Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-05 / 211. szám
4 NAPCö 1954 SZEPTEMBER 5 cÁ kúLlzktíoa ejtene Ir1a: B. Boriszov A „Z APADNA] A-KAP1TALNA- JA"-bánya mestere, Alekszej Fjodo- rovics Pusztovalov megérkezett az ifjúmunkás-szállásra. Itt arról készült előadást tartani, hogyan dolgoztak a bányában régente. A nevelő már-már elindult, hogy összegyűjtse a fiatalokat, amikor Alekszej Fjodorovics megállította: — Iiárérünk még arra. Szeretném előbb megnézni, hogyan élnek itt a fiatalok. Szobáról-szobára sétált és a nevelő szerető szemmel nézte a berendezést: a nikkelezett ágyakat, a tetszetős szekrényeket, tükröket, szőnyegeket, virágokat... Látszott: az öreg örül annak, hogy a fiatalok ilyen szép környezetben élnek. A bányamester azonban semmin sem csodálkozott, sőt amikor megkérdezték, hogy tetszik-e neki a berendezés, így válaszolt: — Ilyennek kelt lennie. Pusztovalov nem annyira a fiatal bányászok életének külsőségei érdekelték, mint inkább egymáshoz való viszonyuk. Erre azért volt kíváncsi, mert az egyik szobában Pjotr Min- csieglo jövesztővájárba ütközött. — Te itt laksz? — kérdezte csodálkozva Pusztovalov. — Hogyan lehet ez? Az idős bányász ugyanis úgy ismerte Mincsieglót, mint notórius lógóst, akiről a gyűléseken már sokszor beszéltek. — Itt tartjuk öt, Alekszej Fjodd- rovics, a történtek ellenére — válaszolt Mincsieglo helyett Sztyepan Valkov komszomolista. S elbeszélték Pusztovalovnak, hogyan javították meg lakótársai a fiatal bányászt. Mincsieglo Moldviából került a bányába a bányaipari iskola elvégzése után. Alig, hogy megmelegedett a helyén, nem hozzávaló barátokra tett szert, kártyázott és ivott. A komszomolista Sztyepan Volkov, aki vele együtt járt az iskolába, megpróbált lelkére beszélni és azt magyarázta neki, hogy így nem szabad élni. De a rábeszélés hatástalan maradt. Ekkor Volkov felvetette a szállás tanácsának elnöke előtt a kérdést, hogy Mincsieglót tegyék ki. A TANÁCS hozott is egy ilyen irányú határozatot. A kérdést azután a lakógyűlés elé terjesztették. A szálláson lakó ifjúmunkások egyöntetűen megbélyegezték Pjotr Mincsieglo méltatlan viselkedését és a gyűlés elfogadta az eltávolításról szóló határozatot. így került el egy hónapra az ifjúmunkás szállásról Mincsieglo. Egy álló héten át nem is látták őt. Egyik este Volkov szembetalálkozott vele a lakótelepen. — Hová indulsz? — kérdezte Sztyepan. — Jó társaság jön össze — válaszolt Mincsieglo. — Kártyázni fogunk. Volkov ekkor megkérte Pjotrt, ugyanis arrafelé megy, vigyen magával néhány könyvet a közelben lévő könyvtárból és adja azt be az ifjúmunkások szállására. Pjotr nem sokáig tartózkodott a szálláson, de jó néhány újdonságot tudott meg. így például azt, hogy Sztyepan Volkov tanfolyamra jár, mert elhatározta, hogy még egy szakmát sajátít el: villamosmozdony- gépész lesz. Ivan Atanaszov a szénrakodógépek szerkezetét tanulmányozza. Szobatársai közül mások is úgy döntöttek, hogy tovább tanulnak. Pjotr mindezt érdeklődve hallgatta, s már magától is el-eljött az ifjú bányászok szállására. Eltelt a hónap és a szállás lakói újból gyűlésre jöttek össze. Az* elnök felvetette a kérdést, hogy van-e mód Pjotr Mincsieglo visszavételére. Pjotr komolyan megígérte társainak, hogy megjavul. A fiúk hittek neki és nem kifogásolták, hogy visz- szatérjen. ... Pusztovalov bányamester már két hónappal azután találta őt itt, hogy visszatért a szállásra. Pjotr most már a szorgalmas és munkás kollektívához méltó életet élt. Az idős bányász élő példán látta, milyen nagy szerepet játszhat az összeforrott kollektíva egy fiatal munkás életében. És ekkor megkezdte előadását. . . . AZ IDŐS BÁNYÁSZNAK és a szállás lakóinak beszélgetése a késő éjszakába nyúlt. De a bányamester nem annyira a régi életről beszélt, mint inkább a bányászok új életéről, a fiatalok fejlődéséhez megteremtett viszonyokról és arról, hogyan formálódik, kristályosodik a kollektívában az igaz szovjet ember. Teljesen gépesített tőzegtermelő vállalat Az Észt SzSzK nagymennyiségű tőzeggel rendelkezik. Az utóbbi években a tőzegtermelést teljesen gépesített vállalatok végzik. A rögtőzeg (levágott és feldarabolt tőzeg) termelés és a brikettkészítés összes munkafolyamatait gépek végzik. Az egyik gépesített tőzegtermelő vállalat Toctsziban van. Itt a gépek soksok ember munkáját végzik el. Az új pneumatikus hengerlő nemcsak összegyűjti a tőzeget, hanem biztosítja a tőzegnedvesség csökkenését is. A tőzeget magastermelékenységű, széles munkafogású maródobok lazítják. Nemrégen készítették el az „FTK”-típusú tőzegbetakarító gépet, amely 150 ember munkáját véfazi éL A tőzeget villanyvasút segítségével szállítják. A vállalat különböző részlegei rádióösszeköttetésben vannak egymással. Az új technika biztosítja a rögtőzegtermelés, a tőzegbrikett- készítés, a szállítás és a rakodás széleskörű automatizálását és gépesítését. A vállalat jelenleg csaknem két- szerannyi tőzeget termel, mint 2946-* ban. A vállalat dolgozóinak több, mint 50 százaléka két szakképzettséget sajátított el, a dolgozók 30 százaléka pedig 3—4 szakmával rendelkezik. A munka termelékenységének növekedésével együtt jelentősen emelkedett a dolgozók keresete is. A képen: Gépek a rögtőzegfőldeken Bányászta kás-építkezés a Német Demokratikus Köztársaságban önkiürítő villamos tehertrolibuszok a bányászatban A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a banyák állandó korszerűsítésén túl az elkövetkező években számos új bánya- kombinátot létesít. Az új ipari központok új bányásztelepek létrehozását teszik szükségessé. Ma még sokhelyütt az a helyzet, hogy a bányászok több kilométer távolságra Laknak munkahelyüktől, a bányáktól. Ezen a következő években azonban segíteni fognak: minden bánya mellett, amelynek szénkészlete még több 'évi termelést biztosít, bányászlakások épülnek. Az új bányaközpontok mellett pedig nagy bányásztele pék. A bányászlakásokat javarészt az állam építteti. Újabban azonban egyre nagyabb érdeklődés nyilvánul meg a csaláaiház építkezési akció és a szövetkezeti építkezés iránt. A kormány 1963 december 10-i határozata óta eltelt 8 hónap alatt 190 bányász kért állami hitelt családiház építéshez. A kormány négymillió 750 ezer D-már- kát bocsátott rendelkezésükre erre a célra. Igen sok múlik a bányászok kezdeményezőkészségétől is. Erfurt körzetben 20 bányász kezdett állami költséggel családi ház építéséhez. A bányászok azonban oly gondosan dolgozták át a terveket és olyan takarékosan gazdálkodtak a rendelkezésre álló anyaggal, hogy 20 családi ház helyett 28-at építettek fel. így újabb nyolc bányászcsalád jutott családi házhoz. Az Ukrán Tuaományos Akadémia bányászati intézete és a harkovi trolibusz-tröszt dolgozói új teherszállító gépkocsi-típust terveztek — ön- kiürítő villamos tehertrolibuszt Te- hertrolibuszt különösen a külszíni fejtéseknél alkalmazhatják sikeresen. A kocsik teherbírása 5—10 tonna. Az új szállítógépek kapacitásét igen -jól ki lehet használni, s ezenkívül igen gazdaságos az alkalmazásuk. A teher trolibusz munkateljesítménye 76 százalékkal magasabb, mint az önkiürítő tehergépkocsiké, s ugyanakkor egy tonna teher kilométerenkénti szállításának önköltsége — 39 százalékkal alacsonyabb. Fiatal bányászok A „Kopejszk-ugolj "-tröszt (Ka- pejszk város, cseljaíbinszkl terület) 7—8. számú szénbányájának ifjú bányászai sikeresen elvégezték a ko- pejszki bányaipari iskolát és kiváló szakemberekké váltak. I S ETVÁ R Szeptember 6-án, Szigetvár el- estének 388. évfordulóján a vá- . ros lakossága megemlékezik a vár hős védőiről. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi cikket. A SZÜ Őföld megismerésére {vágyó ember a vasútállomási vagy 'az országúti névtáblát olvasva elgondolkozik Szigetvár nevén.. Kares! a szigetet és keresi a várat. Hamarosan megérti azonban, hogy történelmünknek ez a szívet megdobogtató neve régen jelentett csak valóságos szigetet és a sok vihart látott vár sem sziklákra épült harci fészek, hanem szinte elrejtett erősség. Ezt a várat még a környék népe sem ismeri eléggé, pedig megérdemli az érdeklődést, mert nemcsak megyénkben, hanem hazánkban is egyedülálló műemlék. Évezredekkel ezelőtt hatalmas mocsár volt a mai vár vidékén. A mocsárnak zsombékos részén aztán valamikor megtelepült az ember. Cölöpökre épített viskójából bőven hullott a vizbe a szemét, s ebbő! lassanként sziget keletkezett. A későbbi korok embere is megülte ezt a helyet. A telep egyre nagyobbodott. A kelták, rómaiak, germán, szarmata, hunn és avar népek nyomába kerülő szláv népelemet találják itt honfoglaló őseink. — I. István király idejében már oklevelek is említik azt a vizet, amely a Zselic almafa-erdőlből gyakran vitte a messzi síkságra a hullott almát. A dombok közül a síkságra lépő Alma, most Almás patak hatalmas mocsárral övezte azt a szigetet, amelyen később a vár épült. Az Almás mocsara szinte a bevehetetlenség erejével ruházta fel a szigetet, amelyet az oklevelek Lázár szigetének neveznek. Az itt megtelepült első ismert család őse Makrinus volt, akinek utódai csak a XIV. században vették föl a Szigeti nevet. 1413- ban Almasziget néven említik az oklevelek ezt a birtokot. Szigetvár városáról már 1408-ban tudunk, és kétségtelen, hogy a város előbb keletkezett, mint maga a vár. — Nagy "Lajos király korában még csendes monostor vonta ide a letelepülőket. A király halálát követő zavaros időkben már csak széles várárkok mögött érezték magukat biztonságban az itteni emberek. Az említett Makrinus leszármazottai közül Almai (Almamelléki) Lancrét, majd Beke, Anthimius György, majd Osvald birtokolják Szigetet és környékét. Ennek a vidéknek szülötte, kora neves történetírója, Ist- vánffy, erről az Anthimius Osvald- ról mondja, hogy Sziget várát először megépítette. Milyen volt ez az erődítmény? — Nem volt más, mint a sziget egy mesterségesen készült dombjára a XV. század első tizedeiben emelt hengeres kőtorony. Egykori adatok ‘./.érint közel 10 méter alapátmérővel rendelkezett. A torony alja boltíves* kúpban végződő sötét üreg, raktár és börtönhelység volt. Erre- még három boltíves emelet épült, körülbelül 27 méter magasra.-* Legfelül tartózkodott a figyelő, aki zászlóval vagy haranggal jelentette az ellenség közeledtét. — Két épület állt a torony mellett: egy lovagterem, ahol a hadfiak és a gazdasági épület, ahol a nők tartózkodtak* A torony körül néhány földsánc épült csak, mert a tó meredeken kiásott partja már maga is komoly nehézséget jelentett a támadóknak. Anthimius Osvald erődítménye tehát, csak olyan sík vidékbe való őrtorony volt, amelynek földsáncait egyre erősítve kialakult a mai vár őse. Az első birtokos család után egymást váltják a többiek: a Tapso- nyi, Garai, az Enyingi Török család. Enyingi Török Bálint idejében sokszor dalolt itt a várbeliek örömére Tinódi Lantos Sebestyén, Tudjuk, hogy gazdáját, Török Bálintot Szu- lejmán szultán 1541-ben tőrbecsalta, elfogta, és rabságba vitte. A támasz nélkül maradt feleség 1543-ban Ferdinand királynak adja át a várat. Ezután már a császár nevezi ki a várparancsnokokat. A vár jelentősége egyre emelkedik, mert a török hadak oldalában igen súlyos veszteségeket okozhat. Fel is ismerik fontosságát és szinte köztudomásúvá lesz ez a vélemény: „ha Sziget elesik, az egész Dunántúl pogány kézre kerül." 1555-ben Tujgon budai pasa indítja meg hatalmas seregét Sziget vára ellen, ahol Horváth Márkkal és katonáival találja magát szemben. Véres, hosszú harcot vívnak ekkor, 1556-ban azonban Sziget mégis felszabadul: szégyenkezve vonul el falai alól a török. Ebből az időből említi Ortéllus krónikája, hogy a várnak már titkos .kijárata is van. — Horváth Márk lemondása után kezdődik a vár életének az a korszaka, amely Zrínyi és Szigetvár nevével messze a határokon túl Is megismertette az embereket. A világhódító agg Szulejmán sárfészeknek nevezte Zrínyi várát. Aligha hitte, hagy a lenézett sár- fészev maroknyi őrsége az ő százezres hadának többségét felmorzsolja. — Ebből az időből sok vázlatrajzot, rézkarcot ismerünk, amelyek a várat szabálytalan négyszögben épültnek mutatják. A főerősség a tó maga. A vár sarkait erődített bástyák alkotják. A falakat gerendákból rótták össze, sövénnyel fonták be és földtöméssel erősítették meg. A vastag falon még egy vékonyabb sövény-fal is emelkedett. — A belső várban a nagy ostrom idején csak két nagy és négy kisebb ágyú volt, a torony harmadik emeletén pedig két jelzőharang függött. A várfalon bizony sokszor ott látszottak a levágott török fejek! A várkapu a délnyugati sarokhoz állt akkor közelebb, nem úgy, mint ma, és az út Is hegyes-szögben érte el akkor a várat egy facölöpökre épült hosszú hídon. — Ez a vár látta Zrínyinek és katonáinak hősi harcát, halálát, de látta a zsákmányt kutató törököket is, akik közül legalább háromezren elpusztulták a kerek toronyban összehalmozott puskapor felrobbantásakor. Ez a robbanás egyben elsöpörte a föld színéről a régi tornyot és az egész belső várát. A vár környéke is sokat változik ekkor: a török több ezer kocsi fát, rozsét, földet, még gyapjúval megtöltött zsákokat is hordát a mocsárba, szinte feltölti azt, hogy a várfalakhoz odaférjen. 1556 szeptemberében Szigetvár a töröké lesz. A környékbeli falvak népének robotba rendelésével azonban hamarosan rendbehozzák, helyreállítják. Szigetvár nemcsak katonai, hanem ozmán kultúrközponttá is kiépül. A vár lovagtermében Iskola működik, ahol a muderiszek (tanítómesterek) tanulnak. Ennek az iskolának híres tanítómestere a boszniai származású Slidede költő, _aki a XVII. század első éveiben működik itt és akit itt is temetnek el valahol. Az iskola falát török-arab- perzsa, — mai értelemben dekorációs szövegnek mondható felírások ékesítették, amelyek közül több reánk is maradt. Ebben az időben biztosítja a török a várnak a jó ivóvizet, mégpedig olyan vízvezetékkel, amely kifúrt fenyőfákból készült, és nyomaiban ma is látható. Ugyanekkor épül a várban az a torony, minaret, amelyben ma is látható a török időkből származó, fűrészelt tölgyfából készült 35 lépcsőfokú csigalépcső. 16c--ben Zrínyi Miklós, a költő híres téli hadjárata a vár mellett vihar/'X el. Az egyik résztvevő többek közt azt írja ekkor a várról, hogy „mint valami nagy tengerből állnak ki a falak és tornyok ágy, hogy Inkább lehetne ezt hajóval megközelíteni, mintsem száraz lábban hozzáférni ___’* Am ikor a törökök 1686-ban hazánk területén már mindenütt visz- szavonultak, Sziget vára még minden támadásnak ellenállt. Hasszán bég 1689 január 26-án adta csak föl a várat, amikor hosszú körülzárás- sal kiéheztették. A várból és a városból 1689 márciusa közepén vonultak el a törökök a megegyezés értelmében. Kimenetelük után királyi parancs ra 1703-ban Baranya megye népének közmunkájával kijavítják és megerősítik a várat, de ugyanakkor minden zegét-zúgát átforgatják: elásott török kincseket kutatnak benne. A kuruc harcok idején, 1704-ben Sándor László és Zana György hadai jártak itt, 1705-ben Vak Boty- tyán serege ostromolta, de el nem foglálhatta a várat. 1724-ben megépült az északi kapu. Ekkor készülnek az uraság várbeli gazdasági épületei, lakásai is. A következő tulajdonos, Tolnai Festetics Lajos korában az Almás patakot szabályozzák, a tó vizét lecsapolják, hogy termőterületet nyerjenek, de átalakul a vár egész belső képe is: óriási mennyiségű földet robotolnak ki a jobbágyok a várból. 1821-ben nagy költőnk, Vörösmarty Mihály is megnézi Sziget düledék várát. Bizony, düledék a vár, később még egy 1864-ből származó leírás szerint is. A század- forduló idejére már helyreállították. 1945-től hatóságokat, intézményeket helyeztek el benne, majd pedig műemléknek nyilvánították. Milyen jó is, hogy ma diákfiúk tanulnak az ősi várban! Szép feladat itt a tanulás, a nevelés és a tanítás, itt, ahol Tinódi dallal lelkesített, Zrínyi és harcosai példájukkal neveltek, tanítottak! Dr. Vargha Károly \
