Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-15 / 166. szám
1954 JULIUS 15 NÄ'PCÖ 3 PÁR1 ÉS PÁRTÉPITÉ S * * OíícLpy'dájq-rcL kínánkfrzik A kollektív vezetés növeli a pártszervezet erejét „Fő, hogy agronónm§unk szépen fúr és farag66 f ő II. A pártszervezet vezetésében résztvesz a párttagság is * „Jó az út, csak haladni rajta tovább! Az út a párttagság tömegéhez vezet, mert a kollektív vezetés azt is jelenti, hogy a pártszervezet vezetésében részt kap a párttagság is" — ezzel fejeztük be legutóbb a 73/7 Segédipari Vállalat pártvezetőségének munkájáról írt tudósításunkat A pártvezetőség harmadik szeme“ A legutóbbi taggyűlésen szót kért Kovács elvtárs is. „Azt javaslom, hogy alakítsunk egy öt-hat tagból álló brigádot. Ezek az elvtársak a pártvezstőség irányításával dolgoznának, felkutatnák a termelést akadályozó hibákat, javaslatokat tennének kijavításukra.'* Néhányan kétkedve csóválták fejüket, de a többség helyesnek találta. A javaslatból — határozat lett. Egy hét múlva megalakult a brigád, minden üzemrészből egy-egy taggal: Héberstein Jenő főmérnök, Kiss László a lakatosműhelyből, Iz- ményi Károly az autójavítóktól, Fekete István az asztalosoktól és Czin- deri Pál a gépjavítóktól. „Ha hibát látnak, gyorsan intézkedjenek — ez volt a véleménye Tóth elvtársnak, a párttitkárnak. — Mindenki a maga műhelyében. Ha nem futja erejéből, forduljon a főmérnök elvtárshoz.*' A brigád operatív szervként dolgozik. S milyen sok hasznos tapasztalatot ad a pártvezetőségnek! Egyidőben azt hitték, hogy a Naza- rova-mozgalomról hozott határozat elsikkad. Kiss László elvtárs a laka, tosok tetteivel cáfolta meg: náluk a gépeket szocialista megőrzésre vették át, szinte „szidolozzák". Hasonlóképpen történt az anyagtakarékossággal is. Amikor már-már keményen az asztalra akartak csapni, hogy ez nem mehet így tovább, egyre- másra érkeztek a brigád jelzései. „A lakatosok rövid szögvasakat hegesz- tenek össze; az asztalosok nagyon takarékosan bánnak a fával, deszkával.'* A brigád tagjai sokszor öntevékenyen, önmaguk intézkednek apró-cseprő dolgokban, amelyek mégis jelentősek, mert egy sor gátló körülményt hárítanak el ezzel az út. ból. Találó megjegyzést hallottunk erről: a brigád a pártvezetőség „harmadik szeme". Mi tagadás, így igaz, mert sokkal alaposabban megismerkedik a gazdasági munkával s öt kommunistát érdekeltté tesz abban, hogy a pártszervezet javaslatai alapján jobban dolgozzanak. De a brigád tevékenysége még nem teljes. A pártvezetőség legközelebbi ülésén a szakszervezet versenyszervező és irányító munkáját vitatja meg. Itt van mindjárt egy lehetőség: a pártvezetőség megbízhatná a brigádot, hogy egy műhelyben vagy kettőben, vizsgálják meg a párttaggyűlés határozatának megvalósulását. Elkészítették-e a hirdetőtáblákat, népszerűsítik-e az élenjárókat és így tovább. Vagy más. A népnevelők egy része nem teljesíti kötelességét. Mi ennek az oka, hogyan lehetne elevenebbé tenni a felvilágosító munkát? Elemezze ezt a brigád, tegyen javaslatokat. Ezzel közelebb hoznák őket a vezetés munkájához — javaslataikkal, véleményükkel valóban vezetnének is, hisz a megfelelő határozatok az ő ténykedésük alapján születtek. A pártakliva Úgy mondják itt az elvtársak, hogy a brigád megszervezése csak az első lépés. És a második? Eddig ismeretlen fogalom ment át a köztudatba, s nagyon jónak, célravezető, nak tartják. Akkor hallottak első ízben a pártaktíváról, amikor még csak egymás között beszéltek arról, hogy mit is kellene tenni az üzemben a kongresszus határozatainak megvalósítása érdekében. Az történt ugyanis, hogy a pártvezetőség megszervezte a pártaktívát. Tizennyolc kommunistáról van szó, tizennyolc egyszerű párttagról — Gruber Jánosról, Solymosi Kálmánról, idős Vetró Lászlóról és másokról — akik, a pártvezetőség támaszai, segítői. Hogy mennyire azok, azt az első pártaktíva értekezlet ékesen bizonyítja. Mit tegyünk a kongresszus útmutatásai nyomán? — ez volt az értekezlet központi gondolata. A pártvezetőség tett néhány javaslatot. Mi a legkiválóbb párttagok véleménye? Elmondták. Szót kért Molnár elvtárs is: — Helyes, hogy a garázsban bevezették a darabbért. Csakhogy nem teremtették meg az előfeltételeket. Nincs elég szerszám, alkatrész, rossz az anyagellátás. És nem kapunk munkautalványt. Hát lehet így dolgozni? Igaza volt. De Fekete elvtársnak is. — A szakszervezetnek sokkal jobban kellene törődni a dolgozók ügyes-bajos problémáival. Hallgassa, nak meg minden panaszt és intézkedjenek gyorsan. Bertram elvtárs pedig arról beszélt, hogy a szakszervezet rendszeresen számoltassa be a bizalmiakat, segítse őket. Még vagy hatan-heten szólaltak fel s mindannyian az életből vett tapasztalatokat mondtak, el, konkrét intézkedéseket javasoltak. A pártvezetőség bizonyosan eiőbb-utóbb megismerte volna ezeket a fogyatékosságokat, de így idejében megtudta a hibákat, azt, hogy mire irányuljon a pártszervezet munkája. A vita alapján születtek olyan megállapítások, hogy javítani kell a káderekkel való bánásmódon, a tömegszervezetek pártírányításán. jobban kell gondozni a gépeket, biztosítani az anyagellátást. Harcos, színvonalas taggyűlés A múlt hónap utolsó keddjén a pártvezetőség hét pontból álló, részletes határozati javaslatot terjesztett a pártszervezet legfelsőbb szerve, a taggyűlés elé ... Álljunk csak meg itt egy pillanatra! A taggyűlés — a pártszervezet legfelsőbb vezető szerve... Az itteni elvtársak hozzáteszik: a kollektív vezetés legfontosabb eszköze. Az elmúlt hónapokban még előfordult, hogy az ötvenhárom párttag ból, alig huszonöt-harminc jelent meg a taggyűlésen. „Keveset nyújt a taggyűlés, — mondták a kommunisták —, későn tudjuk meg időpontját." Mostanában másként van ez. A pártvezetőség arra törekszik, hogy a taggyűlés valóban kollektív tanácskozás legyen, színvonalas, termékeny vita alakuljon ki. A beszámolót a pártvezetőség közösen készíti el. A vezetőség tagjai hónap közben állandóan feljegyzik a tapasztalatokat. A taggyűlést megelőző vezetőségi ülésen megbeszélik, miről szóljon a beszámoló. Megbízzák Tóth elvtársat, hogy állítsa ösz- sze és ezt még egyszer közösen megvitatják. Itt érvényesül igazán a vezetőségi tagok kezdeményezése, önálló munkája: mindenki elmondja a maga tapasztalatait; egyúttal maguk is felkészülnek a taggyűlésre. Az érem másik oldala: a párttagság felkészítése. Ez már a pártcsoportokra hárul. A gondos előkészítés meghozza a gyümölcsét. A párttagság zöme megjelenik és nem azért jönnek, hogy egymást agyondícsér- jék, üres általánosságokat beszéljenek, hanem nyíltan, bátran feltárják a hibákat. Vetró elvtárs bizony érthetően megmondta, hogy a népnevelők hanyagok, hiába hívják őket, nem jönnek el az értekezletre. Izményi elvtárs a garázsban meglévő visszásságokat bí rálta: nincs oxigén, a versenyt nem értékelik. „Amióta a parketta üzemben nyilvántartják, népszerűsítik a verseny eredményeit, javult a termelés*' — mondta, mintegy válaszként; Fábián elvtárs. A beszámoló, a felszólalók új feladatokat adtak a pártvezetőségnek, az egész pártszervezetnek. A taggyűlés után értekezletet tartanak a pártcsoportok, hogy az új tanulságokhoz, tennivalókhoz szabják munkájukat. Legközelebb megírjuk: hogyan dolgoznak a pártcsoportok. Bocz József Nem mindegy, mennyibe kerül egy darab bőr elkészítése A Gazda-mozgalom az " önköltség csökkentését jelenti. Alig néhány évvel ezelőtt született, százezreket hódított meg és példát mutatott a dolgozóknak, mérnököknek az anyagtakarélkosságra. A Pécsi Bőrgyár az a terület, ahol a Gazdamozgalom teljes egészében kibontakozhatna. Az eddigi eredményeknél még szebb, komolyabb eredményeket érhetnénk el. Péter Mihály elvtárs, az Anyag-osztály vezetője elmondta: „Időszakonként számot vetünk munkánk eredményével. A sok jó eredmény mellett bizony még sok hiányosságot találunk. Az egyes üzemrészek nőm fordítanak ke'lő gondot arra, hogy a felhasználásra átvett anyag t ellj es mennyiségben felhasználásra is kerüljön. Most is lehet olyan bekevert festéket taíáini, amit azért nem használhattak fel, mert azt a színt a vállalat nem gyártja. Ezek a festékek így idő előtt romlanak meg“. Nézzük meg, hogyan áll az anyaggal való takarékosság a Pécsi Bőrgyárban? Az anyagraktár előtt két oldalt 17—18 ötven literes kanna áll. Első pillantásra úgy tűnik, mintha üresek lennének. Sokat az idő már kikezdett, rozsdás, horpadt, a por, és piszok vastagon lepi, de ha tetejét levesz- szük, csak akikor látni, hogy legtöbbje félig, negyedig van fekete, barna, piros, kék színű festékekkel. Komoly összeg fekszik itt előttünk. Szinte fáj a szívünk ilyen nemtörődömség láttán, különö sen ha arra gondolunk, hogy súlyos valutát kellett a festékért adnunk, mert importáru. Dl gyanez a helyzet az ^ egyik első emeleti üzemrészben. Itt az átszervezést megkezdték és részben már be is fejezték, azonban a festékes kannáik, dobozok az anyag raktár előtt sorakoznak, persze nem üresen. Néme lyik tele, a többi félig. Nem hisszük, hogy erre kifogást lehetne talál- ni(?!) Zsírsütőnlk előtt hordók sorakoznak. Egyik tele van, a másik üres. Ha egy hordót elgurítanak, a helyéről, csak akkor látjuk, hogy alatta milyen zsíros a föld, olyan, hogy szinte fekete a lecsurgó zsírtól. Van ahol már a föld be sem tudja szívni a zsírt, ezért vastagon a föld felett helyezkedik el. C sak egy két példa a hibákról, pedig van még bőven a blankosban, a talpasban és a boxos- ban is. Meg kell említeni a hulladékbőrök gazdaságosabb értékesítését is. A hulladékbőrök túlnyomó részét közvetlen a Budapesti MÉH vásárolja meg, amely ezeket a öő- röket raktározza és a beérkezés sorrendjében a szövetkezeteknek kiadja. Mit értenek sorrend alatt? Azt, hogy a ma megvásárolt árut a Pécsi Bőrgyártól csak 3—4 vagy öt hónap múlva fogja kiadni, mert olyan nagy 3 raktárkészlete, hogy előbb nem kerül rá sor. Mi következik ebből? Az, hogv a bőrök veszítenek értékükből, felhasználhatóságuk csökken, begyullad, megpenészedik. Ezt ,tt helyben is lehetne szövetkezeteinknek, esetleg a kisiparosoknak kiadni még friss állapotban és szép, tetszetős gyerekszan dáiokat lehetne belőle készíteni. Ha már a hulladékbőröknél tartunk, meg kell említeni, hogy nincs olyan üzemrész, ahol ne heverne már évek óta komoly mennyiségű hulladékbőr felhasználatlanul. Kisebb- nagyobb darabok ezek. — Sok dolgozó jegyzi meg: „De megörülne ennek egy kis suszter!“ A dolgozók magukénak érzik a Gazda-mozgalmat, de sokszor nem valósulnak meg az egészséges ötletek és javaslatok, emiatt kedvüket vesztik. A vezetőségnek jutalmaznia kellene az anyagtakarékosságban jó eredményt elért dolgozókat, hogy ezzel még jobb takarékosságra serkentse őket. |J agyok a feladatok a Pécsi Bőrgyárban. Ezeknek a hibáknak a kijavítása elsősorban a kommunistákra hárul. — Nekik kell jó példával előljárni. Nem mindegy, hogy egy darab bőr elkészítése mennyibe kerül. Fel kell lépni a pazarlás és az anyagpocsékolás ellen, Ma már mmdany- n> ián tudjuk, hogy ezzel saját magunkat és népgazdaságunkat segítjük. Harvan József I tudósító, _ 1 Köröskörűi munkában ég a határ, vágják a búzát, szántják a tarlót, kombájn halad — traktor zúg, aki a kaszát nem bírja, az kukoricáját kapálja, mondom kiválóan alkalmas dologidő — kiállításrendezésre. A pécsi járási tanács végrehajtóbizottsága, hagy juk meg, egy-két jó ötletért nem mennek a szomszédba, elhatározta, hogy hatvanegy községe dolgozó parasztságának épülésére az üresen kongó nagyteremben kiállítást rendez. Tekintve, hogy mostanában divatos mindenre a mezőgazdaság fejlesztésé, nek cégérét ráhúzni, szigorú parancsban meghagyták: a fejkendők, menyasszonyi ruhák, népviseleti öltözékek mellett méltóképpen képviseltesse magát Málomtól Szalán- táig az egész járás mezőgazdasága. — Főagronómus elvtárs, ön van annyira fejlett, bizonyára megérti — súlyponti kérdés! Négy nap alatt gondoskodjon... igen: műtrágyázott és műírá gyázatlan kukoricáról, nemesített és nem nemesített vetőmagmintá ról...1 Aztán ne feledkezzen meg a gépesítés előrehaladásáról sem, élezze ki a szocialista szektorok hely zetét különös tekintettel a kedvezményes si- lózási akcióra. Még valamit! Intézkedjen a dekoráció felől, mert hát tudja — a mező- gazdaság a mi nemzeti ügyünk, illik megfelelő keretbe foglalni... Kint pereg a szem, veszik a termés, gazban áll sokhelyütt a kukorica, de a főagronómus most nem ér rá: kiállítást szervez. Beszerzi a kukoricát pétisóval és pétisó nélkül, előrehalad a gépesítéssel, szorgalmasan élezi a szocialista szektorokat, különös te kintcttel a silóépítésre, de a dekorációnál mégis megakad. Koros ember létére reszket a keze. nem tud elég jól rajzolni segítség meg nincsen. Dehát „súlyponti kérdés“! És a főagronómus, otthon a fáskamrából előhozza a fűrészt, desz kát repeszt, keretet szögei, enyvez, csirizei, papírt szabdos. dekorál, — merthát ez is bent szerepel a szempontok között.,. Fúr-farag, anyagot gyűjt, négy álló napon keresztül. Végre elkészül. Megnyílik a kiállítás — mérsékelt sikerrel. Mert kérem, jellemző a környék „kulturálat- lanságára'% a tsz-tagok nem hajigálják el kiállításra siettükben a kaszákat, és az ócsár- di, kozármislenyi és szentlörinci traktorosok sem törik össze magukat nagy kultúrszom- jukban, mert — inkább aratnak júliusban. Ha már itt tart unit. engedje meg a pécsi járási tanács, hogy mi is előrukkolhassunk szerény javaslatunkkal: Csináljunk talán ősszel is egy kiállítást, ahol üsse kő — bemutatunk egy-két gazban maradt kukoricást, lefényképezünk pár hold nyi elérett-kipergett gabonát, két-három traktort, amint nem tudják, melyik földön folytassák a munkát, pcrmetezetlen. perono- cznóra gyilkolta szőlőket. meg hasonló csemegéket. És amikor egyben van nvnden — magyarázó szövegnek a következőt ajánlanánk: „Ne szomorkodjanak elvtársak a hanyag munka láttán; — fő. hogy agronómusunk szépen fúr és farag.' VERSEN1TÁRS4K A villányi járási tanácsnál reggel 8 órakor kezdik a munkát, de fél 9-kor már csak üres szobát találni a mezőgazdasági osztályon. Hogy hol vannak — nem nehéz eltalálni: kint a járásban, ahol elmaradtak az aratással, ahol szükség van a segítségre. Kilenc felé jár az óramutató, mégis sikerült bent találni valakit — de már útrakészen. Csepergős, bo- rorigós az idő, de Murányi elvtárs, a járási főagronómus most is körútra indul Kovács József tsz szervezővel. Az első állomás a magyarbólyi Tartós Béke termelőszövetkezet, amely az idén nagyon jól dolgozik. Az iroda üres, most minden emberre szükség van. Az udvaron a kombájnt éppen most indítják útnak a búzába. Itt van Szokolovics Mile elvtárs is, az elnök. Együtt megyünk ki a határba. — Mi újság elnök elvtárs? Hogy álltok az aratással? Szokolovics elvtárs nevetve válaszolja, sehogy. A kombájnnal csépelt búzának nincs hely. nem tudjuk tárolni, ilyen időben nem tehetjük á szabad ég alá. Búzából 70 holdat arattunk le. — Hogyan dolgozik az aratógép? — Az kifogástalanul, már a száztizenhatodik holdnál tart. Ha jó idő lesz, a hét végére teljesíti a tervet. A learatott területen elvégeztük a tarlóhántást, most még két mázsa kölesre lenne szükség. — Milyen a másodvetés? — A kukoricát már megkaDáltuk. A köles ez itt gyenge, — mutat a térdigérő sötétzöld vetésre, ahogv éppen elhaladunk mellette, a másik sokkal szebb. A falu szélén Tóth Gyula G 35-ös traktora veri fel a csendet. Második sebességed vágja a vetőmagnak szánt búzát. Murányi elvtárs feljegyzi füzetébe: „Beszélni a maetermel- tetővel, hogy a 40 mázsa repcemagot sürgősen ezállítea el. a földm Ov-sszö- vetkezettel, a kölesvetőmagért.“ Nem feledkezik meg a főagronómus a szaktanácsadásról sem. — Szokolovics elvtárs, a tarlóhántás ne legyen hat centiméternél mélyebb. A kukorica már hozza a címerét, virágzik a napraforgó, ne feledkezzenek meg a pótbeporzásról! Murányi elvtárs nemcsak a termelőszövetkezetbe látogat el, nem kerüli el a földművesszövetkezet boltját és irodáját sem. Megkérdezi, van-e elég dohány, zsír, szalonna, aratópálinka és hűsítő italok? A ter- melőszövetkezet és az egyéni gazdák részére van-e másodnövény-vető- mag? Ez mind fontos ahhoz, hogy ne álljon meg a munka. Beszélgetés közben kiderül, hogv szalonna kivételével mindent találhatunk, bár sörből legalább 60 hektóval több is elfogyna A tanácsra is ellátogat a főagronómus, igaz, csak az üres irodákra talált, de az utcán lévő versenytab- láról tájékozódhatott az aratásról Közben az óra mutatója is elkerülte már a 12-őt s még mindig Ma- gyarbólyban van a főagronómus. Szívesen tölt egy fél vagy egész napot is egy faluban, nem futosgál céltalanul, segít, ahol kell. Megeredt az eső és a főagronómus, meg a tsz-szervező újra Villány felé indulnak, hogy délután elintézzék a feljegyzet dolgokat és holnap, ha szép idő lesz. tovább menjenek fván- dárdára és Lippóra. * U&vanenneh az esős napnak a délutánján, Fortilly Antal elvtárshoz, a mohácsi járás foagronómusá- hoz is ellátogattunk. Előtte egész halom papiros, levél. Az egyiket Szűcs Imre. lánycsóki hatholdas gazda írta, akit a téli mesterképző- tanfolyamon tanított. így szól a levél: „Kedves tanár kartárs! Örömmel írom, hogv a 2.5 hold búzát. 1000 négyszögöl árpát már learattam. Befeleztem a tarlóhántást, vetettem 1000 négyszögöl másodvetésű napraforgót és egy hold rövidtenyészideiű kukoricát. Most az a kérésem, intézze el, hogy a 800 négyszögölre elegendő nyári ültetésű burgonyavető- magot kaoiak. A tavaszi nagyon szét) (érmést ígér, 130 mázsára számttok holdanként. A kukoricám is megfizeti a háromszori kapálás mnnka- dí»át, holdanként megadja a 35 má- szát. Gazdaságomban igyekszem megvalósítani a tanfolyamon tanui- takat." — örömmel olvastam ezt a levelet és ha egv mód lesz rá, megszerzem a vetőmagot. Közben véczi munkáiét a főagronómus. készül a statisztika a boé-- kí»7pft ieléntések alapián. melyik község és termelőszövetkezet hogyan halad az aratással. Ez szükséges ahhoz. hogy tudják, melvik községben kell a segítség. Papírmunka, de fontos és a mai esős nap erre nagyon alkalmas. Nemcsak ezzel tölti a délutánt, mert fél ötkor jönnek a falura kiküldött agronómusok és elmondják észrevételeiket, megbeszélik a másnapi feladatokat. . Természetesen Fortilly elvtárs sem ragadt az íróasztalhoz, ha nem esik az eső, kimegy körútra, ellenőriz, tanácsot ad, hogy a villányi járással fnlvó náros verseny ben az élre kerüljenek. * Két főagronómus — két versenytárs. Vetélkedésük nyomán meggyorsul a betakarítás és mint Szűcs Imre levele tanusítia •— emelkedik a termés, gazdagodik a falusi élet. Herczegh Ilona
