Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

1954 TCTTUS 1 ' A Pécsi iemzeti Színház Budapesten (Tudósítónktól) Hét vidéki színház és 22 új magyar színmű vonult fel parádés seregszemlén a Magyar Dráma Hetén fővárosunkban. A hét vidéki szín ház között természetesen ott volt a Pécsi Nemzeti Színház is és a 22 új magyar színmű egyike a fesztiválra vitt ..Kártyavár'1 című szatíra volt. A Magyar Dráma Hetének tíz nápján, a vidéki és fővárosi színhá zak bemutatóin, , az ezeket követő szakmai vitákon, majd a két teljes napig tartó konferencián mindenki, aki követte az előadásokat és a vi­tákat, olyan gazdag élmény- és ta pasztalatanyagot gyűjtött, melynek feldolgozása és megemésztése, teljes értékelése hónapokig is eltarthat. Azt hiszem, nem esem túlzásba ha azt írom. hogy általános véle­ményt foglaltak össze azok a fel­szólalók, akik frontáttörésnek, a ma­gyar dráma, a magyar színjátszás új virágba borulásának tartották a 22 új magyar színmű megszületésé­nek és előadásának tényét. A felsza­badulás 1945-ben hozott új levegői hazánkba. A színházak azonban csupán 1943—49-ben szabadultak fel végleg a tőkés igazgatók vezetése, ez anyagi függés szörnyű nyűge alól. Ettől az időtől számíthatjuk tulaj­donképpen az új színházi élet ki­alakulását és fejlődését. Olyan fej­lődést azonban, amilyen az elmúlt év-ben áthatotta színházainkat, ed­dig még nem tapasztalhattunk. Az a 32 mű. amely ebben az évadban született és elevenedett meg a szín­padokon, az 1949 óta írt magyar színműveknek csaknem felét jelenti. Egy. esztendő alatt annyi mű, mint az előző három év alatt! A dróma hetének vitáján s vitaindító Apáthy Imre, Darvas József népművelési miniszter és má­sók ’ azt is megállapították, hogy a mennyiségi előrehaladás, a színmű­vök számának megszaporodása nem járt a megfelelő minőségi fejlődés­sel együtt. Nem született a „Fáklya- láng"-hoz hasonló, igazi nagy mű. Ez nem is csodálatos. Hiszen ezidén többségükben fiatal, kezdő írók lép­tek a porondra, akik még nem ren­delkeznek és nem is rendelkezhet­tek alapos szakmai, színházi és írói gyakorlattal. De ha nem is született örökbecsű mű ebben az évadban, napvilágot látott — és nem egy író tollából, hanem a színműírók javarészétől — olyan színdarab, amely bátran be­szél a mi szép új világunk nehéz­ségeiről, döccenőixől. mely bátor hangon felhívja a figyelmet ezekre a hibákra és az építő bírálat hang­ján oldja fel a nézőben azt az eset­leges húzódozást, amit a nyílt, őszin­te kritika iránt érzett. Az ,.Uborka- fa', a ..Holnanra kiderül", a „Pety- tyes" és a többi színmű őszinte, em­beri húrokat penget és nem egy te­rületen követendő példát mutat kiforrottabb, tapasztaltabb íróink­nak is. A bemutatókon és a vitákon azon­ban kiderült, hogy a kormánypro- gramm után haiíamosak íróink be­csukott szemmel elmenni az ered­mények, a pozitív jelenségek mellett. Ezt a jelenséget nevezi Sebestyén György elvtárs. a „Szabad Nép" szombati számában megjelent cik­kében újfajta sematizmusnak. Eh­hez tartozik hozzá az is, hogy az ilyen színművekben az író nem a figurák, a megírt alakok jellemé­ből kiindulva keresi a kibontako­zást, hanem mesterséges módon kí­vülről viszi be a drámába a meg­oldást. Érdemes külön néhány szót ál­dozni a vidéki színházak szereplé­sére. Kivétel nélkül minden vidéki színház magyar művel jelentkezett a fesztiválon. Három színhá?: a kecskeméti, debreceni és szolnoki haladó magvar hagyományaink kö­zül falált felújításra, bemutatásra igen érdemes darabot. A kecskemé­tiek Jacobi Viktor „Leányvásár" c. operettjével jelentkeztek — átdol­gozta Darvas Szilárd, a debreceniek Csiky Gergely komédiáját, a „Mák- virágok“-at mutatták be, a szolno­kiak ugyancsak egy Csiky vígjá­tékkal. a ..Mukányi'‘-val arattak si­kert. A felsorolt művek az említett színházak tolmácsolásában csak úgy arathattak igazi sikert, hogy össze­forrott, egymást támogató művészek vitték őket színpadra. A rendezés pedig segített pergővé varázsolni, sok friss, üde ötlettel megtölteni a már itt-ott beporosodott kereteket. A többi vidéki színház új magyar darabot vitt magával a dráma he­tére. A miskolci társulat a legsikere­sebb. legnagyszerűbb, legkiforrottabb előadásban mutatta be a tehetséges fiatal, katonaíró. Sós György „Petv- tyes"-ét, Mi jellemezte ezt az elő­adást? Végtelen szeretet és megbe­csülés az író és műve iránt, szeretet új életünk és ennek az új életnek az ábrázolása iránt, végül, de nem utolsósorban egy összeszokott, egy­mást támogató, egymásban bízó együttes kollektív, valóban kollek­tív munkája. A győri és szegedi mű­vészek már nem ilyen sikerült, nem ilyen kiforrott állapotban lévő szín­művel jöttek. A „Gyengébb nem" és az „Aranygyűrű" bőven rendelke­zett hibákkal, gyengeségekkel, a ré­gi, sematikus vonások, jelenetek nem egy helyütt szinte leküzdhetetlen akadályok elé állították a színésze­ket — mégis, ezek az előadások sem keltettek rossz benyomást. A nehéz­ségek, hibák, mély völgyeit sikerült a művészeknek áthidalniok az esetek többségében és az előadás — a való­ban súlyos hiányosságok ellenére — összességében pozitív képet nyújtott. A pécsi előadásról, a.,Kár­tyaváráról nem mondhatjuk el ugyanezt. Irtunk már a gyengén si­került előadásról, említést tettünk a darab hiányosságairól. Ezek a mű­ben rejlő és előadásbeli hibák azon­ban különös élességgel vetődtek fel a szakmai vitán és a kétnapos konfe­rencián. Nem idézünk itt a külön­böző felszólalóktól és felszólalások­ból részleteket. De igyekszünk a vi­tákon és a konferenciákon elhang­zottakból és nem elhanyagolhatóan; a pécsi és pesti előadásokból képet nyerni arról, hogy miért nem sike­rült színházunk szereplése. Az előadás alapja természetesen maga a darab, a színmű. A „Kártya­vár” nem sorolható a jó művek közé elsősorban azért, mert alakjai — a retikülgyáros kivételével — nem ■valóban élő alakok. A szerepek nagy­része nem kibontott; félbenhagyott, elnagyolt. Ezenfelül olyan emberek­ről írt a szerző, akik készakarva le­leplezik önmagukat, akik nem hisz­nek a maguk erkölcstelen, züllött vi­láguknak az erkölcstelenségében, ha­nem valósággal odaállnak a közön­ség elé és lekiabálnak: Nézzétek, milyen gazemberek vagyunk mi! Márpedig akkor válnak igazán élő­vé a figurák, a színpadon járó-kelő alakok, ha nem szavaikkal, hanem szavaik és cselekedeteik, egész esz­mei ideológiai beállítottságuk ferde- sége, saját világuk embertelen és erkölcstelen „erkölcse" révén leple­zik le magukat és azt a világot, amelyben élnek. Hadd éljünk néhány példával, olyan példával, melyet a vitában ve­tettek fel: Vájjon hihető-e az, hogy a reti­külgyáros felesége olyan nyíltan áru­ba bocsátja a leányát és ezt ma­gával az érdekeltekkel is teljesen nyílt, leplezetlen, mondhatnánk dur­va formában közli? Vájjon hihétő-e az, hogy egy nagyhatalmú államtit­kár olyan kendőzetlenül a megvesz­tegetés, a korrupció pártjára álljon? Vájjon hihető-e az, hogy egy szená­tor nyíltan beszéljen egy másik köz­életi egyén megfizetéséről? Félreértés ne essék. Mindezt meg­teszik. Mindezt megteszik, sőt en­nél különbeket tesznek a dollár vi­lágában, de sohasem ilyen nyiltan és önmagukat kiadva, hanem óva­tosan, körültekintően, ravasz kígyó módjára, hogy kicsúszhassanak min­den felelősségrevonás, minden bot­rány gyűrűjéből, ök azt hiszik, hogy úgy van rendjén, ahogyan ők csinál­ják. ök azt hiszik — tehát a szer­zőnek is ilyen figurákat kellett vol­na formálnia, — hogy az ügyesen leplezett prostitúció, az észrevétle­nül elkövetett megvesztegetés, a pénz mindenekfölött való uralma, a háborús gyújtogatás a legtermésze­tesebb és leghelyesebb valami, ha ezt ügyesen csinálják. Ilyen emberek, ilyen óvatosan kö­dösítő alakok mozgatása a színpa­don meghozta volna a kívánt hatást. A túlságosan nyílt jellemek azonban nem a szatíra-vígjáték embereit ne­vettették ki. hanem a közönség nagy részt a poéneken, szóvicceken, a nyakra-főre, okkal, ok nélkül ismé­telt „Szállj magadba" és egyéb „ki­szólásokon" nevetett csupán. Bálint György rendezése .hozzájá­rult az amúgyis gyenge figurák to­vábbi eltorzításához. Különösen a pesti szakmai előadáson bizonyoso­dott ez be, ahol a színészek fáradt játéka, az előadás tempójának las­súbbodása feledtette .azokat az eré­nyeket, amelyek a pécsi bemutatót határozottan pozitívvá tették. így állt elő az a furcsa helyzet, hogy ha a vitán nyiltan ném is, de egymásközti beszélgetések alkalmá­val a művészek az írót és a rende­zőt, a rendező az írót és a színésze­ket, az író pedig (a vitákon is) a rendezőt és a színészeket okolta a sikertelenségért. Mindhárom félnek igaza volt És itt ideje, hogy bepillant­sunk a pécsi színház munkájába: mi múlott rajtunk? Miben és mennyi­ben vagyunk mi hibásak a „Kártya­vár" előadásának hiányosságaiért? Természetesen a színházvezetés, a művészeti vezetés az, amely elsősor­ban felelős a színházért. Kormos La­jos, a pécsi színház volt Igazgatója nem vezette biztos kézzel színházun­kat. A ..Dunántúli Napló" két hét­tel ezelőtt megjelent vezércikke már említette, hogy kiváló színészek vál­tak meg a Pécsi Nemzeti Színház­tól személyi ellentétek, műsorpoli­tikai és szereposztási hibáik miatt. Kormos Lajos elvtárs sokkal inkább saját személyi érzéseire, mint a színház tényleges szükségleteire épí­tett. Ezzel magyarázható, hogy igen­igen sok értékes erőtől fosztotta meg magát a színház, hogy a kritika hő­foka nullfokra süllyedt a színházon belül. Ilyen körülmények között szó sem lehetett arról, hogy megtárgyal­ják a külsődleges színjátszás (ez volt a „Kártyavár" előadásának leg­élesebben mutatkozó hibája) veszé­lyét és okait, kijavításának mód­ját. Nem kerülhetett szó az öncélú humorizálásról, a „poénramenésről“ és a színház művészeti életének, munkájának egyéb kérdéséről. Az eltávozott színművészek he­lyett hozott a színház másokat, ez igaz. Azonban ez az utánpótlás nem tervszerűen folyt Egyes szerepkö­rök betöltetlenül maradtak. A „Ro­meo és Júlia'' ezidei bemutatója pél­dául többek között azért maradt el, mert nem volt Júlia! Az együttes tagjainak zöme így is megállta a helyét. Lelkesen, szí­vesen szórakoztatott, igaz művésze­tet nyújtott. De ha összehasonlítjuk színházunk lehetőségeit a jól szerve­zett együttesek adottságaival, bi­zony nem csodálkozhatunk azon, hogy a szervezés okozta hézagokat ezek a nagyszerű művészek sem tudták teljesen pótolni. Az idei őszi évadot már új művészeti vezető irányításával kez­di a Pécsi Nemzeti Színház. Remél­jük és erősen bízunk abban, hogy a társulatot úgy válogatja össze az új. igazgató, hogy ne ismétlődjenek meg a tavalyi és az idén csak fo­kozódó nehézségek. Bízunk abban is, hogy a klikkszellem, a kritikát­lanság nem talál ezentúl helyet ép­pen a pécsi színház épületén belül és végre alkotó légkör alakul ki eb­ben az igen fontos kultúrintézmény­ben. Rendezők, színészek, műszakiak mennek el tőlünk és jönnek helyet­tük újak. Pécs városa, egész Bara­nya megye előlegezett szeretettel fo­gadja majd a városunkba érkező művészeket, a kultúra harcosait. — Tudjuk azt is, hogy egy-két^ nap alatt nem szokik össze az újjászer­vezett együttes. De ha sikerül már az első naplókban megteremteni az igazi alkotó légkört, ha a pártszer­vezet és szakszervezet hivatása ma­gaslatára emelkedik, akkor hamaro­san a miskolcihoz vagy győrihez hasonló együttessé, igazi kollektí­vává válhat színházunk. És ez az első feltétele, igazi biztosítéka an­nak, hogy a Pécsi Nemzeti Színház művészi munkája, az előadások esz­mei és művészi értéke ugrásszerű­en emelkedjék. A Magyar Dráma Hetének, a pécsi színház budapesti vendégsze­replésének — a sikertelenség elle­nére is — hasznos tanulságai van­nak. Ha saját kárunkon is — de tanultunk. Csaik az a fontos, hogy ezt a tanulságot —, a Pécsi Nemzeti Színház eddigi működésének tanul­FEGYVERÜNK A NYELV Eszem, dolgozom vagy eszek, dolgozok ságait, 1 áriul! ne hagyjuk kihasználat- Garami László __ AJe dohányozzon a koegiban! 1 ” figyelmezteti a kalauz a villamosra égő cigarettával felszálló utast. — Ne ugorjon le a mozgó villa­mosról! — inti óvatosságra a merész ugrándozót a kocsivezető. A vaskalapos „művelt“ utas talán elitéli ezeket a megnyilatkozásokat, mert a beszélők nem ragozták „sza­bályosan“ az ikes igéket (dohányoz­zék, ugorjék). Vizsgáljuk meg he­lyén való-e ez az ítélet! Az ikes igék ragozása még ma is bizonytalan. Hogyan alakult ki ez a bizonytalanság? Eredetileg az ikes igeragozás az alaki különbség megjelölése mellett jelentésben eltérést is képvisel: az ige szenvedő, visszaható vagy át nem ható (tárgyatlan) jellegét különítette el az átható ige jellegétől. (Pl. Hall- Hallik, törő- törik stb.) Az iktelenek viszont nagyon sokat csalogattak a maguk táborába az ikesek közül. Így jöttek létre a változó ikes igék. Lássunk erre néhány példát! Holnap nem omolsz-e sírom főd­be? (Petőfi- Szeptember végén.) Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan azután elhallgat. (Arany: Családi kör. (Ezek ikesen: omlol, koppanik. Egy sereg iktelen igénk később-iíc végződést vett fel, ezek azonban nagyrészt csak az egyes szám 3. személyében maradtak következete­sek az ikes ragozáshoz. Az ilyen betört látszat-ikes igék siettették az ikes ragozás bomlását. Már a XVI. században megkezdő­dött az ikes ragozás összekeveredése, amely a XVIII. században teljes zavart okozott. A század végén Ré­vai Miklós megkísérelte a rendszer visszaállítását, törekvésének támoga­tására Kazinczyt is rávette. Az iro­dalmi nyelv is visszaiktatta az ikes ragozást elorzott jogaiba. A nép­nyelv azonban ment a maga útján, az ikes igék külön ragozását itt sem­miféle nyelvművelés sem tudta hely­reállítani. M 1 tehát a jelenlegi helyzet? Az ú. n. állandó ikes igék, (ame­lyek jelentő mód jelen idejének egyesszám 3. személyében -ik a vég­ződés) az X. sz. -m-je helyett gyak­ran -k, a 2. sz. l-je helyett gyak­ran -sz ragot kapnak. (Következete­sen megmaradt az -I személyrag a sziszegő hangú ikes igéknél.) Lássunk ezekre néhány példát! Jól bánok én az urammal, Kínálgatom pástétommal, Ha a vacsorából kevés, Mutatom a söprű nyelét. (Népdal.) Ki mondaná ma szabályosan ikes ragozással: Jól bánom én az uram­mal .:: Így sem beszélünk manap­ság. Inkább megtöröm, de meg nem hajlom. Az -l végű ikes igék a 2. személy­ben a mássalhangzótorlódás elkerü­lése végett -sz iktelen ragot kapnak. Pl. Tán ki sem nyílsz rózsabimbó. Maholnap már húszéves múlsz. Em­berré válsz. Ki mondaná így: nyílói, múlol, válói. Arany még ezt írta Toldiban: Be szép vagy, be nagyon illel leventének! Más esetben az iktelen ige bito­rolja az ikesek birodalmát, A szi­szegő hangra végződő iktelen igék a hangtorlódás elkerülése végett a 2. személyben -I ikes ragot kapnak (nézel, teszel, ásol stb.). Még jobban elmosódott az ikes ra- gozás a feltételes és felszólító mód­ban. Itt mind a köznyelv, mind az irodalmi nyelv már a 3. személyű alakot is gyakran használja iktele- nül. Pl. Ej! haj! ne szomorkodj (szo- morkodjál), Szívbéli jó barátom! (Arany: Csendes dalok.) Fordulj be és aludj (aludjál) Uram László ki- rály... (Arany: V. László.) Merő szokássá szent imád ne váljon (vál­jék). (Arany: Rendületlenül.) Ott folyjon (folyjék) az ifjú vér ki szí­vemből ... (Petőfi: Égy gondolat bánt engemet...) Tán a szó belőle, míg a világ, folyna (folynék). (Arany} Toldi IV. ének). A változó ikes igéknél már a har- madik személyű alak is előfordul iktelenül (bomol- bomlik, folyj folyik, megjelen- megjelenik, fűlj dokol- fuldoklik stb.). Az ikes igék ható alakja ma máé többnyire iktelenül használatos (ehet- ehetik, ihat- ihatik, alhat- alhat!!# stb.). A sziszegő hangú iktelen igék félj szólító módjába viszont befurakoj dott a 2. személyű ikes -l személy-* rag. Ennek folytán kettős alakok keletkeztek (menj- menjél, nézz- nézzél), amelyek árnyalati jelentés-* beli különbséget adnak mondani­valónknak. (hozz- hozzál: felszólít tás-kérés.). összegezve az elmondottakat: ikes igénk a pongyolább köznyelvben szinte mindig, de gyakran az igéj nyesebb, művelt emberek nyelvéj ben, sőt az irodalmi nyelvhasználatj ban is valami felemás, vegyes ra- gozású igékké váltak. Csak a jelentó mód 3. személyében őrzik következe­tesen az -ik végződést, az 1. és 2, személyben, továbbá a feltételes és felszólító módban ingadozó a nyelvj használat. XJelyes-e, hogy tétlenül, meg- adással szemléljük nyelvünk egyik régi sajátságának eltűnéj sét? Vagy talán védenünk kellene az ikes ragozást? Meddő tevékeny.* ség volna. A természetes nyelvfejlő­dés elé nem építhetünk gátat. Túl­ságos siránkozásra nincs is okunk, hiszen az alaki szegényedést ellen­súlyozza az ikesség és iktelenség keveredéséből eredő kifejezésbeli gazdagodás (adj- adjál: felszólítás­kérés; eszek- eszem: alanyi és tár­gyas ragozás), Ma már könnyen megvolnánk tej hát az ikes ragozás nélkül. Nyelj vünk mégis sokáig megőrzi még, mert az író, a beszélő hangulati, árnyalatbeli mondanivalója, a mű­faj megkívánta stílusréteg, a csi­szolt, gondos nyelvhasználat nem nélkülözheti alkalmazását. Az igé­nyesebb beszédben, de főleg az írás­ban különböztessük meg az ikes igé­ket az iktelenektől, s ragozzuk ike- sen az ilyen igéket: dolgpzom, eszem, iszom, alszom, fekszem. A beszélők nagy részének szabálytalan igehasz­nálata azonban nem jogosít senkit ai magyar nyelv sorsán való keser- gésre, a vészkolomp kongatására. Nemes István főiskolai adjunktus Kulturális hírek Jó tanulás után öröm a munka Mi, a mecseknádasdi általános is­kola tanulói ötvenen elhatároztuk, hogy munkára jelentkezünk a Pé­csi Állami Gazdaságba. Az utolsó vizsganap után eljött értünk a gazdaság vontatója és el­szállított a munkahelyre. Ott már várt bennünket a finom és bőséges reggeli. Reggeli után megmutatták a munkát: szamócát kellett szed­nünk. Gyorsan ment a munka. Meg- .eröltetés nélkül végeztük el napi normánkat, sőt jóval túl is teljesí­tettük. Este 6 órakor befejezzük a mun­kát, megfürdünk a medencében, megvacsorázunk és utána elmegyünk moziba. Szállásunk tiszta, otthonos, kedves. Naponta 20—30 forintot ke­resünk. A többi pajtásnak azt üzenjük, ha a nyarat hasznosan és kellemesen akarják tölteni, jöjjenek mezőgaz­dasági munkára az állami gazda­ságba. KOCH AD ÁM Vili. o. úttörő, NAGY ATTILA VII. o. úttörő. Jó munkáért szép muzsikát Vasárnap este féikilenc órakor a szabadtéri színpadon tartja „Jó mun­káért szép muzsikát!" címmel meg­nyitó díszelőadását a ftaranyame- gyei Műsoriroda. A díszelőadáson neves művészek lépnek fel: Honthy Hanna Kossuth-díjas, Simándy Jó­zsef Kossuth-díjas, Páka Jolán, Pa- lánkay Klára, Rcmsey Győző, Rad- nai György, a Magyar Állami Ope­raház tagjai, a Debreceni MÁV Fil­harmonikusok Zenekara Rubányi Vilmos vezényletével. A Baranyamegyei Műsoriroda megnyitó díszelőadásának műsorán a legszebb opera- és operettrészle­teket halljuk. Az est kiemelkedő szá­mai lesznek többek közt: Rossini: Teli Vilmos — nyitány, Verdi: Tru­badúr — cigánykórus. Verdi: Rigó- letto — kesztyű ária (Remsey); Ver­di: Rigoletto — részletek a III. felv.- ból (Páka—Radnai); Verdi: Rigoletto — Négyes (Páka, Radnai. Patánkay, Rcmsey); Bizet: Carmen — Közzene és Habanera (Zenekar—Palánkay); Rossini: Sevillai borbély — Figaro belépője (Radnai); Strauss: Kék Du­na keringő (Páka); Wagner: Lohen­grin — Grál elbeszélése (Simándy); Verdi: Travláta — Pezsgő kettős (Páka—Remsey); Lehár: Luxemburg grófja — részletek (Honthy); Husz- ka: Trallala (Honthy); Verdi; Tru­badúr — Azucéna ária (Palánkay); Verdi: Traviáta — Germont ária (Radnai); Lehár: Deres már a ha­tár (Radnai); Lehár: Barackfavirág — dal a Mosoly országa c. operett­ből (Rcmsey), Bizet: Carmen — Vi­rágária (Simándy); Erkel; Bánk és Tiborc kettőse a Bánk bán c. ope­rából (Simándy—Radnai); Erkel: Ha­zám, hazám — ária a Bánk bán c« operából (Simándy), Ká’mán: Egy a szívem, egy a párom, — kettős a Csárdáskirálynő c. operettből. Javult az egyetemi hallgatók étkeztetése és udvariasan felszolgálják at éte­leket. A hallgatók kétfajta ételből válogathatnak. Vizsgák idején eb°d ut»n sülttésztát is kapnak. Kiss Ervin menza-bizottsági tag A kormányprogramm megjelené­se óta igen sokat javult az egyete­mi hallgatók étkeztetése. A hallga­tók érkezési sorrendben foglalnak helyet a fehér asztalterítőkkel, vi­rágokkal díszített asztaloknál. A fel­szolgálók fehér köpenyben gyorsan I

Next

/
Thumbnails
Contents