Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-25 / 201. (200.) szám
DUNÁNTÚLI VÍLÁG PROLETÁRJA ! £GYEfÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: Románia felszabadulásának 10. évfordulója (2. o.) — Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának üzenete Eisenhower elnökhöz (2. o.) — Külpolitikai hírek (2. o.) A próbaév Tótszentgyörgyön (3. o.) — Munkaérdem- rendes tanácselnök (3. o.) — Hűségjutalom (4. o.) — Falusi levelezőink írják (4. o.) MDP B ARANYAM EGYEI BIZOTTSÁGÁNAK XI. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM ÁRA 50 FILLER SZERDA, 1954. AUGUSZTUS 25 A negyedik bányásznap előtt Még fülünkben cseng az alkotmány ünnep lelkes munkaritmusa, visszhangzanak az elismerést tolmácsoló hangoshíradók, de máris új ünnep közeledik, a IV. Bányásznap. A tárók, fejtések, elővájások szintén versennyel üdvözlik az évfordulót. Röpgyűlésekkel kezdődött az alkotmány ünnep utáni első munkanap az aknákon. Az az elhatározás született: „Tartsunk ünnepi de- kádot szeptember 5-ig!” A jelszó nem irodákban vagy dekorációs mű helyekben született. Derék bányászaink kötelességérzete, szíve diktálta. A szénbányászat 300 ezer tonnás tartozásának híre nemcsak az üzemveuetőkig, körletvezetőkig jutott el, tud róla a csillés, készlettoló, az üzemlakatos és mindenki, akinek köze van ahhoz, hogy nap, mint nan több feketeszén kerüljön a napvilágra. Ha csak egy napját akarnék leírni az alkotmányi versenynek, a munkagyőzelmek, a kiváló teljesítmények hosszú sorát kellene ismertetnünk. Béke-aknán volt olyan nap, hogy többszáz csille szenet küldtek a külszínre terven felül. A komlói Béta-akna az ünnepi műszakon 180 százalékon felül teljesítette tervét. Bár dicséretesek ezek az eredmények, mégis áltatnánk magunkat, ha azt mondanók. hogy olyan versenyhangulat uralkodik most is az aknákon, mint a kongresszus idején, vagy mint az alkotmány-ünnepi műszakok egy-egy napján. Nem ez a helyzet. A verseny, s ezzel egvütt az eredmények még igen hullámzóak. Egyrészt azért van ez. mert az üzemi bizottságok legtöbbször a „finis” előnapiaiban terveznek. akarnak hamariában nyilvánosságot teremtem. Az ilyen félmunka csak kapkodáshoz vezet. Sajnos erről sok helyen a pártszervezetek is! tudnak, mégsem mozgósítanak időben. A szakszervezeti funkcionáriusok nagyrésze kissé megpihent a kongresszusi versenyben szerzett babérokon, ezért csökkent a versenv irama. Ha az előttünk álló feladatokat tekintjük, egv pillanatra sem vehetjük ezt szó nélkül tudomásul. legtöbb bányaüzemünkben a mun kahelyeken uralkodó hangulat még nem fejezi ki hogv maholnap itt a bányásznap, egy olvan ünnep, amikor az egész ország figyelme, há- láia száll a fekete gyémánt harcosai felé. amikor a becsületes dolgozók többezerforintos hűséeiutalmaf vesznek kézhez, amikor sokan először öltik magukra a bányász egyenruhát. Az Tstván-aknán augusztus 20-a után is még az alkotmányi műszakra szólító pinkátok, jelmondatok ..mozgósítottak”. Az üzemi bizottság megkésett egy kissé, nem látott azonnal munkához. P°dig volna mit tenni. Az akna 11.746 tonnás tartozása augusztusban tovább nőtt 317 tonnával. Sokan erről nem is tudnak az üzemben, mert nem teremt kellő versenynyilvánossá«ot a szakszervezet. Már hosszabb ideie a lemaradó üzemek soréba tartozik az akna s mégsem vetődött fel a legutóbbi időkig sem elég élesen az. hogy sokan nem dolgozzák ki a műszak 480 percét. Egy új dolgozónak kellett érkeznie, aki a taggyűlésen elmondta: „Ha hat és fél óra alatt teliesftiük a normát, tovább nem dolgozunk. Azt mondják a csapat „öregiei", ha túlteljesítjük a 100 százalékot, jönnek a normások és feszítenek”. Az ilyen tapasztalatok azt igazolják, hogy nem ismerik még eléggé az üzemi bizottságok a munkahelyek dolgozóinak gondját-baját, problémáit. A bizalmiak nem közvetítik az ottani hangulatot. Vájjon ha nem hónapok múlva szerez tudomást az üzemi bizottság, a pártszervezet és az üzem vezetősége az egyes munkahelyeken előforduló hat és félórás „munkaidőkihasználásrór. súlyosbodott volna-e még augusztus ban Is a tartozás? Bizonyára nem! Mozgósító politikai munkára van szükség, mert csak így teremtődik olyan légkör, ahol szégyennek tűnik a tartozás. A szakszervezet, de a pártszervezet bizalmijai is, nevel iék fegyelmezett, gondos munkára a mellettük dn'sozókat. Ez nem egyszerű feladat. Sokszor „nepszerutlennek” tűnik, mert régi munkatárs szemébe kell megmondani: „Te több re is képes lennél, mást-várunk tőled.” A bizalmiak, akik többnyire kommunisták, öntudatos mozgalmi munkások, itt se hátráljanak meg, hanem legyenek határozottak s szenvedélyesen harcoljanak az ellen, ami az emberek gondolatában még rossz, fékezi előrehaladásukat. Nehéz a bizalmi feladata, de van mivel agitálni. Azok a bányászok, akik egész évben köteles- ségtudóan eljártak műszakra, nem bumliztak, most 2—3000 fo-int hűségjutalomra számítanak. Ez az egyik legjobb agitációs ér/ most. Főleg azonban azt kell hangsúlyoznunk, hogy milyen nagy kötelesség és feladat előtt áll a szénbányászat. Törleszteni kell a 300.000 tonnás adósságot! S nem mindegy, hogy mikorra. Még mielőtt beköszönt a hűvös idő, a tél. Harcosan kell agitálni, úgy mint Pécsbányán, ahol a bizalmiak s a népnevelők ezt mondják: „Mit szólnál, ha télen néma maradna a rádió, villany helyett gyatrafénvű gyertyát kellene gyújtanod?” Ezeknek a szavaknak van foganatjuk, ha megfelelő időben és körülmények között mondják. A tervteljesítés csak egyik rész^ a versenynek. A gazdaságosságra, a szén minőségére ügyelni, a mennyiségi követelmények mellett — nehezebb dolog. A versenyt is egyszerűbb számontartani, ellenőrizni, az eredményeket nyilvánosságra hoz ni, ha csak tonnákról, méterekről s puszta százalékokról van szó. Hogy csökken-.e egy fejtésben az önköltség, javul-e a minőség, ezt már nehezebb számontartani. Igen alapos munkát kíván az ilyen verseny, de -megéri a fáradtságot. Pécs VI. kerület üzemi-, párt- és szak- szervezeti vezetői többször tartanak közös megbeszélést, ha látják, hogy valahol szorít a cipő. Nemrégen igen sok kifogás érte a minőséget, sok pala volt a szén között. Arról beszéltek a dolgozóknak, hogy a meddőt rakják félre. Határozatot is hoztak. Eszerint a töltőcsilléseknek 5 százalékkal több bért adnak, kötelességükké teszik a tisztántermelést. A töltőcsillések ma nem nézik el, hogy a pala egy csillébe kerüljön a szénnel. Itt a műszaki vezetők is szívügyüknek tekintik a versenyt, nem adják ki azt „albérletbe” a beosztottjaiknak. Nem egyszer ott látni őket műszak előtt az eligazításoknál és egyes embereknek is megmondják, milyen munka vár rájuk a fejtésekben, a szállításnál. Egy percig sem kérdéses, hogy sok függ a vezetőktől, de mérhetetlenül sok az egyszerű munkástól, akinek kezében van a fejtőkalapács, a csille, a lapát. Az ő odaadó munkája, verseny kedve alapvető záloga a termelésnek. Ez azonban csak úgy születik meg, ha a vezető jól dolgozik, megfelelő munkahelyet teremt, megszervezi a vágatok, a szállító berendezések jó karbantartását, ügyel a dolgozók egészségére. Ha mindenütt úgy dolgoznak a körletvezetők, mint például a komlói Béta-aknán Kovács Lajos, akkor nem marad el a dolgozók aktivitása, „A termelés mellett; nem kevesebb gondot fordítunk a biztonságos munkára — mondja Kovács elvtárs. — E hónapban csak két kisebb kézsérülésünk volt. A bányásznapig lehetőleg minden balesetet kiküszöbölünk, hogy valóban örömünnepe legyen a bányásznap területünk minden dolgozójának.-’ Szeptember 5-től már csak néhány nap választ el. A hátralévő napók azonban még nagy eredményeket érhetnek el, ha a szakszervezeti és a pártbizalmiak kettőzött erővel végzik versenyszervez«, agitációs munkájukat. Már most el kell követni mindent, hogy a verseny tovább fejlődjék az évi ten' teljesítéséért, az adósságok végleges törlesztéséért. A párt figyelmeztetése: „Készüljünk fel a télre” — világosan megszabja tennivalóinkat Minden bányásznak munkája legjavát kell adnia, hogy ne ismétlődjenek meg a múlt tél nehézségei Ha erről nem feledkeznek meg, bátran nézhetünk a tél elé. A bányásznapi versenyhez adton erőt a_ kor- mányprogramm Ádlágos célkitűzése, ez diktáüa a munkatempót, hogy m nél gyümölcsözőbb legyen a verseny. Koztunk a keljük — jöjjenek! Üj tagok a magra rbólyi Tartós Békében „Köztünk a helyük, jöjjenek'’... Az elmúlt hé ten kétszer hangzott el ez a közfelkiáltás a magyarból lyi Tartós Béke termelőszövetkezet cspportgyűlésén és a felemelt karok erdeje jelezte, hogy újra két dolgos, falubéli egyéni gazdát fogadtak be soraik közé. Nem ritkák most csépié* utdn az ilyen sorsdöntő csoportgyűlések, kivált ott, ahol a termelőszövetkezeti tagság becsületes munkával kitett magáért és a gyengébb termés ellenére is olyan jövedelemre tett szert, hogy az egyéni gazdák sehogy sem érhettek nyomukba. A ma- gyarbólyi Tartós Békét a megye erős termelőszövetkezetei között emlegetik, gyommentes földjeiért, szép gazdálkodásáért tisztelik, becsülik a kívülállók. Ez az ehs mérés érett most döntő elhatározássá Tamási Józsefben és Kovács Jánosáéban. Keressük fel őket! Tamási József — Amint látja az elvtárs, én már munkába is álltaim, nem vártam ki az október elsejét. Ehhez a kerékhez szabom ki a talpakat, mert én bognár vagyok, mesterember már negyven esztendeje, csak az utóbbi években dolgoztam földdel, tizenhárom holdnyi tartalékföldön gazdálkodtam. Megkérdezhet akárkit a faluban, hogy mennyire értettem hozzá! A múlt esztendőben a tanácstól két oklevelet is kaptam: az egyiket a szépen munkált földieimért. a másikat pedig, mert pontosan, száz százalékra téliesítettem a beadásomat. — Hogy mi vezetett a termelőszövetkezetbe? Soká tartana, mind elsorolni. Hozzájárult az is, hogv feleségem már esztendők óta beteg, nincs, aki szedje utánam a markot, vagv feladogassa a szénát a kocsimra. Meg aztán, ez a legfőbb, amikor visszavették a Sólyom Györgyöt, az Imre Albertet, a Révész Sándort, a Pa- czur Gyulát meg a többi közénpp.rasztot. — úgy megindult a közösben a gazdálkodás, hogy még olyant nem is láttam. Olyan a tsz dohánya, hogy párját ritkítia. pedig én szabolcsi ember vagyok mégis csodálom. Azután évenként tíz-tizenöt növendékbikát is eladnak, jó oár százezer forintot vágnak érte zsebre. Amikor aztán meghallottam, hogy az öreg Szegedi bácsi annyi búzát kapott az idén Is. hogv Vét évig is elél vele csa- ’áaiával. fostam magam, elmentem Szokolovícs Mile, az elnök lakására, hogy felvesz-e? Azt mondta, az . a tagságon múlik, ő beleegyezne, mert nagyon kell a mesterember. A csoportgyűlés aztán elfogadott — ismer engem itt mindenki, tudja, ki vagyok, mi vagyak, miféle ember?! — Akadt azért egy-két rosszindulatú hang is, azt mondták, az adó elől jövök a csoportba. Kijelentem, hogy amit csak kapok termésemért, azt mind befizetem az adóba, tisztességgel elrendezek én mindent, nehány- torgasson fel senki semmit. Meg nemcsak én dolgozok majd egyedül: a feleségem is, a nagyobbik lányom is talál itt megfelelő, nekivaló munkát, akár a dohánynál, akár a könnyebb mezei munkánál. Kovács Jánosáé — Tudják, az én férjem Komlón dolgozik a Bánya- gépjavítónál. kislányom meg Mohácson tanul a gimnáziumiban, én meg a földdel dolgozok. A károlymajori állami gazdaságtól vettem ki részében kukoricát, biJ zony sokszor gyalog tettem meg a tíz kilométernyi utat, míg végeztem a kapálásokkal, fattyazással. Esténként átjártam ide a szomszédba, a Dancsóékhoz — ők a termelőszövetkezetben dolgoznak már évek óta. Hallják — tavaly is annyi "búzát, árpát, meg miegymást hozott nekik haza a csoport kocsisa, hogy igazán csodáltam, olyan szépen részeltek. Tudtam én mindig, hogy Szokolovícs Mile bácsiék jól boldogulnak, láttam — az idén is tisztára megikapólták répáinkat, dohányukat, kukoricájukat. Olyan termésük lesz amilyen senki más. nak. A szomszéd-asszonyék nem szóltak, hogv lépjek be — én sem gondoltam rá, egészen mostani«. Hanem az.- tán. amikor láttam, hogv az öreg Félegyháziék — ők felülről szomszédok — bár az öreg hetvenegy esztendős. mégis megkeresi a csoportban az egész család kenyerét, mondtam Dancsónénak. hogy idehallgasson szom szédasszony én bizony belépnék a csoportba ha felvernének. ö meg szólt az urának, az ura az elnöknek, aztán me" én ic, elmentem, aláírtam a beléoési nyilatkozatot Hieyjék el. szívesen megyék a közösbe, nem számít, hogv idén gyengébb volt a tennés. •— maid íövőre jobb lesz. Miért járjak el én tíz kilométerre, amikor itt a csoportban még sokkal jobban boldogulok? Mondtam az uramnak is. lánvomnak is. azt mondták, jól gondolkozom. Szeotember elején, ha a kislány ' ;sz- szamegv Mohácsra már megvek is a csoportba októberben kérek egv kis szabadságot a kukoricatöréshez — azért kezdek előbb. ' Hogy mit akarok csinálni a Tartós Békében? Hát én nem flangálni megyek oda. hanem dolgozni, mert dolgos asszonynak ismer mindenki. Jelöljék ki majd az énrám eső részt, meglátják — nem lesz abban egy szál gaz sem Becsületesen dolgozok- mert majd csak ■úev szaporodik a munkaegység — már pedig az nálunk sokat ér! * Tamási József és Kovács Jánosáé nincsenek egyedül. Száz és száz dolgozó paraszt gondolkodik Linpón. Kiskassán, Belvárd gyulán, Drávátokon, Tótszentgyörgyön a nagy levésről. A kormányprogramm óta eltelt esztendő megmutatta, — akármit beszél a kulák, a kupec. mégis csak a közös, nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. A cséplőgépeknél, az előlegosztásnál végleg kiderült — azok számítottak jól, akik ősszel bevtmcradtak és saját maga ellensége, aki nem tanul ebből, nem keresi meg a nagyüzemi gazdálkodás lehetősénét. Tamási József és Kovács Jánosáé már határoztak — elindultak ezen az úton és ezen az őszön is sokezer követőjük akad, szerte az egész megyében. „Négy negyed tégla, egy egészet tesz k>lf Anyagid karékosság a meszeü építkezésen M agy gondot igényel az anyag helyes és takarékos kezelése. — Ezzel a mondattal vezetett be a meszesi építkezések „birodalmába” Bán fai Antal kitűző, negyedéves építőipari műszaki egyetemi hallgató, aki itt végzi idei nyári gyakorlatát. Az öt készülő épület közül ő a „Cs” épületnél dolgozik, ahol 72 család talál majd otthonra és amelynek alapjait nemrég rakták le. A_ nagy záporeső cseppjei ’ még csillognak a falakon, de máris népes az építkezés. Majdnem kizárólag ipari tanulók dolgoznak ezen a helyen. — És most már ügyesen és jól dolgoznak a kis „inasok” — mondja Bánfai elvtárs. — Eleinte bizony nem ment minden simán. A fiúk kedvvel törték a téglát, ami kell is a kőművesnek, de néha túl nagy kedvvel is csinálták. Olyan gyerekes pazarlás volt ez náluk. De nem voltunk restek megismételni nekik, hogy ha darab-tégla kell, előbb nézzenek maguk körül, hátha éppen akad olyan formájú. Most már ezzel nincs baj. Mint ehogy a „Cs” épü let tájékán mással sincs. Még a kétórás felhőszakadás sem okozott semmi zavart. A megmaradó, szabadban lévő folyam- kavicsot kupacokban érte az eső. így nem vihette a víz, nem süllyedt el a sorban, sem a közelben lévő vasúti sínt — amelyen a daru- halad — nem temette el. A hatalmas daru uralja itt a terepet. Alatta két kon- tiner áll. Mi célból? —■ Az anyagtakarékosságot úgy is elősegíthetjük, ha leegyszerűsítjük a műveletet, kevesebb mun kafolyamattal dolgozunk. A tégla esetében a cél: minél kevesebbszer kerüljön kézbe, minél kevesebbszer rakosgassák, így, ha jönnek az autók a téglával, egyből rakják be a kontinerbe. Bűzzel az eljárással nyilván sokkal kevesebb téglának törik le a sarka, mintha először a földre raknák. Ha pedig kevesebb a letört sarkú tégla, nem kell any nyi habarcs sem, és csökken a törtbe lék. Amott áll a vöröstetős cementraktár szellős ablakaival, földdel körülbástyázva, nehogy a víz befolyjon. Bent a mintaszerű anyagtárolás szép példáiét látjuk. A cement zsákok deszkán fekszenek, nem magasan, nehogy az alul lévő zsákokat „agyonnyomjájk“. Tiszta a raktár, nincs elszóródva semmi. Hát kint az építkezésen az eső nem érte váratlanul az építőket? — Ilyenkor ha már a „levegőben lóg” az eső, éppen csak annyi cementet viszünk ki, a meny nyi rövid időre kell. Uey- hogy ha esni kezd. azt a keveset gyorsan be lehet hordani. A másik amit a cementről még mondanék — de vonatkozik ez a többi anyagra is— hogv igen sok függ az anyagrendeléstől. Éspedig az anyag időben jöjjön: se későn, se túl korán. Ha így megy, akkor nemigen van zűrzavar. És ami szintén lényeges: a kup.i- colás. Ezt állandóan szorgalmazzuk. hogy ne „foly jón szét“ az anyag. Ahogy elhaladunk a 18-17-16 és 15-ös, a befejezés »időpontjához közelálló épületek mellett, lépten-nyorrion meggyőződ hetünk ennek igazáról. Sőt a törmelék is rakáson hever. Fel töltéshez használhatták. Ennyivel is kevesebb salak kell. Nem mintha nem lenne elég belőle, de a szállítása nem olyan olcsó. — A nagyobb törmeléket ped'g fokozatosan adagoljuk. Megéri a fáradtságot — mondja tréfás komolysággal a fiatal építészmérnökjelölt — mert négy negyed tégla egv egészet tesz ki. Ért sokan nehezen akarják megérteni... Amikor anya «takarékosságról és az ezzel összefüggő ne- velőmun.káról beszélek, meg keli említenem Dom- sics >á"v>s elvtárs, főáoí- tésve,zetőnk nevét. Mint mindenre, erre is nagy gondot fordít. Valóban éberen figyeli az építkezés munkáját. A 15-ös épület mellett létrák és pallók rakáson fekvő tömege mellett haladunk el. Nem olyan gyakran látható anyaggal is találkozunk, a bitumennel. Eddig főleg országutak mentén vettem észre, leginkább a nagy melegtől szétfolyva, ,e- pényszerű állapotban. Itt másképp van. Földdel jól körülárkolták és így a legnagyobb kánikulában is „jól tartotta" magát. A mész és homok rak tárná! megindul, a ha- barcskeverő gép. A „ma! tért“ földalatti csövön sűrített levegő szállítja az építkezésekhez. A „Cs" épületen a fiatal építők már türelmetlenül várják. Ezt a 72 lakást ők akarják megépíteni, minél gyorsabban, mvnétt jobban, az anyaggal csínján bánva. — Vl -m
