Dunántúli Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-05 / 184. szám

* * DIFNÁNTIÍTT VflÁG PROLETÁRJAI ECYEfÜLJETEK!---------------- - — A MAI SZAMBÁN: A minisztertanács határozata* az árvizsujtotta lakosság megsegítéséről (2. o.) — A minisztertanács határozata az általános iskolák fejlesztéséről (2. o.) — Cseréljünk őszi nemesített vetőmagot (2. o.) — Kővágótöttősi szom­szédok (3. o.) — A vasutas-nap előtt (3. o.) — Beszél­getés Szabó Rezső főmérnökkel (3. o.) — Célellenőrzés a Komlói Közétkeztetési Vállalatnál (4. o.) — Kulturá­lis hírek (3. o.) A Z M D P BAR ANYA M PC V E I BIZOTTSÄCA'NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM ARA 50 FILLER CSÜTÖRTÖK. 1954 AUGUSZTUS 5 Becsüljük meg a do'gozók javaslatait! Munkásosztályunk, dolgozó paraszt Ságunk, egész népünk nagyot fejlő­dött, különösen az elmúlt évben — az új szakasz első évében. A fejlő­dés fokmérője: megnőtt érdeklődése a termelés, az élet problémái iránt; gazdáknak tekintik magukat a gyár­ban, bányában, faluban. Taggyűlé­sen, termelési értekezleten, tanács­ülésen, minden nyilvános fórumon hallatják szavukat, szenvedélyesen ostorozzák a hibákat, a bürokráciát, a tunyaságot, közönyt. S igazi gaz­dára vallóan javasolnak, kezdemé­nyeznek, hogy javuljon a munka, ne essék szégyenfolt üzemük becsüle­tén. A dolgozók aktivitásának jele ez, hogy tevékenyen részt akarnak venni a szocializmus építésének irá­nyításában is. A dolgozók javaslata, bírálata, pa­nasza — a közösség ellenőrzése, amely mérhetetlen erőt jelent az ál­lami és gazdasági munka megjavítá­sában. A dolgozók bizalommal fordul­nak a vezetőkhöz s ha meghallgat­ják őket, még inkább nő a bizalmuk. A hirdi kenderfonógyár pártaktíva értekezletén Tarján Lajos elvtárs a „túlbiztosítás”, a fölösleges tartalé­kolás miatt emelt szót. Elmondta, hogy az üzemben többtízezer forint értékű olyan segédanyag van, ame­lyet évek múltán sem használnak fel és más üzemekben nélkülöznek. A gyár vezetői megtették az intézke­dést, az anyagot átadták a könnyű­ipari minisztériumnak. Ez az eset nemcsak abból a szempontból tanul­ságos, hogy egy dolgozó javaslata el­intéződött, hanem azt is bizonyítja, hogy a dolgozók tudnak segíteni a vezetőknek az önköltségi, takarékos- sági határozatok megvalósításában. Mégis, az utóbbi időben egyre-más- ra hallani: „Kár minden szóért, úgy­sem törődnek azzal, amit mondunk.” Mi az oka annak, hogy így beszél­nek egyes dolgozók és sok helyen egyenesen kijelentik: „Engem ugyan nem hallanak többet”? A hiba ott van, hogy sok pártmunkás, gazda­sági és más vezető, lebecsüli a dol­gozók javaslatait, bírálatát, pana­szait nem érzi fontosnak. De a mun­kások hamar megérzik ezt, Az már szerencsére nem fordul elő, hogy a bírálat, javaslat csukott fülekre talál. Meghallgatják, sőt jegyzőkönyvbe írják, meg is köszö­nik, csak éppen nem intézik el. Ez a kritika elfojtásának „finomabb” formája. Van példa arra, hogy a dolgozó elmondja javaslatát és utá­na minden megy a régiben. Más al­kalommal ismét előhozakodik vele. — megint nem történik semmi. A Kokszművek kátrányüzemében szin­te minden termelési értekezletén születik egy-egy hasznos javaslat, de utána még kétszer-háromszor el kéll mondani, míg végre megvalósít­ják. Nem csoda, hogy az utóbbi idő­ben alig néhányan jelennek meg, el­megy a kedvük a bírálattól. Népnevelők, aktivisták, számtalan­szor elmondják a dolgozóknak, hogy „ti vagytok az üzem gazdái.” Ezzel érvelnek, amikor a takarékosságról beszélnek, a gépek karbantartására, a munkaidő kihasználására kérik őket. Nem is ez a hiba. Csakhogy a munkás nem érzi magát az üzem gazdájának, amikor javaslata, bírá­lata, panasza nyomán nem történik sömmi, nem intézkednek gyorsan. A párt- és szakszervezetek egyik leg­fontosabb feladata, hogy figyelemmel kísérjék a dolgozók véleményét, a termelési és egyéb értekezleten tett javaslatok sorsát, éberen ügyeljenek arra, hogy közülük egyetlenegy se kallódjon el, valamennyit orvosol­ják. Az üzemekben, bányákon egysze­mélyi felelős vezetés van. De ez korántsem jelenti azt, hogy egy-egy fontos határozat hozatala előtt ne kérjük a dolgozók véleményét, ne tanácskozzunk velük! Ellenkezőleg: a legjobb módszer arra, hogy a ve­zetők ne kövessenek el hibákat, meg­gondolatlanságokat, alaposabb, vilá­gosabb és főként jobb legyen intéz­kedésük. Mégis, előfordul olyan eset, hogy egyes vezetők kereken kimond­ják: „Itt én parancsolok, én vagyok a felelős, nincs semmi beleszólása.” Az ilyen vezetők félnek a bírálattól, nem akarják munkájukat a dolgozók ellenőrzése alá bocsátani. Pedig a termelési értekezlet, bármilyen gyű­lés alkalmával tanulhatnak, igen so­kat tanulhatnak a dolgozóktól: mun­kaszervezést, előbb felismerni a hibá­kat. Nem vezető az, aki nem veszi figyelembe a dolgozók véleményét s előbb-utóbb megreked, nem lesz ké­pes irányítani. Amióta országunk törvényt hozott a dolgozók bejelentéseinek intézésé­ről s a tanácsoknál megalakult a pa­nasziroda, megnőtt a bejelentések száma. S vannak már tanácsaink, amelyek sokkal gondosabban, figyel­mesebben foglalkoznak a dolgozók leveleivel, személyes panaszaival, mint előtte. A panasziroda kézben- tartia ezek intézését, most már nem kallódnak el a levelek, őrködnek azon, hogy minden panaszt gyorsan, pontosan orvosoljanak. Tévedés lenne azt hinni, hogv a panaszirodák létrehozásával, a taná­csok osztályai, dolgozói „lerázták” magukról a dolgozók panaszainak intézését. A legtöbb hiba éppen ott van, hogy ilyen nézetek uralkodnak. Pedig nyilvánvaló, hogy a begvüj- téssel foglalkozó ügyek az illetékes osztályra kerülnek és ott kötelesek kivizsgálni. A szigetvári járási taná­cson a pénzügyi csoport nem nagyon viselj szívén a panaszok, sérelmek ihtézését. A sok munkára hivatkoz­nak és nem látják azt, hogy a pana­szok — még a személyiek is, — hiá­nyosságokra figyelmeztetnek, ellen­őrzik az apparátus munkáját, nagyon gyakran általános hibákat bírálnak. Ahol mindezt nem értik és a panasz­irodára bízzák az ügyek intézését, ott nem értik azt, hogy a dolgozók bizalma milyen nagy erőt ad a fel­adatok sikeres megoldásához. Itt az ideje, hogy az élet minden területén megszűnjön a dolgozók bí­rálatával, javaslatával, panaszával való labdázgatás! Párt- és kormányhatározatok, az új szakasz ^politikája megköveteli, hogy a vezetők tartsák tiszteletben a demokráciát, a dolgozók jogát! El- lősorban a pártszervezeteké a felelős ség, hogy megszűnjenek a visszássá­gok, mert a tömegek aktivitása, kez­deményezése nélkül elképzelhetetlen a pártkongresszus határozatainak si­keres megvalósítása. Kíméletlenül harcoljanak minden nyílt vagy bur­kolt kísérlet ellen, amely visszauta­sítja a dolgozók javaslatait, pana­szait. Őszintén és bátran meg kell mondani: akkor segítik igazán a nép­jólét tervének megvalósulását, ha a Vezetők kibontakoztatják a dolgozók leleményességét, aktivitását a terme­lési tervek teljesítésének, a kor­mányprogramul célkitűzései végre­hajtásának javára. A Megyei Begyűjtési Hivatal jelenti: kelést augusztus 4-én adta ki. A já­rások sonréndje a következő: A Megyei Begyűjtési Hivatal na­ponta értékeli a gabonabegyüjtési verseny eredményéit. Az első érté- pont 1. Mohácsi járás 79 2. Villányi járás 67.9 p. Pécsváradi járás 41.9 4. Siklósi járás 39.2 Ú. Szigetvári járás 37 ponttal, 6. Pécsi járás 31.3 ponttal. 7. Sásdi járás 29.4 Vadon Antal Vasma tics József 8. Sellyéi járás 25.1 Földvári András Szabó Jenő tanácselnök Takács József Rajnai István Sziebert József begy. hiv. vezető Králl József Kovács József Gondi József Pécs városa a begyűjtési versenyben 28.7 pontot ért el. Sokkal nagyobb szervezettségre, következetesebb felvilágosító mun­kára és gyorsabb intézkedésre van szükség a sellyei és sásdi járásban. A sellyei járásban a politikai mun­kának főként az állam Iránti köte­lezettség teljesítésére, a sásdi járás­ban pedig a behordás meggyorsítá­sára kell most mozgósítania, V Kora reggeltől késő estig búgnak a gépek Védjük a dolgozó ember egészségét, vagyonát! A zab aratásának is a végén járunk már, a gabona javarésze már asztagokban áll, várja a kora 1 reggeltől késő estig folyó cséplést. A jó traktorosok és cséplőmunkások minden erejükkel árra törekednek, hogy a legkisebb szemveszteséggel, minél előbb zsákokba eresszék az elcsépelt búzát, árpát, versenyeznek a nagyobb teljesítményért, a megye legjobb cséplőbrigádja címének elnyeréséért. Járjuk be a szigetvári gépállomás körzetét, nézzük meg, hogyan védik a nagy hőségben dolgozó cséplömunkások egész­ségét, a gazdák asztagjait a tűzpusztítástól, — mennyire törődnek az emberek egészségével, vagyonával. Első mindig a munkáit, azután a gép, a végén /oviik én ... Hétfőn déli 12 órakor a becefái cséplőbrigád Pál Dániel szérűjén befejezte a 226 kereszt gabona csép- lését. Az új szalmakazal mellett két kocsi áll megrakva pontosan 21 má­zsa 96 kiló gabonával. Ez az álla­munknak járó rész. Néhány perc múlva már a szomszéd gazda, Tóth József szérűjére huzatták a 800-as villany hajtású gépet. Kiss Pista bá­csi, a szigetvári traktorállomás gép­kezelője odaszól a munkásoknak: — Ebéd! Még a többiek falatoznak, ő körül­iárja a gépet, meghúz egy-egy csa­vart, igazít a szíjakon, megnézi a védőrácsot és amikor mindent rend­ben talál, az igazi mesterember nyu­godtságával megszólal: — Tudja elvtárs, első mindig a munkás, azután a gép, a végén jö­vök én. 1922 óta csépelek, a csertői uradalomban kezdtem, Szentdomján- pusztán folytattam. Még most is be­lehasít a szívembe, ami Bodányban történt akkoriban. Nem volt védő­deszka a dobon, egy fiatal lányka vágta a kévéket, belekerült a dobba, a fél lába ott maradt. De ne men­jünk messzire, nyolc éves gyerek le­hettem, a nővérem a gépnél dolgo­zott, herét fejtettek. Védődeszka ott sem volt, a fogasdobba lépett, négy órát kínlódott, azután belehalt. Sóhajt egyet a régmúlt, ma is ele­venen fájó emlékein, azután elhall­gat. helyet keres magának a mentő- láda mellett. Míg ebédel, Gájer An­na cséplőellenőrrel körüljárjuk a gé­pet. — Ez itt elvtárs a dobtárcsa védő­rácsa, nem kell attól\tartani, hogy valamelyik munkásnak letépi a kar­ját. A dobasztalt három fával tá­masztjuk alá, így szilárdabb, meg­könnyíti a kévevágó munkáját, sem­miképpen sem szakadhat le alatta. Nagypeterden Somogyi József G.. 35-ös vontatója hajtja az 1070-es cséplőgépet. Már a kapubejáratnál szembetűnik az embernek a cséplő elejére írt szöveg: „Tilos a dohány­zás!” Ha ez valóban igaz lenne, kevés dohányos ember szegődne a gép mel­lé. Wiedermajer Jánostól kérdezem: — Csakugyan nem szabad itt rá­gyújtani? — De nem ám! Legfeljebb egy jó magyar nótára! De ha dohányozni akar az elvtárs, „gyüjjön“, mutatok egy helyet. Messze a géptől, a kerítés mögött jelölték ki a dohányzóhelyet. Még Csikktartót is tettek ide: konzerv­dobozt, Vízzel töltve. Nagyon óvato­san bánnak itt a tűzszersZámokkal, tudják, — egy szikra és oda az egész évi fáradságos munka, csak egy fe­kete folt és a hamu maradna meg a gazdáknak. A traktorra szlkrafdgót szereltek, de ami biztos az biztos, mögötte ot téli még egy vödör víz is. Odébb egy targonca fecskendő szinültlg vízzel. Az asztag tövében hordó, körülötte ásó, lapát, kapa és három vödör. Szerte a megyében nincs még egy olyan nagy szérű, mint Szigetváron. Nem is egy van, hanem kettő: a ke­leti és a nyugati. A keleti szérű va­lóságos asztagváros, sokszáz méter hosszú „utcákkal“. Két 1070-es vil­lanycséplővel dolgoznak. Az alsó ut­cában — ahogy a szigetváriak mond­ják — Rácz Gyula gépész, a felső­ben Arnold Péter. Csak az tudja igazán, hogy miiAín verseny folyik az elsőségért a két A dob két oldalán ott vannak a védődeszkák, még a felvonó 'hajtó­kerekét is eltakarták. Kiss István azonban a villanymotorra is ügyel, egészen körülkerítette deszkával. A levégőszürőt porvédővel látta el, rendben az érintésvédelmi relé, és mindhárom biztosíték is. Nem eshet bajuk az elektromosságban járatlan embereknek. Újra visszatérünk a fe­lélés gép vezetőhöz: — Hát ez teli van-e Pista bácsi? — Mutatok a mentőládára — Ez kérem a mi kis patikánk. — Kinyitja a ládát, sorraveszi a tárgyakat és magyaráz: — Ez a könyvecske az elsősegély­nyújtásról szól. Én már nem olva­som, még a cséplés előtt dr Zalai főorvos kioktatott bennünket min­denre. Van itt még vátta, kötésnyo­mó, fertőtlenítőszer, pólya, érelszo- rító heveder, ragtapasz .. •. — Orvos vólt-e már a gépnél? — Az bizony nem volt, de értek én annyira hozzá, ha bája esik vala­kinek, ellátom a gondját addig is, amíg ki nem ér. Ebéd után újra felzúg a motor, por száll a gép felől. — Ki a szal­mán, ki a dobnál, ki az asztagon — de dolgozik a brigád minden tagja. Volt idő — amikor nem gondolt egészségükre, életükre senki. Ma a saját példájukon érezhetik, hogy a munkásember egészségé a legna­gyobb érték. Markulin István és Kiss József etfetők vadonatúj ruhát kaptak a gépállomástól és szemüveget is a parittyaként kirepülő szemek ellen. A jó ivóvízről a gazdák gondoskod­nak, ebéd után aztán nemcsak víz akad .. . Dolgoznak is becsülettel. Becefán július 21-éh kezdték meg a cséplést, azóta sem vesztegeltek egy órát sem. Minden rendben van itt a gépnél, de egy hiba mégis akad. Papp Já­nos csapatvezető kifogásolja jogosan, hogy a pelyvásoknak és törekeseknek nincsen szemüvegjük, az etetőké sem jó. nagyon homályos és nem le­vegőzik, párás lesz az üvegje. A ké­vevágó lányoknak pedig nadrág kel­lene ... —< Ez a legfontosabb, szól közbe Wiedermajer elvtárs. Velénypusztán csépeltünk egyszer az uradalomnak. Az etető hozzáfogta a lány szoknyá­iét a kévéhez és a dob a kévével együtt belerántotta a lányt. Diós- viszlőn is volt egy ilyen eset... A községi tűzoltószertárnál Bögri Péter őrködik, most ő a soros és Balázs Pál a lovakkal. Kiss János- né pedig a templomtoronyból figyeli a falut és az egész határt. Ha tűz talál támadni — mondja Bögri bácsi, akkör ezt a masinát tneghajtom úgy, hogy még a falu túlsó végéről is összeszaladnak a szirénabúgásra. Aztán a harangokat is félreverjük, így adunk jelet a ha­tárban lévőknek. A nagypeterdiek gépnél, községben egyaránt alaposan felkészültek a tűzvédelemre, megőrzik amit fárad­ságos munkává! összegyűjtöttek. gép munkásai között, aki legalább fél napig figyeli az eseményeket Egyik brigád a másikhoz jár „kém­kedni”, hogyan dolgoznak, mennyit ..engedtek le“. Hétfő estig nyolc va­gont csépelt, el mindkét csapat, de a felső utcaiak egy nappal előbb kezd­ték. Verseny folyik ott a brigád minden egyes tagja között, nem ma­radtak ki belőle a gépészek séfh. Arnold Pétét úgy hívta ki versenyre Rácz Gyulát, hogy a vesztes 25 liter sört fizet. írásba is foglalták, ne­hogy valamelyik fél» meghátráljon menetközben. Hiba van azonban a cséplőmunkások versenyében, annak ellenére, hogy nem kímélik magu­kat, minden erejüket latbavetik. Nem ismerik a versenyfeltételeket, nincs aki szervezze, lelkesítse őket. Jela- sics József és Mátyás György a szal­mánál dolgoznak. Csak annyit tud­nak, hogy versenyeznek s a versenyt ők akarják megnyerni. Berta András a csapatvezető már többet tud ennél: a péterfai cséplőbrigád versenyfelhí­vását is elfogadták, de az még egye­lőre titok, meg né tudja senki. Ki legyen hát a Verseny szervező? A szigetvári gépállomás párttitká- ra még a cséplés kezdetén értekez­letet tartott, melyen a cséplőtellen- őrök —* Berta András kivételével — is résztvéttek. A cséplési versenyeket itt szervezték. Berta András item vett részt a megbeszélésen, nyilván nem is tájékoztathatja munkacsapa­tát a versenyfeltételekről. A gépál­lomás pártszervezete többet tehetne. Nem verseny az, melyet csak életre- kelteuek és utána még csak nem is értékelik. Nemes verseny csak előre kitűzött célért bontakozik ki igazán, mely ott él az emberek szívében, tu­datában és tevékenységében. A szi­getvári cséplőmunkások lelkesen kü2 denek az első helyért. A Berta féle brigád tavaly is másodiknak végzett a megye majd ötszáz gépésze között, a járásban pedig elsőnek. Mind a versenysiker, mind pedig az 5009 forjnt jutalomkiosztás híre azonban a feledés homályába veszett. Nem szerzett erről tudomást, sem jószötn- széd, sem koma. még a helyi tanács sem, — bocsánat, möst már egy he­te tudnak róla. A gépállomás pártszervezete gon­doskodjék arról, hogy a szigetvári cséplömunkások között ne legyen egyetlen ember sem. aki ne ismerné a versenyfeltételeket, ne dolgozna még nagyobb lelkesedéssel a cséplés alkotmány-ünnepi befejezéséért, a sa’át nagyobb keresetéért. Ez is az emberről való gondosko­dáshoz tartozik!. Schmidt Károly Uj le^ényszálló épül Komlón Komló-Kenderföldön 3.5 millió fo­rintos költséggel 432 személyt befo­gadó legényszálló épül. Jelenleg a földszint falazásán dolgoznak. A háromemeletes, háromszekciós hatalmas épületben a többi között korszerűen berendezett konyha, ét­terem, mosdó- és fürdőhelyiségek, olvasóterem, “'kultúrhelylség szolgál­ja majd a lakók kényelmét. Menkerdte munkáját a Pécsi Porcelán- gyár tóerépkáiyhagyártó részlege A Pécsi Porcelángyár új üzemré­sze: a cserépkályagyártó üzem hét­főn reggel megkezdte részleges mű­ködését. A gyár legkiválóbb cserépgyártó szakembere irányításával tíz új dol­gozó — javarészt nő — tanulja a kályhaeserepek formázását. A kisaj­tolt, formázott, tisztított munkadara­bokat szárított állapotban tárolják addig, amíg a kályhagyártó Ütem Üj nagyteljesítményű alagútgázkerhencé Je megépül és az' égetést megkezd­hetik. A közeljövőben megérkezik a romhányi csegépkályhagyár egyik ki­váló dolgozója is, hogy a pécsieknek átadja munkamódszerét, tapasztala­tai; . Templomtoronyból és a fecskendő mellől ügyelik a nagypeterdiek: fel ne röppenjen a vörös kakas Versenyeznek az „asztagváros“ emberei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents