Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-20 / 170. szám

r 1954 JULIUS 20 NÄPCÖ s PARI ÉS PÁRlÉrilfiS MagyarázKák meg: a népnevelők a párt egész politikáját Tapasztalatcsere-értekezlet a Megyei Pártoktatás Házában Hétfőn a pécsi nagyüzemek és bá­nyász pártszervezetek ágit. prop. tit­kárai tapasztalatcsere-értekezletre jöttek össze, s megbeszélték: hogyan hajtották végre a Központi Vezető­cégnek a népnevelő munkáiról szóló határozatát. A vitaindító felszólalást Kárpáti Ferenc elvtárs, a pécsújihegyi párt- bizottság titkára mondta el. „Ered­ményes, jó munkát végeztek“ — így lehetne összefoglalni tevékenységü­ket, erről 'beszéltek a felszólalók. A tények, az emberek tettei bizonyít­ják ezt. Magas volt az önköltség? A népnevelők a dolgozókhoz fordultak, beszéltek velük, s a második negyedévben közel egy forinttal csökkent az egy tonna szén mosására felhasznált ter­melési költség. Egy időben elhanyagolták az erőmű­ben a megelőző karbantartást, se- hogysem tudták teljesíteni a tervet. A hibát tetézte, hogy némelyek úton útfélen mondogatták: ezekkel a gép­egységekkel .nem is lehet. A párt- szervezet megmagyarázta a népne­velőknek az ilyen „érvek“ tarthatat­lanságát és kiadta a jelszót: „Csök­kenteni a karbantartás idejét!“ Rö­vid idő múltán már 92 százalékra 4 teljesítették a tervet és négyezer ton­na fűtőanyagot takarítottak meg. Náiuk hosszú idő óta alacsony az igazolatlan mulasztók száma. A bri­kettgyárban a népnevelők javaslatá­ra a kollektíva felelősségre vonja a mulasztókat. Ebben a műszaki veze­tők is segítenek, akik közül igen sok kapott népnevelő megbízatást, részvételük növeli a felvilágosító munka hatékonyságát. A pártszerve­zet munkáját jól kiegészíti a tömeg- szervezetek nevelő tevékenysége. Amióta megalakult az MNDSZ szer­vezet, a szénmosóban jobban meg­értik egymást az asszonyok, keve­sebb a civakodás. A pártvezetőség számít munkájukra: rendszeresen tá­jékoztatja a vezetőket s időnként beszámoltatják őket. Az utóbbi időben azonban egy­re kevesebbet beszélnek a nép­nevelők a nemzetközi helyzetről, az ellenség elleni harcról. A Pártbizottság is megfeledkezett er­ről s az agitációt inkább a termelés- 1 re összpontosította, a keddi népne­velőértekezleten már szó esett er­ről is. Maguk a népnevelők mond­ták el tapasztalataikat s a pártbi­zottság ezek alapján hozott határo­zatot. Az alkotmányunk ünnepére indított versenyben a népnevelőknek kéthetenként megtartják az értekez­letet; mindig egy-egy fontos felada­tot ismertetnek; a népnevelőkkel, közösen feldolgozzák a pártkongresz- szus egész anyagát; helyi érveket dolgoznak ki, különösen az alkot­mány paragrafusaiból. A vita során sok érdekes, hasznos tapasztalat hangzott el. Duga elvtárs elmondta, hogy a vezetőségi tagok húzódoznak az agitációs munkától. Ha értesítik őket, hogy népnevelő­értekezlet lesz, félválról elintézik: „Vezetőségi tag vagyok, miért men­jek népnevelőértekezletre“. És sok­szor elnézik a drága import fenyőfa pazarlását, egy szót sem szólnak, ha mellettük fegyeknezetlenkednek. A népnevelők egy része is hasonlókép­pen cselekszik, — kitől tanuljanak jobbat? A pártvezetőség ezután majd el­lenőrzi a népnevelők munkáját, hogy eljut-e a dolgozókhoz, amit értekezleten megbeszéltek. Szerdán majd a munkafegyelem meg javításáról tájékoztatják a népneve­lőket. Még egy fontos dologról szól­nak. Az utóbbi napokban egyre töb­ben kérdik, mivel segíthetnének az ár elleni harcban. A pártvezetőség véleménye szerint: teljesítse minden­ki kötelességét a fejtésben, adjon több és jobb szenet. A bőrgyárban minden népnevelő tudja, kiket bízott rá a pártvezetőség — erről számolt be Nyíri elvtárs. Eddig rendjén is lenne,-de az ellen­őrzés már sántít, igen ritkán kérik számon a feladatok végrehajtását. A Szigetvári Cipőgyár népnevelői érdekes módszerrel érték el, hogy a félévben egyetlen igazolatlan muiasz tó sem volt. Az üzemben szalagrend szerben dolgoznak. Ha valaki hiány­zik, gátolja a többit is. Egy-egy mu­lasztó esetében a népnevelők kiszá­mították, mennyivel károsította meg —• munkatársát. Az érv hatott. A porcelángyárban egy időben bosszantóan magas volt a selejt. A pártbizottság műhelyre kidolgozta az érvekét, a selejtgyártóknak bebizo­nyították, mennyi pénztől ütötték el magukat azzal, hogy hanyagul dol­goztak. Komlón most sok nehézséggel küz­denek. A népnevelők egy része állja a sarat, ötletesen, színesen harcol a párt politikájának érvényrejutta- tásáórt. Az asszonyok, nő-bizottságok levelet írnak a bumlizókinak, meg­róják fegyelmezetlenségükért, de megdicsérik a szorgalmas bányászo­kat. A komlóiak fizetésük egy száza­lékát az árvízkárosultak segélyezé­sére adják. De egyikük sem akar kevesebb pénzt hazavinni, s ezért el határozták, hogy többet termelnek, „megkeresik az egy százalékot." Már kezd szokássá válni, hogy egy-egy népnevelőértekezleten műszaki vezető az előadó, külö­nösen amikor képzettségéhez mért probléma — bér, termelé­kenység — kerül napirendre. A komilói pártszervezetek — mint ez Dobszai elvtárs felszólalásából ki­derült — ismerik a feladatokat is: teljesíteni a tervet — önköltségit, termelékenységit is. De a napokban új jelenségre figyeltek fel. Az I-es üzemnél máról-holnapra több mint kétszáz dolgozó „megbetegedett“. Az ellenőrzés során kiderült, hatvan százalékuk makk egészséges, munka képes. A tapasztalatcsere-értekezleten fel szólalf Kálmán elvtáre, a Központi Veztőség ágit. prop, osztályának mun katársa. Arról beszélt, hogy a párt- szervezetek a párt egész politikáját magyarázzák. Ha az önköltségről esik szó, mutassák meg mit jelent ez a munkás-paraszt szövetség, a dolgozók életkörülményeinek megja­vítása szempontjából is. S ezzel együtt intézzék el a dolgozók jogos panaszait, sérelmeit. E kettő együtt az agitációs munka megjavítása. Mik most az üzemi agitáció leg­fontosabb feladatai? Megmagya­rázni a munkásosztálynak, hogy az új szakasz politikája nem va­lami sajátos paraszti politika, hanem elsősorban a munkásosz­tály politikája s nagy a felelős­sége abban, hogy sikerrel meg­valósítsuk. A munkás-paraszt szövetség ápolása a munkásosztály legszentebb ügye, mert e szövetség a proletárdiktatúra alapja. Tettekben, több és jobb me­zőgazdasági felszerelésben jelentkez­zék e szövetség tartalmának megér­tése. A termelékenység növelése, az önköltség csökkentése terén koránt­sem értünk el megfelelő eredménye­ket. Bátran és érthetően meg kell mondani: emiatt el kellett halasztani néhány fontos beruházás megvalósí­tását. Erről beszéljenek a népneve­lők most az alkotmány ünnepe tisz­teletére indított verseny időszakában a hibák bátor, kendőzetlen feltárásá­val mutassák meg a tennivalókat. Bocz József Bányászaink augusztus 20-ra készülnek Hz András-aknai bányászai jáüis 17-ig 733 ionná szánét termeltek terven leiül Megyénk bányászai eddig ismun- kafolajáinlásokikal készültek egy-egy kiemelkedő ünnepre. Jelenleg aug. 20-ra készülnek. A felajánlások egy­re gyűlnek, de a mostaniak külön­böznek az eddigiektől. Nemcsak a mennyiséget tartják szem előtt, ha­nem a kongresszusi határozatok út­mutatása nyomán a minőség meg­javítására ígéretet tesznek, sőt több vállalásnál még az anyaggal való fo­kozottabb takarékosságra is figyel­met szenteltek. A vállalások megté­telében, a teljesítésben is a front- brigádok járnak az élen. Jelenleg is a verseny élén Pécsbá- nya áll: mindhárom hantiad doflgo- zói jól teljesítik ígéretüket. Az elő­készítő csapatok ebben a verseny­szakaszban példásan dolgoznak. Jól biztosítják a fát a fejtéseknek, nagy gondot fordítanak a fejtés biztosítá­sára s jut még idejük a csúszdák áitépítéséne is. A műszaki vezetők azon versenyeznek, hogy minél job­ban biztosítsák a frontbrigádok ré­szére a műszaki feltételeket. Már régen megszűnt, hogy egy csapatnak ürescsillóre kelljen várnia. Az András-aiknai Kiskovács frant- bnigád megígérte, hogy az előirány­zott hat csille szén helyett hét csille szenet termelnek fejenként. Becsü­lettel tesznek eleget adott szavuk­nak. 16-án is 1 .'!<).5 százalékra telje­sítették napi tervüket, havi esedé­kes tervüket pedig 119.8 százalékra emeltók. Széchenyi-akmán a Mariewart csa­pat jár őz álon. .A csapat tagjai 6.5 csillés teljesítésre tettek ígéretet. Ez annyit jelent, hogy 0.5 csillével töb­bet termelnek az előirányzatnál. — Napról-napra túlteljesítik ígéretüket, jelenleg 7.2 csille szenet szállítanak fejenként. Nem marad le a Jelenszki DISZ frontbrigád sem, túlteljesítik, amit ígértek. A lelkes DISZ-fiatalok 5.5 ---------------------------------í___ he lyett 5.74 csille szenet termelnek fejenként. Petőfi-aknán is helytá "< a front brigádok. A Magyar--csapat ígéretet tett arra. hogy a 4.7 csillés fejtelje- sítmóny helyett minden nap öt csille :zenei termelnek. Vállalásukat eddig 108 százalékra teljesítették. István-aknám a Buchmüller és Barka-csapat megfogadta, hogy az előirányzott 125 csille szén helyett. 130 csille szenet termelnek mű sza­konként. Ök is eleget tesznek szavuk nek, mert havi esedékes tervüket 106 százalékra teljesítik. * A Komlói Szénbányászati Tröszt­nél megindult a harc az alkotmányi versenyben a legjobb frontbrigád címárt. A versenybe olyan csapa­tok is beleszóltak, akik eddig nem is gondoltak arra, hogy olyan híres frantbiígádókat is legyőzhetnek, mint a Hoffmann. Jauch és a Bau­mann. Sikerült. így került az élre a szászvári Budai Miklós elvtárs frontbrigádja. Június havi tervüket 150.1 százalékra teljesítették, ezzel havi tervükön felül 1042 csille sze­net szállítottak.. Teljesítményük ér­tékét növeli, ha megnézzük, hogy a többtermelés mellett nagy gondo: fordították a minőségre is. A meg­engedett egy százalék palatartalmat 0.7 százalékra csökkentették. A frontbrigádok versenyében a következők vezetnek: I. Budai Mik­lós Szászvár, 2. Jauch György I-es üzem, 3. Baumann János I-cs üzem. 4, Várhelyi János Szászvár, 5. Hoff­mann Pál I-es üzem. * A Pécsi Szénbányászati Trösztnél egyedül Pécsbánya teljesíti a tervét. András-akna dolgozói havi esedé­kes tervüket 17-ig 106.9 százalékra teljesítették, ezzel terven felül 7:« tonna szenet szállítottak. Széchenyi- akma dolgozói 17-ig 100.3 százalékra állnak. 4 komlói Béta-ali megkezdte A komlói Béta-akna mellett a múlt év közepén új lejtakna készí­tését kezdték meg. A 150 méter hosszú, két vitlás szál iítóberendezéssel felszerelt lejtakna, valamint a külszínen az az ezer mé­ter hosszú kisvasút, amely a lejtak­na új lejtnknája a szenelést na szenét a Béta-akna kötélpályájá­ig továbbítja, elkészült. A lejtakna július 19-én megkezd­te a szenelést és a számítások sze­rint már kezdetben napi nyolc va­gon jóminőségű gázszénnel segíti Komló tervteljesítését. Jól gazdálkodtunk — szépen gyarapodunk Akármilyen keservesen haladunk az aratással, már minden faluban számadást vetettek a gazdák — mennyi jut szabadpiacra. hogyan ütött l>c jövedelem dolgában ez az esztendő. A termelőszövetkezeteket, elnököket, intézőbizottságokat, tagokat egyaránt érdekli — mennyi jut az év végéig szerzett munkaegységekre, meghaladja-e a jól gazdálkodó egyéni parasztokét? Járjunk be három termelőszövetkezetet Baranya déli részcn ■— érdeklődjük meg. bcváltak-e az év eleji számítgatások?! Kölkedi 99Új Élet66 Villánykövesdi „Alkotmány“ \ kölkedi Ui Elet teemdőszövetke- zetben is 1600 négy­szögöl a háztáji, mint a többi tsz-ben. Itt ku­koricát, ott répát, má­sutt burgonyát, a kony hakertben Paprikát, uborkát, tököt termel­nek. Kölkeden nemcsak eb bői áll a csoporttagok háztáji gazdálkodása. Csaknem minő®11 csa­ládnak megvan a s.aíát tehene. A kormány- Programm előtt a .tej- felvásárló vette at a tejet, most a tsz tej. bogyüjtöhcly®''6 ,Vlsz'k a tagok és ott dolgoz­zák fel sajtnak, vaj­nak. A tejtermékeket a mohácsi földműves- szövetkezetnek adják el. A sajtot 40, a va­jat pedig co forintjá­val kilónként. A tejet literenként 3.60 forin­tod szabadáron veszik át a tsz-tagoktól, de rövid időn belül 4 fo­rintért. Hogyan jövedelmez a háztáji tehén? Kovács- káék két frissfejős te­héntől 24—28 liter te­jet visznek naponta a begyüjtőhelyre. Átlag 25 Ut®rt számítunk. Ez pénzben naponta 90, havonta 2.700 forint. Az Uj Életben azon­ban nem a háztáji a fő jövedelem. Eddig 5 forintot fizettek mun­kaegységenként és még hol a zárszámadás? A Kovácska család 326 munkaegységre 1630 forintot kapott. A kölkedi Uj Élet tsz- ben jól gazdálkodnak. Meg is van az ered­ménye, mindenből bő­ségesen jut a tagok asztalára. Az aratás után is tovább gyara­pítják közös gazdasá­gukat, amely szebb és gazdagabb életet bizto­sít nekik, mintha kü- lön-külön egyénileg dől goznának. A villánykövesdi ha r* tárban az ország­út mellett húzódik az Alkotmány termelő- szövetkezet 4 holdas halastava. Tavaly ké­szült el, őszre már Hagendorn János és Bérdi János 10 anya­halat és 170 kiló iva­dékot halászott ki be­lőle. Két részt — szám szerint 2.269 kis pon­tyot a saját telelőjük­be vittek, egy részt pe­dig a kisjakabfalvai Úttörő tsz-nek adták el 2.500 forintért. A villánykövesdiek az idén 10 mázsa hal el­adására számítanak. Ez 15 forintjával számít­va, legalább 16 ezer forintot jelent. Halas­tavukat korszerűsítik: zsilipet építettek a víz­magasság szabályozásé ra és traktorhajtású turbinát szereztek be. A villánykövesdiek nemcsak a halastóval dicsekedhetnék: 25 fé­rőhelyes sertésfiaztató- juk nem kevesebb mint 56 ezer forintba ke­rült. Süldőszállást is építettek 45 ezer fo­rintért. Az 1500 férő­helyes csibeól pedig 15 ezer forintjukba ke­rült. A befektetések ered­ménye máris megmu­tatkozik a tagok jöve­delmén. Minden tag eddig csak előlegül minden 100 munkaegy­ség után 10 kilogramm élősertést kapott, de készpénz is jutott: ed­dig 2.33 forintot osztot­tak egységenként, ezen kívül étolajat, szap­pant, marhahúst, bort, pálinkát és minden egységre fél liter tejet is. És ez még mind csak előleg! Az idei évet úgy zárják Vil- lánykövesden. hogy minden egyéni gazdá­nak el ke!l ismernie: lói jártak, akik a ter­melőszövetkezet útját választották. tjippói „Kéke ércw A pajtAlí^a, az ereszek alá húzódnak az -* ornbei'ek az eső elől. ott várják, hogy jobbra fordulj®?1 az iclo. Arat01’ csépelni kellene, vária őket a tulérést megközelítő búzatábla. — Nehéz az ilyen aratás, mintha őszre jár- olyan az 'dó — mondja Balogh Anarás, a “Ppói Béke öie tsz tagja, öt a cséplőgéptől za- vana el a z-áP“'­— Ha ow1' í0111 tudnak dolgozni, hát beszél- ^sünk, Bfrtegh elvtársi IVTilye'n a termésük., m>lyen elszámolásra van kilátás? . — Hát 'Sen ... a termés. Abban nincs hiba. ' Az idén nem verte ei a jég. o'yan szép a bú- ?ar>k, hogy me'S! Most meg ez a fékevesztett r°ssz idő, ez- nem engedi betrat itani. De kifo­lyók rajta- várjuk készenlétben, ahogy eláll, Mssé mégszikkad, indulunk. — A háztáji gyarapodik-e? — Az az asszony dolga. O foglalkozik a tyúkokkal ,egy kis tojáspénz lo a háznál, meg Sztán a húsát i$ szeretjük; Van egjr rossz teher nem is. Már négy éve nem fog borjút, de még mindig megadja a 7—8 liter tejet naponta. Ez is felrúg egy hónapban 7—800 forintra. 1350 forintért vettem egy szép üszőt. Ez jön a se­lejt tehén helyébe. Egy malacot is vásároltam 600-ért. Ha dolgozik az ember, a tsz-ben mindig van egy kis pénz. A kislányomnak, Margitká­nak már három ruhát vettem. De az asszony­nak is. Nekem is jutott lábbelire. De ne gondol­ják, ho,gy csak én boldogulok: Linder Janinak friss-fejős a tehene. 10—12 litert ad el naponta. Az öreg Lőrinc bácsi meg a baromfival foglal­kozik, van mikor 40 tojást kap egy nap. — Mennyit kaptak eddig munkaegységen­ként? Közben megérkezik az elnök, Frank István és Kistóth János, az agronómus. Feléjük fordul segítségért: — Na Pista bácsi, jó, hogy jön! Mennyit is kaptunk eddig egy munkaegységre? — Minden hónapban 6 forintot, ehhez jön aztán még a termény és egyéb. Azt az agronó- mus elvtárs tudja, hogy mennyire számítha­tunk. — Búzából meglesz a négy kiló, kukoricá­ból is, árpából csak 50 deka jut. Osztunk még ■étolajat és 23 deka cukrot munkaegységenként. — Az aratók — veszi át a szót az elnök, — minden nap megkapják a hűsítő italt, egyik nap málna és bor, másik nap sör. Még ma le­vágjuk a selejt üszőnket, a húst munkaegysé­genként osztjuk szét. Haladunk, gyarapodunk, elvtárs mi minden téren: a közös és a háztáji is. A 70 éves Reinschpach bácsi, a kőművesünk például csak nemrég javította ki összes istállóin­kat, a sertésólat pedig átalakítottuk apaállatok részére. Az eső szemerkél, a lábon álló búza ázik. Nem lehet aratni. Az aratók hallgatagon ülnek a tetők alatt, mintha számvetést tennének ma­gukban, érdemes volt-e csoporttagnak lenni vagy sem? A példák, a számok, a mindennapi életük bizonyítja; érdemes! Sch. K. Vagy nem hallják, vagy nem is akarják?... Amerre csak járok, azt tapaszta­lom, hogy új házakat építenek és a forgalom lebonyolítása érdekében újabb országutak épülnek. Ezekre természetesen szükségünk is van. De szükség lenne arra is, hogy a már meglévő kocslutakat is kijavítsák. Egy igen fontos és forgalmas ko- csiútról teszek említést, amely a Sza­bolcsi faluból indul Béke- és István- akna felé. Ez a kocsiút igen rossz állapotban van. A járművek mé­lyen lesüppednek, bizonytalan a köz­lekedés. Esőzés után pedig gyalogo­san sem lehet rajta járni. Múlt hét egyik napján egy her­nyótalpas vontatót láttam itt. Vezető jc nagyon bosszankodott, mert alig tudott tovább jutni az ingoványon. Nem ez az egyedüli oka, hogy jár­hatóvá keli tenni ezt az utat. A má­sik, hogy Szabolcson a vasút men­tén új akna megnyitására készül­nek. De hogyan szállítsák erre az anyagot, lamikor alig lehet közle­kedni? Sajnos, erre nem gondoltak, mielőtt megkezdték a munkákat. Több előrelátásra, több meggon- doltságra van szükség, hogy zavar­talan legyen a munka! Meg kell ja­vítani tehát az utat, így kevesebb pénzbe kerülnek a szállítások! Tu­dom, nem én vagyok az első, aki szóvá teszi ez útszakasz tűrhetetlen állapotát. Sokat beszéltünk már er­ről taggyűlésen, termelési értekezle­ten, szakszervezeti gyűlésen, stb., sokszor meg is Ígérték, eljuttatják kérésünket az illetékesekhez. De úgy látom, az illetékesek vagy nem hall­ják, vagy nem akarják tudomásul venni észrevételeinket, javaslatain­kat. NAGY JÓZSEF (14) vájár. Béke-akna,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents