Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-29 / 231. szám

2 N A P E ö ins* RirirPTKMnp'R 29 A TASZSZ jelentése az Angol Munkás­párt Scarborough! konferenciájának szeptember 27-i délelőtti üléséről Attlee megnyitotta a külpolitikai vitát Scarborough (TASZSZ): Az Angol Munkáspárt konferenciájának szep­tember 27-i délelőtti ülésén W. Búr. kenak, a párt végrehajtóbizottsága elnökének megnyitó beszéde után a konferencia meghallgatta és jóvá. hagyta a szervezőbizottság beszámo­lóját a konferencia lebonyolításának menetéről és megkezdte a külpoliti­kai vitát. Attlee, a Munkáspárt vezetője a vitát megnyitva kijelentette: Mint­hogy a konferenciának szeptember 28-án külön meg kell vitatnia a né­met keretest, most főként az általá­nos politikai problémákra és a vég­rehajtóbizottságnak a munkáspárti küldöttség által a Szovjetunióban és a Kínai Népköztársaságban tett láto­gatásáról szóló beszámolójára tér ki. Attlee röviden foglalkozott a kül­döttség Szovjetunióban történt tar­tózkodásával és hangsúlyozta, hogy a küldöttség tagjai a szovjet kor­mány vezetőivel folytatott „valóban őszinte beszélgetés" során arra a meggyőződésre jutottak, hogy „az ideológiában teljes eltérés mutatko­zik." Ebből egyáltalán nem követke­zik az — mondotta Attlee, — hogy „nem tudunk egy bolygón élni." Hangos helyesléssel fogadták Att- leenek azt a kijelentését, hogy Taj­van jogosan Kínához tartozik. Attlee kijelentette: „Csang Kaj-seknek és a hozzá közelálló híveinek valami­lyen más helyre kell távozniok, hogy békében leérjék életük hátralévő napjait. Úgy vélem, hogy bizonyos idő múltán Fofmózát vissza kell ad­ni Kínának. Taps hangzott fel, amikor Attlee hozzáfűzte: „Nem hiszem, hogy az amerikaiak elég reálisan foglalkoz­nak ezzel a kérdéssel (Tajvannal). — Addig, amíg ez a tüske megmarad Kína oldalában, nem lesz igazi béke a világnak ezen a részén." Amikor Attlee kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaságnak el kell foglalnia az ENSZ-ben az őt jogosan megillető helyet, új na felhangzott a taps. Attlee a továbbiakban élesen bí­rálta a délkeletázsiai katonai szövet, séget (SEATO). A következőket mon­dotta: „Nem szükséges kísérletez­nünk azzal, hogy egy olyan szerve­zetet alakítsunk, amelyben az euró­paiak szembe kerülnek az ázsiaiak­kal. Sem a NATO, sem pedig a SEATO nem tökéletes. Keletkezésük a jelenlegi nemzetközi feszültség eredménye." Attlee kijelentette, hogy feltétle­nül szükség van a hatalmak legma­gasabb állású képviselői közötti tár­gyalásokra. „Az ilyen tárgyalások azért szükségesek, — mondotta Att. lee, — hogy elhárítsuk a civilizációt fenyegető veszélyt. Ennél semmisem fontosabb. Igen sokan nem veinek számot a hídirogénbamba veszélyének jelentőségével. Ez a veszedelem fe­nyegeti mind Nyugat, mind pedig Kelet vívmányait. Már régen itt az ideje, hogy foglalkozzunk ennek a veszélynek az elhárításával, rrvégpe. dig nem valami véletlen, elhamarko­dott módszerekkel. Meg kell egyez ni az egymás mellett élésről szóló kérdésben, de ennek a megegyezés­nek kétoldalúnak kell lennie." Attlee felszólalása után a mun­káspárt goolel szervezete határozati javaslatot terjesztett elő, amely jóvá­hagyja a munkáspárt küldöttségé­nek a Kínai Népköztársaságban tett látogatását, Harold Davies parla­menti képviselő pedig olyan értelmű határozati javaslattal állít elő. amely elítéli a SEATO megteremtését. Davies a határozati javaslat elő­terjesztésénél élesen bírálta az ame­rikaiak által teremtett délkeletázsiai új agresszív paktumot. Davies kije- entette, hogy „teljes csalás ezt biz­tonsági egyezménynek nevezni" és emlékeztette a konferenciát Taft, amerikai szenátor 1952 májusában tett kijelentésére. Taft akkor ugyanis azt mondotta, hogy olcsóbban lehet háborút folytatni külföldi csapatok­kal. Davies ezzel kapcsolatban han­goztatta, hogy határozottan el kell ítélni az új agresszív amerikai egyez­ményt. Amerikai újságíró leleplezései Newyork (TASZSZ) A körülbelül egy évvel ezelőtt Kínából Ameriká­ba visszatért John P. Powell ameri­kai újságíró sajtónyilatkozatot adott, amelyben közölte, hogy a belbizton­sági kérdésekkel foglalkozó szená­tusi albizottság megidézte kihallga­tásra. Powell nyilatkozatából kitűnik, azért idézték be, hogy „politikai Inkvizíciót alkalmazzanak” vele szemben azokért a sajtónyilatkoza­tokért, amelyekben bírálta az Egye­sült Államok Kínával kapcsolatos politikáját. Powell nyilatkozatában azzal vá­dol hivatalos amerikai személyeket, hogy meg akarták félemlíteni, vagv felbérelve, kémkedésre akarták kényszeríteni. Powell szerint a felderítő hivatal A csehszlovákiai nemzet- gyűlési választásokról szóló törvény Prága (TASZSZ) Szeptember 26- án valamennyi csehszlovák lap kö­zölte a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének választásairól szóló törvényt. A nemzetgyűlési választásokat vá­lasztókerületenként tartják. Minden harmincötezer lakosra létesítenek egy választókerületet. A választó­kerületben csak egy küldöttet vá­lasztanak. A magyar-kínai kulturális egyezmény értelmében a Kínai Népköztársaság megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából a Kínai Népköztársaság­ba utazott Aczél Tamás Sztálin-díjas es Kossuth-díjas író, Benjámin László Kossuth-díjas költő, Patkó Imre újságíró, és Horváth Tibor, a keletázsiai múzeum vezetője. képviselője kijelentette,’ hogy neki — tudniillik PowelLnek — nehéz lesz megkeresnie kenyerét Kínával kap­csolatos „népszerűtlen“ nézetei miatt és hogy Powell „megszabadulhat gazdasági problémáitól, ha mindazt közli a felderítő szervekkel, amit a baloldali amerikai körökben és a béke mellett sfkraszálló körökben látott és hallott”. Powell közölte, hogy Kínából tör­tént megérkezése Után az amerikai vámhatóságok elkobozták magán- könyvtárát, — köztük még bibliáját is — továbbá újságkivágásait, gra- mafonlemezeit és egyéb holmijait. MeokezdfiifStt a londoni kilenciiatafzni értekezlet London (MTI): A kflenchatalml ér­tekezlet, amelyet azért hívtak össze, hogy az „európai hadsereg” tervé­nek összeomlását kővetően új tervet dolgozzon ki Nyugat-Németország felfegyverzésére, rövid idővel kedden GMT 10 óra után megkezdődött — jelenti a Reuter. A londoni West End szivében vő Lancaster House-ban megnyílt értekezlet első ülésén Edén brit ügyminiszter foglalt helyet az elnöki székben. Schräder bonni belügyminiszter beismerte Adenauer külpolitikai balsikerét Düsseldorf (ADN): Schröder bonni belügyminiszter vasárnap a Keresz­ténydemokrata Unió Düsseldorf— mettmann-i körzeti gyűlésén beis­merte Adameuer külpolitikai balsi­kerét Schnöder saembeszáltt azokkal a vádakkal, amelyek John-nak és Schmidt-Wittmaek-nak, a Német