Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-08 / 160. szám
1954 JÜLIUS 8 N5tPC5 3 PÁRT ÉS PÁRTÉ PIT ÉS » A pilrtszcrvezct tekintélyének alapja: a kommunisták pél<lás9 jó munkája Nagy Gyufa vájár motorkerékpárt vess,,. * Középkorú, alacsony termetű ember Fenyőházi Mihály, a kernsei tsz pártszervezetének titkára. Ha megszólal, lassan, megfontoltan fűzi a szavakat, mint aki kétszer meggondolja, amit egyszer kimond. — Hiába minden. Nem lesz itt soha tekintélye a pártszervezetnek Lassan már mindenki fölénk kere- f kedik. Súlyos, komoly szavak. S igazak-e? •— ez az, ami nyomban felötlik az emberben. Különösképpen azért, mert ma már mindinkább megszokottá válik, hogy adnak az emberek a pártszervezet szavára, véleményére, tisztelik, becsülik a kommunistákat. Joggal, mert munkájukkal megszerzik maguk nak ezt az elismerést. Kemsén éppen e körül van baj. De menjünk csak sorjába! Még alig látszott a sor a kukorica táblában, de a tagság már elhatározta, hogy az idén másként dolgozik. „Mindenkinek kimérjük a területet'' — mondták a csoportgyűlésen. A pártszervezet helyeselte, Fenyőházi elv társ örült, hogy a tagoktól indult el a kezdeményezés. Annak rendje-módja szerint el is osztották a sorokat és ma már legtöbben a harmadik kapálásnál tartanak. Azért legtöbben, mert néhányan elmaradtak. Köztük Fenyőházi Mi- hályné párttag is. Gazos, gyomos az ő része. Igaz, két-három napig beteg volt, ae előtte s utána sem tett egyetlen kapavágást. A napokban arra járt valaki a járástól és nevetve jegyezte meg: „Talán kísérleti telep?'1 Az asszonyok szégyelték magukat. S otthon bizony elmondták mindenkinek. Nem kárörömmel, Inkább sdk keserűséggel, mert többet várnak a 'kommunistáktól. S a többi kommunista? Hatan vannak mindössze a faluban, három közülük egyénileg gazdálkodik, de a tsz pártszervezetéhez tartozik. — „Valtner Jánosra nem számíthatunk1' — mondja Fenyhőházi elvtárs, — 6 csak gyűlésekre jár.“' Egy ember dolgozik a pártszervezetben: Fenyőházi Mihály. Magától értetődő, hogy nem jut el mindenhova és több okból kevéssé ismeri a termelőszövetkezet életét, munkáját, nehézségeit. A tagság támogatásának, ellenőrzésének híján pedig sokszor szarvas hibákat követ el. Ez megint rontja a pártszervezet tekintélyét. A múlt havi taggyűlésen az aratásról beszéltek. Kiderült, hogy a tsz nem képes megbirkózni a kalászosokkal, mert csak hat kaszást tudnak állítani a 150 holdba. „Gép kell ide'“ — mondták. Eljutott a tagok fülébe is a hír, hogy idén kombájnnal aratnak. Volt nagy felzúdulás, mindenki ágált a kombájn ellen. A pártszervezet tétlenül nézte, hogyan fordul a tsz tagsága a gépi munka ellen, egyetlen szava sem volt hogy meggyőzze őket előnyéről. — Még szerencse, hogy a kombájno- sok derekasan dolgoztak! Amikor az árpát levágták, kijelentették a tagok, hogy jobban teszi a vezetőség, ha még egy kombájnt kér a gépállomástól. A taggyűlésen arról is szó esett, hogy szelektort kémek a gépállomástól az árpa kitisztítására. A tsz elnöke, Somogyi Gyula, még a mai napig sem intézkedett. A pártszervezet meg már meg is feledkezett erről, nem kérte számon a határozat végrehajtását. S mindez azért, mert a pártszervezet és a tsz vezetősége között nincs megértés. Mindkét szerv táplálja a civakodást, a sértődöttséget. Fenyőházi elvtárs általában résztvesz az üléseken, de soha nem mondják meg neki előre, hogy miről tárgyalnak. A legutóbb viszont el sem ment, pedig háromszor is üzentek érte. „Ha nem hívtok, nem megyek. Ha nem jössz, hát maradj-' — az ilyen módszerek egyáltalán nem alkalmasak a tsz irányítására, ellenőrzésére. Ehelyett akkor cselekednének helyesen, ha Fenyőházi elvtárs tsz vezetőségi ülésen elmondaná a párt véleményét, javaslatokat tenne a munka megjavítására. A tsz-ben ki nem tud erről? Csak a vak nem látja, hogy az összehangolt munika helyett marakodnak. — Szálka ez az emberek szemében s a jóindulatúak is azt mondják, hogy a pártszervezet nem törődik a tsz erősítésével. Ez természetesen túlzás, de az bizonyos, hogy korántsem kielégítően. Ezt egy 'nemrégiben megtörtént eset is bizonyítja. Fenyőházi elvtárs fogatos. A brigádvezető el akarta küldeni valahova, ő kereken kijelentette, hogy neki nem dirigálhat. Azt nem mondta, hogy azért, mert ő a párttitkár, de érthetett belőle. A vita végéin összevesztek s mindennek elmondták egymást. Az ilyen csak tápot ad a fegyelmezetlenségre, ami ellen most az aratás nagy munkájában minden erővel harcolni kell. De arra is, hogy Fenyőházi elvtárs rosszul értelmezi a párttitkár szerepét, aki ugyanolyan tagja a tsz-nek, mint a többiek. Kemsén valóban gyengült a párt- szervezet tekintélye, csökkent a pár- tonkívüliefc bizalma. De helyre lehet hozni, vissza lehet szerezni. A munkán, a párttagok magatartásán múlik. Komlón, a kökönyösi városrészben épült lakóházak között emelkedik a Kossuth-akna III-as üzemének egyik legény otthona. A négyes számú szobában halkan szól a rádió. A hat ágy közül háromban fiatal bányászok pihennek, három ágy üres. Az asztalon Móricz: „Gyalogolni jó” című könyve, egy bendzsó és egy karóra. A csendet a lépcsőházból közeledő élénk beszélgetés töri meg. A szobába két fiatal gumicsizmás bányász toppan. — Hány csillét raktatok? — kérdi Tóth Tibor vájár az érkező Nagy Gyulától. — Megvan a terv, pedig nem volt sürített levegőnk, csákánnyal dolgoztunk — válaszolja, miközben kabátját a szék karjára teríti. — Azt mondták, hogy estére már rendben lesz a kompresszor. — Ritkán ugyan de megtörténik, hogy elromlik. De azért nem esünk kétségbe — magyarázza felém fordulva. A beszélgetés során kiderül, hogy a szoba valamennyi lakója toborzott bányász. 1951—52-ben Móron együtt végezték a vájáriskolát. — Komlóra 1953 áprilisában kerültek. Mindegyikük DISZ-tag. 1953 júliusában Nagy Gyula vájár vezetésével DISZ elővájó brigádot alakítottak és kiváló teljesítményeikkel nem egy csapatot hagytak maguk mögött. — Féléve, hogy frontfejtésbe kerültek és azóta is ott dolgoznak. — Nem volt könnyű az út — veti közbe Nagy Gyula. — „Na öcsém, te sem eszel meg itt egy kiló sót” — mondták neki eleinte jónéhá- nyan. Mikor munkájáról, a fizetésről érdeklődöm, elpirul és nem válaszol — Mondd meg bátran, azon aztán nincs szégyelnivalód — buzdítják a társai. ' — Hát, február elsejétől május 24- ig a kongresszusi verseny szakaszban átlagos eredményem százhatvanhat százalék volt. — ö a hármas üzem egyik legjobb vájára — toldja meg a szót Jenei Szabolcs. — Azt is a kongresz- szusi versenyben elért jutalmául kapta — mutat ujjával a Nagy Gyula karján csillogó „Pobjeda" karórára. — Igen. Most már két karórám is van. Egyet néhány hónapja vettem, most meg nyertem egyet — mondja mosolyogva. Kiváló teljesítménye keresetében is megmutatkozik. Ebben az évben még egy hónapban sem kapott négyezer forinton alul. Szekrényében hat öltöny ruha, tizenkét ing és egy egész sereg új cipő sorakozik szép rendjében. — Ez még nem minden ■>— mondja — régi vágyam, hogy egy jó motorkerékpárt vegyek. Erre már tizenötezer forintot összegyűjtöttem. Meglesz a motorom. A következő pillanatban mintha összebeszéltek volna, egyszerre nyitják ki a szekrényeket. Boldogan, büszkén mutatják az új ruhákat, cipőket. Az idő közben hatra jár, menni készülődöm. — Merre megy az elvtárs? —kérdi Nagy Gyula. — A főtér felé, az autóbusz megállóhoz. — Akkor együtt mehetünk, mert én meg a Sport étterembe tartok, megnézni a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek vendégszereplését. Még ketten csatlakoznak hozzánk. Útközben megtudom, hogy Nagy Gyula mindössze huszonegy éves és további terve, hogy bánya- technikumra jelentkezik. A zsúfolásig telt Sport étterem előtt Jószerencsét" köszönve búcsúzunk. Bent Szabó Samu. a Pécsi Nemzeti Színház Kossuth-díjas művésze éppen akkor lép a dobogóra. GARAY FERWG LEVELEZŐINK ÍRJÁK Javul! a munka a kisjakab- falvai Úttörő tsz-ben Nem úgy dolgoznak, mint a növényápolás idején. Már megkezdték az aratást, 14 pár kasza vágja a szépen sárgálló ősziárpát. Igyekeznek, hogy szemveszteségmentes legyen az aratás. A munka megkezdésekor elhatározták, hogy a 61 hold árpa aratásával őt nap alatt végeznek, munkájukat Sztrepka György elvtárs segíti a villányi gépállomás aratógépével. LOVÁSZ JÓZSEF Jó termést várunk A siklósi Táncsics termelőszövetkezet asszonyai, még a tavasszal elhatározták, hogy aratás előtt befejezik a növényápolást. Ez meg is történt. A legutóbbi taggyűlésen pedig, amely június 26-án volt, úgy határoztunk, hogy július 1-én a gépállomás aratógépével megkezdjük az ősziárpa aratását. Jó termést várunk a búzából és már most kijelöltük azt a táblát, amelyből a vetőmagot csépeljük. Elkészítettük a magtárt, kifertötlenítve várja a gabonát. A zsákokat is kijavítva tárolja a raktáros, Orzsl Ferenc Nyugodtan kezdhetjük az aratást, Ujpetrén befejezték a növényápolást Június utolsó napján már megkezdődött az aratás a mi határunkban is. Kohlmann Ferenc kaszája csendült meg először a 700 négyszögöl ősziárpa táblán, amelyről hat mázsa termésre számít. Teljes ütemben csak e héten kezdődött meg a gabona betakarítás az újpetrei határban is. A nagy munkák mellett nem feledkezett meg a község lakossága az állam iránti kötelezettségéről sem. Sokan fizettek adót mostanában. Az adófizetési tervet 90 százalékra tel jesí tették. FODOR SÄNDORNE Versenyben végzik a növényápolást a kesziii parasztok Az esős időjárás miatt lemaradás mutatkozott a növényápolásban. Mondhatjuk, hogy kénytelen-kelletlen sok drága időt töltöttünk tétlenül, amit most az aratással egyidőben kell pótolni. A gazdák minden erejükkel most a második kapálást igyekeznek befejezni. Felkészültek azonban az aratásra is. Mire körültekintünk, mindent aratni kell. A betakarítást be akarjuk fejezni, hogy utána elcsépelve, közvetlenül a géptől beadjuk az államnak járó gabonát és a megmaradt felesleget elvihessük a szabadpiacra. Tanczi Jánosné nincs gazos kukoricánk és répánk Hétfő reggel óta legtöbb baranyai község határé- < ban megkezdődött az idei termés betakarítása. Levelezőink most kaszával, sarlóval a kezükben, a kombájnok kormánya mellett, aratógépet vezetve állnak helyt az aratás nehéz, fáradságos, de mégis nagyszerű munkájában. Ebédszünetben és a műszak lejárta után sem maradnák'tétlenek — leveleiken keresztül beszámolnak munkájukról, leleplezik a bajokat, híven tükrözik vissza a párt- és kormányhatározatok falusi megvalósulását. Mozgóboltokat létesítenek az aratás idejére Aratás idején földművesszövetkezeteink a legszükségesebb árut mozgóboltokkal juttatják el a termelő- szövetkezetek tagjaihoz és az egyéni gazoákhoz. A mohácsi járás minden állami gazdasága, termelőszövetkezete fogatot biztosít a földművesszövetkezetnek az aratás idejére, amellyel naponta egyszer vagy kétszer hűsítő italokat és egyebeket visznek az aratóknak. Erre a célra használják fel a bólyi földművesszövetkezet két triciklijét is, amelyekkel még gyorsabbá teszik a mozgóboltok áruforgalmát. A kívánságoknak megfelelően a moegóboltok minden áruféleséget kiszállítanak. Stocker Teréz Rendkívüli időjárással küzdenek meg ebben az évben mezőgazdaságunk dolgozói. A sok eső, meleg napsütés túlságosan kedvez a gyomoknak, amelyek szinte szemlátomást lepik el földjeinket. Irtásukra minden erőt megmozgattunk mi is a Bere- mendi Vörös Csillag Állami Gazdaságban. Ebben a munkában egyformán jól dolgozott minden időszaki és állandó dolgozó, műhelyi személyzet, traktoros és irodista, mindenki megfogta a kapanyelet, hogy kapásainkat megszabadítsuk a gaztól. A kapálás idején sok magas teljesítmény született. Bedő Anna és Kobra Mária, a cukorrépa mélykapálásban 240 százalékra teljesítették a normát. — Skoda Gyuláné és Hóbor Katalin Is kétszeres normát kapáltak meg. Most nyugodtan kezdhetjük az aratást, nincs gazos kukorica, cukor-, vagy takarmányrépa. Az aratás előtt már vállalást tettek kombájno- saink. Elsőnek Maczkó Lajos elvtárs, aki ebben az esztendőben 500 holdat akar aratni és csépelni. A többiek sem adták alább a 300 holdnál. A borsó és fűmagvak aratását már befejeztük, ezeket csépelik kombáij- nosaink. A borsó aratásban a legszebb eredményt Rezsek Márton érte, el aki négyszeresét aratta le az előírt területnek. Kobra István és Szabó Pál csak 20 százalékkal maradtak mögötte, ők 380 százalékot teljesítettek. Ezeknek a sikereknek az előfeltételét már jó előre biztosította gazdaságunk. Gondoskodtunk a dolgozók jó ellátásáról, elhelyezéséről, és a munkában élenjárók népszerű sítéséről. Az aratás idejére a vezetőség biztosította a frissvíz-ellátást, sőt a mozgó büffét is megszervezte, hogy a dolgozókat a sok vízivás káros hatásától megmentse, hűsítő italokat biztosítson nekik. Most azonban, amikor addig jutottunk, hogy szükség lenne rá, nem tudjuk a tervet kivitelezni, mert hűsítő italt nem hogy a gazdaságban, de még Beremend községben sem lehet kapni. Hetekig nincs szódavíz és sör. A reggeltől estig dolgozó, munkáiban fáradt emberek pedig szívesen meginná- nak egy pohár hűsítő italt, mert pálinkát vagy bort ilyenkor neim kívánják. Málnát csak kútvíz- zel tud adni a kocsmáros, de kútvizet lehet inni eleget a gazdaságban és otthon. Gazdaságunk vezetősége már 12 levelet küldött ennek érdekében a külön böző szervekhez, amelyre csak a pécsi sörgyár válaszolt, hogy a sörelosztás nem hozzá tartozik. A megyei tanács kereskedelmi osztálya és a siklósi járási tanács kereskedelmi osztálya levelünket még válaszra sem érdemesítette. Szeretnénk tudni, miért nem érdemeljük meg a sört, vagy szódavizet akkor, amikor az aratás és cséplés nagy munkáját végezzük, hogy minél nagyobb darab kenyeret adjunk a dolgozók asztalára. Pécsi János levelező A negyedik új akna mé'yitésó! is megkezdték a pécsi szénmedencében A Pécsi Szénibányászati Tröszt több mint tízmillió forintos beruházással erre az évre négy új akna mélyítésének megkezdését tervezte. A tervek valóraváltak: Hosszúhetény mellett július 6-án a negyedik akna mélyítéséhez kezdtek hozzá. A négy, egyenként hatszáz méter mélyre tervezett aknát öt méterig kézzel mélyítik, kifalazzák, majd a kézierőt mind a négy helyen aknamélyítőgépek váltják fel. Három aknánál végeztek eddig a kézi mélyítéssel, Pécsszabolcson rövidesen már a Bobinás-rendszerű aknamélyítőgép kezdi meg működését. G. F. „Ildikó“ néven úi ömlesztett sajtféleség gyártását kezdték meg A baranyai sajtüzemek a harmadik negyedévben százezer kilóval is több sajtot gyártanak a lakosság ellátására, mint a második évnegyedben. A sajttermelés növelése mellett a választékot is bővítik. Szerdán a pécsváradi sajtgyárban „Ildikó“ elnevezéssel roquefort-alapanyagu igen Ízletes ömlesztett sajt gyártását kezd ték meg. Az „Ildikó“ sajtszelet 5 és 10 dekás csokoládészelethez hasonló csomagolásban kerül forgalomba. Az igen tetszetős címke a pécsváradi várat és a mecseki hármashegyet ábrázolja. Hné A hiba kijavításának „új módszere11 A ..Dunántúli Napló“ július 4-i száma közölte Goldmann Adolf levelét, amely bírálta a Széchenyi-téri Nép- büffét. Többek között, hogy hideg a pörkölt, a töltöttkáposzta, mert „nincs géz'“, nem adnak kést, előfordul, hogy nem lehet salátát kapni a salátaszezonban és a rendelettel ellentétesen eldugják a pamaszkönyvet, hogy ne férhessen hozzá akárki. Igaz, hogy a Pécsi Vendéglátó Vállalat illetékesei eadig példásan intézkedtek, ha bírálat érte munkájukat, de ezúttal 90 fokos fordulattal „munkamódszert'“ változtattak. Több kérdés került előtérbe. — Ki lehet a levél írója, a bíráló? — Van-e erkölcsi alapja a bírálatra? — Milyen oka lehet, hogy bírál? — Nem provokáció, esetleg ellenséges tevékenység? Nem tudjuk, hogy szó szerint így fogalmazták-e meg aggályaikat, de az újfajta (az előzőkkel homlokegyene- sen ellenkező) intézkedés erre utal. Egyszóval „megnézték mélyebben a kérdést.“' Hétfőn a déli órákban megjelent két fiatalember a Nagyfló- riám utca 18-ba.n. Terepszemlét tartottak, mélyebben vizsgálták a kérdést'“. Megnézték, milyen lakásban lakik Goldmann Adolf. Mivel látták, hogy sakkal egyszerűbben, mint sej tették is, érdeklődni kezdtek a lakóktól. — Ilyeneket kérdeztek: — Mondja, milyen ennek a Goldmannak a családi élete? — Mondja el mit tud róla! — Megbízható ember nek tartja Goldmannt? A kérdezettek válaszoltak, a vizsgálódók eltávoz tak. Kedden délután a „tettes" Goldmann Adolf, aki (segítünk a „nyomozóknak“'), Komlón, a Közétkeztetési Vállalatnál dolgozik, ismét elment a Nép- büffébe vacsorázni. — Kés? Nem volt — kérni kellett. Szerdán egy másik vendég, aki ugyancsak nem kapott kést, a hús nagyobb részét a tányérban hagyta, kanállal mégsem tudta elvágni. Volna néhány javaslatunk: Ha valaki bírálni akarja és meri a Népbüffét, a Pécsi Vendéglátó Vállalatot (amely különben nagyobbrészt jó munkát végez), az szerezze be a következőket: anyakönyvi kivonat, házassági tanúsítvány, lakók írásbeli fogadalma, hogy csak az igazat mondják a róla érdeklődőknek, nagyapjának halotti tanúsítványát; ha él, úgy orvosi bizonyítványt, hogy jó egészségnek örvend, 1820-ig visszamenőleg, hogy hol lakott, és milyen lakásban, bejelentést a vállalatnak, hogy kik azok, akik ismerik életét cs azt, hogy tavaly hány üveg befőttet tett el felesége, valamint, hogy éles-e vagy tompa az otthoni konyhakés. Erre feltétlenül szükség van. Mert a hibát megmondani, az igazat megírni nem lehet ám büntetlenül! Nem lett volna jobb a Nagy flórién utca helyett a „kérdés mélyére nézőinek“' a Széchenyi téri Népbüffébe menni? Ugyanis a Nagyi lórién utca 18 alatt is használnak kést az étkezéshez, viszont erről még ma is igyekeznek leszoktatni az embereket a bírált helyen. Sőt mi több! — Melegen eszik a pörköltet és a töltöttkáposztát is. óh, csak nem? Biztos tapasztalatcserén jártak ott a „nyomozók'“, ezért volt szükség a látogatásra. No, de elég az élcelődésből Igaz a bírálat? Igaz! No, akkor maradjon meg a Vendéglátó Vállalat a régebbi, de jó intézkedése mellett és ne kezdjen „újat'", rosszat, elavultat, meg- engedhetetlent, olyat, ami nem a hibák kijavítását, de a hibák növesztését segíti elő.
