Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-27 / 203. (202.) szám

-4 1934. AUGUSZTUS 27 N A P C ö 3 Biztosítsák a megfelelő munkakörülményeket a tervek teljesítéséhez! Bányajárá*on a komlói Il-es üzemben REGGEL NYOLC ÖRA VAN. Legtöbb fejtésben már a szénfalon kattog a fejtőkalapács, a szállítósza­lagok is megindultak, szénnel tel­nek a délelőttös harmad csilléi. Fo­nyódi elvtárssal, a Il-es üzem fiatal körletvezetőhelyettesével járjuk a VI-os és VII-es szinteket. Azt el­lenőrzi: biztonságos-e a munka, be­tartják-e a fejtési csapatok az elő­írásokat és biztosítva vannak a mun kafeltételek. A IV-es szállítóüzem egyik vága­tán jutunk a Il-es üzembe. A 20 méteres vágat már hosszabb ideje csak átjárásra szolgál, szállítás itt nem folyik. Mégis a sínpályát vala­hogy itt felejtették. Pár lépéssel arrébb van a laka­tosműhely. Két lakatos matat a sa­tupadnál valami fejtőkalapáccsal, két férfi pedig a lócán ül, zsebük­ben vörös telefondrót-tekercs: Rad­nóti János, a műhely technikusa is megérkezik, végigméri a szerelőket és megkérdezi. — A munkatársak, mit keresnek itt? — A telefont jöttünk átszerelni. — Erre nem kérte magukat sen­ki. különben is, nem kellenek ne­künk a tröszt szerelői, a mieink is meg tudják javítani. A telefonunk jó, nem kell megbolygatni. — Látiák — fordul felénk Rsd- nóti elvtárs — mindig olyat akar­nak csinálni a trösztösök, amire nem .«kérik őket. A múltkor is elvittek egy készüléket, azóta sem találjuk. Nem egvszer találkozunk velük a VI- os, VII-es szinten, pedig itt nem ■ sok keresnivalójuk van. — Van elegendő szerszámjuk? — Úgy általában-'minden megvan csak a szállítósza1 a gokhoz való köz­lőművekből van hiány és puhák a fogaskerekek. Csak két-három hetet bírnak ki. Nem tudom hol gyártják, de nem kellene átvenni az anyag- beszerzőnek. Utunk az 5/a keresztváaaton visz, hol erre, hol arra botlunk, valami állandóan ímbolyog talpunk alatt, önkéntelenül is megiegvezzük, hogv elkelne a rendcsináló kéz. össze kellene szedni az eldobált téglákat, deszkákat, ácsolatfa darabokat. ARRÉBB szüntelenül önti a sze­net a gumiszalag. Újabb és úiabb csillét tolnak a szénánadat alá. Csak egy középtermetű, vaskos ember nem mozdul, valamin erősen gondolko­zik. Azután hamar megered az ő nyelve is, amint felismeri Fonyódi eivtársat: — Tegnap reggel óta kérjük a diszpécsereket, hogy küldjenek ko­csikat, s még most is várjuk. A VII- es szint 104-es fejtésébe kelle­ne szerelni a szalagot. Vasárnapra már végezni akartunk, de így sem­miesetre sem készülünk el. Akkor pedig továbbra is lapáttal hányhat­juk a szenet. Egyre erősebb a füst szaga, amit felénk sodor a huzat. Arra indu­lunk. A kaparó ereszkei csapáson élesen sivít a levegő az egyik cső pakolása ereszt. Leszakadt a csö­vet tartó drót s emiatt szökik a le­vegő. Egy fejtőkalapácsnak az ener­giája megy így veszendőbe. Miköz­ben vizsgálódunk, csillések érkez­nek. — Hívták már a lakatost? — szól kérdően á körletvezető. — Már üzentünk neki. — Ne üzengessenek, mert az nem jut el odáig, menjen valamelyikük személyesen. Hamarosan megtaláljuk a tűzfész­ket is az ereszkében. Preszt András és munkatársai is felfedezték már. A támfamögötti pakolástól olyan 20 centire gyűlt meg a szén. 10 métert kellett, keresni, még végre rátalál­tak. — Nem sok értelme van annak, ha csak egyszerűen most eloltjuk — mondja Preszt elvtárs. — Egy két­méteres szeletet kellene kivágni in­nen, akkor örökre megszűnne a tűz, nekünk pedig nem kellene eljárkál­nunk az iszapolástól. LEMEGYÜNK az ereszkén és a 159-es elővájás felé haladunk. Mind nehezebb, mind melegebb kezd. len­ni a levegő Kovács Imre légkald- pácsa is ritkán szól, mert nagv -i meleg. Még az se igen segít, hogy letette a ruhát. Nem is csoda, hogy meleg van, nem működik a ventillá­tor, nem jöhet friss levegő, mert ha ■gén, akkor az elővájás is mcgtel- lene füsttel. A melegre általános oanasz van, s 1 ez nem is alaptalan. Csurog az emberről a verejték. Ma­rosszéki Lászió vájár is ezt kifo­gásolja, de mást is említ. — Már ha itt vannak az elvtársak, ne sajnáljanak egy öt percet, men­jenek el a VII-es szintre, nézzék meg, micsoda víz van ott. Néme­lyik helyen térdig ér. Vizesek le­szünk akkor is, ha jövünk, akkor is, ha megyünk. Pedig nekünk csak bakancsot adnak. Amint továbbhaladnánk. újból összetalálkozunk a főszerelővel, de már több lakatostársa is ott van. Méregetik, a vágatot, tudni akarják, hogyan fér el a kaparószalag. — Jó, hogy találkozunk — mond­ja Szöllősi elvtárs. — Az előbb még elfelejtettünk mondani valamit. Na­gyon rosszak a lámpáink, előfordul, hogy leezállunk és éjiig vagyunk idelent egy-két órát, elalszanak. A mi lámpáinkat Kossuth-aknán töl­tik és ott más töltőgép van, mint az Ujfürdőben és így a lám­pákat nem lehet jól feltölteni. Elő­fordul, hogyha nagy szerelést vég­zünk idelent, 42 ember közül 6—8- nak elalszik a lámpája. — Nekem az a véleményem, hogy nem is törődhetnek sokat a lámpák­kal — avatkozik a beszélgetésbe Tolnai elvtárs. — Már egy hét óta hármat őrzök a szekrényemben — találtam. Mindmáig sem keresték. MÄR DÉLFELE JÁR, amikor e.- jutunk a 104-es csapathoz. Tegnap ilyenkor meghagyta a körletvezető, hogy az 5-ös sávot fejtsék. Nem így történt. A 4-es sávon haladnak. Az .„eredmény“: recseg-ropog az acsolat, a nagy nyomás egymásután tördeli el a deszkákat, ezt bizony nem le­het szónélkül hagyni. — Miért nem a kijelölés szerint dolgoznak — vonja kérdőre Fonyódi elvtárs Czammer György csapatve­zetőt. — Nem tudok mindig itt lenni, több munkahelyem is van. — Ez nem kifogás, minden félórá­ban fel tudja keresni a csapatot. Ha ezt tette volna, előfordult volna'? — Hát nem ... — Holnap ismét megnézem a fej­tést. Nem tűröm a rablást, amit ma­guk csinálnak. Ha baj lesz, elsősor­ban magát vonják felelősségre. A VII. szinten csak egy darabig jutunk tovább „száraz lábbal“. Víz borítja a síneket, néhol a csillete’n- gelyeket is eléri. Megbuggyan a csiz­ma, s még az a „szerencse“, hogy lyukas, mert így magától .kifolyik. Kis fadarabot teszünk a vízbe, vár­juk, hogy meginduljon. Nem moz­dul a fa, tehát a víznek sincs fo­lyása. — A trösztnek kellene itt egy erős szivattyút felszerelnie. Csinálják már tavasz óta ugyan, de hogy mi­kor készül el végre, az még a jövő kérdése. Naponta 120 ember fordul itt meg, ennyi, embernek lesz vizes a iába. (Egészségvédelem!) A Il-es tizem vezetői ismerik eze^ két a problémákat, Illés elvtárs az üzem vezetője is elismeri, sok ezek­ben a megállapításokban az igazság Ettől azonban mégi nem változik meg a helyzet. A bejáró körletak­nászoknak fegyelmet és rendet kel! követelniük. Az" elhanyagolt vága­tok és fejtések rendbehozásáért te­gyék felelőssé a csapatokat és gon­doskodjanak a hibák kijavítására’. S ebben a munkában is segítsen a műszaki vezetőknek a pártszerve­zet és az üzemi bizottság. Foglalkoz­zanak a dolgozókkal, ne hagyják szó nélkül azt. hogy megszegjék az utasításokat, harcoljanak ez ellen átfogóbb és tartalmasabb felvilágo­sító munkával. JELENTŐS FELADATOK előd állunk, fel kell készülni egy eset­leges nehéz télre. A Il-es üzem ve­zetői és dolgozói csak úgy tesznek ennek a követelménynek eleget, ha a termelés mellett nagyobb gondot fordítanak az önköltségcsökkentés­re, a fegyelem megjavítására, a mun­kafeltételek és munkahelyek megja­vítására. Gulyás Ernő. Á pécsváradi járásban is egyre több gazda kéri felvételét a termelőszövetkezetekbe A cséplés után a pécsváradi já­rásban is megindultak az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a ter­melőszövetkezetek felé — látják, igazi felemelkedést, boldogulást csak a közös gazdálkodás nyújthat szá­múkra. Mint a járási tanács mező- gazdasági osztálya jelentette, a ka- tolyi December 21 tsz,is új tagok­kal gyarapodott: Arnold Pétert vet­ték fel tágjaik közé. Bocskor Já­nos és Máté András, akik tavaSz- szal bejelentették kilépési szándéku­kat. most az intézőbizottság tudo­mására hozták, hogy visszavonják nyilatkozatukat. A fazekasbodai termelőszövetke­zetbe egyszerre négyen kérték fel­vételüket: Hock János, aki az ál­lami gazdaságtól megy át a csoport­hoz, valamint Winkler János, Var­ga István és Stiefel András, akik eddig bányában dolgoztak, de most visszatérnek a mezőgazdaságba. Az erzsébeti Béke termelőszövetkezetbe Pál József személyében egy nyolc­holdas egyéni gazda kérte felvéte­lét. A gabonaelőleggel teli zsákok a legszebb érveknél is hatásosabban mutatják — az járt jól, aki bent­maradt ősszel a közösben. Sejtették ezt már sokan tavasszal is, mégis akadtak egy páran, akik bejelentet­ték, ősszel mégis kilépnek. Azóta már nagyot fordult a világ sora és az ő véleményük is megváltozott. Wecéeknádasáon Kovács Samu, a néméndi Uj Alkotmányban Krekó fajos, a Keleti Fényben ífj. Trábtr János visszakérték kilépési nyilat­kozatukat azzal, hogy bentmarad­nak a termelőszövetkezetben, mert Itt csakugyan jobban megtalálják ■számításaikat, mint az egyéni gaz­dák. Monyoródon Brozovics József- né, az Uj Élet tsz tagja kérte visz- ~za kilépési nyilatkozatát. A pécsváradi járás községeiben napról-napra gyarapszik a felvéte­lüket kérelmezők száma. A jól gaz­dálkodó, tekintélyes termelőszövet­kezetek taggyűlésein egyre több be­csületes egyéni gazda felvételét sza­vazzák meg, hogy az őszi nagy szán­tás-vetési . munkáknak már számban is megerősödve indulhassanak neki. LEVELEZŐINK ÍRJAK. A gondos, szakszerű munka sokszorosan megtérüli a gazda" termésben Községünkben, Alsómocsoládon Di­cső István, 11 holdas egyéni gazda búzából közel 10. őszi árpából pedig közel 13 mázsás holdankénli átlagter­mést ért el, mely eredmény a köz­ségi átlagot jelentős mértékben fe­lülmúlja. Ez a példa bizonyítékát adja annak a sokat hangoztatott igazságnak, hogy megfelelő talajelő­készítés és a szükséges aqrotechnikMi eljárások alkalmazásával jó termést lehet elérni. Az idei év különösen mutatja ezt az igazságot. Ahogy Di­cső elvtárs mondja: semmi ördön­gösség nincs ebben a termésered­ményben. Az időben elvetett gabd- nát kétszer is megfogasolta a lavasz- szal és műtrágyával fejtrágyázta. A ráfordított többletmunka és ■ a mű­trágya ára bőven megtérült. — Ki- mondhatjuk tehát, hogy a jó termés­eredménynek feltétele: a tarlóhán­tás. időben történő vetés, műtrágyá­zás és a gabonavetés ápolása. Gaz­dáinkon, gépállomásainkon van most a sor, mennyire sikerül e feltételeket megvalósítani. SZITA ISTVÁN VB-titkár, Alsómocsolad Búzával, szénával, üszővel segítik az árvízkárosultakat A bicsérdi termelőszövetkezet tag­jai már július 27-én eleget tettek ga- bonábeadasi kötelezettségüknek. A sok munka mellett, még más gond­juk is akad. Mi lesz az árvízkáro­sultakkal? A bicsérdi tsz tagjai felajánlottak 5 mázsa búzát. 10 mázsa szénát, egy tenyésztésre alkalmas üszőt. A tanács dolgozói pedig fizetésük két százalé­kával segítik újjáéleszteni az árviz- sujíotía területeket. Bicsérdi tanács Egészségvédelem Hos«zúbetényben Az utóbbi időben nagyon megnö­vekedett a gépkocsiforgalom Hosz- szuhetényben. Mindez rendben van, a fejlődés mellett tanúskodik, csak ott a hiba, hogy minden egyes autó hatalmas porfelhőt hagy maga mö­gött. Napokig nem lehet ablakot nyit­ni, szellőztetni, a felkavart por még így is behatol a legapróbb nyíláso­kon is a lakásba. Csaknem minden házban lakik bá­nyamunkás, valamennyinek szüksége van a jó levegőre, ha a bánya mé­lyéből hazatér családi otthonába. — Igaz, nagyon sok szó esik az egész­ségvédelemről. de a hosszáheté- nyi egészségtelen állapot felszámolá­sáért még igen keveset tettek. Ideje lenne vagy alaposan megjavítani az utat, vagy portalanítani! SZABÓ JÓZSEF tanácstag A kertészet A központi irodától jó három kilo­méterre a Mohácsot és Nagybaracs- kát összekötő kövesét mellett (Mo­hácsról haladva) balkézfelől terül el a Vörös Fény termelőszövetkezet ön­tözéses kertészete. Élesdnek nevezik ezt a részt, közel 13 hold jó kövér földjét a Duna holt ága szeli át. Egyenletes motorzúgás keveredik a nád zizegésébe. Éppen locsolnak a barázdás rendszerű kertészetben. — Csak úgy nyeli a vázét a szomjas föld. Szemlátomást eleveneanek fel a melegen tűző naptól bágyadt pap­rikatövek. Szép sárga bogyiszlói pap­rikát termelnek több, mint két hol­don. Mellette jó húsos piros paradi­csom kandikál ki a haragoszöld, ösz- szekúszált levelek közül. Több, mint egy hold van ebből is. Ezenkívül akad itt korai káposzta, uborka hold­számra. Ábrahám .elvtárs. a kertészet brigádvezetője 23 holdas kertészetről beszél, pedig csak 13 hold az. Vi­szont kétszer termelnek évente, így duplán lehet számítani... Odaát, a holt Duna déli partján négy hold dinnyét ültettek: fajtiszta 10—15 kilogrammos, jó, ízletes görög­dinnyéket termelnek. Naponta két­szer fordul a TEFU paprikával, pa­radicsommal, dinnyével megrakod­va. Mohácsra, Pécsre szállítják az árut. Most is éppen paprikával, pa­radicsommal megtelt ládákat raknak a teherautóra. „Kánaán” földjének nevezik ezt a részt a Vörös Fény tagjai. Rá is illik, mert ez az egyik fő jövedelmi forrá­sa a tsz-nek, bőven pénzelhet belőle a tagság. A múlt éviben 260 ezer fo­rintot jövedelmezett a 13 holdas te­rület. Ezévben a mostoha időjárás miatt nem lesz annyi, úgy számítanak azonban, hogy most is elérik a 150 ezer forintot. Ez az összeg,— a ker­tészet egyedül kerek öt .forinttal nö­veli jegy-egy munkaegység értékét. Tizennégyen dolgoznak a kertészet­ben, jobbára idős tagok és csökkent munkaképességűek. Olyanok, mint özv. Kovács Sándorné, aki már 70 éves és a 60 éves Kovács Józsefné. Itt ők is megkeresik évente a 80— 90 munkaegységet anélkül, ho.gv meg­erőltetnék magukat. A nyolcvan— kilencven munkaegység nagy érték a Vörös Fényben! Jövedelméből szé­pen megélhetnek az öregek. A gyümölcsös A termelőszövetkezet gyümölcsöse a központi irodától északra terjil el. A terebélyes fák levelei közül pirosló Jonathán almák mosolyognak. „Az idén nem lesz olyan termésünk, mint tavaly volt" — mondja Martines eiv- társ, a gyümölcsös brigádvezetője.— Befolyásolta a termést a kedvezőtlen időjárás, meg aztán korosak a fák is. Az elmúlt gazdasági évben 600 mázsa ajmát szállítottak erről az öt holdról. 120 ezer forint került a szö­vetkezet kasszájába csupán almából. Most úgy számítanak, hogy 30—40 ezer forint jövedelem megint meg­lesz. Ebből forint, forint-ötven jut majd egy-egy munkaegységre. A szövetkezet tagjai gondoskodtak már az utánpótlásról is. A régi gyü­mölcsöstől nyugatra fiatal, két-há- rom éves fák emelkednek ki a bur­gonyasorok közül. Most már majd­nem körülöleli a gyümölcsös az egész központi épületet. Negyvenhat holdat telepítettek be az elmúlt két évben. Három-négy év múlva 2800 alma- és kajszifa terem a Vörös Fény tagjai­nak. Három év múlva egy-egv fa 25—30 kiló gyümölcsöt ad — jó ter­més esetén. — Ez közel nyolc és tél vagontól növeli majd az eddigi öt hold termését. Ez a tömérdek gyü­mölcs — ha két, forintjával is adják el kilóját. — több, mint 168 ezer fo­rintot jelent a tsz-nek. A gyümölcsösben mindössze nyolc tag dolgozik. Idősebb férfiak, nők foglalatoskodnak nagy szakértelem­mel a gyümölcsfákkal. Védik, ápol­ják őket, hogy minél több jövedelmet hozzon a közös, a saját hasznukra. A tehenészet A harmadik pénzforrása a terme­lőszövetkezetnek a tehenészet. — A megalakulás évében alig néhány gir­hes jószágot vittek be a tagok. Egyi- ket-másikat úgy kellett az Imre-féle istállóhoz támogatni. Jövedelemre bi­zony ilyen tehénállománnyá' nem igen számíthatta^: egy-egy tehén napi tejhozama álig haladta meg a két-három litert. Ilyen volt Martines András Manci nevű tehene is: csu­pa csont, bőr, majdnem hogy szekér­rel kellett az Istállóhoz szállítaniok. Alig adott napi három liter tejet. H^ valaki ott járt akkoriban, an­nak szinte hihetetlennek tűnik az a változás, amit most lát. A.z Imre- féle istállóban ugyanazok a tehenek állnak, mint azelőtt. Olyanok a „sze. dett-vedett1' állatok, hogy festeni sem lehet szebbet. Á két-három literes fejési átlag helyett most 14 litert fejnek. A Manci nevű tehéntől pedig naponta 30 litert fejnek. A Zsömlye 28 liter, a Rozi 23 és a Citrom ugyan­csak 23 liter tejet ad. De lehetne sorolni a Zsuzsit, a Szegfűt és mind a 28 jószágot, valamennyi végelgyen­gülésben volt, mikor a szövetkezet­be került, Most a legkiválóbb tehe­nek, melyekhez hasonlókat bajosan találunk a környéken. De beszéljünk a jövedelemről is. amit a 28 tehén hoz a tsz-nek. Ha­vonta 16—17 ezer forintot vesznek be tejből, évente 204 ezer forintot. A tej egymaga hét forinttal növeli.egy- egy munkaegység értékét, de ezenkí­vül rendszeresen nevelnek bikabor­iakat is tovébbtenyésztésre. Kora ta­vasszal adtak el nyolc növéndékb- kát 64 ezer forintért. Az Óbert-féle tanyán újból nyolc növendékbikát nevelnek, amelyért másfél év múlva ugyancsak szép summát tesznek zsebre. I A tehenészetben elért kimagasló eredmény Czita József munkaérdem.- rendes tehenész jó munkáját dicséri. Nem hiába mondják róla a tsz töb­bi tagjai, hogy ,.a vonásod már las­san átír a munkaegység-grafikonon", — de rá is illik és meg is érdemli, mert „sülve-főlve“ a tehenek közt van. Ismeri a tehenek természetét, szokásait, egyenként, mint a tenye­rét. Tudja, hogy mire képes a Man­ci. a Zsuzsi, a Rozi ... Czita elvtárs eddig 670 munkaegységet szerzett, de ha így halad, zárszámadásig meglesz. a 750—SCO is. A lakásépítés* Mohácsról menet a kövesúttói jobb­ra Paprét-aülőnek nevezik ezt a részt. Itt a Dunától egy kilométerre épülnek a kövesúttal párhuzamosan a tsz-tagok családi otthonai. A 14 családi ház egy kis új utcát alkot, a dűlőút két oldalán. Az egyik ol­dalon nyolc, a másikon hat ház alap­jait rakták már le. Állami segítség­gel építenek a szövetkezet tagjai: egy-egy család 24 ezer forint hosz- szúlejáratü kölcsönt kapott. Az első ház itt jobbra Hegyi János otthona lesz; már az alapköveket is lerakták. Két szoba, konyha, fürdő­szoba, éléskamra és verandától áll egy lakás. Hegyiék eddig kunyhóban laktak, egy kis szűk, nedves szoba és konyhából állt a kényszerlakás. A kis négyévé^ Marika — aki kint a homokbuckán építi a várat. — már néhány hónap múlva egészséges, vi­lágos otthonba kerül. Az ő élete nem olyan lesz, mint a szüleié volt. Már neki épül a boldog családi otthon, A következő ház Rideg Pétereké. A harmadikat Kürti Gézáék építik. A negyediket idős Szikora Jánosék. Itt épül ebben a sorban Marx Jó- zseféké és Wink Jánoséké is. A két házsort Imre József és ifjú Szikora Tános házai zárják be. Szikoráék is most építik az első saját családi há­zukat. A regit „a patkányok úgy ösZ- szetúrták, hogy attól kell tartani mindig, hogy mikor dől össze" — mondja Szikora elvtárs. * Az idő késő délutánra hajlik. A nap sugarai a fűzfák tetejét súrol­ják Búcsúzunk a Vörös Fény ter­melőszövetkezet kertészeitől, tehené­szeitől, a gyümölcsöstől, a szorgal­mas gazdag tagságtól, akik minden­nek lerakták alapjait, saját maguk és gyermekeik boldogulására. Még néhány hónap és fény ragyog be az új otthonok tágas, világos ablakain, mint ahogy megvilágosodott, megszé­pült az egykori, küszködő mohács- szigeti egyéni gazdák élete is. a Pap_' rét dűlő. az Élesd és a Holt-Duna aga mellett. Knrilla Vince J

Next

/
Thumbnails
Contents