Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)
1954-06-27 / 151. szám
6 WIPE ö UM JFClflDB „JÁNOS ¥ITÉ1S> Kacsok, Pongrác daljátékának felújítása a Pécsi Nemzeti Színházban Hónyszor láttam B „János vitéz'-t, és hányszor fogom még látni. Bizony nem tudnám megmondani, Kacsóh daljátéka, ha jól emlékszem, első színházi élményem volt, gyermekkorom valóban felejthetetlen öröksége. A „János vitéz“ éppúgy hozzátartozik kora-ifjúságomhoz, mint a gumilabda, játékhajó, vagy a homokba fúrt várak. Már akkor tapsoltam neki, amikor még azt hittem, hogy Iluska igazi patakban mossa-mossa fehér rúnáját, és Kukorica Jancsi a Széchenyi-téren át lovagol Franciaországba. Később aztán a régi, gyermekkori emlékek hajtottak ki bennem, valahányszor a „János vitéz“ dallamait hallottam. Mintha nem is a zenekarból szállnának felém, hanem belőlem, a múltból, gyermekségemből. De így lehetnek ezzel mások is. A hajdani színigazgatók jól számítottak, amikor Kacsóh daljátékát év- ről-évre műsorra tűzték. Bármenynyire szedett-vedett volt is a társulat és vékonypénzű a kassza, a „csodatevő“ János vitéz nemcsak a francia birodalmat tudta megmenteni a pusztulástól, hanem a színházat is. Bevételéből mindig kifizethették az elmaradt gázsikat, visszaválthatták a zálogba csapott kosztümöset, Az előaa&s skc-i» sona, egy pillanatra sem volt kétséges. A közönség nem a megismerés, hanem viszontlátás örömével ült a nézőtérre. Ha már vallomásba fogtam, hadd folytassam is: sohasem voltam az operetteknek szenvedélyes kedvelője. A régi, csak szórakoztatásra szánt zenés ugrabugrálásoké még kevésbbé Ezeket az operetteket legalább akkora gyanakvással fogadtam, mint bizonyos patikaszereket, amelyek az ember kedélyére serkentőleg hatnak. Nem akarok hivalkodni, de szinte grammnyi pontossággal ki tudtam mutatni, milyen vegyi anyagokkal kevert össze bennük a szövegírói ravaszság; hány gramm könnyfakasztó szentimentálizmust, nevettető poént, kebeldagasztó pátoszt tartalmaz az a színpadi keverék, amelyet a közönség szórakozására adagoltak. A bemutatók zömén felváltva unatkoztam és bosszankodtam. A „János vitéz“-nél (habár régi, „békebeli“ operett) más a helyzet. Szívesen fogom megnézni évek múltán is. Mi ennek az oka? Egyrészt a gyermekkori mosztalgia, amelyről már korábban szóltam. Másrészt az előzékeny szövegíró, aki lehetővé tette, hogy Kacsóh Pongrác zenéje teljes, gazdaságában érvényesüljön. Harmadsorban a Petőfi csodálatos költői elbeszélését idéző mese. Petőfi remekműve persze legalább olyan távol áll Bakonyi I-tároly szövegkönyvétől, mint az akácméz a zaharintól. A történet néhány mozzanata, a hősök zörgő vázai maradtak meg belőle. Ez érthető is. Kukorica Jancsi azt bizonyítja, miként válik érdemessé a legteljesebb boldogságra: amikor a földi vitézség elégtelennek látszik a fantázia világába, a mesék megpróbáltatásai közé kalandozik. A szövegkönyv — nyilvánvaló okból — csak a földi próbatétel legkemé- nyebbikét, a francia udvarban játszódó eseményeket eleveníti meg, a földöntúli tartományokba már nem követheti hősét; oda csak a költői képzelőerő hatolhat. A szövegkönyv szerzője a harmadik felvonásban megkísérli ugyan, hogy a mesebeli vállalkozásoknak is tanúja legyen, de kudarcot vall. Csak az eredeti elbeszélésre való emlékezés teszi elfogadhatóvá ezt a rosszulsikerült kalandot. A hősöknek is a mi kiegészítő fantáziánkra van szükségük. Zörgő vázaikra így mégiscsak hús kerül, és megindul bennük a vérkeringés. Kukorica Jancsit a vi- lággákergetett szegénylegények típú- sának, a lovagi eszmény késői megtestesítőjének, Puskát, az agyonsanyargatott árvalányt pedig a hősi küzdelmek értelmének érezhetjük, mert tulajdonképpeni jellemüket Petőfi „János vitéz„-ének emléke sugalmazza. A daljáték szövegkönyve, ' nagyjában és egészében, aligha különb, mint az átlag-operetteké. Meg sem közelíti — meg sem közelítheti — Petőfi költői népmeséjét. Ami ott szabadjára eresztett képzelet, itt erőtlen birkózás a színpadi lehetőségekkel, ami ott mélyről fakadó ha zafiság, itt trikolort lobogtató fel- lengzősség, ami ott színtiszta líra, itt érzelgősség, ami ott népi forrásokból táplálkozó humor, itt „népiesch“ humorizálás, — és még folytathatnám a párhuzamot, sokáig. Semmi kétség: a „János vitéz“ ugyanarra a „receptre“ készült, mint az egykori operett-librettók tucatjai. Mindent megle’sz benne, ami a régi ..gvów- keverékek" elengedhetetlen kelléke volt; pátoszt, szentimentálizmust, tréfás „bemondást“. Egyetlen, de nem kis értéke, hogy az eredeti mű elemeiből indul ki. Ennek ellenére biztosra veszem, ha nem kapják kézbe annyiszor, már régesrég beporosodott volna. De a gyakori használat miatt, nem szállhatott rá a por. Legfeljebb elvesztette eredeti színét Megsárgult. A szöveqkönyvel- nem „átdolgozni“, ujjáteremteni kellene. Ez pedig nem csekély feladat. Az elmúlt években többen kísérleteztek vele, eredménytelenül. Emlékszem, legutóbb azzal a szándékkal nyúltak hozzá, hogy a mesebeli hősöket mai értelemben „realizálják“, időtlen érvényüket adott történelmi korhoz (méghozzá a mához!) kössék. így lett a gonosz mostohából kövér, csípőretett kézzel káráló kulákasz- szony. Az effajta, otromba vállalkozások,. sajnos, igen elszaiporoatak az utóbbi időben. A „János vitéz“ jelenleg bemutatott szövegkönyvén tudtommal Karinthy Ferenc munkálkodott. Nem írta át, csak simítgatta; bizony, igen kesztyűs kézzel. Dramaturgiai beavatkozásának egyetlen észrevehető nyoma, hogy az egy- másratalált szerelmespár nem tér vissza Tündérországból. Elöljáróban arról írtam, hogy az egykori színigazgatók sokszor „végső megoldásként“ tűzték műsorra a „János vitéz“-t. Sajnos, a Pécsi Nemzeti Színház évadzáró bemutatóját is hasonló „számítás“ előzte meg. Tíz premiert ígért a színház a bérleteseknek, de csak kilenc darabot mutatott be. Nosza, kapjuk hát elő a leghatásosabb, a legnépszerűbb, a legkönnyebben megoldható operettet, és tömjük be vele a jogosan követelődzők száját. Ennek a színfalak mögötti elhatározásnak a következménye persze meglátszik az előadáson. A darabot ketten is rendezték, Orbók Endre és Hortobágyi Margit, — mindketten kitűnő értői szakmájuknak, — az idő rövidsége a próbalehetőségek elégtelensége miatt mégis felületes, elhamarkodott, a legkézenfekvőbb megoldásokat kritikátlanul elfogadó előadást kaptunk. A hősök jellemének tisztázatlansága, a ritmus egyenetlensége, a szereplők elrendezésének bizonytalansága, (a harmadik felvonásban például János vitéz, Bagó és a boszorkány szinte tologatja egymást a színpadon), a tömegjelenetek kidolgozatlansága; legfőbb ismérvei a színház felelőtlen produkciójának. A „János vitéz“ bemutatója tehát nem koronát, hanem bogáncskoszorút tett az idei évadra. Joggal sajnálhatom azokat a színészeket, akiknek ebben a „megdicsőülésben“ részesülniük kellett. Bár néhányon így f* eredményesen állták meg a helyüket. A legkiforrottabb alakítás Kovács Annié volt, a francia királylány szerepében. Énekhangban és színészi játékban egyaránt kifogástalan művészi teljesitményt nyújtott. Nem Sokkal maradt el mögötte az Ilus- kát játszó Mátrai Mária sem, aki indiszponáltsága ellenére is mindvégig biztosan bánt eszközeivel. A gonosz mostohát Pataky Erzsi különösebben rikító színek nélkül, mégis gyűlöletesen alakította. Itt kell megemlékeznem a fiatal Hidassi Gyuláról, akit tehetséges, bár gyéren foglalkoztatott énekesnek ismertünk eddig, s most egy epizódszerepben bizonyította be, hogy mint prózai színész is kitűnő képességekkel rendelkezik. A rendezői beavatkozás hiányát főként Tomanek Nándornál és Papp Istvánnál éreztem. Az előbbi játékát elmélyültebbé, a jellemet érzékeltető mozzanatokban gazdagabbá, az utóbbiét pedig tom- pítottabbá, a komikusi szabadosságoktól mentessé kellett volna tennie a rendezőnek. Nem tette. Pedig Tomaneket kellemes énekhangja és érzelmi fogékonysága, Pappot pedig ötletes humora és szatirizáló képességei alkalmassá teszik Bagó, illetve a francia király szerepére. A legnagyobb hiányérzetet a címszereplő Korodini Ferenc keltette. Korábban megismert szenvtelensége itt fokozott mértékben hatásromboló volt; János vitéz ragyogó egyenruhájában is sokszor úgy mozgott, mint egy hadbavonult banktisztviselő. Kár volt ennek a széles hangskálájú, nagy reményekre jogosító fiatal színésznek, mielőtt kiforrott volna, egycsapásra vezető feladatokat adni; a színház többet ártott vele neki, mint használt, Korándy Dénest nem tartom alkalmasnak énekes szerepekre, Összegezve az elmondottakat: a „János vitéz“-zel nem úgy bántak Pécsett, ahogyan talán legnépszerűbb daljátékunk megérdemli. Vonatkozik ez a díszletekre és a stílustalan jelmezekre is. A közönség mégis örömmel és nagy jóindulattal fogadta az előadást. Ezzel a jóindulattal azonban nem szabad visszaélni. Remélem, a „János Vitéz“ jövőévi felújítását kellő gondosság előzi majd meg. Galsai Pongrác Napfogyatkozás lesz június 30-án Az é£eniejátszódó tünemények mindig megragadták az emberek figyelmét. Különösen addig voltak ezek ijesztők és „csodálatosak“, amíg az emberek nagy többsége az égboltot egy külön világnak hitte, s az ott lejátszódó eseményeknek nem ismerte tudományos magyarázatát. Az egyik legszebb természeti látványosság a teljes napfogyatkozás. Fényes nappal a Nap vakító korongjának nyugati felén csorba támad, ez fokozatosan növekszik, lassan a Napból már csak keskeny sarló látszik. Hirtelen besötétedik, mintha éjszaka volna. A Nap helyén egy fekete korong látszik, körűié halvány fénnyel felragyog a napkorona, a sötét égbolton pár percre megjelennek a bolygók és a fényesebb csillagok. Az ősi népek a Nap elsötétedését gonosz sárkány művének hitték, és nagy lármával igyekeztek azt elűzni a Naptól. A csillagászok az égitestek huzamos megfigyelése alapján már évezredekkel ezelőtt ki tudták előre számítani a napfogyatkozások bekövetkezésének időpontját. Megfigyelték azt is, hogy a nap- és holdfogyatkozások sorrendje 18 év és 11 napos időközönként ismétlődik. Mi az oka a fogyatkozásoknak’ A Föld, a Hold, valamint a többi bolygók és holdjaik sötét, nem világító égitestek. Csak az az oldaluk fénylik, melyet a Nap megvilágít, a másik árnyékban van és az égitest a naprendszer terében árnyékot vet. Ha például a Hold a Föld árnyékába kerül, akkor a Holdat nem éri napfény, bekövetkezik a hold- fogyatkozás. Amikor a Hold a Nap és a Föld közé kerül, akkor a Hold árnyékkúpja a Földre esik. A Föld felszínének a Hold tányérja által elfedett helyeire nem jut napsugár: itt bekövetkezik napfogyatkozás jelensége. A Föld közel köralakú pályán kering a Nap körül az ekliptika síkjában. A Hold pedig a Föld körül kering. Ha a két pálya síkja egybeesne, akkor minden újholdkor bekövetkezne a napfogyatkozás, és minden teleholdkor a holdfogyatkozás. Azonban a föld- és a holdpálya síkja 5°-os szöget zár be egymással, így fogyatkozások csak akkor következnek be, ha a Hold újhold és a telehold idején a pályák metszéspontjainak közelében tartózkodik. Napfogyatkozás évente 2—5- ször fordulhat elő. Ez nem látható a Föld egész felszínéről. Holdunk átmérője 400-szor kisebb lévén a Nap átmérőjénél, a HoM sötét itvpOmi kúpja legfeljebb 264 km szélességi' csíkon szalad végig a Föld egy ré* szén nyugatról keleti irányban. Június 30-án, a teljes napfogya^ kozásnak ez az öve Észak-Amerikttj keleti részétől Grönlandon. SkandW návia déli részén, — Kiev és aj Káspi-tenger déli részének érintéséi vei — a Szovjetunión szalad keresné tül Észak-Indiáig. 13.300 km hosszig útvonalon 150 km széles sávban. A> teljes fogyatkozás ideje egy helyett. | 149 másodpercig tart. Ettől a zónáé tói északra és délre néhány ezer km távolságban a Hold csak részben takarja el a napkorongot .ezeken a vidékeken részleges napfogyatkozás lesz. Megyénkben a fogyatkozás mértéke 80 százalékos nagyságot fog elérni 30-án 15 óra 7 perckor. A fogyatkozás kezdete 13 óra 49 perckor, vége 16 óra 17 perckor les» A maximum idején is elegendő fényt fog árasztani a Nap el nem takart sarlója, ezért különösebb el* sötétülés nem lesz tapasztalható. Teljes napfogyatkozás a Dunántúlon csak 1999. aug. 11-én lesz látható. A mostani jelenség megfigyelhető kormozott, sötét üveglapon keresztüb Távcsővel, látcsővel fénycsökkentő berendezés nélkül a Napba ne nézzünk, mert vakulást okoz a fény! A Nap sarlóalakját vizsgálhatjuk úgy is, hogy kemény kartonlapot tűvel átszúrunk, s a Nap képét felfogjuk a lyuk mögé tartott másik fehér lapon. A fák lombjai közti kis nyílások is sarlóalakú napképeket vetítenek a talajra. A teljes napfogyatkozás megfigyelésének tudományos jelentősége van» A napkorona-, a napfelszíni rétegének-, a protubernanciának-, a csillagfény Nap közelében történő elhajlásnak vizsgálata ekkor válik lehetővé legjobban. Ezért a teljes el* sötétedés zónáját számos csillagász- expedíció keresi fel. A Szovjet Tudományos Akadémia meghívásám magyar csillagászaink is résztvesz- nek egy ilyen expedícióban. Reméljük. az idei napfogyatkozás megfigyelése sok tudományos eredményt fog produkálni. A Társadalom és Természet* tudományi Ismeretterjesztő Társulat június 29-én, este 6 órakor a Janus Pannonius-utca 11. sz. alatti helyiségében előadást tart a napfogyatkozásról. Ezen vetítésre kerül as 1952. febr. 25-i napfogyatkozásról; készített színes szovjet dokumentfilm is. dr. Tóth László Pécsiek Badacsonyban az írók és könyvtárosok találkozóján Az új irodalmi közvélemény kialakítása, valamint az irodalom népszerűsítése érdekében az írók és könyvtárosok június 19—20-án Badacsonyban találkozóra jöttek ösz- sze. A Fejérmegyei Könyvtár által rendezett találkozón megjelent: Veres Péter Kossuth-díjas, az írószövetség elnöke, Szabó Pál Kossuth-díjas, Kuczka Péter, Sarkadi Imre, Tardos Tibor, Földeák János, Mesterházi Lajos, Csoóri Sándor, Pákozdi Ferenc, Sipos Gyula, Tatay Sándor. Pécsről Csorba Győző költő a megy. könyv, dolgozója, az írószövetség Pécsi Csoportjának képviseletében pedig Galsai Pongrác vett részt a találkozón. Az Irodalmi tanácskozást Mikő# Zoltán elvtárs, a népművelési minisztérium könyvtár és ismeretterjesztőfőosztályának vezetője nyitotta meg. Vitaindító beszédében a könyvtármozgalom fejlődéséről, a könyvtárosokról, mint az olvasók és írók közti közvetítőkről beszélt» Megemlítette, hogy a könyvtárosok feladata az írói közvélemény kialakítása, az írók és műveik népszerűsítése. Felszólalt Veres Péter, Szabó Pál, akik az olvasómozgalom problémáiról, az írói művek hatásáról* az ankétok kérdéséről beszéltek. cA „magyar válogatott“ ^ptos-Azabolesoa Sokáig; emlékezetes lesz mindenkinek az 1954 évi labdarúgó-. Világbajnokság. Válogatottunk két mérkőzést játszott. Dél-Koreával és Nyugat-Németországgal. A mérkőzésék óta már sok-sok óra és na.p telt e!. de mindkét mérkőzés megismétlődik otthon, a futbalipályákon, réteken. ahol csak egy kis szabad hely ■'»an. még az utcákon is. Nemcsak gyerekek, de felnőttek is nagy buzgalommal rúgják a labdát és olyan nevek röpködnek a levegőben, mint Puskáé, Kocsis. Bozsik. Ezekben a napokiban mennyi Puskás. Bozsik. Kocsis és Grosics született! Mecsek- szabolcson is legalább mindegyikből száz. Lesz utánpótlás bőven, akik majd további győzelemre viszik a Magyar Népköztársaság színeit. * A szabolcsi futballpályán délelőtt, délután mindig mérkőzés van. Nem is akármilyen: Magyarország—Dél- Korea. Nyolc, kilenc, tízéves gyerekék játszanak. Válogatott ez is, mert úgy válogatják egymást. — Te Lóránt leszel, mert magas vagy és szőke, én öcsi leszek, mert kicsi leszek. A legjobb fejelő lesz Kocsis, — így sorban osztályoznak minden játékost. Kettőben azonban nem tudnak megegyezni. Ki legyen Bozsik és Czibor? — Bozsik nem lehet akárki, — mondja az egyik — mert Cucu képviselő. Addig vitatkoztak, míg az úttörő csapattanács elnöke lett a jobhíedezet. Czibornál is nagy volt a vita, hát az ki legyen, mert aZ igazi Czibor az „irtó“ gyors. Az egyik kispajtásnak eszébe jutott, hogy a félpályától fussanak versenyt és aki először ér a kapuhoz, az lesz Czibor. Soha ekkora igyekezettel nem láttam még futni úttörőket Mégis az egyik majdnem öt méterrel megelőzte a többit, ő lett Czibor. Délkoreaiak pedig azok, akik a válogatás közben megmaradtak. Megkezdődött a mérkőzés. A „magyar válogatott“ egy-kettőre rúgott néhány gólt. de ezek a „koreaiak“ jobban játszottak, mert gólt rúgtak „Grosics“-nak. Erre kitört ez a magyar válogatott. Eltértek a világbajnoki szabályoktól és lecserélték a kapust azzal, hogy nem „Grosics“ az aki gólt kap a koreaiaktól. Az egyik néző elkiáltja magát: Te is éppen olyan vagy, mint az igazi „koreaiak“, gólt kaptál és utána fekve maradsz, nem érdemied meg. hogy Grosics legyél. Más állt a kapuba és a meccset elölről kezdték. A mostani kaous már jobbnak bizonyult. Alig játszottak fél órát, vége volt a mérkőzésnek, mert „magyar válogatott“ 9:0- ra győzött. ' Ezzel sem ért még véget, mert elhatározták, hogy egyben lejátszák a nyugatnémet mérkőzést is. A koreai ák csapatát felfrissítették, mert a németek mégis erősebbek. Ezen a mérkőzésen még bíró is volt, méghozzá egy lány. Azt gondolták a fiúk, a lányoknak is legyen valami részük a „világbajnokságból“. A kislány nem sokat értett a futballhoz, ez volt egyik kis néző véleménye is. — Ti nők, éppen olyan gyengék vagytok, mint Ling. az angol bíró. Majdnem sírvafakadt a kislány és lement a pályáról. Itt eltértek megint a szabályoktól és az eseménytől, mert ezen a mécsesén szabadrúgás volt a 16-oson kívül. „Lantos" állt a szabadrúgáshoz, de a labda messze elkerülte a kaput. Erre ezt a játékost is lecserélték, mert „Lantosánál még 25 méterről sincs „mese“, bemegy nála mint a „sicc“ mondták. * Ujmeszesen is erről beszélnek a .egtöbbet A Török István bányászotthon lakói munka után nagy mécsesét játszanak. Van köztük is Puskás. Zakariás és Hidegkúti is. Gyerekek a nézők. Egyszeresek „Puskást“ nagyon megrúgják, akkor akad mindjárt „Liebrich“ is. Az egyik azt mondja. — ez olyan, mint „Libling1, olyan durva, kiállítani. * Sokszor hangzik el az a kérdés, mi lesz vasárnap, az eredmény, játszik- e Puskás? Mindkettőre van válasz. Magyarország—Brazília 6:1, — mond ja az egyik kisfiú. Honnan tudod. — kérdezik többen is. Onnan, hogy ti nem tudtok számolni. — Mi? Hiszen te csak harmadikos vagy, mi meg a hatodikat most végeztük. — Mégsem tudtok számolni, i még összeadni és osztani sem. A magyarok 17 gólt rúgtak és hármat kaptak. A brazil meccs a harmadik lesz. Osszátok el a 17-et hárommal, megkapjátok, hogy 5.66 — Fél gólt nem rúg a magyar csapat, ezért hatra kerekítünk. A kapott gólt osztjuk hárommal, az csak egy, ebből lesz a 6:1. Ugye, hogy nem tudtok számolni? Gyorsan elfut, mert megsértette a többit, de azok nevetve visszahívják. — Ha neked lesz igazad, akkor mind a hatunktól hathat puszit kapsz, pedig tudod, hogy ez nagy szó, mert mi nem szoktunk nyalakodni, mint a lányok. * Két kis elsőosztályos között ez a párbeszéd folyik le. Megkérdezi az egyik: — Nem tudod, játszik Puskás? — Játszik hát, — nyilatkozott a* orvos. * Mindez csak vasárnap dől <ü* amikor az ország apraja, nagyja ott ül majd a rádió mellett és hallgat jár Szepessy György közvetítését. Aa egyik barátnőm is arra fordítja s vasárnap délutánt, hogy a közvetí-» tést hallgatja. De hogyan? Órákká# a mérkőzés előtt már izgul, közben odiakészíti a rökamiéra a válogatott csapat fényképeit, hogy mindegyt-*' két megcsókolja, akik gólt rúgnak. De nagyon igazságos. Múlt vasárnap a játékvezető nem adta meg Kocsis* szabályos gólját. Nem hallotta mind-* járt és leszurkolta az adósságát, da később visszavette. A mérkőzés vé* gén mind a 11 magyar játékost meg csókolja, még Gulyásnak is juttat; belőle, mert gyorsan megjött a hítw' rel, hogy mi van Puskás lábával. , Vájjon hányszor csókolja meg Ko* csics fényképét és a többiekét maii Ez majd 18 órától, 20 óráig, a mén* kőzés alatt eldől. Mindannyian bizakodunk, a ma. szesi gyerekek is, mert nagyon sokszor éneklik: „Nem lehet a magya-*; rokkal, nem lehet a magyarokkal i kikukoricázni.. Albrecht Hoo* j
