Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-18 / 169. szám
2 NAPCO 1954 JÜLUUä io (Folytatás az 1. oldalról) kányról gyűjtötte be a tejet, csütörtök reggel kilencre ért haza. Három órát aludt, akkor Sásdra. Mol- ványra, Szigetvárra irányították. — Péntek reggel befut a garázsba, szál! na ki. amikor jön a forgalmista: — Jóska, árvízveszély. Ki tudsz menni Mohácsra? Kijött. Ölcmsúlycík húzzák le szempilláját, a fütty is elhal száján, de az YB 524-es Csepel csak eljuttatja szállítmányát. Németh Józsefé is. Já- ray Pistáé is — a másik hété . is. Soffőrök — a javából. Biztonságba helyezik az embereket És este tíz órakor, amikor a telihold fénye megvilágítja az üzemegységet, munkába állnak a soffőrök és a katonák egyaránt. Teherautó berreg Kőhegyi Péterek, a bognármes- ter udvarán és a szomszédoknál is. Négy katona segít ideiglenes Sátorhelyre költözésükben. Igen, jobb félni, mint megijedni. Inkább most menjenek nyugodtan, mint később fussanak. Kőhegy iné lekiált a teherkocsiról: — Adja ide elvtárs a kicsit! Egy rövidhajú újonc tartja az egyéves Józsikát, olyan szeretettel, olyan óvatosan, hogy biztosra veszem: neki is van ojlahaza. Autóra kerül 6 is. Katica is. Butterer Györgyné is elküldte Sátorhelyre a két kicsit. Reggel majd a bútorokat viszik. Fő, hogy a gyerekek biztonságban legyenek. Járt már erre nagyobb víz is. de igaza van Tóthnénak: jobb félni, mint megijedni. Majd csak elmegy a nagy víz, lehet ki sem önt, megy minden a régi módon. A górék mögül szokatlan vezényszó hallatszik: — Kaszát vállra! Irány a búzatábla. lépés in—dúlj! Suhog a kasza a kékbe játszó éjszakai fényben. — Harangozó tizedes brigádja dönti a rendet. Ez a szűkszavú Heves-megyei fiú, a szilhalomi egyéni gazda fia ezt mondta nekem délután: — Hogyne segítenék szívesen. — Nézze elvtárs, nálunk biztos lesz kenyér Hevesben. Hát miért ne legyen az Remeknek is. Inkább aratok, minthogy a víz vigye el? ! Fekete Miska tizedes olyan szakértelemmel feni a kaszát, azt hihet- né akárki — parasztgyerek. Nevet: — A MÁVAG esztergályosa voltam én, de azért ehhez is értek. Ért bizony — 140 százalékra. Emberek kellenek a gátra! Mohács. Fő-utca, Járási Pártvégre- hajtóbizottság. Fent, a világló ablaké szobákban lüktet most a járás szíve, a hajlékek, a termés, az emberek boldogulásának féltése. — A nagy teremben a megye, a járás vezetői, mérnökök és a kormány tagja. Éjfél is elmúlt, a miniszter Budapestet hívja. Helyettese jelentkezik — ébren van az egész ország. — Tehát megállapodunk: irányíts szombat délutánra Mohácsra nyolc dömpert, két hegybontó kotrógépet. Még valamit: Győrbe ezerötszáz pályamunkást, reggelre. Jó éjszakát! Kinyitja az ablakszámyat — a Duna felöl hús, éjszakai levegő tolul be a szobába: — Megállapíthatjuk, elvtársak, a mohácsi szakaszon nincs nagy vész. A rendelkezésünkre bocsátott gépek kel és erőnk megfeszítésével megbirkózunk a vízzel. Csak mindenki őrizze meg a nyugalmát. Búcsúzáékor a belső szobából előkerül egy kis öreg ember. Vízmérnök. Szabadkozik. — Ne bújjon el, elvtárs. — Önökön ezekben a napokban az ország szeme. Emberek kellenek a gátakra, szakemberek! Maradjon mindig csak elöl! * Éjjel három órakor Újhegy felé Mohácsnak tartó dömpereket világít meg reflektorunk. Komló, az erőmű építkezése küldi az ipari munkások terven felüli segítségét a Duna mohácsi árterébe. Megfékezzük a vizet! O. I. Ár egész megye segíti a mohácsi járást a dunamenti földek termésének betakarításában Kombájnok, dömperek, hemyótalpas vonatok, teherautók dübörögnek, — autóbuszokon pécsi, komlói, hirdi munkások utaznak Mohács felé, hogy a mohácsi járás dunamenti, mintegy 2.500 hold földje veszélyeztetett termésének betakarításában, valamim a gátak megerősítésében segítsenek. A járási jártbizottság és a járási tanács helyiségei ezekben a napokban főhadiszállásra hasonlítanak. Jelentések futnak be utasítások hangzanak el és a harc képét — amely most a mohácsi járásban h’jyik, — még hitelesebbé teszik a gyakran felvillanó egyenruhák, a honvédek hőstetteiről gyakran érkező hírek. A katonák a segítők között is a legelsők között vannak. A Sátorhelyi Állami Gazdaság üzem- egvfégében: Erdőpusztán 75 kaszásuk pénteken ecész éjjel aratott. A 239 fős egység másik rés/e pedig az itteni, több mint 100 család elköltöztetésé- be-n segédkezett. Farkas százados elvtárs, az egység parancsnoka, szombaton korán reggel jelentette a járási tanács elnökének, hogy éjjel 40 hold in takarították be a termést és 15 család kivételével mindenkit átköltöztettek. Négyen a komlói Mélyfúró Vállalattól egy tíztonnás teherautón hemyótalpas vontatót hoz tak Erdőfű-pusztára. Mar kovics András, a pécsi TEFU műszaki ellenőre egész éjjel talpon volt. Intézkedett, arról is, hogy tankkocsit és műhelykocsii küldjenek az üzem- anvagellátás és a karbantartás gyors, zavartalan biztosítására. A délelőtti órákig 16 dömper is érkezett Pécsről és Komlótól a gátépítéshez. Az üzemi pártbizottságok titkárainak vezetésével szombaton déleiőtt egy más után futottak be a megye ipari üzemeinek dolgozóit szállító autóbuszok. A hirdi Betonútépítő Vállalattól 38-an a gátak erősítésére, a pécsi Porcelángyárból hetvenen és a Pécsi Bőrgyárból öt- venen az Erdőfű-pusztai aratáshoz, a Mohácsi Szar árugyárból és a Mohácsi Gépgyárból pedig 120-an, a mohácsszigeti Vörös Fény termelőszövetkezet gabonaföldjeire jöttek segítőtársul. Arra a kérdésre, hogy meddig maradnak az elvtársak, — a v&íasz mindig ugyanaz: „Ameddig szükség lesz ránk.'* Az érkezők ellátásáról a tanácsszervek gondoskodnak. A honvédség mozgó konyhákat kölcsönzött, hogy a helyszínen meleg ételt kaphassanak az ár- vízveszélyes területek értékeinek megmentésén dolgozók. A járási tanácson közben szünet nélkül cseng a telefon. Kölked község jelentkezik azzal, hogy a földeken feltör a belvíz, segítséget kémek a betakarításhoz. Horgos elvtárs, a megyei tanács itt tartózkodó elnökhelyet tese már is közli velük: a ma érkező katonák közül százat Kölkedre küld. A járási tanács elnöke, Takács József elvtárs higgadtan, megfontoltan intézkedik a felvetődő prob lémák megoldásában, szer vezettem irányítja a ta- jí ácsapparátus munkáját. Intézkedéseiben erőteljesen támogatják a megyei tanács itt tartózkodó vezetik, élükön Varga Jenő e'vtárssai. A veszélyeztetett 2500 holdon több mint 20 kombájn, számos arató- és fű ka'-zá'égép, többszáz kaszás kezdett munkához szép, napfényes időben szombaton reggel, ugyanakkor többszáz fogat, fél- vzáz teherautó segített a bthordásban. Újabb erők közner állandóan érkeznek. Sipos elvtárs, a-földművelésügyi miniszter megbízottja bizakodva mondja: „Vasárnap délutánig végezhetünk ezzel a munkával.“ Igaz Sándor Á pécsbányatelepi bányászok elsőkként siettek az árvízsujtotta lakosság megsegítésére Fizetésük két százalékát ajánlották fel a károsultaknak A megáradt Duna pusztító vize ellen harcol az egész ország. A Duna menti falvak lakosainak se éjjelük, se nappaluk, mentik a termést, állatokat, minden értéket és ami a leg fontosabb, az emberi életet. Az utóbbi napokban több dunamenti község lakóinak kellett megválniok meleg családi otthonuktól. A pusztító vízáradat hatalmas anyagi áldozatokat is követel. Erről beszéltek a tegnapi röpgy ülésen a pécsbányatelepi bányászok, értékelték a helyzet komolyságát, ök közvetlenül kevés segítséget tudnak adni e hősi küzdelemben, ezért elhatározták, hogy fizetésük bízó. nyos hányadával járulnak hozzá az árvízsujtotta vidékek lakosságának megsegítéséhez. Az András-aknán dolgozó Kiskovács István, Farkas Ferenc (6). Wolf Gyula frontmesterek brigádjuk nevében felszólaltak, felajánlották fizetésük két százalékát az árvízkárosultak javára. Utánuk egymásután kértek szót bányászaink. A Széche nyi-aknán dolgozó Tóth Ferenc (2). Fischer Ferenc frontbrigádjainak tagjai, Krivanek Lajos főaknász egész körlete nevében követték az András-aknai bányászok példáját. A pécsbányatelepi bányászok a termelésben is élenjárnak. E nemes cselekedetükkel az árvízsújtotta lakók iránti mély együttérzésükről, szolidaritásukról tettek tanúbizonyság ot. Megyénk dolgozói! Ipari munkások, parasztok és értelmiségi dolgozók, kövessétek derék bányászaink példáját, segítségetekkel juttassátok kifejezésre rokonszenveteket, együttérzéseteket a dunai árvízzel hősiesen küzdő lakosság iránt! „Jlíik&r ine.gxjiink megint?“ Még nem volt háirom óra, amikor a gépkocsi bekanyarodott Lothára ra. Valaki már messzi, ről meglátta s kiáltozott: — Nézzétek csak, Jakab Imre! Egyszerre otthon érezték magukat a Pécsi Húsipari Vállalat dolgozói. Jakaib Imre, a tanácselnök közülük való, az üzemből került a lothárdi tanácshoz. És a vállalat dolgozói a tsz földjére? A pártszervezet szavára. Az történt ugyanis, hoigy hírt szereztek arról, hogy a Lothárdiak nem bírnak a gazos kukoricával. A pártszer vezet vezetői összeültek a tömeg szervezetek vezetőivel és megbeszélték, mit tehetnek. Nemsokára együtt állt az önkéntes brigád ... És nem is akármilyen csapat. Az igaz, hegy némelyik kezében még nem igen forgott kapa, de a szorgalom az annál nagyobb. Csak végig kell nézni a táblán. Drozsnyiik József-. né egy pillanatra se áll meg, mintha ettől függne az élete, olyan gyorsan halad. De -ki panaszkodhat a többiekre, Gáli Sándorra, Pigler Ján o s néra, Be ne Jánosra, Haál Józsefre? Megteszik a magukét. nem igen maradnak el a tsz tagoktól. Kása József kapa nélkül maradt. De csak rövid időre, mert kerítettek neki. Nagyobbat — Kása elvtáns ugyanis a lókapa szarvát ragadta mag. Mankovics elvtársnő pedig a lovat vezette. Incselkedtek is velük, de nem sokáig, mert kénytelenek voltak beismerni, hogy :gen jól végzik dolgukat. .... Estére a gaztól megszabadított földek mutatták a pécsi és a loí bárdi dolgozók közös munkaj áriak eredményét. Ettől kezdve szinte na porta érdeklődtek a go 1 gőzök. „Mikor megyünk megint valahova?“ A pártszervezet igyekezett lehetőséget teremteni. A Sertéstenyésztő Vállalat vezetői szerint, ha még any nyiain is mennének a vállalattól, akkor is' kevesen lennének. Mert szorítja őket az aratás. Szerdán délután Esz- terág pusztára ment a brigád. Itt is vártak bennünket. A gazdaság vezetői előre elkészítették a szerszámokat. Kora délutántól késő estig arattunk. Utána még összehordtuk a kévéket. Az Pjgronómus nem is tudta szó nélkül megállni:. — Mintha mindannyian a tarlón dolgoztak volna egész életükben. Jó munka volt. Köszönjük. Az embereknek. az asszonyoknak szól a köszönet. Sülé Ferenc adminisztrátornak, Dö- mötömének, Bartos Er zsikének és a többieknek. Egy kicsit ugyan elfáradtak, érzik derekukat, de sebaj. Egykét nap és elmúlik. — Egyáltalán nem jelenti azt. hogy .sutba dobják kaszáikat, sarlóikat.“ Mert már új terveket szőnek. Vajsz- lóra akarnak menni' legközelebb, mert hallották, hogy ott is el- kél a segítség. A munkásosztály segítsége. Gáspár József párttitkár. Idejében felkészülnek az árvízveszélyre a drávamenti községek öt gép, több, mint háromszáz kasza dolgozik egymással versenyben a sellyei járás déli határán fekvő két drávamenti községben: mentik a gabonát, mielőtt a Duna árja eléri a mohácsi szakaszt és az a veszély fenyeget, hogy a Duna—Dráva torkolatnál visszafelé zúdul a víz a mé- lyenfekvő sellyei földekre. A munkát a járási tanács és a községi tanácsok figyelőszolgálatának jelentései alapján osztják be. A legveszélyeztetettebb területen: a Drá- vasztárához tartozó Lajostanyán már nemcsak learatták a gabonát, hanem szombaton a csépléssel is elkészültek, biztos helyen van az egész termés. Készen vannak az aratással a felsőszentmártoniak is. Itt szombaton három gép kezdte meg a learatott gabona cséplését. Olyanok áll tak az aratási verseny élén, mint Viljevác Vendel dolgozó paraszt, aki családjával együtt 35 hold gabonát vágott le. Nem maradnak el mögöttük helytállásban, hősiességben a gépkezelők sem. Dani János, a vajszlói gépállomás kombájnosa pénteken kétszeresre teljesítette tervét: a kemsei búzaföldeken húsz holdon aratott. Szombaton reggel már mindössze 40—50 hold búza állt lábon a járás déli részén. Teljes erővel folyik a termés elszállítása. A kétujfalusi gépállomás mind a három vontatóját átadta erre a célra. Egy nap a vajszlói gépállomás lakóházainak „építői“ között J A ranytóyÉúzatáblák, friss-zöld kukoricá- sok, nűs árnyékot ígérő ligetek között szalad a vonat. Ormánvság tárul ki előttem minden szépségével. Állok a fapados kocsi ablakánál s magambaszívom a táj csodálatos színeit, formáit örülök, hogy eljutottam ide, a Feketevíz mellé, a bársonyos legelők, aranyló búzatáblák s a vendégszerető, nyíltszívű emberek birodalmába. Kicsi, sárgára festett épület köszönt a nagy- lombú fák alatt: Vájsz,ló. Az állomáson ketten is várnak: Szóky Pál tanár, a 8. sz. Magasépítő- ipari Technikum 3. sz. nyári üzemi gyakorlati táborának vezetője — és Kellner Ádám oktató technikus, a gyakorlat műszaki vezetője. 53 tanulónk dolgozik itt, a vajszlói gépállomás lakóházait építik. A szállásig tíz perc az út s ez az idő elég arra, hogy beszámoljanak az elmúlt tíz nap eseményeiről: eredményekről és hibákról, mert mindkettőből akaa bőven. Először a fiúszállást nézzük meg, majd bepillantunk a lányok szállására is — háromszáz méterrel edébb vám, — s már megyünk is tovább a gépállomásra. Néhány ház a rendőrőrs után s a falu szélén felbukkan a gépállomás, a vgjszlóiak büszkesége, de csak részben kész. Áll már egy nagy gépszín, a szerelőműhely, raktárépület, irodaépület és két lakóház s a meglévők mellé most készül három ikerlakásos lakóház s az egyik meglévő mellé a hetedük lakás. Ezt építik a pécsi építős diákok oktatóik vezetésével. A gépállomáson nagy a sürgés-forgás; most állítják össze a cséplőszerelvényeket, hegy a környező falvakban elcsépeljék a gabonát. Traktorok dübörögnek, vontatók pöfögnek, s jókedvű traktoristák, gépészek búcsúzjccdnak s tűnnek el a zöldlombú fák mögött a kanyarulatban. A fiatalok mosolygó arccal fogadnak. Jó érzés elnézni őket, csak tíz napja váltunk el, s máris híztak, erősödtek, s valamennyien csrrko- láaébamára sültek. Már az -első pillanatban megállapítom, hogy a „kedély“ rendben van, de azonnal latom azt is, hogy baj van a munkával. Valamennyien egy épületre tömörültek s egymástól nem tudnak dolgozni. Nemeskéri munkavezető és Kellner oktató elvtársak tájékoztatnak az anyagellátási nehézségekről. Hiába a tanulók munkakedve, jóindulata; az anyaghiány miatt nem lehet munkakedvüket, munkaerejüket megfelelően kihasználni. Ezt mondják a tanulók is. hol tégla nincs, hol a kő fogy el, lassan megy a habarcs-keverés, mert nem áll rendelkezésre megfelelő vízbe,rdó edény, lassú a szállítás, mart a két lovaskccsi — akárhogy is igyekeznek a kocsisok, — nem tudja anyaggal ellátni az 58 tanulót. Tizenkettőkor ebédelni indiulunk a földművesszövetkezet vendéglőjébe, mert a 73/1 sz. Építőipari Vállalattal történt megállapodás alapján az adja az étkezést. A tiszta n egy teremben szépen megtérített asztalok várják a fiatalokat; az étel ízletes, bőséges, a kiszolgálás figyelmes, gyors. A kiszolgáló elvtársnő csupa mosoly, szívesség s nem kérhetünk olyant, amit azonnal ne teljesítene, pedig vásár van, tele a ház, az udvar vendéggel. Az ebéd elhúzódik s így negyed óra késéssel kezdenek, műszak után be kell hozni. E körül nincs is baj, a tanulók szívesen dolgoznak, s ha jó lenne az anyagellátás, már falegyenben lenne az egyik ikerház, így viszont csak a lábazatnál tartanak. TJ ólután megérkezik a 73. sz. Tröszt mű- szaki osztályának vezetője, a 73/1 sz. Éoítőipar.i Vállalat főmérnöke és műszaki osztályvezetője. Azonnal intézkednek s intézkedésük következtében valamit javul a helyzet, de a javulás csak átmeneti, jelentéktelen, igaz, megígérik, hogy másnap kiküldőnek egy tehergépkocsit, az két napig Vajszlón marad és biztosítja az anyagszállítást, mert a vasútállomáson megfelelő mennyiségű anyag áll rendelkezésre. (Másnap délben meg is jött a gépkocsi, beszállított a vasútállomásról egy kocsi követ s azzal odébbáll,t, azóta sem látták.) Délután fél hatkor végetér a munka. A tanulók a megtisztított szerszámokat raktárba viszik és utána sorakoznak. Pattog a vezényszó — Ikotin Zoltán IV/'D osztályos tanuló a tábor ifjúsági vezetője. — s máris indulnak friss noteszéval a szálláshelyre, hogy megmosakodjanak, meghallgassák a napipa,roncsot. Utána vacsora a földművosszövetkezetben. Vacsora után szétszélednek a tanulók; van aíki a kul tárházba megy. Hamar összebarátkoznak a helybeli fiatalokkal, együtt sportolnak, sakkoznak, zenét hallgatnak s lenn a Feketevíz mellett együtt rúgják a labdát, hogy utána együtt ugráljanak a magas hídról a nyílegyenes Fekete vízbe, nem törődve a nagy kupac fűcsomókkal, melyeket egész hosszában vígan göngyölget a gyorsvízű folyó. Kilenc órakor takarodó, tizenöt perc múlva sötétek a termek, de azt nem állíthatom, hogy csendesek is. Még legalább egy fél órába telik, míg mendenki beszámol a napi eseményekről, de ha további elbeszélni való is akadna, úgy Pali bácsi közbelép s néhány igazán érdekes történet örök titok marad a „Trubadúr" hálóban. A lányok szállásén is sötétség fogad és feltűnően nagy a csend. Keresem az ekét s aztán rájövök. Baka tanárnő délben jelentette ki. hogy vasárnap nem mehet eltávozásra az, aki ellen kifogás merült fel a munkahelyen, vagy a táborban. Úgy látom, akármilyen jó is Vajszlón, mégis csak legjobb „otthon.“ • A takarodó ellenőrzése után haditanácsot ülünk hárman: Pali bácsi, Kellner Adi s jómagam. A megbeszélés tárgya: a tanulók munkája. Kiderül, hegy a nehéz munkaviszonyok között is jól megállják a helyüket s két-hárcm tanulótól eltekintve, valamennyien becsületesen s jól dolgoznak, ha van anyag. A lányok közül Mischl Edit és Igaz Mária IV. osztályosok végeznék nagyon jó munkát. — Mindenütt ott vannak, ahol dolgozni lehet és kell. A fiúk közül a csak fiúkból összeállított — Meszestelepről áttelenített — Paczolai-brigád mutat példát a munkában. Nagy tervekkel jöttek át. mert azt hitték, hogy az ottani 110—115 százalékos eredményüket (országos norma, saját normájuk többszöröse) tovább fokozhatják Vajszlón. Sajnos, fbből semmi sem lett az ismert okok miatt, s ha valami beárnyékolja ezt a kedves és felejthetetlen üzemi gyakorlatot: az azanyag- hiánv. ‘É’ jfélre jár az idő, mire villanyt oltunk. V* Sűrű pászmában hull az eső, s mielőtt elaludnék gondolatban mégegyszer végigszaladok a vajszlói gépállomáson s már látom is a csinos kis lakóházakat, melyek a mi tanulóink kezenyomán emelkedtek ki a tarka virággal telehintett zöld gyepből. di.
