Dunántúli Napló, 1954. június (11. évfolyam, 145-151. szám)

1954-06-27 / 151. szám

4 NÄPtö 1954 JÚNIUS 27 A Pécsi Nemzeti Színház Budapesten (Tudósítónktól.) A Pécsi Nemzeti Színház, azaz pontosabban a színház ,.Kór- tyavár"-at bemutató részlege 20-án reggel egy jól előkészített rohammal megszállta a pesti gyors egyik ké­nyelmes Puimann-kocsijának a felét, A színészek, rendezők és kapcsolt részeik (díszlettervező, karnagy, dra­maturg, stb.) elindultak világot látni Budapestre, a magyar dráma hetére. Mindenki ott volt, akinek jönnie kellett, kivéve Puskást, aki köztudo­mású, nem szereti a hajnali ébresz­tést. A legtöbb szó természetesen a lab­darúgó világbajnokságról eredt. A borúlátók döntetlent jósoltak a nyu­gatnémetekkel, az optimisták olyan győzelemről ábrándoztak, mint ami­lyenről egy nappal később az újsá­gokból is olvashattunk — természe­tesen Puskás lerugásáról, még a leg pesszimisztikusabb körökben sem beszéltek. A labdarúgás mellett azon ban — ezzel tartozunk az igazságnak — olykor-olykor a dráma hete és a „Kártyavár'1 fővárosi bemutatója is szóbakerült. Voltak azonban olyanok is, akik egyéb elfoglaltságot találtak maguk­nak. A képzelt beteg Szabó Samu például Dombóvártól Pusztaszaboücs- ig azon tűnődött, hogy mi rosszabb: a fogfájás, vagy a gyomorfekély. A végén eldöntötte, hogy mindkettő egv aránt kellemetlen és sajnos — ő mindkettőtől erősen szenved. — Tudok majd játszani Pesten gyerekek? — kérdezgette. Hisz ez rettenetes!!! Miután több oldalról életveszélye­ién megfenyegették, illetőleg meg­nyugtatták, hogy úgyis túlél minden kit, kissé felvidámodött és eladott két darab ötéves Terv cigarettát, egyenként hat-hat filléres haszon­nal Bakos Laci bácsi el nem mozdult egész úton az ablak mellől és köz­ben fiümezési kalandjairól mesélt, minden arrajárónak. Mándoki Kál­mán, a színházi titkár, kiforgatta valamennyi zsebét, végül előhalá­szott egy lilahasu százforintost és tragikus, megtört hangon jelentette a gyászoló közönségnek: — Látjátok ezt a százast? Ez Pé­csett még 180 forint volt! Hozzátartozik a doloehoz, hogy amikor ez történt, valahol Szent- lőrinc és Dombóvár között pöfögött csak velünk a vonat. A jó utthangulathoz hozzájárult az is, hogy a pesti rádió már jóelőre biztosította magának a pécsi színé­szek szerepeltetését. Szabó Samu, Galambos György és a többiek tar­solyukban vitték Pestre a „behívó- kat“, amelyek szereplésre intiválták őket. IV o, de minden utazás előbb­■ ” utóbb végetér. A mieink Is megérkeztek és a Keleti Pályaudva­ron egész küldöttség várta őket: a Vidám Színház társulata Fejes Te­rivel az élen. Záporoztak a csókok és gazdát cseréltek a virágcsokrok. Takács Margitnak és Fesztaráczy Katóinak akkora csukéta jutott, hogy győzték cipelni. — de szívesen cipel­ték. Sőt Mille Imrének is jutott egy rózsaszál. Külön autóbusz szállította a színészeket a Keletitől a számodé­ba, olyan busz, melynek padlóját puha. süppedő perzsaszőnyegek bo­rították a vendégek tiszteletére. A szíves vendéglátás ezernyi jelét érezték színészeink. A fővárosi szín­házak a legjobb előadásokra a leg­jobb jegyeket biztosították — telje­sen ingyen — a vidéki kollégáknak. A Vidám Színház pénteki előadásán Kertész Sándor rendező meghatottan üdvözölte a nézőtéren ülő pécsieket, szombaton este pedig klubestet ren­deztek tiszteletükre. A Színház és Filmművészeti Szövetség minden vendégnek külön levélben kívánt eredményes munkát, jó szórakozást. A Madách Színház pedig 10 napra a vidéki (bemutatók rendelkezésére ad­ta épületét, Délelőttönként folytak a viták, dél utánonként pedig a szakmai bemu­tatók. Ezeken minden alkalommal ott volt társulatunk színe-java, leg­alább 15—20 művész. Este pedig a fővárosi közönség gyönyörködhetett a vidéki színházak egyre fejlődő, egyre virágzóbbá váló művészetében, Voltak azonban zökkenők is. Az Operaház és az Ifjúsági Színház pél­dául közös erővel filmbemutatót ren­deznek a vidékiek tiszteletére. Igen ám. de az történt, hogy a meghívott vidékieket legeslegutdlijára engedték be a nézőtérré alakított klubszobába és így az állítólagos vendégeknek csak állóhely vagy nyakmerevítő el­ső sor jutott. Ennek ellenére az üd- vöa’.őbeszédet „a drága vendégekhez'1 címezték. A vélemények szerint inkább ma­radt volna el az üdvözlet, de kezel­ték volna valóban vendégként, szí­vesen látott és nem megtűrt vendég ként a pécsi társaságot. P z azonban csak egyetlen zavaró eset volt és több elő sem for­dult. Az azonban már a dolog ter­mészetéhez tartozik, hogy a vidéki színészek kiailvatlanul, fáradtan csel lengenek, hiszen naponta kót-három színházi bemutatót végigélvezni, fel­ér valami nehezebb testi munkával, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a színházak nézőterét nem hű­tik. Egy azonban bizonyos: szívesen tűrik a fáradságos munkát, hiszen rengeteg tapasztalatot gyűjtenek ez alatt a tíz nap alatt. A pécsi művé­szek tehát tapasztalatokban gazda­godva térnek maid haza állomáshe­lyükre és szőkébb hazájukba: Pécs­re. Remélhető, hogy a tapasztalatok mellett magukkal viszik a pesti sze­replés hozta siker örömejt is. Garami László Ifjúsági nap Pécsett A Magyar Szabadság­harcé« Szövetség Vá­rosi bizottsága vasár­nap, június 97-én Pé­csett nagyszabású ifjú­sági napot rendez. Az ifjúsági nap műsora reggel 7 óraikor zenés ébresztővel kezdődik, majd fél 8 órakor a harci játékok résztve­vői a Megye-utcában gyülekeznek. Nyolc órakor a külvárosi ál­lomás melletti lőtéren párbaj lövész csapatver­senyt rendeznek, fél 9 órakor sor kerül a pé­csi motoros seregszem­le rajtjára, a 48-as tér­ről. Délelőtt 9 órakor járőrverseny kezdődik a következő útvonalon: Magaslati út, Istenkút, Repülőtér, továbbá Me­gye utca, Janus Pan­nonius utca, Sallai út, Szabadság út, repülő­tér. Kilenc óra 40 perc­kor a repülőtéren har­ci játékokat mutatnak be, maja 10.10 órakor sor kerül a lovasbemu­tatóra, díjugratásra és az akadályverseny meg­rendezésére. j Déli 12 órakor a Me­gye utca 20 szám alatt megnyitják a sport- egyesületek kiállítását, majd 4 órakor a Balo- kány ligetben motoros ügyességi versenyt ren deznek. Délután 5 ára­kor a pécsi Bőrgyár sportpályáján a Ma­gyar Szabadságharcos Szövetség városi bízott sága és a Dózsa tiseti- Iskola labdarúgó csa­pata méri össze ere­jét. Űj hangszert találtak fel A Puskin kultúrotthon negyvenöt- tagú fúvós és hatvan tagú fiú és leány úttörő zenekarának műsorszá­mait szívesen hallgatják a pécssza- bolcsi bányászok. A zenekarok ha­vonta többször is fellépnek. A közelmúltban Pernecker Zoltán fiatal zenész „Zolifon“ elnevezéssel háromhúrós citeraszerű hangszert készített. A hangszer húrjai villany­áramba kapcsolt, kézben tartott fo­gantyú érintésével jönnek rezgésbe. Zenélés közben — tetszés szerint — hárfa, gitár, piszton és trombita hangjait utánozza, ezenkívül külön­leges egyéni hangszínezete is van. A „Zolifon" játék közben azt a benyo­mást kelti, mintha egyidőben kót-há- rom összehangolt zenekar játszana. (Hné) „Szüntelenül javítjuk gyártmányaink minőségét45 A Pécsi Kesztyűgyár export­munikája igen fontos a nemzetgazda­ság szempontjából, különösen azért, mert hazai nyersanyagokból dolgo­zunk. Vállalatunknál semmi import­anyag ráfordítás nincs a kesztyűre, az alapanyagra, a bőrre is csak any- nyi, amennyi a bőr gyártásához, il­letve készítéséhez szükséges. Az év első öt hónapjában vállala­tunk dolgozói eleget tettek köteles­ségüknek. Negyedéves exporttervün­ket 101 százalékra teljesítettük. Az óv elején súlyos nehézségekkel küz­döttünk. mert az alapanyaggyártó vállalatok és üzemünk között nem volt jó a kapcsolat. A Díszműgyár és a vállalatunk között kialakult kooperációnak volt köszönhető, hogy az éveleji lemaradást a negyedév végére be tudtuk hozni. Igen fontos vállalatunk szempont­jából a minőség javítása éppen azért, mert termelvényeink nagyré­sze exportra kerül. Dolgozóink na­gyobb része fiatal még, nem eléggé járatos a bőrszakmában és így nem mindig ió a bőr.kihozatal, Műszaki dolgozóink állandóan foglalkoznak a fiatalokkal, nevelik őket. Az ered­mények számokban is megmutatha­tok. Az év első hónapjában az ex­port kivetés .gyártási hibából 5,5 szá­zalék volt, májusra ez 2.7 százalék­ra csökkent. Ebben nagy szerepe van vállalatunk műszaki ellenőrei­nek is, akiik állandóan figyelemmel kísérik a termelést. Májusban a be­érkezett anyagok 89 százaléka volt III. szertimentű és ezzel szemben májusban a készáru I. szortimentje 76.6 százalékos javulást mutat. Ebben az eredményben nagy ré­szük van a varrodai dolgozóknak, akik már az exportra leszabott kesz­tyűket gondos megmunkálással úgy készítik el, hogy varrodai hiba miatt a kész kesztyűknek csak igen kis há­nyada alkalmatlan exportra. Uj munkásaink közül töbhen már szép eredményt értek el a minőség terén. Molnár Gézáné és Elekes Istvánná 98 százalékkal büszkélked­het. Kézzelvarró részlegünk mutat leginkább példát az exporttervtelje- sítésben, őket illeti legtöbb dicséret. A jó példák mellett vannak olyan dolgozók is, akiknek munkája nem hasznot, inkább kárt okoz a válla­latnak, s ezért selejtbért kell fizet­őtök. A selejtbérezésnél minden eset­ben egyénileg vizsgáljuk meg, hogy a dolgozó hanyag, rossz munkájából adódik-e a selejtes áru, vagy mű­szaki hibából. De az export-tervteljesítés sem megy magától. Premizáljuk azokat, akik gazdaságosan használják fel a bőrt, ügyelnek az export ki hoz a tál­ra. Mielőtt jutalmaztuk volna a jó munkát végző dolgozókat, egyesek nem .törődve az anyaggal, jelentősein túllépték az anyagnomnát. Ezekkel a munkásokkal a dekádonkénti érté­kelések alapján egyénileg is foglal­kozunk és neveljük őket. Schingl József nemrég dolgozik a szabászat­ban, aé máris jó példát mutat. Má­jusban 95.5 százalékos anyagfelhasz. nálás mellett 105.fi százalékos export- kihozatallal dolgozott, ezért 282 fo­rint prémiumot kapott. Leiphan László 357-et, Veovetz János szintén szép jutalmat kapott. Termelvényeink Svédországba, Af­rikába, Dél-Amerikába és Ausztriá­ba is elkerülnek. A mi munkánkon keresztül bírálják el a kapitalista piacon a magyar ipar termelvényei- nek minőségét. Arra neveljük dol­gozóinkat, hogy állandó feladatuknak tekintsék a minőségi munkát. Vállalatunk fejlődése függvé­nye az exportigényeknek. Ahogy emelkedik az exportigény, úgy fej­lődik üzemünk ás. Ma már az 1952. évi létszámnak mintegy 2—8-szorosá. Val termelünk. A Pécsi Kesztyűgyár kollektívája eddig is komoly és szép feladatokat oldott meg. mindezt azért tehette, mert a vezetők támaszkod­nak a aolgozók segítségére. A jövő­ben is ezt az utat járjuk, így aka­runk még hasznosabb munkát vé-. géz ni. Földvári Józsefné igazgató. LEVELEZŐINK ÍRJÁK Létesítsenek Meszesen posta-kirendeltségei! Ujmeszes lakossága lassan eléri a nyolc-tízezret, a dolgozóknak mégis kilométereket kell megtenniük azért, hogy csomagot feladhassanak. Kérjük az illetékeseket, létesítse­nek Meszesen posta kirendeltséget. Garamvölgyi István Szabad-e a gyermekkocsit felvinni az autóbuszra ? Gazdag Józsefné Felsőmakórdülő 12. szóm alatti lakás levelet küldött szerkesztőségünkhöz, amelyben töb­bek között a következőket írja. —­„összecsukható gyermek sportkocsi* mat nem vették fel az autóbuszra. A városból hordom a tejet. Tizen-’ hat hónapos gyermekemmel nem tu* dók hosszú utat gyalog megtenni. Pttrosversenyben végeik nwíjcl az araUist-cscpIést az ócstlrdi gépillloai᧠I)I$Z-íiafaljai Szeretném tudni, hogy fel lehet-e venni a kocsit és ha igen, kelbe érte fizetni?" Gazdag Józsefné elvtársnő levelére Az ócsárdi gépállomás udvarán szétszórtan pihenő gépek láttára azt hihetné az ember, hogy az egész környék egyetlen hatalmas kovácsmühely. Ezt az elképzelést még meg is erősíti a szerszámok za­ja, a nagy sürgés-forgás, amely lát­szatra rendszertelen, zűrzavaros. Pedig az itt folyó munka nagyon is céltudatos, tervszerű és méghozzá micsoda munka! — Újításon dolgoz­nak a gépállomás szakemberei. Szu- hány József főgépész irányításával Lászlai Imre és Kóródi László kom- bájnvezetók Gamos István műhely- uerelóvel most váltják valóra régi tervüket: tárcsát helyeznek el a szal- magyüjtő kocsi a-ló. Nemcsak mun­kaerőt és üzemanyagot takarítanak mag azzal, hogy az aratással egy­időben elvégzik a tarlóhántást, ha­nem megőriztetik a talaj nedvessé­gét is. Ha az első kísérletek bevál­nak, a gépállomás minden kombájn­ja hasonló felszerelést kap. A kívülálló furcsának találná, hogy egy ilyen munkánál miért ke­rülnek kézbe oly sűrűn a zsebórák. Unják a munkát, vagy fáradtak ta­lán? — Egész más ennek az oka! Délután öt órakor lesz DlSZ-gyű- lés és ezen mindenki időben ott akar lenni. öt órakor már tömve is van a te­rem. Figyelmesen, csendben hallgat­ják a titkári beszámolót. Wóger elv­társ, a gépállomásra váró feladatok­ról beszél: „ ■.. főfeladatunk a termelőszövet­kezetek hozamának emelése. Foko­zott segítséget kell nyújtanunk a gazdasági és politikai munkában az egyénileg dolgozó parasztoknak is, hiszen jórészben mii-ajtunk múlik a lehető legjobb viszony megteremtése a tsz-ek és az egyénileg dolgozók között. Segítsük a slklósbodonyi, bak- sai és aranyosgadányi tsz-eket ab­ban, hogy utolérjék, sőt elhagyják a már jólműködő ócsárdi Béke őre és a görcsönyi Augusztus 20 tsz-eket!‘‘ A beszámoló bírálta a gépállomás vezetőségét is, mert annak ellenére, hogy a fiatalok között szép számmal vannak kiválóan dolgozó szakembe­rek, — mint például Csike József, aki 208.4 százalékos eredményével el­ső helyen áll s rajta kívül Kreil Nándor, Mészáros Lajos és Ragon- csa Ferenc is minaen dícséretét meg érdemel átlagon felüli teljesítményé­ért, — mégis kevés feladatot kap­nak. A DiSZ-títkár ezután felolvassa a javaslatot. „Indítsunk párosversenyt egymás között a betakarítás időszakára és hívjuk ki versenyre Baranya megye gépállomásainak minden DISZ fia­talját a következő versenypontok szerint: 1. Csökkentsük a szemveszteséget a megengedett három százalékról 2.5 százalékra. 2. Végezzük el a tarlóhántást mi­nőségi munkával és a másodvetéshez a szántási és vetési tervet a minisz­tertanács által megszabott határidő előtt két nappal fejezzük be! 3. Vállaljuk a műszaki karbantar­tás szakszerű elvégzését és az üzem­anyagfogyasztás 10 százalékos csök­kentését. 4. A begyűjtés elősegítésére végez­zünk agitációs munkát a csépeltető gazdáknál a géptől való azonnali be­adás biztosítása érdekében és emel­lett szervezzük meg a versenynyil­vánosságot. 5. A baleseti és tűzbiztonsági ok­tatás megszervezése mellett verse­nyezzünk abban, hogy ki végzi el munkáját tűz- és balesetmentesen. 6. Vállaljuk, hogy gépállomásun­kon dolgozó még szervezetlen fiata­lokat DISZ-taggá neveljük és a fa­luban is végzünk tagtoborzást. Kérjük a DISZ megyei bizottságát, jelöljön ki egy bizottságot, melynek az lesz a feladata, hogy ezt a ver­senyt értékelje és nyilvánosságra hozza." Elhangzott a javaslat, végétért a titkári beszámoló s a taps azt je­lezte, már jóelőre, hogy az ócsárdi gépállomás DISZ fiatalsága nemcsak egyetértett a javaslattal, hanem min­dent elkövet majd, hogy a versenyt me,g Is nyerje. Tóth elvtárs, a párttltkár emelke­dik szólásra. Jogosnak tartja a bírá­latot. A gépállomás párt- és műsza­ki vezetősége valóban nem látta el feladatokkal a fiatalokat. Keveselte szaktudásukat, pedig az ifjúság len­dülete és lelkesedése nagyobb, mint az öregeké s ami a szaktudást illeti: már azok a fiatalok is értek el ko­moly erdeményeket, akik csak a ta­vasszal lettek felelős gépvezetőle A betakarítás sikeres elvégzéséhez ke­mény elhatározást, szilárd akaratot és ami a legfontosabb: fegyelmet kér a gépállomás fiataljaitól, pa­naszaikat, kívánságukat juttassák el a párt- és DISZ-szervezetekhez, ígé­ri, hogy azonnal orvosolják azokat. Ezután Csillag elvtárs, a gépállo­más igazgatója ismertette a munka- területet és azt is, ki milyen gépen fog dolgozni és miféle munkát vé­gez. Megkezdődtek a vállalások. Kreil Nándor párosversenyre hívta ki Ra- goncsa Ferencet, 10 százalékos üzem­anyagmegtakarítást vállalt és azt ígérte, hogy 2« vagonos tervét 40 vagonra teljesíti. Szeibert József, és Teleki Mária a raktárban dolgoznak. Vállalásuk: a területen dolgozóknak nyújtanak se­gítséget, biztosítják folyamatos mun­kájukat. Felajánlották, hogy az anyagbeszerzést és a készletek ellen­őrzését naponta végzik el, hogy a legnagyobb dologidőben egyetlen perc fennakadás se legyen. Jantal Nándor kombájnos vállal­ta, hogy tervét 140 százalékra telje­síti, 15 százalékos üzemanyagmegta­karítást ér el, gépének szemveszte­sége nem haladja meg a-2.5 száza­lékot. Az izgalomtól s a lámpaláztól pi­ros arccal áll fel egy szőke „kisfiú.“ Nagy Tibornak hívják, tizenhatéves, kombájn-segédvezető. Párosvenseny- re hívja ki Dómján Gábort, aki ugyanebben a beosztásban dolgozik. Gépkarbantartásban versenyeznek egymással. Büki Béla is megkapta feladatát ezen a délutánon. Kalákacséplésre osztották be. Bizonyára sok-sok ne­hézséggel kell megküzdenie állandó munkacsapat hiányában, ha csak ad­dig valami jó megoldást nem talál a gépállomás vezetősége. Vállalása így hangzik: napi normáját 120 szá­zalékra teljesíti, 10 százalékos üzem- anyagmegtakarítást ér el, a szem- veszteséget a megengeaett százalék alá szorítja. A jólsikerült, lelkes hangulatban megtartott taggyűlés tapasztalatait Musszung Lajos, a járási DlSZ-tit- kár foglalta össze, örömét fejezte ki a vállalásokért és a versenymozga­lom megindításáért, de nyomatékosan hangsúlyozta, hogy csak akkor lesz igazán eredményes mindez, ha az elvtársak valóra is váltják adott sza­vukat. Külön kiemelte a kombájnve- «etők munkájának fontosságát a gép­től való beadásért folyó agitációban ás azt, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül: a balesetelhárítás és a tűzvédelem szabályainak szigorú betartását. A DISZ-taggyűlésbeteier.Mölt. Most már az ócsárdi gépállomás fia­taljain múlik, hogy vállalásaik való- raváltásával segítsék pártunk és kormányunk mezőgazdasági pro­gram rajának maradéktalan teljesíté­sét és ezzel népünk éJetszínvonalá­nak további emelését. Szentirmai Jakab, a Pécsi Közleke­dési Vállalat igazgatója válaszol. „Ha a kocsi összecsukható volt és az elvtársnő azt össze is csukta, a jegykezelőinek fel kellett volna azt venni, össze nem csukható gyermek kocsit autóbuszra felvinni nem sza­bad. Ezt a rendeletet dolgozóinkkal ismertettük és kötelesek az utazó* közönséget erről udvariasan tájékoz*- tatni.“ Lelkiismeretlen motorosok A Molotov utcában közlekednek a pécsbányatelepi autóbuszok, de itt bonyolítják le egyes lelkiismeretlen és felelőtlen motorosok „háziverse­nyeiket" is. Hatvan-hetven kilométe­res sebességgel száguldanak és ve­szélyeztetik a járókelők, főleg gyer­mekek testi épségét. A környék gyermekserege ugyan-* is más játszőterület hiányában •' Flórián-téren játszik, rollerozik* vagy éppen fogócskázik. Mi minden­napi szemtanuk csak abban remény­kedünk, hogy a játszadozó gyermek kék ügyessége és lélekjelenléte kö­vetkeztében nem történik tragikus- végű baleset. • Arra kérjük az illetékes szerveket*, hogy sürgősen intézkedjenek a gyer­mekek érdekében. Javaslom: helyez­zenek el a Flórián-tér Molotov utcai szakaszán egy csak 5 kilométere» sebességet engedő táblát, ezzel & egyszerű megoldással a közlekedés korlátozása nélkül a Flórián-tér kör-' nyékén is helyreáll a rend. Mancher László DISZ megyei bizottság-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents