Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-26 / 202. (201.) szám

1954. AUGUSZTUS 26 NÄPCö 3 „Még ebben a hónapban teljesítjük tervünket, ax év végére pedig törlesxtjük adósságunkat66 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Nem marad e! a feielősségrevonás Borbás Jenő bikali „nagygazda“ vagy mondjuk ki nyíltan: kulák egy hold árpá­ját apránként hordta be és kézzel csépelte el. Megmondta ő a sásdi járási tanács két dol­gozójának és a bikali begyűjtési előadónak. Árki Jánosnak, hogy áll a dolog: „Csaknem csépeltetem el. mikor úgyis olyan kevés ter­mett.‘‘ Azon már iga­zán nem lehet csodál­kozni, hogy a bikali kulák csirkefogónak ne vezte a tanács dolgo­zóit — és az egész ügyet a maga részéről azzal intézte el: , Úgy sem lesz semmi az egész dologból, elcsé­peltem és kész .. .*• Megnyugtatásul: Borbás Jenő bikali kulák a dolgozó nép államát akarta becsap­ni, feketén csépelte el az egy hold árpáját. Az aljas próbálkozás, az állam félrevezetésének elbírálása nem marad el. Borbás Jenő akara­ta ellenére, mégis csak lesz valami a dologból. VADON ANTAL sásdi járási VB-elnök István-akna piros-palás tornyán január óta nem gyűlt ki a ter\ tel­jesítést jelképező ötágú vöröscsiilag. Nem, mert tervüket állandóan száz százalék alatt teljesítették, állandó-^ an hátul kullogtak az aknák közti versenyben. Miért, talán István-ak- nán nem olyan bányászok dolgoz­nak, mint Pécsbányán vagy Vasa­son? István-aknán talán rosszul dol­gozó munkások vannak’ Szó sincs róla. István-akna dolgozói már sok­szor bebizonyították, hogy jó haza­fiak. Bebizonyították ezt augusztus 19-én is, amikor közel 150 százalék­ig* teljesítették előirányzatukat. Mi vc.lt hát a hiba? Kezdjük a legnagyobbnál. István- aknán a bányászok nagy többsége nem használja ki a munkaidő 480 percét. Hat és fél, hét órái dolgoznak egy-egy műszakon Ez volt a helyzet valamennyi fejté­sünkben. Műszakkezdés előtt a csa­patok nyugodtan leültek Ss közösen elfogyasztották a magukkal hozott élelmet. Ez mintegy félórát vett igénybe, nem számolva az étkezés utáni „kollektív” beszélgetéseket. Ezek az elveszett félórák — csak a feitési csapatokat számítva — napi 25—30 műszakot tettek ki. A 25—30 műszakból pedig két kisebb teljesít­ményű fejtést lehetett volna 'telepí­teni, ami durván számolva 120— 140 csille szénveszteséget jelentet' -»aponta. Azért beszélek múlt időben,, mert e-téren nagy eredményeket értünk el, éppen Gerő elvtárs „Készüljünk fel a télre” című cikke nyomán. Több fejtésünkben sikerült rendet teremteni a munkaidő kihasználása körül. E harcban külön dicséretet érdemelnek a harmadik szint, III nyugati 20-as telepű fejtésben dol­gozó DISZ-fiatalok. Ok voltak az elsők, akik minden különösebb agi­táció nélkül csatlakoztak a 600 per­ces mozgalomhoz. A párt, szakszer­vezet. az üzemvezetés nem csalódott a fiatalokban. ígéretükhöz híven el­sők a leszállásban és utolsók a ki­szállásban. Eredmény: júliusban is messze túlteljesítették napi 90 csil­lés előirányzatukat. Benkő Imre vá­jár júliusban például nem keveseb­bet, mint 1.000 forintot vett fel pré­mium címén. A bányászfiatalok nem pihentek , meg habáraikon. Augusztusban még szebb eredmények elérésére töreked tek. Eredmény: 24-én 156 százalék­ra teljesítették tervüket, azaz az előírt 90 csille helyett 140 csillét szállítottak, ami több, mint 15 csil­lés fejteljesítménynek felel meg. So­kaknak talán ez hihetetlen: kilenc ember, hogyan tud 140 csillét szál­lítani? Aki nem hiszi, kérdezze meg! Frontmester: Bence Ferenc elvtárs. Most már volt mivel agitálni. Számokkal, kézzelfogható tényekkel agitálhattunk, a DISZ-brigád példá­jával. A pártszervezetek és a nép­nevelők segítségével ma már több fejtésben felismerték a munkaidő kihasználásának nagy jelentőségét. Rózsa János, Szlavek Antal, Bokor József és Buchmüller Antal fejtésé­nek dolgozói is követik a DISZ-bri- gád példáját, aminek eredménye a terv teljesítésében, illetve túlteljesí­tésében mutatkozik meg. Valameny- nyi fejtés teljesíti kötelességét. Az akna pedig ennek eredményeként erősen közeledik a 100 százalékhoz. Jelenleg 99 százalékon állunk az augusztusi terv eddig esedékes ré­szének teljesítésével, s minden re­mény megvan arra, hogy a hónap végére ismét — hat hónap után — kigyúlhasson az aknaház tornyán az ötágú vöröscsillag. Eredményekről beszámolni, írni jóleső érzés, különösen nekünk mű­szaki embereknek. De egy pillanatra sem lehetünk önelégültek. Nemcsak azért, mert aknánk nem teljesíti tervét, hanem azért is, mert még mindig drágán termelünk, sok a tennivalónk különösen az anyag gal való takarékoskodás terén. Igaz, eddig is sokat beszéltünk e fontos kérdésről, csak az a baj, hogy ke­veset cselekedtünk. Még mindig gyakori bányánkban a levegőfújás, holott azt már mindenki tudja, hogy legdrágább energiánk éppen a sűrí­tett levegő. A fejtésekben sok a fa-elvagdalás, sok anyagot hagyogat- nak el az öregfejtésekben. Nem ki­elégítő a gépek karbantartása, ke­zelése, s ez mind-mind drágítja a tér melést. Rájöttünk arra, hogy e hi­bák kijavítása érdekében legtöbbet a termelés legközvetleneob parancs­nokai — a frontmesterek tehetnek. A párt- és szakszervezettel egyetér­tésben külön értekezletet tartottunk a frontmestereknekt ahol számokká' is érzékeltettük az anyagtakarékos­ság jelentőségét nemcsak saját, ha­nem népgazdasági szempontból is. Elmondtuk az elvtársaknak, hogy minden szál tűződeszka, ha az az öregfejtésbe jut felhasználatlanul — 80 fillérjébe kerül az üzemnek. Egy darab kétméteres támfánal* pedig 12 forint az ára. Mennyi deszka, mennyi támfa és egyéb ácsoláshóz szükséges anyag megy tönkie csu­pán hanyagságból, mennyi forintot dobunk ki csak István-aknán az ablakon azért, mert eddig nem hoz­tunk megfelelő intézkedéseket az anyagtakarékosság érdekében! Az értekezletnek volt eredménye. Lát­szott a frontmestereken: megértet­ték, miről van szó. Határozat is szü­letett e hibák gyors kijavítására. Kézzelfogható eredményről még nem tudok ugyan beszámolni, de annyi bizonyos, hogy minden fejtésben ke­vesebb elhagyott anyagot lehet ta­lálni, bányászaink egyre inkább ér­zik felelősségüket a termelés ol­csóbbá és gazdaságosabbá tétele iránt. Sokat tudnék még írni üzemünk életéről, ai eredményekről és hi­bákról, de hiába, mindent nem lehet belepréselni egy cikkbe. Egy fontos dologra azonban mégis rá kell mu­tatnom. Jóllehet, az úgynevezett „rejtett tartalékok” feltárása nagy­ban előre lendíti a többtermelés, az anyagtakarékosság; a tisztántermc- lés ügyét, de mindez semmivé vál­hat, ha ugyanakkor továbbra is el­hanyagoljuk az elővájások és feltá­rások meggyorsítását, az új tartalék munkahelyek megteremtésének mun kálatait. Nemcsak a mára. a holnapra is gondolunk A télig nem kevesebb, mint 900 mé terrel növeljük a meglévő fronthosz szúságot. Ez pedig 12 új fejtés el­készítését jelenti. Igaz, számolunk azzal is, hogy közben hat meglévő fejtésünk kimerül. De akkor is még hat tartalékfejtéssel rendelkezünk, így télen is biztosíthatjuk a terme­lés egyenletességét. Azért, hogy István-akna januártól kezdve nem teljesítette tervét, csil­lésektől az igazgatóig, a párszerve­zettől a szakszervezetig, mindenki felelős. Viszont a hibák kijavításá­ban elért eredményekben is minden­kinek érdeme van. Mégis meg kell dicsérni Hámori Győző és Tátrai Jó­zsef bányamestereket, Börzsei György és Bőle Károly mérnököket, Szirtes Béla elvtársat, valamint Lan tos János és Pavlicsek Géza párttit­kár elvtársakat, akik minden segít­séget megadnak Szilas László igaz­gatónak a télre való alapos felké­szülés érdekében. Utoljára hagytam egy olyan kér­dést, aminek elintézésével felsőbb szerveink is sokban hozzájárulhatná­nak a szétermelés emeléséhez. Nem új dologról van szó. Az István-ak- nára vezető tűrhetetlenül rossz utakról. Ezeket kellene megjavítanv hogy az autóbuszjáratok végre meg is indulhassanak, és ne kelljen bá­nyászainknak Szabolcsról gyalogol- niok István-aknára és fáradtan meg kezdeni a műszakot. Ehhez nem kell más, csak egy kis jóakarat. Jogo­san elvárjuk az ígérgetések valóra- váltását! Mégcsak annyit: István-akna bá­nyászai magukra találtak. Már eb­ben a hónapban teljesítjük tervün­ket és az év végéig törlesztjük több, mint tízezer tonnás adósságun­kat. Ehhez megvannak feltételeink! Vereckel Rudolf Szabolcsbánya üz. vez. főmérnöke. — MINT MINDEN ESZTENDŐ­BEN, úgy ezévben is sor kerül a hű­ségjutalmak kifizetésére. Ezzel kap­csolatban a Pécs-kömyéki bányák­nál a bányász szakszervezet augusz­tus 10-én mozgalmat indított, hogy a bányászok hűségjutalmukat, vagy annak egy részét betétkönyvben he­lyezzék el. A bányaüzemek dolgozói versenyre hívták egymást és máris szép eredmények születtek. Petőfi- aknán Hitzl István lámpamester és Kiefer Ferenc lámpamester a hűség- jutalmuk teljes összegét takarékbe­tétben helyezték el későbbi idő­pontban történő nagyobb bevásárlás céljából. Számos olyan dolgozó van már, aki hűségjutalmának 50. 60, 10 százalékát helyezte takárékbetétbe és számuk napról-napra emelkedik. — A PÉCSI POSTÁSOK nemcsak munkájukkal, hanem anyagilag is támogatják az árvízkárosultakat. A szakszervezet kezdeményezésére na­pok alatt 8959 forintot ajánlottak fel. A postás kultúrotthon vezetősége most lelkesen készül egy operett-est megrendezésére, amelyet augusztus 28-án a Liszt Ferenc hangversenyte­remben tartanak az árvízkárosultak javára. Ez alkalommal Lehár. Husz- ka, Jacobi legszebb operettjeiből és Strauss, Suppe, Offenbach, Sattler legszebb műveiből adnak elő részle­teket. Közreműködik a budapesti postás operaegyüttes is. — KIS-DAINDOL lakosságának régi kívánsága teljesül rövidesen. — Mintegy 85 ezer forintos költséggel megkezdték Kis-Daindol 2 szám alatt a Népbolt építését. — A Beloiannisz utca 55 szám alatt ugyancsak meg­kezdték egy élelmiszer bolt építését, amely előreláthatólag szeptember 15- én már megnyílik. — Az Alkotmány utca 50 szám alatt pedig megkezd­ték a Fűszerbolt kibővítését a lakos­ság jobb ellátása érdekében. — A BELKERESKEDELMI MI­NISZTÉRIUM, valamint a Kereske­delmi és Pénzügyi Dolgozók Szak- szervezete Központi Vezetőségének vándorzászlajáért folyó versenyben a Pécsi Vendéglátó Vállalat a második negyedévben elnyerte a ..kiváló vál­lalat“ címet, valamint a verseny-- zászlót. Ez alkalommal a vállalat és szakszervezeti bizottsága augusztus 26-án, csütörtökön délután 4 órakor a KPDSZ József utca 15 szóm alatti kultúrtermében ünnepi termelési ér­tekezletet tart. — AUGUSZTUS 31-ÉN este fél # órakor a Társadalom- és Természet- tudományi Ismeretterjesztő Társulat klubhelyiségében. Gádor Emil festő­művész bemutatja legújabb rajzait a klubtagok és a meghívott vend Igék részére. Ugyanakkor Soltra Elemér, a Baranyai Képzőművészek Csoport­jának elnöke: ,A grafikai ábrázolás a ma művészetében*' címmel tart előadást. — A VILLANYI JÁRÁS termelő- szövetkezetei eddig mái* 18 és fél va­gon műtrágyát rendeltek, hogy mire beköszöntőnek az őszi vetések, ne hiányozzon sehonnan sem a szuper­foszfát és a pétisó. Legnagyobb ter­melőszövetkezeti járásunkban igen nagy mértékben emelkedik a műtrá- gyafelhasználás: a múlt évi 15 vagon­nal szemben előreláthatólag az idén mintegy 25 vagon a kereslet. — Alkotmányunk ünne­pén a BELSPED dolgozói ünnepi műszakot tartottak. A műszak ideje a'att több, mint 10 ezer métermázsa árurakományt szállítottak a vasút­ról, termelőhelyekről ji fogyasztóhe­lyekre. Szorgalmával különösen ki­tűnt Görbicz Sándor, aki az ünnepi Vásárra 300 mázsa árut szállított és szzel elnyerte a legjobb hajtó címet. — BEZEDEKEN ÉS L1PPÓN a gazdák megkezdték a harcot a fákat tönkretevő amerikai fehér szövőlep­ke második nemzedéke ellen. — A községi növényvédelmi zárszolgálati felelős irányításával Holló 10-es ha­tóanyaggal végigpermetezik az út­menti fákat és a kerti gyümölcsösö­ket, hogy megakadályozzák a kártevő nagyméretű elszaporodását. __i En tudom, mi a különbség a pofon, meg a jó Bányásznevelés régen és most __ A pécsi káptalan szentmiklósi ^ szöllejébe jártam sarabolm és kötözni tizenkétéves korombaii havi 10 pengőért. A cserepeseknél is izzadtam két évig. Azután 1928-ban bányába kerültem. Nehéz idők vol­tak azok. Volt úgy, hogy csak há­rom napot dolgoztunk egy héten. István-aknára kerültem. Majdnem egy fél évtizedig csak takarító lehet­tem feles fizetéssel. Mostohaapám — aki vájár volt, — akkoriban hah meg. Amúgy is gyenge fizikumú em­ber volt és sokat panaszkodott a földalatti munka nehézségeiről. Nem egyszer megfélemlítettek ezek a sza­vak. De nem hátráltam. Igazi bá­nyász akartam lenni. De amíg az lettem.., ♦ v Itt megáll néhány pillanatig Kla- divó János vájár. Csak 89-ben lettem vájás. Mindig érdeklődéssel figyeltem az öregeket, minden kézmozdulatukat, ök több­nyire gázkitöréses helyeken, folyós telepeken dolgoztak. Aki ott megta­nulja a munkát, az már ismeri a többi munka csínját-bínját. A szűkszavú — amikor én megis­mertem, már eléggé megtört — Há­romszéki Vilmos volt a mesterem. Amit tudok, annak legnagyobb ré­szét tőle tanultam. De mindent csak egyszer magyarázott. Tanultam Sza­bó Mihálytól is. Megadta ő is az „oktatást”, de ha véletlenül nem úgy csinéUam valamit, ahogy kellett volna durván lehordott. Nem volt akkor még rendszeres nevelőmunka a bányában. Aki meg akarta tanulni a bányászmestersé­get, annak — ha már értett is hoz­zá — bizony évekbe tellett, míg vit­te valamire. Én is nyolc évig voltam csillés. A pofon, meg hozzá hasonló okta­tási eszközök közismertek voltak ak­kor nálunk. Az öreg Nemes Pali bá­csi — régen volt csapatvezetőm, — nem egyszer ráncigálta a fülemet., ha nem volt jókedvében, vagy nem ép­pen azzal a tempóval toltam a kész- ’etet, ahogy ő szerette volna. Aztán lyenkor reklamálni nem volt taná­csos. A szánkat se nyithattuk ki. — Csak egyszer mertem szólni- és négy hónapig egy vizes gurítóba rakott dolgozni Jakab „bányamester úr." A mostani fiatal bányászoknak már nem kell ilyen hosszú és göröngyös utakon végig haladpiok. Erről is saját tapasztalataimból be­szélhetek. Lassan négy éve lesz, hogy a fiatalok nevelésével foglal­kozom — munkamódszerátadással Ennek is van története. Röviden az. hogy általában jó teljesítményeim voltak, kihasználtam a 480 percet, átlagosan 130 százalék körül termel­tem. Kitüntetéseket is kaptam. Feladatom és egyben célom az, hogy a gyengébb eredménnyel dol­gozó munkásokat segítsem. Jobb. ha példákkal mondom el ezt. Ott volt például Varga Lajos — fiatal vá jár, — aki a 70—80 százalékot rit­kán szárnyalta túl. Nála az volt a legnagyobb baj, hogy mielőtt vala­mibe belefogott, rengeteget gondol­kodott. Túlságosan hosszú ideig la­tolgatta a dolgokat. Megmagyaráz­tam neki, ha dolgozik valamin, már akkor gondolja el magában, hogy mi I 'esz a következő munkamenet, lgé ha az egyik munkával végzett, rög­tön meg tudja kezdeni a soronlévöt. Hátráltatta munkájában még az is, I hogy négy fészkével dolgozott egy zárt munkahel**en. Nem jól van ez így — mondtam neki i—, hanem még egy pótfeszkével, tehát öttel kell dol­gozni. Megmutattam neki, hogyan csinálja, — mert így mindig van egy lábazat, ami tartja az egész ol­dalt. Látta, hogy így mindjárt job­ban megy, könnyebb is dolgozni, meg többet is lehet termelni, ke­resni. Abban a hónapban már 110 száza­lékot 'ért el. Néha aztán nehezebb dolgom is akadt. Mint ahogy a Németh Ferenc — fiatal vájár — esetében. Ö a Il-es telepen légvágatot hajtott újranyitás- ban. De sehogy sem haladt a mun­kával. csak 60—70 százalékot ért el. Persze, hogy zúgolódott a kevés, na- oi 40 forint kereset miatt. A brigád­ja is rosszul állt. Hozzájuk küldtek segíteni. • Mikor odamentem a Né­meth Ferihez, láttam, hogy nem jó szemmel néz rám. Szóval nem fo­gadott szívesen. — Én akármennyit is dolgozhatok, úgysem keresek többet, mint napi 40—45 forintot — legyintett mérge­sen. Láttam, itt elsősorban egy kis be­szélgetésre van szükség. A bérek fel­szaladhatnak akár az égig, persze, ha munka áll mögöttük, — mondtam neki többek között. De hol a hiba? •— ez bántott engem. Nem sokáig. Ha más nem dolgozik, én sem leszek bolond megszakadni — mond­ta váratlanul Németh. Hát igen —, vontam le a követ­keztetést, miután jobban körülnéz­tem a csapatnál, — ahol ninc6 meg az összhang, a megértés, a kölcsönös segítés és igyekvés, ahol egy csepp f I •« ..i* szó kozott versenyszellem sincs, ott nem is me. let rendesen a munka. Foglalkoi- em tehát az egész csapattal, politi­kai érvekkel elsősorban. Az ered­mény itt sem maradt el. Amikor oda 'erültem hozzájuk, az azelőtti dekád­ban volt 5 méter kihajtásuk. 10 nap múlva, amikor már köztük voltam. 9 métert értek el. Az utána következő iekád már 12 métert hozott. Németh Ferenc pedig a hónap végén 9rt szá­mláknál járt. Nem is kell monda­nom, fizetésével is meg volt elé­gedve. Korábbi gyenge teljesítményük oka egyrészt a szervezetlen készletelszál­lítás volt. Nem dolgoztak váltott csil lével, .rengeteg volt így a várako­zási idő. Magasan ácsoltak, ami fe- latokat meg későn rakták be. ezért ’esleges munkával járt. A pótácso- kinyomódott az oldal és azzal kel­lett vesződniök, mert nehezebb volt így berakni a pótácsolatot. A z én munkámon az elmondot- takon kívül a lényeg még azon is van, hogy a fiatalokkal meg szerettessem a bányát, a bányász­munkát. Ehhez az is tartozik, hogy nemcsak dicsérem előttük, hanem elmondom azt is, amellett, hogy szép, érdekes munka, nehéz is, de annál megbecsültebb. S falán abban, hogy értem már el az elmúlt négy év alatt eredményeket mint munka- •nódszerátadó, szerepe van — amei- 'ett, hogy a szívem már a bányához nőtt — annak is, hogy szeretem az fjúságot, a fiatal bányászokat. Meg sokat beszélgetek velük fiatal bá­nyászéveim „élményeiről." *** vi — Bőven jut takarmány az állatállománynak Derék helytállással, fegyelmezett munkával bizonyította be ezévben a pellérdi Alkotmány termelőszövet­kezet 51 tagja: magáénak érzi szö­vetkezetét. Az aratás-cséplés gyors befejezése mellett idén a kapások gondos megművelésére is volt ide­iük. Okultak a tavalyi hibákbó'. ami­kor a huzamos esőzésekből -idódó elmaradást fegyelmezetlenséggel, rossz munkaszervezéssel tetézték. Nem is jutott kukorica a munkaegy ségekre. De még az állatok tákar- mányozására is úgy kellett vásárol­ni mástól terményt. A tagok akkor ahelyett, hogy felemelték volna sza­vukat a fegyelemsértők ellen, hall­gattak. Ma más a helyzet. Lassan-lassan megszokják a csoporttagok, hogy jo auk és kötelességük a szövetkezet ügyeinek közös intézése. Az 6 véle­ményüket tolmácsolta a vezetőség felé a fegyelmi bizottság elnöke: azt, aki nem teljesíti feladatát, munka­egységlevonással kell büntetni. Erre eddig még nem került s rr, mert a szigor mellett nevelő szán­dék vezeti a fegyelmi bizottság tag­lalt. Példamutatással, jó szóval úgy nevelik társaikat, hogy a mur káról í sak indokolt esetben és előzetes be­jelentéssel maradnak távol. így értük el, hogy négyszer ka­pált kukoricájuk 25—30 mázsás ter­mést ígér. Kedden reggelre b?fejez­lek a másodvetésű «kukorica első ka palását is. ötvenhat holdas rétjük termésének lekaszálásából pedig alig hatholdnyi van hátra. Jut bőven az cHalállománynak, de a háztáji <íí-t latoknak is. A beadás és a közös altatok takarmányának biztosítása után másfél kilót osztanak majd egy-egy munkaegységre az ősszéI, 1 SZINNYETt j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents