Dunántúli Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-29 / 178. szám

1954 JULIUS 29 N Ä P C ö 3 PARI ÉS PÁRT £ PITÉS _________* Má sfél hónappal a% aklívaértekexlet alán Hidason Sikei&s tyázts-apolás l Itt a mécseik környéki dombok mélyén, a sok- sok természeti erők közül is legveszélye­sebb ellensége bányá­szainknak — a metán­gáz. Alattomosain tör elő és egyszerre sokszéz tonna szenet zúdít a munkahelyekre. Ilyen­kor nehéz a menekü­lés. Nem egyszer em­berélet forog kockán. Ezzel az első számú ellenséggel vette fel a küzdelmet pár hónap­ja a pécsi szénbányák kutatási csoportja, élén Radó Aladár főmérnök kel, akit most a dél­utáni kiszállás után az érdeklődők egész cso­portja faggat a vasasi Petőfi-akna mellett, a mai kísérlet eredmé­nyeiről. — Ma valamivel köny nyebb volt — mondja a főmérnök, s közben kigombolt ingnyakát meg-megemeli, hadd kavarjon ruhája alá a szellő ... Tovább beszél: —Sze rencsére nem kellett úgy megizzadnunk, mint tegnapelőtt, ami­kor órákig dolgoztunk, hogy a nyomás miatt összement fúrólyukból kimentsünk, a veszély­be került 40 méteres rudazatot. — És az eredmény? — vetjük közbe. — Az eredménnyel sem lehetünk elégedet­lenek. Az. új vacuum- szivattyú, amelyet ma szereltünk fel az egyik fúrólyukra '— jól be­vált. Eddig 100—150 litert csapoltunk, most pedig 800 litert. Ha a szivattyú nagyobb tel­jesítményű lenne, még tovább növelhetnénk a hozamot. — De hogy történik a csapolás, hogv tudják a széntelepekből előre kivonni a metánt? Radó Aladár főmér­nök rajzot vesz elő, szétteríti, s úgy ma­gyaráz: — Ez a felsőtelep — ez a gázdús szénréteg, itt pedig alatta egy másik — a gózszegény telep. Ebből az alsó te­lepből befúrunk a fel­ső gázdús szénrétegbe és a fúrólyukon lecsa­poljuk a metánt. — Szóval akkor ez majdnem úgy játszódik le, — szólok közbe, — mint amikor a szúnyog beOénkereszti fullánk­ját. — A csapolás hason­lít ehhez — magyaráz tovább Radó főmérnök. — Csakhogy ez a do­log könnyebbik része. Sokkal nehezebb a munka kezdete, ami­kor a széntelepekben elhelyezkedő metánt fel kell szabadítani. Itt egy kis magyarázattal kell élnem. A metán­gáz olyan erővel tapad a szénhez, a szén apró kis részecskéi’! 'Z, hogy csak akkor tudjuk sza­baddá tenni, ha a szén szerkezetét összetörjük — No, nem kell meg­ijedni, ezt a munkát nem mi végezzük el, hanem a kőzetnyomós. Mi csak annyit te­szünk. hogy a gázdús- telepek alatt lefejtjük a szenet. Ez az üreg megbontja a kőzetek egyensúlyát és megin­dul a nyomás, amely végül is eléri a gázdús telepet. A szenet szét­töri, szétmorzsolja és ezzel utat nyit a fel­szabaduló gáznak. — Jelenleg hány te­lepet csapolnak? — Amióta megkaptuk a fúrógépet, egy telep­ben négy gázlecsapoló lyukat fúrtunk. Ezek közül az egyik, amely re ma a vacuum-szi­vattyút szereltük, per­cenként 800 liter me­tánt ad. — Gondoltak már a metángáz gazdasági fel használására? — Annál is inkább, mert a metán fűtőér­téke kétszer akkora, mint a városi gázé. — Csak egy példát: éppen a napokban szé- mítgattam, hogy három csapoüólyukból fedez­ni tudnánk Pécs egész­napi gázszükségletét. A felhasználással kapcso­latos tervet most ké­szítik. Erről tehát még pontosat nem mondha­tok. Egy bizonyos: a metánlecsaplással biz­tonságosabbá tesszük a pécsi bányászok mun­káját és az a sokezer köbméter nagytömény­ségű metángáz, amely eddig a levegőbe ment, a jövőben megyénk energiagazdálkodását segíti majd. H. Gy. Á kocsi fordu’ó meggyorsításával készül a vasutasnapra a komlói vasútállomás A tükör előtt fésülködő ember szinte észre sem veszi a kihii llott há­rom-négy hajszálat. Mit szj ámít — tízezernyi van belőle! Mási íap, har­madnap, negyednap sem és így to­vább. Egy év múltán kissé idegesen veszi tudomásul, hogy „m< :gnőtt a homloka.“ És a harmad) k évben njcglcpődik: megkopaszoai út. Egy pillanatra talán azt gondolja, hogy aznap történt, de csakhamar rájön — sokkal korábban. Tall in így le­hetne jellemezni a hida si bánya­üzem pártszervezetének, gazdasági vezetőinek munkáját. Elintézetlen javallatok Amikor a múlt hóna]j elején ak­tívaértekezletet hívtak össze, felállt egy idős bányász, Lerria Antal. — Amiatt bírálta az üzem vezetőit, mert elég magas az önkölt; ég, ugyanak­kor javaslatot tett: a palabukta tó­nál felesleges négy embernek dol­gozni, kettő is elvégzi a munkát. — Többen helyeseltek és rövidesen meg is valósították. Mindenki azt tartja: ez így van rendjén. Csakhogy ... Csakhogy azon ít r. értekezletem nemcsak Leroh Anti il tett hasznos javaslatot. Mások is — sokan. Mi a helyzet ezekkel? J Cos, éppen erre mondhatnék azt, he* *y Hidason vaj­mi keveset törődnél: a dolgozók ja-: vaslataival. Pontosabban: sokszor meg sem hallják, físzre sem veszik vagy ha igém, ak’j.or is hónapokig húzzák-halasztják i ^intézésüket. En­nek következményf ■, hogy vannak, — s ez a többség, — akik azt tartják, hogy „nem érdem* ;s szólni, úgy sincs foganatja" és va nnak. akik nem adják fel a reményt, harcolnak a maguk igazáért. De menjünk Csak sorjába! íme két jellemző példa. Sokat panaszkodtak, különösen a MEO-sok, hogy sok pala található a szén között. Sd.iarl elvtárs vélemé­nye szerint áUÍ tsanak a bányába egy mérleget, ez megkönnyíti az el­lenőrzést. S he zzátette, hogy minél előbb. És hol a. mérleg? Megrendel­ték, kifizették ‘s — a raktárba tet­ték. Most is ot't található. „Nincs he­lye" — mond' ja Zátony elvtárs, az üzem főmérnöke. Bék élvtárs, az üzemi párttitkár nem is tudja, mi történt a javaslat után. Azt sem, hogy megvették a mérleget, azt sem, hogy használatlanul a raktárban hever és Scharl elvtárs másfél hónap óta kesereg az ilyen „intézkedések“ miatt László elv társ normás. Egy-egy fi­zetés alkalmával bizony megtelik az irodája a.reklamálók tömegével. „A versenytábl án 160 százalékos terv­teljesítést olvastam — mondják, — itt meg azt látom, hogy alig érem ei a 100 százalékot.“ — Sokat töpren­gett ezen, de kiderítette a hiba okát. Nem is csoda, hisz a versenyfelelős, csak a csilléket veszi figyelembe s ha valaki többet szállít, ugrik a szá­zaléka. — A többi munkák: a fő- ácsolat, a pótácsolat — ezzel csak a normakiszámító törődik. Természe­tes, hogy nagy az eltérés. S akkor okos gondolat született meg, amit el is mpndott az aktívaértekezleten: „A műszak percértékét hasonlítsák össze a munka percértékével és az ebből megkapott százalék kerüljön a táb­lára." Ez talán kétórai munkatöbb­letet jelent, de elbírja a versenyfe­lelős, hisz a mostani versenyértéke­lés napi egy-két óráját veszi igény­be, az új módszernél pedig csak a főbb mellékmunkák számítanak az értékelésbe. Tehát: reálisabb érté­kelést, közelebb a normához! Itt sem történt semmi. Ha a veze­tőket megkérdezzük, különféle vé- 'eményt hallunk. A műszakiak — Móka elvtárs, Zátony elvtárs, azt mondják: „Hallottuk, hallottuk, csak László elvtárs konkrét javaslatot nem tett. de valami ilyesmiféléről beszélt." Szóval, nem fogalmazta meg elég világosan. De akkor miért nem jutott idejük arra, hogy megkér­dezzék László elvtárstól: Mondja csak el, hogyan is gondolja? A párt- szervezet meg egyszerűen nem is is­meri, nem érti a javaslatot. Más­fél hónap óta! Csupán felületesség­ből? Korántsem, sokkal többről van itt szó! A hidasi bányaüzemnél nem szá­mítanak a dolgozók javaslataira, bí­rálatára, nem figyelnek fel a Kez­deményezésekre. Ezért nem kell kü­lönösképpen csodálkozni, ha a bá­nyászok eltávolodnak tőlük, ha Té- czeli elvtársnak elmegy a kedve, pa­naszkodik munkatársainak. Naponta hullik a haja ... Határozottabb, gyorsabb intézkedést! Móka, és Bék elvtárs számtalan­szor hallotta, hogy temérdek anyag hever használatlanul. Annyi kábel fekszik a raktárban., hogy jónéhány bányát elláthatnának vele,. A bányá­ban mintegy 1200 méter gumiszala­got használnak, és majdnem ötszáz méter kint hever a napszinten elha­gyatva. És a csille? Hónapok óta pa­naszkodnak a bányászok, mert nem kapnak elég ürescsillét. Hatvan ja­vításra váró csille mégis szanaszét hever. Nemrégiben ugyan nyolcat megjavítottak, de a többivel nem történt semmi. „Nincs csapágy. Ha küldenek, megjavítjuk, ha nem, hát akkor..." Ez más szóval azt jeJenti: várjuk a sült galambot, hogy a szánkba repüljön. Amikor kemény kézzel intézkedtek, nyomban kaptak nyolcvan golyóscsapágyat — most is ezt kellene tenni. Sókkal komolyabban kell venni a dolgozók bírálatát, határozottabban, gyorsabban elintézni javaslataikat. — Ennek helyességét bizonyítja Klausz elvtárs esete is. Sok gondot okozott a vezetőknek a felső szint szállítási problémája. Klausz elvtárs javasolta, építsenek egy végtelen- kötélpályát, ezzel sok csille szabadul fel, gyorsul a szállítás is. Kiderült, hogy a vezetőknek már megvan a tervük: szerintük gumiszalag kell oda, mert „csak nem fejlődünk visz- sza.“ Klausz elvtárs kardoskodott, harcolt a maga véleményéért. Mint mondta, a kutatóvágat görbe, több közlőmű felállítására lenne szükség, jobb a kötélpálya. Neki lett igaza, de mily hosszú herce-hurca után! Az ilyen jelenség is elveszi a dolgozók kedvét, hogy máskor is elmondják javaslataikat. A pártszervezet felelőssége A pártszervezet nem figyel fel az ilyen fogyatékosságokra. Hogyan is látná meg. amikor Bék elvtársat alig látni a bányában, mindig talál va­lami elfoglaltságot — az irodában. Holott kötelessége ellenőrizni, hogy a műszaki és gazdasági vezetők meg- tesznek-e mindent a helyes javasla­tok bevezetéséért. Másrészt a párt- szervezet egy kissé többet foglalko­zik a személyes panaszokkal, mint a munka megjavítására szólókkal. — Félreértés ne essék: a dolgozók egyé­ni problémáival törődni kell, de nem lehet különbséget tenni; mindkettő igen fontos. Nagyon sok bányásznak elintézték a lakásügyét, bérezési sé­relmét, de azzal már nem törődött Bék elvtárs, hogy a faigénylés beje­lentésére készített táblára írt kérel­meket pontosan betartsák a műsza­kiak. Emiatt panaszkodnak sorozato­san a fejtéseikben, hogy nem kap­nak megfelelő méretű fát, nagyrésze görbe, képtelenek felhúzni a guritón. A hidasi bányaüzem sokszáz tonna szénnel adós az országnak. Zátony elvtárs szerint minden erővel azon lesznek, hogy pótolják. Ezért is fel kell számolni a dolgozók észrevéte­leivel való nemtörődést, mert kez­deményezéseik, javaslataik jelentő­sen hozzájárulnának az adósság tör­lesztéséhez. A pártszervezeten mú­lik és azon, hogy mennyire tudja megértetni minden vezetővel: a párt tömegkapcsolatát minden nap ápol­ni kell, mert különben azt veszik észre, hogy egyedül maradnak. A komlói vasútállomás dolgozói a kocsiforduló meggyorsításával ké­szülnek a vasutasnapra. Az állomás 156 dolgozója — köztük 46 nő — egyéni felajánlása jó teljesítésével segíti a közös cél elérését. A vagonokat olyan helyre állítják, ahol a kirakodás a legkönnyebben elvégezhető. A rakodók munkájának segítésére grafikonos táblázatot ve­zetnek, amelyről pontosan megálla­pítható a vagonok érkezése, kiüríté­süknek határideje. Horváth Sándor és brigádja az irányvonatok helyes összeállításával és a rakodás meggyorsításával a hó­nap eddigi szakaszában egy irány-1 vonat indítását tette feleslegessé. Az őszi forgalom zavartalan lebo­nyolítását már a sztál in városi vasút­állomás dolgozóival párosversenyben készítik elő. Garay Ferenc OFA = október felé aratunk? Határszemlén a pécsváradi járásban A Dunántúli Napló július 27-i ** számában Balázs Imre járási agropropagandista jelentése alapján közölte, hogy a pécsváradi járás egyéni gazdái és termelőszövetkeze­tei hétfőn estig befejezték a kalá­szosok aratását. Másnap Vadon An­tal elvtárssal, a sásdi járási tanács elnökével határszemlét tartottunk Pécsvárad környékén. Elsőnek Ka- menár Ferenc járási tanácstitkárt kerestük fel — megkérdeztük, mi- ilyen módon érték el ezt a megyére szóló győzelmet? Hallgassuk meg válaszát: Ami igaz, az igaz, az esőzések miatt későn kezdhettük az aratást, de addig is szervezkedtünk. Erősen szervezkedtünk...! Teljes összhan­got teremtettünk a pártbizottság, a gépállomás, a körzeti szerelők és a traktorosok között. Szabadkezet ad­tunk elvtársak a gépállomásnak — mindent ők intéztek a maga rend­je és módja szerint. Azután tudják, amikor megjött a jó idő, gépekkel, kézierővel egyszerre megrohantuk a határt. Az ellenőrzést vettük előtér­be, mert hisz elvtársak ez a legfon­tosabb. A pártbizottság azt akarta, küldjünk ki falufelősöket. Mi azt | mondtuk: nincs erre szükség, ott a huszonnégy agronómusunk. Kis szünetet tart, azután szeré­nyen megjegyzi: — A statisztika szerint már szom - baton jelenthettük volna, hogy el ­készültünk az aratással, de akkeír még szóval... vissza volt egy keví s. Mi nem vagyunk olyanok(?!), hogy eltérést tűrnénk meg a statisztika és a valóság között. Hétfőn este .-az­után be is fejeztük az aratást, most már a szigetvári járásban dolgoa.nak embereink. Vadon elvtárs, a sásdi járási ta­nács elnöke közbeveti: — Hogyan lehet ez, hiszen iu na­pokban még az utolsók között volta­tok? mint amennyit ténylegesen learat­tunk. A járási tanács tehát végleg, visz- szavonhatatlanul leszögezte: befejez­ték az aratást. Hogy nyilatkozik a járási pártvégrehajtó bizottság? Együtt találjuk Papp elvtársat, a JB titkárt Sziebert József járási ta­nácselnökkel és több funkcionárius­sal. — ’Titkár elvtárs, a pécsváradi já­rás jelentette, kész a gabonafélék aratíisa. Mi a helyzet a valóságban, meri, mi útközben a martonfai ha­tárból jövet még nyolc-tíz hold bú- zát_ láttunk lábon és Csokoládé-pusz­ta környékén is még jókora táblában fo.lyik kedd délelőtt az aratás ... — Hohó! Az kérem OFA terület! Á.lljunk meg elvtárs, az egészen más. Azt mi nem jelentettük, hogy a z OFA is készen van ... ... Érdekes, úgy látszik, hogy a tartalékterületek valahol az Óperen­ciás tengeren is túl fekszenek, mert a pécsváradi járás vezetői az isten- > nek sem akarnak tudni róla. De mi ez? A tanács azt mondta: mindent learattunk. A pártbizottság már hoz­záfűzte: az OFA földeken még lá­bon a gabona. Hat akkor mi a hely­zet a valóságban?! Erzsébet Az erzsébeti határban, a téglai- gyárral szembeni domboldalakon itt is — ott is sárgállik még három­négy túlérett búzatábla. Akárhogy is vizsgáljuk, búza ez, Fleischmann és Bánkúti vegyesen — de búza. Ej- nye-ejnye, hogy mert lábon marad­ni, amikor a járás már keresztekben látta?! A tanácsra megyünk. — Titkár elvtárs, kész az aratás? — Már hogyne lenne, természete­sen, hm... — Ja... az a 110 hold búza? Az máslapra tartozik, az OFA terület... (Merje ezután állítani valaki, hogy nem tanulékonyak a funkcionáriu­sok?!) Rövid beszélgetés után kide­rült, hogy még a Béke termelőszö­vetkezetnek is akad még jócskán. Kocsi döcög a dűlőn, Gyenis Jó­zsef, tsz elnök a feleségével, Kungl Margit, Soós Lőrinc, Kemer Ferenc, Gyenis Mihály ülnek az oldalán, a .araglyában. — Hogy még kedden mennyi volt? Hát a szalasztó-dűlőben elvtárs, még vagy tizenkilenc hold. Nyolc kasza vágja, marad abból ‘szerdára is ... — Gyenis elvtárs, jelentette maga a járásnak, hogy kész az aratás? Megbánom, hogy kérdeztem: — Mit gondol az elvtárs, milyen ember vagyok én?! Hogyan jelent­hetnék olyasmit, ami nem igaz?! Zengővárkony Az útmelletti, gödörföldi dűlőben Hosszú Sándor termelőszövetkezeti tag gyűjti össze az árpakaparékot. Mellette még lábon áll egy kis tábla tavaszi búza — a Szabadság terme­lőszövetkezeté. Kétszáz méterrel odébb, az út má­sik oldalán, a járás jelentésére mit sem adva — kézi kaszával javában aratnak a csoporttagok. Egy kilométerrel odébb most for­dult a kombájn új táblába ... Ilyen erővel szerda reggelig befe­jezik ... Hosszulietény Autónk lefékez a Hidegkúti dűlő­ben. Az út baloldalán Dicső György csoporttag aratja feleségével, lányá­val a tavaszi búzát. A lány megelőz a kérdezéssel: — Ugye elvtárs, most megbüntet­nek bennünket? — Megbüntetni? Ugyan miért? — Hát reggel olvastam az újság­ban, hogy a pécsváradi járás befe­jezte tegnap este az aratást és a miénk még lábon áll, marad még szerdára is ... A másik oldalon Törökék család­ja aratja félholdnyi búzáját, ök nem olvasták az újságot, csak any- nyit tudnak a jelentésekről, hogy.... — Lássa elvtárs? Az ott a szőlőnk — elverte a jég. Már szóltunk min­denkinek, de senki sem jelenti, hogy megkapjuk érte a biztosítási díjat... Lám, vannak jelentések, amellyel a pécsváradi járásban nem nagyon iparkodnak... * Hogy mondta a járási \ tanács tit­kára? „Mi nem vagyunk olyanok, hogy eltérést tűrnénk meg a statisztika és a valóság között. Hétfőn este azután be is fejeztük az aratást“. Hát nem fejezték be — csak papí­ron. — Anélkül, hogv meg­győződtek volna jelentésük igaz­ságáról, félrevezették megyénk dol­gozóit. Kinek használtak ezzel, ta­lán a szocialista versenynek? Nem '— a szocialista versenyt a tisztességes, ködösítésmentes eszkö­zök jellemzik — ezzel a pécsvára- diak egyedül az ellenségnek nyúj­tottak támadási felületet. A kulákok, kupecek, nevetve mutogathatják a lábon álló gabonát az egyéni gazdák­nak, melléjeiévé az újságot, hogy most aztán győződjön meg róla — hol az igazság? Tisztességes versenyt akarunk! A mohácsi, villányi, és a többi járás dolgozó parasztjai nem azért verse­nyeznek, hogy újságba tegyék a ne­vüket, hanem a termés gyors, veszte­ségmentes betakarításáért vetélked­nek egymással. Az a járási funkcio­nárius, aki kézzelfogható valótlan­ságok közlésével akarja előremoz­dítani járása ügyét — elveszíti a parasztság előtt hitelét, lejáratja te­kintélyét. Megéri ezt az a pársoros jelentés?! Bajosan hisszük, elvtársak ... Schmidt Károly Kamenár elvtárs nem jön znvarba: — Az nem érdekes ... Roi jsz volt nz ellenőrzés és a jelentés, jó pár holddal kevesebbet mondt unk be, — Hát akkor mi az a sárga, ott a falu végi domboldalon? A TIZENHÁROM termelőszövetkeret fejezte be eddig Baranyában a csép- lést és mind a tizenhárom maradék­talanul eleget is tett kenyér-, vala­mint takarmánygabona beadási kö­telezettségének. * KŐVÁGÓTÖTTÖSÖN Boli József és Tihanyi Nándor középparasztok szérűjén este fél tízkor fejezték be a cséplést és még az éjszaka folya­mán fellobogózott kocsival átszállí­tották a kővágószöllősi begyüjtőhely- re az államnak já*-ó részt. it GERDE községben Karábi János nyolcholdas és Dékány József tíz­holdas gazdák ellen megindult az elszámoltatás, mert nem teljesítették a cséplőgép mellől felszólítás ellené­re sem gabonabeadási kötelezettségü­ket. * AZ UJ ALKOTMÁNY termelőszö­vetkezet tagjai Lotthárdon július 26- án nemcsak egész évi kenyér- és ta­karmánygabona beadásuknak, hanem az élőállat és állati termék beadás­nak is eleget tettek. * UJPETREN Vjszászi József egyé­nileg dolgozó paraszt adta be idén az első gabonát a hazának. A cséplés javában folyik és ezzel egyidejűleg teljesítik a többiek is hazafias köte­lezettségüket. * SZILÁGYI ENDRE dunaszekcsői begyűjtési megbízott versenyre hív­ta a megye valamennyi begyűjtési megbízottját a gabonabeadás gyors és zökkenésmentes lebonyolítására. A mohácsi járás valamennyi begyűj­tési megbízottja és előadója csatla­kozott a kezdeményezéshez, * A SOMOGY HARS AGYI VÖRÖS MÁJUS 1 tsz beadási kötelezettsé­I gét búzában és árpában július 27-én 100 százalékra teljesítette. GERGELY LÁSZLÓ gabonabegyűjtés hírei

Next

/
Thumbnails
Contents