De_ irtokratikus Köztársaság oldalára va­ló átállása miatt érték és kijelentet­te: „Végül belügyin in i: mánya külpolitikai Schröder megjegyzése Adenauer ku- dorcbafulladt külpolitikájáról bonni kormánykörökben kínos feltűnést keltett. A néphadsereg életéből Közgazdasági hírek BRÜSSZEL Szeptember 24-én a kelet-flandriai Boci hajógyárban vízrebocsátották a Szovjetunió számára készült Herzen motorosba jót Ez az ötödik hajó, amit az idén gyártottak Belgiumban a szovjet kereskedelmi flotta számá­ra. SZÓFIA Néhány hónappal ezelőtt építő- munkások érkeztek Bobov Dől kör­nyékére, ahol megvetették egy új bányászváros alapjait. Az új várost Minyor (bányász) elnevezéssel vették fel a térképre. Az elmúlt három hó­nap alatt 11 többemeletes lakóházat adtak át a dolgozóknak. 1955. végéig újabb harminchat lakóház készül el hz új bányászváros dolgozói számá­ra. LONDON A The Financial Times írja: Kanada gabonakivitele az idei termésév első hónapjában majdnem negyven százalékkal alacsonyabb, mint 1953. megfelelő időszakában. BELGRAD A Tanjug hírügynökség közli, hogy október elsejétől kezdve Kildnda és Jimbolia (Zsombolya) határállomáso­kon keresztül helyreáll a vasúti ösz- szeköttetés Jugoszlávia és Románia között. Ezt a határozatot az augusz­tus 4-én Jugoszlávia és Románia között megkötött egyezménynek meg felelően a két ország vasúti főigaz­gatósága hozta. Angliába utazott a jagoszláv hadiflotta küldöttsége (MTI) A Jugoszláv Hírszolgálati Iroda jelentése szerint a jugoszláv hadiflotta küldöttsége Mate Jerko- vics altengemagy vezetésével hétfőn Angliáiba utazott. A jugoszláv kül­döttség az angol hadiflotta vendége­ként mintegy tíz napig marad Nagy- Britann lábam és ez idő alatt megte­kinti az angol hadiflotta intézmé­nyeit és egységeit. ANYÁM BÓL Irta: ÖRSI FERENC n. A plébános űr jóslatára emlé- keztek még néhányan, amikor Kovács István elmondta amit a cso- konyai fakereskedő mesélt a péter- hidai kocsmánknak. Hogy mit jelent az a pesti forradalom, nem tudták. —• Majd meglátjuk, — vonták vál- lukat legtöbben, és alig akadt a fa­luban, aki ne úgy gondolta volna, mint árva Kovács István: ha pénzt hoz a házhoz, ha könnyebb lesz az élet tőle, akkor törődünk vele. De sűrűbb -lett a suttogás, amikor Mujzer plébános úr kortesei megje­lentek Szentesen. A falubeliek a kö­vetkező vasárnap befogtak, hogy meghallgassák plébánosukat, aki ez alkalommal nem a szószékről beszélt hozzájuk. István a héten Kanizsára fuvaro­zott. Csalt délután jutott el valami fűiéhez az Atádon hallottakból. — Nem lesz többé dézsma. — örök váltságot fizetünk, vége a robotnak, meg az úrbémek, — be­széltek a kocsma előtti kispadon. Ez már őt is érdekelte, de csak annyit szólt: — Majd meglátjuk. A követválasztáskor ő fuvarozta ATádra az egyik hordó bort. Csapra- verése után nemsokára követté vá- .asztották a plébános urat. |%f ég nem fogytak ki a mesélés- bői, hogy ki mint ázott ei, műit dalozott, mint kurjongatott, tancolt a nevezetes alkalomkor, máris újabb hírek miatt dugták ösz- sze fejüket, akik erre ráértek. — A szerviánusok betörtek a déli vidékre, — mondták a kocsmánál, súgták a kerítésnél, fogadta Kata asszony az urát, amikor a hetes fu­varból hazatért. — Lesz nemzetőrség, — vonta vál­lát az ember, de látszott rajta, hogy közömbössége mögött aggódás lap­pang. Nem mondta meg, amit a bar­csiaktól hallott, hogy a Dráván túl is' egyre több vörös szerezsán-kö- peny bukkan ki a trézeni füzesek­ből. — Nem jó riogatni ilyenkor az asszonyt, — gondolta. Azontúl is inkább nevette a sok­fajta hírt, ha Kata riadt szemekkel újságolta neki. Csak befelé ette a félelem. A nyárból már jóval kevesebb volt vissza, mint amennyi eltelt. Az asszony idejéből is már csak hetek hiányzottak. Akik Barcson jártak, mind arról beszéltek, hogy a kaposi úton Da- rány felől csak úgy özönlik a sok nép. Kaszával, fejszével, meg még puskával is a vállán. Agyújuk is van, tizenkettő. Igaz, csak fából, de jó erős tölgyfából, nyotc-nyolc vasabronccsal, akiket Ruttkai mes­ter, a híres kaposi kovács szorított iájuk Ott táborozik a nagy nemzet­őr-sereg a templom körül, meg a belcsai határban. Azt is hallotta az asszony, hogy ,i Dráván túl lovas szerezsánok száguldoznak és se éjjel, se nappal nem telik el óra, hogy ne kürtölnének. Most már az ember nem legyintett. Sima homlokán rán­cok vetődtek, ha asszonyára nézett. Az kicsi tokát eresztett, képe meg­kerekedett, úgy virított pirosbama orcája, mint az alma szebbik fele. — Ha valami lesz, befogok a ko­csiba, és megyünk az erdőbe. Tudok én ott olyan helyeket, ahová nem érmek a szerezsánok, — fogta meg egyik este Kata kéziét, amint az a tálat szedte le. Az asszonyka nyelt egyet, mielőtt felnézett. Akkor meg két kövér csepp foltozta a súrolt asztaidesz- jcát. — És ha éppen akkor jön? — Ott lesz majd anyád is. Nem beszéltek tovább. E zen az éjszakán István nem sokat elucu. Karján pihent az asszony feje. Melegen fújta rá a le­vegőt, csiklandozta ritkás bajuszát. Már sötétkék volt az ég a szederfa körül, — amelyik a kis ablakból jól látszott, — amikorra elpihent. De hamarosan ftirevert harang szava ébresztette fel. Az asszony aludt to­vább. Ugrott ve na az ágyból, előbb azonban óvatosan kihúzta zsibbadt karját felesége nyaka alól. Azután 'cint termett az udvaron. A kis dombocskán álló kápolna körül sokan t.pródtak. Egymás szá­jából kapkodták a híreket. — Jönnek a horvátok! — Barcson vannak a szerezsánok! — Fut a nemzetőrség! | összeszedte a szavakat, s már for­dult is vissza, hogy hamar befogjon. De belekapaszkodott a bíró hangja: — Hallgassatok, emberek! Min­denki jöjjön körém! Nem olyan nagy a vész! A bizakodó szó visszafordította. A szeptember elejei virradat hidege osszekoccantoüa a fogait. Nem tud­ta, mire szánja magát. Hagyja a töb­bit és rohanjon az istállóba? Dobja a lisztesládát a kocsira, rázza íö! az asszonyt, hogy kicsi holmijukat gyömöszölje a kocsiderékba, amíg ő a talpas gabona hombárt bevontatja a part alatti odúba és rászakitja a földet? Azután pedig ostort a lovak­nak! Am a bíró hangia_ megint ki­zökkentette töprengéséből. — Ne riadozzatok! A kaposi nem­zetőrök még Barcson vannak! Nem emek ide olyan hamar. — Darány felé fut az egész sereg! -- kiáltott közbe egy poros, izzadt ember. — A faágyuk úgy nyíltak szét, mint a rózsa. Pilicánál átúsz- tattak a lovas szerezsánok. Elkerget­ték a partról a nemzetőröket. Azok­nál mindnél két-három pisztoly is volt, nálunk csak kasza és fejsze, — rekedt el rikácsolása. ikorra érnek ide? — fu- rakodott hozzá István. A vállát vonta. — Ha erre jönnek, csakhamar. — És erre jönnek? — Ki tudja?! (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents