Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-26 / 123. szám

1954 MÁJUS 28 NAPCÖ s Á Magyar Dolgozók Partja III. kongresszusa 1954. május 25. — második nap Á kongresszus ülését Rónai Sándor elnök nyitotta meg 9.10-kor. Megnyitotta a vitát „A Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója és a Magyar Dolgozók Pártja feladatai“ című napirendi pont felett. A vitában felszólaltak: Frkas László elvtárs, a budapesti pártbizottság titkára, Kiss Árpád elvtárs, könnyűipari miniszter, Bíró József elvtárs, a békésmegyei pártbizottság első titkára, Szaló Lajos elvtárs, a győri Wilhelm Pieck Vagon és Gépgyár pártbizottságának titkára. Rónai Sándor elnök tíz óra negyvenöt perckor a tanácskozást felfüggesztette. A szünet tizenegy éra tíz percig tartott. A szünet utáni vitában felszólaltak: Sebők Ernő elvtárs, a hortobágyi állami gazdaság igazgatója, Dávid Ferenc elvtárs, a szóin okmegyei pártbizottság első titkára* Török László elvtárs, a szentesi járási pártbizottság első titkára. Kassai Géza elvtárs, a Lenin intézet igazgatója. Farkas Mihály elvtárs, a Politikai Bizottság tagja. Rónai Sándor elnök tizenhárom óra huszonkettő perckor berekesztette a délelőtti tanácskozást. Farkas László elvtárs felszólalása Ä Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója, Rákosi Máiyás elvtárs kószádé Farkas László elvtárs hangsúlyoz­ta: a főváros dolgozói odaadássaHö- rekednek pártunk politikájának, a munkáshatalom megszilárdításának, a népjólét emelésének megvalósítá­sára. Mélyül a megértése a munkások körében annak a felelősségnek is, amelyet a munkásosztály a paraszt­sággal való szövetség megerősítésé­re magára vállalt.. A munkások meg­értik és helyeslik; hogy a munkás- hatalom megszilárdításának útja most döntően a mezőgazdaság fej­lesztésén keresztül vezet. A falu íelmelkedésónak sikere most nagyrészt az ipar helytállásá­tól füg és fordítva: ha a falu előre megy, a munkáshatalom erősödik és népünk jobban boldogul. Ezért a me- “Sogazdasag fejlesztésének tervét a budapesti munkások és értelmiségiek mindinkább magukévá teszik és har­colnak érte. Fővárosunk dolgozó lakosságának £>oIitikai látóköre és öntudata nagyot fejlődött és mind világosabban lát­ják céljaink nagyszerűségét. Ezért Van az, hogy a kongresszus előtti hónapokban Budapesten a munká­lok és értelmiségiek százezrei mun­kájukban még nagyobb erőfeszítést ás odaadást tanúsítottak, hogy most úgyszólván egész fővárosunk a mun­ka lázában ég. Ez is mutatja, hogy Budapesten 3 párttagok és a pártonkívüliek he- Veslik és magukévá -teszik a párt politikáját, népi demokráciánk fej­ődésében az új szakaszt jelentő po­litikát. Elkövetett hibáink bátor feí- járása, az építő kritika őszinte igény­ese a vezető szervek részéről, a kol­lektív vezetés egyre javuló megho­nosodása, mind azt eredményezte, hogy nagymértékben megnőtt párt­tagjaink aktivitása, a párt és a íő- V.áros lakosságának kapcsolata ja- viilt és megnőtt pártunk befolyása ás ereje. Pártszervezeteinknek nagy szere­pük van abban, hegy a főváros dol- Sozói a népjólét emelésére irányuló Politikának máris sok eredményét látják. A Központi Vezetőség be­számolójában ismertetett béremelé­sek és árleszállítások eredménye­képpen nőtt Budapest dolgozóinak feélbére. Például 1954 első negyed­évében a kiskereskedelmi forgalom é^zege 2.2 százalékkal nőtt, — ami ’h;millió forintot tesz ki, — ugyan­altkor az eladott áruk volumene 7.7 százalékkal volt nagyobb, mint 1953 «laő negyedében. Másszóval, a lakos- tág kevesebb pénzért jóval nagyobb 'hennyiségü árut vásárolt, 1954 első negyedévében a ruházati cikkek eladása nagymértékben meg- Pövekedett, az előző év hasonló idő- bakához képest 49.8 százalékkal. — Csak a ruházati bolt áprilisban 4.5 ’billió forinttal több férfikoníekciót adott el, mint márciusban. Az új kormányprogramm nyomán az a feladat hárul a közszükségleti cikkeket termelő iparágak dolgozói­ba — mondotta többek között, — hogy a dolgozó nép életszínvonala- n*k emelése érdekében termeljenek e8yTe (öbb, jóminöségű fogyasztási cikket, bő választékban és egyre ol­csóbban és ezzel teremtsék meg a to­vábbi árleszállítások anyagi előfel­tételeit. Hogyan tettek eleget, a könnyű- 'Par dolgozói ezeknek a feladatok­nak? Az ipar valamennyi ágában jelentősen növekedett a közszükség- cis cikkek termelése, a könnyűipar váWmennyi fontos gyártmányban fo­kozta a lakosság számára való ter­Ugyanakkor meg kell mondani, hogy néhány, a lakosságot jelentő­sen érintő területen még keveset mentünk előre. így pl. nagy a hu- za-vona a ' lakásépítések terén és az elkészült lakások minősége ellen is sok a jogos kifogás. Jelentősen to­vább kell javítanunk a főváros köz­lekedését. Nem tudjuk kielégíteni, különösen bútorból az igényeket. — Üzleteinkből a gyárból beérkező bútort úgyszólván még aznap fel is vásárolják. Távolról sem kielégítő ruházatban és cipőben a választék és nem tudjuk megfelelően kielégí­teni a kiváló minőségű ruházkodási és közszükségleti cikkek iránti egy­re növekvő keresletet. Külön szeret­ném megemlíteni, hogy szinte roha­mosan nő az egészen kiváló minő­ségű szövet, cipő, rádió, háztartási eszközök és más szükséglett cikkek iránti igény, amit iparunk egyelőre csak részben elégít ki. Farkas László elvtárs ezután bí­rálta a minisztériumok irányító és ellenőrző munkáját, majd így foly­tatta. Jellemző, hagy maguk a miniszté­riumok — az élelmiszeripari és köz­lekedésügyi minisztériuma: kivéve — 1954 első negyedévében és vala­mennyi minisztérium az év második negyedében terveikben alacsonyabb termelékenységet irányoztak elő, mint az 1953. év ugyanezen idősza­kának teljesített termelékenységi eredményei voltak. Vállalataink tekintélyes részében a termelékenység leggyakrabban a gé­pi berendezés rossz kihasználása miatt csökkent Pártunk és a mun­kások évek óta követelik a tervsze­rűbb, folyamatos munkaféltételek biztosítását, e téren alig mentünk előre. Jellemző, hogy kis átfutási időt igénybevevő termékek termelé­se a hó első és utolsó napjában mi­lyen óriási változást mutat. Például férfiingből március 31-én 14.322 da­rabot, április 1-én 6.4őő darabot, áp­rilis 30-án 9149 darabot és május 3- án 3.432 darabot gyártottak. Több hasonló példát sorolt fel Far­kas László, hangsúlyozva, hogy ha csak az anyagellátás és előkészítés szervezetlenségét számolják fel, — egyes vállalatoknál öt-tíz-tizenöt szá­zalékkal emelkedhetik a ledolgozott munkaórákra eső teljesítmény. Ezután az önköltségcsökkentés egyik legfőbb tényezőjéről, az anyag­takarékosságról beszélt. Még mindig tűrhetetlenül nagy az anyagok pocsékolása — mondotta, — pedig közismert, hogy a nyersanya­gok jelentős részénél behozatalra va­gyunk utalva. Budapest összes pártszervezetei — mondotta végül — egyöntetűen tol­mácsolják a munkások, értelmiségi­ek és alkalmazottak véleményét: nekünk, Budapest dolgozóinak elsőrendű kötelességünk ipari vállalatainkban a munkát úgy megszervezni, hogy többet, job­bat, és olcsóbbat adjunk a ha­zának, dolgozó népünknek. (Hosszantartó, lelkes tapis.) melést, az 1954. évi terv több fontos fogyasztási cikk termelésének jelen­tős növelését írja elő. 1954-ben a könnyűipar a lakosság­nak 7.5 százalékkal több pamutszö­vetet, 35 százalékkal több gyapjú- szövetet, 43 százalékkal több pamut­harisnyát, 74.5 százalékkal több fér­fi-öltönyt és 54 százalékkal több férfi-inget gyárt mint 1953-ban. A lakosságnak juttatott fogyasztá­si cikkek mennyiségének emelése mellett ma már rátértünk arra az úW, hogy nagyobb választékban elégítsük ki az igényeket, mint az­előtt. A parasztság ruházati igényei­nek fokozott kielégítésére is történ­tek intézkedések. 1953 második felé­ben megindult a box-csizmák gyár­tása, 1954-ben már 153.000 pár box- rsizmát gyártunk a parasztság szá­mára. Hiba azonban, hogy az ipar nem elég gyorsan reagált a paraszti ság egyre növekvő igényeire, speciá­lis paraszti cikkek gyártásához csak későn látott hozzá. A helyiipar egészséges fejlődési- folyamatát is az 1953. évi júniusi párt és kormányhatározat indította meg. Ennek a folyamatnak legszem­betűnőbb eredményei a faluban mu­tatkoznak. M'g 1953. közepén közel kéiezer községben nem működött bognár, kovács, cipész, borbély és szabó, ma már a falusi lakosság el­látása ezekkel a szolgáltatásokkal nagyrészt megoldódott és még ebben az évben teljes megoldást nyer. A fogyasztási cikkek mennyiségé­nek növelése mellett üzemeink és a minisztérium dolgozói azzal is szol­gálják a fogyasztók érdekeit, hogy egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz­nek a termékek minőségének meg­javításáért. A minőségjavulás és vá­lasztékibővítés terén elért eredmé­nyekkel azonban nem lehetünk elé­gedettek, ezeket csak kezdeti ered­ményeknek tekinthetjük. A minőség •javítás és választékbővítés terén el­ért eredmények egyrészét is azon az áron értük el, hogy ezen időszak alatt a könnyűiparban a termelé­kenység csökkent. Sokan vannak olyan felső, közép és vállalati vezetők, akik azt gon­dolják, hogy a «minőségjavítás, vá­lasztékbővítés nem hajtható végre a termelékenység emelésével, az önkölt ség csökkentésével egyidejűleg. Mindezen feladatoknak egyidőben meg lehet felelni, ha helyesen alkal­mazzuk a sztálini tanítást, alkalmaz­zuk azt a legfőbb eszközt, amelyet az alaptörvény meghatároz, ha a ter­melést a legfejlettebb technika alap­ján, a műszaki és technikai színvo­nal állandó emelésével szervezzük meg. Kiss Árpád elvtárs ezután hangsú­lyozta a régi üzemi berendezések karbantartásának és korszerűsítésé­nek fontosságát, majd a műszaki dől i.czók alkotókészségének kibontakoz­tatásáról beszélt. Az üzemi pártszervezetek és vál­lalti igazgatók támaszkodjanak nyu gedtan műszaki értelmiségünkre, amely máir számtalanszor megmutat­ta pártunkhoz, népi demokráciánk­hoz való hűségét. Emellett a válla­latok igazgatói, de a minisztériumok is tehermentesítsék a műszaki dol­gozókat az, adminisztratív munkától. Gyártmányaink minőségének ja­vítása, a termelékenység növelése, egész termelési kultúránk emelése szükségessé teszi a könnyűiparban dolgozók képzését és továbbképzését. Nagy súlyt kell fordítanunk arra. hogy szakmunkásaink, széles rétegé­nek szakmai tudását emeljük, mert ezzel a termelés új, nagy tartalékait hozhatjuk felszínre. Az elmúlt időszakban iparunkban a dolgozók fluktuációja komoly ne­hézségeket okozott. Az elvándorlá­soknak adminisztratív eszközökkel való megakadályozása helytelen, helyesebb a fluktuációt ar. üzem jó kollektívájának kialakításá­val csökkenteni. Az üzem technikai színvonalának, modem izá!ásán ak, szervezettségének megteremtésével egyben megterem­tődnek. a dolgozók részére a jó munkafeltételek, jól szerve­zett üzemben a dolgozók jól keresnek, Ilyen üzemet nem hagynak el. Ha ehhez még a vállalat igazgatója a szociális berendezések létesítését, ré­gebbi szociális berendezések fenn­tartását saját maga sziwel-lélekkel végzi, ezzel is szilárdíthatja az üzem és a dolgozók kapcsolatát. A kongresszus előtt ígérem, hogy pártunk vezetésével, útmutatásainak megfelelően teljesíteni fogjuk fel­adatainkat, helyt fogunk állani a nép jólétének fokozásáért, az élet- színvonal emeléséért folytatott harc­ban — fejezne be felsz.ó!alását lelkes taps közben Kiss Árpád elvtárs. (Folytatás a 2. oldalról) leváltása alapvetően függ attól, hogy társadalmi rendünk vezető ere­je, a magyar munkásosztály minden eddiginél egységesebben, öntudato- sabban, fegyelmezettebben sorakoz­zék fel pártunk mögé. Minden erőnkkel szilárdítanunk kell a párt és a munkásosztály kapcsolatait és biztosítanunk kell az ipari munkás­ság vezetését a szocialista építés minden területén. Pártunk főirányvonalának sikeres megvalósításához elengedhetetlenül szükséges továbbá, hogy méginkább megerősítsük, megbonthatatlanná te­gyük a munkás-paraszt szövetséget népi demokratikus államunk alap­ját, eddigi nagy vívmányaink meg­tartásának és további, új győzel­meink zálogát! Pártunk fő irányvonalának ered­ményes megvalósítására ki kell szé­lesítenünk azt az alapot, amelyen pártunk politikája és népi államunk nyugszik: létre kell hoznunk, ki kell fejlesztenünk a függetlenségi nép­frontot, mint az összes hazafias és békeszerető erők legszélesebb össze­fogását országunkban, mint vala­mennyi hazája boldogulásáért és felemelkedéséért küzdeni kész, jó- akaratú magyar ember egységes tö­megmozgalmát ! Pártunk fő irányvonalának sikeres megvalósítása megköveteli tőlünk, hogy állandóan erősítsük munkás- paraszt államunkat, a népi demokrá­cia államát; hogy minél szélesebb A Központi Vezetőség júniusi ha­tározat?. óta már értünk el kezdeti eredményeket, a munkás-paraszt sző vétség megszilárdítása, a párt és a tömegek közötti kapcsolat elmélyí­tése terén. Különösen a békésme­gyei pártértekezlet óda tettünk lépé­seket afelé, hogy kiküszöböljük az elkövetett hibákat, beheggessziik azo kát a sebeket, amelyeket dolgozó parasztságunk egy részénél okoz­unk. Ma még azonban szövetkezeteink­ben bizonyosfoku ellentét tapasztal­ható a volt agirárproletárok és a volt középparasztok között. Ezt az ellen­tétet a ■Colt agrárproletárok szektán« magatartása is elősegíti azáltal, hogy magukat nem szövetkezeti parasz­toknak, hanem agrárproletároknak nevezik. Parasztok alatt ők azokat a parasztokat értik, akik azelőtt egyénileg gazdálkodtak és beléptek a termelőszövetkezetbe, vagy még ma is egyénileg gazdálkodnak. Ezzel a helytelen nézettel ezek a volt agrár­proletárok önmagukat szigetelik el a volt középporasztoktól és megnehe­zítik az egységes szövetkezeti pa­rasztság megteremtését. Pártszervezeteink nem harcolnak kielégítően e szektáns szellem ellen. Sokszor maguk a vezetők, termelő­szövetkezeti elnökök táplálják ezt túlzó baloldali magatartásukkal, áz­tál, hogy még mindig diktatórikusán vezetnek év adminisztratív módsze­rekkel Igyekeznek eredményeket ki­csikarni. Ezért a megyei pártbizott­ság egyik főf el adatának tekinti a szövetkezeti demokrácia legteljesebb érvényesítését, a szövetkezeti alap­szabály következetes betartását. A szövetkezeti parasztság egysé­gének megteremtését akadályozza az is, hágj- számos szövetkezeiben nem fizetik ki a szövetkezeti tagok által régein bevitt gazdasági felszerelése­ket, s jószágokat. Hasonlóan akadá­lya az egységes szövetkezeti paraszt­ság megteremtésének a földjáradék visszatartás« is. Természetesen mind a bevitt fel­szerelés és a jószágok árának, mind pedig a íöldjáradék kifizetése plusz terhet jelent szövetkezeteinknek. De u szövetkezetók megerősítése, egysé­ges szövetkezeti parasztság megte­remtése, valamint a szövet­kezetek es a középparasztok közötti jó kapcsolat biztosítása ér­dekében szükséges, hogy ezekben a kérdésekben határozott állásfoglalás legyen — s ha kell, bizonyosfokú ál­dozatok árán is, de kifizessük a bő­vít: felszerelések és jószágok értékét valamint a földjáradékot. Az állattenyésztés fejlesztése ér­tömegek vegyék ki cselekvőén részü­ket az állam munkájában és az el­lenőrzésben. Mert a népi demokrácia állama végső fokon maga az államot építő munkásosztály, a dolgozd parasztság, a népet szolgáló ér­telmiség, a kisemberek milliói­nak összessége! Pártunk fő irányvonalának győ­zelméhez múlhatatlanul szükséges, hogy elmélyítsük, tovább szilárdítsuk és még bensőségesebbé tegyük kap­csolatainkat, népünk őszinte barátságát a kommunizmust építő Szovjet­unióval; hazánk felszabadítójá­val, a világbékeharc zászlóvivő­jével, (Percekig tartó ütemes taps) vala­mint a népi demokratikus országok­kal és közeledést hozzunk létre min­den olyan országgal, amely az im­perialista rablóháború ellen saját függetlenségéért és a békéért foly­tat küzdelmet! Az út — fejezte be a beszámolót Rákosi elvtárs — amelyet a júniusi fordulat jelent, helyes út! Ezen az úton kell előrehaladnunk törhetetle- nül! Ezen az úton követi pártunkat munkásosztályunk, dolgozó paraszt­ságunk. értelmiségünk, egész né­pünk! (Taps.) Ez az út a felemelkedésnek, a ma­gyar nemzeti függetlenség megszi­lárdításának, az erős, művelt, virág­zó Magyarországnak útja! (Szűnni nem akaró viharos taps, hurrá-kiál­tások!) dekében a megyeii pártbizottság há­rom alapvető feladatot tart. elsősor­ban szem előtt: először: az apaállatok tenyésztésé­ben, kezelésében, gondozásában meg­lévő problémák, hiányosságok ki­küszöbölése, feltétlenül szükséges, hogy fajtiszta apaállatokait tenyész- szünk, kiselejtezzük a nem megfe­lelőket és helyükre fiatal, törzsköny-. vezett apaállatokat állítsunk be. Másodszor: A vidékenként kiala­kult, meghonosodott, asszimilálódott állatfajták tenyésztésének szorgalma­zása olymódon, hogy a számszerű növekedés mellett, fokozatosan pro­pagáljuk azoknak az állatfajtáknak tenyésztését is, amelyek tenyésztésé­től dolgozó parasztságunk ma még idegenkedik, de amelyeknek megho­nosítása javítja a minőséget. Harmadszor: biztosítani kell állat- tenyésztésünk takarmány bázisát. En­nek érdekében szorgalmazni fogjuk a másodnövények termesztését Bé­kés megyében is, ahol eddig meg­lehetősen idegenkedtek a dolgozó pa­rasztok a másodnövények termeszté­sétől. Ezek azok a feltételek, amelyeknek megvalósításával megszilárdíthatjuk termelőszövetkezeteinket, növelhet­jük befolyásunkat és vonzóvá tehet­jük a kívülálló dolgozó parasztok előtt. Komoly hibát követnénk el azon­ban, ha emellett megfeledkeznénk az egyénileg gazdálkodó középparasz­tok gazdasági megsegítéséről. Biztosí­tanunk kell azokat a feltételeket, amelyek között a középparasztok lel­kesein, a legjobb termelési eljáráso­kat alkalmazva, állandóan növelik a holdanként! átlagtermést, fejlesztik állatállományukat. Ugyanakkor fo­kozottabban kell őket nevelni az állammal szembeni kötelezettségek teljesítésére. Elvtársak! ígérjük, hegy Békés megyében az elkövetett hibákat ki­küszöböljük és biztosítjuk, hogy pártunk III. kongresszusának hatá­rozatait maradéktalanul végrehajt­juk! Ezután Szaló Lajos elvtárs, a Wil­helm Pieck Vagon- és Gépgyár párt- bizottságának titkára szólalt fel. Be­számolt azokról a számottevő ered­ményekről, amelyeket az üzem dol­gozói az exporttervek teljesítése, a termékek minőségének javítása, az önköltség csökkentése, a mezőgazda­sági gépek és szerszámok gyártása terén elértek. (Folytatás a 4. oldalon) Ezután Kiss Árpád elvtárs, könnyűipari miniszter . szólalt fel Ezután Bíró József elvtárs, a békésmegyei pártbizottság első titkára szólalt fel

Next

/
Thumbnails
Contents