Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

8 N A P L ö 1954 MAJT75 30 Äff ¥© II TŐRfíüT A «'kor először szaladt le tor­** kán a lopott pénzből kifizetett féldeci, rá sem gondolt, hogy a be­csületét nyeli le wie. Majd hozzá teszem... Tán kételkedik valaki benne?! Hát Szentesi Jánosnak, a mattyi December 21 elnökének nincs már száz forint érő tisztessége?! Már dehogy nincsen! November huszoruhetedikén a bank üvegablakán benyújtotta a csekket. Lepecsételve, aláírva akkurátusán. És kiállítva ötszáz forint költőpénz­re. Mindig a zsebében hordja a bé­lyegzőt is, csekket Is, aláírást meg kanyarint olyant, hogy még. Le is számolták elébe a bankókat. Reggel hiába várják az irodánál a kocsisok. Tallész Józsi — akd most végezte be a brigádvezetői iskolát — érte megy, megtudni, mit dolgoz­zanak. Otthon leli a dunna ata'i, íe- je-keze bekötözve, dagadtán. — Tartok hazafeLé a sötétségben, azt nem felbuktam valami tusicoV ! így már nem megyek ki csúfságnak az utcára, csináljátok nélkülem. A falu ezer szemmel kémleli az életet. Meglátja, ha az éjszakai sö­tétben megkocoíják az özvegyasz- szony ablakát és másnap mar Gor- disán is beszélik, kinek nyitott ajtót, vagy elkergette-e a kakaskodót. — így hát az sem marad; soká Harcsa Ferenc meg Szentesi titka, hogy a csoport kondájálból két süldőt suba alatt adott el neki az elnök, csak Tarabó pénztáros és Tallászné, a könyvelő meg ne neszelje. A kilé­pettek markukba nevettek: no, lám, hogy összetéveszti Szentesi a közö­séit a sajátjával. Volt nekünk eszünk annakidején! A falu figyelme a De­cember 21 felé fordult. Barátai is. olyanoké is, akik egy kanál vízbe megfojtanák. Ugyan, hogy intézi el számadását az elnökkel a csoport:’ Tegnap este — amikor a csikók áráról kérdezték — Szentesi fakep- nél hagyta az intézőbizottságot. És amikor ma este Molnár Ferenc, a párttitkár befordult az elnök utcá­jába — sokan lesték a kerítés mö­gül. Eljön-e vele, ki mer-e állni Szentesi? Az asztalnál ült, előtte kancsó bor­ral, amikor benyitott. — Jó estét, János! — Jó estét! Hallgattak egy kicsit. — Azért jöttem, hogy gyere. . — Tudom én, miért gyüttél. Lem megyek! Én a csoport elnöke va­gyok, odamegyek, ahová gondolom! Senki nem parancsol, vagy ottha­gyom az egész téeszcsét! Mit akar­tok? Feljelentek mindenkit becsü­letsértésért! Molnár Ferenc egyedül gyalogolt vissza. Dent az irodán a mennyezetig hágott az indulat. Trencsényi Sándor, a harkányi gépállomás ter­melőszövetkezeti tag traktorosa. — benne van az ellenörzőbizot ;ságban is, Tarabóval és a párttitkárral ki­szedte a könyveket, kimutatásokat a szekrényből. Egész halommal púpo- zódott az asztalra. — Mennyit adott neked a vajszlói vásár után? Tizenötezennyolcszázat? Tarabó, bognár is, pénztáros is egyben végigböngészi a könyvet: — Ehol-e: tizenöteaemégyszázat. Az öreg Trencsényi megveri az asztalt: — Vele voltam; tudom! Tizenöi- ezemyolcszázért adta a csikókat! Ö is elismerte. Nekem mondta. Hogy a ragadóskezű ... Csikók árából négyszáz forint, jó­szág törlesztésből 224 forint... — ezer forinton felül a süldők árá­val. Tovább nem juthat'ak, mert nincs semmi a pénztárkönyvben. Majd megmondja a bank! Bementnek másnap Siklósra a bankiba. Keresik a vezetőt — mon­daná meg, hogy is állunk! — Kérem, elvtársak. Mi csak a tartozásaikról tudunk, meg ha talán fizettek be valamennyi pénzt. Akar­ják tudná a hiteleiket? — Mór hogyne akamók. Azért jöttünk. Nagy könyveket nyitogatnak. ter­jedelmes papirlepedöket teregetnek, jegyezgetmek, aztán hozzák a cédu­lát. Az eivtárs magyaráz hozzá: — Közép-, hosszú- és rövidlejáratú hitel, amit felvettek tőlünk, összesen ... 387 ezer forint. Ezzel tartoznak. Hű, a máriáját! Azt se tudták igen, hogyan ke­verednek ki az ajtón. micsoda csavaroseszű em­ber az ifjú Szolga? ősszel kilépett, a csoport visszaadta a kocsiját, de a szerszámot megtartotta és levonta árát a kilépő tartozásából. Meg is egyeztek, csak azt kérte az elnöktől, addig adják oda, míg hazahuzatja A SZí* kí'TC*t _ Visszahozom személyesen de­hogy kell nekem, ha már egyszer megadták az árát... — Nem szakad szét a félórai mun­kába, hát vidd. Elvitte. Hanem amikor a csoport ráüzent, kellene nekünk is, János, származ­tasd vissza, kijelentette — nem bo­lond. Feljelentették. Godó rendőrtizedes 'eivtárs is beszólt Siklósra, a tanács­elnök is, — vigyázat, szétihurcolják a tsz vagyonát. A falu figyelt: intéz­kednek-e? Azután, hogy ifjú Szolgá­nak a haja szála sem görbült meg, jöttek a többiek is, a Bárdos János, Kálmán Feri és mások is, — elvit­ték ,,kölcsönbe" az ekéket, a boro­nát. Tartozást fizetni? Éppen a fia- al Szolga hirdette ki nagy mellel; — Márcsak nem estem a fejem­re! Kilép em és kész. Fizesse az adósságot, aki bentmaradt! No, csak ez kellett. Hátha igaza lesz a Szolga gyereknek? Háromszáz­ezer forint sok pénz. Pápaiék, Kál- nokéik meg a többi csoporttag szá­molgatni kezdett: mennyi is esik eb­ből az én családomra? És április eleién Pápai János be­állított az irodába. — Én az őszön kilépek. Itt a nyi­latkozat. Gátszakadáskor is csak egy csepp víz találjon utat a töltés tetején — utat csinál mindjárt az egész ára­datnak. Az öreg Trencsényi vagy Pápai Jani volt az első — bajns megtudni. De annyi szent, hogy nyomban utánuk Banáék. Kálnokiék Nagy Sándorék és Érd ősi Jánosék is elhatározták magukat. Vagy negy­venhármán. IJa az udvarok fe’ett elröpül egy héjjá, a kotlós vertyogá- sára szanaszét futnak a csirkék, megbújnak a vályú mellett, a lapu­levél tövén, míg el nem múlik a„ve- zedelem". Amíg újra nem kárál az anyjuk, vissza nem térnek a vilá­gért sem. így jártak a December 21 tagjai is: Szentesi tolvajlása meg a nagy adósság, melyről azt sem tud­ták, honnan jött, mire köl-ötték, a hatóságok, melyek nem segítették megvédeni a közös vagyont — szét­riogatták őket. Aki bent is van, azon töri fejét, — nem lenne-e okosabb szépszerivel kilépni? Trenycsényi Sándor, az új elnök nem nyugtat­hatja meg őket, mert hát nincs az az emberfia, aki kiismerné magát a Tallászné könyveléséből, meg eliga­zodna a bank egyszámla kivonatain. így hát marad a negyvenhárom kilépő. Jelentik a járásnak — a já­rás a megyének, ahol nyilvántartás­ba veszik a mattyi December 21-et, bogy gyenge csoport — meg kell erősíteni. A siklósi járási tanács me­zőgazdasági osztálya — ahonnét ISKíö-ban hatvanhétszer jártak Maty- tyon és nem vették észre a gazem- berséget, — megnyugszik: majd Pécsről elintézik a megerősítést. — Legfeljebb szólnak Bariénak, a sik­lósi állami gazdaság igazgatójának — patronálják egy kicsit a mattyia- kat. Ezzel azután el is intézték. Nó mattyiak, ha több segítség nem akad, akkor el is áshatjátok magatokat! El-e? Nemolyan népek ezek. Dol­gozik itt minden egyéni is, csoport­tag is úgy, hogy szinte ég kezük alatt a munka. Az őszi kilépés mesz- sze még, hol az október — a kapálás meg a nyakukon. Közgyűlésen elha­tározták: a kukoricát, répát, mákot egyformán kiosztani minden család­ra! Sajátját kapálja, művelje min­denki. Alapszabályellenes, hisz tagokra kellene mérni, nem családokra, de- hát így is csak két hold jut egyre- egyre. Fontos, hogy rendben megad­ják a munkáját. Járom a határt. A répában egyet­len hosszú pászta csúfolkodik csak, teli gazzal, bojtorjánnal. — Szentesié — magyarázza a párt­titkár, — azt kiabálta, őtőle ottrohad hat egy szállig. Látja csodálkozásomat és elkese­redetten folytatja: — Igen, még itt van. December óta vizsgálják, nyomozzák, de csuda lassan. Csak valamikor harmadikén tartják az első tárgyalást. Szó ami szó, senki nem vádolhat­ja hirtelenkedéssel az ügyészséget! A Papp-tanya felé tartunk, az el­nök viszi a szót: — Látja az árok partján azt a két épületet? Az, a fehérremeszelt. Kér­tük az állami gazdaságtól, aki pat­ronál, adja át nekünk, nem tarta­nak semmit se benne, üresen áll, el­lopkodnak belőle mindent. Gondol­kodnak rajta — azt mondta. Pedig cserébe adnák ugyanannyi földet és egy másik szállást. Nicsak! Az elnök is családostul együtt ősszel kilép és mégis a ház­ért fáj a feje!? Ugyan, mi végre? — Mire használnák? — Mire? Van százhúsz libánk Nézze meg az elvtárs, ha megkap­nánk az épületet, vennénk még vagy kétszáz kacsát, libát, hozzá. Itt el­férnének, a víz, a rét két lépésre tőlük. A baromfigondozó itt lakhat­na velük. Jövőre már annyi saját keltetésü lenne, hogy vihetnénk ti­\ / a, Sijjjfsra, zével piacra be Harkányra, Pécsre. Ahogy végigjárom a tanyákat, megnézem a tömérdek: másfélszáz pulykát, harmincöt hízójukat, a hu­szonhat anyagöbét, nyolcvannégy süldőjüket, lovaikat, vagy harminc marhájukat, látom a gondosan ka­pált növényeket, hallom, hogy eddig hét forintot osatottak egységenként, jövő hónapban meg még nyolcat a hízók árából, — érzem, nincs itt valami nagy hiba. Erős ez a mattyi csoport, szorgos tagokból áll, tehető­sek is, terveznek is. Dehát mégis itt a negyvenhárom ki'<üv5. Pápai Jánossal beszélgettek, aki elsőnek határozta el magát. A fa­tönkön ülünk, előbb kertel, azután egyenesen megmondja: — Én kérem tavaly is beadtam, mégis maradtam. Idén is beadtam és nem biztos, hogy kilépek. Nem szívesen megy innen senki. Csak tudnánk pontosan, hányadán állunk a hitellel, a pénzekkel, a kilépettek­kel! De nincs senki, aki eligazodna rajta. Hát ez itt baj. Kálnoki bácsi megtoldja: — Nem anyagi segítség kell ne­künk elvtárs, hanem irányításbeli! |7 ■ ív • nyj Mattyra ne küldjön kapálni, kaszálni munkaerőt, — senki, — elgyőzik ők saját maguk a gépállomással Enged­ményeket sem kénnek, — adóznak, beszolgáltatnak pontosan. Csaik az 'irányításban segítsenek. Hogyan? Hát jobban, minit az állami gazda­ság igazgatója. Valahogy ilyenfor­mán ... :.. Erdősi elvtárs, a járási tanács elnökhelyettese előtt ott áll Gonda a főkönyvelő, meg Pécsi elvtárs. Nem sokat tárgyalgatnak. — Önök most azonnal motorra ül­nek, és kimennek Mattyra. Mind a ketten. Egyikük az intézőbizottság segítségével elkészíti a leltárt, az állatállomány-nyilvántartásokat, fel­fekteti a könyvelést, ha kell egy hétig, ha kell kettőig. És betanít ott egy értelmes embert a könyvek vezetésére. Megértette, Pécsi elv­társ? — Meg. Az elnökhelyettes most Gondához fordul: — Semmit sem ér, ha minden ötödnap megfordulunk egy tsz-ben, de csak úgy kutyafuttában. Egy he­lyen állapodjunk meg jó darabig, de ott aztán helyreigazítani mindent — ez a helyes, ön az elnökkel együtt bejön Siklósra a bankba. Kiszedik az összes hiteleket, utána ha tisztá­ba jönnek vele — csoportülésen megmagyarázzák a tagoknak, mi a helyzet. Világos? — Természetesen, elnökhelyettes elvtárs. — Hát akkor munkára. ... Erre lenne szükség Mattyon. Egy hét múlva a csoportülésen az elnök ismertethetné, hogy a 380.000 forintból a kilépettekre közel kétszázhétezer forint teher hárul a bankkal és az állammal szemben — ezt tehát nem a megmaradt tagság köte'«s kifi7<itinil. turném akik úgv gondolták ősszel, kint jobban jár­nak. És a megmaradt százezer forint? Az se kis dolog! Nem bizony, de népi demokrá­ciánk a mattyi termelőszövetkezetre is gondolt, amikor a hosszúlejáratú hitetek törtesztteáfa húsz esztomdő! adott és csak 195R-ban kell elkezde­ni. A műtrágyára, állatvásárlásra, munkaegységelőlegre felvett pénze­ket évente párezer forintos részle- ‘•)Q'V'Ve»]i 1970-ig f'Wip'Hfe De nemcsak Erdősi elvtárson és a lárási t.aTvtewvn múlik m-tedez. M' történne, ha kiszállna Mattyra egy­két nanra a járási ügyészség veze­tője? Hogy1 körmükre nézne a szer­számok, ekék, boronák széthurco- lóinak és megvédenék a törvényes­séget. ... Úgy eloszlana a kilépéseket keltő nyugtalanság, mint amikor szél kergeti széjjel a felhőket... Ez a mattyi helyzet. Szabadiéra hagytak egy elnököt, aki megtévedt, elcsúszott és harmadikén bíróság elé áll... . .. Éveken keresztül a járási ta­nács nem vette észre a könyvelés, a számvitel rendetlenségét a szövetke­zeti demokrácia felrúgását — a De­cember 21 gazdái, a tagok nem tud­nak a pénzekről és féltükben, hogy nyakukon marad az adósság menekülnek a terhektől, egyre-más- ra jönnek a kilépési nyilatkozatok... A járás állami szervei, a tanács, az ügyészség nem gondoltak arra, hogy egy kicsit saját maguk is lu­dasak egy ember leitőreiutásában, egy tsz megrendülésében?! Higyjék el. elvi érsek — kér ta­karózni — ezért Önök is felelősek' Hát akkor most tegyenek rendi” Mattyon. — Ha sietnek, megmarad 'virágzik a csoport. De igyekezzenek! Oroszlán Imre (Az tz't &d IximpcL ÍV incs furcsább ország Operert- *■ ’ országnál, örvénylenek a szí­nes katonaruhák, szárnyalnak a lágy, fülbemászó dallamok ,a talá lt gyermekről holtbizonyosan kiderü l, hogy grófi, hétágú koronával díszí­tett bölcsőben ringatták, csodás bá­lákon hajlonganak a párok, és a fia­talok szívében kibontja virágát a szerelem. „Az ezred lánya” című film izig- vértg Operetitország szü'ötte. Nem­hiába gyártották Ausztriában, ma­gán viseli a bécsi operettek minden ismertetőjelét: dal, tánc, kaland, szerelem. Mégis, többet mond, vagy legalábbis többet akar mondani, mint egy • századeleii szokványope­rett. A napóleoni hódító seregek és a népet eláruló osztrák császári ház által kétszeresen sanyargatott, ül­dözött Tirol szabadságszerető népé­nek szabadságharca adja a keretet a két fiatal, Marie (az ezred lánya) és Toni szerelméhez. Nagyszerű téma, nagyszerű lehe­tőségek! Ha ehhez hozzászámítjuk még Do­nizetti pompás muzsikáját, az ezer színben ragyogó csodálatos osztrák tájakat, kék színben tündöklő hegy­csúcsokat, zöld völgyeket — nagy várakozással ülünk be az elsötétített nézőtérre, sokat, nagyon sokat vá­runk a haladó új osztrák filmtől. Kétségtelen, hogy sokat is kap­tunk. Elsősorban is megismerjük az új osztrák filmgyártás haladó oldalát, megismerünk — bár az operett szí­nes fátyolén át nézve — egy törté­nelmi kort, megismerkedünk egy da­loskedvű, vidám, szabadságszerető néppel, Donizetti örökszép muzsi­kájával, egy igazán kedves, humor­ban sem szegény operettel. Mindez azonban mégis kevés, ha a lehetőségeket tartjuk számon, azo­kat a lehetőségeket, melyeket fel­használhattak volna a fiim rende­zői: G. S. Klaren és G. Haenel. A rendezők és a forgatókönyv írója nem használták ki a keret — a napóleoni háború — adta nagy lehetőségeket. A katonák csak ope­rettkatonák, az emberek közötti ösz- szeütközések csak szegényes viták. Toni, a tiroli hegyek embere csak azért jön le az égbenyuló havas bér­cek közül, hogy mundérba öltözve ellenállásra vegye rá a császári fegyverszüneti parancsnak engedel­meskedő tiroli katonákat. Ebből a tevékenységből azonban néhány se- kélyes jelenettől eltekintve semmit sem látunk. Nem látjuk — eg?y sze­kér feldöntésén kívül — a tiroli nép ellenállását sem, a hódító Napoleon csillagának leáldozasát is csupán egy szobor eltávolításával érzékelte­ti a film. Kissé több történelem, több embe­ri szenvedély, összeütközés, a kü­lönböző nézetek harcának összecsa­pása — ez avatta volna ezt az ope- reltfilmet az igazán jó, az igazán ha­ladó filmek sorába. De hiba van a történelmi levegő megteremtésénél a kosztümök terve­zésében is. Eddig még sehol sern ta­lálkoztunk a napóleoni idők katoná­jának fején korszerű tábori-sapká­val. Az is furcsa, hogy ezek a tábo­ri sapkák egészen korszerű hajvise­letet takarnak. Hátrafésült, vagy éppen oldalt kettéválasztott frizu­ra, méghozzá rövidrenyírt frizura —1 tudomásom szerint — csakis száza­dunk sajátja. Annál inkább zíiva- róak ezek a kosztümbeli eltérések, mert ugyanakkor parókás, időbeli ruházatú szereplők is előfordulnak. Hz a keveredés pedig határozottan rossz hatást kelt. Talán e két ok: a történelmi hű­ség foltokban mutatkozó hiánya és az igazi összeütközések kikerüsóse miatt válik vérszegénnyé a két f°* szereplő: Marie (Aglaja Schmidt) és Toni (Robert Lindner) alakítása is* Különösen érezhető ez Marié életre- kel tőjénél, aki csak energikus fej- rázásokkal és heves perdülésekkel igyekszik kifejezni az ezred lánya» a s:rép markotányosnő hevességót, S7ilóiiságát, aknratosságát. Annál si­kerültebb alakítás Hermann Erhar- té. iSchulpitz őrmester derűje be­aranyozza azokat a jeleneteket, aho* a kodveshumorú, morgó-zsörtölődő ember megjelenik. Az arisztokrata kör, .különösen a Marie nagynéniét életrokeitő művésznő és komornyik"1 ja, kritikával mutatja meg a léhű­tő úri társaságot, a hazaáruló, min­dent pénzzel mérő főúri bandát. Erén veket és hibákat egyaránt bő- ven találhatunk hát ..Az ezred lá­nya” i:fmű osztrák filmoperettben. De ha tekintetbe vesszük, hogy a* osztrák filmgyártás haladó irányza­tú filmjéről van,szó, olyan filmről, melv kezdeti lépést jelent egy új műfaj, a filmoperett járható és já­randó útján, nem lehetünk elége­detlenek a kapottakkal. Ha jobb is lehetett volna, fgv 1® adott, jól szórakoztatott a színes, szép film operett, „Az ezred lár»»-aw< G* L M un k ah ősié (i ékkel teösxöntik a kongresszust A kongresszusi őrségen ragyogó példái születnek. Komlón a helytál­lásnak, a nagy tanácskozás iránti tiszteletnek — két-háromszáz szá­zalékot írnak a versenytáblákra. — Dől a fekete szén a csillékbe. — A nagy igyekezet láza most olyan lég­kört teremtett a bányászok között, amelyben „kisír" a legkisebb fegyel­mezetlenség is, a hanyag munka. — Egyik napról a másikra javul a munkafegyelem, szilárdul a termelé­si fegyelem. Beszédes számok iga­zolják ezeket a tényeket. A tröszt havi esedékes tervét 27-én reggelig 100.8 százalékra teljesítette, ezzel egyidőbén 031.2 tonna szenet adtak terven felül. Nagymányok, Béta­akna, Máza, Szászvár máris túltelje­sítették esedékes havi tervelőirány­zatukat. Esténként már messziről kitűnik, hogy a tröszt helytállt-e a mai na­pon is a kongresszusi őrségen. Ezt a magas szénmosó tetején ötágú csillag adja tudtára a város lakosai­nak, a bányaüzemek dolgozóinak, műszakiaknak egyaránt. Az utóbbi napokban még mindig világított, győzelmet jelzett. Az I-es üzem két héttel ezelőtt a sereghajtók közt is az utolsó volt. Adósságra adósság született. Hol a hiba? Ez a gondolat foglal­koztatja a műszaki vezetőket s a legjobbakat. Voltak műszaki hibák is, de azok megszüntetése után sem valósult meg a napi tervelőirányzat. Később tiint csak fel, hogy olyan 15—20 főt állandóan a bumlizók kö­zött lehet találni. Ezek el is akartak menni, feszegették a dolgot, de a ve­zetőség egyelőre nem engedte, gon- dolva hátha megváltoznak egy kis segítséggel. Hiába, eredmény csak nem született és ők, a nótorlusok egy jónéhány becsületes dolgozót is „telebeszéltek”. Eztán mér nem volt min tanakodni. Veszélyben forgott a májusi terv. A 20 bumlizónak kiad­ták a munkakönyvét és azok odább s álltak. Az üzem most gyakran túl­teljesíti tervét. Nem- érezte meg azt, hogy 20-al kevesebb a lét&ám. Aki­ket igyekeztek befolyásolni, azok ma ‘érői tőlük, újból megállják a helyü­ket, rendszeresen túlteljesítik az elő­irányzatot, A termedén nemcsupán a szénéi mellett dől cl — mondja Dobos Je" zsef, az I-tui üzem körletvezetőhe- lyettese. Ha nincs rendes otthona a bányásznak, munka közben is haza* gondol és keveset ad munkájára. A fiataloknál is így van. Most naponta fölkeressük «5»két a legényszálláso- kon. Németh Ferenc DISZ-titkár rendszeresen ícijár a fiatalok kőzet meghallgatja férésüket, panaszukat s mi vezetők, amiben csak tudunk segítünk. Ma ta ár ennek nyomán ke" vesen maradna,k távol a műszaktóit csökkent az önkényesen leszámolok száma is. Az 1-es üzemben még a kongres­szusi hét kezdetén nagy versenget alakult ki három frontbrigád között• Jauch György, ,CJ 'offmann Pál és Baumann János brigádjai között- Idáig legtöbbször Hoffmannék ke" rültek az élre. Az igyekezet még let" kesébb lett, amikor kiállították aZ áj fürdő csarnoki ba a kongresszusi verseml győztesein »íc járó ajándék- tárgyakat, zenegépet, s több rádiót- Az ajándékokra hív cédulák is ke­rültek, melyen ott állt az élenjáró neve. A három brigádvezető nevét is ott látni most eqy-egy ajándéktárgyon- hlég nem végleges a helyezés, csak a kongresszusi őrség után dől el- Titkon igen kiváncsiak egymás ered menyeire a bripádve.'etők. Baumann Jánosék 315 százalékot teljesítettek a kongresszus harmadik napján, el­hódították Hoffman-,aék elsőségét­— Mind Nt’-hrn gondo lkoznak azon, hogyan lesietne még többet tenni 0 kongresszus köszöntévérc. A lV-ft sznllltótízem nem ad szenet, az ak­nák mélyítésével foglalkozik. So* földet, meddőt mozgat meg az üzem- A meddővel eai/üít szén is kerül a csillébe, bér kevés. Nem oly régen ezt a meddővel együtt kiöntötték ® szemétre. Kovács Kérőin1 aknász *0- vaslatára kiválogatták, v. 'gy-Öt csilié szenet jelent ez naponta. nem sok*, de m-igis s.'ámtt a tervben. -..*sS A komlói bámiászok a, legszebbéit nagyszerű munkahőstett ckkel kő" szöntik a nags/ tanácskozást. Fagyai" mezett munkájuk, terven ielill adott szenük fejezi ki a párt iránti ra* gaszkodást. , , . .. I G. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents