Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-14 / 165. szám

1 DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJA ICC YC/ÖL JETEKf r———————— ' A MAI SZAMBÁN: Külpolitikai hírek (2. o.) — Háromezer kilométer Viet­namban (2. o.) — Az Élettani Társaság vándorgyűlésén részt vett tizenhét külföldi tudós látogatása Pécsett (2. o.) — A partéiét hírei (S. o.) — „A húsos jóbarátok" (3 o.) — Táplálóbb, izletesebb ételeket várnak a bá­nyászok (3. o.) — A megye legjobb kultúrotthona (4. o.) — Úttörőtáborban (4. o.) MDP BARANYAMECYEI BIZOTTSÄ GA'NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA. 1954 JÜLIUS 14 Aratni, aratni, aratni! Arassunk! Vessünk másodnövényt! Baranya megyében, de az egész országban is elérkezett a búza, rozs és a tavaszi árpa aratása, sőt a me­gyében már az aratás kellős köze­pén, a betakarítás dandárjában ál­lunk. Ma a falu dolgozóinak apra­ja, nagyja az év legnagyobb munká­ját, az aratást kell, hogy végezze. Ez minden termelőszövetkezeti tagnak, dolgozó parasztnak érdeke, sőt nem kis mértékben nemzetgazdasági ér­dek lévén — állampolgári kötelessé­ge is. Minden nap, minden óra késés óriási károkat jelentbet. Ha késéssel a szemveszteség két százalékkal nő, ez Baranya megyében Mohács város egész évi kenyérellátásának tarlóra hullatását jelenti. Ha a szemveszte­séget két százalékkal az idŐQen el­végzett aratással csökkenteni tud­juk, mintegy 300 vagon gabonát nye­lünk dolgozó népünk számára. A különleges időjárásra való tekin tettel sokkal fokozottabb és oda- adóbb munkát kell ezekben a na­pokban végezni a mi gépállomásaink és termelőszövetkezeteink dolgozói­nak, mint eddig bármely évben. A gépállomásainktól függ elsősorban, hogy a termelőszövetkezetek megter­melt gabonája időben, megfelelő mennyiségben a magtárba kerül-e vagy sem — éppen ezért elsősorban a gépi aratás és cséplés megszerve­zése a legdöntőbb feladata összes falusi szerveinknek. Megengedhetet­len az az állapot, ami jelenleg gép­állomásainkon uralkodik, az aratási munkák végzésében: eddig tervünk­nek mintegy 11 százalékát aratták csak le géppel, a termelőszövetkeze­tek kalászosainak mindössze 5 száza­lékát, ugyanakkor a rendelkezésünk­re álló erővel a termelőszövetkeze­tek kalászos területének közel három negyedét géppel kell learatniok. De nem hetek és hónapok múlva, ha­nem a rendelkezésünkre álló öt-hat nap alatt. Ebből látszik, hogy ma a legfontosabb feladat: aratni, aratni, és elsősorban a gépállomásoknak! Minden gépállomás igazgatója, veze­tő mezőgazdásza felelős a körzetébe tartozó termelőszövetkezetek időben és szemveszteség nélküli aratásáért, ezért minden egyes termelőszövetke­zet gépi aratásával egy felelős sze­mélyt kell megbízni, aki irányítja, segíti a termelőszövetkezetek gépi aratását. A rendelkezésükre álló kom hámokkal, kévekötő aratógéppel a lemaradást behozhatjuk és a termelő szövetkezetek kalászosait rövid időn be'ül betakaríthatjuk. Most a gép­állomásokon a sor — tegyenek meg mindent a harkányiakhoz, kéiújfaiu- siakhoz hasonlóan a körzetükben lé­vő termelőszövetkezeteknél, az érési ütemnek megfelelően végezzék az aratást, betakarítást. Az, hogy a termelőszövetkezetek­ben mikorra fejezzük be az aratást, nem kis mértékben függ a termelő- szövetkezetek tagjainak, vezetőinek iparkodásától is. Szükséges, hogy ezekben a napokban minden épkéz­láb munkabíró szövetkezeti tag, csa­ládtag kint legyen a földeken, részt vegyen az aratás munkáiban. Nem kis mértékben függ a gépi aratás si­kere a termelőszövetkezetek vezetői­től sem. Az intézőbizottságok gondos kódjának, hogy az aratógépek után sarokvágók, kéve összehordók, a kombájn utón zsákolók, szalma le­hordó kocsisak legyenek és a kom­bájn szérűn a tisztításhoz, szárítás­hoz is jusson elég munkaerő. Lássa be minden szövetkezeti tag, vezető, hogy egy kombájn jól megszervezett munkája 72 ember erejét tákaríttja meg naponta a termelőszövetkezet­nek. Még mindig vannak olyan tsz- ek a megyében, ahol rosszul szerve­zik meg a munkát, a termelőszövet­kezeti tagok, főleg az asszonyok nem vesznek részt egyes helyeken ebben a nagy munkában. így a gerényesi Béke termelőszövetkezetnél, ahol az ipari és társadalmi munkások segí­tettek az aratásban, ugyanakkor a termelőszövetkezeti tagok otthon ücsörögtek. Nasvon jól szervezte meg a betakarítást kicsiny tag'-' száma ellenére a reménypusztai Ui Élet termelőszövetkezet, ahol a cso­port minden tagja résztvesz az ara­tásban és így szemveszteség nélkül kerül keresztekbe a gabona. Az aratás szemveszteség nélküli elvégzésé, gyors befejezése ma a ki­helyezett agronómusok munkájától is függ jórészt. Minden agronómus tartsa kötelességének, hogy a rábí­zott területen megfelelő érési fokon elvégezzék az aratást. Külön felelős­séggel tartoznak a gépi aratás meg­szervezéséért, ugyanakkor biztosíta- niok kell a kézi aratás után a gereb- lyézés megszervezését, majd ezt kö­vetően a tarlóhántás maradéktalan elvégzését a termelőszövetkezetek­ben. Jelentős területet foglalnak el me­gyénkben az állami gazdaságok. Vezetőik és dolgozóik a rendelkezés­re álló gépierővel és társadalmi munkások segítségével biztosítsák, hogy példamutatóan, elsőnek fejez­zék be a nagy betakarítási munká­kat. Nem engedhető meg az olyan magatartás mint amilyent a csóbo- kapusztai állami gazdaság vezetője tanúsít, aki úgy vélekedik, hogy ha nem kap társadalmi segítséget, nem az övé veszik, hanem az államé. Ugyanakkor a gazdaságiban cselleng a munkaerő. Fontos, az állami gaz­daságokban, hogy a dolgozókról való gondoskodást még jobban előtérbe helyezzék ebben a nehéz munkát igénylő munkaszakaszban, különösen tanuljanak a szentegóti állami gaz­daság vezetőitől, akik éppen a dol­gozókról való gondoskodáson keresz­tül érték el, hogy kalászosaik 60— 70 százalékát már le is aratták. Az idő sürget, minden percet, órét ki kell ma használni a mezőgazda­ságban az aratás befejezésére. Köz­ségi tanácsaink, járási tanácsaink adjanak meg ehhez a nagy munká­hoz a falu dolgozóinak minden segít­séget, támogatást, főleg az ellátásban és a munka megszervezésében. Na­ponta segítsenek a termelőszövetke­zetek munkája megszervezésében. Községi tanácsaink naponta tudato­sítsák a falu dolgozóival, hogy meny nyire haladt a község az aratással, és főleg azt, hogy a versenytárs község hogyan áll a munkák elvég­zésében. Lelkesítsék a dolgozó pa­rasztokat, termelőszövetkezeti tago­kat a békearatás, cséplési verseny első helyének megszerzésére. Ha a rendelkezésükre álló gópierőt, kézi­erőt jól felhasználják, az aratást or­szágosan Baranya megyében fejezzük be elsőnek. Induljon harc az aratás­nak mielőbbi befejezéséért! Ha eh­hez a tanácsok részéről is minden segítséget megadunk, az aratást jú­lius 20-ra befejezzük és ezzel sok­sok vagon kenyérrel, hússal járu­lunk hozzá dolgozó népünk jobb el­látásához. Lukács Antal a megyei tanács mezőgaz­dasági osztályvezetője. A villányi járás befejezte az őszi árpa aratását A villányi járási pártvégrehajtó­bizottság és a járási tanács mező­gazdasági osztálya jelenti, hogy ked­den a járás valamennyi termelőszö­vetkezetében, állami gazdaságában és az egyéni gazdáknál befejező­dött az ősziárpa aratása. Jól elő­rehaladtak a búza betakarításával Is. Üdvözlet a villányi járás dolgozó parasztságának! Iparkoaásukkal meg előzték az őszi árpa aratásában ver­senytársukat, a mohácsi járás dol­gozó parasztjait. Előre a búzaratás, a tarlöhántás és másodvetés gyors, eredményes befejezéséért! Határszemle a sellyei járásban Ősszel a mélyszántásban, tavasszal a vetésben, most a nyáron az aratásban rendületlenül kitart a nyolc járás között kivívott első helyén a sellyei járás dolgozó parasztsága. Járjuk körül Felsőszentmárton- tól Kelemenligetig — hogyan dolgoznak a községekben, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban az ősziárpa aratás befejezése után. Tegnap aratott, ma délelőtt már a másodnövényt veti — délutánra elcsépel Gyurodinovics Marián A robogó autóból a sok arató mellett szántó-vető embereket pillantunk meg. Megáll a gépkocsi, kiszállunk. Közel vannak egymáshoz a mesgyekövek, az egyéni parcellák határát jelzik. Répa, burgonya, kukorica, tarló borítja tarka szőnyegként a földeket. Nem is nyár ez az idei — mondják a felsőszentmár- toni gazdák, — minden nap kiver bennünket az eső a munkából. Gyurodinovics Marian pattint egyet ostorával s máris fürgébben szedi lábait a két fiatal tinó. Mind­össze öt hold földön gazdálkodik. A 425 négyszögöl­nyi árpáját már learatta, most végzi utána a tarló- hántást, de ezt azonnal nyomon követi a mósodveté6. Kézzel szórja szét a rögöcskék közé az apró mohar- magot. Mire a délutáni órákban elcsépelik a. nagy ter­mésátlagot ígérő árpáját, kész a másodvetése is. — Gyurodinovics Marian az állam iránti kötelezettséget sem tartja másodrangú kérdésnek. Rendszeresen fizet adót és egész évi tojásbeadósát 60 százalékra teljesí­tette. Néhány parcellával odébb a falu felé Barics Pál géppel veti a silónak való kukoricát másodvetésként. Már 1938 óta 30 köbméteres silója van, melynek nagy hasznát veszi, ahogy maga mondja: „Nem is tudok már meglenni nélküle.” Barics Pál jól gazdálkodik, az árpáját már learatta, el is csépelte. 800 négyszögöl vetésterületről 6.50 mázsa magot takarított be. A be­adásban sem marad el gazda társaitól — most a silóba- valóról gondoskodik. A termelési bizottság tagjai már vágják a búzát — sietnek a tarló­hántással is elsőszentmártontól egészen az épületekig az út­test baloldalán elterülő tarka földsávokon egyetlen kasza suhintására figyel fel a járókelő: Kus- tra Tamás, a termelési bizottság elnöke vágja ren­dekbe a hajlongó búzát. — Jó napot, Kustra elvtárs. viszi a kasza, viszi? — Viszi ám. ha húzom! Ki kell használni minden percet az istenverte eső miatt. Péter és Pálra már learattam 800 négyszögöl árpámat, azóta mégegyszer megkapáltam a kukoricámat. Most az öregek otthon a szénát hordják, mi meg vágjuk a búzát annak rend­je és módja szerint. A bátyám özvegy felesége szedi utánam a markot. Holnap az övét vágjuk, aztán ami marad a miénkből az majd ezután kerül sorra. Mind­össze két és negyed hold búzavetésem van. — Hát a tarlót megbán tot ta-e már az árpa után? — Azt még nem. Mindig a fontosabbat csinálom először, de még a napokiban megleszek a tarlóhántás­sal. nyomban rá a másodvetéssel is. Hajdinát és tarló­répát vetek. — A bizottság tölbbi tagja? — Igyekszünk mi mindannyian. Az ifjú Barics Pál is learatta már az árpát, tarlót nem kell hárítania, mert falüivetése van: fenyer. ö indkább az állatte­nyésztéssel foglalkozik, most is van egy leszerződött bikája. Kustra Vitusz meg már el is csépelt. 600 négy­szögölön négy mázsa 80 kilója termett, a hajdina é« csatornádé másodvetéssel is rendiben van már. Képek Kelemenliget életéből Magas nyárfákkal sze­gélyezett kocsiút vezet be a jugoszláv határmentén fekvő Kelemenligeti Álla­mi Gazdaságba. Mellette a kisvasút sinei alig lát­hatók a bozótos gaztól — rossz előjel. A határban itt is, ott is babosfejken­dős piros- és tarkaszok­nyás lányok szedik a mar kot a suhanó kasza után. Lgy-egy rend után meg- megállnak, felemelik a vi­zes bütyköst, nagyot húz­nak belőle és folytatják tovább a munkát. Bent; az állami gazda­ság területér pihenő em­berek jobbra is, balra is. A ház árnyékában az asszonyok már a vacsora elkészítésén fáradoznak, pedig még csak két óra van. Végre megmozdul­nak. Először a műhelye­sek állnak munkába. Ott csoportosulnak a gépmű­hely előtt, egy kombájn kijavításán dolgoznak. — Három óra, negyed négy körül a kocsisok ts fel­kászálódnak fekhelyükről és senkitől sem siettetve jónak látják a munka megkezdését. A nagy kényelmesség láttán az ember úgy véli, mintha minden a legna­gyobb rendiben lenne Ke­lemenligeten, pedig nem így van. Számtalan olyan dolog történik, aminek nem volna szabad előfor­dulnia. — Igazgató elvtárs, mi igaz abból a hétfő reggeli pofonból? — Hogy? Pofon? Ja Igen. Elmondja, hogy egy be­rúgott tehenészével már nem tudta mit kezdjen. Jobb hiján ébresztőül le­kevert neki egy .hatalmas pofont, és mint aki jól végezte dolgát — még az­nap elbocsátotta állásából. Mi is elítéljük az ilyen hanyag munkásokat, de az elintézés ilyen módja meg engedhetetlen. Ha az igaz­gató ilyen — a többi sem keres jobb meggyőzési eszközöket. Itt van Hatfi elvtárs, üzemegységvezető. Ren­des, becsületes ember, va­sárnap is kaszát fogott Jakab Jenővel és a kocsi­sokkal együtt levágott négy hold gabonát. De emellett rengeteget veszek szik, ordít, kiabál. A gaz­daság érdekében teszi — de az a kocsis és tehenész is ember. Nem fenyege­téssel kell őket meggyőzni hanem emberihez illő han­gon. Panaszkodik a vezető­ség, hogy kevés a munka erő és hogy sok az eső. Más állami gazdaságok­ban sem esik kevesebb és mégsem egyszer, hanem kétszer is — háromszor i3 elvégezték már a ku­korica kapálását. De itt, Kelemenligeten még 25 katasztrális hold kapálat- lanul áll. S ha végignéz az ember a cukorrépa táb Iájukon — elszorul a szí­ve Cseh elvtárs, a sze­mélyzeti felelős kért embereket a Munkaerő­tartalékok Hivatalától, egyszer kaptak Is tizen­ötöt, többet nem és ők ebbe belenyugodtak — amikor a vetések nem látszanak ki a gazból. Dolgoznak, dolgoznak Kelemenligeten, mutatja ezt az is, hogy már le­vágták az árpát és neki­álltak a búzának. De még sem úgy megy a munka, ahogy kellene. Egymást váltják a vezetők: az egyik jóformán még meg sem ismerkedett a gazda­sággal, már elhelyezteti magát, menekül a nehéz helyről és jön helyette egy újabb. Kelemenliget már szin­te megalakulása óta a me­gye legrosszabb állami gazdasága, szégyenfoltja és nem mintaüzeme a sellyei járásnak. Itt az ideje, hogy a sellyei já­rási pártvégrehajtóbizott­ság a tanáccsal és a Ke- letdunántúlí Állami Gaz­daságok Igazgatóságával együtt rendet teremtsen ebben a drávaparti gazda ságban, ahol a vezetők magatartása révén a meg lévő kevés do’gozó munka kedve is elmegy és gaz teszi tönkre a termést! Baranyai versenyt«lila Elismerés és elvtársi köszönet a harkányi gépállomás minden trak­torosának, acatógépkezelőjének. kom- bájnosának. akik július 12-ig betaka­rítási tervük közel negyed­részét, 22.2 szá­zalékát teljesí­tették. Pár nap ja csak, hogy szocialista versenyre hívták a tizenhat baranyai gépállo­mást, de ROSKÓ ZSIGMOND igaz­gató, DANADA ANDRAS főagronó- mus és HAUPTMANN JÓZSEF fő­gépész irányításával máris az élre törtek, becsülettel eleget tesznek a termelőszövetkezetek és egyéni gaz­dák felé kötött szerződéseiknek. — Nagyrészt nekik köszönhető, hogy a siklósi járás elsők között végzett az őszi árpa aratásával. A tizenhat gépállomás versenyé­ben a bólyiak tartják eddig a má­sodik helyet. A folytonos esőzések során úgy segítenek magukon, hogy mihelyt megszikkadt egy kicsit a föld, ünnepet, vasárnapot nem nézve VARGA ISTVÁN igazgató. GYENIS JENŐ főagronómus és MANG BÉLA főmérnök azonnal megindítják az aratógépeket és a kombájnokat. Szombat-vasárnapi műszakjukon 136 holdról takarítot­ták be a gabonát és így aratási ter­vüket 17.5 százalékra teljesítették. A KUSTRA PÁL igazgató, PÓKAI ISTVÁN főagronómus és HIRTH ZSIGMOND főgépész vezette kétuj- falusl traktorosok mindössze fél szá­zalékkal szorultak a bólyiak mögé, a harmadik helyre. A búzaaratásban elhagyhatják őket! Elmondani is szégyenletes de mégis igazság, hogy a béke ara- tás-cséplési versenyben a három utolsó helyre a mágocsi, szigetvári és szentlőrln­ci gépállomás került. Amíg a többiek arattak — ők az érés kitolódásáról jó solgattak s így ..nem érték rá" — aratni. A három gépállomás együttesen nem takarí­tott be annyi ősziárpát, búzát, mint a negyedik helyezett villányiak. A szentlörinci gépállomás pedig AMB­RUS ÁRPÁD igazgató, NÉMETH KAROLY főagronómus és HEGYES ISTVÁN vezető mechanikus irányí­tásával eddig mindössze 73 hold learatósával szégyenkezhet. Ha a vezetőkkel az élen a sok traktoros, kombájnvezető, munkagépkeeelő. könyvelő, brigádvezető, körzeti sze­relő, műhelyi munkás kaszát raga­dott volna, hát már kézzel is a há­romszorosát vághatták volna le Pé- ter-Pál óta, gépeiket pedig kikölcsö­nözhették volna azoknak, akik meg­becsülik munkáját és dolgoznának is vele.

Next

/
Thumbnails
Contents