Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-25 / 175. szám

4

N £ P E 5

1954 JÜLIUS 25

„Hasznosítjuk Lengyelországban szerzett tapasztalatainkat"

Dr. Ember Kálmán a pécsi Bányaműszaki Felügyelőség vezetője, Szirtes Lajos, a Pécsi Szénbányászati Tröszt mérnöke és Kálmán György tatabányai üzemvezető főmérnök június 14-én Lengyelországba indult tanulmányútra. A kis csoport egy hónap múlva, július I3-án érkezett vissza Pécsre. Lengyelországi tartózkodásuk idején fontos bányamű- szaki kérdéseket tanulmányoztak. Szombaton felkerestük Ember Kálmán elvtársat és arról érdeklődtünk, milyen eredménnyel járt a tanulmányút.

— A magyar-lengyel együttműködés alapján még tavaly megállapodás történt, hogy a két ország szakemberei kölcsönösen tanulmányozhatják a másjk ország bányászatát. így került sor a mi tanul- mányútunkra is. Vizsgálatunk tárgya a szénpor és a sujtólégveszély tanulmányozása volt. Mielőtt elindultunk Lengyeicrszágba, erről részletes tematikát készítettünk, melyet jóváhagyott a minisztérium is. Egész sor szakmai problémát tanulmányoztunk kintlétünk ideje alatt. Az volt a feladatunk, hogy feljegyezzük a hasznos tapasztalatokat és ami jobb, előnyösebb a lengyel bányászatban, am nak tapasztalatait jegyezzük meg.

— Hol folytatták a tanulmányozást?

— Sztalinográdtól mintegy 15 kilo méternyire fekvő kutatóintézetben végeztünk kísérleteket. Itt szabadon rendelkezésünkre bocsátottak mindenféle műszert és kísérleti eszközt. A táróban és a laboratóriumban kísérleti robbantásokat, szénporvizsgálatokat, egyéb ellenőrző méréseket, megfigyeléseket végeztünk.

Gyakorlatban is megismerkedtünk azzal, ami a laboratóriumban műszerek és kísérleti eszközök segítségéve] történt. Ellátogattunk a felsősziléziai széntelepekre. Ez a szénmező mintegy ezerszer nagyobb mint a pécsi szénmedence és Európa egyik legnagyobb széntelepülésének tartják. Hét nagy bányaüzemet jártunk be. Mindenütt kemény szenet találtunk. A lengyel bányákra jellemző a magasfokú gépesítés. Erre nézve a lengyelek ki is használnak minden természeti és egyéb lehetőséget. Szinte alig kell hozzáérni a szénfalhoz, máris ömlik a fekete

kincs. A vágatok szénkészlete igen bőséges, szemben a pécsi bányákkal. A vágatok nagyok, úgyhogy járkálni lehet bennük anélkül, hogy le kellene hajtani fejünket.

Gondosan feljegyeztünk mindent, amit láttunk, tapasztaltunk a bányák ban. A szénpor és a sujtóléggáz tanulmányozása mellett másra is volt gondunk. Nyitott szemmel, nyitott füllel jártunk. Nagyon sok tapasztalatot akartunk hazahozni, ami úgy érzem, sikerült. Sokat tanulmányoztuk az előírt témák mellett a biztonsági előírásokat is, ezekről előadásokat is tartottak részünkre a lengyel elvtársak. Ezek az előírások lényegesen különböznek a mieinktől. Az a nagy előnyük, hogy számos kutatás, mérés tudományos megállapításain épülnek fel. Ez különösen a biztonságos munka szempontjából jelentős. A biztonsági és egyéb előírások igen szigorúak, nem engedik meg a lazaságot," figyelmes, gondos munkára ösztönöznek. Ez a tapasztalat fontos tanulság a számunkra is. Pécsett most alakult meg az első kutatócsoport. Ezzel hosszú évtizedek mulasztásait pótoltuk. Bízunk abban, hogy ennek a kutatócsoportnak nagy támogatást és segítséget jelent majd a lengyelországi tapasztalat.

— Hogyan gyümölcsöztetik a Lengyelországban szerzett ismereteket?

— Már éppen ezen dolgozunk, csak sajnos, sokat szakítanak félbe munkánkban, sokan kíváncsiak mun kánk eredményeire. Jegyzeteinket részletesen tanulmányozzuk és témakörönként írjuk le a tapasztalatokat. Úgy véljük, hogy a Nehézipari Minisztériumnak hagy segítséget tudunk nyújtani a tanulmány elkészítésével és nemcsak a pécsi bányáknál, hanem az ország többi bányáinál is hasznosítani tudják tapasztalatainkat. A részletes leíráson túl előadásokat is tervezünk. Rendezünk klubdélutánokat, ahol ismertetünk eg.v-egy lengyelországi tapasztalatot

Az újpetrei gépállomás körzetében még sok az aratni való. így innen nem indult gép a dunamenti földek aratásának meggyorsítására. A gépállomás dolgozói — a fiatalok kezdeményezésére, — mégis elhatározták: ők is résztvesznek az árvízve„a magyar viszonyok tükrében. Úgy érzem, az egyhórtapos tanulmányút bőven meghozza majd gyümölcsét. Nagyon igyekszünk majd a tanulmány megírásával, mert azt akarjuk hogy minél előbb kamatozzanak tapasztalataink.

— Hogy tetszett Lengyelország, milyen volt Varsó?

— Erről nagyon sokat tudnánk mesélni. Minket rműszaki embereket leginkább az a sok gyár lepett meg, amit láttunk. Volt olyan alkalom, hogy másfélórát ment a vonatunk és állandóan gyárkémények, gyártelepek, olvasztók és bányaüzemek mellett haladtunk. Gigászi építőmunka folyik az országban. Puttonyos autók exkavátorok, földraarkolók jelzik a nagy munka ütemét, az izmosodó lengyel nép alkotásvágyát. Varsónak, ennek a sokat szenvedett városnak egyre inkább kibontakozik az új arculata. Egészen új levegő árad már ebből a városból, bár a romok még élénken emlékeztetnek a pusztulásra, a háborúra. Egészen új utcasorok épülnek, s nem skatulyaházakat emelnek, hanem eredeti stílus szerint építik azokat. A város központjában épül a szovjet nép ajándéka, a több mint 42 emeletes kultúrpalota. Ez az épület messze kimagasodik a többiek közül, mint valami óriás a törpék közt, pedig a többi házak sem mondhatók kicsinynek, 3—4 emeletesek.

Újjáépítik a régi városrészt is, a régi eredeti rajzok szerint, némi módosítással. Az egész építkezés a legújabb városrendészeti tervek szerint halad. Sok a park, tágasak, szélesek az utcák, a járdák, gyönyörű nagy üzletek, áruházak, nyíltak. Jártunk a régi fővárosban: Krakkóban. Fürödtünk a Visztulában, csak azt sajnáltuk, hogy az időjárás ott sem volt kedvezőbb mint nálunk. Voltunk a legnagyobb kikötővárosban, Gdanskban. Itt is, mint legtöbb helyen Lengyelországban, kőműveseket láttunk a legtöbbet.

Gulyás Ernő

széiyeztetett baranyai partok védelmében. Felajánlották, minden gépkezelő úgy gazdálkodik az üzemanyaggal, hogy másfél százalékot megtakarítson belőle.

Ezzel naponta egy dömper üzemanyagát biztosítják.

Szinnyey

Egy dömper dolgoztatásához elegendő üzemanyagot takarítanak meg naponta------------- ■ ....... ■ ■'■■■

Eg

y délelőtt Pécsbányán

egge! négy órakor már ébredeznek a bányatelepek. Lass':. minden ablak világos lesz és innen is onnan is zeneszó szűrődik ki. Az. újmeszesi bányászok háromnegyed öt előtt indulnak munsába, ki Pécsbányára, ki Szabolcsra. A villamosra nem kell sokat várni, öt óra után néhány perccel már az aknán vannak.

Hamarosan megtelik a nagycsarnok feketearcú dolgozókkal, akiknek kezében már ott ég a lámpa. Röp- gyűlésre várnak. „Ha megkérnék, hogy újból nagytermelési műszakot tartsunk az árvízkárosultak megsegítésére, azt hiszem mindannyian szívesen teljesítjük a kérést", — mondja egy fiatal csillés, aki csak néhány hónapja került az üzemhez, egy Tisza-menti faluból.

Nem volt röpgyűlés, azonnal megkezdődött a beosztás. Fél hat felé iár az idő, csoportok alakulnak ki, középen a körletvezetővel. Van,- aki a „fekete irodába“ megy, van aki a lámpakamrába, itt a Fenyvesi és a Kult körlet végzi a beosztást, de beosztással foglalatoskodnak az előcsarnokban is, itt a Krivanek-körlet beszéli meg a műszakot. Krivanek elvtárs először névsorolvasást tart, közbert mindenkihez van egy-két szava. Bukovszki Gyula csapatvezető elvtársat megkérdezi: mennyit szállít ma a csapat? Annyit, mint tegnap, de ha lehet még annál ts többet — hangzik a válasz. — Menynyi is az az „annyi?“ — 251 csille. A csapat előirányzata egy műszakra 190.

Zámbori Tihamér fiatal gyakorló vájár marad utoljára. Nem a rendes harmadjával jött dolgozni, emiatt kissé elhúzta az Időt. Maldnem hat óra és nem kap lámpát. Késett.

— Csak menjen fel a lámpakamrába, mindjárt megyek én is — mondja Krivanek elvtárs. Pár perc múlva a gyakorló vájár kezében lám

pávai boldogan indul munkahelyére.

De milyen hangos a lámpakamra! — Értse meg, hogy nem engedem leszállni!

— De én le akarok.

— Jó, jöjjön az elvtárs délután, akkor majd leszállhat. A párbeszéd Kálmán Ferenc helyettes köletve- zető és Méri Sándor csillés között játszódott Je. Ekikor ért oda Fullmer József elvtárs, András-akna bányamérnöke. Érdeklődött, miért nem engedi leszállni a csillést.

— Azért, mert délutános ezen a héten a harmada és ebben a hónapban még egyszer sem tartotta be a rendes műszakját. Egyik nap délután, másnap éjjel, harmadnap meg reggel jön műszakra, utána három igazolatlan mulasztás, később szabadság. 23-ig csak 10 műszakot dolgozott. Rendet kell teremteni még az ilyen apró dolgoknál is.

— Fulmer elvtárs igazat adott és ő is a délutáni műszakra osztotta

be.

*

1-Ialló, itt diszpécser! Igen, jegy- 11 zem: Szatmári csapat 12 órára repesztést kér, 73 nitrocertuzih

Állandóan szól a telefon, nincs egy perc megállás, a diszpécser jegyzi a szállítást.

— Diszpécser? Itt Látrányi bá- nyalakatos. 6 óra 45 perckor Indulok a Podolák-csapathoz, átépítésre, hatodik szint első déli.

— Itt Pmtér légmérő. hatodik szinti rakodó, hat óra 45-kor kezdem a bányajárásomat.

— Itt Gulyás István a harmadik körletben. 6 óra 47-kor kezdem a bejárást, a negyedik szinti rakodóról.

Hét óra 23-kor újból Jelentkezik Látrányi lakatos. Az átépítést befejeztem, most a hatodik szint első déli 11-es alapvágatra megyek csőbeépítésre;

— Diszpécser? Hattól nyolc óráig majdnem 300 csille szén.

— Köszönöm, csak így tovább!

*

A főbányamesteri irodában rö- vid megbeszélést tart Szokola Ferenc főbányamester. Jelen vannak a felvigyázók. Felhívja figyelmüket, hogy nagy gondot kell fordítani a szén minőségére és a jó csilletöltésre. — Nem szabad megengedni, hogy eddigi eredményeink alatt teljesítsünk. Növelni kell a szén minőségét és a csillesúlyt is. Ez nemcsak a dolgozóktól függ, hanem tőlünk, műszaki vezetőktől is. Köny- nyíteni kell munkájukon. A jó alap vágat, a rendes munkahely és a töltőgarat is eredményezi ezt. Biztosak lehetünk abban, ha mindezek a feltételek biztosítva vannak, akkor az eredmény sem marad el. Erre törekedni kell.

*

17 elérkezett a kas, elhangzik az

1 egyes jelzés és a kas megáll. Ki tudja már hányadszor, hat óra óta majdnem 400 csille szenet hozott fel és mennyit hoz még vasárnap reggelig. Két jelzés, az aknatoronyban. a szállítógéoész megemel! a kast, a dotgozók kitolják a teli csilléket és üreset gurítanak a helyébe.

A csillék jól meg vannak töltve. Nem értjük, miért akar Szoitola elvtárs még ennél is jobbat. A szállítási dolgozók azonban megadják erre a választ. Volt ennél már szebb és jobb Is. Azt akarjuk, hogy újból olyan legyen.

*

XT ajjon meglesz-e András-aknán

’ ma a 110 százalék? Reméljük, hogy igen. András-akna dolgozói még mindig becsülettel teljesítették adott szavukat, 24-én pedig azzal az elhatározással álltak munkába, hogy a havi tervteljesftésben elért

109.3 százalékot 110 fölé emelik.

Albrecht Ilor v

Pótbeporzással is növeljük a kukorica és a napraforgó termésátlagát

p bben az évben, az időben vég- zett jóminőségű növényápolás mellett az esős, csapadékos időjárás is kapásatok gyors növekedését, a magas terméseredményt segíti elő. Nem áll ez a virágzás, a megtermékenyülésre. A gyakori eső leveri a címerről, a napraforgó tányérjáról a virágport, beleveri a földbe és a virágpor elveszti élet- képességét, anélkül, hogy feladatát elvégezné.

Ebben az évben tehát még sokkal fontosabb a pótibaporzás, mint az előző években. A természet helyett az embernek kell elvégezni a megtermékenyítést. A pótbeporzást a kukoricánál és a napraforgónál is a reggeli órákban végezhetjük a legeredményesebben. Ebben az időben kell gyűjteni a kukoricához a virágport is. Nagy melegben ne végezzünk pótbeporzást, port se gyüjt- sünk, mert az így gyűjtött virágpor gyorsan elveszíti életképességét.

Mikor és hányszor végezzük el a beporzást? A kukorica pótbeporzását akkor végezzük, amikor a növény címerét kihányta és a csövek nagy tömegben megjelentek. Mivel a kukorica nem egyszerre virágzik és a csövek sem egyszerre jelentkeznek minőén növényen, a mesterséges beporzást 3—1—5 napos időközönként kétszer-háromszor ismételjük meg. A pótbeporzás addig eredményes, amíg a kukorica bibéje el nem szárad.

A pótbeporzás technikája a kukoricánál: Az első feladat az érett virágpor gyűjtése. A kukorica virágpora akkor érett, ha a reggeli órákban a szárat a címer alatt gyengéden megrázzuk és erre a címerből a virágpor hullani, szállani kezd. A virágport úgy gyűjtjük, hogy a tábla minden harmadik sorában minden harmadik, negyedik tőről a virágport lerázzuk. A virágport vödrökbe, edényekbe gyűjtjük össze és tisztítsuk meg a portól. Ha a szükséges virágport már összegyűjtöttük, a munkát megkezdhetjük. A beporzást mindig a táblának azon a végén kezdjük, ahol nem szedtünk virágport. Ezt a sorrendet a következőben felcseréljük.

A napraforgó pótbeporzását ak- kor kezdjük, amikor a napraforgó a legnagyobb virágzásban áll. A virágzás a napraforgónál sem egyöntetű, sőt az egyes tányéron belül is eltérő. Körkörösen halad a tányér szélétől a közép felé. Ezért van az, hogy a tányér közepén a leggyakoribb a léha üres mag. Tehát a virágzás szakaszosan folytatólagos, ezért a pótbeporzást ugyanazon a táblán kétszer, háromszor is megismételjük. így elkerüljük azt, hogy azt a tövet, melyről a virágport szedtük, nem a saját porával termékenyítjük meg. A beporzás legegyszerűbb módja, ha az összegyűjtött virágport egy vagy több befőttes üveg be töltjük, az üveg száját tüllel, vagy ha nincs más, többrétű gézzel lekötjük, s azon keresztül virágport rázunk a bibére úgy, ahogyan a sótartóból a sót.

A beporzás egy másik egyszerű helyes módja az is, ha a virágport puhaszőrű ecsettel vagy más vattaszerű anyaggal visszük rá a bibére.

Puha, bolyhos szövetből kerek kesztyűt készítünk és általában akkorát, hogy a táblában az átlagosnál nagyobb tányér méretének megfeleljen. A sorok mellett haladva a jobb kez.ünkre húzott kesztyűt szorosan odanyomjuk a napraforgó tányérjához.

Az állandó nyomkodás közben a kesztyűre hullik a virágpor s azt tovább visszük a következő tányér virágporára. A másik módszer, amely kevésbbé helyes, az előzőnél az, hogy két sor között haladva a két sor tányérját egymáshoz közelítjük és könyedén megrázzuk.-v|7 rdemes a pótbeporzást elvégez- ni, mert a kukoricánál 4—6 mázsával több termést jelent. Beszél jenek a számok. Vegyük a pótbeporzás alkalmazásával a várható terméstöbbletet átlag ötven kilónak holdanként. A máriakéméndl Rákóczi termelőszövetkezetnek 42 hold kukoricavetésén a pótbeporzás alkalmazásával várható terméstöbblet 210 mázsa. Ha a termelőszövetkezet a tervezett 3000 munkaegységet a zárszámadásig 1 felhasználja, úgy a pótbeporzás alkalmazásával elért terméstöbblet minden munkaegységre eső kukorica mennyiségét 2.5 kilóval növeli.

Vagy például Varga Pál 10 holdas martonfai középparaszt 2 hold 1000 négyszögöl kukoricavetésénél ha a pótbeporzást alkalmazza, 13 mázsa 12 kiló terméstöbbletre számíthat; Ebből a mennyiségből teljesítheti 056 kiló kukoricabeadását. A fenn- maraaó részből egy hízót 160 kilogrammra felhizlalhat.

Ha a pótbeporzás alkalmazásával elérhető terméstöbbletet egész járásunkban alkalmazzuk, akkor ebből a mennyiségből 8870 darab sertést hizlalhatunk meg.

Vajda Ferenc

pécsváradl JB ágit. prop.

titkára.

A DISZ hírei

A VILLANYI JÁRÁS FIATALJAI sose tartoztak az utolsók közé. Most is becsületesen dolgoznak, különösen a palkonyaiak. Az aratás kezdetén DISZ-arató brigádot alakítottak. Vasárnap ők aratták a legtöbbet, megelőzték a többi brigádokat.

Az ivánbattyáni ifjak közel járnak hozzájuk. Legutóbb két vasárnapot is felcseréltek — munkanapra. A termelőszövetkezetben arattak tizenegy hold búzát vágtak le. A járási pártbizottság versenyhíradója megdicsérte őket példás munkaijukért, mint ahogyan az illocskai DISZ- szervezet tagjait is.

„Nem mind arany, ami fénylik“ — mondja a közmondás. A mároki fiatalok többsége jóízűen szundított, amikor nyolc lelkes fiatalember vágta a búzát. Mintha összebeszéltek volna a villányiakkal, ugyanis ott is csak nyolc DISZ fiatal vett vasárnap részt az aratásban.

A GÖDREI DISZ-SZERVEZET

tizennégy tagú brigádot alakított a termelőszövetkezet megsegítésére. — Vasárnap vívták a legkeményebb csatát. A hét végén hallották, hogy a tsz tagjai közül néhányam nem akarnak vasárnap aratni. A fiatalok sorba járták a dolgozókat, beszéltek velük, kérték őket, hogy használjanak ki minden időt a gabona betakarítására. Munkájuk eredményes volt, mert vasárnap mindenki aratott. A diszlsták is velük együtt dolgoztak. Megérdemlik a dicséretet, különösen a meggyőző, felvilágosító munkájukért.

A SASDI DISZ-SZERVEZET segíti" az aratás-cséplést. Kis kultúr- csoportot alakítottunk és naponta járjuk a határt, rövid, vidám műsorral szórakoztatjuk a dolgozókat. A legutóbbi műsorban két táncszám szerepelt tangóharmonika kísérettel. A csasztuska-brigád Ízlésesen összeállított dalaival nagy sikert aratott, mindenki vidáman, önfeledten kacagott a tréfákon. A műsor után „átvedlettünk“ — kaszával, sarlóval a kézben arattunk néhány órát.

A kultúrcsoport valamennyi tagja ipari és szellemi dolgozó; napi munkájuk után így kívártfják segíteni a mezőgazdaságot.

Dóra László titkár h.

A MAGOCSI TSZ DISZ-SZERVEZETE nagyon kevés segítséget nyújt az aratáshoz. Mi ennek az oka? — tették fel többen is a kérdést. Nem is olyan nehéz erre megfelelni. A vezetőség tagjai csak papíron vezetők, a gyakorlatban vajmi keveset dolgoznak. Érdemes megjegyezni, hogy csak a tagok két százaléka fizet rendszeresen tagdíjat.

A vezetőség elhanyagolja a fiatalok nevelését. Hónapok óta nincs taggyűlés, mindenki a maga feje után megy, nem kísérik figyelemmel az ifjúság munkáját. S nincs mit csodálkozni a következményen: egy részük bizony igen hanyag, a legnagyobb jóindulattal sem mondható, hogy a maguk munkájával gyarapítják a tsz vagyonát. És mindez a pártvezetőség szemeláttára történik.

KÁRÁSZON mintha kicserélték volna a fiatalokat, segítenek az aratásban, rendszeresen megtartsák a taggyűléseket. Amikor megtudták, hogy egy özvegyasszony, akinek fia katona, egymaga nem tud megbirkózni a rét kaszálásával, önkéntes brigádot alakítottak, egy vasárnap elvégezték a munkát. A többiek ezalatt járták a községet, gyűjtötték a vasat. Húsz mázsa hulladékot szállítottak a begyüjtőhelyre.

A DISZ-szervezet vezetősége nem egyedül oldja meg a feladatokat. A vezetőségválasztás óta kollektívabb lett a munka, minden lényeges problémát taggyűlés elé visznek, .kikérik a fiatalok véleményét. Ennek köszön hetö, bármiről legyen szó, a fiatalok egy emberként követik a vezetőket.