Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-14 / 165. szám

1954 JÜLIUS 14 NÄPCÖ 3 A PARTELET HÍREI ,A meggyőző, mindennapos népnevelőmunka biztos sikert eredményez“ II palotabozsok fiataljai versenyre Alapszervezetünk legutóbbi taggyű lésén az aratás-cséplésről tárgyal­tunk. Bár Homorúdon kötelességtu­dó. emberek élnek, mégis úgy hatá­roztunk, hogy sokkal többet kell tö­rődnünk a dolgozó parasztok nevelé­sével, felvilágosításával, mert ezzel meggyorsítjuk a munkát. Nem könnyű a dőlt gabonát vág­ni, egy ember bizony nehezen bir­kózik meg vele. Az eső pedig sok helyen „lefektette“ a rozsot, búzát. A mi népnevelőink sorra járják a házakat, megbeszélik a gazdákkal, hogy segítsenek azokon, akiknek megdőlt a gabonájuk. Lelkes patro- názsmunka indult meg, mindenki szívesen felajánlotta erejét a másik gazdatársának támogatására. Ezen­kívül ott is megjelennek az önkéntes kaszások, ahol korosabb gazdának hosszú ideig tartana az aratás. A kommunisták vetélkedtek egy­A vezetőségválasztás óta sokat ja­vult a pártszervezet munkája. — A kommunisták zöme aktívan dolgozik a pártmcgbizatásként kapott felada­tok megoldásán. Ennek eredménye az is, hogy egyre többen kérik fel­vételüket a pártba. Magam is két új tagjelölttel gya- rapítottam a pártszervezet sorait. — Nemrégiben fogadta el a taggyűlés Kiss Dezső és Ricza János tagjelölt- felvételi kérelmét. Hosszú hónapok munkájának gyü­mölcse ez. Elsősorban az hozta őket a pártba, hogy látták, érezték a párt- szervezet falu érdekében végzett munkáját. A másik is a kommunistákon mú­lik: a nevelés. Az érdeklődési körü­ket használtam fel arra, hogy a két elvtársat a pártba vezessem. Mind­ketten nagyon kedvelik a kultúrmun- kát, nem maradnak el egyetlen elő­mással a kongresszusi verseny idején is. A taggyűlésen örvendetes kezde­ményezés indult el: verseny a kon­gresszus határozatainak megvalósí­tásáért, az aratás-cséplés gyors be­fejezéséért. Novics Pál elvtárs vál­lalta, hogy az aratást a viaszéréstől számított négy napon belül elvégzi. Erre felállt Gulyás János elvtárs, aki azt mondta, hogy két nap alatt levágja gabonáját s ettől számított két nap múlva készen lesz a tarló­hántás is. A taggyűlés megállapította, hogy a meggyőző, mindennapos népneve­lőmunka biztos sikert eredményez. A legjobb példa erre: félévi adófizeté­si tervünket — a népnevelők 'mun-* kája révén — 106 százalékra telje­sítettük. Vicsek János párttitkár. adásról sem, színdarabot tanulnak, verset mondanak. Kiss Dezső régi vágya, hogy színész lehessen. Arról beszéltem velük, hogy csak dolgoz­zanak továbbra is kulturális téren. Többször tanácsot kértünk tőlünk, hogy milyen előadásokat szervez­zünk, mi érdekli a falu dolgozóit. Később már maguk is javaslatokkal éltek, beszéltek terveikről. Sokszor szó esett arról is, hogy mily nagy megtiszteltetés párttagnak lenni. Kiss Dezső és Ricza János a párt tagjelöltje lett. A pártszervezet arra kérte őket, hogy a kultúrmunka mel­lett végezzenek most népnevelőmun­kát is, hogy minél gyorsabban be­fejezzük az aratást. A pártoktatás megindulásakor pedig mindketten résztvesznek majd az oktatásban. BRUKOVECZKI jANOSNf. Szava. ;i gépállomás DISZ- : hívták a harkányiakat A palotabozsoki gépállomás DISZ- szervezete elhatározta, versenyre szólítja a harkányi gépállomás DISZ fiataljait: ki lesz az első az aratás- cséplés, tarlóhántás és másodvetés munkájában! 1. A gépállomás fiataljai átlago­san 110 százalékra teljesítik nyári tervüket. 2. A cséplésnél a szemveszteséget a legkisebbre csökkentjük, a tarló­hántásnál a mennyiség mellett kü­lönös gonddal ügyelünk a minőségre. 3. Csökkentjük az üzemanyagfo­gyasztást a tároló és tankoló edé­nyeket gondosan karbantartjuk, a zsírt pormentes helyen raktározzuk. Az erő- és munkagépeket rendben- tartjuk. 4. Az aratás-cséplés és szántás ide­jére szocialista megőrzésre vesszük át a gépeket. NAGEL JÓZSEF DISZ-titkár. A megye legjobb aratógépkezelője és kombájnvezetője Szekeres László a villányi járási pártbizottság első titkára kedden délután adta át a magyarbólyi Tar­tós Béke termelőszövetkezet irodá­jában Tóth Gábor villányi trak to­kosnak a járási pártbizottság vándor­zászlaját — 116 hold aratási telje­sítménye elismeréseként. A kiváló traktoros lassú, G. 3ó-ös traktorával és régimódi K. 8-as aratógépével a megye valamennyi aratógépkezelője között az első helyre küzdötte fel magát. Magyarbóly után Márokra men: át Szekeres elvtárs és a másik zász­lóval, amelyet a kombájnosok részé re alapítottak. Buni István DISZ tag kombájnost tüntette ki. A fiatal kombájnvezető, aki a pócsai terme­lőszövetkezet után most újra a má- I ráki Vörös Hajnal tábláin arat., a mai napon haladta túl a 100 hold be- I takarítást. Egyre többen kérik felvételüket a pártba Táplálóbb, izletesebb ételeket várnak a bányászok A Pécsi Szénbányá­szati Tröszt dolgozói­nak jelentős része le­gényszállásokban la­kik és az üzemi kony­hán étkezik. Bányásza ink nehéz munkájuk végeztével éhesen tér­nek haza abban a re­ményben, hogy a szál­láson jó ebéd várja őket. Sok esetben csa­lódnak. Az Uzemélel- mezési Vállalat nem adja meg a bányászok ■ rvak azt, amit a ren­delet eüőír. A kormányprogramul megjelenése után rö­vid ideig mutatkozott javulás, de az utóbbi időben az ételek minő­sége romlik annak el­lenére, hogy már meg­jelentek a nyári zöld­ségféleségek. Olyan hiányosságok vannak az Üzemélelmezési Vál "alatnál, amelyeken tudnának segíteni, ha akarnának A Pécsi Szénbányá­szati Tröszt vezetősé­ge már sok esetben ki­fogásolta az ételek mennyiségét és minő­ségét. ilyenkor szép ígéreteiket kaptunk, — s maradt minden a ré­giben. Nem vitás, szép kez- ieménvezések is vol­tak, többféle ételt ké­szítenek a dolgozók­nak. hagy azok abból válogathassanak. Pél­dául Vasason Szabol­cson és Becsbánván '2 féle ételt készítenek. \z utóbbi időben a kétféle étel azonban nem ér fel minőségileg eggyel serp. mert a kétféle ételt a minő­ség rovására készítik. Az ételek ízetlenek és zsírtalanok. György- aknán, amíg egyféle ételt készítettek, ad­dig a babfőzelékhez pörköltet adtak, de amióta kétféle étel van azóta például a bab­főzelékhez száraz mar­ha húst adnak, aminek a háromnegyed része ehetetlen. A levesek ugyanígy zsírtalanok és felismerhetetlenek. — Nem jobb a helyzet a többi konyhán sem. A tavaszi idő beáll­tával bíztunk abban, hogy most javulni fog az élelmezés, mert a sok eső következté­ben zöldségféileség van bőven, de sajnos, ez nem így történt. Most. amikor olcsón, jó és ízletes ételt lehet ké­szíteni, az üzemélelme­zés konyháin téli éte­leket főznek: felesbor­só, szárazbab, burgo­nyafőzelék, stb. A dolgozók szerint az ételek csaknem zsírta­lanok. ebéd után 3—1 órával már éhesek és panaszkodnak. hegy gyengén megy a mun­ka. A szálló dolgozóiból alakult operatív bizott­ságok a telepvezetővel együttesen megállapít­ják egy hétre előre a menüt és ehhez szük­séges anyagokra a ren­delést a központ ré­szére megadják. A ren delést időben továbbít­ják. mégis számtalan esetben előfordul, hogy az áru nem érkezik meg. valamilyen oknál fogva, vagy ha érke­zik is valami, nem az, amit megrendeltek. Az újmeszesi konyhán jú­lius 7-én déli 12 óra­kor még nem érkezett meg az arra a napra előírt étel készítéséhez szükséges nyersanyag és Kruzsics József te­lepvezető így keser­gett: „Lehet, hogy hol­nap már nem leszek itt, mert nem akarok mindig azzal a dolgo­zók elé állni, hogy nem kaptam meg új­ból azt, amit megren­deltem, és így nem is tudok jól főzni. Rög­tönzött ételeket kell adnom és sokszor jo­gosan bírálnak a dol­gozók.“ Érthetetlen előttünk, hogy a Rózsa Ferenc utcában lévő konyhán az Üzemélelmezési Vállalat miért tud ki­fogástalan élelmezést biztosítani ugyanolyan normáik mellett. A legényszóllók lakói távol vannak család­juktól és ha továbbra is ilyen rossz élelme­zést kapnak, azt mond­ják. itthagyják a bá- nvát és mennek haza. Nem a munkától fut­nak meg, hanem az élelmezés hibái miatt. Az Üzemélelmezési Vál lalatnak sürgősen vál­toztatnia kell eddigi munkáján, tartsa szem előtt a széntermelés fontosságát és adja meg dolgozóinak azt, amit részükre kormányunk biztosit. Jakab István Pécsi Szénbánya, szati Tröszt munkaügyi előadója Van egy olyan mondás, bogy: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Ez ugyan nem hízel­gő a szentek „szerénységére”, viszont vannak egyesek, akik akár szentek, akár nem, élnek a lehetőséggel és ahelyett, hogy minden tettüket a | dolgozók, a kereskedelmi hálózat | jobb ellátása hatná át, mert ez len-1 ne kötelességük, a maguk zsákját igyekeznek tömni. No nem fűrészpor ral vagy gyaluforgáccsal, nem is hulladékpapírral, — hanem hússal. Méghozzá sertéshússal! Az utolsó szóra, a sertéshúsra biz­tosan 'sok dolgozó gondolja: „Elég régen ettem”. Sajnos, kevés jut be­lőle, tudjuk kevés a most levágásra alkalmas sertés, de nem vitás, rövi­desen lesz több. De amíg kevés van, azt úgy kell elosztani, hogy ne né­hány „kiváltságosnak” — a dolgozók nak, az üzletekben vásárlóknak jus­son. Csakhogy vannak egyesek, akik ugyan nem szentek, de azt vallják, hogy először én. utána a közösség. Most pedig beszéljenek a tények. Mikor kezdődött, hogyan történt az első eset? — kideríteni már nem lehet. Tény, hogy egy Vadas Géza nevezetű vágóhídi egyén működése során virágzott ki. Különben ez a Vadas Géza nem a legszebb körül­mények között került el néhány munkahelyéről, legutóbb pedig Má- gocsról. Ma viszont Szigetváron a MESZÖV-néi dolgozik, miután a Pé­csi Húsipari Vállalatnál betöltött ke­reskedelmi osztályvezetőségétől má­jus 1-én elbúcsúzott. Szó szerint ezt írják róla egy jelentésben: „A Pécsi Húsipari Vállalatnál egy elég régi keletű dolog volt a kereskedelmi osztály, névszerint Vadas Géza veze­tőjétől. hogy ha célját el akarta ér­ni, ellenértékként illegálisan húso­kat szolgáltatott ki anélkül, hogy az igazgató elvtársat erről értesítette volna,” Jöttek a megyei tanács élelmiszer ipari osztályáról egyesek személyes kéréssel: — Vadas kartárs, kis hús kellene... — Hm. Adnak egy gépkocsit köl­csön? ... Adnak ... Mennyi kell? Máskor. Szól telefon: Halló... Élelmiszeripari oszt... Vadas kar­társ? Ma péntek van ... fcis hús kellene vasárnapra. — Oh, mennyi? — Tudja ... — Hogyne, hogyne. Vadas letette a telefont és mor- gott: „Felettes... sohse rossz. El­számolás? Majd kieszeljük. Elvégre jó egyes felettesekkel jóban lenni”. Múltak a hetek, csütörtökre min­dig péntek jött, és ekkor jött a meg­rendelés is. Igen, csakhogy a párt- titkárnak, Gáspár József elvtársnak egyszer szemet szúrt: egy pénztár van itt a vágóhídon, miért akar ez Ot ap» iJríq ra k in rí ni ődk „A húsos , a büffésnő a megyei tanácstól Szak­vári Istvánnak fizetni?! — Hát hol fizessek, hol fizessek, húst viszek kedves, — így a ‘ büffés­nő. — Fizessen a pénztárban, — válaszolt a párttitkár. A pénztárban viszont egy, de vas­kos kérdés született: „Fizetni, mire, hogyan számoljuk el, milyen keret­re?" A párttitkár Ígéretéhez híven megtette a „lépéseket”, hogy meg­szüntesse a protekciót, viszont a me­gyei tanács élelmiszeripari osztályá­tól Bérezés Károly húsügyi előadó is megtette. Beállít a vágóhídra, járkál a dol­gozók között, odamegy egy pártból kizárthoz és így faggatja: — Nincs semmi baj a párttitkár­ral? Semmi? Csak bátran. . He? Egy pártból kizárt csak tud vala­mit mondani a párttitkárra! A párttitkár jelentette a Pécsi Vá­rosi Pártbizottságnak, utána ismét, majd megint jelentette, de az intéz­kedés elmaradt. Nem figyelt fel rá a pártbizottság. A Húsipari Vállalat igazgatója, miután tudomást szerzett a párttit­kár jelentéséből a helyzetről, egyet­értett vele, kijelentette, hogy ez a Vadas műve, de mit lehet tenni, egyszerre nem lehet megszüntetni, mert tudjaisten ... (Magára haragít­ja utóbb az élelmiszeripari osztályt) Balázs Mihály, a Húsipari Vállalat kereskedelmi osztályvezetője tapasz­talatlansága miatt, látva, hogy „be­vezetett ügy”, maga is az igazgató álláspontját képviselte. Mit tehetett? A párttitkárt, Gáspár elvtársat nem hagyta nyugodni az. ügy, meit lát­ta: a dolgozók érdekeit sértik a ki­vételezések. Végül mégiscsak világos­ság derült a helyzetre. Július 3-an kezdett bonyolódni a helyzet, mert a Hús és Tejkiskeres­kedelmi Vállalat egyik ellenőre ész­revette, hogy a Bajcsy Zsilinszky úton lévő 78-as számú árudába, a Népbolt részére vittek húst. Szállító- levél nincs, a boltvezető tiltakozik az átvétel ellen — itt valami hiba van. De kiderült, hogy Fazekas Ká­roly, az Északbaranyamegyei Nép­bolt húselőadója küldette oda, azaz nem is az üzletbe, hanem az udvar- bar! tévő húsfeldolgozóba, hogy ott kimérik. A háziasszonyok az u^ben, az üzlet előtt álltak a hús- erí* ~~ a kapu alól pedig kisétáltak a benfentes hústulajdonosok. A bolt vezető tiltakozott, nem tűri, utóbb meg ot gyanúsítják, hogy „mutyiban adja el a húst”, Telefonbeszélgetés a jóharátok“ Hús és Tej és a Népbolt igazgatói között, később az ügyben megjelenik Gáspár József, a Húsipari Vállalat párttitkára és kiderült (a két igaz­gató számára is) hogyan jut el a hús a titkos csatornákon. Tekintettel, hogy a vágóhídon már nem volt valami biztonságos a mérés, a következő eljáráshoz folya­modtak a megyei tanács egyes be­osztottjai rendelésének kielégítésé­re. Hol a Pécsi Hús- és Tejkiskeres- kedelmi, hol pedig az Északbaranya­megyei Népbolt „húskeretéhez" csap­lak a megrendelt mennyiséget. A húst kimérték, a pénzt beszedték érte, átküldték egyik húsárusító üz­letbe, ahol a pénztárba került. A hús soha nem látta az üzletet, a húst vásárolni akarók kevesebbet kaptak, a kiszolgáló széttárta ke­zét: „Sajnos, kevesebbet kaptunk, mint gondoltuk.” És ez ment hosz- szú hónapokon keresztül. Mondhatjuk: Jó ellenőrzés az, ha erről az illetékes kereskedelmi szer­vek igazgatói, Árpádi József és Ra- goncsa Vendel elvtársak csak most szereztek tudomást. De térjünk csak vissza a tények­re. Mennyi húst mértek így ki? A számlákból ez derül ki: június 6-án 46.50, július 3-án 53 kiló sertéshús, -máskor „bizonyos mennyiségű” ser­téshús. Egyszóval félmázsás téte­lek! Miért csinálták ezt*' Vadas Géza, már tudjuk miért; hát Fazekas Ká­roly, a Népbolt húselőadója? Mond­ja el saját szavaival: „Balázs Mi­hály, a Húsipari Vállalat kereske­delmi osztályvezetője kért, hogy mi­vel rossz viszonyban vannak a Hús- és Tejkiskereskedelmi Vállalattal, a megyei tanács egyes dolgozói részé­re tegyem lehetővé, hogy a mi szám­lánkra szállítsuk ki a húst. Szak­vári István azt javasolta, hogy a Siklósi úti volt Kummer-féle hen­tesüzlet üres hátsó raktárhelyiségé­ben 6 munkaideje után elméri ezt a húst. Itt húskimérés két ízben volt június 26-án és július 3-án ... Mi­vel ez a gyakorlat előttem hosszú ideje ismeretes és most engem kér­tek meg, a Húsipari Vállalattól a jó viszony fenntartásáért kérésüket tel­jesítettem.” Balázs Károly, a Húsipari Vállalat kereskedelmi osztályvezetője: „A kiadott húsféleségeket kiszám­láztuk az Északbaranyamegyei Nép- boltnak, mivel a Hús- és Tejkiske­reskedelmi Vállalat boltjaiban a t>á- sárlóközönség miatt ezeket az utó­lagos igényeket kielégíteni nem le* hetett. Beosztásom- átvételekor ezen kiadások már folyamatban voltak sokkal nagyobb mértékben és nem gondoltam arra, hogy ezzel súlyos szabálytalanságot követek el.” Szakvári István, a Húsipari Vál­lalat árukiadó felelőse: „A húst személyesen mentem ki­mérni, amiért Fazekas Károly a pénzt mindjárt be is szedte.” És mindez miért? Mert jóban akartak lenni a megyei tanácson dől gozó egyes beosztottakkal. Kik kapták kézhez a húst? Bérces Károly, a megyei tanács élelmiszeripari osztályának húsügyi előadója. Csongor Ibolya, statisztikus. Kürtös Mária, a kereskedelmi osz­tály üzemélelmezési előadója, aki egy üzemi büffé ügyével kapcsolat­ban írt sajtócikkre mentegetőzése so­rán ezt mondta: „Nem merek a dol­gozók elé menni, hogy bírálat ért.” Erre nem volt szerinte bátorsága, de arra, hogy a húst elvegye 4—5 kilós tételben a dolgozók elől, — arra igen! Garadnai Béla. a megyei tanács pénzügyi osztályán és még többen, kj tudja ezt pontosan megállapítani. Tény, hogy hordták büffés nőtől kezdve egészen a húsügyi előadóig. Kaptak belőle jó ismerősök, Jancsi bácsik, Julis nénik, Margitkáék, mert ők csak nem mennek el húst vá­sárolni, sorban állni, hogyan kép­zelik el ezt? Nem higyje senki, hogy ezt „el lehet intézni önkritikával.” Nem. ezeket az embereket felelősségre kell vonni azonnali intézkedést kell tenni e bűnös visszaélést végzők vagy jóvá­hagyókkal szemben, mert visszaél­tek hivatali beosztásukkal. Most, amikor a tanácsok dolgozói­nak nagy többsége igyekszik tudás.), munkája legjavát adni a kormány- programm végrehajtásáért, vannak egyesek, akik nem a kormánypro- gramm szellemében cselekszenek. — Nem túlozunk, ha megállapítjuk: nem méltók ezek arra, hogy a ta­nács apparátusában dolgozzanak. Végül pedig jótanácsként: Holnap­után ismét péntek. Ne menjenek, ne telefonáljanak húsért a vágóhídra, mert ott többé nem kapnak. Ha pe­dig elmennek a húsüzletbe vásárol­ni, nehogy elszólják magukat: „Jaj, én még soha nem álltam húsért!” — egyszóval ne dicsekedjenek, mert akkor ott az üzletben sem kapnak húst. A dolgozók számára ez az ügy újabb tanulság és fi­gyelmeztető arra, hogy éberen figyel­jék az élet napi eseményeit és ne menjenek el szótlanul semmilyen rendellenesség mellett, mert ezt kö­veteli tőlük a dolgozó nép, a párt. KASZON JÓZSEF f]j lej lakna kezdi meg a szén elést ebben a hónapban Komlón A komlói Béta-akna melleit a múlt év közepén új lejtakna készí­tését kezdték meg. A 150 méter hosz- szú, két vit'ás szállítóberendezéssel felszerelt lejtakna mélyítésével már elkészültek. A külszínen szintén be­fejezték annak a majdnem ezer mé­ter hosszú kisvasúinak az építését, amely a lejtakna szenét a Béta-akna kötélpályáig továbbítja majd. Az új lejtakna, amely még ebben a hónapban megkezdi működését, a számítások szerint már kezdetben napi tíz vagon jóminőségű gázszén­nel segíti Komló tervteljesítését. GARAY A Pfcsi Szénbányászai! Tröszt öt üzemegységre tagozódik: Pécsbá- ■nya, Szabolcsbánva, Vasasbánya. W- hegyi-üzem és Vegyesüzem. A bá- nvák és üzemek vezetőinek a minisz térium a következőket nevezte ki. Pécsbánya: igazgató Börzsei Mihály főmérnök Szabó Rezső vez. könyvelő Gregó Tibor. Szabolcsbánya: igazgató Szilas László főmérnök Vereckei Rezső vez. könyvelő Szabolcs Ferenc. Vasasbánya: igazgató Tamási István főmérnök Markó Imre vez. könyvelő Deák László. Újhegyi-üzem: üzemvezető: Rumann József főmérnök Herfurt Ernő vez.* könyvéé Strigecz Albert Vegycsüzcm: üzemvezető Harka János vez. könyvelő Albrecht Józsefné Gondtalanul szórakoznak a komlói legény száll ások lakói A Komlói Szénbányászati Tröszt 24 legényszállása csaknem 2.500 bá­nyásznak nyújt második otthont. A legényszállásokon hetente egyszer filmeket vetítenek. Gyakoriak a le­gényszállások közötti röplabda és labdarúgó mérkőzések, sakk és asz­taliteniszversenyek. Mindegyik le­gényszállás kétszáz kötetes könyv­tárral is rendelkezik. A kirándulni- vágyók szintén megtalálják szórako­zásukat. Ebben az évben már kilenc kirándulást szerveztek. A Mecsek hegység legszebb helyeit, valamint a sikomdai fürdőt keresték fel,

Next

/
Thumbnails
Contents