Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-05 / 184. szám
1954 AUGUSZTUS 5 N A P C O 3 A vasutas-nap előtt Pécsi vasutasok a gyorsabb és biztonságosabb közlekedésért FELKÉSZÜLÜNK A TÉLRE „Újból felélesztjük és elterjesztjük a 9JXevelj új bányászt6-mozgalmat66 Beszélgetés Szabó Rezső főmérnökkel Mindenütt a bányavidéken egy kér dés foglalkoztatja a műszaki vezetőket, vájárokat, csilléseket — mit lehetnek, hogy Gerő Ernő elvtárs cikke nyomán minél többet törlesz- szenek a 300 ezer tonnás szénadós- ’ Ságból, hogy felkészülten nézhessünk a tél elébe. Pécsbánya az egyedüli akna, amely idén is következetesen teljesítette tervét. A júliusit is 9.5 százalékkal szárnyalta túl, pedig itt sincs betöltve teljesen a létszámkeret. A múlt hónapban 96 százalék volt a munkásellátottság. — Mi a jó munkájuk titka? —kérdezzük Szabó Rezső elvtárstól, az üzem főmérnökétől. — Foglalkozunk az emberekkel — válaszolja szinte gondolkodás nélkül. — Azt tartjuk legfőbb feladatunknak, hogy az új munkás hamar megbarátkozzék a bányával. Ne csak addig legyen bányamunkás, amíg megjavul anyagi helyzete, hanem továbbra is. Gyakran előfordult a múlt ^esztendőben, hogy újonnan toborzott emberek jöttek hozzánk, s mivel hiányzott a meleg fogadtatás, egyik irodából a másikba kellett járniok, — elment a kedvük a mi mesterségünktől és az első bánya járás után többen odébbálltak. — Ezen változtattunk. Az újonnan érkezett bányász már az első perctől kezdve otthon érzi magát. Legelőszór a legényszállásra mennek. Itt a politikai felelős megmutatja otthonukat, megismerteti őket az otthon szokásaival, szabályaival. Csak ezután kerül az új munkás a bányába. — Lent a munkahelyeken válik el végeredményben, hogy az újakból valóban bányász lesz-e. A kezdeti nehézségek leküzdésére született a „Nevelj új bányászt”-mozgalom. — E nagyszerű kezdeményezés azonban a kezdeti fellángolás után mindinkább háttérbe szorult, megfeledkeztünk róla. Csak néhány brigádban, a Páncél- és Tóth-brigádban foglalkoztak rendszeresen új munkások nevelésével. — Mit tesznek azért, hogy újból fellendüljön ez a mozgalom? — Mi is számolunk azzal, hogy a tél, amely következik, erős és kíméletlen lehet, olyan, mint az elmúlt. Állandóan ki akarjuk termelni azt a szénmennyiséget, amit az ország vár tőlünk, ezért újból hozzálátunk az új, a fiatal bányászok neveléséhez. — Rendszeresen figyelemmel kísérjük fejlődésüket, erről naplót vezetnek majd a patronáló bányászok. Az üzemi bizottság nyilvánosságra hozza az eredményeket, s azt is, hogyan alakul egy-egy új bányásznak a fizetése, élete. — Milyen lehetőség van az új bányászok szakmai továbbképzésére? — Hamarosan vájártanfolyamot indítunk. Ide azok jelentkeznek, akik két évet bányában töltöttek. A jelentkezőt a tanító vájárnak is javasolnia kell. A tanfolyamok Pécsbá- nyán még mindig jó eredménnyel végződtek. Azt akarjuk, hogy ezután még hasznosabbak legyenek, mért eredményük mindig megmutatkozik a termelésben és abban, hogy kevesebb lesz a baleset. Gondoskodunk arról, hogy az előadók alaposan felkészüljenek s ne száraz, hanem szemléltető előadásokat tartsanak. Erre annál is inkább szükség van, mert hetenként háromszor van foglalkozás és műszak után a száraz előadásból nem lehet sokat tanulni. — Szabó elvtárs miben látja a magyarázatát, hogy az idősebb bányászok fiaiból kevesen jelentkeznek a bányába? — Erre nem olyan egyszerű a válasz. A bányászgyerekek nagyobb része tanulni megy. A másik ok pedig az, hogy a szigorú rendelkezések folytán csak a 18. életévét betöltött fiatalt alkalmazhatjuk bányamunkára. Tizenhat éven felülit is csak úgy, ha nem dolgozik szénfejtésben. Ezzel azonban még nem magyaráztunk meg mindent. Nagy rést töltenénk be azzal, ha többet foglalkoznánk a bányászok gyermekeivel. Igen hasznos lenne, ha egy mérnök vagy jó szakmunkás elmenne olykor egy-egy iskolába s megismertetné a diákokkal a bányászélet, a bányász szakma szépségeit. — Állandóan és rendszeresen foglalkozunk majd az új munkásokkal, hogy azok élethivatásul válasszák a bányászatot. Ha ezt elérjük, csatát nyerünk a télen is, ehhez hozzásegítenek az új munkások. Eleget teszünk majd az ország, a nép iránti kötelességünknek, teljesítjük a tervet. pécs állomás forgalmi és keres- kedelmi dolgozói még élénken emlékeznek a tavalyi év utolsó negyedére, amikor élüzem-jelvény díszlett a pályaudvar homlokzatán. Alig telt el azóta egy év és újból elérték az élüzem szintet. Nevük az élüzemjelöltek névsorán szerepel. A dolgozók mind gyakrabban érdeklődnek az irodában, nincs-e már valami hír. Ugyanis a napokban dől el, hogy Pécs állomás újból élüzem lesz-e. Érthető a feszült várakozás. A vasutas-napot, mint élüzem szeretnék megünnepelni. * Az állomás dolgozói a vatfutas-nap és az alkotmány ünnepére tett felajánlásaikat július hónapban globálisan 110 százalékra teljesítették. Augusztus 3-án is kiváló eredmények születtek. Fischer Gyula mozdonyvezető és két fűtőtársa az 1975. számú vonatot 128 százalékos terheléssel továbbította. Ez 200 tonna túlsúlynak felel meg. Győri Kiss István kiváló vasutas főmozdonyvezető fűtőivel az 1907-es számú gyorsvonattal rövid menetidők alkalmazásával 15 perc késést hozott be. * A pályafenntartási szolgálat a jó pálya biztosításával a lassújelek és vágányzárak megszüntetéséért küzd. Az elmúlt hónapban három darab 10 km/órás, két darab 25 kmfórás lassújelet szüntettek meg, ami azt jelenti, hogy a közlekedő vonatoknak öt helyen nem kell csökkenteniük sebességüket. Az egyéni eredmények közül kJ emelkedik Barna József ellenőr kocsimester'• teljesítménye. Kocsitartózkodási tervét 104, menetrendszerinti vonatindítási tervét 112, terhelési tervét 109,’ fajlagos kocsimozdítási I tervét 108 és gőztartási tervét 110 százalékra teljesítette. Az állomás brigádjai közül az övé homsú idő óta az elsők között van. Barna elvtárs kitüntetései: okleveles sztaháno- vista, érdemes vasutas. * Amikor a forgalom munkájáról, a menetrendszerinti közlekedésről beszélünk, nem szabad megfeledkezni, a szertár nagy és példás eredményeiről. A legszebb eredményre a Landler Jenő brigád méltán lehet büszke. Tagjai: Balogh István, Tóth József, Gálos József és Hoffer Ferenc, ké<- jelvényes sztahánovisták. A brigád a vasutas-nap és azon túlmenően alkotmányunk ünnepe tiszteletére vállalta, hogy eddigi 227 százalékos átlagteljesítményét 237 százalékra emeli. Már most 288 százaléknál tartanak. Augusztus 1-én a „Készülj a vasutas-napra” hetet sztahánovisták- hoz méltóan kezdték. 10 kocsi szenet raktak ki 189.9 tonna súlyban, ez 363 százalékos teljesítménynek felel meg. A brigád kocsikirakási átlagideje 0.98 óra. Munkamódszerük átadása révén, továbbá személyes példamutatásuk segítségével a Kossuth- brigád is élenjáró szénkirakó brigád lett. * Ugyancsak jó munkát végeztek 3-án a raktári részlegen. Csokonai József raktárnok brigádja — Mercz János, Krasecz György és Németh Sándor 140 százalékos foglalkoztatási fokot értek el. A fejenkénti teljesítményük 332 mázsa. Sovány Imre iparvágányos raktárnok 22 kocsi kezelésénél a rakodási idő csökkentésével 162 százalékra végzett. Dicséret illeti Sasvári Tibor vezető raktárnokot, aki a darabáru forgalom és a gyüjtőkocsik rakodását I kiválóan szervezi és irányítja. Eredményes munkáját elősegíti, hogy a szállítófelekkel jó a kapcsolata. Hogy az elején kezdjem amióta a világ világ és ők ketten itt a Mecsek Szentlőrincre néző köves, sziklás oldalában meglátták a napvilágot, Kővágótöttös két legjobb gazdája, Bóli Ferenc. tanácselnök, meg az ugyancsak tízholdas tanács- > tag, Tihanyi András mindúntalan azon böllenkednek — melyikük tesz túl a másikon. Más ember abban leli kedvét, hogy elcseni a kazal hősében az igazak álmát alvó szomszéd pipáját és olyan „dohánnyal” tömve helyezi újra kezeügyébe, amit már régen elhullattak a lovak, — csakhogy borsot törjön az orra alá.' Az ő vetélkedésüknek más a természete. Ha Bóli eltökéli, ezután márpedig, ha fene fenét eszik is, de tenyészbikát nevel, biztosra vehetik, másnap már Tihanyi is aláírja a szerződést az Állatforgalmi Vállalat emberével — legalább kettőre. Há a tanáceslnök június huszonhatodikén beviszi az egész évre járó disznót a begy-üjtőhelyre, huszonkilencedi- kén már a szomszédét is mázsálják. Éber szemmel figyelik egymást a férfiak — hát az asszonyok kimaradhatnak-e az ilyen mulatságból? Már akkor nem is lennének asszonyok. Tihanyiné karkosárral igyekszik a szövetkezetbe? Hiába takarta le kendőruhával, csak kitudja Bóli Ferenc felesége miben sántikál a szomszéd- asszony! Húsz kiló tojás járna erre az esztendőre? Másnap már írhatja a nyilvántartó a táblára, hogy Bóliék harminc kilót teljesítettek — nincs egy deka híjával sem. Még a két szomszédporta is úgy magasodik egymás fölé, mintha étlesnének a cseréptetőkön — nem ké- szülnek-e valamire odaát? Készülnek biz mi az, hogy készülnek?! Kint már kigyulladtak a sötét nyáréjszaka mécsesei, bent a tanácsházán is magasodik a hangulat. Bóli Ferenc pulpitusos íróasztala mellől (almárium lehetett valamikor) már befelezte az aratás-behor- dási terv ismertetését, tudják a gazdák, hogy a kozármislenyiek küldenek gépet hozzájuk cséplésre, de csak nem akar leülni. Köszörüli a torkát, meghúzza nadrágszíját — érzi mindenki, mint macska |az esőt, nagy dolog készül. Ehol-e, nem mondtam előre? — Hát én csak amrnondó vagyok, ha mi rendet teszünk a mezei munkában, azok is utánunk csinálják, akik mindig a végrehajtóbizottság, meS a tanács kezdésére várnak. Hát, hogy ne várakozzanak hiába, azt mondom neked Tihanyi szomszéd, hogy én továbbra is állom a versenyt. Jól kösd fel a... ha el akarsz hagyni aratásban, beadásban, hieg mindenben. Tihanyi szomszédnak megmeleg- szik a szíve tája. Piszkálja a zab- szem, hogy odamondjon valami bor- .sosat, a medve bőréről, meg az egy3Caaág,&t&tt&sl szőni íztdok szerű emberről, aki előre iszik rá, de a végén csattan az ostor. Mond is valamit, de elveszik a szava, Dömse József kiáltásában, — az meg Gergely Józsefet invitálja.. Balázs Ferenc Radó Nándorral fogad- kozik, paég akkor Is, amikor nyugodalmas jóéjszakát köszönve elváljak egymástól a tanácsház kapujában. — Egvütt ballagnak Bálival lefelé, nézegetik az eget — alig egy-két csillag pislog ki csak a felhők mögül. — Hát ha így megy, én két nap múlva megkezdem. Nem várom tovább, úgysem áll el az eső — Így búcsúzik Tihanyi. — Hát, nincs mire várni, kezdjed csak András. No, szép álmokat, bajszos angyalokat... Az idén úgy esett a sor, hogy a pécsi országút melletti lapos gyepeki dűlőbe vetette minden gazda az őszi gabonáját. Mert Kővágótöttö- sön Bóli tanácselnök nemcsak a papírról beszél a mezőgazdaság fejlesztéséről, hanem azonmód cselekszik is. Vetésforgó kell? Hát ha egyszerű is, ha kezdetleges is, de azért Kővágótöttösön az is akad, márpedig minden gazdánál. Mert teszem: idén a Kőhidakjai dűlőbe csupa kukoricát, meg krumplit vetettek — ide jön őszön a búza. A gyepeki dűlőbe, ahol most a búza sárgálik, tarlóhántás és mélyszántás után jövő ta vasszal a kukorica. A harmadik dűlőben pedig tavaszi árpát, meg egyéb takarmányfélét termelnek. Soha sem követi kalászos a kalászost. Ott hagytam el, hogy idén a gyepeki dűlőben van hát Bóliék két hold búzája is, melléje egy hold ősziárpa. Mondanom sem kell, hogy pár táblával odébb Tihanyiék is négyszögölre pontosan — ugyanany- nyi őszit vetettek, Hanem mi van itt? Mi történt, hát elmaradtak egymástól? öt óra, még alig világosodott ki, de csak Bóliék két sárgája porzik kifelé a dűlőn. No, majd jönnek mindjárt Tihanyi deresei is, biztos a befogással késtek meg, vagy a kaszákat kalapálják. Nem a. A tanácselnök apósával együtt már jól bent jár a rendben, a két asszony szedi nyomukba a markot — de a szomszédék nincsenek sehol. Délre a két kaszás vagy egy magyar holdra valót levágott. Estig melléje tették a másik holdat is, mindjárt keresztekbe is hordták. A szomszédéké biza érintetlenül sárgálik még a szürkületben is. Tihanyiék hoppon maradtak. A tanácselnök nem mondta meg azon az estén, de ő is kivette szabadságát és négy óra felé, szép csendesen a kocsiderékba tette a kaszákat, az asz- szonyok felkapaszkodtak a saroglyába — akárki azt hitte volna — kapálni mentek. A szomszéd is .;; Fianem másnap ..; Kiérnek a. búzához Bóliék, már régen dűl a rend Tihanyiék fertályán. Arat a szomszéd, elhozta ő is apósát, anyósát, feleségét, nyomják a gombot cudarul. Ni, hogy haladnak..; Mentek mindjárt gyorsabban is: a tanácselnök nézi a keresztek alját, bizony, nedves a nyirkos földön fekvő két alsó kéve. Nincs rá más orvosság, szétrakják, amit tegnap összehord- tak. A szomszédnál közben fogy, egyre fogy a tábla... amíg emezek a keresztekkel vesződnek, csak beérik őket! . .. Dehát Bóliék gyorsan végeztek vele, azután ... Azután? Hiába, egy nap késést már bajos jóvátenni, még Tihanyiéknak is. Az elnökék végeztek előbb. Tihanyit majd elemésztette a méreg .. ; Amennyit fel a kerék, annyit lefelé is. Aratásban kibabrált Tihanyival a csavaroseszű Bóli szomszéd? Majd rátromfol a tarlóhántásban. Mert üres körös-körül a határ, a többiek még csak most látnak aratáshoz, ő meg Tihanyi András két deresével a tarlót hántja. Egyedül — mert Bóli nincs sehol... A két hároméves csikó a hegyet is elvontatná, nemhogy a sekélyjáratú ekét. Kapaszkodik a szarvába, sarkán csúsz va fékezi őket, dehát mennek ám ezek, mint a megbolondultak. — Nem kenődik András? Adjon isten. Mondom — nem kenyődik? A föld végéből szólítják, a dűlőhöz érve kifordítja az ekét, megállítja a lovakat — Bóli felől érdeklődik. Persze nem ajtóstól, hanem úgy cigarettapödrés között — kerülő- útón. — Aztán nem látta, bent van-e az elnök a tanácsházán? Lenne egy kis dolgom, nem mennék potyára ... Az aratók nem tudják, de ott az elnök, az irodában. Nagyon egyezkedik valakivel, alighanem a Turány József fiával, aló is ír valamit... Másnap reggel megint csak Tihanyi szánt egyedül a határban. Nó Bóli Ferkó, itt már az isten sem segíthet rajtad, én végzek előbb a tarlóval ! Hát az isten nem is ereszkedett alá a menybéli magasságokból, hanem jön kifelé tízóratájt az ifjú Turány. Nem egyedül. Dehogy egyedül, majd kővédermed az ember! Traktorral jön és most fordul be a Bóliék táblájába .,. ... így esett a nagy csúfság. Hanem a másodnövényvetésben csak kifogott az elnökön: négy holdat vetett ő is, mint a szomszéd, hanem csak kukoricát, csalamádénak, meg száznapost. Hanem Tihanyi szomszéd kerített valahonnan tarlórépa- magot, az elnöknek meg nincs. Minekutána mindenki láthatja, a másodvetésben lefőzte Bóli Ferencet! Hanem a behordásban? A cséplésben? Három óra, a kakasok közül is csak a vénebbje kukorékol, hisz úgy vannak mint az öregemberek, — nem hagyja őket aludni a kor. De a Bóli portán már nagy a mozgolódás. A gyerek kivezeti a lovakat, csörög a tartólánc, csikordulva nyílik a kapu, kifordul rajta a vendég- oldalas szekér. Hordani indulnak, a vak is láthatja. Tihanyiék, a szomszédból nézik, mint igyekeznek a tanácselnökék. ök holnapra beszélték meg, hadd siessen ... Merthát itt egy gazda sem hord egyedül — összesegítenek, kalákába. Bólinak hord máma a bátyja, Géra József, az átellenes szomszéd, Géra József, Tóth Baliék azután ő segít nekik vissza, ha a szérűjükhöz közeledik a gép. Igencsak arra vár Tihanyi is, hogy odaszóljon neki a gépkezelő — holnap jövünk ám, akkor Illés Ferenc, Varga György meg Balázs József fogatjával egy-kettőre behord... Hanem hát milyen ember a gépkezelő? Ne egye meg a gazdát a méreg: előbb azt mondja a Bólinak csépel, merthogy az már behordott mindent... Fél tizenegykor már javában zúg a gép, hordják a zsákokat, villázzák a szalmát, és ő kénytelen a szomszédból nézni, amint egy-egy kocsiforduló után látja, hogy fogyik a szomszéd asztagja. De várjunk csak! Esténél előbb nem lesz kész a Bóli, ezeken a síkos, csúszós kövesutakon, ahol a kátyúkban törik a kerék, szakad a szerszám, biztos nem indul el ekkora terűvel. Ha reggelre halasztja, akkor ő még az éjszaka megelőzi, ha kell, az ágyából rángatja ki a magtárost, aki istene van ... Becsület dolga, az egész Tihanyi családé — hát az asszonyok is kivágják a rezet. Bóliék tíz kiló húsból főztek paprikást a cséplőmunkásoknak, meg nyolc liter bort adtak hozzá, tetejébe dióskalácsot sütöttek. Hát hagyhatja ezt Tihanyiné? Dehogy hagyhatja. Süt, főz, csak úgy pirul a melegtől... A jó ebéd hatására azután kétszer olyan jól halad a cséplés. A szalmások olyan kazlat raknak, hogy rajzolni se különbet, hajazzák, sarkalják becsületesen. Az istenfáját, ezek öt órára alighanem elkészülnek! Bóli a tanácsházáról telefonál Szöl- lősre: — Indulunk mindjárt elvtárs! Meg Várjon bennünket, okvetlen megvárjon, visszük a gabonát! A fia már fut is a nemzetiszínű lobogóval, Géza, a tanítóék fia pedig az iskola zászlaját hozza. Mire az udvarra érne«, már huzat át a gép Tihanyiékhoz. — Gyorsabban emberek, gyorsabban, nem bánják meg, ha Tihanyi András mondja ... ... A kocsik • megtetézve zsákokkal. Merhát ebből a dicsőségből nem marad ki senki. Első gabonát vinni a hazának Töltésről! Jönnének heten nyolcán... — Emberek, hát három kocsi is elgyőzi! — Nem baj az Ferkó, csak két zsákot tégy éle a miénkre, hadd mehessünk! Végre megegyeznek: Kulcsár Béla vb. tag és Balázs József kocsijával, harmadmagával robog ki az elnök kocsija az utcára. Mint a lakodalmasok... A zsákok tetején a két,legény lobogtatja a zászlókat, a kocs'- sek, komák közibe vagdosnak a lovak nak, robognak, le az egyik utcán, fel a másikon. Bóli Péter viszi az első gabonát a hazának,., Sötét estére ért végett a szöllősi szövetkezeti kocsmában az áldomás, ballagnak hazafelé a hegynek a bóklászó lovak. Beérnek a kővágótöttösi utcára, hát kik jönnek velük szembe, futtatva a lovakat, hogy majd szét esik a szekér? Tihanyiék. Ahogy elhajtanak mellettük, valaki odaböki, úgy hogy csípjen egy kicsit: — Komám, aztán Szöllősön nézzenek ám be a szövetkezeti kocsmába! Jó bor van ott, mi már meg is ittuk az áldomást. .. Tizenegy Órcua már danolhat- nékjuk támad a szomszédoknak, Bóliék jó borától. Mindig tesznek félre a nagy munkák idejére, hát most telik belőle. Nó, majd szét is hasad az ember füle az énekhangoktól. — Jó mulatást emberek! Tihanyi András lép be a lámpa világosságába. Poharat nyomnak a markába, az üvegből teli csordul borral. — Igyék szomszéd, váljék az egész ségünkre. Asszony, hozz már egy kis harapnivalót!... * így történt. Azóta, bár a két szomszéd minden munkával végzett már, még nem dőlt el a verseny. Mert ugye a termés dönt. Nóhát ez az, ami mégsem dönt, — mert mindkettőjüknek kilenc és fél mázsa búzájuk termett holdanként, hajszálpontosan. Márpedig a termés az igazi, az mutatja meg a gazdát, igaz-e? De Bóli már újra a szomszéd fülébe tette a darazsat: — Van nekem, vagy harminc szekér trágyám, ideje lesz kihordani... Mondjam tovább? Tihanyi András tanácstag, a kiváló tíz holdas gazda egy szekérrel sem marad majd le mögötte... Oroszlán Imre
