Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-06 / 185. szám

1954 AUGUSZTUS 6 NSPCó 3 FELKÉSZÜLÜNK A TÉLRE Szervezettebb munkával Béke-aknán is behozható a lemaradás Bóke-akria 'bányászai éveken ke­resztül nemcsak teljesítették elő­irányzatukat, hanem messze túl is szárnyalták. Jelenleg nehéz helyzet­ben vannak. Augusztus havi tervük esedékes részét 4-ig csak 89.8 száza­lékra teljesítették. Gerő elvtárs va­sárnapi cikke nagyon találóan hatott a Béke-aknai bányászokra is. Július­ban sem teljesítették tervüket és bi- .zony ők is hozzájárultak a 300 ezer tonna lemaradáshoz. Mit kell tenniök e lemaradás pót­lása érdekében? Ez a kérdés foglal­koztatja most a műszaki vezetőket, vájárokat, csilléseket, kommunistá­kat és pártonkívülieket egyaránt. Első lépés: megismerni azokat az okokat, amelyek akadályozzák a terv teljesítését. Mint ismeretes, Béke-aikna a leg­alacsonyabb szinten dolgozó bánya­üzem, mint mondani szokták: a fa- gyökerek alól bányásszák a szenet. Bármilyen furcsán is hangzik, de az idei sok esőzés nagymértékben tönk- < retette a vágatokat. A leszivárgó víz duzzadást, nyomást idézett elő, meg­nehezült a csillézés, több munkát kell biztosításra fordítani. Első és legfontosabb teendő tehát a szállító­vágatok gyprs renobehozása. Erre a célra az üzemvezetőség újabb ácso­ló és takarító brigádokat szervez. Szénbányászatunk általános beteg­sége, hogy nem áll elegendő munka­hely a bányászok rendelkezésére, az elővájási és feltárási munkálatokat másod- vagy harmadrendű kérdés­ként kezelik. Pedig a szénvagyon fel­tárása megfelelő mennyiségű és mi­nőségű fejtések időben való előké­szítése nélkül előbb-utóbb csökken a termelés. így van ez Béke-aknán is. Ha váratlanul le kellett állítaniok egy fejtést, azt már nem lehetett pó_ tolni, mert nem volt tartalékfront. A Béke-aknai üzemvezetőség tanult saját hibájából. Nem hanyagolják el többé az elővájást és feltárást, nem he- lyezgetik el ezekről a helyekről a bányászokat, sőt, úgy tervezik, hogy meggyorsítják e munkák előrehaladását. Miért van szükség minden aknán, de különösen Béke-aknán a feltá­rás és elővájás meggyorsítására? — Köztudomású, Béke-akna több nap­szinti fejtéssel is rendelkezik. A nyári időszakban vigan megy itt a munka, ezeken a helyeken nincs hi­ba a tervteljesítéssel. Ragoncsa Ist­ván, Nyirő Ferenc és Benczeg Fe­renc elvtársak csapatai állandóan élenjárnak a fejtések közt folyó ver­senyben. — De mi lesz a télen? Jól tudja ezt az üzemvezetés, a tavalyi kemény tél tapasztalataiból. A hi­deg, a hó és esőzés csökkenti e fej­tések termelését. Ezért úgy határoz­tak, hogy a mélyebb szinteken több tartalékfejtést készítenek elő esetle­ges bajok áthidalására. Ha a nap­szinti fejtéseket nem lehet telepíteni, telepitik a tartalékfejtést, de az ak­nának teljesítenie kell az előírt szén­mennyiséget. A tervet most is teljesíteni kell, ezért helyes, hogy a Béke-aknai üzemvezetőség nemcsak a hol­nappal, de a mával is törődik. A jelenlegi termelési állapot meg­szüntetésének, a tervteljesítés mara­déktalan teljesítésének alapfeltétele, — a gazdasági vezetés színvonalának emeléséiben rejlik. Jó helyen tapo­gatnak az elvtársak. Eddig a műsza­ki vezetők, aknászok és körletveze­tők csak jóval a műszakkezdés után szálltak le a bányába, már akkor, amikor javában folyt mindenütt a munlka. Gerő elvtárs cikke nyomán határozatot hoztak: a vezetők a dol­gozókkal együtt szállnak le a bányá­ba, s így már a megindulásnál is sok segítséget adhatnak a fejtések frontmestereinelk, a mielőbbi munka­kezdés, a helyes munkabeosztás, a műszakszervezés és egyéb kérdések­ben. Nagyon helyes, mert így, ha va­lami baj adódik —, ami az előző harmad munkájából maradt, — a műszaki vezetők azonnal tudnak in­tézkedni, nem kell őket keresni, nem kell a csapatoknak órákat tétlenül eltölteniök. E helyes intézkedés be­tartása biztos, hogy a termelés emel­kedésében jelentkezik majd. Júniusban és júliusban a szokott­nál is magasabb volt Béke-aknán a sérülések száma. Ennek több clka is van, de a legfőbb mégis csak az. hogy sokan bőrsapka nélkül dolgoz­tak. A közelmúltban intézkedés tör­tént: „Bőrsapka nélkül senki nem szállhat le a bányába, még a műsza­ki vezetők sem." Van javítanivaló a munkafegyelem terén is. Béke-aknán sokan szerettek össze-vissza járni műszakra, ami természetesen felborította a rendet. A fiatalok, különösen fizetések nap­ján és szombati napokon nem szí­Megyeszerte folyik a gyűjtés az árvíztől sújtott területek lakosságá­nak megsegítésére. Az MNDSZ és Vöröskereszt-tagok, a tanács mellett működő szociálpolitikai aktívák igen sok helyen jó, eredményes munkát végeznek. Szederkényben például, ahol a DISZ-szervezet is résztvett a gyűjtésben, hétfőig 580 forintot, 150 kiló búzát, három mázsa burgonyát, 50 kiló vöröshagymát, 50 kiló zabot és 25 kiló babot gyűjtöttek. A szé- kelyszabari MNDSZ és Vöröskereszt vesen szállnak le délután meg éjjel. Ezentúl csak kivételes esetekben, alapos megindokolással lehet har­madét változtatni. Eddig igen sokat beszéltek Béke­aknán is az önköltségcsökkentés, az anyagtakarékosság jelentősé­géről. Hatékony intézkedésre azonban nemigen került sor. Van tehát bőven tennivalója az üzemvezetőségnek e téren is. Csak egy példát: a Béke-aknai műhely dől gozói már régóta kémek egy lemez­vágót. De eddig hiába kértek. Gyak­ran előfordul, hogy a bányában el kell vágni egy lemezt. Ilyenkor ki kell széllítaniick, kint kocsira kell tenniök és fel kell fuvarozná István- aknára. Kocsi, lovak, munkaerő — mennyi pénz! Pedig meg lehetett volna oldani már ezt is. Nem is olyan régen szóltak Wilk bányagé- pészménnöfcnek, hogy Pécsett a vas- üzletben lehet kapni lemezvágó gép­ollót 3000 forintért. Néhány napra jött a válasz: „Nézzék meg, lehet-e még kapni." Sajnos, már elfogyott, s így Béke-akna dolgozói jelenleg is lemezvágó olló nélkül vannak. Béke-aknán tehát eredményesen folyik a télre való felkészülés. Mű­szaki elvtársaik, földalatti és föld­feletti dolgozók egyforma lelkesedés­sel küzdenek a több szénért. — Ez azonban távolról sem elégséges. A harc kimenetele csak akkor lehet kielégítő, ha a többi üze­mek is törődnek a szénbányá­szat igényeinek maximális kielé­gítésével. Béke-aknán most ás harminc csille kiesétt a forgalomból — akkor, ami­kor úgyis bajok vannak az üres- csilleellátásban. A csilléket szeptem­ber elsejére ki kell javítani. Igen- ám, csakhogy a budapesti gyárak nem küldik a görgőscsapágyakat. — Helyes lenne, ha a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt vezetősége is határozot­tabban intézkedne, hogy minél előbb megkaphassák a már megrendelt anyagokat, alkatrészeket. Albrecht Ilona tagjai hétfőig 41 ház lakóját látogat­ták meg, felkeresték a termelőszö­vetkezetet is. A termelőszövetkezet 20 mázsa búzát ajánlott fel. A köz­ségben 136 kiló babot, 113 kiló bur­gonyát, 30 tojást és két pár csirkét adtak. Legjobb munkát Erős Anna és Farkas Anna végezték. A fazekasbodai termelőszövetke­zeti tagok elhatározták, hogy N egy kocsit, egy tehenet és 10 darab hét­hetes malacot ajándékoznak az ár­vízkárosultaknak. Gyűjtés az árvízkárosultak megsegítésére Dtéiizázfíli)enezet mőzai/zlap A Cementáruipari Vál ” lalat udvarán beton­elemek szikkadnak, mel­lettük sódert rostálnak, arrébb pedig a kőtörő , zúzza apróra a kavicso­kat. Az alacsonytetejü épületekben mozaiklap . készül. Kis vágóval, faka­lapáccsal csipkézik a fa­ragók a betonlépcsők ol­dalát. Komlóra, Meszesre innen kerülnek az előre­gyártott elemek, ablak­burkolatok, lépcsők, ce­mentlapok, stb. Amikor télen itt jártunk, Hosszú elvtárs, a vállalat főmér­nöke elmondta, hogy 250 ezer mozaiklappal hátráló x kos az üzem, ennyivel tud tak kevesebbet szállítani az építkezéseknek. — A kongresszusig tör- lesztjük az adósság egy részét — mondta akkor Hosszú elvtárs. Most is- . mét felkerestük a Vállala­tot, hogy megtudjuk, pó­tolták-e már a tartozást. Sajnos, nem. Az adósság még tovább nőtt. Áram, de főleg vízhiányra pa­naszkodnak, és a pana­szoknak megvan az alap­juk is. „Másodikán víz­hiány miatt álltak a koron gosok három és fél órát" — olvassuk a műszak­naplóban. Ez azt jelenti, hogy háromezer lappal kevesebb készült el. Egy másik napon ugyancsak vízhiány miatt másfél órát álltak az összes gépek. A vállalat vezetői isme­rik ezeket a hibákat és lépéseket is tettek azért, hogy a hiányosságok meg szűnjenek, megrendelése­ket sürgettek a felettes trösztnél stb. De egyről megfeledkeztek. Nem kér­ték ki a dolgozók véle­ményét, pedig igen sok nehézségben tudtak volna segíteni. Morocz Józsefről néhány nappal ezelőtt senki sem rr.cr.dta még, hogy jó szak képzettségű lakatos. Olyan átlagembernek tartották, ak megcsinálja rendesen azt, amit kérnek tőle. A vízprobléma azonban őt sem hagyta nyugodni, s egyszer csak váratlanul kijelentette művezetőjé­nek, hogy szivattyút ké­szít, csak szerezzenek hoz­zá motort. Először kétel­kedtek kijelentésében, de amikor hozzálátott a munkához, megváltozott a veemény. Hamarosan el­készítette az új szivattyút, amelynek teljesítőképes­sége kétszerese a régié­nek. Novákovics Jenő, a tervszerű megelőző kar­bantartás művezetője a Bőrgyárból kért motort és kapott is. A szivattyú már az első próbán nagysze­rűen bevált. C gy másik példa: A c múlt hónapban több cementlapot kellett gyár­tani, mint most. Két prés­gép mégis állt. „Nem ele­gendő az olajnyomás, hogy még ezeket is mű­ködtessük“ — volt a ve­zetők nézete. A lakatosok más véleményen voltak, s nekik lett igazuk. Az olaj és a hidraulikus nyomós elegendő volt a másik két géphez is. Ha ezek a gé­pek termeltek volna, a 250 ezres adósságnak nagy részét már törlesztették volna. M ióta új művezetője van a karbantartó műhelynek, Novákovics Jenő elvtárs, sokmindent „felfedeztek" az üzemben: szűkek a vízhálózat veze­tékei s ezen sürgősen vál­toztatni kell, használni :e- het fontos termelőgépeket, egy kis akarással van ele­gendő víz is, stb. A műszaki vezetők és a fizikai dolgozók összefo­gása tehát megtalálja az orvosságot, a megoldáso­kat a nehézségekre. En­nek a kölcsönös segíteni- akarásnak, bizalomnak, megértésnek azonban még' tovább kell fejlődnie. „A cementlaposok mű­vezetője, Papp elvtárs ide­ges, s nyersen beszél a dolgozókkal“ — mondja Géber Nándor igazgató. Papp elvtársról mindenki elismeri, hogy ő tett leg­többet a minőség megja­vításáért és jó szakember. Most mégis, ha kimond­ják a nevét, azt is hozzá­fűzik: „ideges". Ez való­ban így van. Sajnos, azt senki sem kérdezte meg tőle, mi ennek az oka, mi­lyen problémákkal kell megbirkóznia nap-nao után, hogy a tervet telje­síteni tudják, biztosítani tudja-e a munkafeltétele­ket, vagy mi a véleménye arról, hogy az eLkorhadt gerendák az „érlelőmű­helyben“ már majdnem le szakadnak. Ha nagyobb megértéssel fordulnak hoz zá és nem hagyják magá­ra problémáival, nemcsak bírálják, hanem segítik is — kétségtelen, nyugodtab- ban és még eredményeseb ben fog dolgozni. A Cementáruipari Vál­lalat nagyrészt még idény jellegű üzem és ezért az a feladata, hogy egyre jobban felkészüljön a tél­re, hogy akkor se kelljen leállítani a mozaiklap- préseket, korongokat stb. A múlt télen bőven volt erre példa. Három piciny kazán biztosította az üzem gőzellátását, de ahogy mondják: „A három nem ért fel egy jónak a felével". Arra már gon­doltak, hogy ez ne ismét­lődjék meg ezen a télen, mert új, nagyteljesítmé­nyű kazánt vásároltak. De ezt be is kell szerelni. Sürgősen hozzá kellene már látni, nehogy az adós­ság még télen is tovább szaporodjék. kJ agy az adósság, ne- héz feladat ennyit törleszteni, — de megva­lósítható. A dolgozók ja­vaslatainak, kezdeménye­zéseinek meghallgatásával megvalósításával megtet­ték az első lépéseket. A pártszervezet és az üzemi bizottság is éberen őr­ködjék, hogy tovább ha­ladjanak ezen az úton és akkor nem marad majd el az eredmény sem. Gulyás Ernő i A DISZ hírei Ki ne olvasott vagy hallott volna az árvíz pusztítása idején DISZ- fiaialjaink áldozatos munkájáról?! Már rég elcsendesedtek a felbőszült hullámok, s a gátakat erősítő lapátok helyett ismét kalapácsot, kaszát, vasvillát fognak edzett ifjaink. Erősebben, mint azelőtt. Az ifjú bányásznemzedék augusz­tus 20-a lendületével készül a bá­nyásznapra. Az István-aknai keleti DISZ-brigád — Buchmüller Antal brigádja — versenyre hívta a nyuga ti, Barka József elvtárs csapatát. A háromszakaszos versenyt augusztus 20, szeptember 2 és szeptember 5-én értékelik. A keleti DISZ-brigád a verseny kihívásakor Ígéretet tett, hogy a napi 125 csille szén előirány­zat helyett 130-at termelnek, a meg­engedett palatartalmat 2.5 százalék­ról 2 százalékra csökkentik és e Rufli-mozgalmat a fejtésen belül teljes egészében megszervezik. A verseny idejére felelősöket jelöltek ki, akik ellenőrzik a jó csilletöltést és ügyelnek a minőségre is. A győz­tes zászlót és pénzjutalmat kap. *­A Pécsújhegyi Erőmű diszistái ál­tal kezdeményezett áramtakarékos- sági-mozgalom július havi eredmé­nye: 170 ezer kwó. megtakarítás. Ez a mennyiség 1100 lakóház egy havi világítását jelenti, 3700 forint meg takarítás népgazdaságunknak. Ezt a legújabb eredményt elsősorban a motorok üresjárásának csökkentésé vei érték el. Ezenkívül — ahol a körülmények megengedték, — az öt­száz wattos égőket kicserélték, 200— 300 wattosra. Mátrai elvtársnak, az erőmű DISZ titkárának az a véleménye, hogy nem elég, ha csak ők élesztik az áramtakarékossági mozgalmat. He lyes lenne bevonni a mozgalomba ; környékbeli bányákat Is. Jogosan sérelmezi, hogy a Baranyamegyei DISZ Bizottság nem adott anyagi támogatást ahhoz, hogy Komlóra menjenek népszerűsíteni a mozgal­mat, tapasztalatcserére, amikor on­nan meghívást kaptak. így a versen­gésiben mindenezideig egyedül ma radtak. A csépi és sikere az egész ország ügye. A DlSZ-tagok ennek érdeké­ben szervezetten fognak össze. Meg­alakultak a DISZ cséplőcsapatok a sátorhelyi állami gazdaságban, Sziget váron, a Szentegáti Kísérleti Gazda­ságban, Villányban, és az Iványsző- lősi Állami Gazdaságban. — A szent- dénesi termelőszövetkezet fiataljai elcsépeltek a vadrepcét. Ebből 3R0O forint bevételük volt. Az összegből az egész tagság egy napi balatoni kirándulásra megy. — A leleményes­ség ‘ és szorgalmas munka ez eset­ben is meghozta gyümölcsét. A bólyi gépállomás két cséplőgépe Birján és Olasz községek dolgozó parasztjainak gabonáját csépeli. — Mindkettő mellett diszisták dolgoz­nak. A napokban az olaszi cséplő­csapat versenyre szólította a birjá- niakat, ők egyhangúan elfogadták a versenykihívást: „Azt a célt tűzzük magunk elé, hogy minél gyorsabban befejezzük a cséplést, — íriák a birjániak — a legkisebbre csökkentsük a szemvesz­teséget. A cséplőcsapat együttmű­ködik a községi tanács begyűjtési állandóbizottságával, beszélgetünk a dolgozó parasztokkal, hogy a csép ő géptől egyenesen a begyüjtőlielyre szállítsák a leadásra váró gabonát. Birján augusztus 20-ra teljesíti az állam iránti kötelezettségét — ez a második legfontosabb célunk". Dícséretreméltó, hogy a gépállomás nem hagyja magukra a versenyző­ket. ötnaponként értékeli az ered­ményeket, amelyeket feltüntetnek a cséplőgépnél lévő versenytáblán. A DISZ-oklevél. majd azt a cséplőgépet diszíti .amelyik az öt nap alatt a legjobb eredményt érte el, a vérsenv | szakasz befejeztével pedig a legjobb cséplőcsapat tulajdonában marad. Az elmúlt év decem­berében újjászerveztük a magyaregregyi DISZ szervezetet. Azóta szép eredményeket értünk el, büszkék vagyunk arra, hogy szórakoztat­ni tudjuk a község dol­gozóit. A DISZ-szervezet ve­zetősége munkaterv szerint dolgozik. A he­lyi pedagógus segítségé vei hetenként készíte­nek tervet, amely fel. öleli a kultúrműsoro­kat, taggyűléseket, a politikai munka tenni­valóit. Mindenki előre tudja, mire készüljön, mit kell tenni. Az első hónapokban még nem volt szín pa­dunk. Műsort így is ad­tunk, de amikor a falu népe látta, hogy ettől nem rettenünk vissza, segítettek nekünk. A legnagyobb télben elké­szítettük a színpadot. Mindenki örült, de már új terveket forgatott fejében: csináljuk meg a kultúrházat is. Igen ám, csakhogy nem volt pénzünk, helyesebben csak negyvenezer fo­rint, a hetvenezer he­lyett. Akkor a fiatalok azt mondták: a hiány­zó összeget társadalmi munkával pótoljuk. Ma már szép kultúr- házban tartjuk gyűlé­seinket. szórakoztatjuk a dolgozókat. A havi tanácsüléseken rövid műsort adunk s a ta­pasztalat az. hogy szí­vesebben jönnek el. Vettünk egy asztalite­nisz felszerelést és egy röplabdahálót. A járási versenyen elért ered­ményért ugyancsak röp labdahálót és labdát kaptunk. Július 11-én műsorral egybekötött családi estet rendez­tünk — nagy sikerrel. Már minden fiatal se­rényen készül augusz­tus 20-ra. A kultúrmű­sor és a táncmulatság bevételét az árvízkáro­sultaknak ajánljuk fel. Rövidesen kirándulást szervezünk a Balaton­ra. A zene-szakkör rendszeresen fellép a DISZ szervezet rendez­vényein. Reményi Ferenc Alkotmányunk ünnepére és a vasutasnap tiszteletére Pécs állomás dolgozói „Készülj a vasutasnapra“ jelszóval indultak harcba és nagyszerű teljesítmények­kel készülnek a negyedik vasutas­napra. Ezt bizonyítják olyan ered­mények, mint Szutyor Béla forgalmi szolgálattevő 123 százalékos teljesít­ménye a vonatterheléseknél, Kincses Károly kocsimester 104 százalékos eredménye a fajlagos kocsimozgatás­nál, vagy Lombos Károly gépkísérő­nek a gőztartásnál elért 123 százalé­ka. Jelentős Bojás János szolgálat- vezető váltóőrnek a menetrendszerin­ti Indításnál elért 106 százalékos ered menye is. Várnai László MÁV Igazgatóság. DCis, víujíj nagy szörp? — Egy kis málnát ké­rek! — sóhajtottam a Széchenyi-téri Nép- büffé pénztáránál, ami­re legtöbbször valami­lyen szörpre adnak blokkot, mert a mál­nát már rég kiszorítot­ta a vitamindúsabb bo­gyó. — Ott tetszik fizetni, — mondta kedvesen a pénztárosnő. A mögöttem álló férfi ahogy ezt a varázsigét meghallotta, mégegy- szer megtörölte hom­lokát és kiadós lép­tekkel tartott a pult felé. Talán ő lehetett a legszomjasabb, mert anélkül, hogy körülné­zett volna, egy korsó sört kért. Pedig a vak is láthatta, hogy hab­nak a pulton sehol nyo ma sem volt. Pedig ahol hab nincs, ott sör sincs. Ahogy nem is volt. Kiderült, hogy alkohol­mentes étterembe té­vedt az egyre méltat­lankodó szomjas em­ber. — De hol kaphatnék végre egy pohárral? — adta most már alább. — Talán a másik ut­casarkon — mondtam mosolyogva, hisz én csak szörpöt kérek. És kértem — egy kis po­hárral. Mert nem sze­retem a limonádét, de ilyen kánikulában va­lamit csak inni kell. — Csak nagy pohár­ral adunk — felelte a kékruhás elvtársnő. — Azt hittem tréfál, mert ott álltak katonás rend­ben a kisfröccsös po­harak. — Hogy-hogy? — sza­ladt ki önkéntelenül a számon, mert az ital­mérésnek ezzel a vál­tozatával eddig még nem találkoztam. — Ja, nem maga az első, aki ezen csodál­kozik. Nézze ezt vagy azt az üveget, nincse­nek egészen tele. Az utasítás pedig az, hogy egy üvegből öt nagy pohárral kell kiadni. És az utasítás végre- hajtatik ... Igaz, hogy a szokottnál majdnem egy ujjnyival kevesebb kerül a nagy pohárba, de az öt pohár kijön egy üvegből — a fo­gyasztó kárára. De nem ez az, ami nem megy a fejembe. Hanem hogy két decis pohárral nem adnak. Pedig milyen egyszerű: ha két üvegből 15 po­hárral mérnének, — ugyanez az eredmény jönne ki, mint ezzel az önkényes eljárással. — Vagy talán mégis tud­nak számolni? Mert egy kis pohár szörp 90 fillér, a nagy viszont már 1.50. Talán ezért van így? —vi— I

Next

/
Thumbnails
Contents