Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-30 / 179. szám

\ 1954 Jül.rus 30 N A P C O 3 PARI ÉS PÁRT ÉPÍTÉS A kollektív vezetés növeli a pártszervezet erejét III. A pártcsoportok munkájáról Két tudősfíást irtunk már a 73/7 Segédipari Vállalat pártszerve­zetének munkájáról. Mindkettő a kollektív vezetés itteni tapasztalatait, -módszereit taglalta. Most, harmad­ízben is erről számolunk be: hogyan dolgoznak a pértcsoportok, az egész párttagság az üzem termelési felada­tainak megoldásáért. Aki eziránt érdeklődik Tóth elv­társnál, a pártszervezet , titkáránál, sok érdekes dolgot hall. Egy gépe't papírlap kerül elő. Nézzük csak, mit tartalmaz! „A pártcsoportok munka- megosztása“ •— már a cím is valami új jelenségre figyelmeztet. Az év ele­jén bizony sokat töprengtek a párt­vezetőség tagjai. A feladatok nőttek, a vezetőség egymaga dolgozott s ere­je nem bizonyult elegendőnek. A párttagság zöme nem végzett párt­munkát, egyeseket pedig túlterhel­tek munkával. És most... Nézzük csak a Babati- pártcsoportot. (Vezetőjéről, Babati Sándor elvtársról nevezik így.) A legutóbbi pártcsoport-értekezleten — a vezetőség határozata értelmében — minden kommunista állandó meg­bízatást kapott. Pontosan megjelöl­ték tennivalóikat is. A pártcsoport- bizalmi (Babati Sándor): „Irányítja t és ellenőrzi a pártcsoport munkáját". Pártcsoporöbizalmi helyettes (Papp Ferenc): „Emellett intézi a pártbé­lyegek elosztását“. Oktatási felelős (Járányi József): „Mozgósít az okta­tásra, harcai a lemorzsolódás ellen". Sajtófelelős (Solymosi Kálmán): „He­ti sajtóbeszómoló". Pandur Józsefné elvtársnő pedig a tömegszervezetek bizalmijaival tartja a kapcsolatot. S mily hasznos ez a munkameg­osztás, az, hogy itt már látják: a pártszervezet igazi ereje az egyes kommunisták szervezett erejéből te­vődik össze. A minap félórás sajtó­beszámolót tartottak, ahol még csak arról tudtak beszélni, hogy hamaro­san megkötik Vietnamban a tűzszü­netet. „Bzt már ismerjük a lapok­ból — mondták a dolgozók — újabb eseményekről beszéljenek". Nos, ami kor aláírták a fegyverszüneti egyez­ményt, Solymosi elvtárs gyorsan át­futotta a kezeügyébe kerülő újságo­kat s máris röppent a hír: „Rövid sajtóbeszámoló lesz!“ Fekete elvtárs alacsonyterme­tű, középkorú ember. Az asztalos üzem kézi- és gépműhelyében egy­formán jól ismerik, hol itt, hol ott tűnik fel, mindenkihez van egy jó szava, ö az itteni pártcsoport veze­tője. Olyan ez a műhely most, mint egy csatatér. Uj épületbe költözik az asztalos-üzem. Ilyenkor bizony nagy a zűrzavar, ember legyen a tal­pán az a vezető, aki megállja a he­lyét. Kettős a feladat: a gépek mi­nél előbb új helyükre kerüljenek, de a termelés se érezze meg az átköl­töztetést. Nos, itt éppen e körül van baj. A tervek szerint legalább egy hó­napig tart a költözködés. Igen lassan megy ez a munka s ebben a párt­csoport is hibás. — Fekete elvtárs, majd holnap át­visszük a gépet, — mondja egy fia­talember. — Miért holnap? Van még idő. — Nincs ember. — Az más, akkor csak maradjon. Ez a rövid párbeszéd is bizonyít­ja, hogy nem készült fel elég alapo­san a pártcsoport. Egy ilyen fontos feladat előtt pártcsoport-értekezletet kellett volna tartani. Ezt azonban elmulasztották. Pedig bizonyára szü­letett volna még sok olyan hasznos javaslat, mint az, hogy amelyik gép­ből kettő van, előbb az egyiket szál­lítsák, s amikor már azon dolgoznak, azután a másikat. Szakács Józsefné elvtársnő itt a pártcsoport termelési felelőse. Neki külön feladatként kel­lett volna adni, — de a többieknek is, — hogy beszélgessenek a dolgo­zókkal, gyorsabb munkára serkent­sék őket, hisz ez az ő érdekük is, mert előbb termelhetnek. Másrészt, helyes lett volna felhívni a már új helyen dolgozó szakmunkások figyel­mét, igyekezzenek pótolni a többiek hiányát. Fekete elvtárs első kötelessége, — a pártcsoport tagjainak irányítása, hogy mindenki tudja, mit tegyen az eikövetkező napokban, vagy hetek­ben. És a másik... A pártcsoportérte- kezlet arra is jó, hogy ellenőrizze a párttagok munkáját. De nincs párt- csoportértekezlet! Mit csinálnak a párttagok? Csicsók János eb-társ a munkamegosztás révén oktatási fe­lelős. Csakhogy nem dolgozik. „Majd ha megkezdődik a pártoktatás“ — mondja. Igazuk is van, nincs is. Igazuk, mert a pártoktatás idején lesz legtöbb munkája. És nincs iga­zuk, mert a pártoktatás az előkészí­téssel kezdődik, s akiket már kivá­logattak, azokkal újból és újból be­szélgessenek. Mindez kiderült volna, ha Fekete elvtárs beszámoltatja a párttagokat, de akkor is, ha munka közben ellenőrzi őket. Ez a két pél­da is igazolja, hogy a jó szervezeti forma még nem minden — azt meg kell tölteni tartalommal, a kommu­nisták munkájával. Késő délután Újból beszélget­tünk Tóth elvtárssal. „Aki sokat markol, az keveset fog, — mondta. — Egy kicsit még döcög a gépezet, de a pártvezetőség türelemmel ola­jozza. Az elmúlt pártcsoportbizalrrrt- értekezleten még arról számoltak be, hogyan sikerült nyélbe ütni a pártvezetőség elképzeléseit, kicserél­ték tapasztalataikat. Legközelebb már a munkáról lesz szó: mit végez­tek, mik a tennivalók, hogyan dol­gozzanak". Igaza van, mert például milyen törvény írja elő azt, hogy a dolgozók ügyes-bajos dolgaival csak a párt­titkár törődhet. Ez természetesen kötelessége és csak a pártszervezet hírnevét öregbíti az üzemben. De Tollas Károly és Vágner Péter problémáját elintézhette volna Fe- rencz elvtárs, az ottani pártcsoport­vezetői is. A pártcsoportokon belüli munka- megosztás, tehát kétségtelenül hasz­nosnak bizonyult. A további feladat az, hogy a pártcsoport tagjai beosz­tásuknak megfelelően el is végezzék a rájuk bízott munkát. Ha ez sike­rül — és bizonyosan sikerül — ak­kor egyre gyorsabban valóban elő­rehaladnak. Bocz József Mi tehát az igazság? Lapunk 1954 júliius 17-i számában „Tisztességes versenyt!“ című alatt megbírálta a sellyei járási tanácsot, mert annak ellenére, hogy az árpa­aratás befejezését jelentették több községben és termelőszövetkezetben, még lábon állt az ősziárpa és a ta­vaszi árpa egy része. A beérkezett tiltakozásokra a „Dunántúli Napló“ szerkesztősége kivizsgálta a helyze­tet és megállapította, hogy a jelentés megjelenése után a sellyei járás te­rületén még valóban volt több köz­ségben és termelőszövetkezetben le- aratatlan tavaszi árpa és felülvetett ősziárpa. A jelentés az árpaaratás befejezé­séről tehát téves volt. A cikkben két sellyei dolgozó pa­rasztot, R. Nagy Józsefet és Pirch- mayer Antalt az anyagot felvevő két újságíró elvtárs, mivel a kapott téves felvilágosítást nem ellenőriz­ték, úgy tüntették fel, mint akik még nem végeztek az ősziárpa ara­tásával. A vizsgálat kiderítette, hogy mindkét gazda, amikor az újságíró elvtársak hozzátartozóiknál jártak, már árpabeadási kötelezettségüknek is példásan elegetet tettek. A „Du­nántúli Napló" szerkesztősége a fe­lületesen eljáró két elvtársat felelős, ségre vonja. A kivizsgálás során azonban meg­állapítottuk azt is, hogy a drávafoki Virágzó Élet termelőszövetkezetnek a lapban közöltek szerint még volt egy kh. évelő takarmánynövénnyel felülvetett ősziárpája, amelyet a me. gyei tanácsnak küldött jelentés után arattak le. A járási és a községi tanácsok fe­lettes szerveiknek küldött jelenté­seikben egész dol/gozó népünket tá­jékoztatják a munkák előrehaladá­sáról. Megengedhetetlen tehát, hogy a számokban és a közölt adatokban a valóságtól a legkisebb eltérés is legyen. Dolgozó parasztságunk, ami­kor a betakarítás és a begyűjtés nagy munkájával versenyezve ké­szül augusztus 2fl-ra a munkás-pa­raszt szövetség Magy ünnepére, elvár­ja, hogy a verseny értékeléséhez min aen esetben félreérthetetlen, pontos, a valóságnak megfelelő adatot közöl­jenek. Segítjük a károsultakat — A DÓZSA LÖVÉSZ TISZTI ISKOLA polgári alkalmazottai havi fizetésük 3—5 százalékát ajánlották fel. — AZ ARANYOSGADÁNYI TER­MELŐSZÖVETKEZETBEN Vér Nándorné MNDSZ-elnök azt javasol­ta, hogy az MNDSZ asszonyok havi munkaegységeik 10%-át ajánlják fel a károsultaknak. Az asszonyok örömmel fogadták a kezdeményezést. Tíz szá­zalék munkaegységfelajánlásukat tér ményben juttatják el a károsultak­nak. — A PÉCSV ARADI ÉPÍTŐ KTSZ tagsága vállalta, hogy a mohácsi kör­zetben egy árvízkárosultnak kétszo- ba-konyhás, éléskamrás, fürdőszobás lakóházat épít. — SIKLÓS MNDSZ-asszonyai mű­soros táncestélyt rendeztek, melynek bevételét, a 2.100 forintot befizették az árvízkárosultak megsegítésére. — A BARANYAMEGYEI MAC- TERMELTETÓ VÁLLALAT dolgo­zói 1.361 forinttal segítik a káro­sultakat. J.'tLiUi&m 03úk Mozgalmas, változatos most az élet a mezőkön: csépelnek, tarlót hánta- nak, másodnövényt vet­nek az 1900 holdas má- gocsi Rákosi termelőszö­vetkezetben is. Lassacs­kán ötesztendős a Rákosi tsz. öt éve, hogy negyven család összeadta kis gaz­dasága felszerelését és 450 holdon kezdtek 28 lóval és 30 szarvasmarhával gazdálkodni. Azóta egy ember gondoskodik a tag­gyűlések. az intézőbizott­ság határozatainak meg­valósításáról, irányítja a gazdaságot: Sziveri Kál­mán eivtárs, a Szocialista Munka Hőse. Csendes, szűkszavú fér­fi, a tettek embere, éppen ezért szeretik. Vezetésével erősödtek, gazdagodtak meg annyira, hogy most a közös vagyon értéke öt és félmillió forint. Sziveri elvtárs napjá­ban kétszer is bejárja a határt, ügyel, hogy a gé­pek véletlenül se álljanak rossz irányítás, szervezet- lenségrtniatt. Ha kell zsá­kol vagy a szalmagyűjtő kocsin rendezi a szalmát, amíg a odairányítotl em­ber meg nem érkezik. Az­után az irodában intézke­dik, hogy a Terményfor- galminál átvegyék a ki­tisztított búzát, majd újra a szérűkön tűnik fel. Be­néz a gépállomásra, ho­gyan haiad a cséplőgép javítása, amely majd ná­luk csépel. Majd a tarló hántó traktorosok munká ját ellenőrzi, mert négy géppel éjjel-nappal dol­goznak. Az elnök szakszerű, ha­tározott intézkedése meg­látszik az egész gazdasá­gon. öt esztendő alatt nemcsak a terület, hanem az állatállomány is jelen­tősen megnövekedett. — Most negyven pár ló, 210 szarvasmarha., 700 sertés és 1100 banomfi szolgál­ja a tagság jövedelmét. Ebben az évben csak tej­ből, hízóból és malacok­ból 800.000 forintot véte­leztek be és hol van még az év vége?! A tömérdek állat elhe­lyezéséhez helyre volt szükség. Két 50 férőhelyes tehénistállót építettek. 50 borjút mesterségesen ne­velnek, ezeknek is új is­tállót készítettek. Elké­szült a 130-as növendék- marha-iátálló is. Az új hizlaldában egyszerre 500 disznót hizlalhatnak és az ugyancsak új kutricában 80 anyakocát tudnak el­helyezni. Hamarosan be­fejezik az 500 férőhelyes maiacnevelő építését is. Ezenkívül két 500-as ba­romfiólat építettek. Min­den oldalról jön a jöve­delem, hiszen az építke­zéshez a téglát és a me­szel is házilag készítik. Tízezreket takarítanak meg ilyenformán. De nem csak az állatállomány jö­vedelmez. Húsz holdas kertészetük naponta 700 forint bevételt biztosít mágocsi zöldségboltjuk út­ján. Ezenkívül saját teher autójukkal szállítanak zöldségárut Komlóra és Dombóvárra is. A gazdag jövedelemből bőven jut részesedés. Hat­hetenként öt forintot ad­nak munkaegységenként. Az öt esztendő legna­gyobb eredménye azon­ban nem a Jószágállo­mány fejlődése, hanem az, hogy megnőtt a tsz tagok száma. Minden esztendő­ben 20—30 család kérte felvételét. 1953-ban, ami­kor más termelőszövetke­zetből többen kiléptek, náluk 30 egyéni gazda je­lentkezett, ezzel 308-ra emelkedett a tagok szá­ma, akiknek több mint fele asszony. Erősödik, gazdagodik a tsz az idén is. Gabonájuk jól fizet, s ha nem is lesz annyi búzájuk mint tavaly, meg vannak elé­gedve. Egyre többen s egyre inkább találják meg számításukat, akik özös erővel virágzó nagy zemet teremtettek Mágo- cson, , , „Termeljünk jobbminőségű szenet“ Ellátogattam a Pécsi Kokszművekbe, hogy megkérdezzem, hogyan tudják használni a kokszgyártáshoz azt a szenet, amit mi István aknán termelünk. A műszaki irodán el­mondták, mik a köve­telmények, hogy jómi­nőségű kokszot nyerje­nek. Az egyik legfonto­sabb, hogy kicsi legyen a hamutartalom, mert különben porlós, gyen­ge szilárdságú lesz a koksz, nem bírja a szállítást. Lényeges kö­vetelmény a szénnel szemben az is, hogy jó legyen a sülőképes­sége. A Kokszművefcnél há romféle szén kerül fel­dolgozásra: pécsi, kom­lói és Csehszlovákiából importált. Ezek közül legjobban hasznosítha­tó, legfontosabb a pé­csi. Az üzemben végigkí­sértük a gyártási folya matot Huszonnyolc folytonos és hét sza­kaszos kamrában törté­nik az előzőleg porrá őrölt szén kokszosítása. — Az a baj, hogy nem egyforma palatartalmú szenet kapunk —mond ja Dudás Ferenc szta­hanovista kemencés. — Egyszer kevesebb, más­szor több a palatarta­lom. így a megcsúszás következtében nem jól kokszosított koksz ke­rül ki a kamrákból. A besült széntömeg pedig egy tömbbe forr, ha nem vagyunk eléggé elővigyázatosak. Ezért állandóan hosszú ru­dakkal kell az ilyen kamrát piszkálni. — Ez még a köny- nyebb eset, — kapcso­lódik a beszélgetésbe Trautmann Imre ke­mencés, — de előfor­dulhat az is, hogy meg­csúszás következtében robbanás áll elő. Ez már komoly kiesést je-' lent a termelésben. Az újhegyi szénmosó­val is baj van, mint mondják a műszaki ve­zetők. Nem tesznek ele get a minőségi követel­ményeknek és rossz ke verésű szenet külde­nek. Mindennek mesz- szireható következmé­nyei vannak. Egy táv­iratot mutatnak. — A Gheorghiu Dej Hajó­gyár külate Budapest­ről. „Tíz-tíz tonna pécsi koksz minősége nem megfelelő, nem vesszük át. Tetején apró sze­mek vannak és rend­kívül poros. Egyízben már kifogásoltuk a mi­nőséget. Kérjük a .jö­vőben gondosabban szállítani és a MEO azonnali kiküldését." — Mi történik ilyen­kor? — Elutazik a MEO megbízottja s alkudoz­ni kezdünk a gyárral, — mondja Farkas elv­társ, az üzem egyik • műszaki vezetője. — Azután leszázalékolják a koksz minőségét és vagy átveszi a gyár. vagy pedig a helyi tü­zelőanyagértékesítő szervvel kell megegyez nünk, hogy vegyék át tüzelési célra. Ez ter­mészetesen nagy anya­gi kárral jár. Eddig a látogatás. önkéntelenül is eigen dolkoztam a hallotta­kon, mert én is pécsi bányász vagyok, s talán nem egy általam töl­tött csille szén került már idf, a Kokszmű- vekbe. Csak most lá­tom, hogy mi még min­dig keveset teszünk a szén minőségének javí­tásáért. A legtöbb azon mú­lik, milyen lelkiisme­retes a csillés. A mi csapatunkban gyakran egy százalék alá szorít­juk a palatartalmat. — Más csapatoknál elő­fordul, hogy majdnem eléri a négy százalé­kot is. Ha azt akarjuk, hogy kiváló minőségű kokszot kapjanak üze­meink, jobbminőségű szenet kell aonunk. — Azért írtam meg ta­pasztalataimat. hogv tanuljanak belőle a töb bi csillések is. Ne en- • gedjenek a könnyeb­bik ellenállásnak, azt tegyék a csillébe, ami belevaló — szenei. Tóth Antal (#) Új csillemérleg Komlón A komlói Kossuth-aknából kül­színre szállított csillék átlagos szén­ás palatartalmát úgy állapították meg, hogy egy-egy csille szenet fél- redöntöttek, a palát kézieróvel kü­lönválogatták és a szenet is, palát is megmérték. A csillesúly és a palaszázalék meg­állapítását a héten már új módszer­rel végzik. Egy csille szén befoga­dására alkalmas’ bunkert készítet­tek, amelybe csillebuktató dönti a szenet, ott megmérik, majd a bun­kerból a szén gumiszalagon egy kis szérelőgépre kerül, amely elvégzi a szén és a pala különválasztását. Az új eljárással a Kossuth-akná­ból külszínre szállított csilléknek az eddigi 0.5—1 százalék helyett ezen­túl több, mint két százalékát tudják lemérni. így a szén palaszázalékát ás a csillékben lévő szén súlyát az eddiginél pontosabban állapítják meg. Garay Ferenc Fajtaheterózis vetőmag termelésének soronlévő agrotechnikai munkái Járásunk termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjai megfo­gadva a párt és kormány tanácsát 264 katasztrális holdon termelnek fajtaheterózis kukoricavetőmagot. — Ezeken a kukoricatáblákon i^ jó mi­nőségben elvégezték a harmadik ka­pálást. A növények gyorsan fejlőd­tek és a legtöbb táblán már meg­jelentek az első címerek. Ha megin­dul a természetes beporzódás, min­den eddigi és minden további mun­kánk kárba vész. < Kárbavész, mert a keresztezés nem jön létre, mivel az anyasorokat sa­ját virágpora termékenyíti meg, s mi fajtaheterózis vetőmag helyett közönséges vetőmagot kapunk. Ez a vetőmag semmivel sem ad maga­sabb termést, mint a válogatás út­ján nyert közönséges vetőmag. Nekünk pedig az a célunk, hogy a keresztezés útján előállított heteró- zis vetőmagból az 19őő-ös évben az eddiginél magasabb termést érjünk el. Ezért azonnal meg kell kezdeni az anyasorok lecímerezését. Ez a fajtaheterózis vetőmag előállításának legfontosabb követelménye. A cí­merhányás a kukoricánál 8—12 na­pig tart, tehát a lecímerezést több­ször folytatólagosan kell végezni egé­szen addig, amíg az anyatövekről az utolsó címert is eltávolítottuk és az anyatövek már megkötöttek, va­gyis minden cső haja már száraz. Hogyan végezzük a lecímerezést? A lecímerezést mindig a reggeli órákban keíil végezni, ezzel megaka- dáiyozzuk, hogy egyetlen anyatő is porozza be önmagát. A reggeli órák­ban a virágpor még nem hull s nem zavarja munkánkat. A címert akkor kell eltávolítani, amikor a hegye már a felső levél tölcséréből elő­bukkan és kézzel már megfogható. A címer eltávolítására ne használ­junk sarlót, ollót, stb. Minden cí­mert kézzel törjünk ki, úgy, hogy felfelé rántya nyedének egy részé­vel együtt szakadjon ki. A címerhányás időszakának első idején és a végén kevés a címer. — Ilyenkor minden második napon, az erős címerhányás idején azonban minden nap kell a megjelenő címe­reket eltávolítani. Ha az anyasorok­ról a címereket már eltávolítottuk, több esetben ellenőrizzük, hogy a fattyúhajtások nem hoztak-e címert, ha ilyet találunk, azonnal távolítsuk el. Minden apasomak, vagyis ame­lyen a címert meghagyjuk, két anya­sort kell megtermékenyítenie. Ez a legideálisabb körülmények mellett is kétessé teszi, hogy az anyasorokon minden csőképződmény, minden szem megtermékenyüljön, kössön. Ezért, hogy a várható vetőmag mennyiségét növeljük, feltétlen kell, hogy a pót­beporzást elvégezzük. A kormányprogramm, a part 111. kongresszusa célkitűzései megvaló­sításának érdekében gyorsan növel­ni keű minden mezőgazdasági nö­vény, így a kukorica átlagtermését is. Ezért már az 1955-ös évben a le­hetőség szerint minden kukoricave­téshez fajtaheterózis vetőmagot kell használnunk. Ezt a vetőmagszükség­letet 2f>4 katasztrális hold fajtahete­rózis vetésűnk várható termése biz­tosítja. Rajta kell lennünk, hogy ezt a ve­tőmagot ténylegesen biztosíthassuk is. Pártszervezeteinknek, a mező- gazdasági szakemDereink széles kör­ben ismertessék, magyarázzák a le- címerezést, a fajtaheterózis vetőmag- kukorica pótbeporzásának fontossá­gát jelentőségét. Vajda Ferenc a pécsváradi járási pártbiz. ágit. prop, titk,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents