Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-31 / 180. szám
DUNÁNTÚLI VfíÁG PROLETÁRJAI EGYGfÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: Hírek a világ minden tájáról (2. o.) — G. M. Malenkov ebéden látta vendégül Csou En-lajt és Fám Van Dong-ot (2. o.) — A XII. nyári főiskolai világbajnokság szombat délutáni ünnepélyes megnyitójának részletes műsora (2. o.) — Az anyagi érdekeltség elve a gyakorlatban (2. o.) — A „Tisztaságot, rendet a bányái)an-- mozgalom eredménye Petőfi-aknán (3. o.) — Segít az egész megye (3. o.) — Falusi mesteremberek (3. o.) — A láthatatlan múzeum (4. o.) — C MDP B ARA N VÁM EC VEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM ARA 50 FILLER SZOMBAT, 1954 JÚLIUS 31 Több figyelmet az építőiparban is a gépek teljes kihasználására! Azelőtt a kőműveslányok deszkából tákolt lépcsőn hordták a habarcsot s kézzel adogatták egyik állványról a másikra a téglát, hosszú évekig épült egy-egy nagyobb ház. A mai építkezéseknél 30—40 méteres daruk, emeletekre kígyózó végtelen szalagok, betonkeverők könnyítik s gyorsítják a munkát. Aki azonban többet tesz, mint néz, meglátja azt is, hogy az építőipari gépek alkalmazása terén még nincs minden rendben. Pécs-Meszesen hónapszámra áll a toronydarú, Komlón betonkeverők és szállítószalagok sorát látni félrelökve, Pécsett az ácstelepen két 375 literes betonkeverő vesztegel. Pedig pártunk harmadik kongresszusa is jogos bírálattal illette ezért az építőipar vezetőit. Ennek ellenére még mindig igen alacsony a géppark, a gépek kihasználtsága, sok helyen elhanyagolják a karbantartást. Nézzük a tényeket! A gépek kihasználatlansága legnagyobbrészt az irányításban résztvevő műszaki vezetőkön múlik, ők rendelkeznek a gépek sorsa felől. A havi és dekád- programm bontásánál az építésvezető, a technikus látja legjobban, melyik munkánál milyen gépre volna szükség, hogyan kell elosztani a munkahelyeken a gépet. Sajnos, a gyakorlatban itt még igen nagy hibák vannak. Komlón például a 49-es Építőipari Tröszt vállalatainál a habarcskeverők teljesítménye még a három százalékot sem éri el, a födémdarú kihasználtsága is alig haladja meg a három százalékot. A pécsi 73-as Építőipari Tröszt vállalatainál sem sokkal különb a helyzet. A betonkeverők teljesítménye 4.8 százalék, a habarcske verőké 8.2, a födémdaruké sem éri el a 9 százalékot. Ha csak a számok'tükrében vizsgáljuk is ezeket a tényeket, arra a megállapításra jutunk, hogy a géppark több mint háromnegyedrésze állandóan áll, nem végez semmiféle termelőmunkát. Ennek okát nem egyszer az építkezés helyi vezetőinek tehetetlenségében, rossz szervezésében kell keres nünk. Véménden például május végeidé az építkezés olyan szakaszába ért, hogy már semmi szükség sem volt a két 15 méteres és a hatméteres szállítószalagra, meg a 170 literes betonkeverőgépre. A gépeket mégsem szállították el. Úgy számítanak: „Igaz, most nincs rájuk szükség, de később talán kellenek'*. A bátaszéki tárházépítkezésnél hasonló a helyzet. A 170 literes betonkeverőt csak erélyes felszólítás után két hét késedelemmel adták át a bajai lakásépítőknek. Pedig milyen nagy szükség lenne ezeknek a gépeknek a munkáiéra a beremendi és a me- szesi építkezéseken. Mindkét helyen jóval a határidők elteltével adják át a lakásokat. Meszesen a 32 lakásos 14-es épületet július 5-én adták át. de a 42 lakásos másik épület, amelynek szintén ekkor lett volna az átadási határideje, csak a jövő hónapban készül el. Igaz lenne az, hogy ez csupán a munkaerőhiányon múlott, ahogy a vezetők állítják? Nem! Mert nem olyan és nem annyi gépet alkalmaztak, mint ahogy a szükséglet megkívánta volna. Szinte kezd általánossá válni az, ha elhúzódik egy építkezés határideje, munkaerőhiányra panaszkodnak. Igaz, hogy az építőiparból sokan átmentek a mezőgazdaságba, de az is igaz, hogy sokan azért hagyták ott az építőipart, mert nem találták meg a számításukat, mert nem biztosítottak számukra megfelelő munkahelyet. anyagot. Melyik kőművesnek közömbös az, hogy adnak-e elegendő téglát, habarcsot a keze alá vagy nem? Egyiknek sem. Legtöbbször azután úgy segítenek magukon, hogy más helyen vállalnak munkát A gépek észszerűbb alkalmazásával nagyrészben meg lehetne szüntetni ezeket a visszásságokat. Körültekintőbb, alaposabb munkára van szükség a géppark kihasználásának helyesebb megszervezése érdekében. A trösztök, az építő vállalatok gépészeti osztályai úgy tudják feladatukat teljesíteni, ha állandóan szemmel tartják a gépeket és odairányítják, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk. A meszesi lakás- építkezésen veszteglő toronydaru a múlt év decemberében még Komlón a kökönyösi építkezésen dolgozott. Igaz, ott megfogyott a munkája, de azért nem volt érdemes leszerelni, hogy Meszesen januártól áprilisig ismét ne csináljon semmit. A torony daru ma is áll a nap nagyobbik részében, s van olyan nap is, hogy feléje se néznek. Idáig a 73/1-es vállalatnak már több mint 50.000 forintjába került a toronydarú bérleti díja, kötbére, stb. Egy családi ház ára! A kormányprogramm után falun is fellendült az építkezés. Gazdasági épületeket, istállókat, ólakat, színeket, egyszóval kisebb létesítményeket építenek. Itt természetesen csak a kisebb kapacitású gépeket lehet megfelelően kihasználni. 100—170 literes betonkeverőkre, 6—10 méteres szállítószalagokra volna szükség. Ilyen gépeket azonban alig lehet Itt találni, mert sem az Építésügyi Minisztérium, sem pedig a helyi vállalati vezetők sem törődnek sokat a gépek helyes elosztásával. A babarc: istállóépítkezésnél (már két éve készül!) kisebbméretü betonkeverőkre lenne szükség. A 73-as Építőipari Tröszt épületelemgyórtó üzemrészében megfelelően tudnák használni a jelenleg ácsteleper. kihasználatlanul álló 375 literes betonkeverőket. Nem lehetne itt cserélni? Általános panasz, hogy lassan haladnak a mezőgazdasági építkezések a kötbérek címén ezreket kell kifizetni. Sztrancsik Elek, a 73-as Építőipari Tröszt gépészeti osztályának vezetője javaslatának alkalmazó sával nagyrészt megoldódna a határidő probléma. A javaslat szerint úgy kellene megszervezni a közelfekvő kisebb építkezéseket, hogy egy „repülő brigád“ végezné például a betonozást. Ezzel a módszerrel igen meggyorsulna az egymáshoz közeliek vő véméndi, várdombi, bátaszéki építkezés. A javaslatra nem tudni miért, még máig sem kapott választ Sztrancsik elvtárs. A gépek jobb kihasználását elősegítené a helyes karbantartás, a Na- zarova-mozgalam bevezetése. Minden gépnek megvan a járatási határideje. Ezt az időt azonban csak úgy tudják kidolgozni a gépek, ha hozzáértő emberek gondoskodnak azok ápolásáról. Nemcsak akkor kel! meg vizsgálni a gépet, ha már eltörött. OgyeLni kell arra: melegednek-e a csapágyak, motorok, nem szorulnak-e a homoktól vagy a kopástól a tengelyek, nem rojtosodik-e a gumtsza- lag? Ha erre állandóan gondolnak a gépkezelők, jelentősen meghosz- szabbíthatják a gépek élettartamát, nem fordul elő olyan eset, mint Lencse-pusztán, ahol egy 150 literes ön- meghajtásu betonkeverő áll félredobva, mert lelkiismeretlen kezelés miatt tönkrement a motorja. Fontos feladataik vannak a gépkihasználás jó megszervezésében az üzemi bizottságoknak is. Hívják fel állandóan az építésvezetők, a gépkezelők figyelmét az álló gépekre. Karolják fel és népszerűsítsék a dolgozók helyes kezdeményezéseit, javas latait. Az egyszerűnek látszó javaslatokat is fontolóra kell venni, s lépéseket kell tenni megvalósításukra. A pártszervezet kommunistái járjanak élen ebben a munkában és teremtsenek olyan légkört az építkezéseken, hogy a dolgozók és a vezetők egyaránt segítőtársuknak tekintsék a gépeket az építkezések határidőre való befejezésében, ASZTALBA A GABONÁT! Két közös szérűre hordanak Szigetváron A szigetvári gazdák már hétfőre learattak mindent, most ahány fogat csak akad az Alsótelepen, meg a többi városrészben, mind a hordáson serénykedik. Két nagy közös szérűt létesítenek, egyet a vásártéren, a másikat a hoboli út mentéin — nem kell szérűről-szérűre huzatással, gépállítgatásokkal vesződiniök a traktorosoknak, — csépléssel tölthetik a drága órákat. Sok gazda egyedül nem győzné el felrakodását, a hordást, az asztagrakást, ezért egy-egy utcában összefognak a szomszédok. Az alsótelepi Márkus István Márkus Jánossal, Szi- tóékkal meg egv-két másik gazdával összefogva közösen rakják az aszta- got. A szigetvári gazdák azoknak a keresztjeit sem hagyják kint a tarlóm, akiknek nincs igájuk: — összesegítenek ők is. Lassú György Bódis Jánosnak, Sudár István Kurucz Józsefnek segített kocsira rakni a kévéket, ők pedig fuvarral szolgálták vissza a szívességet. Versenyfelhívás a villányi járás cséplőcsapa Iáihoz Mi, az újpetrei 14/5 számú 1200-as cséplőgéppel dolgozó munkacsapat béke cséplési versenyre hívjuk ki a villányi járás összes eséplőmunkacsapatait. Ezzel a versennyel, a szemveszteség legkisebbre való csökkentésével is segíteni akarjuk az árvízkárosultakat és egyben gyors és jó munkával készülünk augusztus 20-ra, a munkás-paraszt szövetség seregszemléjére, alkotmányunk ünnepére. Méltók akarunk lenni hős munkásosztályunk barátságára és szövetségére. A következőket vállaljuk: 1. Napi tervünket a termelőszövetkezeteknél 160. az egyéni gazdáknál — figyelembevéve az állításokat — 120 százalékra teljesítjük. 2. A megengedett két százalékos szemveszteséget egy százalékra szorítjuk. 3. Elhatározzuk, hogy már augusztus 12-re teljesítjük cséplési tervünket és ezzel az úpjetrei Dózsa termelőszövetkezetben és a község egyéni dolgozó parasztjainál a cséplést befejezzük. 4. A gép mellett megmagyarázzuk a gazdáknak — saját érdekükben a gép mellől azonnal teljesítsék beadási kötelezettségüket. 5. Az árvízkárosultak megsegítésére munkacsapatunk minden tagja egy napi keresetét ajánlotta fel. 6. A meghajtó erőgép vezetője. Bangha László, az újpetrei gépállomás traktorosa és segédvezetője. Zámbó György vállalják, hogy erőgépüket éjjel-nappal üzemeltetik. Nappal csépelnek, éjjel tarlót hantának. 7. Adott szavunk valóra váltása érdekében cséplő- csapatunk minden tagja kora reggeltől késő estig dolgozik. A cséplőiliunkacsapat nevében: ID. VARGA Pál, a cséplő munkacsapat vezetője, BANGHA LÁSZLÓ traktoros. * t t * * összefogva, egymást segítve Szabadszentkirályon a múlt hét péntekjén terjedt el a cséplőgép érkezésének híre. A termelési bizottság tagjai, a falu többi gazdáival együtt azonnal nekiláttak a keresztek szérűrehordásá- nak. Ahogy már a múlt esztendőben is csinálták, összefogott az egész falu. Varga Kálmánéknál például szombaton hat fogat hordta a gabonát — mihelyt az övét bevégezték, — ő segített a többieknek. A közös erőfeszítés ered ményeként szombat estére már meggyérültek a szabadszentkirályi határban a keresztek — megnőttek a kertvégi aszta- gok. Két napra rá megérkezett a szentlőrinci. gépállomás cséplőgépe — de a cséplés csak jóval később indult: a kevésbbé lelkiismeretes gépjavítás eredményeként elromlott a traktor, a szérűn pótolhatták a szerelők a téli mulasztásokat. Ügyeljenek a gépállomásaink, nehogy miattuk késlekedjenek á szabadszentkirályi gazdák gabonájuk beadásával! A meződi tsz learatta a nagybeteg Zsirmon Máté egyéni gazda búzáját V Aszlagokban a gabona — mégis mind két cséplőgép áll Baranyajenőn Javában zúg a cséplőgép Meződön, a közös szérűn, zsákokba keiül a Vörös Csillag termelőszövetkezet és az egyéni gazdáik gabonája, köztük a nagybeteg Zsirmon Máté tízholdas gazdáé is. Hogy kerülhetett osztagba a gabonája, amikor hosszú évek óta ágyhoz szegezte a betegség? A termelőszövetkezet és az egyéni gazdák összefogása névén! Amikor a Vörös Csillag tagjai saját földjeiken befejezték az aratást, elhatározták, hogy vasárnapi pihenőiül* helyett gondoskodnak Zsirmon Máté termésének betakarításáról is. Július 25-én a termelő- szövetkezet kaszásai és majokszedői learatták*, keresztekbe rakták búzáját — nem került pénzébe, csalt egy köszönő szavába, amellyel nem is maradt adós. Sabacz Jenő VB-titkár. A pécsváradi járásban — ahogy az újságban olvastuk, — nem nagy gondját viselik az OFA földeknek. Ha a pécsváradi járásbeliek átjönnének hozzánk, Baranyajenőre, — megtudnák, hogyan keli bánni a tartalékfölcekkel. 127 hold OFA búzavetésünk volt. — ma már mind learatva, javarésze osztagokba hordva. Ugv csináltuk, hogy nem elégedtünk meg a szerződött 22 kaszással, hanem minden falusi gazda külön is vállalt részt belőle. Az aratással azonban nem tettük le a gondját, most már csépelnénk is, de nincs mivel. Azaz. hogy van, de mégsincs! Ott áll községünkben két cséplőgép, az asz tagok Is készek —, de mind a kettő áll rendületlenül, mintha nem lenne fontos — mikor kerül zsákba a gabona. Takács Antal hasznosítási megbízott. Baranya kapta — Baranya adja Nyolc járása, háromszázegynéhány községe van Baranyának de nincs olyan eldugott helye a megyének, ahol ne találnánk meg népi demokráciánk téglába, tae- tonba. traktorok és mezőgazdasági gépek vasába öntött segítségét. Magasfeszültségű távvezetékkel viszik ki a legeldugottabb falvakba az áramot, új kutakat fúrnak a posványosvlzű gödrök helyén. A pécsi pesti, diósgyőri, komlói, salgótarjáni, győri, miskolci munkások, bányászok keze nyomán szebbé, könnyebbé válik a paraszti élet. Mit kapott megyénk mezőgazdasága ebben az esztendőben? U aranyában az idén, a pécsit nem számítva, négy községben: Homorúdon. Bel várd gyulán, Kislip. pón és Nemesikén állatorvosi lakások épülnek — egyenként majdnem 200 ezer forintos költséggel. Homorúdon, a mohácsszigeti tanyavilág e legnagyobb településében eddig nem lakott állatorvos. Ha felfúvódott a marha, ha rendellenes elles veszélyeztette a jószág életét, — a Duna túlsó partján fekvő Mohácsról hozták ki Nyéki-Takácsot, vagy más állatorvos*. Belvárdgyulán a helyszínen lakik az állatorvos, már több esztendeje — családjával, műszereivel egy szoba-konyhás lakásba zsúfolva a református papnál. Már azt tervezte — elhagyja a községet és az egerági állatorvos látja el a gazdák jószágait — de meggondolta magát: Valda Jánosék szomszédságában Papp Lajos volt telkén mér egyengetik az állatorvosi lakás helyén a földet, fuvarozzák hozzá az anyagot. A kisllppói állatorvosi lakás építkezése már jól előrehaladt, — a közel 200 ezer forintos épületnek mar a tetőszerkezetét faragják az ácsok, ősztől kezdve új lakásból irányíthatja körzete állategészségügyét az állatorvos. A nemeskei körzethez hat község egyéni gazdáinak, termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak állattenyésztése tartozik — akad munkája bőségesen a körzeti állatorvosnak, akit eddig kénytelen-kelletlen kuláklakásban szállásoltak el. Nem lakik ott sokáig! A kőművesek már elkészítették az új lakás alapját, rövidesen felhúzzák a falakat, tetőt kerítenek rá és az év végéire elkészül ez a beruházás is, A szérűkön ezekben a júliusvégi napokban megélénkült az élet: teljes erővel, minden fogatukkal hordanak a gazdák és több mint 450 cséplőgép zúg már a falvak halárában., Elérkezett a gabonabegyüjtés, a hazafias kötelességteljesftésének ideje Ivánbattyán. Bár és Kisnyárád után egyre több községitől érkezik a híradás: teljesítettük szövetségesi kötelezettségünket — raktárakba vittük az államnak járó részt, hogy kenyeret adhasson a munkásosztály, az ellátatlanok asztalára. Hogy viszonozzák az állatorvosi lakások költségeit a négy község gazdái? A homorudi tanácselnök büszkén, ünnepélyes hangon jelenti telefonon: Egyetlen hátralékoson*; sincs — sőt a Petőfi termelőszövetkezet már a zabot is beadta. Tatai Pál és Veszély Mihály vitték a Ter- ményforg.alm'hoz az első fuvart, azóta, ahogy halad a cséplés úgy telik a magtár. Belvárdgyulán hétfőn indult meg a csépié«, es azóta ahogy halad a gép szérűről-szérűre. úgy teljesítik is beadásukat a gazdák Horváth János és Horváth András egyén: gazdák nevéhez fűződik a pécsi járás e községében az első gabona beadása őket azóta már nyomon követték a többiek is. A klslippói gazdák kötelességtudását ismerik az egész járásban. Ha az állam ad, hogy zárkózhatnának el ők, akiknek hóna alá nyúl? Negyedévi adóbefizetési tervüknek majdnem háromszortát fizették be, baromfi és tojásbeadásukkal már valahol decemberben tartanak. Hát a búza? A termény? Azzal sincs mit szégyenkezniük: aki elcsépelt, mindjárt a begyüjtőhelyne szállította kötelezettségét. Nemeskén. még a cséplés előtt gazdagy ülést hívott egybe a tanács. Nem tartott az sokáig, egy véleményen volt minden nemeskei ember: Egy gép búg a szenükön, hordják a szemet, a raktárban telnek a rubrikák. Egy pillantást csak bele — a nemesítelek állják a szavukat! Hat gazdánál csépeltek búzát, — mind a hat teljesítette beadását. Tizen vitték haza az árpát — de mind a tizen előbb a raktárhoz mentek. Kelemen János, a pérttitkár, az elsők között szállította le árpáját, egyenest a géptől. I £ f9
