréért folyatott meggyőző, nevelő munka a gyakorlati feladatok megoldására mozgósít, de egyúttal előkészíti a hallgatókat a szemináriumokra: „Ilyenekről tanulunk, ez a mi érdekünk, így kell ezzel foglalkozni“. A meggyőző, felvilágosító munka, a politikai kérdések iránti érdeklődés fokozása helyett különös nézetek terjedtek el a pártszervezetben. Abból, hogy a pártoktatás önkéntes, a vezetőség arra a következtetésre jutott, hogy nincs szükség a velük való foglalkozásra, mondván, „mindenki önként jelentkezett, tudja a kötelességét". Az elmúlt esztendőben a vezetőség jelölte ki azokat, akik tanulhattak — év végére alig négyen maradtak. Mi a biztosíték arra, hogy idén nem így lesz? Az önkéntesség semmi esetre sem! Magyarteleken is akad arra példa, hogy az önként vállalt munkát elhanyagolták, mert a pártvezetőség nem kérte számon, nem ellenőrizte a feladatok végrehajtását. Mind a húsz elvtárs önként jelentkezett, de a pártszervezet kötelessége, hogy fei készítse őket a pártoktatásra, megmagyarázza nekik a tanulással járó kötelességeket. Csak így érhetik el, hogy az oktatási év befejeztével valamennyien sikeresen vizsgázhassanak. 4 ISandósítsák a pécsváradi idénybölcsődét ! A pécsváradi dolgozó édesanyák megoldhatat 1 annak tűnő probléma élőit állnak. Az idénybölcsőde ugyanis, — mivel üzemeltetési határideje szeptember 30- án lejár, — hamarosan beszünteti működését. Ez komoly gondot jelent,, mert körülbelül 30—40 gyermeket nem lehetne sehová elhelyezni, s i így esetleg sokunknak ki kellene maradni a munkából. Ezt nem akarjuk, ezért kértük a községi tanácsot, intézkedjenek, hogy az idénybölcsődét állandósítsák. A tanács hivatalból kérte azt, hogy létesítsenek állandó bölcsődét Pécsváradon. Azóta semmi hír ... Mi itt állunk a bizonytalanságban, nem tudjuk, mi lesz a bölcsőde — és gyermekeink sorsa... És szeptember 30-a már nagyon közel van! Rózsavölgyi Józsefné a pécsváradi község: tanács dolgozója. Visszavonta kilépési nyilatkozatát a székelyszabari termelőszövetkezet 37 tagja. Tavasszal a tsz belső életében lévő rendezetlen állapotok miatt határozták el a közös gazdaság ott- hagyását. A felvidékiekből, német, ajkúakból, székelyekből, régi helybeli lakosokból álló tsz tagjai legutóbbi gyűlésükön kizárták maguk közül a nemzetiségi ellentéteket szító Erőss Ferencet és családját. Kilépési szándékukat megmásítva, elhatározták, hogy együttesen dolgoznak termelőszövetkezetük felvirágoz, tatása érdekében. Ezzel érveljenek népnevelőink! TÄ7 Megszépült életünk bizonyíték rí aooooooon 3 3000000« *■ 3000 OOOl. öt legnagyobb üzemünk mintegy bővült. Többek között megépült a György-aknai kompresszorház, a por ri cseres és kikészítő műhely és a Az elmúlt esztendőben 35 millió 504 ezer forintot fordítottak kultúr- otthonok, szórakozóhelyek, a közoktatás és egészségügy fejlesztésére. Ebből mintegy 30 milliót kultúrottho- nok, mozik, könyvtárak, szórakozóhelyek rendbehozására, bővítésére: közel három millió forintot iskolákra és több, mint egymillió forintot egész ségügyi intézmények létesítésére. * 1953 májusában készült el a Budapest—Pécs közötti modern, széles betonút. Ezzel meggyorsult a két város közötti közlekedés. A közel 200 kilométeres betonút több, mint 138 millió forintos beruházással épült meg. * 1954 április elseje óta jelentős mértékben több nyugdíjat és járadékot kapnák a munkából kiöregedett dolgozók. A bányanyugbért Gő éven alu. baknál 20 százalékkal, a G5 éven felülieknél pedig 40 százalékkal emel44 millió forintos beruházásokká Komló—Hird közötti kisvasút, >- celángyári alagútkemencc, a bfirgyá- beremendi cementgyár kőtörőüzemct ték. A nyugdíj egyeseknél jóval meg, halaaja az 1200«forintot. * A párt és a kormány minden segítséget megad a falu dolgozóinak, hogy végrehajtsák a mezőgazdasági határozatot. 1953-ban mintegy #00 vagon műtrágyát használtak fel, e* év tavaszán pedig 450 vagonnak * A pécsi Kossuth Lajos utcai vaskereskedés áruforgalma beszédes bizonyítéka a dolgozók megnövekedett vásárlóerejének. Míg 1953 első felében 11.373 vevő 1,327.000 forint értékben vásárolt, addig 1934 ugyanazon időszakúban már 17.000-en 2,409.000 forint értékben vásároltak. * A megye több üzemében ú j munkásfürdőket létesítettek: így Beregnenden, ég a Szigetvári Konzervgyárban. A komlói nagyfürdő az ország legnagyobb ilyenirányú létesítménye, közel tizenhét millió forint értékben épült fel. _______________________ 1 - i H U A Dunántúli Napló elintézte Horváth Ferenc Pécs, Márton u. 7 szám alatti lakos szerkesztőségünkhöz küldött levelében arról írt, hogy a PIK nem javíttatja meg lakása ablakait. Erre vonatkozólag a következő' íelviiágoiítádt adta Kiss János elvtárs, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója: „Szeptember 13-án megkezdték asztalosaink a Márton utca 7. szám alatt, Horváth Ferenc elvtárs lakásának a megjavítását.“ *Hasonló tartalmú levéllel kereste fel szerkesztőségünket Buzási Ferenc Pécs, Anna utca 26. szám alatti ADÓFIZETŐ POLGÁROK í¥agycsstnyban A mikor Nagycsányban korahaj- nalban másodikat kukorékolják a kakasok, Vajda Lajoséknál már izegnek-mozognak az udvarban, de ki? A két „öreg", mert a Margitka ilyenkor még fordul egyet a jobbik oldalára, az ifjú Vajda pedig a harkányi gépállomáson agronómus. — No anyjuk, gyerünk, gyerünk! 1— szól oda a gazda az asszonynak, pedig keze alatt amúgyis ég a munka. A tyúkólban, disznóólban, kamrában, mindenütt ott terem, megeteti az aprójószágot, azután más munkának lát. Előszedi a nagy, fületlem vesszőkosarat, — ahogy Nagycsányban hívják: a szaput — leteszi a konyha közepére és rakosgatja bele a tejet, túrót, tejfelt, még egy kis vaj is akad a házinál, meg aztán meg tetézi a kosarat még egyébbel is, ami csak elkel a piacon, mert oda igyekszik Vajdáné: a vajszlói piacra. A falu alatt, a temető melletti gya- logösvényen viszi a nagy „terhet.“ Egyedül gyalogol, nem kell azt tud. nia az egész falunak, hogy mit visz piacra, mennyi pénzt kap érte ... Margitka otthon marad. „Tetszik tudni, nem való neki a nehéz munka, iskolázott, lány! Két évig járt szakérettségire.” S a két év alatt 20 ezer forintjába került az államnak. Mégis bőven akadnak a faluban, akik nincsenek megelégedve „kitanult” magatartásával és még valamivel: — Sohasem voltam kalapos Matyi *— mondja Sandó Sándor, — megmondom, ha leszakad a csillagos ég Is: Vajdáék nem fizetnek adót, nem adják be a tojást, baromfit. De nemcsak ők ilyen „jó” polgárok, sok „Vajda” akad a mi községünkben. Aki nem hiszi, nézze meg Csányosz- rón a tanácsnál!... # A csányoszrói tanácsnál mindjárt az első szobában szemébetűnik az embernek egy falra ragasztott kis feljegyzés: „Jelentések”. Alatta: Hátralékos termelők... Hátralékos funkcionáriusok... Lapozzuk fel az adókönyvet! Mészáros Kálmán nagycsányi párttitkár neve másodiknak szerepel ebben a „mindentudó" könyvben. Múlt évi hátraléka: 1794 forint. Ez évi adója: 101 forint. Fizetett: — (egy vasat sem!) Tartozása: 1895 forint... Gö- bölös Sándor: adóhátraléka: 5325 forint. Fizetett: 300 forintot. Szabó János adóhátraléka: 6543 forint, nem fizetett egy fillért sem! Vajda Lajos adóhátraléka: 8347 forint... Folytassuk tovább? Elég ebből ennyi is! Nagycsány augusztus 31-ig 26 százalékra teljesítette egész évi adófizetési tervét. Mit szól mindehhez a csányoszrói tanácselnök? — Hogyan fizessenek Vajdáék, ha nincs miből?! Azokról a Vajaáékról van szó, akik a múlt ősz óta két hízót adtak el, közel 7000 forintért, nemrégiben két ártányért csaknem 4000 forintot kaptak. A Vajda-lányra két év alatt 20 ezer forintot költött az állam, az ifjú Vajda pedig a harkányi gépállomáson kapja a jó agronómusi fizetést. Geri Lajoséknál huszonöt liba legel az udvar gyepén, száznál is több baromfit tartanak, de a 25 kiló beadásiból még egy dekát sem törlesztettek. Fejétől bűzlik a hal! Mészáros Kálmán párttitkár már a múlt évben sem fizetett adót, az idén sem. A többiek pedig nem akarnak nagyon elébe kerülni, Berkics György tanácselnök még a cséplés idején beszélt utoljára Vajdáékkal és a többiekkel, de akkor is, ki tuaja miről? ... Ideje lenne, ha a csányoszrói tanács úgy foglalkozna az adóval, ahogy azt a törvény előírja. CrifVÍÍBlfitll jl/| ég a tavasszal malacvisításra ébredtek Gárgyánék szomszéd ságában, piaci nap volt akkor is. — Csak hajtsd őket asszony, majd mi megfogjuk! És már viszi is Gár- gyár János a legszebbik malacot, a következőt a veje: Cigány Jóska kapja fülön, csakhamar a harmadik is odakerül a kocsiderékba. Valami kellene a tetejére, hogy kereket ne oldjanak. — Hozd csak azt a kiskaput. Jóska fiam, — szól oda a vején&k Gárgyán néni, — az is megteszi Vajszlóig. Cigány Jóska a lovak közé csap, csali úgy porzik utána az út, Gilván- fáról egyenesen a vajszlói piacra hajt. — Mennyit kér párjáért? — így az első vevő, aztán a második, harmadik ... délfelé már ismét Gilvánfán zörgött a szekér, a kiskapu is visszakerült a helyére. 1200 forintért adta el párját Cigány Jóska, 1800 forintot számolt le az asztalra. Gárgyán Jánosné, a család pénztárosa előszedi a papírt, ceruzát, kiszámítja, mire mennyi futja. Elsőnek az adópénzt teszi félre, de jut még másra is. Másnap délben már hozza is Márkus Ferenc, a kisbíró, az adó- befizetésről szóló elismervényt. Gár- gyámné ismét számolni kezd: a csikós ló után 500 forint, a négy üsző után összesen 1600 forint az adókedvezmény, így tehát marad még ... A Gárgyán családnál ma már nem számolják az adóhátralékot, — nincs .nit számolni, egy fillérrel sem tartoznak az államnak. Gá.rgyánné tanácstag, asszony létére példát mutat i kötelességteljesítésben, még némely férfinek, többek között Viaa Jenőnek is. ö ugyancsak v. b.-tag, de 600 forintos adójából még-egy fii. 'ért sem fizetett be. Hogy miért nem, azt majd hamarosan megnézik a tanácsbeliek?! Kovács Lajos 2810 forintos egész évi adóját kifizette, de még sok hozzá hasonló, becsületes, kötelességtudó gazda van Gilvánfán. Már évek óta díszíti a tanács fálát a járási elsőséget elismerő kis tábla, s a gilvánfai dolgozó parasztok idén sem engedik át ezt az elismerést egy községnek sem. Augusztus 31-ig 92 százalékra fizették be egész évi adójukat, a legutolsó tíz nap alatt újabb 9730 forinttal tetézték ezt az összeget, így már a 100 százalékot is meghaladják és Baranya háromszázegy- néhány községe közül a legelsőik között szerepelnek. Ebben az évben is náluk marad a „becsület tábla"! TV agycsány és Gilvánfa — két község az adófizetésben leghátul kullogó sellyei járásban. Nincsenek messze egymástól, egyforma termést takarítottak be mindkét helyen — egyformán élvezik a népi demokrácia segítségét. Miért hátralékos mégis az egyik? Mert a község vezető emberei, maga a párttitkár sem szégyeli, hogy neve a kötelességmulasztók listáján szerepel. Miért tűnik ki viszont Gilvánfa az egész megyében?! Mert becsülettudó adófizető polgárai a párt és a községi tanács szavára megértették — érdemes pontosan adózni, hiszen minden forint, minden fillér visszatérül, kamatozik saját életünkben, ^ tefc* Ki lakos is. „Nem javítják meg a há- tetőt — írja levelében — pedig igen nagy szükség volna erre.”Kezcti Buzási elvtárs ügyében eL" t a Pécsi Ingatlankezc-iő Váll J A háztetőt még a héten rr ják. * í ;,gának Takács Lajos zóki ,level' ról írt, hogy Harkáfiyfür kell várakozni a jegyekiság gépál. . Ennek egyik oka, hogy traktort pénztár. Takács elvtárs , “ ’ még egy pénztár beállít1 min'; 100° latát továbbítottuk Pikötőgépet és elvtársnak, Harkányig kaptak. A igazgatójának, aki az üj g<§pek “ „A panasz jogos „„^an^ombáj- történt egy újabb pé>orok, répa. és sára. Ezen kívül olyjk. A mezőgaz- amikor nagyobb forfokú gépeSíté- számitam, mozgó jegy ... , , , mázunk.“ ‘ ^ ***** ^ be az aratást, A Dunántúli Nap’’611' izámában „Vasámapipara évről-évre Széchenyi-téren. Intt gépet gyárt. _» re!" címmel cikk jekvv, _, töb bek között a teVbb . meZOgazda* lításával is foglalkozó mint 1954-ben, A Széchenyi-tér a termelőszövetfelállítására felhivtanoß új mezőgaz- lekedési Vállalat igaz gyeimét, aki azt a vá' tőle telhetőleg mindé; LCilOVClOrSZáO ni a fennálló hiánya • tetésére. dPJ" Pécs város közlíén újabb munka- vitása érdekében, itek a varsói Tjr_ tunk a Pécsi Közli „„ „„„ , a MÁVAUT, a Bai:ult a 30 00°- ha” nács és a Pécsi Vá-ktor. lekedési osztályúit) több mint négy. Az értekezlet háti, hozott. A határozati6 meS a tanévet a MÁVAUT segítséjban, a líceumok- Közlekedési Vállalati és más isko- galom lebonyolítási" eredményeként a megjavul. gkezdodott Varsó Egyelőre a nagyig- lengyel fő- mislenyi vonalak áizója vonult ki el az értekezlet. E7-;gZtula-menti kul- segítségével bony v munkával . , séhez és Bakán , , x- ínunkat few 'viítMI**. „ ' tezik meg A MÁVAUT még nagyóíFseilyeit’ ségre* is képes: a város behint 400 is hozzájárulna a forgalom új otthotásáihfoz, ehhez már csak a Lengyelnács és a Eócsi Közlekedés . , . beleegyezése szükséges. (Í1K a lakus- ség megjegyzése.) • 1® átlagosain ' erű lakást a
